Békés Megyei Népújság, 1981. július (36. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-28 / 175. szám

1981. július 28., kedd Pop—dzsessz—rock fesztivál Orosházán A hatvani Treff együttes lépett a porondra. Ügy tíz percet igénybe vett, mire elhelyezkedtek a hatalmas erősítők, és a színpadon li­ánként tekerődző kábelek között. A közönség türel­mes. Megértésük afféle vi­szonzás, hisz maguk is ha­sonló cipőben járnak. Az orosházi művelődési köz­pont nagytermében szomba­ton délután ugyanis főként „szakmai” közönség talál­ható. Igaz, a pop-, rock-, il­letve dzsesszzenét vala­mennyien amatőr szinten művelik, nincs közöttük egyetlen együttes sem, ame­lyik ne szeretné elérni a profi színvonalat. E termé­szetes törekvés hozta ide őket, a hatodik alkalommal megrendezett orosházi fesz­tiválra. Ha az eseményeket krono­logikus sorrendben követ­jük, elsőként a péntek esti ismerkedést ■ kell említe­nünk. Ez az ismerkedés — stílusosan — a zene sajátos nyelvén zajlott le, mégpe­az orosházi fesztiválon, s így találkozhattak ismerős együttesekkel is. Olyanok­kal, mint például a szegedi „Kristály”, amelyet épp most konferált be Pleskonics András műsorvezető. A hat zenész „hungáriás” szerelésben lépett a szín­padra, s hasonló zenét is játszottak. „Hagy, hogy éne­keljek” — harsogták a rock and roll ritmusára amely bevallottan fő profiljuk. Ez­zel aratnak sikert Szegeden, elsősorban törzshelyükön, a JATE-klubban. Jól felké­szült, rutinos zenekar, érez­ni rajtuk a sokéves együtt- zenélést. Harmadik számuk utolsó akkordjai egyúttal le is zárták a mai napot. Zene ugyan nem hangzott fel több, de most következtek a fesztivál legizgalmasabb pillanatai: értékelt a zsűri. Ügy fél óra múlva állt a mikrofonhoz Gonda János, hogy elnöki tisztét betöltve, tolmácsolja mindnyájuk vé­leményét. Sorra vette az együtteseket, s rövid véle­A szegedi Kristály együttes játszik dig úgynevezett jam session formában. Igaz, a rendezők szerint ez az örömzenélés nem sikerült a kívánt módon, kicsit mégis „összerázta” a Dunán in­neni megyék különböző te­lepüléseiről ideérkezett együttesek tagjait. Aztán következett a szombat, . a fesztivál legizgalmasabb napja. Már a kora délelőtt felvonult a húsz együttes, hisz így is alig volt elég a nap arra, hogy valamennyi­en bemutassák műsorukat. Pedig a zsűri rövidségre biztatott. Amellett pedig — régi szokás szerint — a hangerő csökkentését taná­csolták, amit' ezúttal sem igen fogadtak meg a fellé­pők. A több száz watt elől igyekezett mindenki a terem hátsó széksoraiba mene­külni. A legutolsó sorban szé­kelt a zsűri is. Gonda Já­nos, a Zeneművészek Szö­vetsége dzsesszszakosztá- lyának vezetője, a Nemzet­közi Dzsesszszövetség el­nökhelyettese töltötte be a zsürielnök szerepét. Tagok: Csiba Lajos, a Magyar Rá­dió zenei szerkesztője, Vic­tor Máté zeneszerző, Berki Tamás énekes, a Népműve­lési Intézet munkatársa és Bálint Péter, a Hanglemez- gyártó Vállalat menedzsere. Többségük nem először jár ményt mondott produkcióik­ról. A részletes értékelésre csak másnap, vasárnap kerí­tettek sort, amikor a mag­nófelvételekről kritikusan hallgathatták vissza önma­gukat, és másokat a cso­portok. Persze, szakmai vé­leményt is kaptak, mégpedig Victor Mátétól. Bizonyára voltak, akik elkeseredtek, de a szombati nap még in­kább az örömé. Különösen a győzteseknek: a vándor­serleget kiérdemlő medgyes- egyházi Orient együttesnek (gitárosukat, Kozma Tibort átlagon felüli szólistának ti­tulálta Gonda János), az arany okleveles salgótarjáni Fanyúl, a bajai Fórum és a kecskeméti Konzum együt­tesnek. Egy árnyalatnyival gyengébben szerepeltek, de a mezőnyből kiemelkedtek az ezüst oklevelesek: a mis­kolci DZQ,i az egri Pótkerék, az orosházi Dzsúvox, az óz­di Delta, és a szegedi Kris­tály zenekar. Csak érdekes­ségként említjük a legfiata­labb fellépő csoport, a lökös- házi „Wamsz” úttörőegyüt- -tes nevét. A szombati programot gá­laest zárta, amelyen a győz­tesek műsorát hallhatta a közönség. Ők viszik majd tovább a „pálmát” a győri döntőbe, ahol a másik két elődöntő győztes együttesei­vel mérik össze tudásukat. KÉPERNYŐ Pályám - emlékezete Pethes Sándor, született 1899-ben. A Filmlexikonban még csak egy kötőjel áll az évszám után, de mi már tudjuk, hogy végérvényesen kiegészült, lezárult ez az adat. A két évszám nem csu­pán koráról árulkodik, de arról is, hogy csaknem egy évszázadot élt meg, forron­gó, változatos évszázadot. Nem akármilyen szemmel nézte az előtte elvonuló tör­ténelmi kort: a művész, méghozzá egy kiváló művész szemével. Bár elmúlása várható volt, mégis megdöbbentett ben­nünket, a közönségét. Sokan emlékezünk szívesen a sze­repeire, s bizonyára több ez­ren nézték vasárnap este a rá emlékező műsort is a te­levízióban. Nem könnyű har­minc percbe sűríteni egy gazdag életpályát, a hatta­gú stáb mégis megpróbálta kiragadni a művészi életút lényegét. Nem felmagaszto- sítva az elhivatottságot, ha­nem a maga természetes módján bemutatva, mint életformát. Mindehhez kitű­nő partner volt a már idős, de emlékező-szintetizáló ké­pességét teljes mértékben birtokló Pethes. Egyszerűen vált színésszé. Pedig — annak ellenére, hogy színészcsalád sarja volt — nem hogy nem támogat­ták, de szinte tiltották ettől a pályától. Mégis végigjárta a színésszé válás akkoriban talán göröngyösebb, de sok­kal több alázatra tanító út­ját. (Amit vele együtt gyak­ran hiányolhatunk a mai művészpalántákból.) Kora­beli filmek idézték fel nép­szerű paródiáit, amelyekben még a női szerepeket is ma­ga játszotta. Alakításait fi­gyelve ritka szatirikus ábrá­zolóképességéről győződhet­tünk meg. Akkoriban már játszott „öreg” szerepeket, amelyek korosztályunk köré­ben oly népszerűvé tették. Idézzünk fel néhányat: Kincskereső kisködmön. Ha­hó, öcsi!, A fekete város —, hogy csak filmszerepeit em­lítsük. Egy egész oldal is kevés lenne, hogy felsorol­junk valamennyi színházi, filmes, rádiós produkciót, amelyben megcsillanthatta sokoldalú, de leginkább a pa­ródiában otthon levő egyéni­ségét. A művész egyúttal ember is, sőt, elsősorban az. Ember­sége teszi őt alkalmassá ar­ra, hogy előítélet nélkül fi­gyelje mások jó. vagy rossz tulajdonságait, s jellemeket alkosson művészi képességé­vel. Ez a film, amely róla az utolsó, emberi tulajdonsága­it emelte ki, elsősorban póz- talan egyszerűségét. Hogy megőrizzük őt emlékezetünk­ben, egy kicsit köszönhető ennek a jól sikerült portré­nak. de elsősorban felejthe­tetlen alakításainak. • • Üzenet Fotográfiák a gyulai várban Filadelfi Mihály Áchim- drámájának ősbemutatóján nyílt meg a gyulai vár alag­sori termében Martin Gábor Üzenet című fotókiállítása. A fiatal szerző képeit önálló la­pokon csoportosítva, mintegy logikai sorrendben mutatja be. Bevallottan „hatni akar” a szemlélőre, mégpedig úgy, hogy az végiggondolja a sa­ját életét, honnan hová ju­tott, merre tart? Bevezető sorokat is mellékel a kiállí­táshoz, hogy még félreérthe- tetlenebb legyen a törekvés, amit vállal: „Kiállított kép. sorom nem autonóm képek­ből áll, hanem kreatív együttműködésre provokáló kísérlet. A cél nem a gyö­nyörködtetés, hanem a pro­duktív gondolati alkotóké­pesség segítségével új