Békés Megyei Népújság, 1981. június (36. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-23 / 145. szám
NÉPÚJSÁG 1981. június 23., kedd A magyar mozi? Amikor az iskola búcsúzik diákjaitól... Fotó: Fazekas László Van ma magyar mozi? Vagy a filmszínházba — Hel- tai Jenő tündéri csinálmá- nyú telitalálatával a moziba — csak azért járunk, hogy megnézzük a nagy világ filmjeit? A riasztó statisztika, a magyar film látogatottságának, vagy ahogy a szakemberek mondják, „nézett" ségének” csökkenése a hetvenes években erre utalt. Mozi és néző nem szakadt el egymástól, pedig a mozik állapota nem kielégítő, új, kellemes moziépület kevés van, a televíziózás most már állandó tényező — és mégis, jó filmnél mindig telt ház van. Tehát az a sajátos emberfajta — aki mi mindnyájan vagyunk, akik pénzt adunk ki mozijegyért, és fölkelünk a televízió előtti karosszékből, nem hagytuk el a filmszínház lepedőjét, még akkor sem, ha nézőtársaink — érett és éretlen suhancok idétlen, közbekiáltó — röhögő terrorja zavar is néha! Megszoktuk a mozit, ha van miért, ha érdemes, ha szórakozni akarunk, akkor elmegyünk. Ezt is bizonyítják a statisztikák. A számok ősidő, majdnem pontosan kilencven év, a játékfilmgyártás magyarországi őskezdete óta igazoltan mutatják, hogy engem, á hazai nézőt mindig jobban izgatott a magyar gyártású, magyar színész játszotta hazai történet — mint bármi más. S ez megváltozott volna? Természetesen nem. De azért ijesztő csökkenés következett be, a magyar film- gyártók — s elsősorban a rendezők — mintha be akarták volna bizonyítani, hogy ők el tudják riasztani saját közönségüket. Az olvasó tudja, hogy ez lehetetlen. E sorok írója szándékosan fogalmaz ilyen általános egyszerűsítő végletességgel. Olyan művész nyilván még nem született, aki ne arra vágyott volna, hogy alkotása minél nagyobb hatást érjen, hogy műve minél több emberhez jusson el, hogy azon keresztül, amit létrehozott, minél többen ismerjék és elismerjék. Mi történt akkor hát? Valószínűleg semmi más, mint az, hogy a magyar filmművészetet is elérte valamiféle „új hullám”. Nem a filmtudomány periodizációja értelmében. Hanem egyszerűen a „valami más”, az „újakra készülés”, a „mi korunk valóságát új módszerekkel” megmutatni szempontból. Az új társadalmi jelenségeket új formanyelven megalkotni — értelemben. Ehhez felnőtt egy új filmgyártó szándék. Rendezők, operatőrök, színészek, akik a hatvanas években még gyerekek voltak, és akiknek már nem a szórakoztatás lett a céljuk, nem is érdekesen, izgalmasan felmutatni elmúlt korokat (s nekik elmúlt korszak a háború utáni is. mindaddig, amíg ki nem léptek az általános iskolából, ami sokunk számára ifjúság — az nekik történelem). Egyetlen dolog érdekelte és érdekli őket; hitelesen beszélni közös dolgainkról. „A hitelesség kihívása” lett művészetünk esztétikai iránytűje. Dokumentarista és nem dokumentarista eszközökkel egyaránt a mai magyar valóság, társadalom kérdéseit akarják megfogalmazni. Sokszor ügyetlenül, sokszor unalmasan, sokszor a filmművészet eddig létrehozott formanyelvének ismerete nélkül, vagy éppen a klasszikus filmcsinálási, képdramaturgiai módszer elutasításával. , Természetes hát, hogy mi nézők idegenkedve nézzük őket. Természetes, hogy a kritika elutasította őket. Joggal, mert termékeik — hiába kapták újszerűségként fesztiváldíjaikat — nem voltak mesterségük kiváló alkotásai. Nem tudták