Békés Megyei Népújság, 1981. június (36. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-12 / 136. szám

Vésztő, Körösmenti Tsz IlHilUl-fiTH----------­198 1. június 12., péntek 0 Párbeszéd a tsz-elnökkel — Tíz évet töltött Bucsán, öt éve él és dolgozik Vész­tőn. Melyik időszakra gon­dol ma Szőllősi Gábor tsz- elnök szívesebben vissza? — Amikor 15 évvel ezelőtt Bucsán egyesültek a terme­lőszövetkezetek, engem je­löltek az elnöki posztra. A választáson felállt egy bá­csika, és azt mondta: minek kísérletezünk itt az idege­nekkel, akik egy-két évig, ha bírják, aztán itthagynák bennünket faképnél. Akkor én azt mondtam erre: egy­előre öt évet vállalok becsü­lettel, a többit majd meg­látjuk. Tíz év lett belőle, de ma már a tizenötnél tarta­nék ugyanott, ha nem győz­nek meg arról, hogy Vésztőn van rám szükség. — Bucsa tehát a sikert jelenti? — Rövid idő alatt lábra állt, megerősödött a termelő- szövetkezet. Nagyszerű szak­emberekkel dolgoztam együtt az Űj Barázdában. Az addig csak elpocsékolt legelőkből, aranybányát csináltunk. Ide­jekorán megfogtuk a lehető­séget az ipari tevékenység­ben, s annak hasznaiból a gépesítés színvonalát is emel­ni tudtuk. Az eredmények láttán a tagság is egy em­berként állt mellettünk. Megmondom úgy, ahogy van: nagyon sajnáltam Bucsát ott­hagyni. — Ez a nosztalgia sejteni engedi, hogy Vésztőn a sors szűkebb marokkal mérte a sikerélményt, mint Bucsán, nem? — Alapjában véve tisztá­ban voltam azzal, hogy mit vállalok. Tudtam, hogy ez nehezebb lesz, mint Bucsa. Nemcsak hogy nagyobb tsz, de a vízzel is több baja van. Az indulás mégis minden el­képzelést felülmúlt, errefelé rég nem látott nyereséggel, több mint 15 millió forinttal zártuk az 1976-os esztendőt. — Ekkor a Körösmenti Tsz nagyarányú beruházásba fo­gott. Egyetlen esztendő ered­ményeire alapozva nem volt-e elhamarkodott az a nagy lendület? — Szövetkezetünk az átla­gosnál kétszer nagyobb, ez­zel szemben felszereltsége az adott időszakban jóval rosz­vénnyel meghatározzák. A vita során felmerült konkrét példák — így az 1956-os ma­gyarországi ellenforradalom leveréséhez nyújtott szovjet segítség, az öt szocialista or­szág 1968-ban Csehszlovákiá­nak adott támogatása, s az elmúlt években az angolai és az etióp, valamint az afga­nisztáni forradalmi vívmá­nyok és nemzeti független­ség védelméhez nyújtott in­ternacionalista segítség — szintén azt mutatják, hogy itt nem valamiféle elvont problémáról, hanem az érin­tett országok szempontjából létfontosságú kérdésről volt szó. Ezért is hangsúlyozta a résztvevők1 nagy többsége, hogy a nemzeti önrendelke­zést nem lehet csupán a nemzetközi jog abszolút ka­tegóriájának tekinteni, az mindenképpen történelmileg meghatározott, s osztálytar­talommal bíró fogalom. A balatonföldvári tanács­kozás résztvevői természete­sen egyetértettek abban, hogy a fejlődő országokban kibon­takozó forradalmi változá­soknak objektív mozgatóru­gói vannak, azokat nem a. szocialista országok ösztön­zik. Abban is teljes volt az egyetértés,- hogy az imperia­lizmus mindent elkövet e folyamatok megállításáért, csakúgy mint a szocialista országok társadalmi rendjé­nek' gyengítéséért, aláásásá- ért. A vita tehát lényegében arról folyt, hogy az említett konkrét példák esetében a külső veszély nagysága in­dokolta-e az egyes szocialis­ta országok részéről a segít­ségnyújtás fegyveres formá­szabb volt az átlagosnál, amihez jön még a szántó gyenge minősége, és a terü­let egyharmadát, egynegye­dét, vagyis több mint két­ezer hektárt rendszeresen pusztító belvíz. Ügy döntöt­tünk tehát 1977-ben, hogy egy korszerű terményszárí­tót, -tárolót, és keverékta- karmány-gyártó üzemet épí­tünk a háztáji igényeket is figyelembe véve. Ekkora üzemben ezek alapvető léte­sítmények, ha a megtermelt értéket is meg akarjuk óvni. Meggyőződésem ma is, hogy helyesen tettük, amikor be­lefogtunk. Az ezt követő rendkívüli időjárásra még álmunkban sem gondolhat­tunk. — Az adott, év 14 millió forintos alaphiánnyal zárult, amit a szövetkezet még tu­dott saját forrásából és ban­ki segítséggel rendezni, ez­zel azonban mintha ki is merültek volna erői. — Merem remélni, hogy nem így van. Nem éltük fel igazi tartalékainkat. Valószí­nűleg csúsztak be menet köz­ben emberi hibák is, de tény, hogy az időjárás nem párt­fogolt bennünket. Sőt, évről évre nagyobbat ütött raj­tunk: 1978-ban már húsz-, 1979-ben 30 milliót tett ki a veszteség és alaphiány. — Ezek szerint a bucsai sikert egy vésztői fiaskó kö­veti az ön életútján? — A vésztői fejezetnek még nincs vége. — Ennyi viszontagság, ku­darc után miben bízik még? — Ahol 30 millió forint nyereség helyett csak 15 képződik, ott még mindig elégedett marad a tagság, és nem zsörtölődnek a felettes szervek sem. Mi a megelőző évi 30 milliós hiányt tavaly ledolgoztuk a felére. Ebben én már a kedvező változások előjelét is látom. — Ezt kívülről megítélni nagyon nehéz. Nem túlzott-e ez a reménykedés, nem Túl vékony az a szalmaszál, ami- b- kapaszkodni próbálnak? — Amit egyszer az ember hittel elkezdett, azt csinálja végig, ha belefeszül is. Sok­szor bedobhattam volna már a törülközőt. Legelőször, amikor nem sikerült. Ami­jét. Senki sem vitatta, hogy a támogatás konkrét módját az adott nemzetközi körül­mények és a segítséget nyúj­tó lehetőségei mellett min­denekelőtt a veszélybe került országok helyzete, szükség­letei határozzák meg. Ezért csakis az érintett pártok — a csehszlovák, az angolai, az etióp és az afgán — képvi­selőinek állásfoglalásai te­kinthetők mérvadónak, akik' viszont egyértelműen úgy nyilatkozták, hogy a segít­ségnyújtás fegyveres formá­jára volt szükség országuk forradalmi vívmányainak és nemzeti függetlenségének vé­delméhez. A veszélybe került forra­dalmak fegyveres megsegíté­se napjainkban nyilvánvaló­an a nemzetközi politika egyik legbonyolultabb prob­lémáját jelenti. Értelmetlen­né alapvető céljaival ellen­tétessé válna az a forrada­lom, amelynek támogatása- világháborús konfliktushoz, az egész emberi civilizáció pusztulásához vezetne. Más oldalról viszont az imperialis­ta köröknek is tudniuk kell: bármily csábítónak is tűnik a lehetőség egy-egy ország­ban a társadalmi haladás fo­lyamatának visszafordításá­ra. ennék kísérlete számuk­ra sem érheti meg a termo­nukleáris világégés kocká­zatát. A háromnapos tanácsko­zás is megerősítette, hogy mai körülmények között a kommunista mozgalom egé­sze és az egyes pártok szem­pontjából egyaránt az egy­mást feltételező és kiegészítő nemzeti és nemzetközi érdé­kor sokak hite megingott bennem, amikor a beosztott szakemberek egymás kezébe adták itt a kilincset, amikor olyanok hagytak cserben, akikre a legjobban számítot­tam ... — Meg tudja őket is érte­ni? — Meg, mert végül is a könnyebbet választották, rá­adásul nagyobb fizetésért. Szerencsére akadtak olyanok is, akik nem inogtak meg. Bizonyítani akarnak, nem fogadják el, hogy le lehet őket győzni, hiszik, amit én, hogy idén vagy jövőre for­dul a kocka. — Mire alapozza ezt a hi­tét? — Először az emberekre, az itt élőkre, azokra, akik itt akarnak boldogulni. Másod­szor: az eddig befektetett energiákra, Vésztő legelői másfél ezer hektárra rúg­nak, ennek még csak az egy­harmadát újítottuk fel, már­is csodájára járnak a közsé­giek: hogy azokon a tücsök­tikkasztó, kiégett gyepeken máris 40—50 mázsa széna te­remjen hektáronként. Ezt ők sem hitték volna. Azután van már annyi gépünk, amennyi nagyon kell, rövi­desen megkezdődik a belvi­zes földek rendezése, a ko­rábban rendezettek rekonst­rukciója, s alakulóban van már a szakgárdánk is. Mind­ez meg kell hozza a gyümöl­csét. — Ennyin múlna? — Ha csak* a magunk ere­jére számíthatnánk, termé­szetesen hosszú évekig kel­lene még várni a fordulatra. A gyorsabb változást köz­ponti támogatások sora is segíti, amit nekünk viszont több gabonával és hússal, ipari növényekkel és tejjel kell ellentételeznünk. A tá­mogatásokban szerintünk az fejeződik ki, hogy bíznak bennünk. Bíznak abban, hogy a vésztői Körösmenti Tsz meg tud kapaszkodni. Mi pedig meg vagyunk győződ­ve erről. Ha nem így volna, nem lennénk itt. — Kívánjuk, hogy a közeli és távoli jövő egyaránt iga­zolja reményeiket, s a mi re­ményünket is. Kőváry E. Péter kék', célok, törekvések össz­hangba hozása a kívánatos. A nemzeti tényezők eltúlzá- sa szükségképpen elzárkó­záshoz, nacionalizmushoz ve­zet, nemcsak a közös harc sikerét veszélyezteti, hanem előbb-utóbb az adott párt tevékenységének eredmé­nyességét is. A nemzetközi szempontok abszolutizálásá­val megfogalmazott célok'vi­szont szükségképpen idege­nek maradnak a nemzeti va­lóságtól. A balatonföldvári tanács­kozás résztvevői eleve nem is tűzték célul az egybeeső ál­láspontok rögzítését. Az volt a szándékuk, hogy e fontos témákról minél kötetlenebb formában folytassanak véle­ménycserét, a nyílt vitát ne fékezze a közös dokumentum kimunkálására irányuló tö­rekvés. A problémák őszin­te felvetése nyomán kialaku­ló véleménycserék hangulata, a nem csupán aktív, hanem időnként heves, szenvedélyes viták ellenére is mindvégig szívélyes légkör ismételten igazolta az ilyesfajta fóru­mok szükségességét, hasz­nosságát. Általános volt ugyanis az a vélemény, hogy a hazánkban megtartott ko­rábbi rendezvényekhez ha­sonlóan ez a találkozó is hoz­zájárult az egyes pártok ta­pasztalatainak alaposabb megismeréséhez, és a nem­zetközi kommunista mozga­lom számára nélkülözhetet­len általánosításhoz, változó világunk problémáinak al­kotó, marxista—leninista mó­don történő megválaszolásá­hoz. Kovács L. György Pulyka­felvágott után pulykasonka? Egyelőre még az üzletek­ben nem találhatók, de a forgalomba hozatal küszö­bén állnak az új baromfi- ipari felvágottfélék. A fej­lesztés azonban máris to­vább folytatódik, s bízvást mondhatjuk, hogy a pulyka­felvágott után pulykasonka is lesz. A pulykafelvágottat, három másik felvágottal és a baromfivirslivel együtt még ez évben megismerhet­jük. Az orosházi vállalat ta­valy az Országos Mezőgaz­dasági és Élelmiszeripari Kiállításon mutatta be öt újdonságát, a baromfihúsból készült felvágottakat. Mivel a fogadtatás kedve­ző volt, hozzáláttak az üze­mi termelés feltételeinek kialakításához. Mint arról a közelmúltban beszámol­tunk, áprilisban megkezdő­dött a próbagyártás. A szük­séges termékengedélyezések után a nagyobb alföldi és budapesti élelmiszerüzletek­ben a következő hetektől rendszeresen kaphatók lesz­nek a baromfifelvágottak. Az elmúlt év komoly fel­lendülést hozott a magyar baromfiiparnak. A külföldi értékesítés, szemben az elő­ző évek viszonylagos pangá­sával, bővült, sikerült a gazdaságokat és a háztáji gazdákat több baromfi te­nyésztésére ösztönözni. A si­keres export nyomán emel­kedtek a felvásárlási árak. Tavaly az orosházi vállalat önállóvá vált, ami dinami­kus fejlesztési lehetőséggel párosult. Bizonyíték erre az öt új orosházi termék és a sok újabb terv. A termelési feltételek ja­vításához tartozik az önálló,, megfelelő befogadóképessé­gű hűtőház építése. A jövő év elejétől nem kell már Orosházáról a szentesi hű­tőházba küldeni a baromfi- feldolgozó termékeit, gaz­daságosabb lesz a tárolás, csökkennek a veszteségek. A vállalatnál fejleszteni kívánják a csomagolótechni­kát is. A magas exportarány folyamatos fenntartása kü­lönösen sürgeti ezen elhatá­rozás megvalósítását. A külföldről származó ónozott konzervdobozlemezt részben hazai alumínium alapanyagú tubusokkal helyettesítenék, de tárgyalásokat folytatnak a Tiszai Vegyi Kombináttal és a Papíripari Vállalattal is, korszerű csomagolási megol­dások bevezetésére. Hogy lesz-e Orosházán a pulykából pulykafelvágott után pulykasonka is, arra a baromfifeldolgozóban szeret­nének igennel felelni. Az új termék feldolgozásának, cso­magolásának kialakításához jó néhány szorgos hónap munkájára, újabb beruházá­sokra van szükség. Bízva a pulykasonka jó hazai és kül­földi értékesíthetőségében; a vállalat az elképzelések sze­rint pályázati úton ismét tá­mogatást kér az Országos Műszaki Fejlesztési Bizott­ságtól. s. i. HalakaSzinvában Az utóbbi években a nagyszabású szabályozási munkákon kívül jelentős erőfeszítéseket tettek a Miskolcon keresztül folyó pa­tak vizének megtisztítására. A Szinva vizét eddig a Diós­győri Papírgyár és gépgyár szennyezte, ezt azonban tisz­títóberendezések beépítésé­vel megszüntették. Ennek következtében fokozatosan csökken a víz szenyezettsé- ge. Amit az is bizonyít, hogy a Szinva középső szakaszán ismét halakat figyeltek meg a szakemberek. Remény van arra, hogy a patak vissza­nyeri eredeti tisztaságát. Aranykorona helyett termőhelyi értékszám A föld nemzeti kincs. Pó­tolhatatlan erőforrás,, nélkü­lözhetetlen termelési eszköz. Értékben nemzeti vagyonunk 18 százalékát teszi ki. A ter­mőföld védelme, termőké­pességének növelése kiemel­kedő«! fontos feladat. Hazánkban 1945—1980. kö­zött csaknem két Békés me- gyényi területtel, 871 ezer hektárral csökkent a szántó. A parlagföldek nagysága ta­valy meghaladta a hatezer, a romos tanyaterületeké a há­romezer hektárt. Áz országban mintegy há­romszázra tehető azon me­zőgazdasági üzemek száma, amelyek csekély haszonnal vagy veszteségesen gazdál­kodnak. Az eredménytelen­ség oka? Legtöbbször ott is a kedvezőtlen adottságokat (a földet) teszik felelőssé, ahol a hozzá nem értés, a melléfogás az igazi baj. Mi­ért? Mert a föld értékelési rendszere, amelynek alapján az egyik gazdaság kedvezőt­len, a másik kedvező adott­ságú lett, elavult... Túlélte a monarchiát Ferencz József 1875-ben szentesítette az adóztatási célzattal bevezetett aranyko­ronás földminősítési rend­szert. Az aranykorona a külön­böző minőségű földek úgy­nevezett tiszta hozadékát mutatta, amit úgy állapítot­tak meg, hogy a múlt szá­zad második felének gazdál­kodási színvonalán tartósan elérhető átlagtermés értéké­ből levonták a gazdálkodás rendes költségeit. Az ered­ményt kataszteri holdra ve­títve, aranykoronában hatá­rozták meg. Idézet az 1975. évi VII. törvénycikkből: „A föld tisz­ta jövedelmének vétetik, a közönséges gazdálkodás mel­lett tartósan nyerhető közép­termésnek értéke, levonván belőle a gazdálkodás rendes költségeit.” • Az aranykoronát bevezeté­se óta lényegében folyamato­san használják a termőföld minőségének meghatározásá­hoz. Általánosan elfogadott az a vélemény, hogy például a hektáronkénti 30 aranyko­ronás szántóföld — ha azt jó gazda gondosságával műve­lik — lényegesen nagyobb hozamokat biztosít, mint a hektáronkénti tíz aranykoro­nás föld. Miért van szükség az újra? Az aranykoronás rendszert annak idején a társadalmi rend szolgálatára hívták életre. Elsődlegesen a föld használatából eredő jövede­lem megadóztatását szolgál­ta, de politikai célokra is fel­használták. Annak volt vá­lasztójoga, aki meghatározott nagyságú földdel rendelke­zett, és az aranykorona-érté­ke elért egy bizonyos határt. Ez az értékelési rendszer mindvégig jól szolgálta a ka­pitalista társadalmi rendet. És a felszabadulás után? Nos, 1945 után nem állt ren­delkezésre jobb értékmérő. Ezért ennek alapján állapí­tották meg a juttatott földek megváltási árát, a termény­beadást, az adóztatást. Egyébként az aranykorona­rendszer használatát ma már semmi sem indokolja. Ez a monarchiabeli örökség csak hazánkban van érvényben. De mi indokolja valójában megszüntetését?’Az aranyko­ronában — létrejöttének kö­rülményei és ideje miatt — elválaszthatatlanul ötvöződ­nek a természeti tényezők, valamint a múlt század végi gazdálkodási, értékesítési vi­szonyok. Az eddigi minősí­tésnek éppen ez a közgazda- sági tartalma avult el, és ma már nem fogadható el a ter­mőföld reális értékmérője­ként. Nem teszi lehetővé, hogy a munkáról, a gazdál­kodásról valós értékelést ad­junk. üz új lényege A Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1980. október 31-i ülésén törvényerejű rendele­tet fogadott el az új földér­tékelési rendszer bevezetésé­ről. A mezőgazdaságban a ho­zamok alakulását két alap­vető tényező befolyásolja leg­inkább. A viszonylag állandó természeti és a gyorsabban változó közgazdasági ténye­zők. Az új földértékelési rendszer ezek közül a ter­mészeti- tényezőket veszi fi­gyelembe. A végrehajtás el­ső szakaszában nem számol a gazdálkodás emberi-köz­gazdasági tényezőivel. Az új módszer tehát a természeti tényezők oldaláról alapozza meg a földértékelést. A talaj termékenységét lé­nyegesen befolyásolják a domborzati, a hidrológiai és az éghajlati viszonyok. Ezek figyelembevételével állapít­ják meg végül is a termőhe­lyi értékszámot. Reálisabbá válik a megítélés Az új földértékelést vala­mennyi külterületi és zárt­kerti, továbbá a belterületen nagyüzemi művelés alatt ál­ló földre kiterjesztik. Beve­zetése az idén kezdődik és 1985 végére fejeződik be. Az új földértékelés végre­hajtása közel 8 millió hek­tár mezőgazdasági és erdő­művelésű földet érint. Ennek során mintegy 55 ezer minta­teret jelölnek ki, feltárásra, vizsgálatra. Megközelítően 280 ezer talajminta részletes vizsgálatára kerül sor. Békés megyében Ecsegfal- va—Dévavónya környékén már megkezdődött a talaj- mintavétel. A munkában a földhivatal és a növényvédő állomás szakemberei vesznek részt. Tevékenységük ered­ményessége nagymértékben azon múlik, milyen támoga­tást kapnak a mezőgazdasá­gi üzemekben. A későbbiek során megkezdik a mintavé­telt Körösnagyharsány és Bi- harugra, valamint Almáska­marás—Elek—Lökösháza— Medgyesegyháza—Medgyes- bodzás—Nagykamarás és Pusztaottlaka térségében. Eb­ben az évben az összes terü­let mintegy 10 százalékán fe­jezik be ezt a munkát. Az üj földértékelési rend­szer egyébként jól illeszkedik azoknak a jogszabályoknak a sorába, amelyek a termőföld védelmében születtek az el­múlt évek során. Bevezeté­séhez fontos társadalmi ér­dek fűződik. Reálisabbá vál­hat a mezőgazdasági üze­mek gazdálkodásának, a ve­zetők tevékenységének érté­kelése. Segít abban, hogy a földről valóságos értékítélet alakuljon ki. Vagyis, hogy mindenütt első számú fel­adat maradjon a föld termő- képességének növelése, a parlagföldek feltörése, a ter­mőföld csökkenésének meg­állítása. Kepenyes János

Next

/
Thumbnails
Contents