Békés Megyei Népújság, 1981. augusztus (36. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-27 / 200. szám

1981. augusztus 27., csütörtök 12120023 Hazafelé. Fotó: Fazekas László Közönyösek vagyunk? Erre mondják azt: lerágott csont, nem téma már. A Kö­zöny (igen, így, nagy kezdő­betűvel !) azonban nagyon ár­tó, mindenbe belevájó féreg. És mérgez, pusztít. Garázdál­kodására mindenki tud pél- dát mondani. A minap, a békéscsabai Szabadság téren, a buszmegálló és az újság­olvasó mellett történt eset e szomorú példák számát sza­porítja. Jól öltözött fiatal család. Barna hajú, kontyos anyuka, deltás, kisportolt testű apu­ka és 5-6 éves, fehér kardi- gános kislány. Az apa lá­nya kezét fogja, s hirtelen á kislány megbotlik. Egy vil­lanás, és jobb külsővel jó­kora rúgás éri az aszfaltra huppanó gyereket. Az anya í'elsikkant. az apa keze ököl­ben és lendülőfélben. A kis­lány arca a fájdalomtól görcsbe rándult, de nem mert sírni. Aléltan feltápászkodik, és menekül anyjához. Üvöl­tözés a szülők között... S mi, akik ott állunk, a 17-es buszra várva, szintén ökölbe szorul a kezünk. S mégsem mozdul igazán sen­ki. Talán mert az apuka va­lamennyiünknél néhány súly­csoporttal erősebb? Vagy ta­lán, mert a „minek nekem a botrány" közönyösséget fia­ló gondolata lepett meg ben­nünket? Vagy mert a ka­nyarban megjelent a várva- várt busz? Igen, végső soron nem tör­tént semmi. Csak (!) egy kis­lányt megaláztak, megrúgtak. Magánügy? Kinek felfogása szerint. Ahogyan az is az, amikor a pimaszul válaszoló bolti eladó pökhendiségét le­nyeljük, amikor a fát, padot, utcai világítótestet tönkre te­vő garázdáknak hátat fordí­tunk. Amikor elviseljük, hogy házunk előtt akár évekig sze­méthalmaz csúfoskodjon. Amikor az ABC-ben a pénz­tár előtti sorban álló gyere­keket valami megmagyaráz­hatatlan felsőbbrendűségi tu­dattal kitúrjuk. Amikor csik­kel szórjuk tele a mozi elő­csarnokát. a buszmegállót, a járdát. Amikor a frissen ki­ültetett virágtötfeket éjszaka hazavisszük a kertbe, az er­kélyládába. Amikor a jár­dán, a gyepen, a játszótéri hinta alatt parkolunk au­tónkkal. Mert végső soron nem történik semmi különös. Csak (!) éppen megsérül, megszűnik, elpusztul valami. Szegényebbek leszünk. És önpusztítóan közönyösebbek. (nemesi) Szakszervezeti alapismereti tankönyv Hamarosan megjelenik a Szak- szervezeti alapismereti tankönyv új kiadása. Ismerteti egyebek közt a szakszervezetek felépíté­sét, amelyet a XXIV. kongresz- szus hagyott jóvá. a testületek feladatait, jog- és hatáskörét, a bizalmiak feladatait, jog- és ha­táskörét, s nem utolsósorban a szakszervezetek termelést, gaz­dálkodást segítő tevékenységét. A szakszervezeti alapszerveze­tek a könyvet a Táncsics Könyv­kiadó szolnoki kirendeltségénél (SZMT-székház) rendelhetik meg. Kétnyelvűség: kettős kultúra A IV. anyanyelvi konferencia után Utópia vagy lehetőség? Az anyanyelvi mozgalom egy évtizede alatt Tasnády T. Ál­mos Belgiumban élő tanár, a kétnyelvűség jeles kutató­ja tette fel néhányszor ezt a kérdést a konferenciák ide­jén, s azóta is keresi a vá­laszt; meg lehet-e őrizni az anyanyelvet idegen környe­zetben, vagy csak önáltatás, utópia ez? Hogy látja ma, a IV. anyanvelvi konferencia után? — Parancsoló szükséglet a kétnyelvűség, amit kikerül­nünk nem lehet. Különösen akkor nem, ha megszívleljük történelmi és nyelvtudomá­nyi ismereteink tanulságait, miszerint a nyelvi kisebbsé­gek és szórványok elkerülhe­tetlen sorsa — kevés kivé­teltől eltekintve — a rövi- debb-hosszabb