megértetni magukat, sokszor mintha nem is akarták volna. A néző, aki szórakozásra vágyott, vígjátékra, kikapcsolódásra, persze felhördült. Szerencsére napjainkban mindez oldódik, a rendezőink egyre jobban érzik, hogy magvas mondanivalójukat el kell — minden körülmények, előzmények után is — juttatni a nézőhöz. Mert másképp elvész az, amit mondani akar, mert másképpen nincs értelme annak, amit csinál. S ennek ellentéteképpen mintha felnőtt volna az a közönség, amely örül annak, hogy a magyar film szellemi izgalmat teremt maga körül (ha eszközei még idegenek is néha), örül annak, hogy alkotásaiknak társadalmi erőtere van (ha nem is mindig ért egyet a kérdésfeltevéssel), egyszóval már nem általánosít, nem szidja válogatás nélkül azt a filmtermést — amely az övé! Mindenekelőtt az övé, az ő problémáiról, hazai talajon szól, és ő is tartja el. Szerencsére megszűnőben van az a divat, amely elutasította gondolkodás és sokszor ismeret nélkül az új, a most jelentkező magyar filmet. Szerencsére új filmjeink „közönségnyelvűbbek”, mint a korábbiak. S jobbak is. A film- és a tv-művészek szövetségének nemrég megtartott közgyűlésén a mindkét oldalú felelősség felvetődött. S filmalkotóink és műveik és a nézők kapcsolatát érezték legproblematiku- sabbnak. A nagy hagyományú magyar filmgyártás mindig valóságos — számbeli — teljesítményein túl, művészi értékeivel tudott jelen lenni a világban, s ezekkel az igazi értékeinek megtartásával kell megnyernie legfontosabb csatáját — saját közönsége osztatlan szerete- tét. Sz. M. „A Békéscsabai 7. sz. Általános Iskola 1981. június 13- án délelőtt 9 órakor tartja önálló működésének utolsó tanévzóró ünnepségét.” Így szólt a meghívó, s aztán megtartották a rendezvényt is, a tanévzárót, amely tulajdonképpen olyan volt, mint a többi. A gyerekek alig várták, hogy véget érjen, s kezdődjék a vakáció, a pedagógusok pedig • tudták, nem kis munka vár még rájuk. Egy tanévzáró értekezlet, az utolsó, ünnepélyes, no és az átszervezéssel kapcsolatos tennivalók, hiszen az intézmény nem szűnik meg, csupán az önállósága; a 2. sz. iskolához kapcsolják. A tanévzáró értekezlet már torokszorítóbbra sikerült, hiszen a tantestület, a mintegy 30 nevelő meleg szeretettel búcsúztatta nem csupán az iskolát, de azt is, aki immár 18 éve igazgatja, a nyugdíjba vonuló Zsilinszky Ádámot. És amíg az események peregtek, nagy energiával folyt a kutató munka. Zsilák Mihály, az iskola nyugdíjas pedagógusa időt, fáradságot s energiát nem sajnálva rótta a kilométereket. Azt az 1700 egykori diákot próbálta felkutatni, akik 1954. és 1980. között végeztek az s- kolában. Gyorsan tegyük hozzá, útja sikerrel járt. ösz- szesen 1430 volt tanuló sorsát sikerült így megtudni. Mi lett belőlük? Hogyan állták meg helyüket az életben? Ezek voltak a nagy kérdések, és mint most, ezen a nagy számvetésen kiderült; szép eredményt mondhatnak magukénak a 7-es iskolában tanított pedagógusok is. Mind a 136-an, hiszen a felkutatott egykori tanítványoknak csupán 3 százaléka nem érezte szükségét annak, hogy továbbképezze magát. A többiek, ilyen-olyan iskolában folytatták tanulmányaikat. Minderről már Zsilinszky Ádám igazgató beszélt a június 20-án délután megrendezett öreg diákok találkozóján. Az ifjúsági házban már a kezdés előtt gyülekeztek az iskola volt tanulói. Az ajtóban többen tanácstalanul megálltak, körülnéztek, te-' A békéscsabai