néző­pont keresése: eddigi éle­tünk átértékelésére vagy ép. pen megerősítésére.” Szoktuk mondani és jog­gal, hogy művészi alkotások­hoz, ezúttal e fotográfiák­hoz, nem szükséges magya­rázat, széljegyzet, kommen­tár. Bízzuk az alkotásra, hogy hasson, és bízzon ben­ne a kiállító, hogy úgy hat, ahogyan elképzelte. Nos, ez­úttal azért fogadható el a bevezető szöveg (amit föl­foghatunk katalógus-előszó­ként is), mert valóban kí­sérletről van szó. Ha szét­szednénk azt a hatvanegy- néhány képet, amit Martin Gábor bemutat, némelyiké­vel egyszerűen nem tudnánk mit kezdeni. Így együtt, egy­másra rímelve azonban va­lamennyi kép él, valameny- nyire szükség van, hogy ki­munkálja bennünk, a nézők­ben az összhatást, s a „pro­vokáció” eredményeként azt a gondolatsort, melyben fel­tétlen válaszokat keresünk önmagunk életével, ember­társaink életével kapcsolato­san. Lehet, hogy kissé ború­látó Martin Gábor ebben a most bemutatott képsorban, de, hogy őszinte, hogy őszin­tén és nyíltan mondja el véleményét, az „kétségbe nem vonható. Különösen dicsé­rendő a dolgok, jelenségek mögé tekintő törekvések, és az a szintén gondolatokra in­gerlő módszer, ahogyan ezt megteszi. Látjuk az egyik lapon a pósteleki kastélyt, gyönyörű ellenfényben, me­sébe kígyózó lépcsősorokat járunk be a fotográfussal; mellette ugyanaz a helyszín más nézőpontból: telefirkárt, koszos, omladozó falak, pi­szok és törmelék, enyészet­be induló lépcsők. Mellbevá- góan morbid fanyarság jel­lemzi azt a képblokkot, ame­lyen félmeztelenül napfür- dőző szép nők "heverésznek, és a képek karélyában ki­bontott sírok, fekvő csont­vázak, ásatás... Martin Gábor láthatóan felfogta, hogy az élet — mint minden egyéb — elmúlik, tovatűnik. Ez a megrázó él­mény kiúttalansággal is fe­nyegeti, bizonyos azonban, hogy ez a most bemutatott „Üzenet” arról is elejt né­hány dadogó szót, hogy „az élet szép”, és egyszeri cso­da. Ha akarja, ha nem: le­ányarcain, az életfa ágain, az ölelkezők nyugalmas bol­dogságában ez fénylik, ez a lényeges. A sötét utak, amer­re jár, nem lesznek annyira sötétek, ha azt is átérzik majd egy-egy nagy élmény során, hogy a magánynak, a szenvedésnek, az értelmet­lenségnek ikerpárja az együttlét öröme, a boldog­ság, a derű és az értelmes célokat kitűző élet. Ahogy ezek hitéről is vall képsorá­ban, csak még igen halkan, tétován, félve attól, nehogy „romantikus” lengyen. A tárlatot a gyulai mú­zeum rendezte, a békéscsa­bai dekorációsok színvonalas közreműködésével. Érdemes megnézni napközben is, és a várszínházi előadások szüne­tében. (Képünk a kiállító: Életfa című fotográfiája.) Sass Ervin A VII. országos kisplasztikái bicnnáléra, amelyet Pécsett rendeztek, 450 művészt hívtak meg a kiállítás rendezői. Százharmincán küldték be alkotásukat, majd a 12 tagú zsűri döntése alapján 92 művész munkája került bemutatásra. Képünkön Győri László: Születés háza Kép, szöveg: Gubucz Katalin (MTI-fotó — Kálmándi Ferenc felvétele — KS) — gubucz — MA! MŰSOR KOSSUTH RÁDIÓ 8.25: A magyar tudomány „szürke eminenciásai”. 8.55: Yma Sumac énekel. 9.10: Jónás Mátyás népi zeneka­ra játszik. 9.44: Chopin-etűdök. 10.05: MR 10—14. 10.35: Kórodi András vezényli a Magyar Rádió és Televízió szimfonikus zenekarát. 11.41: Abel a rengetegben. 12.35: Törvénykönyv. 12.50: A Rádió Dalszínháza. Bástyasétány 77. 14.41: Élő világirodalom. 15.10: Dominó. 16.05: Júliusi éjszaka. 16.34: Sárközi Béni népi zeneka­ra játszik. 17.07: A századelő irodalmának hetei. 17.45: A Szabó család. 19.15: Lemezmúzeum. 19.55: Olvadáspont. 20.25: Színes népi muzsika. 21.05: Tudomány és gyakorlat. 