Békés Megyei Népújság, 1981. augusztus (36. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-20 / 195. szám

NÉPÚJSÁG--------------------­* A chim-szobrot avattak 1981. augusztus 20., csütörtök o Alkotmány napi nagygyűlés Békéscsabán Száztíz esztendővel ezelőtt született, és hetven éve hunyt el Áchim Lipták András, a magyar agrárszocialista moz­galom kiemelkedő egyénisé­ge, Békéscsaba szülötte, a Vi­harsarok paraszti mozgalmá­nak vezére. Őrá emlékezve bensőséges ünnepséget ren­deztek tegnap délelőtt Békés­csabán, a nevét viselő lakó­telepen. Szikszai Ferenc, a Hazafias Népfront Békés me­gyei bizottságának titkára mondott beszédet; elemezve Áchim történelmi és mun­kásmozgalmi jelentőségét, megemlékezve harcának ál­dozatairól, jelenünkbe vezető irányáról. Ä szónok beszéde után leleplezte Markolt György szobrászművész mészkőből faragott, egészala­kos kompozícióját, amely méltó emléket állít a csabai parasztvezérnek. Az ünnepség végén az Áchim-lakótelepi bölcsőde előtt kialakított téren álló szobor talapzatára a város párt-, állami és társadalmi testületéinek, az Áchim ne­vét viselő munkáskollektívák és iskolák, úttörőcsapatok képviselői helyezték el a megemlékezés babérkoszo­rúit. N. L. Fotó: Fazekas László M Kitüntetések, jutalmak népfrontmunkáért Az alkotmánynap alkal­mából tegnap délelőtt ki­tüntetések és jutalmak át­adásával egybekötött ün­nepséget rendeztek a Haza­fias Népfront megyei bizott­ságán, Békéscsabán. Ezen Rácz Gábor, a testület poli­tikai munkatársa köszöntöt­te a megjelenteket, majd rö­vid beszédben méltatta az évforduló jelentőségét. Az ünnepi beszéd elhang­zása után Molnár Lajos, a HNF megyei alelnöke átad­ta a HNF Országos Elnöksé­ge által adományozott Ha­zafias Népfront kitüntető jelvényt Andó Mátyás oros­házi, Becsei József puszta­földvári, Fekete Béláné bé­késcsabai, Lapusnyik Lajos- né mezőhegyesi, Varga Ist­vánná szeghalmi és Verbai Margit békéscsabai aktí­váknak. Kurilla Gézáné csár­daszállási népfronttitkár pe­dig augusztus 17-én Buda­pesten, a HNF OT székházá­ban vehette át Sarlós István főtitkártól a magas elisme­rést. Ugyancsak kiemelkedő társadalmi munkáért kapott jutalmat 16 nagyközségi nép­front-tisztségviselő a tegna­pi ünnepségen. B. I. Kiállítás Mezőberényben (Folytatás az 1. oldalról) biztosított a szilárd nemzet­közi háttér, a Szovjetunióval, a Kölcsönös Gazdasági Se­gítség Tanácsának többi tag­országaival való együttmű­ködés révén. A KGST — amint arról a legutóbbi, szó­fiai tanácskozáson a kor­mányfők sokrétű vélemény- cserét folytattak — még számtalan lehetőséggel ren­delkezik az együttműködés fejlesztésére, a kölcsönösen előnyös termelési kapcsola­tok bővítésére. A mi országunk — Európa sok más országához hasonló­an — nem bővelkedik termé­szeti kincsekben, energiahor­dozókban. Az intenzív ipari, mezőgazdasági fejlődés egyre több nyersanyagot és ener­giát igényel, amit külső for­rásokból kell fedeznünk. Eb­ben bizton számíthatunk a Szovjetunió elvtársi, testvéri segítségére. Bár a KGST-ben a tőkés világpiaci áraknál jóval olcsóbban jutunk hozzá a nyersanyagokhoz, energia- hordozókhoz, a mai KGST- árak is többszörösei a ko­rábbiaknak. Mindez takaré­kosabb gazdálkodásra, körül­tekintőbb és gazdaságosabb anyagfelhasználásra kötelez mindenkit, aki a termelésben dolgozik. Gazdaságirányítási rend­szerünket 1980-ban ismét az új világgazdasági feltételek­hez igazítottuk. Ez a koráb­biakhoz képest új, egyben tisztább állapot is. Aki gaz­daságosan, a keresletnek megfelelően termel, jobb helyzetbe kerül, nagyobb nyereségre tesz szert, mint azok, ahol rossz a termék- szerkezet, magasak a gyár­tási költségek. Tavalyi nép- gazdasági eredményeink iga­zolták ezeket az elképzelése­ket. Bár a külpiaci feltéte­lek ebben az évben tovább romlottak, gazdaságunk hely­zete szilárd. Az 1981-es év első felének eredményei — néhány gondot, nehézséget leszámítva — biztatóak. A gazdasági állapotról szól­va beszélnünk kell az emberi tényezők fontosságáról. Ipar­ban és mezőgazdaságban egy­aránt jók a termelési feltéte­lek. Mindkét ágazat modern eszközökkel rendelkezik. A világszínvonalú termékek előállításához ez azonban nem elegendő. Nélkülözhetet­len az emberi gondolkodás és cselekvés. Ahhoz, hogy az egész népgazdaság gyorsab­ban, rugalmasabban alkal­mazkodjék az új feltételek­hez, sokkal több önálló gon­dolat, kezdeményezés és bá­tor kockázatvállalás szüksé­ges. Gazdaság- politikánk kiállta a próbát Kedves Elvtársak! Barátaim! Pártunknak, kormányza­tunknak a jelenlegi nehéz vi­lággazdasági helyzet ellenére is elhatározott szándéka né­pünk eddig elért életszínvo­nalának megőrzése, sőt, ki­sebb mértékű, differenciált növelése is. Fejlődésünket azonban lehetőségeinkhez kell igazítanunk. Ahogyan a gazdaság fejlesztésében mér­sékelnünk kellett az ütemet, úgy az életszínvonal növelé­sében sem léphetjük túl a gazdaságadta kereteket. Az elért életszínvonal megőrzé­sében a társadalom minden osztálya és rétege egyaránt érdekelt. Támogatják a párt és a kormány ez irányú tö­rekvéseit. A világgazdaság­ban lejátszódó kedvezőtlen folyamatok, a tőkés világgaz­daság krónikus válságának ismeretében ez olyan nemze­ti programnak tekinthető, amit szívesen mondana ma­gáénak bármelyik, nálunk fejlettebb tőkés ország. Hadd mondom el itt ezzel kapcsolatban, hogy a Szak- szervezeti Világszövetség Fő­tanácsának nemrég megtar­tott budapesti ülésén számos Mezőberényben tegnap, szerdán megnyílt a 10. jubileumi ipa­ri és mezőgazdasági kiállítás. Az idei bemutatók a szokott­nál is színvonalasabban, érdekesebben mutatják meg a láto­gatóknak azt, hogy milyen dinamikusan fejlődik a nagyköz­ség ipari és mezőgazdasági termelése. A szép pavilonok mel­lett a helyi ÁFÉSZ és a termelőszövetkezetek vendéglőkkel, csárdákkal gondoskodnak az ellátásról és a jó hangulatról Fotó: Lónyai László fejlett tőkés ország küldött­ségével nyílt alkalmunk er­ről beszélni. Szinte egybe­hangzóan sorolták el gazda­sági gondjaikat: a vágtató inflációt, a tartós és tömeges munkanélküliséget, a fegy­verkezési kiadások növeke­dését, a szociális problémák felhalmozódását. Mindaz, amit tőlük hallottunk, meg­erősített bennünket gazda­ságpolitikánk helyességében. Abban a törekvésünkben, hogy életszínvonal-politikai döntéseinket a gazdaság min­denkori állapotához igazítva, fenntarthassuk a teljes fog­lalkoztatottságot, és a leg­jobban rászoruló társadalmi rétegeken segítsünk elsősor­ban. De az elért életszínvo­nal megőrzése, mérsékelt fej­lesztése csak akkor lehetsé­ges, ha mindenki a maga he­lyén jóval keményebben, cél­ratörőbben dolgozik. Az ár­színvonal-növekedést minden évben megtervezzük, és a kormányzati döntések ennek figyelembevételével történ­nek. Idén — amint azt előre jeleztük — sor került a hús fogyasztói árának átlagosan 10 százalékkal való felemelé­sére. Senki sem örült ennek a lépésnek, de meg kellett tennünk, mert a termelési költségek a mezőgazdaság­ban is gyorsan emelkednek, ami érzékenyen befolyásolja a termelési kedvet. 11 fegyverkezés bűn az emberiség ellen Kedves Elvtársak! A világban növekvő fe­szültség, a nemzetközi hely­zet romlása sajnos kedvez a szocializmus céljainak, a né­pek közötti békés kapcsola­tok bővítésének. A magyar álláspont ezekben a kérdé­sekben közismert. Mi — a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal együtt — a tárgyalások, a békés po­litikai megoldások hívei va­gyunk itt Európában és a vi­lág más részein is. Időről időre felkínáljuk a lehetősé­get a vitás kérdések .tárgya­lásos rendezésére, és a világ láthatja: nem rajtunk múlik, hogy ezek a tárgyalások rendre elmaradnak. A fegyverkezést az embe­riség ellen elkövetett legsú­lyosabb bűnök egyikének tartjuk. A fegyverekre kido­bott pénz megfosztja az em­bereket az értelmes és tar­talmas élethez szükséges anyagi eszközöktől. Miközben az országok egyre mélyebben belekergetik egymást a fegy­verkezés útvesztőibe, a tár­sadalmak többségében egyre halmozódik a szegénység, a nyomor és a szenvedés, és a súlyos gondok megoldására nem akad pénz! Kinek áll ez érdekében? A munkásmil­lióknak, a fejlődő országok­nak? Talán a szocialista or­szágoknak, amelyek a társa­dalomépítés legfontosabb kül­ső feltételének tekintik a né­pek közötti békés egymás mellett élést? Aki gondolko­dik, tudja: nekünk mindez nem lehet érdekünk. Akkor hát kiknek az? Csakis a nemzetközi imperia­lizmus legagresszívabb kép­viselőinek, akik a fegyverke­zési hajsza fokozásától nyíl­tan kimondva azt remélik; olyan terheket hárítanak a Szovjetunióra és szövetsége­seire, amelyeket azok gazda­ságilag nem képesek elvisel­ni. A szocialista közösség azonban helyt tud állni eb­ben az értelmetlen vetélke­désben is. Pártunk és kor­mányunk álláspontja e kér­désben is világos. Hazánk és a szocialista közösség biz­tonságának, a szocializmus vívmányainak védelmében minden szükséges áldozatot meg kell hoznunk és meg is hozunk, fegyverbarátaink­kal, a Varsói Szerződés tag­államaival szorosan együtt­működve. Az Amerikai Egyesült Ál­lamok meg akarja félemlíte­ni a világot, amikor elhatá­rozta a neutronbomba gyár­tását. A világ haladó közvé­leménye tiltakozik ez ellen, még az USÁ-ban is szembe­fordulnak e törekvéssel. Az amerikai propagandagépezet a Szovjetuniót teszi felelőssé a hidegháborúra emlékeztető nemzetközi légkörért. A Szov­jetunió puszta léte viszont nem teszi lehetővé, hogy azt csináljanak, amit akarnak. Egyszerűen nem tudnak be­lenyugodni abba: a burzsoá­ziának nincs annyi élettere, eszköze és lehetősége, hogy hasznot húzzon a gyarmati népek munkájából, mint ré­gen. Idegesek, hiszen létezik a Szovjetunió, a szocialista tábor. Ennek tudatában re­mélhetjük: a realitásokat fi­gyelembe véve felülkereke­dik a józanabb politika. A világ dolgozóinak döntő többsége békében akar élni. Nemzeti egységünk alapja: az egyetértés Tisztelt Nagygyűlés! Kedves Elvtársak! Az alkotmányt, az új ke­nyeret ünnepeljük. Gondola­taink látszólag messzire so­dortak bennünket, valójában azonban legfontosabb dolga­inkról ejtettünk szót. Az al­kotmányról. a nemzeti törté­nelmünk első írott alaptör­vényéről, költők, írók, szó­nokok már sok felemelő gon­dolatot elmondtak az évtize­dek során. Sokan és sokat beszéltek az alkotmányban rögzített jogokról, talán ke­vesebbet a kötelességekről. Mostanában azonban olyan idők járnak a világban, hogy sokszor kerül szó a köteles­ségekről is. Nem divatból, hanem szükségből. Aki kö­vetel, vagy aki adni akar, annak kötelessége figyelem­be vennie: mit bír el a kö­zös kassza, az ország buk­szája. Az alkotmányban az is benne van, hogy csak any - nyi jogunk, előnyünk lehet másokkal szemben, amennyit a kötelességek, tettek serpe­nyőjébe ellensúlyként bele­tettünk. A mi alkotmányunk tág teret enged az emberi képességek szabad kibonta­kozásának. Jogokat biztosít a munkához, művelődéshez, pi­henéshez, az anyagi és egész­ségügyi ellátáshoz. Mi a tel­jes foglalkoztatottság fenn­tartására törekszünk. Min­denkinek biztosítjuk a mun­kához való jogot, a kenyér- kereset lehetőségét. Olyan alapjogok ezek, amelyektől a fejlett tőkés országokban mil­liók vannak megfosztva nap­jainkban is. A szocialista építés jelen­legi körülményei között még nagyobb jelentősége van a társadalmi igazságosságnak. Ahogyan a termelésben, úgy az egyén munkájának meg­ítélésében is a nyújtott tel­jesítmény alapján kell dif­ferenciálnunk. A béreknek, jövedelmeknek arányban kell állniuk a munkavégzés meny- nyiségével, minőségével. A jól dolgozó embereknek mondhatnám alkotmányos jo­guk, hogy kiemelkedhesse­nek, hogy a munkájuk révén előre juthassanak. Ez mind- annyiunknak közös érdeke. Ugyanilyen közös érdek, hogy a társadalmi juttatásokból azok részesüljenek nagyobb mértékben, akiknek a sze­mélyes és családi körülmé­nyei azt leginkább indokol­ják. Akinek több a gyereke, az előbb jusson lakáshoz, mint akinek kevesebb. Aki­nek alacsonyabb a nyugdíja, kapjon nagyobb emelést, mint akié jóval magasabb az átlagosnál. Nemzeti egységünk alapja az egyetértés és közös cse­lekvés a szocializmus építé­sében. Minden dolgozó osz­tály és réteg érdekelt abban, hogy a fejlett szocialista tár­sadalom minél előbb felépül­jön. Vannak és ezután is le­hetnek nehézségeink, ame­lyek a fejlődés ütemét las­sítják, az egyetértést, az egy­séget gyengítik. De ezek a jelenségek, gondok csak át­menetiek, és azt segítik, hogy összefogásunk időről időre megújulva, még maga­sabb fokon jöjjön létre cél­jaink megvalósításáért. Olyan világért dolgozunk, amely példa, vonzerő a még kizsák­mányolt munkások milliói számára. Ez nemcsak meg­tisztelő számunkra, hanem kötelez is bennünket arra, hogy a szocializmus minden lehetséges előnyét felmutas­suk, bizonyítsuk az emberi értékek, az anyagi javak gya­rapításában. Ezeknek a céloknak a meg­valósításához kívánok ered­ményekben gazdag, sikeres munkát a nagygyűlés min­den résztvevőjének. Békés megye minden dolgozó em­berének és családjának. Köszönöm a figyelmüket! A SZOT-főtitkár ünnepi beszéde után zárszó követke­zett, majd az országosan ki­emelt rendezvény kultúrmű­sorral ért véget. B. I.—S. S. ★ ' Tegnap országszerte meg­kezdődtek az alkotmány nap­ját köszöntő ünnepségek. Az ez alkalommal rendezett po­litikai nagygyűlések sorából kiemelkedett a békéscsabai, a csornai, ahol Sarlós Ist­ván, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtit­kára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, továb­bá a dunaújvárosi, ahol Marjai József, a Miniszter- tanács elnökhelyettese, és a kisvárdai, ahol Pullai Árpád közlekedés- és postaügyi mi­niszter mondott beszédet. Gáspár Sándor átveszi a megye dolgozóinak ajándékát Fotó: Fazekas László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents