Békés Megyei Népújság, 1981. június (36. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-21 / 144. szám
1981. június 21., vasárnap NÉPÚJSÁG Mindkét lábammal a földön állok Portré Szilágyi Tiborról — Tegnap este a Deficitben, az elmúlt esztendők legsikeresebb színdarabjában. Csurka István darabjában játszottam. Ezt a szerepet tizenhét éves pályafutásom egyik legfontosabb állomásának tekintem. Elmondhatatlan boldogság a színésznek, hogy estéről estére egyetlen üres széket sem lát lent a nézőtéren, és a pénztár előtt is mindig 20—30 reménykedő várakozik. Ez olyan plusz izgalmakat jelent minden este, mintha mindig premier lenne. Ha a pálya örömét mérni lehetne! Nekem ez különleges öröm. — Általában miként mérlegeli, fogadja a szerepeit? — Az utóbbi években kicsit beskatulyáztak az entel- lektüel, intrikus szerepkörökbe. A Deficitben szerencsére nem ilyen a szerepem. Alkati sajátosságom révén inkább korombeli intellektu- elleket alakítottam, ez rendben is lenne, de biztonsági okokból vágták hozzám, többnyire szelekció nélkül ezeket a feladatokat. S ez azért fáraszt, mert így nem tudtam többet mutatni magamból. Az utóbbi időben azonban a Vígszínházban már szélesebb, gazdagabb skálán játszhatom, minden szerepem különböző. — Hogyan emlékezik vissza a pályaindulásra, a kezdés éveire? — A főiskola után sokfelé hívtak, de pályakezdésemet eleve eldöntötte, hogy utolsó éves főiskolásként Kecskemétre hívtak a Makrancos hölgy egyik főszerepének, Petruchio figurájának eljátszására. Óriási siker volt, két évig futott a darab. Közben két makrancos Katát is „elfogyasztottam”. Szerencsés, sorsmeghatározó szerep volt számomra. Tíz évvel később, már jobb színészként újra találkoztam ezzel a meghatározó szerelemmel a pesti József Attila Színházban, s ott is két Kata mellett játszottam hosszú ideig. Három év Kecskeméten! Fantasztikus jó iskola volt. Egy sor remek főszerep! Innen utam egy évadra Veszprémbe vezetett. Majd jött a Thália Színház, ahol először találkozhattam Csurka Istvánnal a Ki lesz a bálanya? című produkciójának bemutatása alkalmából. Következett a József Attila Színház, majd végezetül a Nemzeti Színházban eltöltött esztendők. Mindehhez hadd tegyem hozzá, mindig sikeres színész voltam, sohasem sértődöttségből mentem el egyik helyről a másikra. — Milyen szerepeket vállal mégis szívesen? — Nagyon is objektiven értékelem a szerepeimet. Főleg azok érdekelnek, ameA Deficitben lyek megformálása feltétlenül valamilyen gondolati megközelítést igényel. Azok a szerepek egyáltalán nem izgatnak, amelyekben csupán az erő, a férfiasság, tehát a külsődleges megközelítés módozatai dominálnak. Közhely ugyan, de engem az ember a maga problémáival együtt nyugtalanít. — Ismeri önmagát, egyéniségét? — Azt tudom elsősorban, hogy én milyen ember vagyok a szerepeim mögött... Azt hiszem, úgy éltem és úgy élek, hogy sohasem teszek magamnak szemrehányást, vagy nem kényszerülök hazugságra. A meggondolatlanságig őszinte és egyenes vagyok. Különösebb hátrányát ennek mindeddig még nem éreztem, de nem volt előnyömre sem. Azonban sem az elszerződéseim, sem az őszinteségem nem gondolkodtattak el, hogy ez most jó nekem vagy sem. — Vándorlásainak oka mégis miben keresendő? — Ha véginézem korosztályom képviselőit, nem állítom, hogy egyedülállóan, de első vagyok azok között, akik a legtöbbet dolgoznak. Mintegy hatvan színházi szerep áll mögöttem. De én türelmetlen vagyok! Sikertelen színházi szezon után nem tudok többé várni. Meggyőződésem, hogy egy színésznek nem feltétlenül egy intézményhez kell hűségesnek lennie, sokkal inkább a hivatásához. Érdektelen, hogy ezt hol, merre gyakorolja. Az emberben valamiféle művészi hiúság lakozik, olyan helyre kíván kerülni, ahol a napi