Békés Megyei Népújság, 1981. augusztus (36. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-20 / 195. szám

NÉPÚJSÁG 1981. augusztus 20., csütörtök © minimagazin Fiatal esztergályosok a HflFE-ben Minden szakmának megvan a maga szépsége — Kényszer, létérdek, hogy foglalkozzunk a fiatalokkal — vallja Rédei Sándorné, a Hajtóművek és Festőberen­dezések hármas, békéscsabai gvárának személyzeti osz­tályvezetője. — Jelenleg négyszáznyolcvan fizikai dol­gozónk van, még húszra len­ne szükségünk. Saját műhe­lyünkben esztergályosokat, lakatosokat és erősáramú be­rendezésszerelőket képzünk. Ezen a nyáron tízen álltak munkába. A szakmunkás-bi­zonyítvány megszerzése után a gyerekek kivették a sza­badságukat. Kéthetes üzemi munkájuk, tapasztalatuk csak első benyomásként fog­ható fel. ♦ A gépekkel telt, zajos munkaterem nem alkalmas a beszélgetésre, ezért a műve­zetői irodában ülünk le. A „gyerekek” — a HAFE öt fiatal esztergályosa — való­jában már fiatalemberek, életük első saját keresetéért dolgoznak. Hogy miért ép­pen itt, arról Potocska Mi­hály beszél: — Találtam volna munkát máshol, de ezzel a gyárral van társadalmi szerződésem. Az is köt, de' nem rossz itt dolgozni. Már megszoktam, mert másodévtől a hét felét a HAFE tanműhelyében töl­töttük. Egyedül a korai fel­kelés a rossz. Medgyesegy. házáról járok be. Mindennap fél négykor kelek és délután négyre érek haza. Naponta ez tizenkét és fél óra távol az otthontól. Ne­héz így megtalálni a módját, hogy segítsen otthon a szü­lőknek, vagy szórakozzon egy kicsit, ami egy fiatalember­nél elengedhetetlen. A legtöbb fiatalember életében van olyan perió­dus, amely teljesen külön­bözik a hétköznapok addig megszokott valóságától. A katonai szolgálat megkezdé­sekor ugyanis merőben más körülmények közé kerülnek, s most már a megváltozott, számos kötöttséggel teli környezetben kell helytáll­niuk. Az általános tapaszta­Timár Lajos Majd így folytatja: — Ezután dől el, hogy si­kerül-e beilleszkedni. Ezt megkönnyítik az idősebb munkások, akik sokat segí­tenek. Ha valamit nem tu­dunk, nem kell könyörögni, hogy valaki szóba álljon ve­lünk. ♦ A vállalat vezetősége is igyekszik megkönnyíteni a beilleszkedést. Munkába ál­lás előtt levélben hívta meg a fiúkat egy kis beszélgetés­re. Az eddig csak „leskelő- dés” útján szerzett ismerete­ket tájékoztatóval egészítet­ték ki. Elmondták a gyár munkájának lényegét, célki­tűzéseit. Természetesen azt is, hogy miben számítanak az úíoncbkra, és mit tudnak nekik nyújtani. Ez utóbbi nem is kevés. Egységesen 12 forint ötven filléres órabért — fél munkáért. Ez a „fél munka” csak az első hónapban érvényes. Azt jelenti, hogy a norma felének teljesítéséért kapják a tel­jes bért. Tíz hónap alatt kell, hogy elérjék a gyakor­lott munkásoktól követelt szintet. Feltétlenül embersé­ges megoldás, hiszen egé­szen más az iskolai, tanmű­helyi munka, mint a mosta­ni. A fokozatos terhelés csök­kenti az átállás nehézségeit. ♦ Nem- is elégedetlenek a fiatalemberek: — Rögtön kaptunk önálló feladatot — mondja Varga Sándor. — Én egy tengely esztergálását. Jól . sikerült, ezt a meóstól és a műveze­tőtől tudom. lat szerint a fiatalok többsé­ge nemcsak a haza fegyve­res védelmével kapcsolatos kötelezettségeinek tesz ele­get, hanem a kulturális te­vékenységen, sportoláson kívül számottevő részt vál­lal a társadalom javát szol­gáló egyéb munkákban is. Az alábbiakban két olyan kiváló katonát mutatunk be, akik szolgálati idejüket le- töltvén nemrég tértek vissza a polgári életbe. 8 Tímár Lajos gépésztechni­kusként dolgozott a KE- VIÉP-nél bevonulása előtt. Újonctársaihoz hasonlóan az ő számára is inkább az első hetek tartogattak sok fur­csaságot, de ezeket később sikerült megszoknia. Az alapkiképzés után elméleti és gyakorlati vizsga követke­zett, a kapott minősítés alap­ján került arra a helyre, ahol rajparancsnokokat ké­peztek. Főként polgári vég­zettsége, érdeklődési köre, műszáki érzéke, és nem utolsó sorban kitartása, szor­galma, valamint akaratereje segítette őt abban, hogy á több hónapon át tartó tan­folyamot kiváló eredmény­nyel fejezhette be. Mind a szocialista versenymozga­lomban, mind a KlSZ-élet- ben igyekezett tudásának, A beszélgetés során szóba jön az iskola is: — Jó képzést kaptunk a 611-esben — vallja Potocs­ka Sándor. — Itt a gyárban is korrepetáltak a mérnö­kök. Igaz, nem teljesen egye­zett az iskolai elméleti anyaggal, amit ők mondtak, de ez nem okozott gondot a vizsgán. Nagy Attila szerint: — Itt azért már komoly munka megy. Szorosabb élet ez, mint az iskolai. Ha most nem teljesítjük az ötven szá­zalékot, és nem növeljük ha­vonta öt százalékkal, nem kapunk teljes bért. Ezt pe­dig már a zsebünkön érez­zük meg. Potocska Mihály helyesel: — Ugyanúgy bánnak ve­lünk, mint a felnőtt dolgo­zókkal, remélem, egy-két év múlva valóban olyanok is leszünk. Majd belejövünk. ♦ Bereczki Zoltán már a jö­vőt tervezi: — Három évig biztos itt leszek, mert köt a szerződés. Én Újkígyósról járok be. Közelebb van, mint Med- gyesegyháza, de így is fá­rasztó. Ráadásul ezt a mun­kát nem lehet ülve csinálni, és bizony az állás se pihen­tető. — Állni nem jó — helye­sel Potocska Mihály —, de azért ennek a szakmának is megvan a maga szépsége. Még nem tudom pontosan mi, de szeretem. Jó érzés, ha sikerül teljesíteni a normát... Angyal Ferenc máris a továbbtanulásra gondol: képességeinek megfelelő színvonalon tevékenykedni. Az ő munkája is közreját­szott abban, hogy egysége ez év április 4-én megkapta a KISZ KB vörös vándor­zászlaját. Arra a kérdésre, mit adott neki a katonai szolgálatban eltöltött két esztendő, a kö­vetkezőképpen válaszolt: „Szilárdabbá váltak politikai nézeteim, bővültek műszaki ismereteim, és megtanul­tam értelmesen beosztani időmet is.” 8 Kiss László rajparancsnok szintén megfontoltan be­szélt. Elmondása szerint hozzátartozói is örültek, amikor kézhez kapta behí­vóját. Hiszen ez azt jelen­tette, hogy hamarabb túl lesz a katonaságon, s lesze­relés után még körültekin­tőbben szervezheti életét, s konkrétabban tervezheti meg a családalapítást. Bizonyára neki még nehezebb volt megszokni a kötöttségeket, mert a civil foglalkozások közül az egyik legszebbet és legegészségesebbet válasz­totta. Mint hivatásos va­dász, szinte állandóan kap­csolatban állt a természettel, no meg csak néhány ember­hez kellett alkalmazkodnia. A katonaélettől rosszabbat — Szeretnék