időn belül be­következő nyelvváltással, nyelvcserével együtt járó fel­szívódás, a teljes beolvadás. Hasonló sors a mi esetünk­ben nem kevesebbet jelen­tene, mint a magyarság egy- harmadának elvesztését. — A kétnyelvűség fogalma változott az elmúlt évtized alatt: a kétnyelvűség irodal­mi szerzői egészen más szemléletet képviselnek ma, mint az első anyanyelvi kon­ferencián, 1970-ben. Mi a véleménye? — Ma már a kétnyelvű­ségben nem csupán valami olykor szükséges, máskor pe­dig elkerülhetetlen átmeneti nyelvi állapotot látunk, ha­nem egy, a jövőbe ívelő, folytonossági igénnyel bíró, a nemzedékeket is áthidaló kettős nyelvűség lehetősé­gét. Éppen ezért már elégte­lennek találjuk magát a „kétnyelvűség” kifejezést is; árnyaltabban és pontosabban fogalmazunk: Makkai Ádám a szerves, Kovalovszky Mik­lós a tökéletes, Nagy Ká­roly a kölcsönös kétnyelvű­ség elméletét dolgozta ki, magam pedig a teljes két­nyelvűségben látom azt az alapot, amelyre építhetünk. Az elnevezések különbözősé­ge ellenére közös vonás, hogy valamennyien olyan kettős nyelvűségre gondo­lunk, amelyben „egy időben mindkét nyelv a gondolko­dás eszköze" (Meijers hol­land nyelvész szavaival él­ve), amikor egyidejűleg mindkét nyelvünk azonos ér­tékű önkifejezési eszközünk. S nemcsak az. Hiszen a ket­tős nyelvűség nem csupán két nyelvnek — a mi ese­tünkben a magyar anya­nyelvnek és a befogadó or­szág államnyelvének — a lehető legmagasabb szintű elsajátítását, ismeretét, al­kalmazását és állandó mű­velését jelenti, hanem ez­zel együtt kettős kultúrát, kettős kapcsolatrendszer ápo­lását, kettős alkalmazkodást. — Most én kérdezem ön­től: nem utopia ez? Hisz nemrég még az a nézet ural­kodott mindenütt a világon a bevándorlók körében, hogy a kétnyelvűség károsan meg­terhelő, a gyerekeknél za­vart okozhat a személyiség fejlődésében, és hátrányos lehet az érvényesülésben. — Szerencsére ez a tévhit már a múlté. Tudományos felmérések egybehangzóan igazolják mindenütt a vilá­gon, hogy a kétnyelvűségnek semmiféle káros következmé­nye nincs, ellenkezőleg: az anyanyelv fejlesztése, ma­gas szintre emelése a leg­jobb alap a befogadó ország nyelvének mielőbbi elsajátí­tására, tudatos használatára. Gazdagítóbb, embergyarapí- tóbb a kétnyelvűség, a ket­tős kultúra, a világba job­ban belelátó embert eredmé­nyez. Aki két nyelven be­szél, sokkal tudatosabban al­kalmazza mindkét nyelvét. Nem egy esetben tapasztal­tam Belgiumban az ott élők afölötti csodálkozását, hogy az odaszármazottak mennyi­vel gazdagabb szókinccsel élnek, mint az „őslakók”; — Hogy lehetséges, hogy mi is ismerjük ezeket a kifejezé­seket, de alig használjuk, ti pedig olyan színesen, ár­nyaltan tudtok beszélni? — kérdezték nemegyszer. Ez azért van, mert ha az ember nem talál rá egy kifejezés­re, gondolatban átvált az anyanyelvre, és onnan köl­csönöz szavakat... S hogy mennyire utópia? Az sok mindentől függ: a családi összetételtől, a magyar pót­közegtől és a magyarországi kapcsolatoktól, valamint kül­ső tényezőktől; a befogadó ország toleranciájától (meny­nyiben fogadja el az ott élő kisebbség nemzeti-anyanyel­vi művelődéséhez szükséges lehetőségek gyakorlását). Az eszményi példa Svédország. Talán a svéd kormány volt az első, amely a hatvanas évek nagymértékű bevándor­lását követően hatóságilag rendelte el az anyanyelvi ok­tatást az egész országban; felismerve ennek alapvető fontosságát a korábbi beol­vasztási irányzatokkal szem­ben. S az anyanyelvi oktatás a svéd tanterv szerint nem szorítkozhat csupán az írás- olvasás megtanítására, a be­szédkészség fejlesztésére, A Központi Statisztikai Hi­vatal most megjelent. 