Békés Megyei Népújság, 1981. július (36. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-29 / 176. szám

1981. július 29., szerda ____________________________nniíTíTjfíTa \ SPORT SPORT SPORT SPORl Túl a 192 centin Béla Emese: tavaly még féltem... Az idén többször ugrott 188-at, nem is egyszer le­győzte Mátayt, szépen helyt állt a fedett pályás Európa- bajnokságot, egyszóval be­robbant az élvonalba. A MASZ múlt heti versenyén elért 192 centis teljesítménye mégis meglepte az atlétika híveit. Az újabb egyéni csúcs, mint az előző adatok is, Béla Emese nevéhez fű­ződnek. A Békéscsabai Előre Spar­tacus atlétanője a mai, népstadionbeli Budapest Nagydíj verseny előtt né­hány napot itthon pihent. A gyulai sporttelepen futot­tunk össze. — Már jó egy éve várok arra, hogy átjussak a szá­momra hűvös 190 centimé­teres magasságon. Végre si­került. Minden összejött, kellemes volt az idő, a ro­ham, ha nem is volt tökéle- tes, elég jól kijött, és azt szokták mondani, különben igaz is, amikor minden stimmel: nem maradhat el a jó eredmény. Az edző, a férj veszi át a szót. Béla Emese, a hazai örök­ranglista 2. helyezettje — Erre az évre a 192— 193 centi teljesítését tervez­tük, és nagyon örülünk, hogy már sikerült. A 195-tel is megpróbálkozott Emese, de azt hiszem, mind a ketten éreztük, ez egyelőre még nem megy. Viszotit a 192- es teljesítményt szeretnénk tartósítani — véli Pfeiffer László. — Mondjuk, legközelebb szerda délutánra. — Talán igen — veszi vissza a szót Béla Emese. — Tavaly még vegyes izgal­makkal versenyeztem Sime­ont, Kielan, Krawczuk és a többi világnagyság el­len. Azóta kicsit változott a helyzet, jó néhány forró lég­körű találkozón indultam, és ezek sokat segítettek a nagy ellenfelekkel szembeni si­keresebb helytállásban. Ta­valy 7. voltam a nagydíjon, most szeretnék egy kicsit előbb végezni. No, és felnőtt országos bajnokságot nyerni, majd — ha kijutok — sikere­sen szerepelni az Európa Ku­pa döntőjén. VILÁGRANGLISTA — 1980 Világ- és Európa-csúcs: 201, SaraSimeoni (Olasz­ország, 1978) 198 Simeoni (olasz) 197 Brill (kanadai) 197 Bikova (szovjet) 196 Szerbina (szovjet) 195 Kielan (lengyel) 195 Ritter (amerikai) 195 Paulikok (szovjet) 195 J. Kirst (NDK-beli) 194 Krawczuk (lengyel) 194 Ackermann (NDK- beli) 194 Miller (brit) 194 Meyfarth (NSZK- beli) 194 Reichstein (NDK- beli) A listán 14—17. volt Má- tay, 193 centivel, és a lista 30. helyére 190 centivel lehe­tett felkerülni. * * * A tavaly nagydíj női ma­gasugrásának végeredménye: 1. Simeoni (olasz) 194 (a holtverseny eldöntéséért 196, stadioncsúcs), 2. Kielan (len­gyel) 194, 3. Krawczuk (len­gyel) 191, 4. Brill (kanadai) 191, 5. Mátay 188, 6. Ritter (amerikai) 185. i Teljesült a brit olimpiai bajnok, Steve Ovett vágya, az 1500 méteres síkfutás 3:31.4 perces világcsúcsának gazdája, olyan ellenfeleket kap a szerda esti IV. Buda­pest Nagydíj nemzetközi viadalon, amelyek lehetővé teszik számára, hogy a Népstadionban sikeres ost­romot indíthasson az újabb rekordért. Az év legnagyobb hazai atlétikai viadalán a Budapesten másodszor ven­dégszereplő Ovett rangos segítőtársai lesznek többek között a kenyai Bőit, az új- zélandi Walker, a szudáni Khalifa, továbbá az ír Coghlan, az olasz Grippo, az amerikai Harris és az NDK-s Zauber. Legalább ilyen erős mezőny gyűlik össze a 800 m-en, ahol a magyar csúcstartó Paróczai Andrást 1:45.91 perces ma­gyar rekordjának túlszár­nyalásához remek gárda se­gítheti, olyan futók, mint a nyugatnémet Schmid és * Wülbeck, az amerikai Enyeart, az angol. Cook és Warren, valamint a szovjet Sirokov. Hétfőn este már több mint 30 külföldi vendég foglalta el szálláshelyét az Európa Szállóban, így többek között az idei 100-as vágta rang­lista egyik éllovasa, az ame­rikai Lattany, s honfitársa, a 17 m-t már többször is túlszárnyaló hármasugró, Marlow. Kapitányok dilemmája Nem újkeletű fejfájás Imi­re készüljön az élsportoló? A kapásból adott válasz általában így hangzik: ter­mészetesen az esztendő vi­lágversenyére (olimpiára, vi­lág-, Európa-bajnokságra). Ellenérv: ahhoz először meg kell szerezni a részvé­teli jogot, vagyis jó eredmé­nyeket kell fölmutatni az év­közi válogatóversenyeken. Ellenérv az ellenérvre: ha a sportoló, tegyük föl, a ta­vaszi válogatókra készül, s ekkorra jön formába, nem valószínű, hogy ugyanilyen teljesítményre lesz képes a fókuszban levő nyári esemé­nyen. A válaszadás tehát nem olyan könnyű, mint aho­gyan azt az első pillanatban gondolná az ember. Tudni­illik a sportolónak azt kell eldöntenie, hogy a váloga­tottság kiharcolását tartja-e fő céljának, vagy pedig az év legnagyobb versenyén kí­ván-e csúcsformába kerülni. Ha az utóbbit választja, szá­molnia kell azzal, hogy év­közi „félformája” esetleg ke­vés lesz a repülőjegy meg­szerzéséhez. A legtöbb sportágban az a gyakorlat, hogy a szövetsé­gi kapitány (vezető edző) szigorúan a kijelölt váloga­tóversenyek alapján állítja össze az utazó együttest. Hi­szen ha nem ezt tenné, alig­ha kerülhetné el a vitákat, veszekedéseket. („Miért ő, miért nem én?!...”) Ez a módszer viszont azzal jár, hogy a kiküldetésre pályá­zók legtöbbje a válogató via­dalokon éri el a csúcsformá­ját, s a világversenyen, ha kijut, rendszerint már le­szálló ágban szerepel. Kevés az olyan szakveze­tő, aki vállalja a szubjektív, tehát az eredményektől, pon­toktól független válogatást. Ritkán születnek olyan klasszisok, akik az év nagy versenyére készülve félgőz­zel is megszerzik a váloga­táshoz szükséges pontokat. Mint például a legendás öt­tusa „aranycsapat”, amely­nek mindhárom tagja (Bal- czó, dr. Török, dr. Móna) éveken keresztül biztosan vezette a hazai rangsorokat, holott csakis és kizárólag az olimpiákra, világbajnoksá­gokra készült... Ma már egyre ritkább az ilyen, kü­lönösen sikersportágainkban. A magyar birkózók, kajako­zok, vívók, cselgáncsozók, öt­tusázók néha keményebb csatára kényszerülnek ide­haza. mint odakint, az év nagy versenyén ... A válogatási elv sport­áganként, sőt kapitányon­ként változik. Vívósportunk­ban például hosszú éveken keresztül az előlegezett biza­lom gyakorlata szerint tör­tént a kiutazó együttes ösz- szeállítása. Bár a módszert jó ideig aranyak, érmek iga­zolták, végül mégis meg kel­lett változtatni. A kapitányi bizalmat élvező sportolók mögött ugyanis egyszerűen nem jutott szóhoz a fiata­labb generáció. Akadnak sportágak, ahol ugyan rangsorok, pontverse­nyek alapján állítják össze az utazó csapatot, ám a vá­logatott keret tagjai össze­hasonlíthatatlanul előnyö­sebb helyzetet élvezhetnek, mint a többiek. Leginkább azért, mert a ranglistapon­tok szerzésére kijelölt hazai és külföldi versenyek közül az utóbbiakra túlnyomórészt a válogatottak utazhatnak, míg a trónkövetelő fiatalok csupán csak az itthoni, a lat­ban kevesebbet nyomó via­dalokon bizonyíthatják ké­pességeiket. Azt persze mon­dani sem kell, hogy a kevés pontszerzési alkalom tudata már önmagában is jelentős lelki gátlás okozója lehet... Szóval, roppant nehéz el­dönteni, mire készüljön a sportoló — kiváltképp, ha nem tagja a válogatott­keretnek. A gyakorlat azt mutatja, hogy mindkét fölvázolt mód­szernek akadnak buktatói, hátrányai. Vagyis ki kellene találni valami jobbat, vala­mi mást... Külföldön, elsősorban az Egyesült Államokban már rég felfedezték, hogyan lehet­ne közös nevezőre hozni a két változatot. Vagyis elérni azt, hogy a sportoló a válo­gató viadalon ugyanúgy csúcsformában szerepeljen, mint a világversenyen. A módszer egyszerű... A vá­logató eseményt közvetlenül az olimpia (VB, EB) előtt kell lebonyolítani, így a sportoló csúcsformában sze­repelhet mindkét versenyen. Ráadásul a válogatón elért teljesítmény jó tájékozódást nyújt a várható eredmény­ről. Az amerikai úszók, at­léták például szinte napok­kal a nagy verseny előtt döntik csak el: kik utazhat­nak ... A versenyszámok beérkezési sorrendje jelenti a válogatási rangsort — nincs ellenérv, apelláta ... Idehaza is jótékonyan hat­na a légkörre egy efféle módszer. Arról nem is be­szélve, hogy megoldódna végre: mire készüljön a sportoló i.. Pilhál György Szombaton és vasárnap a Kner Nyomda szanazugi üdülőjében, gazdag sportműsorral ren­dezték meg a nyomdászok hagyományos találkozóját. Biliárdban a Kokavecz—Szilágyi pá­ros bizonyult a legjobbnak, a férfi asztaliteniszben a Südy—Kitzing páros győzött, a férfi tollaslabdavcrseny győztese a Kokavecz—Petényi duó, lengőtekében a férfiak közül Koka­vecz, a nőknél Krátkiné végzett az élen. A fejelöbajnokságon a Darida—Krátki páros győ­zött, míg a brigádok kocogóversenyét a Salvador Allende brigád nyerte. Felvételünkön: pil­lanatkép a fejelőbajnokságról Fotó: Szekeres András flz Universiade hírei A magyar női kosárlabda­válogatott ellenfele ezúttal Kanada csapata volt, a tét pedig az előkelőnek számító ötödik hely. Magyarország—Kanada 64: 63 (25:29). A látottak alapján Borka, Németh, Deák emelhető ki, ezzel a kosaras lányok befe­jezték bukaresti szereplésü­ket, az 5. helyen végeztek. Vívás: a párbajtőr selejte­zőben a magyarok előbb Dél- Korea ellen 13:3, aztán Ausztria ellen 11:5 és az Egyesült Államok ellen 9:3 arányban győztek. Vízilabda: Jugoszlávia— Magyarország 9:8 (2:2, 1:3, 3:2, 3;1). Bosszantó volt néz­ni, ahogy többszöri kétgólos vezetésről a magyar vízilab­da-válogatott elvesztette utolsó mérkőzését a h^tos döntőben. Totó 1. Körmend—Répcelak 1 2. Soproni P.—Ajkai B. 1 x 3. Dunaújv. E.—Kiss J. SE 1 x 4. Siófok—Dombóvár 2 5. Táncsics SE—Barcs 1 6. Győri D.—MOTIM TE 1 7. Tájlya—Asztalos J. SE is 8. Olefin SC—Kisvárda X 9. Hajdú V—Papp J. SE 2 x 10. Gáspár SE—S. Síküveg. 1 11. KEI.TEX—Köteles J. SE 1 x 12. Orosháza—SZVSE 1 x 13. Karcag—T.-szentm. 1 x PÖTMÉRKÖZÉSEK 14. Esztergom—Schönherz SE 1 15. Tiszalök—Nagyhalász 1 16. Pásztó—ESMTK X • Az V. Vízmű Kupa férfi ké­zilabdatornán a korábban jel­zett nyolc csapattal szemben 9 együttes inditja legjobbjait. Az FTC, a Dunaújváros, a Szegedi Volán, a Bp. Elektromos, a PMSC, a Debreceni Dózsa és a házigazdák mellett külföldiek is részt vesznek: nevezetesen a tornára a román Glória Arad és a jugoszláv Proleter Zrenja- nin is. O Háromnapos nemzetközi if­júsági labdarúgótornát szervez a Békéscsabai Előre Spartacus augusztusban. Ezen előrelátha­tólag a hazaiakon kívül az NSZK-beli ASV Fürth, a Wiener Neustadt, a romániai UTA Arad és Resica és a SZEOL AK is rajtol, sőt, szó van az olasz Vicenza indulásáról is. Heti mozaik ■ALAPOZÁS. Megszoktuk már, ha tavasz van vagy ősz, akkor labdajáték. Ha tél, akkor jegessportok. A nyári időszak viszont — a vizessportok kivételével — jobbára holt idény. Ám ha csend is honol a versenypá­lyák környékén, mögötte an­nál nagyobb a munka. Or­szágszerte mindenütt most kezdtek hozzá az alapozás­hoz