Békés Megyei Népújság, 1981. június (36. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-26 / 148. szám

1981, június 26., péntek o Ha a leányvállalat felserdiil... N apjaink gazdasági szóhasználatában mind sűrűbben hangzik el az önállóság, abban az összefüggésben, hogy vállalatainkat, termelőegységeinket fokozottab­ban kell a piaci hatásoknak kitenni. Tanuljanak meg alkal­mazkodni, gyorsan reagálni a változásokra, önállóan dönteni saját jövőjükről, s főleg: saját erőből viselni döntéseik követ­kezményeit. Az önállóság egyik legalapvetőbb feltétele tehát a döntési jog. Természetesen nem mindegy, hogy ez mire vonatkozik. Ha a termelőegység kollektívája maga dönti el, kinek ad munkaruhát, mikor kezdje, és mikor fejezze be a munkát, de minden másban felsőbb utasítás irányítja tevékenységét, bi­zony aligha beszélhetünk arról, hogy ez a kollektíva önálló. Más kérdés, hogy kiteljesedik-e ez a termelői önrendelke­zési jog pusztán attól, ha az éves terv összeállítását, a terv megvalósítását szolgáló fejlesztési döntéseket — gépvásár­lást, bérezést — a termelőegység hatáskörébe utalják, ám az éves nyereséget a magasabb szervezeti egység az utolsó fo­rintig központosítja? Az önállóság alapvető feltétele: az önálló döntések végre­hajtásához szükséges erőforrás, azaz a pénz. Az, hogy a vál­lalat, a termelőegység a tevékenységéből származó nyereség­gel, vagy annak meghatározott — adózás, egyéb elvonás utá­ni — részével maga rendelkezhessen. Ha e két feltétel közül bármelyik csorbát szenved, az önállóság legfeljebb papíron létezik. Szocialista vállalataink fejlődéstörténetében az önállóság mindig is központi kategóriaként szerepelt. Vagy azért, mert hiánya a fejlődés legfőbb gátjává vált (a közvetlen irányítás korszakában), vagy azért, mert a továbblépés függ attól, hogy a valóságban is önállóvá tett vállalatok tudnak-e élni új lehetőségeikkel. Amiben jelenleg vita folyik, az az önállóság köre, mértéke. Egyik oldalon állnak, akik szerint a vállalati önállóságnak a dinamikus gazdasági növekedés korszaka adhat csak kere­teket, mondván, hogy a gyorsan, ütemesen fejlődő népgazda­ság az, amely elviseli az önállósághoz vezető próbálkozásokat. E tábor véleménye, hogy szorongatott helyzetben a központi irányítást kell erősíteni, nem pedig azt a trösztök megszün­tetésével, fellazításával gyengíteni. Vitapartnereik meggyőződése viszont az, hogy a nehézsé­gekkel küzdő népgazdaság, apadó központi erőforrásokkal nem vállalkozhat a termelőegységek „babusgatására”. A vál­lalatok ugyanis joggal várnák el ez esetben, hogy aki helyet­tük dönt, aki nyereségüket az utolsó fillérig központosítja, az viselje a döntések anyagi következményeit, terheit is. Te­hát a vállalatok cselekedjenek csak nyugodtan saját belátá­suk szerint, és élvezzék, vagy szenvedjék gazdálkodásuk eredményeit, kudarcait. A két szélsőséges álláspont között az igazság megint vala­hol középen keresendő. A termelőegységek önállósodási tö­rekvéseit egyfelől és a központosítás erősödését, másfelől a gazdasági fejlődés, az adott gazdasági helyzet együtt magya­rázza. Jól fogalmazta meg a HTV békéscsabai gyáregységének vezetője, hogy a leányvállalatok idővel felnőnek az anyavál­lalat mellé (vagy túl is lépnek azon), s a korábbinál nagyobb önállóságot követelnek. Ami pedig igaz a gyáregységekre, le­ányvállalatokra, az ugyanúgy igaz a tröszti gyárakra, válla­latokra is. Ezt a fejlődést ismerte el és tükröztette gazdaságpolitikánk a gazdaságirányítás korszerűsítésével. S e fejlődésre alapozva sürgeti most a korszerűsítés továbbvitelét azokban a gazda­sági szervezetekben — trösztökben, gyáregységi rendszerben dolgozó nagyvállalatoknál —, amelyek megmerevedett admi­nisztrációjukkal, korszerűtlenné vált irányítási, vezetési gya­korlatukkal fölösleges fékeket működtetnek a termelés konk­rét folyamatában. , A vállalatok önállósításával ugyanakkor a gazdaságirányí­tás nem mond le szerepéről. Sőt, a vállalatok önállóságának fokozásával növeli a termelőegységekre háruló felelősséget is, így azokat a teherviselésbe is fokozottabban tudja bevonni az érdekeltség megfelelően kialakított rendszerében. Ám gondjaink megoldásához valamennyi termelőegység önállóvá tételén át vezet az út? Meg tudná-e szervezni az alapanyag-ellátást és termékei értékesítését a vállalati köz­pont nélkül, például a békési kosárgyár vagy a békéscsabai forgácsoló? Maguk az érdekeltek mondják: ma még nincse­nek ebben a helyzetben, de a termelés jó néhány dolgában szeretnének már maguk dönteni azon az alapon, hogy a meg­határozó helyi körülményeket, részleteket ők ismerik jobban, nem pedig a száz kilométerekre levő vállalati központ vezető munkatársai. i E bben a válaszban nehezen találni kivetnivalót. Hely­zetük helyes értékelésével tesznek helyesen különb­séget az önálló vállalat és a vállalati önállóság fo­galma között, amit a viták során nem kevesen kavarnak ösz- sze. Az önálló vállalat, mint nagyobb egység, a fejlettség mostani fokán továbbfejlődni csők úgy képes, ha részegysé­gei a korábbiaknál nagyobb önállósággal dönthetnek mind­abban, amiben helyettük dönteni egyetjelent egyfelől a hi­balehetőségek szaporításával, másfelől a felhalmozott szelle­mi kapacitás, kezdeményezőkészség „ledugaszolásával”. Ez utóbbi pedig ma, több mint luxus! Kőváry E. Péter Ülésezett a megyei NEB Segít az üveggyár Békéscsabán tartotta soros ülését tegnap a megyei Népi Ellenőrzési Bizottság dr. Jó- zsa Béla elnök vezetésével. Elsőként Szabó Béláné dr. számolt be a lakossági fuvar­igények kielégítéséről készí­tett vizsgálat eredményéről. Mint mondotta, a megyei NEB, a gyulai és orosházi járási-városi NEB-ek bevo­násával 6 mezőgazdasági ter­melőszövetkezet és az azok székhelyén működő taná­csok szakigazgatási szervei­nél folytatta le a vizsgála­tot a HNF helyi szerveinek segítségével. A megállapítások szerint kedvező helyzetben vannak a mezőgazdasági üzemekkel közvetlen kapcsolatban levő magánszemélyek, mert ked­vezményes fuvart biztosít számukra a munkáltató. A kisebb településeken maga­sabb a fuvarozás színvonala, mint a nagyobbakban, a magánfuvarosok díjtételei általában magasak. A me­gyei NEB javasolja az árak ellenőrzését, valamint azt, hogy szervezéssel próbálják az illetékesek megszüntetni az üresen közlekedő teher­autók forgalmát. Szükséges a lakosság kisgépekkel való jobb ellátása érdekében köz­ponti intézkedéseket is ten­ni. Második napirendi pont­ként dr. Kovács Gábor, a megyei növényvédő állomás igazgatója számolt be a ter­melési adottságok, a korsze­rű technikai eszközök ki­használásáról a mezőgazda- sági termelőszövetkezetek­ben. Az összefoglaló jelentés hat termelőszövetkezetben végzett utóvizsgálatról ké­szült. A megállapításokban szerepel, hogy a téeszek ked­vezően fogadták az előző vizsgálat eredményeit, és a feltárt hiányosságok meg­szüntetésével javítottak gaz­dálkodásukon. A beszámoló­kat vita követte, majd a megjelentek egyhangúlag el­fogadták az előterjesztésben szereplő javaslatokat, határo­zatokat. A Magyar Hajó- és Darugyár angyalföldi gyáregységében az idén 13 darab különböző típusú úszódaru készül (MTI-fotó: Tóth Gyula felvétele — KS) Árvízi munkák a Fekete-Körösön Az elmúlt évi és az idei árvíz során a Fekete-Körös árvízvédelmi töltései meg­rongálódtak, a meder olda­lai több helyen lecsúsztak. Az igen gyors és magas ár­hullám ideiglenes töltésma­gasítást, úgynevezett nyúlgát- építést tett szükségessé, me­lyet az árhullám levonulása után el kellett bontani. Az árvízvédekezési munkák igen nagy anyagi ráfordítást igényeltek, és megzavarták a békés termelő munkát. A két árvízből levont ta­pasztalat alapján a vízügyi szolgálat nagyarányú vízi munkákat indított be, első­sorban Sarkad térségének árvízi biztonsága érdekében. A Körösvidéki Vízügyi Igaz­gatóság ez évben az árvízvé­delmi töltések koronáit ren­dezi, a magassági hiányos szakaszokat helyreállítja, és töltéskorrekciót hajt végre a jobb oldali töltésen a 7500 folyóméter szelvény környe­zetében, ahol a medéroldal lecsúszott. A bal oldali töl­tésen hasonló helyreállításo­kat végez, a helyreállításokra az OVH 54 millió forintot biztosított. A mályvádi tározó köny- nyebb kezelhetősége érdeké­ben beruházási hitelből víz­visszavezető műtárgy épül kilencmillió forintos költség­gel. A Fekete-Körös jobb oldali töltésének erősítésére a Kö- VIZIG árvízvédelmi osztálya most készíti a beruházási programot. A beruházás mintegy 40 millió forintot igényel. A kiviteli munka 1982. évben indul és 1985-re fejeződik be, vagyis ekkorra a töltés az előírt méretekre kiépül. A vízügyi igazgatóság ki­vitelező egységei nagy erő­vel végzik a helyreállítási és beruházási munkákat, hogy egyrészt a hiteleket gazdasá­gosan, még jó időben fel tudják használni, másrészt a megye árvízi biztonságának növelése érdekében. . A Hét, a televízió sokak által nézett műsora június 14-i adásában foglalkozott a budapesti Váci utca üveg­portáljainak ügyével. Ahogy a képsorok mutatták, szomo­rú látványt nyújtanak a be- deszkázott, beragasztott ki­rakatok, az összetört, megre­pedezett drága üvegtáblák. Mint a műsorból megtud­hattuk, a tőkés importból származó üvegtáblák egyszer csak elkezdtek repedezni. Sürgősen újjal kell tehát ki­cserélni az üvegtáblákat, csakhogy ez nem megy. Még­pedig azért nem, mert mint az egyik nyilatkozó elmond­ta, többek között az Oroshá­zi Üveggyár nem vállalja a gyártást. A labdát tehát tovább dob­ták Orosházára. Az Orosházi Üveggyár ve­zetői közül is többen látták a tv-műsort, és érthető meg­ütközéssel fogadták, hogy — ha csak részben is, de — őket tették felelőssé a javí­tások elhúzódásáért. Hudák István igazgató írt is egy le­velet Hajdú Jánosnak, melyben röviden ismertette a tényállást. Az Orosházi Üveggyár — mely többek között síküve­get is gyárt — valóban fog­lalkozik építészeti üvegek készítésével is. Munkájukat olyan létesítmények dicsérik, mint a metró hatalmas üveg­táblái, vagy az új Sugár üz­letközpont kirakatai. Csak­hogy az ezekhez szükséges üveg. nem az orosházi üveg­gyárban készült. A húzott- síküveg-gyár ugyanis nem gyárt olyan minőségű és mé­retű üveget, melyből akár a Váci utcai, akár az utóbb említett üvegportálok elké­szíthetők lennének. No, de hogyan vállalhat az üveggyár ilyen munkákat? Ügy, hogy jelentős üvegfel­dolgozó kapacitással rendel­kezik, és ennek kitöltésére szocialista és tőkés importból beszerzik a megfelelő üveg­táblákat, azokat megmun­kálják a megrendelők kíván­sága szerint. Beszereléssel azonban nem foglalkoznak, mert az már nem az üveg­gyártás fogalomkörébe tar­tozik. És tulajdonképpen itt ju­tunk el az üvegportálok iga­zi problémájához. Mert hiá­ba érkezik meg tőkés im­portból a megfelelő üveg, hiába munkálja azt meg az Orosházi Üveggyár, nem so­kat ér az egész, ha nem. szakszerű a beszerelés. Az üveg kényes áru, különleges szakértelmet igényel a keze­lése. Ma hazánkban komo­lyabban csak az Országos Szakipari Vállalat foglalko­zik üvegportálok szerelésé­vel, de ők nem győzik az igé­nyek kielégítését. A külön­féle építőipari vállalatok pe­dig a létesítményeinek üve- gezési munkáit végzik több­kevesebb sikerrel. Hogy a siker a jövőben inkább több legyen mint ke­vesebb, az Üvegipari Tröszt a Budapesti Műszaki Egye­temmel közösen készíttetett egy technológiai útmutatót, mely az építészeti üvegek al­kalmazásának teljes témakö­rét átfogja. Ebben részletes tanácsok olvashatók arról is, hogy miként lehet törésmen­tesen beszerelni a portálokat. Tanácsokat ad a különféle üvegszerkezet tervezéséhez, a -megfelelő anyagok kivá­lasztásához is. Ezt a hasznos útmutatót rövidesen meg­kapják a tervezők, vállala­tok. De mi lesz addig a Váci utcai portálokkal? Nos, ez nem az Orosházi Üveggyáron múlik, ők ugyanis már meg­rendelték a szükséges alap­üveget, és biztosítják a kapa­citást a vágáshoz és csiszo­láshoz. Hogy azután a keres­kedelmi vállalatok találnak-e olyan kivitelezőt, amelyik ezt be is építi, az még a jövő titka. Mindenesetre remél­jük, hogy a munkák sikeres befejezéséről is láthatunk rö­videsen műsort A Hétben. L. L. Hálózatfejlesztés Gyomén és Endrédén A Gyoma—Endrőd és Vidéke ÁFÉSZ legutóbbi igazgatósági ülésén szó volt többek között a szövetkezet V. ötéves tervének teljesítéséről, az elkövetkezendő évek üzletpolitikájáról és a fej­lesztésekről. Azzal számolnak, hogy a fogyasztói kereslet és a forgalom összetétele' változik. Ezért az eddigieknél is ponto­sabban igyekeznek felmérni az igényeket. Ugyanis nagyon fon­tos, hogy a rendelkezésre álló pénzt célszerűen használják fel árubeszerzésre és készletezésre. Alapvető törekvésük: a vásár­lók minden rétege megtalálja a keresett árut, gondot fordítanak arra, hogy javuljon az olcsó és a közepes árucikkek választéka. A vendéglátásban növelik az ételek és üdítő italok forgal­mát. Ugyanakkor nagy figyel­met fordítanak a fogyasztói ér­dekvédelemre.. Hangsúlyozták az értekezleten, hogy a dolgozókat a jelenlegi anyagi érdekeltségi rendszer a lakosság folyamatos, kiegyensú­lyozott áruellátására ösztönzi. De van még tennivaló -a ki­szolgálás kulturáltságának a javításában. A VI. ötéves tervi előirányzatok is ezekhez az irányelvekhez igazodnak. Ezek szerint az áruforgalom öt .év alatt 31,5 százalékkal lesz na­gyobb az előző tervidőszakhoz képest. Természetesen a vásárlási fel­tételeket a kereskedelmi hálózat bővítésével, korszerűsítésével is javítják. Az elképzelések sze­rint beruházásokra és fejlesztés­re 32 millió forint jut, forgó­alap feltöltésére pedig 4 milliót fordítanak. A tervidőszak első két évében bővítik, korszerűsí­tik a vágóhidat, felépül Gyo­mán a 300 négyzetméteres ABC- kisáruház, megvalósul a Körös étterem konyhájának és udva­rának a felújítása. Ezután ke­rül sor 10 millió forintért a gyomai iparcikkbcilt-hálózat bő­vítésére és a Gyoma—Endrőd között épülő lakótelepi ABC- kisáruház megnyitására. A bckésszentandrási Tessedik Termelőszövetkezet tagjai kacsahizlalással is foglalkoznak. Évente 96 ezer pecsenyekacsát adnak át a felvásárlónak Fotó: Veress Erzsi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents