Békés Megyei Népújság, 1981. június (36. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-07 / 132. szám
1081. június 7., vasárnap o minimagazin Tagjai a KISZ Központi Bizottságának Fischer Edit Szcesi Zsuzsanna Németh Ferenc Fotó: Veress Erzsi, Lónyai László A békéscsabai Kner Nyomda mérnöke, Fischer Edit, aki 1954-ben született, Békéscsabán végezte el a nyomdaipari szakközépiskolát, majd állami ösztöndíjjal Moszkvában, a nyomdaipari egyetemen tanult. A diploma megszerzése után, 1977- 'ben került a Kner Nyomdába, ahol a gyártáselőkészítő csoport vezetője, és az üzemi KISZ-bizottság termelési felelőse. A KISZ X. kongresszusáról mondja: „Mindvégig érdekes, fiatalos tanácskozás volt, amely alaposan elemezte az ifjúság helyzetét, problémáit. A legemlékezetesebb hozzászólás Kádár elvtárs beszéde volt, bátran állíthatom, valamennyiünk számára. Életemben először láttam, hallottam őt személyesen, így kétszeresen emlékezetes számomra ez a kongresszus.” Az írásbeli érettségi után, és a szóbeli előtt áll Szécsi Zsuzsanna, a szeghalmi Péter András Gimnázium és Szakközépiskola tanulója. 1962-ben született, Füzesgyarmatról járt be a járási székhelyre középiskolába. Az Eötvös Loránd Tudomány- egyetem jogi karára jelentkezett. Már korábban is tagja volt a Központi Bizottságnak; 1979. májusában, az országos KlSZ-küldöttérte- kezleten választották be először a testületbe. Zsuzsa véleménye a kongresszusról : „Nagy-nagy élmény volt számomra, sok érdekes embert ismertem meg. Újabb lendületet adott nekem ez a három nap, remélem, jól tudom majd kamatoztatni a munkámban. A középiskolások szekcióülésén vettem részt, ahol a legérdekesebb téma szerintem az építőtáborozás, a tanulmányi mozgalom és a tanár-diák mozgalom volt.” Az orosházi Alföldi Kőolaj- és Gázipari Gépgyár minőségellenőre, Németh Ferenc, aki l!?53-ban született. Szentesen végzett gépipari szakközépiskolát, esztergályos a szakmája. A gyárban ő az üzemi KISZ-bizottság titkára. A kongresszusról lelkesen beszél: „Lenyűgöző volt a tanácskozáson részvevő küldöttfiatalok tömege, s a lendület, a hangulat. Senki sem úgy ütötte össze a tenyerét, hogy no, -illik, hanem szívből, szinte önkéntelenül. Külsőségeiben is felemelő volt az úttörők megjelenése, köszöntője a kongresszuson. Jellemző a légkörre, hogy könnyű volt végigülni a napi 12 órát. Szívem szerint azt javasolnám — persze tudom, túlzás —, hogy évente rendezzék meg, • és minden KISZ-tagot elküldenék, hogy ők is érezzék azt a felelősséggel teljes, felemelő érzést, amiben részem volt.” Elhangzott: az értelmiségi fiatalok szekciójának ülésén A X. KlSZ-kongresz- szus értelmiségi fiatalok szekciójának munkájában vett részt dr. Árpá- si Zoltán Békés megyei küldött, a Békés megyei Lapkiadó Vállalat igazgatója. A következőket mojidta el többek között felszólalásában: Kedves Elvtársak! „Kinek szívében a haza nem él, az száműzöttnek tekintheti magát mindenhez: s lelkében üresség van, mit semmi tárgy, semmi érzetbe nem tölt ” — ezek Kölcsey szavai. A Himnusz költőjének szellemét azért idéztem meg, mert szükségem van veretes szavaira hozzászólásomhoz, amelyben ifjúságunk történelmi tudatával és nemzeti múltunk iránti felelősségével foglalkozom. A közelmúltban felerősödtek ifjúságunk múlttudatát, annak hiányosságait bíráló hangok. Egyként marasztalják el az oktatást, az ismeretterjesztő irodalmat és a tudományos kutatást. Ismert irodalmi hetilapunk egyik legutóbbi számának jóvoltából a felelősök közé felsorakozott ifjúsági szövetségünk is. A lapban az egyébként a kongresszushoz címzett írás elmarasztal egyetemi hallgatókat, mert elmúlt 35 esztendős történelmünkben negatív szerepet játszó politikusokat nem ismernek, s ugyanez ügy miatt felelőssé teszi a KISZ-t. Bennünket, kommunistákat, ifjúkommunistákat történelmi tudatot formáló nevelő munkánkat illetően két szélsőséges vád szokott érni: az egyik, hogy kisajátítjuk a történelmet, vagyis a történelmet, annak haladó hagyományait azonosítjuk a munkásmozgalom történetével. A másik, hogy egy romantikus történelemszemlélet áldozataivá válunk: századunk, de különösen közelmúltunk és napjaink munkásmozgalmának történelmi tapasztalataira nem fordítunk kellő figyelmet. Nekem a történelem események és mögöttük szerepet játszó személyiségek tömege, tanulságok, tapasztalatok szülője. Az események és személyek történelmi visszatekintésében addig bírnak elsődleges jelentőséggel, míg belőlük a történelmi tanulság felállítható. E hangsúlyok nem cserélhetők fel! Miért mondom ezt? Azért, mert történelmi tudatunk alapkérdése a lényeges és a lényegtelen elválasztása. Mondtam, nekem is van hiányérzetem fiataljaink múlttudatáról. Eligazodnak-e a hazafiság és internacionalizmus kérdésében? Tudják-e, mi a forradalom, melyek a feltételei, s hogy milyen törvényszerűségekkel követik egymást? Mi az ellenforradalom, s milyen eszközökkel támad? Ismerik-e a munkásosztály és a párt vezető szerepe, a hatalom kérdéseit? Tudják-e a nemzeti és a nemzetiségi kérdés fejlődéstörténetét és jövőjét? Látják-e a polgári és a szocialista demokrácia közötti különbséget, értik-e az utóbbi fejlődésének szükségességét? Ezek napjaink igen fontos társadalomtudományi kérdései, de valamennyinek történelmi ágyazata van. A legtöbbet ' természetesen a felszabadulás óta eltelt évtizedek tapasztalataiból és tanulságaiból kellene hozzá merítenünk. Itt elérkeztünk ahhoz a sokat fejünkhöz vágott bírálathoz, hogy a korról keveset tudunk. Igaz! Egy mentségünk van, hogy mi szeretnénk többet tudni! Végül a lényeget tekintve, mit kezdjen a KISZ az ifjúság múlttudatával? Javaslom, hogy a KISZ továbbra is érezze felelősségét az ifjúság történelmi tudatának alakulásáért. Szükséges a szövetség jól felfogott érdekei miatt is. Itt két dolgot külön hangsúlyoznék. Az egyik az, hogy továbbra is — mert ki vitatná el, hogy az utóbbi esztendőkben a KISZ egy sor új kezdeményezéssel vállalt szerepet, talán az illetékesebbeknél nagyobb lendülettel — ebből a munkából (KISZ politikai képzés, forradalmi ifjúsági napok, vita a forradalmiság- ról, a hazafiságról, stb.). A másik dolog, hogy ez az ifjúsági szövetség egészében érvényesüljön. Rétegenként, és helyenként más jelleggel. Mit várhatunk még el az ifjúsági szövetségtől? Legyen az ügyben bátrabb, kezdeményezzen többet. És közvetítse az ifjúságunk múlttudatáról szerzett tapasztalatait az illetékesekhez. Mindezt a felelős pozíciójából tegye meg! Nyári tábor Táborozni csudajó! Ezt bizonyítja két szarvasi Áttörő, Klcnk Nóra és Unk Ildikó következő kedves kis verse: Pósteleki vidám napok, jaj. de messze maradtatok! Visszahívlak, gyere már. te boldog, vidám nyár! Korán ébresztett a vekker, kezdődött a vidám reggel. Kapkodás és civakodás. meg is volt a felfordulás. Pár perc alatt, mint a hangyák, elleptük a táborkonyhát, megteltek az üres bendők. vártak ránk a hangos erdők. Kis kulacsok, hátizsákok, a túrára készen álltok? Az erdőben menetelünk, közben szépen énekelünk. Hosszú út áll már mögöttünk, a pataknál megpihenünk. Kell a játék, a vidámság, jaj. de zajos egy társaság! Szalonnának finom szaga. a7 orrunkat csiklandozza. Jól esik az ízes falat, a tarisznyánk üres marad. Erika és a többiek Indul már a fáradt csapat, hold mutatja már az utat. Mindenkit vonz a puha ágy, hazaérünk, s alszunk is már. Álmodunk egy újabb túrát, gondtalan, boldog nyaralást. Számháborút, labdát, sátort, pósteleki vidám tábort. Pártunk gyermekszervezete, a Magyar Úttörők Szövetsége 35 éves. Az évforduló napján, június 2-án tartott megemlékezést az Uttö- rőszövetség Országos Tanácsa. Különböző, csapatszintű. Legyen folytatás! Koncert az iskolaudvaron „Tessék mondani, lesz itt valami?" — kérdezte egy nagyon fiatal anyuka karján kisgyermekével, a békéscsabai Lencsési úti általános iskola udvari kapujában álló jegyszedő-jegyáru- sítóktól. Lassan gyűltünk össze a fokozatosan szépülő, s egyszer igazi parkká váló "suliudvaron. Három már jócskán elmúlt. A háziünnepségekre készült lelátókon vagy hatvanan — tinik és a harmincat taposok, ' kiskocsis gyerekkel érkezettek és általános iskolások — gyülekeztünk, szemben a futópályán felállított, „beszerelt" dobogóval. Aztán minden különösebb cécó nélkül jött a délutáni koncert főszereplője, a 100 Folk Celsius együttes öt tagja. Kezdődött a Dévaj-duhaj Billy című ismert számmal. Hát... Amolyan „kamara-szerelést” hoztak a csabai turnéra, az időnként feltámadó szél bizony átvitte az erősítők néhány Igen, lakótelep! Oly sokat beszélünk arról, hogy a napról napra növekvő létszámú lakótelepeken megfelelő anyagi lehetőségek hiányában alig tudják kielégíteni a közösségi, kulturális igényeket. így a jóval több mint tízezer lakost számláló békéscsabai Lencsési útinak sincs közművelődési intézménye. De van egy — ősztől majd kettő — iskolája, amelynek udvarát például így is lehet használni nyáridőben. Vagy nagyobb tantermeit, tornatermét tanítás után bármelyik évszakban. Csak éppen az elhatározás, a kezdeményezőkészség kell. Mint ebben az esetben: a mezőmegyeri művelődési ház „járta ki” a lakótelepi koncertet ... „Kevesen jöttünk össze” — mondták a szervezők. De hát a kezdeményezésnek — bizonyára nem kell indokolni, miért — értelme van, tehát folytatni kell. Hiszen minden újban a legnehezebb az wattos hangját... De azért nagyszerű koncert volt! Apránként megszokj uk-megsze- retjük a mi fülünk számára kezdetben igen szokatlan country stílust. Bizonyára azért, mert az észak-amerikai népi zene elemeit mai, politikus, ötletes és néha-néha kimondottan tanulságos szövegekkel teszik teljessé a műfaj magyarországi képviselői, így a 100 Folk Celsius is. Az egyórás programban volt régi szám és a rádióból ismert sláger, no, meg a decemberben megjelenő első nagylemez dalaiból egy-kettő. És a Lakótelep című, az adott helyszínen külön aktualitással bíró kitűnő zenéj ű nagyszerű és szellemes szövegű szám ... ismerkedés időszaka ... „Nem is tudtam róla” — mondia egy fiatal férfi a koncert után. „De hát ott volt a cédula a lépcsőházban” — replikázok az ellenérvvel. „Nézze uram! Azon a lépcsőházi hirdetőtáblán én eddig nem láttam egyebet, mint azt a kiírást, hogy zárja ön is a Jrejárati ajtót, és hogy ne szemeteljünk! Ha ilyeneket is kitesznek, legközelebb én is odafigyelek!” — volt a biztató feleiét. Talán a több mint tízezer, javarészt huszon-harmincéves lakótelepi polgárból nemcsak ő gondolkodik így. És akkor értelme lesz a folytatásnak! (Nemesi) illetve városi, járási rendezvényeket tartanak ezekben a hetekben megyénkben is, ahol az úttörőmozgalom megalakításának, kibontakozásának és fejlődésének helyi eseményeit, eredményeit veszik számba, és köszöntik az egykori és mai úttörővezetőket, és a gyermekszervezet lelkes patrónu- sait, támogatóit. Az évforduló napján, június 2-án Orosházára, a városi emlékünnepségre látogattunk el. Ott készült fenti felvételünk, és a következő rövid tudósítás. A pártszékház előcsarnokában szőke, kékszemű, fegyelmezett mozgású kisnagy- lány lép mellém, és már kalauzol is az ünnepség színhelyére, a nagyterembe. Egymás mellé ülünk, körbenézek. s nyomban kiderül, minden felnőttvendég mellett ott ül egy lány vagy fiú. egyenruhában, piros nyakkendőben. Az én kis „háziasszonyom” Hári Erika. 8-os, és a Radnóti Miklós csapat úttörője. Illedelmesen. komolyan válaszolgat: „Gyulára. egészségügyi szakközépiskolába jelentkeztem, fel is vettek.” Erika Kiváló Úttörő, így jogot nyert a KlSZ-tagság- ra. S hogy milyen is lesz majd a KISZ-élet? „Gondolom, olyasmi, mint az úttörő, csak felnőttebb” — mondja bizonytalanul. Erika szerette az úttörőéletet, s úgy mondja, úttörőnek lenni kitüntetés. Aztán hozzáfűzi: van az osztályban, aki nem út*örő, és talán azt hiszi, jó neki, pedig nagyon is rossz. Nincs benne a közösségben. sok mindenhez nem tud hozzászólni, kimarad a vidám és érdekes dolgokból. Persze, nem olyan úttörőkre van szükség, akik nem csinálnak semmit, vagy ha mégis, csak azért, hogy jutalmat kapjanak érte. A köszöntők, az ünnepi műsorszámok közötti rövid percekben is beszélgetünk. Az előbb éppen egy vékony arcú, idős pedagógus, Abonyi tanár úr emlékezett a kezdeti évekre, amikor egy tanyai iskolában mezítlábasokat tanított. Erika hirtelenjében nem is emlékszik, hány cipője van. Mint ahogyan nehezen érti, miért lágyulnak el az idősebb pedagógusarcok, amikor kollégájuk büszkén mondja: a mezítlábasok ma azzal állítják meg egykori tanítójukat, hogy gyermekük már egyetemet, főiskolát végzett, hát bizony, igazat beszélt akkor nekik. Végül újra felsorakozik az énekkar, s tiszta gyermekhangon megszólal az úttörőinduló. Felőliünk, csendben hallgatjuk. Kár, hogy mi, felnőttek röstellünk velük énekelni. T. I. Fotó: Veress Erzsi