Városi Tanács művelődésügyi osztálya ezen a nyáron is megrendezi a szlovák nemzetiségi gyermek- és ifjúsági olvasótáborokat. A hatodik országos szlovák nemzetiségi olvasótábor június 29-től július 8-ig tart. Helye a békéscsabai szlovák kollégium, illetve a szlovákiai Zvolen. Hétfőn a tábornyitás után csoportokat szerveznek. majd ismerkedési esten találkozhatnak egymással a táborlakó fiúk-lányok. A következő napokon különböző módon gyakorolhatják anyanyelvűket a diákok. Az utolsó évzárón kintetükkel ismerős arcokat kutatva. Később, kis csoportokba verődtek a volt osztálytársak, a szerencsésebbek még egykori osztályfőnöküket is üdvözölhették. A nagyterembe már így, együtt vonultak be, hogy meghallgassák a nyitó szavalatot — Petőfi. Szülőföldem című versét —, majd Zsilinszky Ádám ünnepi beszédét. Az igazgató elsőnek a volt kollégákat, s a szülői munkaközösségek elnökeit köszöntötte, majd elmondta, hogy a város legrégibb iskolája most megszűnik, ám az élet megy tovább ... Nem volt könnyű e rendezvény megszervezése. de össze kellett iöiienek az egykori diákok, hogy maid később rendszeressé váljanak ezek a találkozók. Ezt követően beszélt arról, hogy szeretnék az iskola sorsát, múltját feldolgozni, s e munka első lépéseihez tartozott az egykori diákok felkutatása. Köszönetét mondott Zsilák Mihálynak, szorgos, gyűjtőmunkájáért. A találkozón mintegy százan vettek részt, sokan isTalálkozhatnak Klára Jarun- ková írónővel, aki a mai szlovák irodalomról tart előadást, Lubos Jurikkal, aki az ifjúsági irodalomról beszél. Megismerkedhetnek a pozsonyi általános és középiskola tanulóival, nevelőivel, tanulhatnak műelemzést, szlovák dalokat, részt vehetnek vetélkedőkön, filmvetítéseken. Július 4-én lesz a táborzáró, de ezzel még nem fejeződik be a program. Másnap háromnapos szlovákiai autóbusz-kirándulásra indulnak, ahol Zvolen városával és környékével ismerkedhetnek meg a gyerekek. Ugyancsak június 29-én meretlen helyre költöztek, mások nem tudták szabaddá tenni ezt a délutánt?, s voltak tanárok, s diákok, akik már eltávoztak az élők sorából. Rájuk, a rendezvény résztvevői, egyperces néma felállással emlékeztek. Az öreg diákok nevében Aszódi János köszönte meg a rendezvény megszervezését, majd „Apó” — mert Zsilák Mihályt sokan csak így ismerik — örömmel számolt be arról, milyen szívesen fogadták egykori diákjai. „Itt van az öreg Cola — mondták. S már gömbölyödött is a képük, én meg csak néztem, mi lett a kis krunku- jokból” — emlékezett e találkozásokra hálásan Zsilák Mihály, a résztvevők nem kis derültségére. Az öregdiák-találkozóra lemezlovast is hívtak, hogy mód legyen a táncra, az ismerkedésre. Nos, annyi volt a mesélnivaló, hogy a tánc elmaradt. Talán majd egy következő alkalommal... nyílik a szlovák úttörő olvasótábor a szlovák kollégiumban. A tíznapos tábor napirendjében délelőtti és délutáni csoportos foglalkozások szerepelnek. Ezeken először játékos formában felmérik a nyelvtudást, majd nyelvtani, irodalmi foglalkozásokon, kötetlen beszélgetéseken fejlesztik azt. Az úttörők is találkoznak Klára Ja- runková írónővel, tartanak városismereti vetélkedőt, filmvetítést, szlovák dalokat tanulnak, különböző vetélkedőket rendeznek, s végezetül — július 5-én — autóbusz-kirándulásra indulnak Szlovákiába. KÉPERNYŐ Farkasok Vasárnap este Csurka István szatirikus játékában, a Nagytakarítás címűben hangzott el egy