formát, képességet maximálisan igénybe veszik. Ezt tartom egyedüli egészséges állapotnak. — Sok színház, sok társulat, más emberek. Mindig sikerült beilleszkedni? — Az az alkat vagyok, akit eleve doppingol az új környezet, főleg, ha többet érőnek ígérkezik. El akartam fogadtatni magam, és egyúttal mindig bizonyítani akarom a közös vállalkozás értelmét. — Eredményeinek persze előfeltételei voltak. — Szorgalmas vagyok, a felkészülést komolyan veszem. Az az elvem, minden lehetséges munkát bele kell fektetni abba, amit csinálunk, hogy öröm legyen. Ha nem sikerül valami, nem kell magamnak szemrehányást tennem, hogy nem dolgoztam. A sikernek persze sok más összetevője is van, a színjátszás kollektív műfaj. Az eredményekhez hozzájárul az is. hogy a magánéletemben pontos, megbízható vagyok, s ez a színházi munkámban is megmutatkozik. — Megtudhatnánk valamit a magánéletéről? — Ugyanúgy létezem, mint mások, vásárolok, közlekedem stb. Feleségem van, s kialakult, nemcsak szakmabeliekből álló baráti köröm. Pályám szezonban teljesen leköt, szabad idő csak a nyári szünetekben van, ilyenkor utazom, járom a világot. Szenvedélyesen érdekel a környező világ, ezért Az Őfelsége komédiása című Bulgakov-darabban (MTI-fotó — KS) is tanulok nyelveket, szemmel tartom a sajtót. Minden jelentős színházi bemutatót megnézek, ismerem a magyar színházi életet. — Miként értékeli az eddig megtett utat Szilágyi Tibor? — Pályámnak komoly fejlődési íve van, magam is tapasztalom évről évre, hogy egyre inkább szelektálok, hangsúlyos és kevésbé hangsúlyos részek között. Már korántsem olyan fontos minden részlet. Tizenhét évvel ezelőtt még jóval kevésbé tudtam átélni egy-egy játékot. Éppen tegnap gondoltam rá, hány színházi estét játszottam már azóta végig! Ma már le tudok mondani bizonyos dolgokról. Persze nem szeretném, ha azt hinnék rólam e beszélgetés után, hogy Szilágyi Tibor tökéletesen sikeres ember. Vannak nekem is rossz napjaim, és nem vagyok mindig boldog, azonban arra törekszem, hogy az legyek. Azt hiszem, van humorérzékem. Ehhez a pályához nagyon is kell. S ha netán megvádolhatnak azzal, hogy nagyképű vagyok, azt kell mondanom. én mindkét lábammal a földön állok, mért kellene hát eltitkolnom, ha sikerül valami? Magamat sohasem csapom be. Szémann Béla A 22-es csapdájában Kern Andrással és Kozák Lászlóval Szent Iván napja északon Röviden A VESEKŐ ELLEN A müncheni-grosshaderni urológiai klinikán kipróbáltak — egyelőre 16 betegen — egy eljárást, amellyel a vesekövek bizonyos fajtái sebészi beavatkozás nélkül, mechanikai lökéshullámokkal felapríthatók. A homokszem nagyságú töredékek azután néhány napon belül kiválasztódnak a vizelettel. A kezelendő beteget vízfürdőbe helyezik. A készülék lényegileg egy ellipszis alakú, a vízbe merülő reflektor, amelynek egyik gyújtópontjában rövid szikrakisülésekkel lökéshullámokat hoznak létre. Ezeket a reflektor nyalábosa. és a vesekőre irányítja. A kő helyét előzőleg röntgennel állapítják meg. Már öt év óta dolgoznak ennek a — még csak a kísérleti szakaszban levő — eljárásnak és a hozzá szükséges berendezésnek a kifejlesztésén. GLECCSERFÜRÁS Szovjet szakemberek a Spitzbergáknak Amundsen- ről elnevezett gleccseregyüttesében átfúrtak egy glecs- csert. A hő hasznosításával megvalósított fúrás 586 méter mélyre hatolt a gleccser belsejébe. A szakemberek a gleccser rétegeinek állapotáról, az olvadékvízről és annak súlyáról. s az évszázadokkal ezelőtt képződött jégrétegekről kívánnak adatokat kapni. Ezeknek a kiértékelése révén megismerhetik a glecs- cserek keletkezésének törvényszerűségeit, és azt, hogy miképp hatnak azok a földkéregre a sarkkörön túl. Szovjet tudósok már évtizedek óta dolgoznak a Spitz- bergák szigetcsoportján, ahol a viszonylag kis területen csaknem minden gleccsertípus előfordul. Radarral már mintegy hatvan gleccsert vizsgáltak meg. BÉLYEG HELYETT — AUTOMATA Az NSZK postája ez év elejétől az ország kilenc városában kísérletképpen elektronikusan vezérelt levélbélyeget pótló automatikákat állít fel. Ezek tizennégy különböző értékű felülbélyegzést végeznek. Az automata -zöldes színű, a postákürtöt és a Deutsche Bundespost feliratot feltüntető 'ragszalagokkal látja el a leveleket, s azokra rányomja a kiválasztott értéket. Ellentétben a szokványos bélyegautomatákkal, ezekbe 10 pfennig és 5 márka között pénzdarabokat lehet bedobni, s a gép kiadja a visszajáró összeget. A természeti népek nagy ünnepe Szent Iván napja: — június 24-e — a nyári napforduló. Régi pogány szokás szerint tüzet gyújtottak ilyenkor szerte a világon, északon és délen, finnek, angolok és olaszok, oroszok és franciák, hogy fényével meghosszabbítsák az attól kezdve rövidülő napot. Csak a Hortobágy környékén nem ünnepük, ki tudja, miért nem? De a Dunántúlon le- hántják a nyírfa kérgét, botokra tűzik, és Iván-nap előestéjén meggyújtva járják vele a falut. Sok helyt felújítják napjainkban a tűzug- rást (milyen szépen megírja Móra Ferenc Négy apának egy leánya című regényében!). Finnországban a legöregebb belvízi hajót vízre bocsátják ezen az esten, feldíszítik nyírfaágakkal, s így vonulnak az ünnepi máglyához. A Seura Saarin — a Békesség Szigetén — állítják a legnagyobb máglyát. Ahol nemcsak a világ legszebb falumúzeuma van, de Kekko- nen elnök háza is. Tizenkét hatalmas, kiöregedett. bekátrányozott bárkát raknak gúlába, s meggyújtják este tíz óra tájban. Világos van ilyenkor még, hiszen ezen az esten a nap alig pihen, és be sem sötétedik. A vízen csónakok százai, s a tűz közelében népünnepély. Másutt már kora délután ég a tűz. Nem mindenütt szokás már, hogy öreg csónakot áldozzanak fel pogány módra. Egyik helyen kisebb pásztortűz ég, másutt egész éven át gyűjtik a száraz ágat torony formájú állványra téve, s aki arra jár, hozzá tesz egyet-egyet. Vas és Zala megyében is egész éven át készülnek a legények a tűzgyújtásra öreg seprűk gyűjtögetésével. Suomiban nagy csendben veszi körül öreg és fiatal a máglyát, falun-városon. Nem szervezik, de rend van. és különös áhítattal nézik a lobogó lángot azon az esten, amire annyira vártak, mert a napot, a fényt hozta el számunkra, s amitől ugyanakkor búcsút kell mondaniuk. Északra, a Lappföldre mennek ilyenkor, ahol amint lemegy a nap, nyomban fel is kel. A rövid, alig kéthónapos nyár delelője ez, kísértetiesen közeledik az ősz. Kegyetlenül szép ünnep Ju- hani ünnepe, vagyis Jánosé; innen a finn neve: János napja. De Szentivánéj még Shakespeare-nél is. A finnek számára a napfény többet jelent, mint számunkra. A nap, a fény utáni vágyakozás áthatja egész életüket, kultúrájukat. Mert hiába olvad el a főváros utcáin, járdáin a jég, mert fűtik, hiába még a lappok vigassága is színekben, sárgákban, kékben, vörösben, hiába a fényt befogadó nagy ablakok a régi parasztházakon is, a napot pótolni nem lehet. Délre menekült nagy írójuk, Mika Waltari is regényeiben. s ha másképp nem tehette, hát Rómában és Egyiptomban keresett példát. Furbsa ellentmondás: az európai turisták vándorlása feltűnően megnőtt északra, így Finnországba, míg a finnek naposabb égtájat keresnek pihenésre, és a lányok szívesen mennek férjhez is déliekhez. A napfény, madárdal, virág. gyümölcs utáni vágy életformáló erő a finnekben. Mennyi válogatottan szép zöldség, gyümölcs a finn piacokon, már Szent Iván éje előtt görögdinnye, s szinte nemzeti eledelül: paradicsom! És virág éppúgy, mint minálunk. vagy még több és szebb talán. A mezei virágok, a pipacs, szarkaláb. gyöngyvirág nagyobbra nő, mint