21.35: Fjodor Saljapin operafelvé- teleiből. * 22.20: Tíz perc külpolitika. 22.30: A King’s Singers együttes madrigálfelvételeiből. 22.50: Helyettesek. 23.00: Századunk kamarazenéjé­ből. 0.10: Németh Gábor táncdalai­ból. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: A Német Néphadsereg központi fúvószenekara játszik. 8.20: Tíz perc külpolitika. 8.33: Társalgó. 10.00: Zenedélelőtt. 12.25: Ifjúsági könyvespolc. 12.33: Melódiakoktél. 13.28: Éneklő Ifjúság. 44.00: Kettőtől hatig . . . 18.00: Tip-top parádé. 18.33: Beszélni nehéz. 18.45: Nóták. 19.23: Mit olvashatunk a Béke és Szocializmus című folyó­iratban? 19.33: Csak fiataloknak! 20.33: Rengeteg pénz. 20.59: Reflexklub. 22.28: Az Állami Népi Együttes zenekara játszik. 23.15: A dzsessz a 70-es években. III. MŰSOR 9.00: Zenekari muzsika. 9.49: Régi muzsika. 10.31; A Beatles együttes összes felvételei. 11.05: Hajósíalu: Gönyü: 11.25: Vándor Sándor műveiből. 11.49: Operafinálék. 13.07: Szimfonikus zene. Közben: 14.00: A századelő irodalmának hetei. 14.20: A szimfonikus zene foly­tatása. 15.34: Híres előadóművészek fel­vételeiből. 16.49: Dohnányi: A tenor. 18.00: Oj Bach-kantátalemezeink­ből. 19.05: Parasztok. 20.11: Dietrich Fischer-Dieskau Schumann-felvételei. 20.55: A Liszt Ferenc kamaraze­nekar hangversenye. 22.11: Oberaáriák. SZOLNOKI STÚDIÓ 17.00: Hírek. 17.05: Modugno énekel. 17.15: Ottöröhíradó. Szerkesztő: Cseh Éva. 17.30: Könnyű hangszerszólók. 17.40: Üzemi lapszemle. 17.45: Fúvós kamarazene a Kilián Repülőműszaki Főiskola zenekarának hangversenyé­ből. 18.00: Alföldi krónika. 18.15: Popzene a Fourtops együt­tes felvételeiből. 18.26—18.30: Hírösszefoglaló, lap- és műsorelőzetes. BUDAPEST, I. MŰSOR 15.35: Hírek, (f.-f.) 15.40: Testünk. 16.05: „Vénei.” Portré Vándor Sándorról, (ism., f.-f.) 17.00: Az ítélet, (ism., f.-f.) 17.45: Reklám, (f.-f.) 17.50: Szülők nélkül? (f.-f.) 18.20: Másfél millió lépés Ma­gyarországon. 19.00: Reklám, (f.-f.) 19.10: Tévétorna. 19.15: Esti mese. 19.30: Tv-híradó. 20.00: A „Fekete Macska” bandá­ja. 21.15: Stúdió ’81. 22.15: Universiade 1981. Közben: kb. 22.45: Tv-híradó 3. II. MŰSOR 20.01: Orosz nyelvű hírek, (f.-f.) 20.05: Népművészet Grúziában, (f.-f.) 20.15: Porcelánfestés. 20.25: Orenburg! kendő. 20.35: Vityebszki képek. 20.45: Német nyelvű hírek, (f.-f.) 20.50: Tv-híradó. 21.10: Televíziós mesék felnőttek­nek. 22.00: Angol nyelvű hírek, (f.-f.) BUKAREST 14.00: Universiade, teniszdöntők. (Férfi egyes, női páros, műugrás, úszás, kosárlab­da, vlzipóló.) 19.00: Tv-híradó. 19.20: Gazdasági figyelő 20.35: Román tájakon. 20.55: Egy ritka bélyeg. Tv-játék. 22.15: Tv-híradő. 22.30: Universiade. BELGRAD, I. MŰSOR 17.40: Tv-napló. 18.05: Tv-naptár. 18.15: A törpéknek fogalmuk sincs. 18.45: A Duna menti' országok fesztiválja: Szovjetunió. 19.15: Rajzfilm. 19.27: Ma este. 20.00: Nyitott képernyő. 21.00: Az élet fája. II. MŰSOR 19.00: Nagy kiállítás. 19.27: Ma este. 20.00: John Denver szórakoztatja önöket. 20.55: Ember és idő. 21.35: Válogatás az iskolatelevízió műsorából. 22.05: Bukarest: Universiade — vízilabda. MOZI Békési Bástya: Hét különleges megbízott. Békéscsabai Szabad­ság: minden előadáson: Nevem: Senki. Békéscsabai Terv: A XX. század kalózai. Gyulai Erkel: fél 6 arakor: Kísértet Lublón, fél 8 órakor: Nada csoport. Gyulai Pe­tőfi: 4 és 6 órakor: A bumfordi, 8 órakor: Az erőd. Orosházi Bé­ke: Premier. Orosházi Partizán: Bátorság, fussunk! Szarvasi Tán­csics: 6 és 8 órakor: Óvakodj a törpétől! 22 órakor: Won Ton Ton Hollywood megmentője.

Next

/
Thumbnails
Contents