mondat, miszerint azt, hogy lakni, csak az tudja, aki nem lakik... Meg van egy másik közismert kiszólás ‘ is: hazánkban mindenki lakik valahol. Nos, a tévé ezen a héten még két, vitathatatlan ellenpéldát mutatott meg a lakni vagy nem lakni témakörben. Az egyik volt a szerda este sugárzott Sóder című emlékezetes tévéjáték, s két nap múlva, ugyancsak a főműsorban az Ítélet előtt című sorozat újabb része, a Farkasok című tévéfilm. Persze, egyedi és nem általánosítható eset az is, amit Zimre Péter leírt e bűnügyinek tűnő történetében. A dramaturgia klasszikus szabályai szerint készült szövegkönyvből egy átlagos, amolyan jó közepes tévéfilm készült Bohák György rendező irányítása mellett. De néhány „apróság” mégis akadt, ami már-már katarti- kus élmények . hordozójává tette ezt a filmet. Az egyik ilyen a farkasok- emberfajta hű, bár néha elnagyolt bemutatása.' Mert a cím elsősorban nem családnévként értelmezhető. És ezek a farkasok valahogy szaporodnak. Körülményeik, néha lehetőségeik is úgy alakulnak, hogy azzá legyenek. Mindenki tud mondani példát rá, saját környezetéből. Legtöbbször persze nem ilyen tragikus a végkifejlet. Elhúzódik, s évtizedeken keresztül rombol, tesz tönkre közösségeket, családokat, semmisít meg jobbító célokat. Legtöbbször az a bizonyos meghatározó, farkassá tevő körülmény az okból céllá válik. Hamis életcéllá, amelyért marni, taposni, al- jaskodni kell. Mindannyiunkon múlik, hogy minél kevesebb farkas legyen ... A másik „apróság”, amely igazi művészi élménnyé emelte ezt a tévéjátékot, az Gobbi Hilda játéka, alakítása volt. Üjabb virágkorát éli — mondhatnék, ha az iránta érzett végtelen nagy tisztelet, és az elmúlt évtizedek alatt tapasztalt tehetsége erre nem cáfolna rá. Igaz, ritkán látjuk a mozi- és tévéfilmeken Gobbi Hildát. De minden újabb alakítása egy- egy csodás fényű drágakő; tökéletesebbé téve saját életművét, gyarapítva a magyar színművészet kincsestárát. Legutóbb, úgy másfél évvel ezelőtt láthattuk a képernyőn Galgóczi Erzsébet Használt koporsó című tévéjátékának főszerepében. És most egy felejthetetlen monológot, egy életet összesűrítő beismerő vallomást mondva- játszva. Amire aligha lehet méltó jelzőt találni... (Nemesi) Nagy Ágnes Nemzetiségi olvasótáborok Békéscsabán MAI MŰSOR KOSSUTH RÁDIÓ 8.25: Tűnődés a „Gyorsuló idő”-ben. 8.55: Hangképek a Magyar Rádió 1980-as népzenei fesztiváljáról. 9.44: Liliompalota. 10.05: MR 10—14. 10.35: Gulyás Márta zongorázik, Éder Pál hegedül, Horváth László klarinétozik. 11.20: Sándor Judit és Udvardy Tibor daljáték- és operettfelvételeiből. 11.40: . . . hogy hosszú életű légy e földön. 12.20: Ki nyer ma? 12.35: Törvénykönyv. 12.50: Hangverseny délidőben. 13.45: Verbunkosok, nóták. 14.25: Kóruspódium. 14.40: Élő világirodalom. 15.10: Disputa arról, hogy savanyú-e a szőlő? 16.05: Kamaramuzsika. 17.07: Munkahely, munkaerkölcs, beilleszkedés. 17.32: Ennio Morricone filmzenéiből. 17.45: A Szabó család. 18.15: Hol volt, hol nem volt . . . 19.15: Puccini operáiból. 20.09: Mozgástér. 20.39: A ménesgazda. 22.20: Tíz perc külpolitika. 22.30: Philip Jones rézfúvós- együttese játszik. 22.50: Kihaló mesterségek. 23.00: Az MRT szimfonikus zenekara játszik. 0.10: Németh Zoltán táncdalaiból. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: Virágénekek. 8.20: Vonzások és változások. 8.33: Társalgó. 10.00: Zenedélelőtt. 10.36: Délelőtti torna. 