Békés Megyei Népújság, 1981. július (36. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-17 / 166. szám

1981. július 17., péntek

A csacsifogattól a kombájnig

Fömagaratás a szarvasi OKI bikazugi kerületében

Nyárfasorral szegélyezett út vezet a szarvasi Öntözési Kutató Intézet bikazugi gyepvetőmag-termelő telepére. A központban a sok nyíló virág, a rend, a tisztaság az itt dolgozó emberekről alkot hű tükörképet.

— Ez a dr. Gruber Ferenc gyepvetőmag-termelő telep

— magyarázza Sztancsik György telepvezető. — Az ő nevét viseli a szocialista brigádunk is. Én több mint 30 éve dolgozom ezen a telepen. Amikor az ÖKI megalakult, Sajó Endre foglalkozott a fűnemesítéssel. Aztán 1954- ben jött Keszthelyről dr. Gruber Ferenc fűnemesítő, a gyepgazdálkodás megszállottja. Én, a feleségem és Kon- dacs János szegődtünk a szolgálatába. Aztán lassan a környékről, a természetet, a gyepnövényt nagyon szerető emberekből alakult ki a mai brigád.

Feri bácsi Keszthelyről néhány fajtajelöltet hozott magával. Aztán megkezdtük itt helyben a nemesítést. Volt egy oldalkocsis motorkerékpárunk, erre egy ládát szereltünk gyalogsági ásóval, és jártuk az országot. A Hortobágyon, a Sárrét szikes legelőin, a Dunántúlon és másutt gyűjtöttük a pillangós gyepnövényeket, a szarvas- kerepet, a különböző fűféléket. Így indult el az új fajták nemesítése.

Rendszerető ember volt Feri bácsi, és ez átragadt ránk is. „Ez egy trágyatelep”

— mondotta. Tenni kell valamit, hogy megfelelő környezetben dolgozhassunk, így láttunk neki a mai központ kialakításának. Saját magunk kétkezi munkájával építettük fel a központi irodát. Magunk építettük cirokszárból, nádból, magunk tapasztottuk a falat Gruber Ferenc irányításával. Mindig kineveztünk magunk közül egy-egy „mestert”, s cserélődött időnként a cím. Ez a tágas veranda, a sok-sok virággal Feri bácsi kívánsága volt, és ma is őrizzük. Tíz éve halt meg, de addig 11 államilag elismert fűfajtát nemesített. Utódja, dr. Janovsz- ky János újabb fajtákat nemesített takarmányfüvekből és parkokat díszítő pázsitokból egyaránt.

— Ma már 150 hektáron foglalkozunk Szarvason gyep- vetőmag-nemesítéssel, illetve elitvetőmag-termeléssel — folytatja Sztancsik György. — Az Alföldön és a Dunántúlon egy-egy gyepvetőmag- termelő rendszert patronálunk, Szarvason nemesített fűfélékkel és az itt kidolgozott technológiával segítjük a rendszereket. Több mint tízezer hektáron állítanak elő takarmányfű- és pázsitvetőmagot a Szarvason nemesített fajtákból.

&$

ViV

De igen nagy utat tettünk meg, amíg eljutottunk idáig. Kisparcellákon kezdtük a nemesítést. Emlékszem, milyen nagy öröm volt, amikor megkaptuk az első csacsifogatot. Koloncosak voltak, szégyelltük nagyon, ezért megnyírtuk őket. Csökönyösek és lusták voltak, de nem volt más hátra, őket fogtuk ekekapa elé, hogy megműveljük a vetőmag-előállító táblákat.

Aztán öszvérfogatot, majd lófogatot kaptunk. Az már igazi nagyüzemi gazdálkodásnak számított, amikor kerti motoros kisgéppel dolgozhattunk.

Hasonló volt a helyzet a betakarítással is. Eleinte sar- róval, majd kézi kaszával arattuk a fűvetőmagot, és cséplőgéppel csépeltük el a kévéket. Ekkor dolgozott nálunk diáklányként, nyári szünidőben 1965-ben Rá- gyanszki Erzsébet, aki olyannyira megszerette az itteni munkát, hogy érettségi óta nálunk dolgozik.

Hajnalok hajnalán kezdtük a munkát, harmatosán arattuk a fűmagot, hogy ne peregjen. A kévékét kúpokba raktuk, így nyerte el az utóérést. Oly tiszta vetőmagot adtunk értékesítésre, mintha Hamupipőke galambjai válogatták volna ki belőle a szemetet.

Parcellára osztottuk a maghozó füvet. Volt sértődés, ha valaki úgy látta: az ő területe egy picikét mintha kisebb lenne a szomszédjáénál. Mindenki egyformán akart dolgozni...

