Békés Megyei Népújság, 1981. augusztus (36. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-28 / 201. szám

o 1981. augusztus 28., péntek |gB3»md Szépséghibák Hetekkel ezelőtt a belső kényszer vitt rá, hogy meg­említsek pár szépséghibát, melyek Békéscsabán kerül­tek utamba. Közben vilá­gosan kifejtettem, hogy „szépséghibája” csak annak lehet, ami szép, ami szépül, ami jó, amit szeretünk. Tet­tem ezt azért, is, nehogy valaki is félreértsen: „ez már megint csak azt látja, ami nem jó.” És mi lett az eredménye? — kérdezhetné az Olvasó, főként a békéscsabai. Az igaz, hogy a MAHIR-iroda kapuja fölül leszerelték azt a bizonyos, elrettentő IKV- dobozt, de a színházi ga­lambok hada most is vígan szennyezi az épületet és környékét; a gyönyörű, új posta előtt most is foghíjas- kodik a betonperem a bejá­rat előtt, viszont a Lenin útról a madarak felszedték a friss búzát, amit a teher­autók voltak szívesek elszór­ni; és feltehető, a színházi kisváros telefonközpontjában is elolvastak néhány jótaná­csot egy régi illemtankönyv­ből. Tehát mégis csak érde­mes körülnézni! Ahogyan ezt a napokban Orosházán és Gyopárosfürdőn is tettem. Nem kerestem a szépséghi­bákat, sőt, drukkoltam, hogy minél kevesebb legyen, hi­szen a szülővárosom, és an­nak ugye, nagyon sokat megbocsát az ember. Még azt is, hogy azt a csodaszép, új Alföld Szállót úgy sikerí- tették a térre, hogy kémé­nye az első, amit meglát a városba érkező, akár vo­nattal jön, akár kocsival. Szegedről, vagy Csabáról... Pedig a látvány, a tálalás, az lényeges. És az a kémény akkora..., de hagyjuk. A tértervezés a látványterve­zés művészete Is. És nem öt évre szól. Egy kicsit többre. Ahogyan a lakótelepek sem öt évre épülnek. Aho­gyan az orosházi, az egyko­ri vásártéren—futballpályán sem öt évre épült. Mégis úgy tűnik, hogy az ottlakók zöme átmeneti szállásnak tekinti ottlakását. Miből gon­dolom? Hát abból, hogy olyan grund díszük a házak között, ami igazán ritkaság. Gaz, széttaposott, poros utak, máshol paradicsom, egy-két elhagyott virágágy, fa. Mintha újkeletű „nemze­ti szokás” lenne: sorra épí­tünk házakat, de a, közvet­len környezet, az kritikán aluli. Pedig ezen az oroshá­zi lakótelepen 1948-ban (!) épült az első emeletes ház, azóta már szép angolpázsit is lehetne a házak között. De nincs. Még magyar sincs. Csak elhanyagoltság. Erről jut eszembe az, amit Gyopárosfürdőn láttam. Van ott egy medence, rajta egy szoborfiú, és a medencében? Rothadó kenyér- és-, gerög- dinnyedarabok, lécek, mű­anyag maradványok, ruskós, büdös víz. És ebben a fél­arasznyi ruskós vízben — állatbarátok ne olvassák! — két szerencsétlen teknősbé­ka. Persze, a nagy vízről, a tóról is lehet beszélni. Kicsit elkeseredve, és SOS-t sut­togva csendben. A ritka és a sűrű vendég is láthatja, tudja: a tó pusztul. Lehet, hogy már haldoklik is. A 100 éves jubileumon még én is lelkesedtem, hogy no lám, mennyire odafigyelnek Gyo- párosra, akiknek kell. Most? Bemégy a vízbe, sikamlós, zöld algatenyészet fogad. Ez pedig — köztudott — a tavak halálos ellensége. A palicsi tó majdnem belepusztult. De megmentették. Gyopárost is megmentik? Ne vegyék morbid befeje­zésnek, de elkeveredtem az egyik orosházi