leérettségiz­ni, úgy érzem, az ma már egy szakmunkásnak is kell. A szakmunkásképzőben nem nagyon szerettem tanulni. Most, érettebb fejjel látom, hogy kár lenne kihagyni a lehetőséget. A munkatársi kapcsolatok alakulásáról megint Potocs­ka Mihály beszél: — Először a fiatalokkal is­merkedünk össze, azután ők összehoznak minket az idő­sebbekkel. fgy lassan meg­ismerjük az egész üzemrészt. Felvettek minket a KISZ-be, azt hiszem, nem lesz hiány barátokban sem. De azért nagyon jó, hogy öten, volt osztálytársak együtt va­gyunk. ♦ Mint minden kezdő, ők sem maradhattak ki a szo­kásos ugratásokból. Amikor ez szóba jön, mosolyognak társaik csínytevésén. Potocs­ka Mihály volt az egyik „sér­tett fél”: — Fánkkal kínáltak. Ami­kor beleharaptam a szélébe, ismerős szag csapta meg az orromat. Lekvár helyett gép­zsírt tettek rá. Tudtuk, hogy ki csinálta, de ilyen viccért nem lehet haragudni. Jót nevetett mindenki, aki így járt. És főként az, aki lát­ta a heccet. ♦ A gyárból kifelé jövet is­mét Rédei Sándornéval be­szélgetünk: — Az ötből három fiú vi­déki. Emberileg teljesen ért­hető, hogy szeretnének a lakóhelyükhöz közelebb munkát találni. Sok energi­át kivesz belőlük az utazás, a korai kelés. De tudja, hogy van ez! Dolgoznak két-há- rom évet, azután behívják őket katonának. És a ta­pasztalat az, hogy leszerelés után már nem szívesen men­nek új helyre, ha itt jól érezték magukat. Mi is ezt szeretnénk, és reméljük, hogy megállják a helyüket, jó munkássá válnak. M. Szabó Zsuzsa várt, de később kellemesen csalódott. Elöljárói nem egy­szer méltányolták kitartását, jó magatartását és szorgal­mát. A raj parancsnoki tan­folyamot ő is kiváló ered­ménnyel végezte el, ami egyúttal megnövelte önbizal­mát, higgadtabbá tette cse­lekedeteit, és erősítette ben­ne az önfegyelmet. A politi­kai ismeretek gyarapításán túlmenően alkalma nyílott arra is, hogy megszerezze a nehézgépkezelői jogosít­ványt a néphadseregben. —y—n Kiss László Fotó: Martin Gábor Hírcsokor Korányi Frigyes nevét vet­te fel a közelmúltban 'a gyu­lai fővárosi szociális otthon KISZ-alapszervezete. Az ese­ményre ünnepi taggyűlésen került sor, ahol Finna Sán­dorné ismertette Korányi Frigyes munkásságát, élet­útját. * * * Szeghalmon, a Csepel Autó gyárának KISZ-bizottsága if­júmunkásnapot tart szeptem­ber 5-én, s a rendezvénybe bevonják a járás ifjúmunká­sait is. A nap programjában szerepel szakmunkásverseny esztergályosok, lakatosok és hegesztők számára, továbbá műveltségi vetélkedő, sakk szimultán és labdarúgás. Több konzultációs jellegű előadás is elhangzik, ame­lyek témái: az ifjúság rész­vétele a gazdasági építőmun­kában; életmód, életvitel az Kétszeres okuk volna az örömre a medgyesegyházi művelődési ház égisze alatt működő Orient együttes tag­jainak: a közelmúltban első helyezést értek el az oroshá­zi beat-, rock-, dzsesszfeszti- válon, s a napokban vetették le a mundért. A négy — immár civilbe öltözött — fiú azonban csep­pet sem látszik vidámnak. Ez a gondterheltség beszélgeté­sünk után valóban nem tű­nik teljesen alaptalannak. Tímár Zoltán, a vékony fekete bajuszos basszusgitá­ros kezd először beszélni. Mint egyik alapító tag, s régi zenész, jól ismeri a beat- együttesek örökös gondjait. — Drága, modern szerelés nélkül ma már nem lehet produkálni. Ehhez pedig ren­geteg pénz kell... A med­gyesegyházi művelődési ház jó patronáló, fellépési lehet- tőséget is ad, dehát a szűkös költségvetésből nemigen for­díthat ránk. — Aztán a helygond — ve­szi át a szót Kiss Imre, a dobos. — Megfelelő próbate­rem kellene, ahol nyugodt körülmények között dolgoz­hatnánk. A hadseregnél meg­kaptunk minden támogatást, de több száz ember között nyilván nem lehetett elmé­lyülni a zenében. — Pedig tanulni kell! — jelenti ki határozottan Koz­ma Tibor, a szólógitáros, a többiek pedig élénken helye­selnek. — Közülünk egyedül Kli- maj Pali, a zongorista tanult klasszikus zenét — int a hallgatag zenekarvezető fe­lé. — Én autodidaktaként kezdtem — mondja a Gonda János által „őstehetség”-nek titulált fiú. Ahogy vékony zenészujjait nézem, eszembe jut az oros­házi fesztiválon előadott ifjúság körében; érdekvéde­lem, érdekképviselet a KISZ- ben, s a szakmunkástanulók fóruma. Lesz ifjúsági nagy­gyűlés, majd egy humorista vidáfn műsorával ér véget a nap. * * * A gádorosi Dózsa György úttörőcsapat úttörő fúvósze­nekara és néptáncegyüttese augusztus 15-től 28-ig Zán- kán táborozik. A zenekar és a táncegyüttes fellép a tá­borban, az ott lakó pajtások­nak adnak műsort. * * * A KISZ orosházi járási és városi bizottsága Nagyszéná­son, az Október 6. Tsz-ben rendezett augusztus 15-én szakmai és politikai vetélke­dőt a mezőgazdaságban dol­gozó fiatal gépszerelőknek. A városi győztes Kotolák An­tal, az orosházi Béke Tsz- ből, a járási első helyezett pedig Kovács Imre, a nagy­szénás! Október 6. Tsz dol­gozója. Santana-stílusú saját szerze­ménye. Nehéz elképzelni, hogy ezt a virtuóz játékot csaknem teljesen egyedül sa­játította el. Míg beszélgetünk, megér­kezik Nagy István, aki az együttes ügyintézője, ő — természetesen — gyakorlati oldalról nézi az együttes munkáját. Prózai dolog, de ez a valóság: mit, hogyan le­het eladni? — Hívnak bennünket a megyébe is, máshová is. A diszkó csillaga szerencsére leáldozóban van, de olcsósá­ga miatt még mindig kapós. Meg lehet érteni, hogy a ke­vés pénzből gazdálkodó kul- túrházak a kisebb kiadással járó, több hasznot hozó disz­kót választják, dehát ez ben­nünket nem vigasztal. — Nem is ez a probléma, hiszen máris 4-5 helyre hív­tak bennünket — veszi át a szót Tímár Zoltán ismét. — Hely kellene, három felkiál­tójellel ! — Legjobb lenne Békés­csabán vagy Gyulán, mert ebben a két városban élünk, s a legkényelmesebb próba- lehetőséget itt találnánk meg — mondja Kozma Tibor, s mindjárt számolni is kezd: — Hetente legalább két pró­ba, mondjuk két fellépés, plusz felkészülés a próbákra, esetleg tanulás. Nem kevés idő munka mellett! Persze, nem arról van szó, hogy saj­náljuk. Csak aki irígyli a zenészeket, gondoljon egy ki­csit utána... Azt mondják, nincs még a stílusra vonatkozó elképze­lésük. „Keressük az utat, ke­ressük a közönséget, és per­sze — három felkiáltójellel — a helyet!” — mondják bú­csúzóul. Remélem, mindhár­mat megtalálják! — gubucz — Fotó: Fazekas László Kiváló katonaként szereltek le Orient útkeresőben

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents