Békés Megyei Népújság, 1981. július (36. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-19 / 168. szám
1981. július 19., vasárnap Gyógyító szóval... A 75 éves Buga Lászlóról „Leülök az írógépem mellé, úgy, ahogyan ötven esztendővel ezelőtt az orgona mellé ültem. Ujjaim a billentyűkön, a c-moll lágy akkordjainak betűit keresik, hogy az orvos-író író' géporgonáján felcsendüljön az egészség csodálatos muzsikája...” (Idézet dr. Buga László naplójából.) A nem sok reménnyel kecsegtető telefonhívás váratlan sikert hozott. Két-három csengetés után a milliók által ismert hang jelentkezett. És közölte, hogy ráér. Buga doktor ráér, és szívesen fogad. Elképesztő, hogy mi mindenre képes magának időt „teremteni!” Egy egész országot lát el orvosi tanácsokkal az éter hullámain, és a nyomtatott betűn keresztül. Nem mond le arról sem, hogy személyesen találkozzon az okos, jó szót igénylő hallgatósággal. Tavaly például — az év háromszázhatvan-egynéhány napjából — 207 alkalommal, az ország legkülönbözőbb helyein tartott előadást, leggyakrabban falun. — Elmegyek én a pokol fenekére is. ha hívnak!Nem a honoráriumért, hanem azért, mert ott jobban rászorulnak! — mondja. Íme, Buga doktor ezért elsősorban a falu orvosa! — Elárulná a titkot: hogyan ejti rabul hallgatóságát? — Az ember ne csak szellemileg készüljön fel az előadásra, hanem külső megjelenésében is. Nos, hát én is előszedtem a régi falusi csizmámat, a csizmanadrágot és rövid kabátot. Aztán elmentem a kocsisok kultúrházába. Oda, ahol már három alkalommal maradt el a TIT-előadás, mert nem ment be senki. Régen volt, de jól emlékszem: roppant elegáns, bundás hölgy állt a kapuban. Próbálta becsalogatni az embereket. De bizony azok akkor sem mentek. Én meg bementem. Az istállóba. Elkezdtem beszélgetni a kocsisokkal, akik akkor szerelték le a lovakat. Kérdezem: gyerekek, mi lesz itt a kultúrházban? — Valami pasas jön, aztán az alkoholról fog beszélni. Hát arról nem beszélni kell, azt meg kell inni! Mondom: ez igaz, de azért vigyázni kell, hogy mennyit iszunk! Mert a magyar ember könnyelmű. — Mi az, hogy könnyelmű? — kérdezik. — Mert olyanért fizet, ami kijön belőle. Hát ez kár! — Az istenit magának, igaza van! — mondja a kocsis. — Meg aztán másért is kell vigyázni! Mert az alkohol elkapja ám az embernek a gyomrát, a veséjét, a szívét. A máját is tönkreteszi. — Maga honnan tudja? — kérdik többen. — Hát az ember olvas egyet, mást. — Aztán hallja, nem tudja, ki ez, aki az előadást tartja? — Orvos — mondom _—, aki ismeri a módját. — Aztán vajon mit mond? — Azt, hogy nem mondta senki, hogy ne igyanak. Csak mindig annyit, hogy az ember legyen az úr, ne a szesz. — Hallja, miért nem maga tartja az előadást? — mondják. — Hát én tartom! — Mi, hát maga az az orvos?? — Én! — Aztán maga ide bejön? — Be hát! — Aztán itt lekezelt?! — Miért, maguk más emberek, mint én? — Akkor mondja már, lehet, hogy a Lajos bácsinak tényleg az alkoholtól van májzsugora? — És záporoztak a kérdések. Mire azt mondtam: jól van emberek, de ne itt a ló faránál intézzük ezt el. Inkább jöjjenek be. — Hát magával bemegyünk! — Lényeg az, hogy a „közös nyelvet” megtaláljuk. Ennek érdekében, én például az Alföldön — Kecskeméttől lefelé — szegedi dialektusban beszélek. Ott mögrágom a beszédöt, és úgy mondom ki a szót — ha lelöm az ottanit — ahogyan azok az embörök mondják. Így aztán azok az emberek jobban megértik, és meg is becsülik a szavam. Írói stílusáról is sokat beszélnek. Ezúttal Lörincze Lajost idézzük, aki az „Orvosnaplóm” megjelenése kapcsán írta a szerzőnek: „Nagy élvezettel olvasom szellemes, bölcs, humánus cikkeidet. írásaid stílusát tanítani kellene. Hogyan lehet egyszerűen, világosan és vonzóan, szellemesen ismereteket terjeszteni. Nyelvi megjegyzéseid is igen találók. Kijegyezgettem, és majd alkalomadtán fel is használom őket”. — Gondolom, Buga doktornál a művészi hajlam, kifejezésvágy és az orvosi hivatástudat szerencsés találkozásáról van szó ... — Talán! Előadásaim során valóban nagy hasznát érzem annak, hogy a színészi pályába is belekóstoltam. Ez még gimnazista koromban történt, Komáromban. Az irodalom szeretete — és az írás kényszere — pedig végigkíséri egész életem. Még nem voltam érettségis ember, amikor 1924-ben egy tanítóval közös első könyvem megjelent. Aztán sok verset és egy színdarabot is írtam. A szegedi egyetem elvégzése után sokáig több helyen dolgoztam gyógyító orvosként. Eközben bőségesen tapasztaltam: milyen nagy szüksége van a „gyógyító szónak”. Hát — valahogy így jött össze... — „Buga doktort”, „Laci bácsit”, a „főorvos urat" az egész ország ismeri. Milliók hallgatják a rádióban, havonta levelek százaival keresik fel. Ügy tudom, mégis sok gáncs érte ... — A támadásokkal kapcsolatban „Orvosnaplóm” című könyvéből idéz: „Higy- gyék el a kutatók és gyógyítók, a kicsik és a nagyok, hogy az egészség szószólói ugyanazt a szekeret tolják, amit ők, és nem csökkent- értékűségük, hanem rátermettségük vitte őket erre a ma még kissé hínáros talajra." — Nos, előadásaim alkalmával is mindig hangsúlyozom: kérem, én nem vagyok kutató, én nem vagyok tudós! Nekem az a mesterségem, hogy amit ellesek a nagyoktól, azt az igazságot el tudjam mondani magyarán. Úgy, hogy mindenki megértse! E „mesterség” gyakorlásában kívánunk még nagyon sok sikert a 75 éves néptanító „faluorvosnak”. És kívánjuk, hogy bőségében legyen, amire mindnyájunkat tanít: az egészségnek! Albrecht Gyula Asszonyoknak — lányoknak Ésszerűen, könnyebben Világszerte — így hazánkban is — lépések történtek a nők1 házi munkájának megkönnyítésére. Napjainkban egyre több készülék, gép, berendezés kerül a háztartásokba, és fontos, hogy ezeket az újdonságokat rendeltetésszerűen használjuk. Az ALÜFIX edényben nem sül le az étel, zsiradék nélkül készíthetők az ételek, gyorsan és könnyen tisztítható. A kuktában gyorsan elkészíthető az ebéd, a vacsora, és az ételekben több vitamin marad, mint a hagyományos edényekben főzött ételekben. A korszerű hűtőszekrények nagy segítséget jelentenek1 az ételek tárolásában. Megkönnyíti a második műszak munkáját a lábbal bekapcsolható Hajdú padlóápoló gép, amely több művelet elvégzésére alkalmas. A korszerű háztartási gépek mind segítséget jelentenek a végeláthatatlan háztartási munkákban. A háziasszony munkáját könnyíti, ha a tűzhely mellett van e°v kis rakodóasztalka, amelyen elkészítheti a főzéshez szükséges nyersanyagokat. Ennek több előnye van: főzés közben azonnal kéznél vannak' a nyersanyagok. és nem kell értük távolabb menni; a konyha mindig rendes, mert minden a helyén van; az asztal üres, így mindjárt teríthet is valamelyik családtag, ha a konyhában étkezünk. A falra elhelyezett polcok is hasonló célt szolgálnak. A naponta szükséges felszereléseket helyezzük' rá (például kávéfőzőt. kenyérszeletelőt, teafőzőt, gázgyújtót stb.) A polc alá akaszthatjuk a fogókesztyűket (a háziasszony kezének kímélésére), valamint az emlékeztető füzetet, amelybe azokat az élelmiszereket vagv holmikat írjuk fel, amelyeket meg kell vásárolnunk. Így nem fordul elő, hogy valamit elfelejtünk, és kétszer kell elmenni a Kö- ZÉRT-be. Fási Katalin Röviden 1000 KILOMÉTER VAGY 1217 MARTINI? 100 liter benzinnel egy autó kereken ezer kilométert tesz meg. Ha ezt a benzinmennyiséget kémiai nyersanyaggá változtatjuk, 21 poliészter férfiinget, 6 műanyag szeméttartályt, 160 méter műanyag vízvezetékcsövet, 21 pulóvert, 4 sörösládát vagy 200 harisnyanadrágot készíthetünk belőle. 100 liter benzinből gyártott etilénből any- nyi alkoholt lehet előállítani, amennyi 1217 adag martini keveréséhez elegendő. A világ földgáz- és kőolaj- termelésének jelenleg 6 százalékát használja fel nyersanyagként a vegyipar, s ez a részesedés a következő években 10 százalékra növekszik. A kémiai nyersanyagok iránti kereslet olyan eljárások kidolgozását sürgeti, amelyekkel a benzintől függetlenül elegendő mennyiséget nyerhetünk ezekből az anyagokból. A kémiai nyersanyagok nyerésének legfontosabb módja az ún. krakkolás. Az ESSO-cég kölni üzemében olyan krakkolóberendezést helyeztek üzembe, amellyel más termékek mellett évi 450 000 tonna etilént állíthatnak elő. ÖKOLÓGIAI INDIKATOR Néhány év óta több európai országban, így hazánkban is, felfigyeltek arra, hogy a tavak, folyók, de még a föld alatti vizek nitráttartalma is megnövekedett. Ez a növekedés néhol meghaladja a literenkénti 44 milligramm küszöbértéket. A biológusok a szennyezést a fokozott műtrágyázásra vezetik vissza. Franciaországban két kongresszuson is foglalkoztak ezzel a problémával, mivel a vizek nitrátos szennyezése az emberre több szempontból is káros. Üj nitrátmeghatározási módszert dolgoztak ki, amellyel meghatározható a nitrogén 15-ös izotópja. így a megnövekedett nitráttartalom mennyisége már kimutatható. Tudomány — technika Hálóhely az autőtelön Az egyre emelkedő benzinárak nehéz helyzetbe hozzák az autótulajdonosokat, akik nyilván azzal a céllal vásároltak gépkocsit, hogy megkönnyítsék a kirándulások helyváltoztatási gondjait, nagyobb túrákat is tegyenek. A költségek elviselhető szinten való tartásának egyik módja az, ha a gépkocsi utasai lemondanak a drága, vagy akár az olcsó szállodáról is, és sátorban pihenik ki a napi fáradalmakat. De mivel az estefelé érkező utas a kempingekben már csak ritkán kap helyet, a vadkempingezést pedig a legtöbb országban tiltják, megoldást kellett találni a turisták elfogadható sátortáboroztatásá_ ra. ~fgy született meg az autótetőre felállítható sátor ötlete, amely a kocsiban való alvásnál jóval kényelmesebb elszállásolást ígér. A képen látható ötlet megvalósítója egy ausztrál mérnök volt, aki egy összecsukható „konténerben” olyan négyszemélyes sátrat helyezett el, amely — az alapul szolgáló fedlap csuklós, 180 fokos elfordításával — egyetlen perc alatt felállítható. Az összecsukott „sátordoboz” — benne a két kettős matraccal, takarókkal és a sátorponyvával — úgy simul az autó tetejéhez, hogy légellenállása a kocsi mozgását nem akadályozza. Ha nincs rá szükség., az egész „konténer” könnyen, gyorsan eltávolítható az autó tetejéről. Egyetlen hátránya a „kitalálmánynak”, hogy kis autók tetejére nem szerelhető fel a négyszemélyes sátrat magában hordozó doboz. A szabványos építésű Limousine-au- tóknál nincs is szükség a ka-j rosszériatető külön megerősítésére, a teherelosztás a tetőn olyannyira egyenletes. Letáborozáskor, a sátor kinyitásakor az autó négy kereke mellett el kell végezni a gépkocsitest fix megtámasztását, hogy a labilis helyzetet, a rugók terhelését az éjszakai órákra megszüntessék. (KS) Horgásztanácsadó Nyáron minden lehetséges... Nyáron minden lehetséges, de mindennek az ellenkezője is. Ezt különösen azok a horgászok tapasztalhatják, akik egyszerűen nem tudnak beletörődni abba, hogy „nem eszik a hal”, és nem ülnek egész nap tétlenül, hanem addig kísérleteznek, amíg kiderül: igenis, hogy eszik, legfeljebb nem azon a helyen, mélységben vagy módon, ahogy próbáljuk. Lássunk néhány példát: a szakirodalom szerint, ugye, ilyenkor a süllő a mélyebb, hűvösebb vizeket keresi, az oxigéndús akadókat. Amikor azután a víz tetején, harcsakanállal a ráckevei Duna-ág alsó részén kilenckilós, a du- naföldvári holtágban az alig combig érő vízben ugyancsak nyolckilós süllőt fogott egyik vagy másik ismerősöm, akkor mindenki legyintett: véletlen... Hát nem az! Nézzük például a tassi zsilipet: mély a víz, oxigéndús is — és legutóbb egy óra alatt négy süllőt akasztottam meg a szélvízen húzott balinólom- mal — a legnagyobb három kiló körüli volt, sajnos, lemaradt. Amikor még lehetett a zsilipben is horgászni, kánikulai nap alkonyat felé a zubogó zsilipkamra tetején táncoltatott balinólommal is fogtam süllőt. A dunaföldvá- ri holtágban sem egyedül jött villantóra a süllőóriás barátomnak, egy hét alatt fogott vagy nyolc jó fogast... A harcsáról viszont azt tartják: keressük a legmélyebb vízen, kuttyogatva, vagy szélcsendes időben feljön a víz színére. Általában ez is igaz. Mégis, sorozatos tapasztalat minden jó harcsásvízen júliusban-augusz- tusban, hogy a nád mellett, a méteres vízben, úszóval, kis hallal jó néhány nagy ba- juszút lehet fogni... A pontyot mindenki távolságra dobott fenekezővel keresi, vagy csónakkal, a mély vízen. És csak aki próbálta már, az tudja, milyen izgalmas játék rekkenő délben, a parti bokrok-fák árnyékában, keszegezővel megfogni egymás után két-három sárga hasút, gyúratlan kenyérbél- csalival. Az amur is ugyanígy az árnyékban „hűsöl”, Cikolán például, az egyes tavon szinte „menetrendje” van dél körül: ahogy rövidül az árnyék a part felé, úgy jönnek kijjebb a növényevők is. Ugyancsak cikolai vagy fehérvárcsurgói tapasztalat a következő: a pontyok csapatostól úszkálnak a víz színén, hátuk, hátúszójuk kilátszik, A horgászok dühönge- nek: oxigénhiány van, pipál a ponty, nem eszik. Hát — fenekezőre nem is. De — ha elérjük — dobjunk húszas zsinórral az úszkáló csapat közé, úszóval, húszcentis eresztékkel egy laza kenyérdarabkát. Ha nincs öt perc múlva szakításunk, akkor szerencsénk van, mert a szákban van a „nem evő” ponty, amelyik dehogyis az oxigénhiány miatt van a víz tetején, hanem egyszerűen azért, mert valamilyen apr< vízi élőlény éppen ott rajzik (Ha nincs oxigén, akkor cuppogva pipál a hal, száj: időnként kint van a vízből Ha viszont csak a hátát látjuk, akkor éppen táplálko zik...) Négy-ötméteres vizekben : keszegezők reggel szépen fog nak. Délre „leáll” a hal nincs kapás. Legalábbis, h: megmaradnak a mély eresz téknél. De ha feljönnek a: eresztékkel víz közé, me; fognak lepődni: 60—80 centi méterrel a fenék felett vág; éppen alig másfél méterre i felszín alatt egymást érik s kapások, mert a dévér-, bo dorka-, jászcsapatok napoz nak vízközt, de esznek i közben. A másik hasonló furcsaság fülledt, frontbetörés, vagy vi har előtti idő van. A kapá megszűnik, aztán rázendít szél. Mindenki csomago megy haza — úgysem les már semmi. Csak páran ma radnak, de furcsán horgász nak: rövid eresztékkel, akár milyen mély a víz, és ali két-három méterre a part tói úszóznak. És egymás utá fogják a halat, közte olya is, amit az adott vízen más kor alig látni. A magyaré zat: csökken a légnyomás, halak víz közé jönnek, a szí a part felé sodorja a vízbe élő táplálékállatokat, plank tonokat, a hal pedig, ösztön hatására eszik, mert érzi: h a vihar felkavarja a vize esetleg két napig koplalhat. Ennyit a példákról. Érdi mes kipróbálni, és „leégés helyett érdekes horgászélmé nyékben lesz részünk. H esetleg mégsem ? Hát... nyi ron minden lehetséges. még a fordítottja is ... Szatmári Jenő Istvg
