Békés Megyei Népújság, 1981. június (36. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-05 / 130. szám

1 ^ 1 J »1 1 1981. június 5., péntek--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------1 *■ m rnmbmm. — 3P*é ■ m BB M * Szoboravatás a megyeszékhelyen Az ünnepi könyvhét ke­retében tegnap, június 4-én délután fél 3-kor adták át Békéscsabán, a Tanácsköz­társaság útja 26—28. számú ház előtti téren Garányi Jó­zsef keramikusművész köz­téri szobrát. Az ünnepség Kárpáti Ti­bor színművész szavalatával kezdődött, majd a Magyar Rádió gyermekkórusa nép­dalokat adott elő Csányi László vezényletével. Avató­beszédet Filadelfi Mihály költő mondott. Beszélt a keramikusművész pályájáról, méltatta művét. Az ünnepsé­get a gyermekkórus fellépé­se zárta, melyet ezúttal Bot­ka Valéria vezényelt. A rendezvényen, melyet a közeli házakból is sokan fi­gyelemmel kísértek, részt vett a művész," Garányi Jó­zsef is. Képünkön a már leleple­zett szobor és közönsége. Fotó: Gál Edit lárási könyvvetélkedő Békésszentandráson A szarvasi Járási Hivatal mű­velődésügyi osztálya, a szarvasi Városi Tanács művelődésügyi osztálya, a járási-városi úttörő- elnökség, a Szarvasi Egyesített Művelődési Intézmények, vala­mint a békésszentandrási könyv­tár és művelődési ház június 6-án, szombaton reggel 9 órától immár 3. alkalommal rendezi meg a „Barátunk a könyv” cí­mű járási-városi vetélkedőt. A rendezvényre kilenc csapatot várnak, három-három versenyző­vel. A vetélkedő úttörőközössé­gek arról adnak majd számot. hogyan tájékozódnak a könyv­tárban, hogyan használják a lexikonokat. Emellett olvas­mányélményeikről is beszámol­nak majd. Szereplésüket, Palo­tás Adám megyei iskolakönyvtá­ri szakfelügyelő elnökletével, zsűri kíséri figyelemmel. A leg­jobban versenyző gyerekek könyvjutalmat, illetve vásárlási utalványt kapnak. A rendezvényt rajzkiállítással színesítik, melyen könyvilluszt­rációkat, illusztrációtervezeteket mutatnak be. Magyar gyermekrajzok sikere A magyar gyermekek rajzai ismét sikeresen szerepeltek nem­zetközi gyermekrajz-kiállitáso- kon. Indiában, a 31. Shankar nemzetközi gyermekrajz-kiállítá- son és versenyen bemutatott csaknem 300 magyar gyermek alkotása közül 29-et díjaztak. Az egyik alkotást. Dobák Anita, százhalombattai 13 éves kislány magyar néptáncot ábrázoló tex­tilképét Nehru-aranyéremmel tüntették ki. A Nippon Televí­zió 11. nemzetközi gyermekrajz­versenyén résztvevő mintegy 200 magyar gyermek 93 rajza nyert arany-, ezüst-, bronzérmet. A Japán külügyminiszter különdí- ját Sendula Angélának, a keceli Arany János Általános Iskola 12 éves tanulójának ítélték oda. A díjakat tegnap az Országos Pedagógiai Intézetben adta át Timár András főigazgató-helyet­tes. Az ünnepségen részt vettek az Indiai Köztársaság és Japán budapesti nagykövetségének kép­viselői. Szivárgás A víz kincs, mégis ki tudja hány háztartásban csöpög el haszontalanul nap mint nap a nem jól záró csapokból az ivóvíz, vagy hány köbméter csordogál el a rossz köz- kutakból. Ilyen — sajnos már évek óta állandó — álla­potra hívták fel figyelmünket a Békéscsaba, Gyóni Géza utcai lakók. Az utca 12-es szám alatti házát mintegy négy eszten­dővel ezelőtt lebontották. Nyilván már akkor keletke­zett a meghibásodás — talán az épületet bontó markoló­gép sértette meg a vízvezetékcsövet — mert azóta „szö­kik” az ivóvíz az üresen álló telken. Igaz, lassan, de állandóan szivárog, és nagy tócsákat képez, és árasztja a bűzt, neveli a békákat, sőt, a lakók szerint a szomszédos szikvízüzem vizét, tisztaságát veszélyezteti. Az utca má­sik oldalán levő közkút hasonlóan csordogált, megtelítette a vízelvezető árkot, mígnem a lakók panasszal fordultak a tanácshoz, a víz- és csatornamű vállalathoz. Mindkét hibát megjavították ugyan, de a csordogálás csak napok­ra szűnt meg, aztán újra folyamatossá vált. A közkutat maguk a lakók zárták el: ne áradjon fölöslegesen az ivóvíz. Az üres telek csővezetékét azonban nem tudják kijavítani. Az illetékes vállalat sem tudja? Legalábbis így tűnik, mivel a javítgatás után változatlanul fennmaradtak a régebbi állapotok. a. <j. Nemzetközi orvoskongresszus Budapesten Tegnap — háromnapos programmal — megkezdő­dött Budapesten, a margit­szigeti Thermál (Szállóban az Általános Orvosok Nemzet­közi Egyesületének kong­resszusa, amelyen mintegy 350 hazai és külföldi szak­ember vesz részt. Dr. Schul- theisz Emil egészségügyi mi­niszter — a tanácskozás fő­védnöke — megnyitó beszé­dében elismeréssel szólt a betegekkel elsőként és köz­vetlenül találkozó orvosok munkájáról. Hangsúlyozta: a gyógyítás folyamatában első­rendű jelentősége van az alapellátásnak, ezen belül hazánkban a körzeti orvosok munkájának. Éppen ezért a VI. ötéves terv fejlesztési előirányzatainak kidolgozá­sakor is különös figyelem­mel voltak az alapellátás fej­lesztésére. Ez egybevág az Egészségügyi Világszervezet 2000-ig kidolgozott program­jával, amely szintén az alap­ellátás fejlesztését, egyálta­lán megteremtését — háló­zati kialakítását — ajánlja valamennyi ország egész­ségügyi vezetőinek figyelmé­be. Csütörtök délelőtt megkez­dődtek a kongresszus elő­adásai, amelyek három fő témakört ölelnek fel: a szív­betegek sürgősségi ellátását alapszinten, a neurózisok és a rejtett depresszióból faka­dó betegségek diagnosztizá­lását és kezelését. Levéltárosok tanácskozása Szombathelyen Első vándorgyűlését ren­dezte tegnap Szombathelyen a Magyar Könyvtárosok Egyesületének levéltári szekciója, amely a hatvan­hat hazai levéltár és irattár mintegy hatszáz dolgozójá­nak szakmai-érdekvédelmi szervezete. A szekció az idén januárban alakult meg. A vándorgyűlésen elhang­zott előadások kiemelték: a levéltárakban dolgozók szak­mai képzésére, tapasztalat- cseréjére nagyobb figyelmet kell fordítani, mert az egy­séges szemlélet általános igény az iratkezelésben és az iratfeldolgozásban egy­aránt. Gondoskodni kell a nem felsőfokú képesítésű levéltárosok továbbképzésé­ről. Rosszullét a melegtál Az elmúlt néhány napban igen erős volt a felmelege­dés, magasra szöktek a sza­badban elhelyezett hőmérők higanyszálai. A tömegkom­munikációs eszközök felhív­ták a figyelmet arra, hogy ruházatunk is igazodjék a forrósághoz. Hogy az előre­jelzések igazolódtak, azt az is bizonyítja: az árnyékban és a befüggönyözött lakások­ban a hőmérő 32 fokot, a ba­rométer légnyomáscsökkenést mutatott. A békéscsabai men­tőállomás ügyeletese elmond­ta, hogy eddig 8 esetben hív­ták a melegen történt rosz- szulléthez őket. E kevésnek számító „hőgu­ta” is kellő figyelmeztetés, hogy a tartósnak ígérkező meleget vegyük figyelembe a reggeli öltözködésnél, in­kább tegyünk még egy vé­kony réteget a szatyorba, de ne magunkra. Persze arra is vigyázni kell, hogy ne hideg üdítőt, vizet igyunk, hanem szomjat oltó, szénsav nélküli leveket, mert torkunk azért könnyen meghűlhet. Úriás trafó Szegeden A Szeged határában épülő új transzformátorállomáson meg­kezdték a Ganz Villamossági Művekben készült 70 millió fo­rint értékű, 260 tonna súlyú óri­ás trafó szerelését. A Paksi Atomerőműből érkező 400 000 voltos villamos áramot alakítják át vele 120 000 voltosra. JÚNIUS 13—14. III. békéscsabai dzsesszhétvége A Magyar Rádió és a me­zőmegyeri művelődési ház június 13-án és 14-én har­madízben rendezi meg a bé­késcsabai dzsesszhétvégét. A több koncertből álló rendez­vény része annak a dzsessz­hangverseny-sorozatnak, amelyet. a rádió évek óta szervez az ország nagyváro­saiban; Békéscsaba mellett Nagykanizsán, Miskolcon. Debrecenben és Szegeden. A csabai programban szombaton este az ifjúsági ház nagytermében a Hulin- együttes, a H. Sauer—B. De­gen NSZK—amerikai duó, a Binder-kvintett és a C. Bau­er—U. Kropinski duó lép a közönség elé, majd éjféltől a Lencsési úti presszóban jam sessionon vesznek részt. Va­sárnap délelőtt a szegedi Molnár-dixieland szereplésé­vel matiné lesz a Kossuth té­ren. Este ugyancsak az ifjú­sági házban a Kiss Ernő— Fazekas Csaba duó, a J. Bau­er—H. Miller duó és a Ka­szakő együttes koncertezik. Természetesen minden hang­versenyről a rádió felvételt készít, amelyek egy részét a következő hónapokban sugá­rozni is fogja. Horgászparadicsom lett a Tisza II. víztározója Rövid idő alatt a horgász­sport híveinek népszerű pa­radicsoma lett a Tisza II. víz­lépcső hatalmas víztározója. Ma már ötezernél több hor­gászengedéllyel rendelkező pecázik stégről, csónakról és a part menti területekről, a halban bővelkedő vízen. A 127 négyzetkilométeres mes­terséges tó az ország más területétől eltérő sajátosságai miatt népszerű. Nagy előnye, hogy a horgászati főidény meghosszabbítható, mert a tó védett öbölrészein késő ősszel és télen is lehet hor­gászni. A halászati és a víz­ügyi szakemberek együttes vizsgálata megállapította, hogy a tóba telepített halál­lomány kitűnő életfeltétele­ket talál, bőséges a természe­tes táplálék, így a ponty, a harcsa, a busa, a süllő és más halfajta fogása is jó eredményekkel kecsegtet. Élni — egészséges környezetbe« Ó it számít egy-cigaret- tacsikk a Balaton hatalmas víztöme­géhez képest? — Egy kon­zervdoboz semmiség egy sok hektáros erdőben. — Ép­pen az én kocsim kipufogó­ja rontja el a levegőt? Naponta nem is egyszer hallunk ilyen és hasonló, vá­laszra nem is váró kérdése­ket, miközben a cigaretta- csikket nagy lendülettel (vagy oda sem figyelve) dob­ja a tó vizébe, a konzervdo­bozt, ételmaradékot, szemetet otthagyja az erdőben, s ko­csija ontja a benzingőzt a levegőbe. Hiszen ő csak egy a sok — de még milyen sok — közül, aki „segít” szeny- nyezni környezetünket. Június 5-én világszerte megtartják a környezetvédel­mi világnapot. Egyetlen nap ez, amelyen minden újságol­vasó, rádióhallgató, tévénéző figyelmét felhívják, hogy ön­maga, családja, a társada­lom és az eljövendő nemze­dékek érdekében védje a környezetet. Vagy legalább ne szennyezze fölöslegesen, és másokkal is próbálja megértetni, hogy a környezet védelme ma már több jel­szónál, s nem elegendő a jámbor óhaj. Tenni kell ér­te, mégpedig sürgősen! Tény, hogy az emberiség szinte társadalommá szerve­ződése óta — vagy még ré­gebben — visszaél a termé­szet adományaival, szennye­zi a levegőt, a vizet, a ter­mőtalajt, mert ősidők óta tü­zet gyújt, fölöslegessé vált tárgyait — elsősorban a szer­ves anyagokat — a vizekbe, a földekre szórja. A legújabb kor, a huszadik század felso- rolhatatlanul sok olyan ta­lálmányt, az emberi életet megkönnyítő dolgot hozott létre, amelyet mind nehezeb­ben visel el a természet. Mindez a megfelelő védelem nélkül valóban katasztrófá­val fenyegetné az emberisé­get? Az egyensúlyt fenn kell tartani — s ez többé már nemcsak a környezet- és ter­mészetvédelemmel foglalko­zó szakemberek dolga. Még egy-két évtizeddel ezelőtt is elég volt annyi, hogy a ki­vágott fák helyére újakat ül­tessenek, megfelelően mű­ködjenek a szennyvíztisztító berendezések, s az új lakóte­lepeket kissé távolabb tele­pítsék a gyárnegyedektől, amelyek ontották a füstöt. Ma már mindez kevés. Gondoljunk csak a Bala­tonra. Néhány éve még száz­ezrek — bel- és külföldiek — nagyon kedvelt üdülővidéke volt, s hogy még évtizedek múlva is az legyen, ahhoz máris szinte csillagászati szá­mokkal kifejezhető pénzösz- szegekre van szükség. „Csu­pán” azért, mert akiknek gondolniuk kellett volna rá — nem kaptak észbe idejé­ben, s gyárak és üdülők egy­aránt (ha nem is egyenlő mértékben) szennyezték a tó vizét. Mérgezzük a levegőt is. Elöregedett gyárkémények, rossz házi fűtőberendezések, hanyagul kezelt gépkocsik egyre rontják azt, amire mindenkinek szüksége van. Rendelkezések egész sora szólt már arról, hogy meny­nyire kell védeni a környe­zetet, sok millió forint bírsá­got fizettek már ki különbö­ző vállalatok a jogszabályok megsértéséért, de ma sem ál­líthatjuk nyugodt lelkiisme­rettel, hogy mindent megtet­tünk, ami tehető a környezet, az emberek, az egészség vé­delméért. , Talán ott van az alapvető hiba, hogy a környezet- és természetvédelmet hajlamo­sak vagyunk — még most is! — az erre létesített hivatal és általában a közületek fel­adatának tekinteni. Pedig igazi, lényeges változás csak akkor lehet, ha az egész tár­sadalom összefog annak ér­dekében. Senki nem tekint­heti magát e téren kívülálló­nak, hiszen valamennyien azt a levegőt szívjuk be, azt a vizet használjuk, azokat a természeti tájakat keressük fék amelyeket — védünk vagy rongálunk, szennye­zünk. "Hűltúráit és egészsé­ges környezetben szeretne élni min­denki — s úgy látszik, mint­ha a kettő ellentmondana egymásnak: a kulturáltságot, a „civilizációt” szegezik szembe a természet védelmé­vel. Holott a kettő éppen feltételezi egymást: a kultú­ra vívmányait fel lehet, fel is kell használni az emberi kör­nyezet védelmére — s ebbe éppúgy beletartozik a védő-, szűrő- és egyéb gépek, szer­kezetek alkalmazása, mint a távközlésé, a felvilágosítás, tömegtájékoztatás legkor­szerűbb eszközeinek „harcba- vetése”. S minderre nemcsak a környezetvédelmi világna­pon kell gondolni. Várkonyi Endre Strandolok Nagyszénáson Fotó: Gál Edit

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents