Békés Megyei Népújság, 1981. június (36. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-18 / 141. szám
Kirándultak a táborlakók Tegnap Békéscsabán többek között a Munkácsy Múzeumba látogattak el a gyerekek Fotó: Edit Tanácsülés Békésen 1981. június 18., csütörtök Ki keresett többet? Mezőkovácsházán az úttörőtáborban június 15-én nyílt meg a hátrányos helyzetű gyerekek tábora. Az első napon Mezőkovácsházával ismerkedtek, majd vetélkedőn mérték össze, ki figyelt az idegenvezetésre legjobban. Egyúttal saját községeiket is bemutatták a pajtások. Június 16-án volt az „ügyes kezek napja”. A gyerekek ezei) a délelőttön a batikolás, a fafaragás, a bábkészítés, a szövés és a festés tudományába kóstolhattak bele. Tegnap, szerdán Békéscsaba és Gyula nevezétességei- vel ismerkedtek, ma, 18-án pedig a művészetek jegyében telik a nap. Vendégül látnak művészeket, majd maguk is próbálkozhatnak. festmény, illetve kerámia készítésével. Az „alkotásokat”, melyeket az „ügyes kezek napján” és ma készítenek a gyerekek, kiállításon mutatják be a tábor zárásakor. A pénteki programban könyvtárlátogatás szerepel, majd este műsoros tábortűz lesz. Szombaton, az utolsó délelőttön játékos KRESZ- vetélkjedőn mérheti össze tudását, ügyességét a 40 táborlakó. Táborozásuk ideje alatt — mindezek mellett — reggelente 6-től 7-ig úszásoktatáson is részt vesznek a pajtások. Tegnap, június 17-én délután ülést tartott a békési Városi Tanács. A tanácstagok meghallgatták a tanácselnök tájékoztatóját az árvízkárok elhárításáról, felszámolásáról nyugtázva azt, hogy a csaknem egy évvel ezelőtti gátszakadás nyomán elpusztult lakások pótlása megfelelő ütemben halad. A tanács a Décseri kertben 34 panelház és 77 hagyományos családi ház építésére adott engedélyt, a panelházak közül hét még az elmúlt év őszén, huszonhárom pedig az idei tavaszon készült el. Emellett külön' területet alakítottak ki Békésen további 90 több szintes OTP- és 60 korszerű, csoportos családi ház felépítéséhez, utóbbiak kivitelezése az alapvető közművek kiépítése után szintén most tavasszal kezdődött. Az árvízzel sújtott területen megmaradt és gazdaságosan felújítható 30 lakás helyreállításához még a múlt őszön hozzáfoghattak, és az otthon nélkül maradtak helyzetét enyhítették azzal is, hogy 80 OTP-lakást vettek állami tulajdonba a városban, így 15 családot egyből végleges lakáshoz tudtak Pénteken nyitja kapuit a X. Pannónia Vásár Szabadkán. Jugoszlávia és Magyar- ország kapcsolatában jelentős szerepe van a határ menti településeken élő embereknek, szervezeteknek. Csongrád megye és a Vajdaság (ezen belül Szeged és Szabadka) között gyümölcsöző a testvérvárosi kapcsolat, amely lehetőséget nyújt társadalmi, gazdasági, kulturális és sportéletben a baráti együttműködésre. Ebben a sokoldalúságban kiváló alkalmat és fórumot biztosítanak a szegedi és a szabadkai ipari vásárok ahhoz, hogy tovább bővüljenek együttműködési lehetőségeink. A Magyar Kereskedelmi Kamara Dél-magyarországi Összekötő Bizottsága, a Szabadkai Körzeti Gazdasági Kamara, valamint a szegedi és szabadkai' ipari vásárok igazgatósága együttműködési megállapodást írt alá az 1981—1986-os időszakra. Az érdekelt felek megegyeztek abban, hogy 1981-től Szabadkán a Pannónia Vásárt kétjuttatni, 59 család pedig lakóháza helyreállításáig átmeneti elhelyezést kaphatott. Állami támogatás, társadalomi összefogás és a különböző intézmények (OTP, Állami Biztosító) gyors segítsége rövid idő alatt teremtett megnyugtató helyzetet a rászorultak körében — állapíthatta meg a tegnapi tanácsülés. A lakossághoz hasonlóan szenvedtek az elemi csapástól a táj termelőüzemei, s az előbbi segítségnyújtás játszott nagy szerepet abban is, hogy az Egyetértés Tsz, a Hidasháti Állami Gazdaság itteni kerülete, meg a MEZŐGÉP gyára lábra kaphasson a több millió forintos" kártétel után, aminek kedvezőtlen hatásával még jó ideig számolni kell természetesen a város gazdasági, társadalmi életében. Az első napirendi pontot követően Békés város Tanácsa megvitatta a tanácstagok munkájáról szóló előterjesztést, majd elfogadta a tanács hatodik ötéves költségvetési és fejlesztési tervét, végül a városi lakásügyekről szóló tanácsi rendelettervezet került napirendre. évenként — páratlan években —, a Szegedi Ipari Vásárt a korábbiak szerint, ugyancsak kétévenként — páros években — rendezik meg, általában 10 napos nyitva tartással. A két vásárigazgatóság a kiállítók számától függően 600—1000 négyzetméter fedett, és az igényeknek megfelelően további 1000 négyzetméternyi területet biztosít egymásnak kölcsönösségi alapon. Abban is megállapodtak, hogy a vásárokon törekedni kell a tartalmas szakmai napok rendezésére, a termelési kooperáció, a határ menti árucsereforgalom bővítésére. Az idei Pannónia Vásáron a magyar kiállítók 10 szakmai csoportosításban mutatkoznak be. Legtöbben Budapestről érkeztek, de az ország minden tájáról képviselik gazdasági életünket. A bemutatkozók között kisebb és nagyobb vállalatok, ipari szövetkezetek, állami gazdaságok és kutatóintézetek találhatók Nagykanizsától Mis- kolcig, Soprontól Békéscsabáig. f áraktól és a bérektől. Tíz közül kilenc ember ezt a választ adná, ha megkérdeznék tőlük, hogy mitől is függ az életszínvonal? S milyen egyszerű lenne a statisztikus dolga, ha elfogadná a közvélemény értékítéletét, s csakis az árak és a bérek alakulásán mérné le, hogy milyen az életszínvonalunk? Figyelmen kívül hagyhatná például azt a két azonos munkahelyen dolgozó, azonos szak- képzettség miatt ugyanany- nyit kereső, a fogyasztási szokásaiban is pontról pontra megegyező családot, amelyek közül az egyik például lakás nélküli és két gyereket nevel, a másik meg gyermektelen és rendezett lakáskörülmények között él. Tudom: a statisztika sokak számára száraz, unalmas és többnyire semmitmondó olvasmány. A számok által jelzett tények többnyire fölfoghatatlanok, s ha netán mégis érthetőek, akkor is — ne tagadjuk — eleve gyanakvással fogadják az adathalmazokat, a könyvoldalakat megtöltő táblázatokat. Tudva és vállalva a közvélemény gyanakvó ér- ■ tékítéletét, s netán egy semmitmondó kézlegyintéssel fölérő reakcióját, most mégis egy vaskos statisztikai kiadvány számtengerébe evezünk, hogy földeríthessük: melyek is ma, 1981-ben, az életszínvonal-politika kulcskérdései? Mert tévedés lenne azt hinni, hogy csakis az árak és a bérek alakulása. De hogy ne cáfoljam a közhiedelmet, maradjunk — kezdetként — az utóbbi témánál, pontosabban a keresetek differenciálásánál. A bér- és keresetdifferenciálás elhatározott, többször és nyomatékosan, deklarált társadalmi-gazdasági program. 1968 után ugyan megindult a bérarányok differenciálódása, ám a kezdeti eredményektől gyorsan megriadva, fokozatosan olyan bér- és kereseteszabályozás vette át az uralmat, ami csakis a nivellációs törekvéseket szolgálta. Emlékezzünk csak: még a hetvenes évek közepén valóságos sorscsapásként kezeltük a munkaerő-fluktuációt, s egyik adminisztrációs intézkedés a másik után született, hogy valamennyire is visszaszorítható legyen a társadalmilag károsnak ítélt mozgás. Sikerült. Olyannyira, hogy a hetvenes évek végére — amikor már fölismertük: a munkaerő-átcsoportosítás elvi jelentőségét — a munkavállalók nagyobb részének tökéletesen mindegy volt, hogy hol dolgozik, hisz nagyjából mindenütt azonos munka- feltételek és azonos kereseti lehetőségek fogadták őket. A Központi Statisztikai Hivatal „Életszínvonal 1960— 1980” című kiadványában olvasható. hogy a foglalkoztatottak legtöbbet kereső tíz százalékának összes keresete 1976-ban kereken négyszerese, 1980-ban pedig alig 3,7- szerese volt a legkevesebbet kereső tíz százalék keresettömegének. Ez a lassú, de feltartóztathatatlan nivelláció mindenkit érintett: a legmagasabb rangú vezetőket éppúgy, mint a betanított munkásokat. Például: 1979-ben az „A” kategóriájú — tehát a majdnem legfontosabb, legnagyobb vállalatok vezetőinek átlagkeresete mindössze 2,3-szer volt több, mint a beosztottaké, s ez az arány nyolc százalékkal alacsonyabb, mint volt az évtized közepén. (Mellesleg: a vezetői keresetek visszafogását központi rendelkezések szorgalmazták ...) Továbbá: a felsőfokú végzettségű szakemberek bérelőnye a hatvanas évek végén 31—34 százalékos volt a középfokú végzettségűekkel szemben, 1979- ben pedig csak 28 százalékos. 1975-ben a szakmunkások bére átlagosan 56 százalékkal volt magasabb, mint a sesgédmunkásoké, 1979-ben már csak 47 százalékkal. A betanított munkások esetében az előny, ugyanebben az időszakban 30 százalékról 16 (!) százalékra csökkent. A jelenség azért is érthetetlen — és elfogadhatatlan —, mert a keresetek nominális növekedése évről évre jelentős volt. A munkások és az alkalmazottak átlagkeresete az 1975. évi 3066 forintos havi átlagról — évenként 6,4 százalékkal növekedve — 1980-ban már 4150 forintra emelkedett. A számok a differenciálás mozgásterét jelzik, s e lehetőség ellenére mégis a nivelláció érvényesült. Eldöntetlen a vita, hogy miért? A vállalatok a bér- szabályozásra. s az ehhez kapcsolódó számos — erősen adminisztratív színezetű — előírásra mutogatnak. A bér- szabályozás megalkotói és kérlelhetetlen védelmezői pedig a vállalati magatartást hibáztatják, mondván: a vállalatoknál még azokat a differenciálási lehetőségeket sem használják ki, amikre egyébként lehetőséget ad a szabályozás. Ez is igaz. Nem használják ki a vállalatok a differenciálási lehetőségeket, pédául azért sem, mert magukra vállalták az időről időre ismétlődő áremelések kis béremeléssel való kompenzálását. E gyakorlat eredményeként terjedt el az a felfogás, hogy „ha áremelés jön, akkor kijár a béremelés is”. Mindenkinek, különösebb feltétel (értsd: teljesítménykövetelmény) nélkül, csupán szociális megfontolásokból. ez így megy tovább, lassan oda jutunk, hogy elvi állásfoglalást kell megfogalmazni: a munkabér nem szociális járandóság, hanem a végzett munka mennyisége és minősége szerinti fizetség. S persze meg kellene teremteni egy ilyesfajta elmélet gyakorlati megvalósításának feltételeit, lévén, hogy a teljesítmény szerinti bérezés mégiscsak alapvető tényezője az életszínvonal-politikának. Harisnyagyár, Szeghalom Sok a kilépő Nagy a mozgás a Budapesti Harisnyagyár szeghalmi telepén. Havonta 15—20 dolgozó cserélődik és ez csökkenti a teljesítményeket is. Az új munkások a „betanítás” alatt és még utána jó ideig nem tudják azt az eredményt hozni, mint a gyakorlott dolgozók. A helyzetet nehezíti, hogy a ki- és belépők zömében olyan mun- kahely-cserélgetők, akik csak belekóstolnak itt is, ott is a munkába. Részben ez okozza, hogy létszámtervét nem, első negyedéves tervét pedig 98,8 százalékra tudta teljesíteni a gyár. Az elmaradás másik oka, hogy a beszállítások sem történtek tervszerűen. A szeghalmi üzem, mivel a késztermék előállításának csak néhány részműveletét csinálja, bizonyos fokig kiszolgáltatott a társgyáraknak és, ha ott valami nehézség adódik, hatása „begyűrűzik”. Piros és óvakodjunk tőle! A fehér Trabant elindult. Itt, a megyeszékhelyen, a Munkácsy utcában. Pedig nem is ült benne senki. De gondoskodott mozgásáról a mögötte álló piros autó. Vezetője indítózott — csak éppen elfelejtette a sebességből kivenni a kocsit, így történhetett meg, hogy vele együtt a fehér Trabant is meglódult, egy métert előrerukkolva. A piros autó sofőrje, úgy tűnik, ideges természet, mert egy parányit hátratolatott, majd meg sem várva, hogy lelassuljon, egyesbe vágta a járgányt, s viharsebesen elvágtatott. Egy dolgot felejtett el: megnézni, mi is történt a szerencsétlen, gazdátlan Trabanttal. Mert ugye, találkozott egymással a két lökhárító, s hm ... No, ezúttal szerencséje volt a fehér Trabantnak, nem látszott „megviseltnek”, de hát történhetett volna másként is. Apropó. Aki elfelejtette megnézni, mit is tört volna össze: ZY 33-37 és piros. Óvakodjunk tőle! J. P. Budapesten, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem 2-es számú Gyermekgyógyászati Klinikáján az országban is egyedülálló gyermekfoglalkoztató működik. A klinika tetejére épített — társadalmi összefogással készült — létesítmény a beteg gyermekek gyógyulását segíti elő. Ez az intenzív foglalkozásterápia a kis betegek számára az egészséges élet illúzióját kelti, és így pszichikailag eltávolodnak a kórház eddig megszokott monoton és egyes ese- tekben nyomasztó életkörülményeitől (MTI-fotó: Pintér Márta felvétele — KS) V. Cs. ítélet a debreceni dohánygyári perben A Debreceni Megyei Bíróság ítéletet hirdetett a Debreceni Dohánygyár 16 volt vezetője és alkalmazottja bűnperében. A vádlottak 7,5 millió forint értékű cigarettát ajándékoztak és adtak, illetve tulajdonítottak el, vagy nyújtottak ehhez segítséget. A nagy mennyiségű termék gépkocsikon, sportszatyrokban, táskákban jutott ki a gyárból, és megszervezett üzlethálózaton át került forgalomba. A Debreceni Megyei Bíróság Márkus Béla volt igazgatót egy rendbeli folytatólagosan elkövetett, különösen nagy vagyoni kárt okozó hűtlen kezelésben és hanyag kezelés vétségében találta bűnösnek, és négyévi szabadságvesztésre ítélte. Szikora János volt főmérnököt háromévi szabadságvesztésre, Kovács Gábor volt főkönyvelőt háromévi és kéthónapi szabadságvesztésre, Hegedűs Dezső György volt termelési osztályvezetőt egy év tízhónapi, Ujfalusi Gyula volt anyag- és áruforgalmi osztály- vezetőt háromévi és kéthónapi, Piroska István rendészvezetőt két év és 10 hónapi szabadság- vesztésre ítélte a bíróság. A többi vádlott ugyancsak börtön- büntetést kapott. Az elítéltek enyhítésért fellebbeztek. Jubileumi vásár Szabadkán