temetőbe is. Itt aztán látszik, milyen jól élünk! Betonemlékmű-renge- teg ez a temető. Legalábbis az újabb része. Meg a leg­újabb, ahol olyan síremléket is láttam, amire az van ír­va, hogy „Édesanyánk” és csak egy dátum van rajta. A születésé. Már csak a másik dátum hiányzik ... Szépséghiba? Bizony, ez is az. Lelki. De különös is az ember! Sass Ervin Egyre több fiatal kapcsolódik be az MHSZ-versenyekbe megyénkben A Magyar Honvédelmi Szö­vetség életének legfontosabb eseményei közé tartoznak a vezetők országos tanácsko­zásai. Budapesten 1972-ben, Szolnokon 1976-ban rerdez- ték meg összejövetelüket, s most augusztus végén pedig a gödöllői főiskolán tartanak kétnapos tanácskozást az MHSZ vezetői és aktivistái. Ez a meghatározó jellegű ülés harmonikusan illeszke­dik bele a . XII. pártkong­resszus határozataiba, és szervesen kapcsolódik a HNF, a szakszervezet és a KISZ kongresszusain folyta­tott eszmecsere-sorozatokba. A napirendet ismerve bizo­nyosra vehető, hogy a részt­vevők nagy figyelmet szen­telnek majd az elmúlt öt év tapasztalatainak elemzé­sére, s a módszerek átadá­sának lehetőségeire. Az or­szágos tanácskozás eredmé­nyes időszakra tekinthet vissza. Az MHSZ Békés me­gyei vezetősége is igyekezett lépést tartani az idővel; mind szervezetileg, mind technikailag jelentős hala­dást ért el. A tagság létszá­ma öt év alatt 92 százalék­kal emelkedett. A tömeg­sport révén a szövetséggel kapcsolatba került verseny­zők száma 46 százalékkal nőtt. Vagyis: az .eltelt cik­lusban összesen mintegy 300 ezren kapcsolódtak be a ver­senyekbe és azok fordulóiba. A jelentős társadalmi erőfe­szítéseket a tagság örömmel vállalta. Objektumaink is gazdagodtak: Mezőkovács­házán és Orosházán, mint­egy 9 millió forint költség­gel új bázis épült. A meg­levők felújítására 18 millió forintot fordított az MHSZ az elmúlt öt évben. Ez nem­csak a közvagyon növekedé­sét, hanem a honvédelmi oktatás színvonalának erősö­dését is jelentette. A jelenlegi nemzetközi helyzetben szükségtelen lenne ennek fontosságát kü­lön hangsúlyozni. A honvé­delmi oktatás és képzés, a technikai sportok, a báziste­remtés, valamint a felsze­reltség vonatkozásában szin­tén előrébb léptünk. A mai fiatalság az előző korosztályokhoz viszonyítva sokkal magasabb szintű elő­képzettséggel rendelkezik, nagyobb tudást adó általá­nos, közép- és felsőfokú képzésben vesz részt. Ugyan­akkor kifinomultabbá vált a nevelői ráhatás is. Az előző esztendő egyik legfontosabb sikerének számít: az MHSZ oktatói-nevelői munkája jó, s a fiatalok által a taninté­zetben megszokott színvona­lú pedagógia érvényesül. A honvédelmi klubok lét­rehozása után most már a tartalmi munka gazdagítása a cél. Az MHSZ képviselői igyekeznek minél jobb kap­csolatokat kiépíteni az álta­lános és középfokú taninté­zetekkel. Az augusztus 29—30-i gö­döllői tanácskozáson — az eddigi tapasztalatok összeg­zése után — várható­an meghatározzák az 1981—86 közötti időszak teendőit, s végrehajtásukhoz segítséget nyújtanak. A résztvevők hasznos és fontos alapelveket, valamint általá­nos feladatokat tisztáznak a társadalmi aktivisták, a sportolók jelenlétében. Az elhangzottakat a kétnapos ülést követően az MHSZ- klubokban, s az MHSZ szer­vezeteiben hasznosíthatják. A vezetők és az aktivisták az oktatókkal közösen fogal­mazzák meg saját tenniva­lóikat. Igyekeznek feleletet keresni ahhoz is: milyen helyi .kezdményezésekre, módszerekrre van szükség ahhoz, hogy munkájukat a közös célokért magasabb szinten folytathassák. Míg egy évtizeddel ezelőtt csupán a Cent­rum Áruházak állták a vásárlók rohamait a fővárosban, addig napjainkban már bekap­csolódott a versengésbe a Skála, s nemrégi­ben a Sugár üzletközpont is. Budapesten, a metróvégállomáson megépített — Örs Vezér téri — impozáns épületben több ezren meg­fordulnak naponta. Leginkább a moszkvai GUM áruházhoz hasonlít a középen nagy sé­tálóval. szökőkúttal, padokkal, s körben ki- sebb-nagyobb „boxokban” foglalnak' helyet a különböző üzletek: KERAVILL, papír-írószer, BÁV, élelmiszerbolt... Tulajdonképpen négy áruházat, 15 szaküzletet és 14 szolgáltatóegy­séget foglal magába a 29 ezer négyzetméter alapterületű Sugár üzletközpont. Mintegy 10 hónapja avatták fel a 700 mil­lió forintos költséggel épült egységet, amely elsősorban a 15 ezres zuglói lakótelepet hi­vatott kiszolgálni, ám ezen túlmenően to­vábbi fővárosi és vidéki ezreknek nyújt ké­nyelmes vásárlási lehetőséget. Fotó: Jávor Péter n Kner Tükörben láttuk A Kner Nyomda üzemi lapjának új számában veze­tő helyen olvashatunk — a vezérigazgató tollából — az első fél év eredményeiről. Mint ismeretes, egy évvel ezelőtt egyesítették a megyei nyomdákat, s az elmúlt esz­tendő vége az átmenet je­gyében telt. Eközben elké­szült a vállalat VI. ötéves terve, a szervezeti és műkö­dési szabályzat, az új kol­lektív szerződés. így az idei első félév volt az egyesítés első, zavartalan időszaka. A mérlegből kitűnik, hogy a vállalat teljesítette a maga elé tűzött célokat. Az első félévben hét százalékkal több anyagot dolgoztak fel, ami 780 tonna többletet jelent. A mennyiség mellett a mi­nőség is döntő, amit néhány kiemelkedő könyv, mint pél­dául a Vizsolyi Biblia bizo­nyít. Tovább bővült, kor­Fürödni jő... A fürdőzés a görögök, ró­maiak ősi szokásainak, kul­túrájának elengedhetetlen tartozéka volt. Nemcsak tisz­tálkodási érdek miatt, de barátkozás, beszélgetés, is­merkedés szempontjából is szívesen jártak évszázadok­kal ezelőtt is fürdőbe az em­berek. Manapság előtérbe került az úszás, a napozás, a nyári jó idő hasznos töltése. Ezt bizonyítja a Békés megyei Víz- és Csatornamű Vállalat békéscsabai Árpád fürdőjé­nek a forgalma is. A stran­dot a nyár folyamán a meg­szokottnál sokkal többen ke­szerűsödött a vállalat gép­parkja, ebben az időszakban állt munkába négy, színes ofszetgép, egy cérnafűzé, s rövidesen befejeződik a hen­geröntöde beruházása. Gon­dot okoz viszont az épületgé­pészeti berendezések elha­nyagolt állapota, amelyen a termelés biztonsága érdeké­ben mielőbb változtatni kell. Végül még egy adat az első fél évről: a vállalat 30,5 mil­lió forint nyereséget ért el, ami 62 százalékkal több, mint az elmúlt esztendő ha­sonló időszakában volt! Olvashatunk a lapban az Interpack ’81 világkiállítás­ról, két oldalon mutatkozik be a gyulai és gyulavári üzem, hasonló terjedelmet kapott a KISZ-élet, de nem szűkölködik a lap