12.16: Beethoven: F-dúr románc. 12.25: Gyermekek könyvespolca. 12.33: Melódiakoktél. 13.29: Éneklő Ifjúság. 14.00: Kettőtől hatig ... 18.00: Tip-top parádé. 18.33: Népdalkörök országszerte. 18.53: Történeteim : Királyhegyi Pál. 19.23: Teremtés és programozás. 19.33: Csak fiataloknak! 20.33: A Rádió Dalszínházának Offenbach-ciklusa. 22.31: Cigánydalok. 23.15: A tegnap slágereiből. III. MŰSOR 9.00: Szimfonikus zené. 10.10: Rimszkij-Korszakov: Az aranykakas. Közben: 11.05: Külpolitikai könyvespolc. 11.20: Az operaközvetítés folytatása. 12.31: Üj lemezeinkből. 13.07: Magyar irodalmi arckép- csarnok. 13.27: Dzsesszfelvételekből. 13.45: Kamarazene gitárral. 14.28: Zenekari muzsika. 16.00: Labirintus. 16.15: Ország — város. 16.45: Szerelmi bájital. 17.35: Harminc perc alatt a föld körül. 18.05: A Japán Rádió szimfonikus zenekarának hangversenye. 19.49: A Kaukázus népköltészete. 20.09: Brahms-felvételeinkből. 21.43: A Magyar Rádió és Televízió énekkarának madrigál felvételeiből. 22.03: Bemutatjuk új felvételeinket. SZOLNOKI STŰDIÓ 17.00: Hírek. 17.05: Slágerek zenekari előadásban. 17.10: A kiskertek kedvelőinek. Szerkesztő: Pais Judit. 17.25: Faragó Laura énekel, a túrái Szaszkó József cite- rázik. 17.40: Segítünk: Riporter: Dalo- csa István. 17.50: Megzenésített Brecht-ver18.00: Alföldi krónika. 18.15: Dalok a Bojtorján együttes nagylemezéről. 18.26—18.30: Hírösszefoglaló. Lap- és műsorelőzetes. BUDAPEST, I. MŰSOR 15.45: Hírek, (f.-f.) 15.50: Történetek a zenéről — Joseph Haydn. 16.20: Kuckó, (ism.) 16.50: Stop! 16.55: Szemesnek áll a világ, (f.-f.) 17.10: Szól a nóta. 17.40: Reklám, (f.-f.) 17.45: Viharsarok három tételben. (f.-f.) 18.15: Másfél millió lépés Magyar- országon 19.00: Reklám, (f.-f.) 19.10: Tévétorna. 19.15: Esti mese. 19.30: Tv-híradó. 20.00: Aranyásók Alaszkában. 21.00: Szép szó. 22.00: Cigányfilm. (f.-f.) 23.10: Tv-híradó 3. II. MŰSOR 16.00: A XI. veszprémi tévétalálkozó műsorából. Csurka István: Ki lesz a bálanya? 18.05: Váljunk el! 19.00: Kereszty András: Hívójel. 20.05: Páskándi Géza: Vendégség. 21.00: Zenés Tv-színház. Leánykérés éjjel kettőkor. 21.40: Tv-híradó 2. 22.00: Csehszlovákia—Magyarország. Női-férfi atlétikai verseny. BUKAREST 16.05: Iskolatévé. 17.30: Zenés összeállítás. 17.40: fiatalok klubja. 18.25: Fórum. 18.50: A legkisebbeknek. 19.00: Tv-híradó. 19.25: Gazdasági figyelő. 19.45: Az egészséges életmód. 20.10: Képtelen esetek. Román tv-játék. 21.50: Irodalmi összeállítás. 22.05: Tv-híradó. BELGRAD, L MŰSOR 17.10: Tv-napló. 18.15: Napszárnyúak. 18.45: Népi muzsika. 19.15: Rajzfilm. 19.27: Ma este. 20.00: Jelek 21.00: Külváros. II. MŰSOR 19.00: A JKSE története. 19.27: Ma este. 20.00: Szórakoztató zenei műsor. 20.45: Legendák ma. 20.55: Dokumentumműsor. 21.15: 24 óra. 21.40: Iskolatelevízió. színház 1981. június 23-án, kedden este 20 órakor Nagyszénáson: SEGÍTSÉG, VÁLUNK! MOZI Békési Bástya: 4 órakor: A fekete kutya, 6 és 8 órakor: A királyi biztos szeretője. Békéscsabai Szabadság? de. 10 és du. 4 órakor: A XX. század kalózai. 6 és 8 órakor: Mindhalálig zene. Békéscsabai Terv: fél 6 órakor: Harmadik típusú találkozások I., II. rész. Gyulai Erkel: Fogadó az „örök világossághoz”. Gyulai Petőfi: 4 órakor: Háir, 6 és 8 órakor: Üzenet az űrből. Orosházi Partizán: fél 6 órakor: Pokoli torony I., II. rész. Szarvasi Táncsics: 6 és 8 órakor: A svéd, akinek nyoma veszett, 22 órakor: Zsaru.
