Békés Megyei Népújság, 1981. augusztus (36. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-25 / 198. szám
1981. augusztus 25. kedd Jubilálnak a magyar vadászok A vadászat szinte egyidős az emberiséggel. Nemcsak a létet, az élelmet jelentette valaha a vadászzsákmány, hanem az elejtett 'állatok lenyúzott bőre és préme a ruházkodást is. Ma már nem a mindennapi szükséglet megszerzése készteti az embert, hogy vadásszon, hanem ennek a szép és nemes sportnak az élménye. A nagy zsákmány Az idén százéves a szervezett magyar vadászat. Mit jelent ez a vadásztársaságok és a vadgazdálkodás szempontjából? Ezt kérdeztük a jubileum alkalmából dr. Koller Mihálytól, a Magyar Vadászok Országos Szövetségének főtitkárától. — 1881-ben alakult meg az Első Magyar Vadászati Védegylet. Akkoriban ugyanis még nem volt vadászati törvény, csak két esztendővel később jelent meg hazánkban a vadászatot szabályozó 1883. évi XX. törvénycikk. Kezdetben meglehetősen kevés tagot számlált a védegylet, alig lehettek kétezren. Mégis jelentős volt az egylet megalakulása, mert szervezett formát és egységet teremtett. A múltból ránk maradt sok fontos és hasznos szabály, irodalmi és képző- művészeti alkotás, melyek a magyar vadászhagyományok emlékét őrzik. — Milyen a hazai vadá- szat jelene? —• Szövetségünknek harmincezer tagja van. De a vadászat hozzávetőlegesen mintegy százezer embernek — a vadászok barátainak és hozzátartozóinak — is lehetőséget nyújt a szabad idő hasznos eltöltésére. Valaha a vadászat kimondottan úri sport volt. Dzsentrik, föld- birtokosok, gyárosok kiváltsága. Ma a tagjainknak több mint ötven százaléka fizikai munkás. Anyagilag ugyanis nem jelent különösebb megterhelést ez a sport, ezért valóban minden rátermett ember kedvére űzheti. — A zsákmányból menynyi illeti a vadászokat? Egészséges sport a vadászat — Ezt szabályzat írja elő. Egy vadász egy szezonban hatvan apróvadnál többet nem kaphat, viszont ahány kiló nagyvadhúst visz el, annyi darabbal kevesebb apróvad illeti. A tények azt igazolják, hogy a vadászok lényegében még ennyire sem tartanak igényt, mert nem a hússzerzés vágya fűti őket, hanem a zsákmányszerzés szenvedélye, öröme. Ezenkívül minden vadásztársaság — hétszázötven az országban — anyagi érdeke, hogy minél több húst tudjon eladni. I S ha azt vesszük, hogy a J vadexportunk — mely ál- J landóan növekszik — évente j negyvenmillió dollárt jelent j a népgazdaságnak, akkor ezt a törekvést csak elismerés j illetheti. — Külföldi vadászok is szívesen látogatnak hazánkba. Mi vonzza őket Magyar- országra? — Egyrészt az, hogy rendkívül gazdag a vadállományunk, s különösképpen, hogy a vad nálunk valóban vadon, a természetes környezetében él. Évente általában tizenkét—tizenhárom- ezer külföldi vadász keresi fel hazánkat. — S milyen zsákmánnyal távoznak? — Amikor ez kerül szóba, elsősorban mindenki a külföldi kocsik tetején határon túlra vitt csodálatos agancsokra gondol. Ezek értékét a trófeabíráló bizottságok határozzák meg, melyek mind a tizenkilenc megyé- j ben működnek. Persze az érték relatív, mert olykor egy szabálytalan agancs, mely a formája miatt egyedi, ugyancsak lehet, hogy valaki számára éppen ezért különösen becses. — Miként jelölné meg az elkövetkezendő idő feladatait? — Ügy kell gazdálkodnunk a vadállományunkkal, hogy ne zavarja a mezőgazdaságot. Ezért az apróvadállományt kell inkább szaporítani. És erre meg is van minden lehetőségünk és adottságunk, melyeket azonban az eddigieknél sokkal jobban kellene kihasználnunk. A másik nagyon fontos feladatunk a szakmai képzés növelése. Célunk, hogy a hivatásos vadászok mindegyike legalább a szakmunkásképzettséget elérje. De kétéves felsőfokú továbbképzés is folyik a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen, ahol már végzett agrármérnökök, állatorvosok és biológia szakos tanárok megszerezhetik a vadászmérnöki diplomát. Mindezek mellett azonban a legfontosabb tennivalóink a természet- és vadvédelem, amely nélkül a munkánk elképzelhetetlen. I Ágh Tihamér (MTI-íotó — KS) Sokan már a biharugrai haltermelés végnapjairól beszéltek A felújítást követően korszerű, nagyüzemi haltermelésre alkalmas technológiai lánc alakul ki. Képünkön a halkiemelő Biharugrán 1977-ben kezdtek hozzá a halastavak felújításához, korszerűsítéséhez. A 90 millió forintos beruházás nem az első kísérlet arra, hogy a mesterséges tavak rendszerét megmentsék a pusztulástól. A gazdálkodást irányítók sokszor átkozták a gátak közé zárt vizeket, mert nem adták vissza azt, amire számítottak. A legutóbbi beruházás előtt a tavak haltermelésre szinte már teljesen alkalmatlanná váltak. Sokan az itteni haltermelés végnapjairól beszéltek. Hogy miért nem történt így? Mielőtt választ adnánk az előbbi kérdésre, nézzünk vissza egy kicsit a múltba. A biharugrai föld most vízborította részén a századfordulón még ősgyepek, legelők zöldelltek. Igaz, évente csak két-három hétig, mert a fű a rossz minőségű szikes talajban kiégett, s így ez a vidék a külterjes állattartás követelményeinek sem nagyon felelt meg. Mindehhez hozzá tartozik, hogy ez a terület, mint több tízezer hektár természetes vízgyűjtője, ár- és belvíz mosta föld. A Kissárrét az 1900-as évek elején Bölönyi József tulajdona volt. Tőle Corpus Zoltán kultúrmérnök vette meg, és saját tervei alapján látott hozzá a gátak építtetéséhez. A munkálatok 1910-től 1922-ig tartottak. Húsz évvel később tovább folytatódott a tórendszer kiépítése. A nagysziki tó 1944- ben lett készen, és így most már csaknem 900 hektárt borított el a gátak közé zárt víz. Újabb két évtizedes csend következett, majd 1962-ben az időközben állami tulajdonba került birtokon, üzembővítő rekonstrukcióba kezdtek. A beruházó most már a Biharugrai Állami Gazdaság lett. A tó területét 1850 hektárra bővítették. Gátakat, műtárgyakat és a tavak jobb vízellátását biztosító magasvezetésű tápláló csatornát építettek. A nagyarányú építkezések 1967-ig tartottak. Alig fejeződtek be azonban a munkálatok, amikor a gazdaság szakemberei már újabb terveket szőttek. Elsősorban az foglalkoztatta őket, hogyan lehetne évente háromezer tonna hal lehalászására alkalmassá tenni a tórendszert. És, ha ezt már megoldották, mi lesz a nagy mennyiségű hallal? Leginkább az okozott gondot, hogy Biharugra távol esik a felvevőpiacoktól, a rossz utak miatt a szállítás is körülményes. Ezért határozták el, hogy halfeldolgozó üzemet, a visszamaradt hulladék hasznosítására pedig nyérctelepet építenek. A nyérctelep kísérletképpen működött is néhány évig, de a halfeldolgozóból nem lett semmi. A hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején ugyanis nem várt, figyelmen kívül hagyott jelenségek zavarták meg a tórendszer vízellátását. A Sebes-Körös vízgyűjtőjében 13 ipari nagyságú üzemet telepítettek. Az ipari szennyvizek alaposan lerontották a víz minőségét. Az év jelentős részében lehetetlenné vált a tavak vízutánpótlása, a 365 napból jó, ha ötven napig — ez is az árvizek idején — volt elfogadható a víz minősége. Emiatt, továbbá a párolgás, a szivárgás, a vízi növények burjánzására csökkent a víz szintje. Az elmo* csarasodás veszélye vetítette előre árnyékát. Ráadásul a Biharugrai Állami Gazdaság is egyre súlyosabb pénzügyi helyzetbe került. Ennek ellenére halaszthatatlan mentésre volt szükség. A korszerűsítést magában foglaló beruházás 1977-ben kezdődött meg. Az már a korábbi években nyilvánvalóvá vált, hogy a biharugrai gazdaság ismétlődő veszteségei, a későbbiekben, vagyis a beruházás befejezését követően sem teszik lehetővé a karbantartást, a költséges beruházással korszerűsített tórendszer megóvását. Erre évente legalább 3 millió forintra lett volna szükség. Ezért a felügyeleti szervek, a biharugrai és a Hidasháti Állami Gazdaság egyesítését határozták el. A tőkeerős hidasháti gazdaság már hosszútávon garanciákat tudott vállalni. A négy évvel ezelőtt kezdődött beruházást szeptember elején kellene befejezni. A kivitelező azonban, ígéretei ellenére — úgy tűnik, erre a munkák állásából is következtetni lehet — kénytelen a határidőt módosítani. Pedig szeptember már a lehalászás ideje. Szükség lenne a tárolótavakra, a korszerű halkiemelőre. A gazdaság szakemberei a késés miatt joggal panaszkodnak. Tagadhatatlan viszont, a felújítást követően, korszerű, nagyüzemi haltermelésre alkalmas technológiai lánc alakul ki. A tavak egyenletes vízellátását víztározó kialakításával, a vízkivételi mű bővítésével oldják meg. amely a korábbi kettő helyett, másodpercenként már öt köbméter vizet szállít. A gátakat 30—70 centiméterrel magasították, szélesítették, szilárd burkolattal látták el. A halak etetését mindenütt ta- karmánytározós silókból biztosítják. Egyben lehetővé válik a gépi lehalászás is. Az elképzelések szerint a tórendszer az előző beruházáshoz hasonlóan évente 3100 tonna hal termelését tenné lehetővé. A kérdés ezek után az, hogy az elképzelésekből valóság lesz-e, vagy a tórendszer ugyanolyan sorsra jut, mint már annyiszor, alig néhány évtizedes léte alatt. Ma úgy tűnik, a tervek valóra váltásához adottak' a feltételek. A 90 millió forinf tehát nem lesz elpocsékolt pénz. Eddig ugyanig a beruházásokat követően a legnagyobb gond az volt, hogy hiányzott a pénz a karbantartáshoz, a megóváshoz. Erre biztosítékot, nemcsak a Hidasháti Állami Gazdaság eddigi eredményes gazdálkodása ad, hanem az is. hogy a biharugrai halastavak hosszú évek óta, az idén először, nem termelnek veszteséggel. Kepenyes János Az ígéretek ellenére, módosítani kell a határidőt, pedig szeptember már a lehalászás ideje. (Építik a tározótavat.) Fotó: Veress Erzsi Növekvő tejtermelés — korszerűbb szállítás A tej szállításában, az áru átmeneti készletezésében és terítésében egyaránt érezteti kedvező hatását a tejipari szállítási, szolgáltató és készletező vállalat járműparkjának és műszaki felszereléseinek fejlesztése, rekonstrukciója. Az öt évvel ezelőtt megkezdett nagyobb arányú műszaki fejlesztés nyomán a szállító járművek egy részét kicserélték. A teherautók alvázára 130 nagy befogadóképességű, rozsdamentes tartályt szereltek fel. Az 5 ezer literes tankok mellett rendszeresítették a 10 ezer literes tartályokat, és több gépkocsi fut már 20—22 ezer literes tej tárolókkal. A termoszgépkocsik száma öt év alatt százról hatszázra nőtt, és ez is hozzájárult ahhoz, hogy az áru jó minőségben érkezik meg utolsó állomására, a boltokba. A járműpark korszerűsítése jótékony hatással volt a szállítás gazdaságosságára is; az elmúlt öt évben 0,6—0,7 millió kilométerrel csökkent a tankautók által megtett út, a nagyobb tartályok ugyanis lehetővétették a járatok gazdaságosabb kihasználását. A fuvarozással eltöltött órák száma is 200 ezerrel esett Vissza, holott a vállalat által szállított áru mennyisége öt év alatt 40 ezer tonnával nőtt. A vállalat telepeit is korszerűsítették. öt év alatt mintegy 150 millió forintot fordítottak új létesítmények építésére. Űj kirendeltséget adtak át egyebek között Szegeden, Keszthelyen, Egerben, Balatonszárszón, és Tamásiban. Ez a beruházási program a VI. ötéves terv időszakában folytatódik. Már épül a tejszállítók új jászberényi kirendeltség, ezenkívül új létesítménnyel gazdagodik Dunaújváros, Sopron, Berettyóújfalu és Bács- bokod. Divatmodellek jövőre A zalaegerszegi ruhagyár elkészítette a jövő tavaszra- s nyárra ajánlott modelljeit. A kollekciót egyelőre még csak a kereskedelem képviselői láthatták, az őszi BNV-n azonban a nagyközönség is megismerkedhet a zalaiak kínálatával. A szakemberek tetszését a férfi felsőruházati termékek közül elsősorban a félig bélelt, lezser szabású öltönyök nyerték meg. A fiúknak szánt termékeikből a sportos jellegű cikkek, köztük a gra- bothan-liviano anyagból készült vízhatlan dzsekik iránt volt a legnagyobb az érdeklődés. A bemutató után 110 ezer férfi- és fiúöltönyre. 47 ezer nadrágra, 23 ezer átmeneti kabátra, valamint 41 ezer sportos termékre vettek fel megrendelést.