kulturális és sporttémákban sem. ízlé­ses kiállítása pedig szép tük­re a Knernek. resték fel. Ez elsősorban an­nak köszönhető, hogy a für­dő vezetősége mindent el­követ azért, hogy itt úszni tanulhassanak gyerekek és felnőttek, sportoljanak, pi­henjenek, gyógyuljanak és szórakozzanak. Az Árpád fürdő árbevétele 1980. első fél évében kétmillió 898 ezer forint volt, 1981. el­ső fél évében pedig három­millió 763 ezer forint. A für­dő vezetősége nagy gondot fordít arra, hogy a VI. ötéves tervben előirányzott 25—30 millió forintos rekonstruk­cióval a jelenleginél is jobb körülményeket biztosítson a fürödni, napozni, szórakozni vágyó vendégek számára. a. Energiatakarékosság a tötkomlósi Viharsarok Tsz-ben Jó eredménnyel zárta az V. ötéves tervet a tötkomlósi Viharsarok Tsz. A tapaszta­latok birtokában nagy gond­dal készült fel a VI. ötéves terv célkitűzéseinek megva­lósítására. Egyebek között célul tűz­ték a növénytermesztésben csakúgy, mint az állatte­nyésztésben évenként a há­romszázalékos termelésnöve­lést. Ugyanakkor a tehén- és az anyajuhállomány 50 száza­lékkal gyarapszik a ciklus alatt. Búzából hat tonna, ku­koricából 8,3 tonna a hek­táronkénti tervezett hozam. Az angóranyúl-állomány fej­lesztését az exportigények­nek megfelelően alakítják. Ami a beruházásokat ille­ti: elsősorban arra töreksze­nek, hogy minél nagyobb ta­karékossági eredményeket ér­jenek el. Ezért átállnak töb­bek között a földgázhaszno­sításra. Megépítik a növény- védelmet és műtrágyaszórást elősegítő repülőteret. A tervidőszak végéig be­fejezik a komplex meliorá­ciót, ami a biztonsági ter­melés legfőbb alapja. Az IKR-rel való együttműködés alapján olyan nevelőtelepet létesítenek, ahol évente egy­millió broylercsirkét termel­nek a feldolgozóiparnak. A Viharsarok Tsz gazdag programjának megvalósításá­hoz elsősorban a 16 szocia­lista brigád jó munkájára, példamutató helytállására számít a vezetőség. Kifogás­talan minőségi munkájuk anyagi elismerésére évente több mint százezer forint ju­talmat biztosít a szövetkezet. a. Ahány ház ... Kétablakos, felújított falusi parasztház. Nem hivalkodó, vagyonfitogtató. A szerény falak között kényelmes, ottho­nos lakás; tágas előszoba, két szoba, konyha, fürdőszoba, van folyóvíz, központi fűtés — s mindezt használja is a tsz-nyugdíjas házaspár. A konyhában még ott a kemence — de a piperepolcon márkás külföldi desodor-, arckrém. „Bécsben vettem magamnak, legutóbb ott voltam. Jövőre is szeretnénk elmenni valamerre, ha az egészségünk enge­di” — szolgál magyarázattal, minden dicsekvés nélkül a háziasszony. Szívesen beszélnek a „mániájukról" — aho&yan ők ne­vezik az utazást. Kiderül: rendszeres utazók, főképpen most, hogy már nyugdíjasok. Hol a tsz, hol meg az egyik utazási iroda által szervezett kirándulásra fizetnek be. Rö- videbb időre együtt kelnek útnak, ha meg hosszabb a ki­rándulás, felváltva mennek, hiszen a jószágot nem hagy­hatják másra sokáig. Csak úgy röpködnek a nevek: Isztam­bul, Bécs, Várna, Párizs, Jugoszlávia, Románia. No, és a hazai körutazások! Megcsodált műemlékeket sorolnak, s az asztalfiókból előkerül a legutóbb, a szennai skanzenben vá­sárolt képeslap. „Hát így — ejti az asztalra a lapot a háziasszony —, ez a mi örömünk, erre szoktunk spórolni. A fiúnkat szépen fölneveltük, segítettünk neki, hogy megálljon a saját lá­bán. Dolgozunk persze most is, de nem hajtunk nagyobb házért, vastag betétkönyvért. Ugyan, mi értelme az örökös gürcölésnek, ha valaki csak szerezni, gyűjteni akar?" * * * Űj, iker ablakos családi ház, elökerttel. A garázsban új autó. A tisztára söpört udvart gazdasági épületek választ­ják el a hatalmas kerttől. A madárcsontú háziasszony koránál jóval 'idősebbnek látszik, s ez nem is csoda; el- nyűtte testét-lelkét a rengeteg munka, ö „csak" htb., hát rámarad a mosás, főzés, takarítás, gyereknevelés, a ba­romfi, a hízók, a bikák etetése, az almozás, a kert, a takar­mánybeszerzés. S miután ő „úgyse jár dolgozni” — hát rá­maradt a háztáji is. „Igazán mindenünk megvan” — mondja színtelen han­gon, és bevezet a háromszobás, központi' fűtéses lakásba. Valóban, a színes tv-től a padlószőnyegig minden van itt. A modern, de nem túl ízléses szekrénysor tetején márkás, drága italok sorakoznak. „Nyaralni, szórakozni járnak-e?” — faggatom. Ingatja a fejét, kucorog a plüssfotel szélin, mintha vendég lenne saját lakásában. „Egyszer elmentünk pár napra Harkányba, de alig vártam, hogy hazaérjünk. Tudja, itt ez a sok jószág. Az uram, az el szokott járni, ha kirándulást szerveznek a vállalatánál. Legutóbb Bulgáriá­ban volt." S hogy miért a rengeteg munka, mire gyűjtenek még? „A gyerekeknek szeretnénk egy-egy házat." Hatalmas, kétszintes új ház, vagy inkább villa, nagy por­tával, a falu főutcáján. Minden méregdrága rajta, és min­den arról árulkodik, hogy sok pénzzel, kevés ízléssel ké­szült. Csengetek. Semmi. Üjra. Semmi. Elballagok. A kö­vetkező kapuban megszólítanak: „A szomszédokat keresi? Az új palotába hiába csönget, azt nem lakják. Ott ni, mö­götte van az az öreg kis épület, szegények abban élnek.” Később tudom meg, hogy a szomszéd talán nem is gúny­ból titulálta szegényeknek a vagyont érő ház gazdáit. Az idős pár számára ugyanis egy hajdani, elérhetetlennek hitt vágy beteljesülését jelenti a kemény kétkezi munkával, hosszú éveken át épített ház. S egy emberöltőből arra már nem telik, hogy önmagukat is újra építsék... T. I. Anonymus? Békésen, a tanács előtt vár­tam kollégámra. Ragyogó napsütés volt, ám ha ár­nyékba húzódtam, fáztam. Hiába, közeleg az ősz, jel­zik ezt a fák sárguló leve­lei. Nézelődtem, mint szépül a hamarosan átadásra kerü­lő iparcikk-áruház, s milyen jól megférnek egymás mel­lett az új. modern épületek, s a régi stílusú ház — a ' pinceborozóval. Ahogy tétlenségemben a tanácsháza előtt megpillan­tottam egy szobrot, megörül­tem. hogy körbejárhatom, mikor és ki készítette, mi­lyen alkalomból. Előbb azt hittem, erősebb szemüveg kell, mert az nem lehet, hogy az anyát és gyermekét ábrázoló szoborból mindez ne derüljön ki. Am ahogy körbe-körbe forogtam két­kedve. azt láttam, többen né­zik, mi bajom lehet. Meg­álltam, zavaromban elsiet­tem onnan. Majd vissza. Az­tán már csak azon meditál­tam, hogy biztos halvány a felirat, különben is miért fontos, hogy megtudjam, ki alkotta a városháza előtt ál­ló művet? (Sz w

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents