Békés Megyei Népújság, 1981. július (36. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-15 / 164. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! 1981. JÚLIUS 15., SZERDA Ara: 1,40 íorinl XXXVI. ÉVFOLYAM,. 164. SZÁM BÉKÉS MEGYEI Megnyílt a LEMP rendkívüli kongresszusa Tegnap, kedden délben a varsói Tudomány és Kultúra Palotájának kongresszusi termében megnyílt a Lengyel Egye­sült Munkáspárt kilencedik, rendkívüli kongresszusa. A küldöttek elénekelték a lengyel himnuszt, majd az Internacionálét. A délelőtti munkaülésen a küldöttek megválasztották a kongresszus elnökségét, titkárságát és egyéb munkaszerveit. A küldötteknek azonban nem sikerült megállapodniuk a Központi Bizottság első titkára megválasztásának módjában és idejében. A LEMP kongresszusára meghívott testvérpártok, közöt­tük az SZKP és az MSZMP küldöttségei tegnap délelőtt Var* j sóban megkoszorúzták az ismeretlen kanota sírját és a Len­gyelország felszabadításáért vívott harcokban elesett szov­jet hősök emlékművét. Az ismeretlen katona sírjánál a küldöttségvezetők — közöttük Havasi Ferenc, az MSZMP PB tagja, a KB titkára — beírták nevüket az emlékkönyvbe. A Lengyel Egyesült Munkáspárt IX. kongresszu­sának ünnepélyes megnyitását követően Stanislaw Kania, a Központi Bizottság első titkára mintegy háromórás beszéd­ben előterjesztette a Központi Bizottság referátumát. A Központi Bizottság referátuma okot derűlátásra”. A szak- szervezeteket a párt úgy ke­zeli, „mint az államirányítás­tól független, a dolgozók szo­ciális érdekeit képviselő, a bürokrata, technokrata tor­zulásokat elhárító szerveze­teket”. Ezzel kapcsolatban kijelentette: a párt örül an­nak, hogy az ágazati szak- szervezetek kezdik visszasze­rezni befolyásukat a dolgo­zók körében. Ezután részletesen foglal­kozott a Szolidaritáshoz va­ló ^viszonnyal és rámutatott, hogy a párt, mint eddig, „továbbra is kész együttmű­ködni ezzel az igen hetero­gén szervezettel, mindig hajlandó szót érteni a Szo­lidaritás valóban munkás- jellegű irányzatával. Ebben azonban ott a határ, ahol véget ér a Szolidaritásnak, mint szakszervezetnek a te­vékenysége, s ahonnan azok­nak a reakciós, szélsőséges csoportoknak a működése kezdődik, amelyek a Szoli­daritásnak politikai párt­jelleget, mégpedig a szocia­lista állammal szemben ál­ló pártjelleget kívánják ad­ni. Ilyen irányban befolyá­solja a Szolidaritás egyes csoportjait a KOR, és a len­gyel reakció több más cso­portja. Az ilyen tendenciák elleni harc kötelessége min­den olyan párttagnak, aki a Szolidaritásnak is tagja”. „A Szolidaritás túl ha­mar nyúlt a sztrájk eszkö­zéhez, egyre inkább igényt formál magának arra, hogy beleszóljon állami vezető­káderek kiválasztásába, sőt a vállalatirányítási reform­mal kapcsolatban olyan ter­veket szövöget, „amelyek értelmében a társadalmi tu­lajdonból csoporttulajdont csinálna, s egész vállalato­kat venne kezébe, ami gya­korlatilag egyenértékű a helyi hatalom megragadásá­ra való törekvéssel.” Meg kell szervezni a szocializmus védelmének frontját A referátum bevezetőjében Kania emlékeztetett arra, hogy közeleg Lengyelország újjászületésének 37. évfordu­lója, s az elmúlt három és fél évtizedben olyan eredmé­nyek születtek, amelyekre a jelenlegi nehézségekből va­ló kiút keresésében építeni lehet. Jelenleg azonban — mon­dotta — „heves ideológiai és politikai osztályharc folyik a hatalomért, országunk arcu­latáért, helyéért és orientá­ciójáért a nemzetközi küzdő­téren. Szaporodnak az ellen- forradalmi jelenségek, széle­sedik a gazdasági válság, la­zul a közfegyelem, s mindez az állam létét veszélyezteti, s napirendre tűzi a nemzet megmentésének feladatát.” „Ezt az állapotot haladék­talanul meg kell változtat­nunk, el kell hárítanunk a veszélyeket, s az országot az eredményes szocialista fejlő­dés útjára kell vezetnünk” — hangsúlyozta Kania, majd emlékezhetett arra, hogy a népi Lengyelország nem elő­ször él át politikai megráz­kódtatásokat, amelyeket az esetek többségében „az állam vezetésének hibái okoztak”. Elemezte a múlt nyáron ki­robbant válságot, és helyes­nek mondta, hogy a párt már a társadalmi konfliktus leg­élesebb szakaszában megér­tette: „nem a szocializmvts, hanem annak torzulásai el­len” tiltakoznak az emberek. A válság fő okának azt az ellentmondást nevezte, „amely a ’70-es években ke­letkezett, és egyre mélyült a rohamosan fejlődő termelő­erők, másrészt a változatlan vezetési és gazdaságirányítási rendszer között”. Az ország mértéktelenül eladósodott, túltengteg a beruházások, csökkent a nemzeti jövede­lem, a piacon nagyarányú egyensúlyhiány, a gazdasági életben nagymértékű infláció keletkezett. Mindehhez hoz­zájárult még az élelmiszer­készleteket csökkentő hibás mezőgazdasági politika. Ezen a talajon alakult ki a társadalom elégedetlensé­ge, amelyet kihasználtak a szocializmus ellenségei, töb­bek között az olyan csopor­tosulások, mint a KOR és a Független Lengyelország Konföderációja. Tevékenysé­güket nyugati felforgató köz­pontok is támogatták. A párt számára a munkásosztály a fő támasz Kania kijelentette, hogy a párt konkrét javaslatokat terjesztett elő a hatékony munkásönkormányzat kiépí­tésére, és kizárólag ez szol­gálhat a vita alapjául; a cso­porttulajdonról kialakított koncepció a rendszer alapjai ellen irányuló demagógia. A pártnak ezért is a korábbi­nál eredményesebben kell megszerveznie a szocializ­mus védelmének frontját, a rendszer ellenségeivel szem­beni politikai offenzíváját, megvédenie a közrendet és fellépnie minden olyan ak­cióval szemben, amely az állami szervek alkotmányos tevékenysége ellen irányul. — Az ellenforradalmi tö­rekvéseknek nincs esélyük Lengyelországban, az álla­mot nem lehet letéríteni a szocialista építés útjáról. Ugyanakkor a nehézségek el­lenére folytatni kell a szo­cialista megújulást, együtt­működve mindenkivel, aki a nép javát akarja. Saját erő­ből kell leküzdeni a Len­gyelország szocialista fejlő­dését és a haza függetlensé­gét fenyegető veszélyeket. Kulcskérdés e harcban, hogy a LEMP egysége a marxiz­mus—leninizmus alapján szilárduljon meg. — Olyan lesz Lengyelor­szág, amilyen a párt. Sem­mi sem határozza meg ennél világosabban felelősségünket a nemzet és az állam iránt. A párt vezető szerepe nem alkotmányos kiváltság, ha­nem politikai kötelezettség és a nemzetnek tett szolgá­lat. Kania hangsúlyozta, hogy a pártnak kétfrontos ideo­lógiai harcot kell folytatnia. Meg kell küzdenie a szo­ciáldemokrata eszmékkel, a revizionista és jobboldali op­portunista nézetekkel, vala­mint azzal a dogmatikus kon­zervativizmussal, amely fé­kezni, vagy visszafordítani akarja a megújulás folyama­tát. Állást foglalt a párt ideo­lógiai megerősítése, demok­ratikus centralizmusa, és a párton belüli demokrácia, a munkásosztállyal való szoros kapcsolat mellett. Hangsú­lyozta, hogy a válságoktól mentes fejlődés biztosítéka a demokráciára és törvényes­ségre épülő erős állam. Eb­ben az államban a pártnak a maga vezétő szerepét a ko­rábbiaknál nagyobb mérték­ben kell a választott testü­letekben részt vevő képvise­lői. útján betöltenie. Szüksé­gesnek mondotta az ország társadalmi élete új irányza­tainak és jelenségeinek in­tézményesítését és a megúju­lás folyamatának törvényes biztosítását. Rámutatott ar­ra, hogy megengedhetetlen A Lengyel Egyesült Mun­káspárt „mindent megtesz annak érdekében, hogy visz- szaszerezze a párt és a nép- tiatalom iránti bizalmat” — hangsúlyozta Kania. Kalan- iorságnak nevezte az összes jlyan megnyilvánulást, amely a konfliktusok tárgyalásos, az állam szocialista jellegét fi­gyelembe vevő megoldási módja ellen irányul. A párt marxista—leninista jrősítő tevékenységében, a szocialista megújulás védel­mezésében „a társadalom minden osztályában és cso­portjában szövetségeseket keresünk. A párt számára most és a jövőben is a len­gyel munkásosztály marad a fő támasz.” A szakszervezetekről szól­va Kania hangoztatta, hogy a párt megpróbált erőfeszíté­seket tenni a szakszervezeti mozgalom politikai széthul­lásának megakadályozására —, „de sajnos, ezen erőfeszí­tések mérlege nem adhat I megnyitó ülésen a küldöttek az Internacionálét éneklik (Telefoto) (Folytatás a 2. oldalon) Beérett a mák a mcdgyesegyházi Haladás Termelőszövetkezet háztáji területén; Hét eleje óta vidám csapatok törik az ér­tékes gubókat Fotó: Veress Erzsi Athénban megkezdődtek a kormányfői tárgyalások Lázár György és Geor- giosz Rállisz tegnapi félórás négyszemközti megbeszélé­se után a plenáris tárgyalá­son a két kormányfőn kívül Veress Péter külkereskedel­mi miniszter, Juhász Ádám ipari minisztériumi állam­titkár, Bajnok Zsolt, állam­titkár, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke, Kovács Gyula, az Országos Tervhivatal el­nökhelyettese, Szarka Ká­roly külügyminiszterhelyet­tes és Dobos- István athéni magyar nagykövet, illetve Arisztidisz Kalancakosz ke­reskedelmi miniszter, Geor-, giosz Szufliasz együttműkö­dési minisztériumi államtit­kár, Theoharisz Rendist kül- ügyminisztériumi államtit­kár, Lazarosz Mihail ipari és energiaügyi államtitkár, valamint Szpirosz Hriszosz- pathisz, görögország buda­pesti nagykövete vett részt. A mindvégig szívélyes, őszinte légkörű tárgyaláson országaink kétoldalú kap­csolataival foglalkozva le­szögezték : a magyar—görög viszony jó példája annak, hogy a különböző társadal­mi berendezkedésű és kü­lönböző szövetségi rendszer­hez tartozó országok is egyetérthetnek a nemzetközi helyzet számos alapkérdésé­ben és együttműködhetnek a politikai, a gazdasági és a kulturális élet számos terü­letén. Fő figyelmüket a gazdasá­gi kapcsolatokra fordították. Egyetértettek abban, hogy noha a kétoldalú kereske­delmi forgalomnak a 70-es évek második felében elért dinamikus fejlődése tavaly megtorpant, idén pedig visszaesésével kell számolni, ez remélhetően csak átme­neti csökkenés, és meg lehet találni mind az árucserében, mind a kooperációban azo­kat a területeket, újabb ha­tékonyabb módszereket, amelyek révén Görögország közös piaci tagsága mellett is mindkét ország érdekei­nek megfelelően bővíthetők a magyar—görög gazdasági kapcsolatok. A kormányfői tárgyalások ma folytatódnak. Georgiosz Rallisz görög miniszterelnök este díszva­csorát adott Lázár György tiszteletére, a Hotel Grande Bretagne-ban. A két kormányfő a vacsorán po­hárköszöntőt mondott. Rehabilitáltak elhelyezkedési gondjai Békéscsabán A megváltozott munkaké­pességűek gondjairól, elhe­lyezkedési lehetőségeiről tár­gyalt tegnap, július 14-én, délután a városi tanács szo­ciális és egészségügyi bizott­sága Békéscsabán. A megye- székhelyen 1967-ben alakul­tak meg a vállalati rehabili­tációs bizottságok, amelyek­ből jelenleg 50 tevékenyke­dik. Munkájukban részt vesz­nek a fő- és mellékfoglalko­zású üzemorvosok is. Ez év januárjában Békéscsabán 1583 csökkent munkaképes­ségűnek kijelölt munkahe­lyet tartottak nyilván. Saj­nálatos, hogy a vállalatok nem élnek az átképzés és a technológiai módosítások re­habilitációs lehetőségével. A tapasztalat az, hogy az át­meneti rehabilitáció gondja­it megoldják, de a véglege­sen rehabilitációra szorulta­kat nem tudják kellőképpen elhelyezni. A városi rehabili­tációs bizottság öt éven át ellenőrizte Békéscsaba üze­meinek és szövetkezeteinek rehabilitációs tevékenységét. A tapasztaltakról jegyző­könyvet készítettek, s a hiá­nyosságokat folyamatosan pó­tolják. Gond az, hogy a dol­gozók és a vállalatok nem kellően érdekeltek a rehabi­litációban. Nem véletlen, hogy emelkedik a rokkant­sági nyugdíjasok száma, hi­szen az emberek inkább en­nek elérésére törekszenek, mint a további munkában maradásra. A munkaviszonyban nem álló, de munkaképes korúak foglalkoztatását, speciális képzését csak széles körű tár­sadalmi összefogással lehet megvalósítani. A kisegítő is­kolát végzettek továbbképző tagozaton betanított munkás képzettséget szerezhetnek. Jogszabály biztosítja ugyan alkalmazásukat, mégsem tisztázott a helyzetük. Mun­kakönyves dolgozók ugyan, mégis tanulóknak minősül­nek. A városi tanács egész­ségügyi osztálya rendszeres anyagi támogatást nyújt át­meneti segély és szociális já­radék formájában • azoknak a csökkent munkaképességűek­nek, akik egészségi állapo­tuk miatt nem tudnak to­vább dolgozni. Gondot jelent az, hogy a szociális járadé­kosok között olyanok is van­nak. akik esetleg 30 év mun­kaviszony után kénytelenek otthagyni munkahelyüket, de nem érik el a 67 százalékos rokkantsági fokot. Így nem jogosultak a rokkantsági nyugdíjra. Az elmúlt évben a megyei tanács munkaügyi osztálya és a városi rehabilitációs bi­zottság felmérte egy szociá­lis foglalkoztató létesítésének lehetőségét. Ez sokat javíta­na a helyzeten. Tárgyi fel­tételek hiányában azonban egyelőre nem valósítható meg a terv. 1981-ben a városi ta­nács egészségügyi osztálya csaknem 2 millió 200 ezer forint értékben adott ki moz­gássérülteknek ingyenes üzemanyag-utalványt gépko­csihasználathoz. Az egészségügyi és szociá­lis bizottság a rehabilitációs témát követően meghallgatta dr. Ávár Zoltán igazgató­főorvos tájékoztatóját Békés­csaba egészségügyi ellátásá­ról. Az igazgató-főorvos be­számolt a felnőtt és gyermek körzeti orvosok munkájáról, a védőnői hálózat tevékeny­ségéről, az .üzem- és iskola­egészségügyről, a szakorvo­si ellátottságról. A megye- székhely orvosellátottsága kedvezően alakul, a műsze­rezettség is megfelelő. Most már a megfelelő színvonalú munka biztosítására kell tö­rekednie az egészségügyi szakszolgálatnak. B. Zs. t

Next

/
Thumbnails
Contents