Békés Megyei Népújság, 1981. július (36. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-26 / 174. szám
izmukra1981. július 26., vasárnap o 1 BényeiJózsef: Megvénült Máriák Kapuk elé kiülnek az esték s olyan árvák mint karácsonyi képen jászol előtt az állat Párázik aranyleves kerek kalács piroslik de nem eszi meg senki setét penészbe dermed Vasárnap a reménység ágaskodik és fénylik bár estére rácsukódik a dohos pinceajtó A kaput nem nyitották levest se kanalaztak az öregasszony árván feketén áll a szélben Kendője ága villa tíz ujja vasgereblye Megvénült Máriácska egyetlen fia sincs már Csoór István: Nagyok és kicsik Kislány játszik a szobában, két játékbabával Tudjátok meg, hogy az én nővérem, Ilka, nagyon rendes csaj, mert még nem nyomta ki egyik szememet sem. Pedig megígérte. Megijedtem. Nem szeretnék úgy járni, mint a sarki koldus. Ül a kövön, fekete kalap előtte, és murisán énekel. Adjatok, adjatok, amit isten adott, majd én is úgy adok, ha ti is megvakultok ... Ilka, amikor megfenyegetett, még a vállamat is megszorította, és úgy nézett rám, mint a fúria. Nem tudom, hogy mi az a fúria, de gondolom, átok rossz boszorkány lehet, aki seprűnyélen lovagol és egyéb hülyeségeket csinál, de csak éjszaka, villanyoltás után, amikor már rendőr sem jár az utcán. Ilka nem lovagol seprűnyélen, csak nézni tud úgy, meg fenyegetni. Bizony isten megteszi, ha eljár a szám. De nem tudom, hogy miért ne járhatna el? Ezt mondjátok meg nekem. Azt tudom, hogy hazudozni nem lehet, mert tiltja az etika ... Ez megint egy olyan írott maszlag, amit a felnőttek fontoskodtak ki. Azt is tudom, hogy az önkiszolgálóból egy szelet csokit elcsórni égbekiáltó bűn. Ezt nagymami megmagyarázta. Aki lop, az a pokolija jut. Ott az ördögbácsik meg az ördögnénik kétágú görbe villával szúr- kálják az ember popsiját, és a végén annyi lyuk lesz rajta, mint a szitán. De ha Laci matekol a nővéremmel, ezzel még egy kukkot sem hazudott, szelet csokit sem csórt el. Miért nem lehet ezt megmondani apunak vagy anyunak? Ezt mondjátok meg nekem. * * * Hány kétforintos ugrott már eddig! Legelőször, amikor nálunk volt Laci és mégsem volt nálunk. Hülyeség. Bejött az ajtón, kiment az ajtón és közben Ilkával együtt ültek a sezlonon, azaz a rökamijén. Anya úgy mondja, hogy rökamijé, apa csak díványnak nevezi, még hozzá bolhásnak. Azt mondja, olyan bolhák is vannak benne, amiket még Noé bácsi hozott magával a bárkában. Ez is egy ásatag pasas lehet, bárkával közlekedik, amikor kajak, motorcsónak meg jacht is van a világon. Neki még egy nyamvadt Trabantja sincs ... Ilka szerint apa eltúlozza a bolhákat, mert a díványban nincs bolha. Öt még nem csípte meg egy sem ... Tévedés a g-hú- ron. Ezt meg a tejesasszony szokta mondani, ha anyu a tejfelben lisztet gyanít. Tévedés a g-húron, kedves elvtársnő, ebben a tejfelben annyi liszt sincs, mint az egyszeri nagyságos asszony pofáján ... Nem lehet vele vitázni, mert olyan nagy szája van, mint a bécsi kapu. Ezt Ilka állítja, akin igenis látam olyan csípésfélét, de a nővérem esküszik az élő istenre, hogy az nem bolhától ered. De erről egy szót sem, de Laciról sem, aki itt volt délután kettőtől' négyig. Azután gyorsan spurizott haza, mert fél ötkor érkezik anya a hivatalból. A búcsúzást végignéztem. Ilka az ajtón belül, Laci kívül és cuppogtak. Utána Ilka becsukta az ajtót, és olyan nagyot sóhajtott, hogy alig maradt levegő az előszobában. Istenem, megzavarodok ... Cöcö ... Ugyan mitől? * * * Egyelőre csak matekot tanulnak együtt. Matek? Az olyan dolog, amikor számolnak, de nem az ujjúkon. Laci az Ilka térdén, Ilka meg a Laci nyakán. Lehet, hogy Laci az Ilka haját is megszámolja, mert abban is sokat matekol. Szokták a gombokat is számolni a nővérem blúzán. Laci kiszámolja, Ilka meg beszámolja. Ügy látszik, az osztályban ennél a tételnél még nem tartanak, mert Ilka nem hagyja. Ne . .. Ne ... Majd . .. Majd .. Egyszer ... Pedig neki is jobb volna, így előrébb kerülnének az anyaggal. .. Ám a felnőttek, sajnos, mindent túlkomplikálnak. Lényeg a kétforintos. * * * Én kiköpött olyan vagyok, mint Ilka. Ezt meg a sógorbácsi mondta, aki nem is sógor, nem is rokon, csak olyan mezőgazdasági értelmiségi, nevezetesen főagro- nómus. De feszt sógorozzák egymást apával. Sokáig nem tudtam, hogy mi az agronó- mus, de apa megmagyarázta. A kefekötő kefét csinál, az asztalos asztalt, a csizmadia csizmát, az agronómus meg birkát, disznót, meg borjút csinál, de nagyban ... S kint van a határban a jó levegőn és kiabál... Még azt is mondta a sógorbácsi, hogy Ilka már tökéletesen fejlett, szinte ivarérett... Ha megnől ez a jány, ez a csütörtök, ez is pont olyan lesz, mint ez a felséges testtartású Ilka. Megpaskol- ta a popsiját, és utána nagyot kiáltott. Hű, hű ... sógorom! Itt még a bolha is éhenvész ...! Azóta nézegetem és hasonlítgatom magamat Ilkához. Tévedett a sógorbácsi, mert sok kell még ahhoz, hogy olyan felséges csaj legyek, mint Ilka. Jelenleg csak a derekánál tartok, és sok minden van. amiben még nem egyezünk. Például Ilkának ott is haja van, ahol nekem a bőröm csupasz. Amikor dezodorral keni a hóna alját, látom, hogy ott neki nagyon sűrű a haja, még a babáménál is sűrűbb. Igaz, az Ilkáé fekete, a babámé meg szőke, az enyém meg subick. Egyszer felpróbáltam a melltartóját. Kétszer körülért engem, ne-- ki meg már majdnem szűk. Főleg a kosara. Az öltözködésnél az ujjával szokta körülegyengetni, hogy a kosárból ne maradjon ki semmi. Megkérdeztem tőle, hogy az mire jó? Azt mondta Ilka, majd megtudod, ha nagy leszel. Annyit elárult, hogy a kisbabák abból kapják a tejet. Tudom, nagyon ostoba voltam, amikor azt mondtam, hogy ez a Laci már nem kisgyerek, mégis sűrűn éhes a tejre... Nagy frászt kaptam a fejemre. Azután egy nyamvadt forintossal békített ki. * * * Ügy kóválygok ebben a nagyvilágban, mint gólya ... a levegőben. Bocsánat. Ezt nem szabad mondanom. Egyszer már kihúztam érte a gyufát. Anyu, amikor meghallotta, majd elájult. Levegő utón kapkodott, és remegő térddel ült le a rökami- jéra. Apu szigorúnak álcázta magát, és rámdörgött. Honnan vetted ézt a pocséksá- got? Megszeppentem, és megmondtam, mert nem akartam a pokolba jutni. Gyuritól hallottam, Gyuri meg a papájától, aki fuvaros és a napköziből, meg az internátusból hordja hordókban a kaját, amit a gyerekek nem esznek meg. Sokáig térdepeltem a sarokban, és hallgattam a hitvitát. Anyu szerint ez nem pedagógia, ha sarokba állítod, tessék megmagyarázni, hogy az a szó mit jelent. Apuban felszökött a hűtővíz és azt mondta, hogy mit magyarázzon a gólya ürülékéről. Különben is abban a korban vagyok amikor mindent magamra szedek. A felvevőképessége nagyobb, mint a felfogóképessége. Pillanatnyilag nincs egyensúlyban, de ez a korral együtt jár, és majd kinövi. Anyu bágyadtan csak annyit jegyzett meg, hogy mintha csak a sógort hallaná. Azt a behemót parasztot, aki bicskával piszkálja a foga közeit, és a nagyfröccstől olyanokat böffent, hogy kerek hétig cseng tőle .a füle... A vége az lett, hogy kimehettem játszani. De Gyurinak lőttek, ha még egyszer meglátnak