a mi rétjeinken, erdőinkben. Hiába hűlnek le az éjszakák még nyáron is gyakran alig a fagypont fölé, napközben átmelegszik a vékony termőföld alatti gránit, s a pára és a sok fény gyorsan neveli a növényeket. A burgonyát június végén vetik, s már augusztus elején felszedik. A vetés beérik hat hét alatt. A sovány föld, a végtelen szürke tél, a szigorú történelmi sors szerénységre szoktatta a finneket. Hosszú évszázadok tették a kenyerét nemzeti eledellé. Boltokban, előre készítve, szárítva, tizenötféle kapható ma is. Éhínség idején, s ez bőven volt, 1542—45-ben, 1601— 1602-ben, 1655—57-ben, 1867 —68-ban, hogy csak néhányat említsünk, halomra pusztult az ember, fenyőkéreggel pótolták az árpalisztet, s erdei bogyókkal, sóskával. borsóval sokszor. És számolva a mérgezés veszélyével is: pelyvával, szalmával, 1918-ban pedig lenmaggal. Hogyne maradt volna meg még a mai életben is az éltető napfény ünnepe, Szent Iván napja, nemzeti ünnepnek. Koczogh Ákos Egészség — higiénia Nyaralni — gyerekkel? Most a nyár elején minden jel azt mutatja, hogy az idén is sok ezer Békés megyei család a nyaralásra készül. Ilyenkor orvosi tanácsok is el szokták kísérni az üdülésre készülőket; hogy ne ugorjának felhevült testtel a hideg vízbe; hogy ne feküdjenek a napon addig, amíg össze nem égetik a bőrüket; hogy kinek ajánlatosabb a hegyek között nyaralni; kinek való inkább a Balaton; meg, hogy a külföldi utak nem arra valók, hogy habzsolva az élményeket, egy évre halálosan kifáradjon tőlük az ember. Néhány gondolat most arról, mit ajánhatunk azoknak, akik kisgyermekkel kelnek útnak. Akár vidéki rokonhoz, akár üdülőbe, akár hétvégi telekre visz is az út — érdemes gyerekkel együtt utazni. Persze, így nem lesz olyan kényelmes a nyaralás, de mégsem jó, hogy rokonra, barátra bízva otthon hagyjuk a gyerekeket, hiszen év közben kevés idő jut rájuk. Legalább a nyaralás közben érdemes sokat együtt lenni velük. A meghitt, őszinte beszélgetések, egymás megismerése, mélyebb megszeretése ilyenkor mindennél több alkalmat kínál. Van néhány tanács arra, hogyan lehet elkerülni a nyaralás közben is leselkedő veszélyeket, legalábbis ami a szülő-gyermek kapcsolatot gyakran beárnyékolja. A tömény együttlét azzal a veszéllyel jár, hogy a szülők állandóan nevelni akarnak, holott éppen a kikapcsolódásra, kényelmes lazításra volna inkább szükség. A gyerekek szabadabb kalandokat várnak a nyaralástól, személyiségük gyorsabb kibontakozását élik át ilyenkor. Ebből nem szabad, hogy fárasztó viták legyenek! Ismerjék csak meg a kis kamaszok a vidéket, próbálják ki ügyességüket! Éljenek át kötetlenebb kalandokat, mint otthon a leckeírás, az esti szabvány tv-zés megunt kereteibe szorítva. Az első napokban nyűgösek a gyerekek, nem találják a helyüket — főleg, ha esik az eső. Ilyenkor a közös játékok, régi élményekből szőtt mesék, a szülőkkel átélt együttes élmény — és főleg a derűs türelem — mindent megold. Ne tekintsük a nyaralás napjait sem hízókúrának, sem erőltetett sportteljesítményt ne várjunk tőlük. Az állandó fegyelmezés, tiltások között kedvetlenül telik az idő. Maradjanak fönt nyugodtan este egy-másfél órával tovább, és nyugodtan heverészhetnek többet, mint a reggeli iskolakezdés hónapjaiban. A gyermekek mindig megtalálják egymás társaságát. csak arra kell vigyázni, hogy a felnőttek pihenését ne nagyon zavarják, hogy mindegyik korosztály a maga ízlése, életritmusa szerint tölthesse el azt a 2—3 hetet, amit nagyon találóan „szabadságinak nevezünk. Az okos szó, a kellemes beszélgetések, a közösen végzett házimunka a nyaralás nagy. rejtett, de éppen ezért hatásos nevelési módszere. Érdemes ebben nagyvonalúnak lenni. Dr. König János, a Vöröskereszt egészségügyi munkabizottságának elnöke