1980. évi adatokat tartalmazó év­könyve több mint félezer ol­dalon számol be társadalmi és gazdasági életünk majd minden területéről. Az év­könyv lehetővé teszi a tár­sadalmi és gazdasági folya­matok részletes elemzését, a változásra ható főbb ténye­zők elkülönítését, valamint a jelenségek közötti összefüg­gések tanulmányozását. A népesség számának, ösz- szetételének változását mu­tató adatokon kívül az or­szág vagyonát és jövedelmét is számba veszi a kiadvány. szókincsbővítésre. Magában kell foglalnia az anyaország kultúrájának, hagyományai­nak ismertetését, s az an­nak megőrzésére való törek­vést is. A cél olyan egyéne­ket nevelni, akik két nyel­vet, két kultúrát ismernek, s ezáltal gazdagítják a befo­gadó ország kultúráját is. Csak egymás ismerete segít hozzá egymás megértéséhez, megbecsüléséhez, s a külön­böző anyanyelvűek együtt­működéséhez. A szülőföld és a külföldi magyarság 1970 óta kialakult kölcsönös kap­csolata és együttműködése észrevehetően rányomja bé­lyegét diaszpóránk életére, nyelvi és etnikai megmara­dásának esélyeire. — Az anyanyelvi mozga­lom egy évtizedes jubileu­mán milyen tehát a mérleg; mit jelent a mozgalom a nyugati világban szétszórtan élőknek? — Szinte remélni sem mert nagy erjedést idézett elő: felrázta, mozgósította a külföldi magyarság széles ré­tegeit, a diaszpóra szükség­leteihez igazodó tankönyvek­kel és egyéb módszertani se­gédeszközökkel megkezdte a külföldi magyartanítás kor­szerűsítését, és eladdig hi­ányzó egységesítését. S hadd idézzek itt Falu Tamás Lon­doni emlék című verséből: „A Hyde-parkban sétáltunk, Dús lombú fák alatt... A fűbe heveredtünk, és fölöttünk a fán Magyarul kezdett szólni egy angol csalogány". A veszélyeztetett egyhar- madnak, a nemzeti kisebb­ségekben és szétszórtságban, hazánk területén kívül élő mintegy négy és fél, ötmil­lió magyarnak a nyelvcseré­vel együtt járó fokozatos megszűnés és a kétnyelvűsé­get folyamatosító megmara­dás között kell választania. Az anyanyelvi mozgalom el­hivatottjai továbbra is azon munkálkodnak, hogy a föld­kerekség minden táján :— ahol magyarok élnek — megszólalhasson nyelvükön is a csalogány. Önody Éva Több táblázat a termelés ha- tékonyságának és szerkezeti változásának bemutatásával foglalkozik. A külkereskedel­mi fejezet a külgazdasági egyensúly javításában elért eredményeket tükrözi. Mindezeken túl statisztikai táblák sokasága mutatja be a lakosság élet- és munka- körülményeinek változását, köztük a foglalkoztatottság, a' keresetek és az árakulását, az egészségügy és a kultúra terén elért eredményeket. Külön fejezet ismerteti a megyék helyzetét a legfonto­sabb gazdasági és társadalmi mutatók alapján. HANGSZÓRÓ M/t üzen a rádió? Nem egy olyan rádiómű­sort fel tudnánk sorolni, amely azt a nemes célt tűz­te maga elé, • hogy segít a hallgatók ügyes-bajos dol­gainak elintézésében. Olykor persze nem egyszerű, sőt le- hetetlen ez a segítségnyújtás. Ilyenkor meg kell eléged­nünk azzal, ha a műsor ál­lást foglal. . Vagy állásfogla­lásra késztet másokat. Mert ha nem is tudja megkönnyí­teni egyik, másik hallgatója nehéz, sokszor reménytelen helyzetét, azért mégis szól az esetről ország-világ előtt, hogy szolgáljon mások oku­lására. A tanulságok levoná­sa soha nem árt, akár a mű" sor készítői, akár a hallga­tók teszik azt. De térjünk a tárgyra, a „Mit üzen a rádió?" című, nem éppen