Békés Megyei Népújság, 1981. július (36. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-30 / 177. szám

1981, július 30., csütörtök Sztárcsinálók: az első magyar rockopera (KS-felvétel) ■Látleletnek elég, diagnózisnak kevés Somogyi Tóth Sándor: Huszonegy korsó sör Jelenet a rockoperából A Rock Színház — egye­lőre nyári „turnészínház”. Tagjai énekesek, zenészek, tehetséges fiatal színészek. Tavaly nyáron a margit­szigeti kertmoziban Webber —Prince szerzőpáros Evita című rockoperáját mutatták be. A produkciót a hazai kri­tika elismerően fogadta. A Sztárcsinálók: az első eredeti magyar rockopera. A szövegét Miklós Tibor írta, zenéjét Várkonyi Mátyás szerezte. A mű ősbemutató­ja június 25-én volt a győri sportcsarnokban. — Miért éppen Győrben? — Mindenképpen vidéken szerettük volna bemutatni — mondja Kovácsi János ren­dező. — Magyarországnak az egycentrumú jellegét (ami nyáron Budapest—Balaton centrummá egészül ki) akar­juk megtörni. Miklós Tibor és Várkonyi Mátyás közre­működtek a győri Kisfaludy Színházban bemutatott ör­vényben című musical szín- revitelében. A darab körüli kedvező visszhang, a városi vezetők és a színház támo­gatása lehetővé tette, hogy itt legyen az ősbemutató. Az operát a Rock Színház tizenkét fős zenekara kíséri, tagjai a Generál és az Apos­tol legjobb zenészei. A dísz­let Lovas Pál és Bogyó Bar­na munkája. — A díszletet régiessé, ugyanakkor egyetemessé kí­vánjuk tenni — mondja Ko­vácsi János. — A nyáron huszonhat előadásunk lesz. Sportcsarnokokban, szabad­téri színpadon, cirkuszi sá­torban játszunk, tehát olyan díszletet igyekszünk kialakí­tani, amelyik megfelel az aréna félkörívének. A Sztárcsinálóknt az óbu­dai Május 9. park cirkuszi sátrában augusztus 15-től augusztus 30-ig játsszák. En­nek előtte bemutatják né­hány nagyvárosban is — a szombathelyi sportcsarnok­ban, a Diósgyőri Várszínpa­don, a debreceni nagyerdei szabadtéri színpadon, Szege­den, az újszegedi szabadtéri színpadon. — Hogy a közönség tudja, mire vált jegyet: hallhat­nánk valamit a mű történe­téből? — Előadásunkban megje­lennek a Néró-korabeli Ró­ma ismert és kitalált figu­rái — mondja Miklós Tibor. — Azt a fikciót fogadjuk el, hogy Nérót a sztárcsináló Agrippina és Seneca azért juttatták a siker csúcsára, mert saját üzleti érdekeiket akarták érvényesíteni. A tör­ténetet átszövi egy szökött rabszolga, a szélhámos Kip- rios-Jézus mesterkedése, aki a feltámadott megváltónak adja ki magát. Kiderül, hogy egy mítosszal miképpen tud visszaélni egy kókler. Mind­ezt sajátos szöveggel és sa­játos zenei megfogalmazás­ban mutatjuk be. A darab­ban a saját nemzedékünk, mondhatnánk, a rockzene igézetében felnőtt nemzedék látásmódjával, szóhasznála­tával, mozgásvilágával élünk. A Sztárcsinálókkal egy műfaj, a rockopera lé­téért is küzdünk. Tartalmi­lag, erkölcsileg, gondolatilag kiürültnek érezzük a ma di­vatos pop- és rockzenét, amely könnyű kis üzletnek tűnik, s mi tagadás, meg is lehet gazdagodni belőle. A Sztárcsinálók tehát az üzle­ti-politikai sztárcsinálás, a show-biznisz, a szórakozta­tóipari üzlet összetett prob­lémájával foglalkozik. Herceg Árpád Az alkoholizmus már rég­óta nem (csupán) morális kérdés Magyarországon. Fel­tehetően azért kölcsönözte a kötetének is ezt a címet Somogyi Tóth Sándor. Hogy ki, hány korsó, üveg sört (bort, pálinkát) iszik meg, hogyan, milyen mérgekkel pusztítja önmagát, még te­kinthető „magánügynek”, a hatása, eredménye azonban már semmiképpen. A hu­szonegy korsó sör, az alko­holizálás az a szimptóma, az a jelenségvilág, amely­ben (többek között) tetten érhető egy morális elbizony­talanodás, pz értékek és ér­tékrendszerek földcsúszam- lása, amelyet olykor hánya- vetien, slendriánul, máskor morózusan az „átmeneti kor” számlájára szoktunk írni. Somogyi Tóth Sándor, mint minden valamire való író, elsősorban morális lénynek tekinti az embert, s azt vizsgálja novelláiban (hol csak a jelenség szint­jén, hol valamivel mélyebb­re ásva), hogyan is oldja meg az életét, ezt az egyszeri kalandot, és feladatot. A képlet és az eredmény ki­ábrándító, legyen szó akár a kortásairól, az apák nem­zedékéről, akár a mai fiata­lokról. A házastársak több évi civakodás, máskor csak néhány éves ismerkedés után elválnak. (Tigris, vagy birka; Kitagadás; Ismerni). Ilyen felnőttek között, ilyen családban azután nem cso­da, hogy a fiatalok is ma­gányosan nőnek fel, ellen­ségnek, megvetendő férgek­nek tekintik az előttük járó nemzedéket (Tigris, vagy birka; Háztűznéző, Gitta hullámain; Az üzenet). A szerelemnek, a szexuális partnerkapcsolatoknak , is csak akkora értéke és sú- lyá van, mint a sörnek, nincs tartalmuk, csupán él­vezeti értékük. Azaz élvez­hetetlenek, mert csak kese­rű élményként ülepednek le a tudatban, mint a sör íze másnap. Érthető, hiszen ha a másik ember csupán „fo­gyasztási cikk”, akkor az el­ső szerelem és szeretkezés is leértékelődik (Gitta hullá­main), a kamaszkor szép lá­zadásaiból is kilúgozódik a romantika. Nagy kérdés, persze, hogy mennyiben van igaza Somo­gyi Tóth Sándornak? A rész­letek, a jelenségek megraj­zolásában hitelesnek tűnik. Nem lehet egy életet vere­ségre berendezkedve leélni. Logikusan következik ez a munkahelyi kudarcokból, hogy a magánélet is lehe­tetlenné válik. Széthullik a család is, mert mindenki a maga megoldhatatlannak tű­nő kínjaival, gondjaival bí­belődik. Meghal a házas­társakban a szerelem, ak­namezővé válik a hitvesi ágy. Mindezek — mint mon­dottuk — valóban létező je­lenségek és traumák, az ol~ vasó mégis egyre nagyobb hiányérzettel lapozza ezeket a novellákat. Túl nagynak érzi a távolságtartást a szer­ző és hősei között, aki érti, de nem akarja megérteni is ezeket a szánandó figurákat. A szerzőnek mindenkor joga van lenézni ábrázolt világát. Lehet gunyoros, fölényes is akár, de nem maradhat adós az indoklással és a motivá- lássál. A morál: egy-egy kor er­kölcse következmény is, a körülményeké. A moralizá- lás azonban nem ad elég fo­gódzót ezek feltárásához, megértéséhez. Alaposabban megvizsgálva semmi kü­lönbséget nem találnak So­mogyi Tóthnál a fiatalok és a felnőttek között, noha nem értik meg, sőt utálják, meg­vetik egymást. De miért?, hogyan alakult ez így? Min­denki mondja a magáét, de a bűvös körből nem tud kitörni senki. Az élet értel­metlen kínlódás, mindenféle megváltás ígérete nélkül. Olyanok ezek a novellák, mintha metszetek lennének valamilyen szövetből, de nincsenek megfestve, így az elemzésük, azonosításuk is bajos. Az „ez van” állítá­sa látleletnek valóban elég (ez az egyik ciklus címe), de diagnózisnak kevés. Holott arra lenne égetően szükség, még akkor is, ha kegyetlen. (Magvető Könyvkiadó, Bu­dapest, 1981.) HANGSZÓRÓ Kupaktanács Az MR 10—14 különkiadá­sa „Kupaktanács” címmel je­lentkezett kedden délelőtt a Kossuth rádióban. A zene­számokkal tarkítptt műsor alkalmasint nagyon is izgal­mas problémát dobott a mik. rofon előtt csevegő társaság­ba, mégpedig azt, hogy ki­nek mi a véleménye az igaz­mondásról? Aki szép leckefelmondást várt, csalódott. De az is csa­lódott, aki azt várta, hogy a hetedikesekből, nyolcadiko­sokból összeverbuvált „ku­paktanács” egyértelműen el- íétli azt, aki nem mond iga­zat, erősebb fokozatot hasz­nálva: aki hazudik. Nos, a társaság nem ítélte el, és ez — számomra — a nem tizen­éves hallgató számára, ala­pos meglepetés volt. Azt mondja az egyik leány: „Olyan nincs, hogy teljes igazmondás, hazudni mindig kell.” A másik „kupaktanács­tag” szerint: „Amikor kellétt hazudtam, őszintébb nem le­szek ezután sem.” A harma­dik: „Nem vagyunk Elektrák, aki mindig igazat mondott.” Idézhetném tovább is, ke­resve valami mentőövet, va­lami másféle véleményt, amely azt húzná alá, hogy aki nem mond igazat, az nem tiszta ember, vagy leg­alább annyit, hogy nem szép dolog elhallgatni az igazságot... Ilyen idézetek­kel azonban nem szolgálha­tok. Egyszóval, ha tetszik, ha nem, a kéddi „Kupaktanács” ifjú közreműködői nekem bi­zony csalódást okoztak. Már azt sem merem megemlíteni, hogy hol van ezekben az érezhetően őszintén elmon­dott véleményekben az isko­la, az úttörőszervezét neve­lőmunkája, hatása? Hogyan lehet az, hogy tizenéves fia­talok egyszerűen kijelentik: „Minden ember hazudik, az­zal is, hogy nem mondja ki, amit gondol.” Nem állítom én sem, hogy ennek az ellenkezője az igaz. Igen', rengeteg ember hazu­dik, mellébeszél, elhallgatja a véleményét, mert azt is tudja, hogy „ne szólj szám, nem fáj fejem”. De vannak, akik azt is tudják, hogy az igazság kimondása, az őszin­teség nem a közmondásokkal, hanem azzal van összefüg­gésben: ki, milyen ember? Jóakaratú-e vagy alattomos? Nyílt szívű-e vagy gonoszko­dó, rosszindulatú? Tud-e él­ni másokért, vagy csak ön­maga luxus szemétdombján érzi jól magát?!... Persze, még az is idetartozik, hogy fél-e, amikor bátornak kelle­ne lennie? Egy valaki azonban meg­csillantotta bennem a re­ményt. Akinek az volt a vé­leménye, hogy az ember „ne más kárán, hanem a saját teljesítménye alapján kerül­jön feljebb”. Mert valahol ez is összefügg az igazsággal, az igazmondással. Sass Ervin Horpácsi Sándor A debreceni Déry Múzeum munkatársai dr. Módy György régész vezetésével tovább folytat­ják az elmúlt évben megkezdett feltárást a Nagytemplom környékén. A földmunkák so­rán előkerültek a XIII. században épült, és Bethlen Gábor fejedelem által 1628-ban újjá­épített Szent András templom maradványai. A- Nagytemplom nyugati oldalán megtalálták a híres Rákóczi-harang, 1642-ben megépített négyzet alakú Veres-tornyának maradványait, az északi oldalon pedig egy XV. századi sekrestyekápolna alapjait és kőpadlóburkolatát. A középkori és reneszánsz maradványok várostörténeti és építészettörténeti szempontból is jelentősek. A nyugati oldalon a Veres-torony alapfalai láthatók /KC-fntni MA! MŰSOR KOSSUTH RÁDIÓ 8.25: Nótacsokor. 9.20: Irodalmi évfordulónaptár. 9.44: Zenevár. 10.05: A kincses sziget. 10.36: Kamarazene. 11.24: Valuta — házilag. (ism.) 11.39: Abel a rengetegben. 12.35: Filmtükörkép. 12.50: Zenemúzeum. 14.28: Az elbeszélés klasszikusai. 15.10: Esterházy Péter: Függő. 15.20: Vásárhelyi Zoltán kórus­műveiből. 15.30: Sullivan operettdalaiból. 16.05: Húszas stúdió. 17.07: Olvastam valahol . . . 17.27: Gulyás László: Békési es­ték. 17.42: Magyar előadóművészek. 19.15: Tudósítás a kajak-kenu VB-ről. 19.25: 30 éves a Rádiószínház. 20.17: Donizetti: Lammermoori Lucia. Közben: 20.59: A kísérleti társadalomlélek­tan fő árama. 21.18: Az operaközvetítés folyta­tása. 22.19: Tíz perc külpolitika. 22.29: Az operaközvetítés folyta­tása. 23.25: A Csehszlovák Rádió szim­fonikus zenekara játszik. 0.10: A brüsszeli Pro Musica Antiqa együttes Machaut- felvételeiből. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: Operettkettősök. 8.20: Tíz perc külpolitika. 8.33: Napközben — Székesfehér­váron. 10.00: Zenedélelőtt. 12.33: A népművészet mesterei­nek felvételeiből. 12.55: Az utolsó lakodalom. 13.25: Látószög. 13.30: Tudósítás a kajak-kenu VB-ről. 14.00: Szórakoztató antikvárium. 16.00: Fúvósesztrád. 16.35: Idősebbek hullámhosszán. 17.30: Egészségűnként! 17.35: Mozaik. 18.33: Külföldről érkezett. 18.53: Minek nevezzelek? 19.02: Sanzonalbum. 19.55: Slágerlista. 20.33: Kié a diófa? 21.53: Üj dzsesszfelvételeinkből. 22.30: Coco. 23.15: Nóták. III. MŰSOR 9.00: Rfavel és Sztravinszkij zon­goraműveiből. 9.42: Lohengrin. 10.30: A Beatles együttes összes felvétele. 11.05: Zsebrádiószínház. 11.25: Zenekari muzsika. 13.07: Emlékezetes dzsesszhang­versenyek. 14.10: Bach-művek. 15.03: XX. századi operákból. 16.00: Zenei Lexikon. 16.20: Muzsikáról versben, prózá­ban. 16.50: Pillanatkép. 16.55: Popzene sztereóban. 18.00: Művésztalálkozó. 19.05: Híres előadóművészek le­mezeiből. 21.07: A progresszív beat híres előadói. 21.52: Enescu-felvételeinkből. SZOLNOKI STÚDIÓ 17.00: Hírek. 17.05: Könnyűzene Richard An­thong felvételeiből. 17.15: Egészségőrök. Riporter: Kardos Ernő. 17.25: A szarvasi citerazenekar játszik. 17.35: Szabad idő . . . ? Riporter: Dalocsa István. 17.45: Az EDDA együttes felvéte­leiből. 18.00: Alföldi krónika. 18.15: Előadó a szerző. 18.26—18.30: Hírösszefoglaló, lap­és műsorelőzetes. BUDAPEST, I. MŰSOR 16.05: Hírek, (f.-f.) 16.10: Bevettük a várat. . . (ism.) 16.40: Stop! (ism.) 16.45: Nagy folyók a történelem visszfényében. 17.45: Tévébörze, (f.-f.) 17.55: Hová látni a Ganz Villa­mossági Művekből? (f.-f.) 18.30: Reklám, (f.-f.) 18.35: Telesport. 19.00: Reklám, (f.-f.) 19.10: Tévétorna. 19.15: Esti mese. 19.30: Tv-híradó. 20.00: A tenger titkai. 20.45: Hatvanhat. 21.45: Supermax. 22.35: Tv-híradó 3. 22.45: Universiade 1981. II. MŰSOR 18.45: Sorstársak, (ism., f.-f.) 19.00: Unser Bildschirm — A mi képernyőnk, (f.-f.) 19.20: Reklám, (f.-f.) 19.30: Tv-híradó. 20.00: Kleist: Az eltört korsó, (f.-f.) Közben: kb. 21.15: Tv-híradó 2. BUKAREST 16.05: Pedagógusok fóruma. 17.25: Kulturális híradó. 18.35: Rajzfilmek. 19.00: Tv-níradó. 19.30 • Oazdasági figyelő. 19.55: I ,...alok órája. 20.45: Népdalok. 21.15: A rejtélyes világ. Angol tu­dományos filmsorozat. 21.40: Enescü: 3. szonáta. 22.05: Tv-híradó. 22.30: Universiade. BELGRÁD, I. MŰSOR 17.40: Tv-napló. 18.05: Tv-naptár. 18.15: A szökevény. 18.45: Emberrablás. 19.15: Rajzfilm. 19.27: Ma este. 20.00: Délkörök — külpolitika. 20.50: Szórakoztató zene. 22.00: Dubrovniki nyári játékok: zene. II. MŰSOR 15.00: Nyári délután. 17.15: Budapest: atlétikai találko­19.00: Kis*koncert. 19.15: Idő és pihenés. 19.27: Ma este. 20.00: Filmest. MOZI Békési Bástya: 4 és 6 órakor: Sivatagi show, 8 órakor: Zug­ügyvéd zavarban. Békéscsabai Építők Kultúrotthona: Sugarlan- di hajtóvadászat. Békéscsabai Kert: Premier. Békéscsabai Sza­badság: minden előadáson: Bá­torság, fussunk! Békéscsabai Terv: Kínai negyed. Gyulai Er­kel: Mackenna aranya. Gyulai Kert: Majmok bolygója. Gyulai Petőfi: Languszta reggelire. Orosházi Béke: A férfi, aki sze­rette a nőket. Orosházi Partizán: Mindhalálig zene. Szarvasi Tán­csics: A Pogány Madonna.

Next

/
Thumbnails
Contents