Békés Megyei Népújság, 1981. augusztus (36. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-20 / 195. szám

1981. augusztus 20., csütörtök / NÉPÚJSÁG Almási Eva a Sok hűhó semmiért című Shakespeare- vígjátékban megy először iskolába, igény­li a rendszerességet. Ameny- nyire az erőmből telik, ezt próbálom megteremteni szá­mára, igyekszem minél töb­bet vele lenni, ezért min­dennap már korán elhozom az óvodából, hiszen estén­ként mindketten elmegyünk otthonról a színházba. Csak így lehet otthont adni- a gye­reknek! Én magam igazi ott­honból érkeztem, tudom jól, mit jelent ez. — Hogyan vélekedik a sa­ját boldogulásáról? Hiszen végül is eljutott egy bizo­nyos csúcsra? — Soha nem tartottam ma­gamat sikeres embernek. S hogy meddig juthat el az ember a pályán? Mennyi adatik még nekem, mennyi sok és mennyi kevés? Nem ismerhetem a határt. Voltak pillanatok az életemben, ami­kor nagyon boldog voltam, amikor minden a helyére ke­rült, a magánéletem, a szín­házi munkám. Nagyon rit­kák az ilyen pillanatok, de rossz periódusba kerülve mindig vissza lehet nyúlni ezekhez. — A színészet betölti a világát? Értelmi, érzelmi ki­elégülést ad. De kínál-e kel­lő biztonságérzetet? — A színészet éppen olyan életbevágóan fontos játék, mint a szerelem. A „kellek, nem kellek” játszmája. Az érzelmi kapcsolatokban, mint amilyen a színház is, nem le­het előre tervezni. Nem tu­dom, később mi lesz. A sí­rást nem szeretem, de azt vallom, a boldog pillanato­kat is halkan kell elsuttog­ni. Szémann Béla (MTI-fotó — KS) n boldog pillanatokat halkan kell elsuttogni Beszélgetés Almási Évával A színésznő csak az imént érkezett meg színházi öltö­zőjébe egy délutáni fellépé­séről, hogy még az esti elő­adás előtt sort keríthessen erre a beszélgetésre. A ken­dőzetlen, sajátosan szép ve­retű arcon még nem vehető észre a színpadra lépést rendszerint megelőző fe­szültség. Ma este a Patikát, Szép Ernő darabját játsszák a Madách Színházban. — Hogyan lett színésznő Almási Éva? Mennyire irá­nyították, befolyásolták vá­lasztását odahaza? — Sohasem irányítottak, de ha már valamilyen célt tűztem magam elé, akkor szüleim minden energiájuk­kal segítettek, támogattak. Valaha az volt az elképze­lésem, hogy hegedűművész leszek, ezért zenegimnázium­ban érettségiztem, de abba­hagytam, tehetségemből nem futotta. Tizennyolc éves ko­romban felvételiztem a Szín- művészeti Főiskolán. és persze azóta, klasszikusok­ban, mint legutóbb a Sok hűhó semmiért nagy sikerű előadásában is. Remek sze­repek, nagy lehetőségek vol­tak számomra. — Jó néhány filmben, te­levíziós játékban is szerepelt. — Igen, nehéz lenne felso­rolnom hányban, ezek egytől egyig kirándulások a színház világából a film világába, s jó néhány izgalmas vállal­kozás is akadt közöttük, mint például a Napfogyat­kozás, a Naphosszat a fákon, A ló is ember vagy a Pró­féta voltál szívem. — A szerepe mögül tehát minden esetben kibújik az ember? — Igen. Ott valójában minden kiderül. — Képes-e a színész rend­szeres életet élni? Hivatása és családja között harmoni­kusan megosztani energiáit? Ügy tudom, van egy kis­gyereke is. — Valóban nem könnyű Az ember tragédiájában Huszti Péterrel és Juhász Jácinttal gyors elhatározásomat köve­tően a szüleim is rögtön tá­mogatták új választásomat. Azt vallom magam is, hogy a szülőknek kötelességük egyengetni gyermekeik út­ját, s nem nyesegetni szár­nyaikat. — A hirtelen döntés után miként vált tudatossá vá­lasztása, a színészi pálya? — Először valóban nem volt végiggondolt vállalkozás számomra a színészet. Vi­szont pályakezdő színészként már pontosan tudtam, hogy valamit ki akarok fejezni, és mások javára szeretném hasznosítani. — Miként fogadták indu­lása első éveiben? Alkatá­nál, karakterénél fogva mindjárt a helyére került? — Amíg nem ismerik elég­gé az embert a pályán, rend­szerint a külső adottságok alapján döntenek. Kezdetben a „férfifaló nők” szerepköré­ben könyveltek el. Ez ol­vasható többek között rólam az egyik lexikonunkban is. Mégis szerencsém volt, úgy hozta a sors, hogy olyan szerepeket kaptam, amelyek megszabadítottak ettől az egyoldalú kategorizálástól. Hogy sértés lett volna e cím­ke? Nem voltam csúnya lány, s ezt a részét a dol­goknak nem kellett erősíteni bennem. — Hol, melyik színházban indult a pályája? — Még főiskolásként a Petőfi Színházban léptem fel először, majd a főiskola elvégzése után a József At­tila Színházhoz kerültem. Első emlékezetes szerepeim a Koldusopera Pollyja, Az ezerkettedik éjszaka Leilája vagy a Farkasok és bárá­nyok Glafirája volt. Sok ki­tűnő darabban játszottam Csehov Három nővérében osztódni a munka és az ott­hon között, de mégis el kell ezt érnünk. Különben nem lehet eredményeket felmutat­ni. Az élet eleve borzasztó­an ismétlődő dolgok soroza­tából áll össze. Ám ez adja meg ritmusát is. Nagyon fontos tényező, főleg ha az embernek gyereke is van. A kislányom az idén ősszel Tudomány — technika Ki mit hall meg? Röviden SZERENCSEJÁTEK — SZÁMÍTÓGÉPPEL A póker nemcsak a ha- zárdjátékosokat, de a mate­matikusokat, közgazdászo­kat, politikusokat, katoná­kat és pszichológusokat is érdekli, mert a döntésmo­dellezés egyik eszköze. A le­hetőséget azonban csak igen nagy számú játék és megha­tározott módon viselkedő já­tékosok esetén lehet kiak­názni. Erre a kártyázó szá­mítógép ad alkalmat, amely­ben nyolc különböző játékos játszik egymással, vagy kül­ső (ember) játékossal, ter­mészetesen tetszés szerinti csoportosításban. ÚJ ENERGIAFORRÁSOK — A GÁZHIDRÁTOK A kőolaj és a földgáz je­lenleg, és az elkövetkező évtizedekben is döntő szere­pet játszik az emberiség fű­tőanyag- és energiagazdál­kodásában. Az ismert lelő­helyek azonban néhány év­tized múlva veszítenek je­lentőségükből. Pótlásuk újabb olaj- és földgázlelőhe­lyek feltárásával (a világ­tengeren, Grönlandon, An- tarktiszon stb.), valamint új szénhidrogénforrások: a gázhidrátok kitermelésével lehetséges. A gázhidrát- lelőhelyek létezését az 1960- as években bizonyították be. A számítások szerint a ter­mészetes gázhidrátok kelet­kezéséhez a szárazföldek több mint 27 százalékán ked­vezőek a feltételek. A világ­tenger területén ez az arány a 90 százalékot is eléri. A gázhidrátok külsőleg a jég­hez hasonlítanak, és már a XIX. század elején felfe­dezték őket. Feltárásukra, kitermelésükre azonban csak a mai technikával kerülhet sor. Sajnálatos tény, hogy az utóbbi évtizedekben a világ sok országában népbetegség­gé vált a nagyothallás. Nemzetközi adatok szerint a hallásküszöb — az a mini­mális hangerősség, amelyet az emberi fül már érzékel­ni képes — az elmúlt öt­ven év alatt a tízszeresére nőtt. A budapesti egyetemi hallgatók körében végzett vizsgálat azt állapította meg, hogy több mint negyven százalékuk kisebb-nagyobb mértékben hallássérült. Ha­zánkban egyébként a na­gyothallók száma megköze­líti a kétmilliót, több mint 200 ezer ember pedig telje­sen süket. Ezek után nem csodálható, hogy egy NSZK- beli vizsgálatsorozatból azt a következtetést vonták le a szakemberek, hogy 2000- ben várhatóan ugyanannyi embernek lesz szüksége hal­lókészülékre, mint manap­ság szemüvegre. Az úgynevezett civilizációs halláskárosodás okai sokfé­lék, az erős dohányzástól, a magas vérnyomáson át a munkahelyi, utcai és ottho­ni stresszhatásokig. De a hangerősítős zenehallgatás is szerepet játszik a hallásár­talom kialakulásában. Mind­inkább terjed az a nézet, hogy a felhalmozódott hang­ártalom generációkon ke­resztül átvándorol az utó­dokra, vagyis nem ritka, hogy a süket szülők gyer­mekei is ebben a betegség­ben szenvednek. A tudósok úgy vélik, hogy ideje meg­kongatni a vészharangot, mert ha túl későn kongat­nak, már nem lesz, aki meg­hallja! A zajcsökkentésnek egyébként két alapvető mód­ja van: a zajforrások zaj- Szintjének csökkentése, il­letve a források megszünte­tése, valamint az egyéni zaj­védelem. vagyis a fül köz­vetlen védelme füldugóval, fülvédő szeleppel, védősisak­kal. Játék de, komolyan Sokat hallani manapság az amatőr művészeti mozgal­mak hanyatlásáról. Ha a sta­tisztikákat nézzük, valóban, mintha fogyatkoztak volna a művészeteket kedvtelésből vállalók az elmúlt évtized­ben. A szakemberek felada­ta, hogy ennek okait pon­tosan felderítsék. Jó néhány csoport azonban tudós elemzések nélkül is felismerte, hogy új módon, és főleg új közönségnek kell színhá.zat, zenét, képzőművé­szetet csinálni. Számukra az új közönség minden idők leg­fogékonyabb közönsége. a gyerekek lettek. 0 játék kemény munka A gyermek számára a já­ték nem egyszerűen időtöl­tés, hanem kemény munka. Számukra ez a lehetőség tel­jes birodalma. „Tűzoltó le­szel, s katona! Vadakat te­relő juhász...” jeleníti Jó­zsef Attila az Altató című versében a játék örök sajá­tosságát. Számtalan művelődési ház­ban, múzeumban, könyvtár­ban kezdtek játékos foglal­kozásokat szervezni, és szin­te mindig művészek segítsé­gével. Hiszen a művészet ma­ga is modell, és ennek a mo­dellnek a segítségével a gyermek is könnyebben is­meri meg a világot. A gyermekek nemzetközi éve nagy lendületet adott a munkának. Ekkor szervezte a Magyar Nemzeti Galéria és a Népművelési Intézet az el­ső „Játszóház”-foglalko- zásokat. A gyermekek nem­csak csodáiéi lehettek a Ga­léria kincseinek, hanem al­kalmat kaptak az önálló al­kotásra is: rajzoltak, festet­tek régen elfeledett népi já­tékokat készítettek, és ta­nultak. Együtt, segítve Ezeket a kezdeményezése­ket fogta egységbe a Nép­művelési Intézet az úgyne­vezett ,,Játszóház”-kísérlettel. Az Országos Közművelődési Tanács jelentős anyagi tá­mogatásával tizenöt művelő­dési házban — Jászkisértől Tatabányán át Szombathelyig — keresik azokat az új for­mákat, amelyek alkalmasak a széles körű elterjesztésre. A pedagógusokat és a szü­lőket is megtanítják, hogy miként csinálhatnak — per­sze a gyerekekkel együtt — színes papírból, rongyhulla­dékból, vadgesztenyéből vagy éppen üres műanyag flakon­ból nagyszerű játékokat. Eb­ben máris nagy szerepük van az amatőr színjátszóknak, népművészeknek, táncosok­nak, zenészeknek, de az ed­digieknél is nagyobb lehet­ne. Ne csalj, meri tetten érnek... Nem kell hozzá több, csak megérteni, hogy-ez nem egy­szerűen az elveszett közön­séget pótló szükségtevékeny- ség, hanem az amatőrmoz­galmat is megtermékenyítő, a valóság megismerésére ser­kentő lehetőség, amely új minőségű munkára sarkall. De csak az képes a gyere­kek kreativitásának felsza­badítására és irányítására, aki maga is kreatív ember, s művész. Nemcsak a válasz­tott önkifejezési mód tech­nikáját, hanem az alkotás belső törvényeit is ismerni kell azoknak, akik arra vál­lalkoznak, hogy a gyerme­kek alkotótársai legyenek. Mindegy, hogy papírhajtoga­tást, sásfonást, bábkészítést vagy színjátszást tanítunk, a gyermeknek abban a világ egy szeletét kell megismer­nie. S ebben nincs helye a lélektelen másolásnak, a lec­kefelmondásnak. Ilyen körülmények között, persze, gyorsan lelepleződik a csalás, az üresség és az ön­mutogatás. Azok érhetnek el sikereket, akik vállalják a tudatos, fegyelmezett és min­den pillanatban újrakezdődő munkát, s vállalják ennek természetes velejáróját, a si­kertelenség, a bukás kocká­zatát is! Nem kevés, persze, az sem, amit nyerni lehet: nagyobb és megalapozottabb technikai tudás, reálisabb ön­ismeret. kapcsolatteremtő készség, tudatosabb önkife­jezés. És mi lehet nagyobb cél egy egészséges amatőr művészi mozgalom számára, ha nem ez?! A lehetőség adva van: az alkotó nevelés egyre inkább szükségesebb, és aki képes hozzájárulni, az közben ma­ga is gyarapszik, gazdago­dik! Szabó Ferenc Egy audiométeres vizsgálat

Next

/
Thumbnails
Contents