Én nem is tudom, hogyan volt. 12—14 órát dolgoztunk naponta, hétköznap, vasárnap a gyepterületen voltunk, de soha nem voltunk fáradtak, mindig dalolva, jókedvvel dolgoztunk.

— Ma persze más a helyzet. A legkorszerűbb kombájnok dolgoznak a gyepve- tőmag betakarításánál. Nemcsak az ÖKI, de a környékbeli termelőszövetkezetek is adnak masinákat, csakhogy mielőbb betakarításra kerüljön a drága vetőmag. A kombájn a magot gépjárműre üríti, a szalmát rendre rakja, hiszen ebből igen értékes szálas takarmányt nyer az intézet. ősszel -még sarjút is kaszálhatunk.

Legalább húsz fajtából termelünk elit vetőmagot. A szárításnál el kell különíteni a fajtákat egymástól, ezért vesszük igénybe a padlásokat is. Ebben a hőségben nem valami kényelmes a padláson vetőmagot teríteni, felszedni stb

___De a mi brig

ádunk minden munkát szívesen vállal. Családi alapon dolgozunk ezen a telepen. A brigádban több olyan család található, amelyből apa, anya és a gyerek itt dolgozik. Sok nyugdíjasunk is dolgozik tavasztól őszig, a legsürgősebb munkák idején. Nem tudnak elszakadni a teleptől — fejezi be színes ismertetőiét a telepvezető.

Búcsúzóul kimegyünk a nagytáblára, ahol Szrnka Mihály kombájnos magyar rozsnokot arat. A tele tartályt a Gráfik György vezette szállító gépjárműre ontja a masina. Az idei termés mennyiségével és minőségével elégedettek a fűmagtermelők. A levegőben jellegzetes szénaillat terjeng. Beköszöntött az év legszebb szakasza — a fűmag-betakarnás — Bikazugban...

Ary Róza

(Csehszlovákia, Jugoszlávia és Lengyelország már az alapítás — 1945 — óta tag.)

A nemzetközi helyzetben végbemenő változások és a Szovjetunióban a gazdaságitársadalmi fejlődés meggyorsítása érdekében foganatosított intézkedések kedvező hatást gyakoroltak a kelet-kö- zép-európai szocialista országokra is. Erre annál is inkább szükség volt, mert a korábbi politikai, gazdasági hibák és torzulások igen feszült helyzetet teremtettek.

A problémák elsőként a sajátos helyzetű NDK-ban vezettek nyílt összeütközésekhez. (Ennek már korábban is mutatkoztak jelei; az akkor még nyitott Nyugat- Berlinen keresztül számosán elhagyták az országot.) A párt és a kormány határozatot hozott a nehézipar fejlesztési ütemének mérséklésére, béremelésre, a közellátás javítására, a két német állam és a Berlin két része közötti utasforgalom könnyítésére. Ez azonban már nem tudta megakadályozni, hogy olyan megmozdulásokra kerüljön sor 1953. július 17-én Berlinben, amelyek felszámolásához szovjet fegyveres erőt is igénybe kellett venni. Az eseményeket követő NSZEP KB-ülés leszögezte, hogy rövid időn belül érezhetően emelni kell az életszínvonalat, fokozni a mezőgazdaság állami támogatását, a meglevő magántermelés ösztönzését.

1953 júniusa—októbere között a többi kelet-közép-eu- rópai ország párt- és á’lami vezetése is hasonló tartalmú határozatokat hozott. Mérsékelték az ötéves tervek előirányzatait, ismételten átalakították a gazdaságirányító apparátust, lényegesen csökkentve a minisztériumok és más hatóságok számát. Valamelyest a vállalatok önállóságát is növelték. Megszűnt az erőszakos kollektivizálás és kuláktalanítás. A termelőszövetkezetek és a magán- gazdaságok egyaránt támogatásban részesültek. Eltérő ütemben ugyan, de a legtöbb országban hozzákezdtek a törvénysértések áldozatainak rehabilitálásához. Csökkentették a fegyveres erők létszámát.

A Szovjetunióhoz hasonlóan a legfelsőbb vezetés többnyire kollektív jellegűvé vált. (Pl. Magyarországon Rákosi Mátyás átadta a miniszterelnöki tisztet Nagy Imrének, Lengyelországban pedig B. Bierut J. Cyrankiewicznek.)

1953-tól kezdve Jugoszláviában is hasonló komoly korrekciókat hajtottak Végre a gazdaságpolitikában,

ugyanakkor az önigazgatási rendszert társadalmi és gazdasági vonatkozásban egyaránt változatlanul fenntartották.

A kelet-közép-európai szocialista országokban 1953— 55-ben a „helyesbített irányban” való haladást szolgáló politikai és gazdasági változtatások jelentős eredményeket hoztak, a szocialista termelőerők egészségesebb körülmények között fejlődhettek. Korántsem hárult el azonban valamennyi akadály a továbbhaladás útjából. Különösen nehezen haladt a kommunista pártokon belüli megújulási folyamat. A korábbi torzulásokért, felelős vezetők nem mindig voltak hajlandók saját hibáik elismerésére. Esetenként változatlanul ragaszkodtak téves és káros koncepcióikhoz, gátolták a realitásokra épülő politika kialakítását. Így például 1954—55-ben a LEMP kongresszusi és más határozatokban foglalkozott a gazdaságpolitikai hibák kijavításával, a vezetés kollektivitása és a párton belüli demokrácia helyreállításával. A szektás és dogmatikus erők ellenállása folytán a végrehajtás csak részleges és ellentmondásos volt. (Nem rehabilitálták például a „jobboldali nacionalista elhajlás” miatt elítélt W. Go- mulkát és másokat.) Magyar- országon a párton belül a jobboldali revizionisták és a szektás-dogmatikus erők pozícióharca egyre elvtelenebbé vált, a gyakori — nem egyszer úgyszólván követhetetlen — ingadozások akadályozták a párt tömegkapcsolatainak és tekintélyének megerősödését; a politikai bizonytalanság érezhetően fokozódott.

A Jugoszláviához való viszony javítása sem volt ellentmondásoktól mentes folyamat, különösen az albán vezetők húzódoztak a nem kevés önkritikát kívánó, őszinte normalizálástól.

1955 végén, 1956 elején a kelet-közép-európai szocialista országokban átmenetileg ismét a szektás-dogmatikus csoportok befolyása vált jellemzővé.

Molnár Tamás

(Folytatjuk)

Próbatermelés az új téglagyárban

A békéscsabai IV-es számú téglagyár új csarnoka mögötti területen mintegy 150 méter átmérőjű, 10—12 méter magas, csonkakúp alakú földtömeget halmoznak fel. Még tart a munka. Hatalmas, lánctalpas tológép simítja, tömöríti a felszínt, hogy az esővíz lefollyon róla. Mert az a cél, hogy télen, amikor majd felhasználják ezt a rengeteg anyagot, csak annyira legyen nedves, amennyire arra a téglagyártásnál szükség van.

— Addig a víztartalom a nap hőenergiájának hatására 30—35 százalékról 25—30 százalékra csökken, ami száraz agyagporral és vegyianyaggal keverve már megfelel a követelményeknek — tájékoztat Kopp Szilárd, a Dél-alföldi Tégla- és Cserépipari Vállalat termelési osztályának helyettes vezetője.

A régi agyagbánya, amely eddig a cserépgyárat etette, hamarosan megszűnik. Augusztustól már az új bánya látja el agyaggal a cserép- és a téglagyárat egyaránt.

Az agyag tisztítóberendezésen át jut a gyártó üzemrészbe. Ott már nincsenek benne vas-, fa- vagy mészkődarabok, amelyek megrongálnák a működő gépeket.

A kapcsolópultnál egyetlen kezelő irányítja a tisztító- berendezést. Most éppen Dobróczki Andrásáé, aki a békéscsabai Il-es számú gyárban hét évig nyerstégla- lerakó volt. Onnan került ide egy tanfolyam elvégzése után. A szeptember közepéig tartó próbagyártás alatt a régebbi keresetének az átlagát kapja, amivel igen elégedett. Még inkább az új munkakörével, amiről így beszél:

— Eleinte féltem, mert soha nem dolgoztam gépnél. Igaz, nem is kicsi a felelősség, de elképzelni se tudtam volna, hogy valaha ilyen kényelmes munkahelyre kerülök.

— Később mennyi kere. setre számít?

— Ha kevesebbet kapnék, mint most, akkor sem mennék máshová — jelenti ki, és huncut mosollyal megjegyzi még: — Sok asszony dolgozik már hasonló körülmények között, mint én, és biztos vagyok abban, hogy a férjek sem látják kárát ennek.

A nyersgyártó csarnokrészben csak itt-ott látható valaki. Horváth József műszakvezető felvilágosít:

—\ Az egész téglagyártó üzemben ketten dolgoznak a nyersgyártó, ketten a rakógépnél, ketten az égetett tégla kihordásánál, egy az égetésnél. Ide tartozik még a kotrógép- és a simahen- gerkezelő. Ök azonban a bányánál tartózkodnak.

— Mennyi téglát állítanak majd elő egy műszakban?

— Ötvenötezer magasított téglát: (Egy év alatt 40 millió kisméretű téglának megfelelő mennyiséget.) Igaz, fizikai munka nincs, minden feladat az automata gépekre, illetve azok kezelőire hárul.

Ahogy Jan Jetelina vezető szerelőtől megtudom, az építkezés fő vállalkozója a brnói csehszlovák STAST- gépgyár.

— Átadják-e határidőre a téglagyárat?

— Igen.

— Mi a gond?

— Egyelőre sok a repedt tégla.

— Nem érdekük, hogy határidő előtt készüljenek el?

, — Nekünk azért nem jár több pénz.

Kár, mert ösztönzéssel talán sikerülne egy kicsit előbbre hozni az átadás idejét.

Puskás Mihály gyárvezető bízik a szerelőkben és megállapítja:

— A próbagyártásnál ki kell szűrni minden hibát. Az emberi fogyatékosságot is.

— Mi van túlsúlyban?

— A gépi hiba. Fontos érdekünk, hogy a gyorsan kopó alkatrészeket mással cseréljék ki a szerelők.

— Mennyi az l. osztályú tégla aránya?

— Négy hónapja tart a próbaüzemelés, és most 50 százaléknál tartunk.

— Megtanulták a feladatukat a magyarok?

— Igen. Ha elmennek majd a csehszlovák szerelők, nem lesz fennakadás a termelésben. Különben délután már nincsenek a gyárban a csehszlovákok, a második műszakban a magyarok önállóan kezelik a gépeket.

Közülük az egyik a 19 éves Kárpáti Zoltán villanyszerelő, aki a békéscsabai Il-es gyárban tanulta a mesterséget. Sokat hallott arról, hogy valamikor milyen nehéz volt a téglagyári munka. Látta is néha.

— Olyat semmi pénzért nem ^vállalnék — mondja és folytatja: — Itt a rakógépnél minden munka az elektromosságra hárul. Nekem „csak” azt kell tudnom, hogy melyik gombot, és miért kell megnyomnom.

— És ha hiba van?

— Azt kijavítom. Már szerelés közben megismertem a berendezést. Ha nem tudnám a hibát kijavítani, az egész termelés leállna. Az pedig egy óra alatt 7 ezer magasított tégla kiesését jelentené, közben azonban a villamos energia használódna.

Győrfi Gyuláné, a nyersgyártásnál pultkezelő. Ő is a békéscsabai Il-es számú gyárból, mint nyerstéglalerakó jött át ide.

— Most akár utcai ruhában is dolgozhatna ...

— Majdnem. Bezzeg más volt a helyzet a Il-es gyárban. Azt nem kívánom még- egyszer vissza.

— Nagy a változás?

— Hát, bizony egészen

más. Munka után a vállalati autóbuszon előbb a Il-es számú gyárban levő óvodába megyek a két gyerekért. Otthon van időn? és erőm, hogy foglalkozzak velük. Néha a játszótérre is elmegyünk együtt. És amit azelőtt el sem tudtam képzelni: minden este nézem a

tv-t.

A férje, aki bányamotoros, és ő 69 ezer forintot kapott OTP-lakás vásárlására, ezért mondja:

— Minden rendben. Így már kibírom nyugdíjig. Néha túlórázom. Szívesen teszem. Ezzel is meg akarom hálálni azt, amit kaptam a vállalattól.

Újdonság az áruleszedő és egységcsomagoló gép, amit B. Nagy József, a vállalat beruházási csoportvezetője így jellemez:

— Korszerű, teljesen automatikus. Leszed egy köbméter összerakott téglát, állványra helyezi, fóliázza, a fóliát pedig (zsugorító kabinban) összesüti. Egyébként a kabin magyar szabadalom, az Orosházi Vas. és Mű- anyagipari Szövetkezet

gyártja. Igen jól működik.

Ez is a termelési vonalhoz tartozik.

— És mennyi a beruházás teljes költsége?

— Háromszázharmincmillió forint. Jó lenne, ha ennek a hatalmas összegnek a visszatérülése mielőbb elkezdődhetne.

Kukuk János, a TÜZÉP szállítólevele alapján naponta 8—10 tehergépkocsira vagy lovaskocsira való árut ad ki. Van ebben I. és II. osztályú, sőt III. osztályú is. Ahogy látom, a placcon, megközelítőleg azonos meny- nyiségben.

— Milyen építkezésre alkalmas ez a tégla?

— Az első és másodosztályú falazásra, családi ház építésére. Az én házam is hasonló üreges téglából készült. Ez azonban szilárdabb, szebb formájú, könnyebb dolgozni vele.

Csak legyen minél több az I. osztályú, mert abban van a pénz. A hátralevő két hónap alatt remélhetőleg arra az oldalra billen a mérleg.

Pásztor Béla Fotó: Veress Erzsi