fiatal műsorra. Sok éves riportsorozat ez, ám valahogy mindig friss, érde­kes a téma. melyet műsorá­ra tűz. Talán ezen nem is szabadna csodálkoznunk, hi­szen súgója maga az élet... Annyiban azonban a műsor- készítőket dicséri, hogy a — gondolom —, özönnyi levél­ből éppen azokat választják ki, amelyek a köz érdeklő­désére tarthatnak számot. S ha már idáig eljutottak, csak egy feladat van — és nem is egyszerű —, úgy tálalni az adott kérdést, hogy ne csak a levélíró, hanem a hallga­tók népes tábora is elégedett legyen. Nos, ez utóbbi műsorban is ennek lehettünk tanúi. A kriptaépítő társuláson ma­gunk sem tudtuk: szánakoz­zunk, vagy derüljünk. Annál határozottabb érzelmeket vál­tott ki belőlünk Elvira tör­ténete, az a riport, amely a 16 éves fiatal lány és apja első találkozásáról szólt. Meg­szólalt benne az anya. aki annak idején lányfejjel vál­lalta a gyermek megtartását, felnevelését, s a már ember- nyi gyerek, akinek most, hogy felnőtt, leghőbb vágya megismerni édesapját... Még úgy is, hogy az máig sem ismeri el az apaságot, s most emberölésért (!) üli megérdemelt büntetését. Az­tán halljuk a még kétkedő apót, s fültanúi lehetünk a nagy találkozásnak, mond­hatni egymásra találásnak, mert szerencsés véget ért a történet: megrendítő pilla­nattal, a tékozló apa megté­résével. Mit üzen a rádió? Ez a műsor címe, és mi kiegészít­hetnénk azzal a kérdéssel, kinek üzeni? És hadd vála­szoljunk rá máris: nekünk. Mert érdemes volt mindany- nyunknak a rádió — sa mű­sor készítői, Kerényi Mária és dr. Szegő Tamás — hu­mánus üzenetére figyelni. N. A. Új statisztikai évkönyv MAI MŰSOR KOSSUTH KÁDIÓ 8.25: Szirmai Albert operettjei­ből. 9.20: Irodalmi évfordulónaptár. 9.44: Zenevár. 10.05: Nyáridéző — V/3. 10.35: Indulók, táncok fúvószene­karra. 11.00: Magyar zeneszerzők szo­nátáiból. 11.24: Aranymosók Magyaror­szágon — 1981. 11,39: Tom Jones. 12.35: Filmtükörkép az Ország­úton című filmről. ■ 12.50: Zenemúzeum. 14.28: A7 elbeszélés klasszikusai. 15.10: Domino — a kincskereső­táborban. 16.05: Bárczy János: Zuhanóug­rás. 16.15: Astrid Varnay és Wolfgang Windgassen operafelvételei­ből. 17.07: Olvastam valahol... a Marssal társalkodó Murá­nyi Vénuszról. 17.27: Gene Kelly filmdalokat énekel. 17.38: Zsákutca. Borenich Péter dokumentumjáték?» 19.15: A King’s Singer együttes és a londoni ..Régi zene” együttes felvételeiből. 19.30: Kapcsoljuk: a Berlini fil­harmonikus zenekar hang­versenye a salzburgi ünne­pi játékokon. Kb. 20.20: Ha a víz elmos egy gö­röngyöt, Európa les7 ke­vesebb. Kb. 20.32: A hangverseny-közvetítés folytatása. Kb. 21.10: A Spotnick együttes ját­szik. 21.40: A gyorsuló idő nyomá­ban ... a 2000 évig. 22.15: Sporthíradó. Tudósítás a csillaghajtó vitorlás EB- ről. 22.25: Tíz perc külpolitika. 22.35: ..Csak a derű óráit szá­molom . . .” 23.41: Dzsesszfelvételekből. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: Sudi Farkas Pál népi ze­nekara játszik. 8.20: Tíz perc külpolitika. 8.33: Napközben. 10.00: Zenedélelőtt. 12.33: A Népművészet Mesterei­nek felvételeiből. 12.55: Kapcsoljuk a győri kör­zeti stúdiót. ..Hajógyár a tóparton”. 13.25: Látószög. 13.30: Muzsikáló természet. 13.37: Hans Helfritz: Bolíviai indián táncok. 14.00: Szórakoztató antikvárium. 16.00; Sanzonújdonságok — 8. rész. 16.35: Idősebbek hullámhosszán. 17.30: Mozaik. Rékai Gábor mű­sora. 18.33: Daloló, muzsikáló tájak. 19.14: Haj. Részletek MacDermot zenés játékából 19.55: Slágerlista. 20.33: A titokzatos kéz. Marék Antal műsora. 21.30—22.00: Hegedűs Géza hat története. 22.00: Portré slágerekről. Szteva- novity Zorán. 23.15: Nóták. III. MŰSOR 9.00: Cosi fan tufte. Részletek Mozart operájából. 10.07: Romantikus kamaramu­zsika. 11.05: Zsebrádiószínház. A mutatványos. 11.30: Századunk zenéjéből. 13.07: Emlékezetes dzsesszhang­versenyek. 14.10: Victoria de Los Angeles és Mario Del Monaco ope­rafelvételeiből. 14.50: Világhírű előadóművészek kamarazene-felvételeiből. 16.00: Zenei lexikon. 16.20: Muzsikáról versben, prózá­ban — 5. 16.55: Popzene sztereóban. 17.53: Zenekari muzsika. 19.05: Olasz nő Algírban. Rész­letek Rossini operájából. 20.04: Telepinus. Hettita hitrege. 20.34: A progresszív beat híres előadói. Ion Anderson fel­vételeiből. 21.19: A debreceni Kodály-kórus , hangversenye a pesti Vi­gadó hangversenytermében. SZOLNOKI STÚDIÓ 17.00: Hírek. 17.05: Hétközben. Aktuális ma­gazinműsor. Téma: Az energiatakarékosság me­gyei programja. Szerkesz­tő-műsorvezető: Kardos Ernő. 18.00: Alföldi krónika. 18.15: Tánczene a szerzők elő­adásában. 18.26—18.30: Hírösszefoglaló. Lap- és műsorelőzetes. BUDAPEST, I. MŰSOR 8.25: Tévétorna, (ism.) 8.30: Iskolatévé. (f.-f.) Pedagógus-továbbképzés Rajz (1. osztály). 10.30: Osztályfőnöki órák. (f.-f.) (3—4. osztály). 14.00: Iskolatévé. (f-f.) Pedagó­gustovábbképzés. Környe­zetismeret (2. osztály). 16.05: Hírek. 16.10: Berkes Péter: Utánam srá­cok ! Gyermekfilmsorozat (Urn.) VI3. rész: BFK úr. a Inesterdetektív. VI/4. rész: Vigyázz, a kutya ha­rap ! 17.10: A nyelv világa. 17.55: Tévébörze, (f.-f.) 18.05: 5+2 — a munkaidőről. 18.35: Telesport. (f.-f.) 19.00: Reklám, (f.-f.) 19.10: Tévétorna. 19.15: Esti mese. 19.30: Tv-híradó. 20.00: Családi kör — közösségben élünk, (f.-f.) Szülők, neve­lők műsora. 20.50: Mexico Ballett Folklorico. Részletek az együttes bu­dapesti vendégjátékából. /21.35: Szép szó. A televízió iro­dalmi folyóirata. 22.35: Tájak, városok, emberek — A végső aratás. 23.05: Tv-híradó. II. MŰSOR 18.50: Sorstársak (f.-f.) Rehabili­tációs fórum. A pécsi kör­zeti stúdió műsorai ism.) 19.05: Unser Bildschirm — A mi képernyőnk. A pécsi kör­zeti stúdió német nyelvű nemzetiségi műsora. 19.30: Tv-híradó. 20.00: Volt egyszer egy ország. Chrudinák Alajos és Zsom­bolyai János libanoni ri­portfilmje (ism.) 21.15: Tv-híradó. 21.35: Harold Brooke—Kay Ben- nerman: Weekend a ten­gerparton. A József Atti­la Színház előadása felvé­telről. Komédia két rész­ben. BUKAREST 16.05: Iskolatévé. 16.35: Utazás a földgömbön. 16.55: Népművészet. 17.25: Kulturális híradó. 18.35: Rajzfilmek. 19.00: Tv-híradó. 19.30: Gazdasági figyelő. 19.50: Fiatalok órája. 20.35: A föld titkai. 21.00: Kulturális vetélkedő. 22.05: Tv-híradó. BELGRAD, I MŰSOR 18.05: Tv-naptár. 18.15: A szökevény — gyermek- műsor. 18.45: Dave Allen szórakoztató műsora. 19.15: Rajzfilm. 19.30: Napló. 20.00: Érvek — külpolitikai mű­sor. 20.50: Vetélkedő. 21.45: Napló. 22.00: Ohridi nyár ’81. II. MŰSOR 19.00: Kis koncert. 19.15: Az idő és a pihenés. 19.30: Napló. 20.00: Nyári filmest. MOZI Békési Bástya: Üzenet az űrből. Békéscsaba, Építők Kultúrottho- na: S. O. S. Concorde. Békés­csabai Kert: A királyi biztos szeretője. Békéscsabai Szabad­ság: Minden előadáson: Zsaru vagy csirkefogó. Békéscsabai Terv: Hét különleges megbízott. Gyulai Erkel: Ritus. Gyulai Kert: Muppet show. Gyulai Pe­tőfi: Seriff az égből. Orosházi Béke: Hölgyem, isten áldja! Orosházi Partizán: Kóma. Szarvasi Táncsics: fogadó az Örök Világossághoz.

Next

/
Thumbnails
Contents