Békés Megyei Népújság, 1981. június (36. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-20 / 143. szám

1981. június 20., szombat e Hol van már a racsnis fúró... A kardosi Egyetértés Tsz gépműhelyének udvarán ta­karos rendben sorakoznak a kombájnok. Ez utóbbiak a főszereplők, hiszen közeleg az aratás és az azt megelőző gépszemle. Bálint Mihály műhelyvezető magyarázza: — Május 3-án kezdtük a kombájnok nagyjavítását. N”olc már elkészült, még egy SZK-n dolgoznak. Sajnos, sok gondot okozott az idén az alkatrészellátás. Kevés volt az E—512-eshez és 516* oshoz. De bajban vagyunk egy Rába—245-össel is. Se­hol nem kapunk a főten­gelyhez hajtókarcsapágyat és nyugvó csapágysort. Pedig kétszer jártunk miatta Győr­ben, voltunk Pesten és az ország más részein is. Sok géppel vagyunk így, ezért gyakran barkácsolnak az em­berek. Demcsák Pál műszaki ága­zatvezető helyesel: — Szerin­tem eleve a főtengellyel együtt kéne árusítani a csapágyakat, nem lenne járványok (elsősorban him­lőjárvány) pusztította az ele­mi szociális létfeltételekkel sem rendelkező battonyai soknyelvű szegényeket. A mozgalom egyik vezetőjének, Nagy György Andrásnak két év leforgása alatt hat kiskorú gyermeke közül öt halt meg akkor még gyógyíthatatlan­nak tűnő betegségben, him­lőben, vagy „toroklobban”, s közülük egyik sem érte meg a 10. életévét! Mindezek a tényezők ter­mészetesen a végletekig ki­élezték a társadalmi ellent­mondásokat, s amikor a bat­tonyai agrárproletárok hírül vették az orosházi és békés­csabai május elei eseménye­ket, maguk is erőteljesen szervezkedni kezdtek. Moz­galmi tevékenységüket a Bat- tönyától alig 20 kilométerre levő aradi szociáldemokraták is támogatták. Mindez be­szédesen azt is bizonyítja, hogy a történelmi Viharsa­rok kialakulása idején nem ismert közigazgatási határo­kat! 1891. június 21-én elter­jedt annak a híre, hogy a földművelési minisztériumtól leirat érkezett a községi elöl­járósághoz a munkabér fel­emelésére, az aratórész igaz­ságosabb elosztására, s a bé­relt kukoricaföldek utáni pénzbeli szolgáltatások eltör­lésére. Egy román származá­sú battonyai agrárproletár, Pakurár Demeter követelte leghangosabban ezeknek az állítólagos intézkedéseknek nyilvánosságra hozását. A szolgálatot teljesítő csend­őrök azon nyomban letartóz­tatták, s a piactéren tettlege­sen is bántalmazták. Helyé­be a magyar Nagy György ilyen gondunk. A végén a sok utazás miatt az árának többszörösébe kerül, mire megszerezzük a szükséges al­katrészt. * * * Ketten munkálkodnak még a félkész SZK kombájnon. Zahorecz János 31 éve dolgo­zik a szakmában. — Húsz évig traktoros, tíz évig kombájnos voltam. A téesznek 13 éve vagyok tag­ja. Azelőtt a szarvasi gépál­lomáson dolgoztam. Volt ott még Hoffer traktor, HC- és Balaton kombájn. Egysze­rűbbek voltak azok a gépek, a barázdában javítottuk őket. Igaz, nem is nagyon ugrálhattunk velük. Lassan haladtak, ezért például, ha Szarvasról kivittük őket ör- ménykútra, tavasztól télig ott maradtak. Akkoriban fül­ke nélküli, rázós gépeken jártam. Meg is kellett ope­rálni a gyomromat. Látja ezt a forradást a karomon? Ezt is megoperálták, mert beette egy kombájn. Elég jól éltünk András és a szerb Trifun Száva lépett. A növekvő elé­gedetlenség láttán a főszol­gabíró jobbnak látta Paku­rár szabadlábra helyezését. A déli miséről kitódult la­kosság ennek hírére tömege­sen a községháza elé vonult, s a több ezresre duzzadt tö­meg egyre fenyegetőbben lé­pett fel. Az elöljáróság be­zárkózott, s a csendőrök vé­delme alatt a tömeg szétosz­tásában bizakodott. Időköz­ben a megyeszékhely Makó­ra és Szegedre is táviratot küldtek katonai erősítést kérve. A városházánál ösz- szegyűlt tömeg összecsapása a csendőrökkel tulajdonkép­pen egy véletlen következ­ménye volt. Németh József battonyai agrárproletár egy lécdarabot dobott Wiczl csendőr felé, aki azt puská­jával elütötte, de a fadarab szemhéját megsértette. Azon­nal tüzet vezényelt, s a csendőrök agyonlőtték Né­meth Józsefet. Csuber István agrárproletár megragadta az egyik csendőr fegyverét, aki szíven lőtte. Még aznap be­lehalt halálos sérüléseibe, Csuberen kívül, Hidi Mihály, másnap pedig Géja Mihály földmunkások. Heten súlyo­san, számosán könnyebben sérültek meg. Szegedről este hat óra tájban különvonaton érkezett a katonaság, amely az elöljáróságot kiszabadí­totta, a forradalmi néptöme­get feloszlatta, s azonnal megkezdte a „bűnösök” fel­kutatását és letartóztatását. Kezdetét vette a terror és a megtorlás Battonyán. A Népszava és az Aradon megjelenő Közjóiét c. szoci­áldemokrata lapok a batto­nyai földmunkások mellé áll­a lehetőségekhez képest, csak ^zért jobban, mint most, mert akkor fiatal voltam, jelenleg már az ötvenegyedik évem­ben járok. Bálint Mihály közbeszól: — János bácsi, azt is mond­ja, hogy kiváló traktoros volt. — Hát, igaz, az voltam. Első voltam mindenben, de ezzel nem szeretek dicseked­ni. A másik, kombájnon ügy­ködő szerelő Juhász István: — Én is gépállomáson dol­goztam 13 évig, mint szere­lő. Ott télen volt a munka­csúcs, mert nem volt ilyen sokféle betakarító-, talajmű­velőgép, mint most. Itt min­dig akad javítanivaló. Azt lehet mondani, hogy körfor­gásban vannak a gépek, a műhelyben sosincs pihenő. Tudja, szerintem ezeket a mai gépeket egy kicsit túl­komplikálják. Itt van példá­ul ez a szemveszteségmérő. Drága és rossz, fölösleges volt pénzt kiadni rá. Az a jó, hogy a kézi szerszámok sokat fejlődtek. Ezekkel már könnyebb dolgozni, mint ak­kor a gépállomáson. Zahorech János egyetért: — A régebbi kombájnok legfeljebb ha napi két vagon búzát levágtak. Ezek a kor­szerűek már 8—10 vagonra képesek. És üzembiztosak! * * * Juhász István folytatja a visszaemlékezést: — Kézi amerikánereket használtunk, nem volt vil­lanyfúró. Mikor kezdtem, még racsnis fúróval is dol­goztam. Maga olyat még biz­tosan nem is látott. Nem volt könnyű vele. Az is igaz, hogy a munkát ma is meg kell csinálni, a csavart ma is meg kell húzni. A munka mindig munka marad. Van úgy, hogy nehezebb, mert, ha kint az udvaron dolgo­zunk, az időjárás is zavar­hat. A múltkoriban az a 34 fokos meleg úgy felheví­tette a kombájnt, hogy alig bírtunk megmaradni mellet­te. Hogy érzünk-e valami különösebb izgalmat így gép­szemle előtt? Nem monda­nám, hiszen ez az ütem szá­munkra megszokott, azt le­het mondani, hogy itt egész évben munkacsúcs van. M. Szabó Zsuzsa tak, éles szavakkal ítélték el 1 az uralkodó osztály felelőt- I len magatartását. A Szociál- | demokrata Párt képviselői a | belügyminiszterhez is inter- | pellációt nyújtottak be, g amelyre azonban érdemi vá­laszt nem kaptak. A battonyai szegények sor- | sa csak 1919-ben fordult egy | kis időre jobbra, alig vala- í mivel több mint egy hóna- j] pig reménykedhettek abban a Tanácsköztársaság idején, hogy hősi harcuk nem volt 1891-ben hiábavaló. 1919. áp- ‘ rilis 27-én már antantcsa- $ patok szállták meg Batto- nyát, helyreállítva a „ren­det”. A battonyai agrárpro­letárok utódainak negyed évszázadig kellett várniuk a történelmi per végső igazsá­gának kimondására. Szimbo­likus jelentősége is van an­nak, hogy 1944 szeptemberé­ben Battonyán magyarok, szerbek, románok immár visszavonhatatlanul megkap­hatták, s azóta is élvezik az őket valóban megillető jogo­kat. Battonyán, a Hősök terén nagyon szép felszabadulási emlékmű áll. A battonyai zendülés 90. évfordulóján pe­dig felavatják Búza Barna szobrászművész és Schall Jó­zsef építőművész eszmeisé­gében, tartalmában és mű­vészi megformálásában egy­aránt igényes, közérthető, im­pozáns, kilenc emberalakot ábrázoló szoborkompozíció­ját. A felszabadult Battonya ily módon fejezi ki az utó­kor megérdemelt tiszteletét elődei iránt. Hisszük és vall­juk: nem véletlenül áll ez a két emlékmű egymás mel- • lett! Dr. Takács László vSok baj volt az idén az alkatrészellátással Fotó: Veress Erzsi Energiatakarékos megoldások a Sarkadi Cukorgyárban Száztízmillió karbantartásra, beruházásra A Sarkadi Cukorgyárban röviddel a feldolgozás be­fejezése után, január köze­pén láttak hozzá a karban­tartáshoz, felújításhoz. Ezek­ben a napokban nagy fi­gyelem kíséri ezt a munkát. Sarkadon most az eddigiek­nél is nagyobb feladatok megoldására készülődnek. Ebben az évben ugyanis a mezőgazdasági nagyüzemek 1200 hektárral növelték cu­korrépa vetésterületüket. A répa kelésének idősza­kában uralkodó szárazság ellenére, a szövetkezetekben, állami gazdaságokban biz­tatóan fejlődik a cukorrépa. A gyárban azzal számolnak, hogy az egy évvel korábbi­hoz képest 50 ezer tonnával több nyersanyagot kell fel­dolgozni. A gyár körzetében három üzem növelte jelentősen ter­mőterületét. A Békéscsabai Állami Gazdaság 1100. a dombegyházi Petőfi Tsz 800, a csorvási Lenin Tsz 450 hektáron termeszti ezt a fontos ipari növényt. Gondot okoz, hogy az igényeit 12 francia betakarító gépsor he­lyett, mindössze hetet kap­nak a gazdaságok. Így a ter­mesztés műszaki háttere nem tekinthető biztonságos­nak. Mindez a gyárban is érdeklődésre tart számot, hi­szen a feldolgozás folyama­tossága nagy mértékben azon múlik, milyen feltéte­leket tud teremteni a beta­karításkor a mezőgazdaság. A várhatóan nagyobb ter­mésnek megfelelően a kar­bantartás időszakában növe­lik a gyár feldolgozó képes­ségét. Eddig naponta 3 ezer 70 tonna répából nyertek cukrot. A feldolgozó vonal teljesítménye a VI. ötéves terv folyamán megvalósuló fejlesztések után naponta mintegy 150 tonnával nő. A Sarkadi Cukorgyárban egyébként az V. ötéves terv­ben kezdődött rekonstrukció áthúzódik erre a tervidő­szakra is. Az elképzelések szerint öt év alatt ilyen célra 312 millió forintot for­dítanak. Ebből a gyár saját fejlesztési alapjából 141 mil­lió forintot képes fedezni. A fennmaradó összeget ál­lami kölcsönökkel biztosít­ják. Ebben az évben rekon­strukcióra 54 millió, karban­tartásra 56 millió forintot költenek. A fejlesztésekre szánt pénzből átalakításokat végeznek a répamosás és szállítás területén. Egyben utómosó berendezést alakí­tanak ki és kicserélik a felvonót. A diffúziós berendezések­nél a szerkezetek korrózió elleni védelmét újrafestés szolgálja. Folynak azok a munkálatok is, amelyek so­rán átépítik a léelőmelegítő­állomást. A gazdaságosabb energiaszolgáltatás céljából, ezen a területen új konden­zátorállomás kezdi meg a működést a feldolgozás első napjaitól. Ez a beruházás energiaracionalizálási hitel­ből valósul meg. Az új kon­denzátorral várhatóan 2,5 millió forintot takarítanak meg egy év alatt. Fokozato­san átrendezik a cukorgyár­tás technológiáját, ami a cukorkihozatal javulásával és további energiamegtakarí­tással jár majd. Az energiaellátó rendszer rekonstrukciója még az V. ötéves tervben kezdődött. Akkor szinte valamennyi területen — kivéve a mész- égetést — gázfűtésre tértek át. A mészkemencék gázfű­tésre történő átszerelését az idén kezdték el és várható­an két év alatt fejezik be. A villamosenergia-ellátás valamennyi területén javul majd az új turbógépcsopor- tok és generátorok beszere­lését követően. Erre a célra 1981-ben 22 millió forintot költenek. Régóta gondot okoz a ré­paszelet szárítása, tárolása. Eddig a magas víztartalmú szeletet szántóföldeken, ré­teken tárolták. A közeljövő­ben kezdik el az új szelet- szárító épület alapozását. A beruházás 1983. végére feje­ződik be és mintegy 70 mil­lió forintba kerül. A szárí­tott szeletet így két év múl­va már apró brikett formá­ba préselhetik és véglegesen megoldódik a tárolás gondja is, sőt akár exportra is szál­líthatják. Sarkadon folyamatosan halad a cukorgyár iparvágá­nyainak korszerűsítése, bő­vítése is. A répafogadó állo­másokat egyre nagyobb te­rületen látják el szilárd bur­kolattal. Az idén egymillió forintot irányoztak elő erre a célra. A karbantartásban, felújí­tásban 450-en dolgoznak. Jól szervezett munkára van szükség ahhoz, hogy a fel­sorolt fejlesztéseket és a karbantartást időben befe­jezzék. A tervek szerint egyébként az idén a szezont az elmúlt évekhez képest mintegy tíz nappal koráb­ban kezdik. A korábbi kez­dés a mezőgazdasági üzemek igénye is. Kép, szöveg: Kepenyes János Több hal, korszerűsödő tavak Az idén a korábbi éveknél bőségesebb halhozamra szá­mítanak a halászati szövet­kezetek, gazdaságok. A ter­melői érdekeltség növekedé­se nyomán ismét gazdaságos ágazattá vált a halászat. A kedvező piaci lehetőségek kihasználására mindenütt növelik a termelés színvona­lát, időben rendelik meg a tenyészanyagot, tervszerűbbé vált a takarmányozás, foko­zott gonddal látják el a hal­egészségügyi feladatokat. Mindezek eredményeként becslések szerint a szeptem­berben kezdődő szezonban a tavalyinál mintegy 15 száza­lékkal több halat foghatnak ki a tavakból, ami három— négyezer tonna többletet je­lent. Néhány gazdaságban nagy­arányú fejlesztést valósíta­nak meg a haltartás további növelésére. Erre azért is szükség van, mert az elmúlt években gyakran elhanyagol­ták a halastavakat, sok kö­zülük feliszaposodott, lerom­lottak a gátak, visszaestek a hozamok. A helyzet javításá­ra jelenleg a többi között a hortobágyi és a Dalmandi Állami Gazdaság a tavak re­konstrukcióját végzi, mélyí­tik a medret, megerősítik a gátakat. Máshol — mint Bi- harugrán, Nagyhörcsök- pusztán, Szegeden — az idén már korszerűsített tavakban tartják a halat, gépesítették a lehalászást. Ezeken a he­lyeken a halastórendszert úgynevezett halággyal kötöt­ték össze, ide úsztatják a piacra kerülő állományt, s a hagyományos háló helyett gépi terelő — óriás fémfésű — hajtja a kiemelőhöz a pontyot. Ödörögpusztán a pisztrángtelepet bővítették, s így ezer mázsával növelték a termelést ebből az ínyenc­ségnek számító halfajból. Néhány gazdaság saját hal­feldolgozót is épített; ez év­től a Bikali Állami Gazda­ságban 5000 tonna kapacitá­sú üzem termel, fricadellát, dobozolt, mélyhűtött ponty­szeletet állít elő. A Balatoni Halgazdaság új üzemében filézett hal készül. Most épül a Hidasháti Állami Gazda­ság feldolgozó üzeme, még ez évben megkezdi a terme­lést. A haltartás korszerűsítésé­re. az élővizek jobb kihasz­nálására több új megoldást is kipróbálnak. A sziget- szentmiklósi Szigetfő Tsz ket­reces haltartással kísérlete­zik, elhagyott bányatavon harcsát, pontyot hizlalnak ily módon. Amennyiben a ketreces haltartás beválik, országos program indul a ka­vicsbányatavak halászati hasznosítására. Más helye­ken, mint például az acsi- szigeti Holt-Tisza-ágban nö­vényevő halak — amúr, bu­sa — telepítésével próbálkoz­nak. biztató sikerrel, s meg­kezdődött a geotermikus vi­zek bekapcsolása is a halá­szat további föllendítésébe, Tukán és Szentes környékén a természetes meleg vizekben angolnát nevelnek. A haltermelés mintegy 50 százaléka exportra kerül. Igen keresett a magyar édes­vízi hal a külpiacon, elsősor­ban NSZK-beli, olasz és osztrák cégek vásárolják. Ássák a kondenzátorállomás alapjait

Next

/
Thumbnails
Contents