vele, kinyújtanak. Gyuri különben egy hencegő alak, aki azt mondta, hogy a lányok közönséges kaparékok, sütésre, főzésre valók, és arra, hogy legyen kivel apát-anyát játszani. Mert szoktak. De rendszerint sötétben. Gyuri nagyképű is. Azt is mondta, hogy az apja, a fuvaros, sokkal játékosabb, mint az anyja, de csak akkor, ha nem szítt be. A rumot szereti nagyon, ha attól beszí. akkor ostorral játszik a Gyuri lába szárán, meg az anyja hátán. A fuvaros néni nem nagyon kívánja a játékot. Ha megy is, ímmel-ámmal, és utána sóhajtozik. Persze, az ilyen dolgok most már magamban maradnak, mert nem akarok a sarokban térdepelni, és nem szeretnék megint egy frászt kapni Ilkától. És utána egy ígéretet. Mert már volt úgy is, hogy kiürült á kassza, és bemondta az unalmast. Két kettessel tartozik. Megadja, az bizti, mert másképpen az anyu pártjára állok ... Cézár halála Molnár C. Pál: Önarckép, 1968 Arcok közelről Csoór István A Szeghalom vidéki Hírlap hasábjain jelent meg első négy novellája, majd 1935-ben a Szabó Pál szerkesztette Kelet Népe című folyóiratban az Öt perc. Két regénye, a Havas udvar és az Örök malom 1944-ben. Szolnok bombázásakor veszett oda szinte valamennyi kötete. Novellás könyve, a Galagonyagall^ 1963-ban, Hegy és göröngy című regénye 1970-ben jelent meg a Szépirodalminál. Közben napilapokban, folyóiratokban publikált. — Ha azt mondom: Szeghalom, mi jut eszedbe? — Nézd, Gyula nélkül nem tudnék élni, gyulainak érzem magam, lefekvéskor mégis Szeghalmon járok, keresem a Koplaló kertet, a régi Gyehennát... Szeghalom ma is úgy él bennem, amilyen akkor volt. Álomkép ez már csák, mert a mostani Szeghalom egészen más. — Voltak időszakok, amikor úgy tűnt, kevesebbet írsz. Aztán megint többet: minden érdekelt. Hogyan magyarázod ezt? — Lehet, hogy időnként kevesebb írásom jelent meg. de sohasem dolgoztam kisebb hévvel. Nyolckilónyi kiadatlan kéziratom van, most írom az Évgyűrűk című regényt. Négy kötetre tervezem, kettő készen van, 700 oldal. A Tiszatáj, a Köröstáj, az Üj Aurora szívesen közölt Csoór-novellákat. Hiszem, hogy ez most is így van. — Gyulán laksz 1948 óta. Mint író hogyan kapcsolódsz be a város közéletébe,' szellemi életébe? Ismernek az emberek? — Kétféleképpen is. Mint tanácstagot, és mint írót. Én úgy gondolom, a kettőt egyformán jól ismerik, mert ehhez is, meg ahhoz is szívesen jönnek kérni, tanácsolni, vagy vendégségbe. Megbízatásokat is kaptam, legutóbb a „Két forradalom fényei” című kötetben írtam meg az 1919-es gyulai mártárok életútját, haláluk körülményeit. Sokszor meghívnak író-olvasó találkozókra, klubok, könyvtárak vendége voltam itt Gyulán, és számos alkalommal a megye legkülönbözőbb városaiban, községeiben. — Szavaidból kitűnt, hogy alkalmasint szeretsz elkalandozni a helyismeret régióiba is. Most is foglalkoztat hasonló, önmagad választotta feladat? — Mégpedig igen nagy fába vágtam a fejszémet! Elhatároztam, hogy összeállítom Békés megye irodalmi lexikonét. Időtöltésnek szántam az írás mellett, közben kiderült, hogy óriási munka. Régen kezdtem gyűjteni az adatokat, most aztán ösz- szejött minden, és elkészültem vele. Hatszáz író, költő, mezőgazdasági, közgazdasági, művészeti szakíró élt-él ezen a tájon. Roppant nagy sereg! Tizennyolc-húsz nyomdai ív; lektorra, szerkesztőre és kiadóra vár. Szépirodalom? írom az Év- gyűrűk-et, és rengeteg más novellatémám is van. Ezeket sorra akarom keríteni. És bizakodom: annyi minden jó történt már erre, mifelénk, az irodalmi életben. Van honnan továbblépnünk. S. E. Molnár C. Pál: Pegazus lázadása