a labdajátékok űzői. így van ez Békés megyében is, ahol a megyeszékhelyi lila­fehér labdarúgócsapat, a Gyulai SE vagy a Szarvasi FSSC egyformán kemény munkával tölti a hétközna­pokat. S még ennél is „vízfakasz- tóbb” gyakorlatok tömegét hatja végre a kézilabdázó mezőny újonc NB 1-es női, illetve a lila-fehér klub NB 1/B-s férficsapata. Alig több mint egy hete gyűltek ösz- sze a lányok, hogy a szep­temberben kezdődő őszi sze­zonban a tavaszihoz hasonló erőnléttel vegyék fel a küz­delmet. Erre annál is inkább szük­ség lesz, hiszen újólag bizo­nyítaniuk kell. Már csak azért is, mert sok fővárosi csapat, illetve annak vezetői nem egy ízben megkérdője­lezik a békéscsabaiak sike­reit. Jobbára arra hivatkoz­nak, milyen előny számukra otthon a nyitott pályán való játék? Vagyis az ellenfél nem bírja, ha esik az eső, ha betonon kell futniuk, s többnyire erre hivatkoznak, amikor vereséggel hagyják el a pályát. Lehet, hogy egy Budapesti Spartacus, egy Építők, avagy a Ferencvá­ros ahhoz szokott, hogy min­den mérkőzését fedett kö­rülmények között játssza, ám fordítsuk meg a kérdést, amikor a lila-fehérek láto­gatnak idegenbe: számukra nem szokatlan a fapadló, a fedett pálya, a nehéz leve­gő...? j. *>. KISEBB KÖLTSÉGGEL. Vilma egy helyütt emigyen kiált fel a kőkorszakiak tör­ténetében: „Zöldség! Túl nagy költség!” Komolyra fordítva a rajzfilmbeli gon­dolatot, ha szójáték nélkül is, valószínű, sokszor gon­dolnak hasonlóra a sport­egyesületek gazdasági vezetői mostanában, amikor az ed­zővel, szakosztályvezetővel mérlegelik a sportolóik uta­zását. Bizony a költ­ségvetési tervezet felül­vizsgálásakor gyakorta meg­lendül a piros ceruza a gaz­dasági vezető kezében, ami­kor valamelyik jövő eszten­dei viadal várható költsége­it tanulmányozza, mondjuk olyan rendezvényét, amely távol esik és nagy létszám­mal szeretne részt venni az illető szakosztály. Éppen ezért napról napra népszerűbbek azok a verse­nyek, ahol a szokásosnál ol­csóbb szálláslehetőségeket biztosítanak a rendezők. Ilyen a békéscsabai korosz­tályos teniszverseny, amely évről évre visszatérő ese­mény — s egyre több egye­sületet vonz. Az idén példá­ul még a gyulai pályákra is át kellett „vinni” mérkőzé­seket a zökkenőmentes lebo­nyolítás érdekében. A ver­seny népszerűsége abban is rejlik, hogy a Lékai kollégi­umban más hasonló szállás­helyeknek a negyedrészét fizetik költségtérítésül az egyesületek. Természetesen nemcsak a teniszezők részé­re biztosítanak kedvezd kö­rülményeket a Gyulai úton. Hasznos lehet az effajta propaganda a leendő fedett sportcsarnok rendezvényei szempontjából is. Akik kel­lemesen érezték magukat a szerény térítés ellenére — néhány év múlva sem fe­ledkeznek meg erről. Ezzel pedig végső soron az egész megyeszékhely jól jár. F. I. BÉKÉS MEGYEI Az MSZMP Békés megyei Bizottsága és a uekes megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: Enyedt G. Sándor. Főszerkesztő-helyet­tes: Seíleszt Ferenc. Szerkesztőség: Békéscsaba. Pf.: Hl. Munkácsy u. 4. sz., 5601. Tel.: 12-196, 12-035, főszerkesztő: 11-021. Ki­adja a Békés megyei Lapkiadó Vállalat, Békéscsaba. Pf.: 111. Munkácsy u. 4. sz„ 5601. Telefon: 11-051. Felelős kiadó: dr. Árpási Zoltán. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlapkézbesítő postahivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetési díj: egy hónapra 34 Ft, egy évre 400 Ft. Kner Nyomda Dürer üzeme, Bcs., Szerdahelyi u. 2 A, 5600. Vezérigazgató: Háromszék! Pál. INDEX: 25054 ISSN 0133—0055 Kéziratokat, képeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents