Békés Megyei Népújság, 1981. június (36. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-16 / 139. szám

*\C1 1981. június 16., kedd Kisgépekből nagyobb választék Verseny a javából A háztáji „gazdaságok” egyik legnagyobb gondja, hogy kevés a kisgép. Valóban olyan kevés? Az Ipari Minisztérium iparpolitikai főosztályának, valamint Gábor András mi­niszterhelyettes szakértői cso­portjának előterjesztése sze­rint a mezőgazdasági kisgép­ellátás az összehangolt ipari, kereskedelmi intézkedések eredményeként fokozatosan javult. Az ellátási feszültsé­get elsősorban a belsőégésű motorral működtetett kisgé­pek okozták (motoros kapák, egytengelyes kistraktorok, motoros permetezők stb.), mert az igényeket — jelentős (évi 5,5 millió) tőkés import­tal — is csak kétharmad részben lehetett kielégíteni. Ennek alapvető oka, hogy belsőégésű kismotorokat nem tudunk vásárolni szocialista országokból. Jelenleg — a megtett intézkedések ered­ményeként — a kínálat lé­nyegesen javult. A mezőgaz­dasági kisgépellátást a kö­vetkezők jellemzik: A kézi erővel működtetett és villanymotorral hajtott kisgépekből az ellátás meg­felelő. A gyártó vállalatok az idei összes megrendelést visszaigazolták. A termelők gyártókapacitása növekvő igények kielégítésére is al­kalmas, ezért az ellátás ki­sebb szocialista importtal ki­egészítve (pl. NDK fejőgép), továbbra is megfelelő lesz. A MÉM—BKM igényprog­nózisa szerint a belsőégésű motorral hajtott kertművelő kisgépekből az évi átlagos szükséglet 1985-ig mintegy 30—35 000-re tehető. Az Ipa­ri Minisztérium és a KKM a belföldi ellátás devizatakaré­kos megoldására programot dolgozott ki. A teljes körű hazai gyártás megszervezése helyett gyártási együttmű­ködések (kooperációk, licenc- kooperációk, export-import zártkonstrukciók) alakultak, aminek kezdeti eredményeit már tavaly tapasztalhatták az ellátásban, érdemi javulás azonban csak idén várható. Ezek nemcsak remények, ezt bizonyítja, hogy pl. a Szege­di Vasipari Szövetkezet 10 000 db 4 LE-s motoros ka­pát (RK—02) gyárt. A cseh­szlovák—magyar kisgépko­operáció keretében 2800 db 5—7 LE-s egytengelyes kis- traktort importálunk. A Veszprémi MEZŐGÉP Válla­lat licenckooperációt épített ki a francia Briban céggel kistraktorok gyártására, en­nek keretében az idén 18 700 db 3 LE-s kisgépet szeretne forgalomba hozni. A Rába-termékekért cse­rébe Jugoszláviából egyten­gelyes kistraktorokat impor­tálhatunk. Eddig 3000 érke­zett, és ez évben még 7000 behozatalát tervezik. Ezek a magas műszaki színvonalú és drágább kisgépek a válasz­tékbővítést szolgálják. Enge­délyezték 1600 olcsóbb 10 LE-s kistraktor tőkés im­portját is. Az előzőek eredménye­ként 1981-ben várhatóan 43 100 belsőégésű motorral hajtott kertművelő kisgépet hoznak forgalomba, ami a prognosztizált szintet — évi 30—35 000 db — meghalad­ja. Ebből 41 500 db-ot már a hazai ipar gyártásszervező intézkedései biztosítottak. A gyártási és kereskedelmi együttműködések alkalma­sak a belföldi igények pers­pektivikus kielégítésére. Emellett a minisztérium to­vább vizsgálja a kisgépgyár­táson belül a szocialista együttműködés lehetőségeit is. További intézkedéseket tesznek a ma még tőkés im­portból származó, belsőégésű motorral hajtott "kisgépek (pl. 10 LE-s kistraktor, mo­toros permetező) kooperációs gyártásának megszervezésé­re. A hazai ipar törekvése, hogy a mezőgazdasági kister­melőket a legfontosabb gé­peidre! ellássa, minden igény kielégítésére azonban nem vállalkozhat, s ezért a teljes választékhoz a jövőben is kiegészítő importra lesz szükség. B. P. Háztáji Muronyban A muronyi Lenin Tsz tulaj­donképpen két településen szer­vezi a háztáji gazdálkodást, hi­szen a termelőszövetkezet tag­jai közül jó néhányan a szom­szédos Békés városában laknak, itt alakították, ki az állattartás kisüzemi feltételeit. A szövekezet által támogatott kistermelés jelentőségét tükrözi az a7 adat, amely szerint a Le­nin tsz tagjai tavaly 18 millió 600 ezer forint értékű mezőgaz­dasági árut állítottak elő portái­kon. Miközben a közös gazdaság 2600 tonna táp eladásával segí­tette a gazdákat, a háztáji egy esztendő alatt 348 tonna vető­magkukoricát, 21 tonna burgo­nyát, 4 tonna paradicsomot, 15 tonna káposztát, 160 kilogramm gyapjút és 34 kilogramm tollat adott, illetve meghizlalt 50 szarvasmarhát, 3250 sertést,meg 5770 pecsenyelibát. Szeged határában több rendeltetésű víztároló épül. Az új létesítmény felfogja a csapadékvizet, amellyel öntözni tud­ják a környékbeli paprikaföldeket. Sportolásra is alkalmas­sá teszik a mesterséges tavat, ahol majd nemzetközi verse­nyeket is rendezhetnek. A kétezer-ötszáz méter hosszúságú tavat már feltöltötték vízzel. A képen: a vízleeresztő zsilip- rendszer (MTI-fotó: Tóth Béla felvétele — KS) Magyar és szovjet kutatók tudományos együttműködése Csonthéjas gyümölcsök ne­mesítésére széles körű tudo­mányos együttműködés ala­kult ki magyar és szovjet kutatók között; a Kertészeti Egyetem ötéves megállapo­dást kötött a Jaltában mű­ködő Nikicki botanikus kert­tel. A program szerint az egyetem keresztezési, neme- sítési módszereiért cserébe a szovjet intézet olyan vad kajszi-, őszibarack- és szil­vafajokat küld, amelyek nemcsak hidegtűrők, hanem gombabetegségekkel szem­ben is ellenállók. A kutatá­sokat is összehangolják; s ehhez közös vizsgálati rend­szert dolgoznak ki a két in­tézet növénygenetikusai. A Kertészeti Egyetemre a Szovjetunióból megérkeztek az első vad-kajszibarack pollenek (hímporok), ame­lyeket különféle hazai kaj­szifajták beporzására hasz­náltak fel. Ily módon mint­egy 200 keresztezési variáci­ót állítanak elő. Közülük azokat terjesztik el, amelyek a legjobban tűrik a fagyo­kat, s a gombákkal szemben is leginkább ellenállóak. A nemesítési munka nagy figyelmet igényel; gyakran 10—12 év is eltelik az első keresztezésektől az új fajta nagyüzemi elterjesztéséig. A pollencserékkel ezt az időt valamivel lerövidíthetik, s további három-négy évet nyerhetnek különböző mű­szerek alkalmazásával. Ezért az OMFB anyagi támogatá­sával a magyar—szovjet ku­tatási programhoz a Ker­tészeti Egyetem speciális fa­gyasztó berendezéseket vásá­rol. Ezekkel „kezelik” a kí­sérleti hibrid facsemetéket. Ősztől kéthetenként mínusz 25 fokos fagynak teszik ki a kis fákat, és mikroszkóppal vizsgálják, hogyan viseli a növény sejtszerkezete ezt a megpróbáltatást. A „túlélők” természetes körülmények kö­zött is jól tűrik majd a téli és a tavaszi fagyokat. s várhatóan bő termést adnak. A fagyasztás eredményeit a szovjet partnereknek is meg­küldik a tapasztalatok bőví­tésére. A Kertészeti Egyetem megkaptak az értesítést, hogy a szovjet intézethez megér­keztek az első magyar kaj­szi- és őszibarackfajták, amelyeket szintén kereszte­zésekhez használnak fel a szovjet kutatók. Az együttműködés követ­kező szakaszában újabb gyü­mölcsfajtákra terjesztik ki a közös kutatómunkát. A ter­vek szerint a többi között hidegtűrő feketeribizlivel, gombabetegségekkel szemben ellenálló almafájtákkal kí­sérleteznek. azdasági életünkről szóló napi beszél­getésekben, viták­ban sokszor hangzik el, hogy nálunk azért van baj a mi­nőséggel (határidővel, ellá­tással és sorolhatnánk), mert nincs igazi verseny a terme­lők között. A sommás íté­let azonban egyszersmind demagóg is — enyhén szól­va. Mert késdezzék meg csak például a mezőberényi Aranykalász elnökét, hogy mi hajtja szövetkezetüket évről évre jobb eredményt elérni, ha egyszer még csak igazi verseny sincs a ter­melők között? Azonnal til­takozna, hiszen az Aranyka­lász Tsz nem csak a környék gazdaságaival áll verseny­ben. Ennek a termelőegység­nek egész környezetével szemben állnia kell a sarat. Arról van szó tudniillik, hogy Mezőberény, községeink között az átlagosnál jobban iparosodottakhoz tartozik. Munkaalkalmat kínál itt a Pamuttextilművek, a ME­ZŐGÉP, a faipari szövetke­zet, az építőipari szövetke­zet, a műszaki és vasiDari szövetkezet, meg az AFÉS^ hoav csak a nagyobbakat említsük. Ezekben a termelő egysé­gekben nem csupán az átlag- keresetek színvonala jelent viszonylag magasra emelt mércét az Aranykalász Tsz- nek, hanem a munkakörül­ményekben sem adhatják alább a közös gazdaságban, mint az említett ipari üze­mekben. Ha nem igyekeznének lé- prést tartani a biztosított jö­vedelemben és a munkahe­lyi szociális ellátásban, bi­zony hamar elfogynának azok, akik a kiterjedt szán­tók megművelésére, a nagy létszámú állatállomány gon­dozására vállalkoznak. Hogy ez nem így van, azt a tsz csak versenyben maradásá­nak köszönheti. Joggal vethetné az eddig elmondottak ellen bárki, hogy attól még nem javul a termékek minősége, mert a tsz-tagoknak ugyanannyit fi­zetnek, mint az ipari munká­soknak, és munkájukat is csaknem azonos körülmé­nyek között csinálják. Ez az első hallásra ugyan elfogad­ható feltevés, de gondoljuk csak végig: minőségi teljesít­mény nélkül meddig bírná erővel a maratoni távot a tsz? Ahhoz, hogy a könnyebb munkát lehetővé tevő, tehát jól gépesíthető ágazatokat meghonosíthassa a közös gazdaság, hogy a legkedve­zőbb munkahelyi körülmé­nyeket kialakítsa, és évről évre az elvártaknak megfe­lelően alakítsa a jövedelme­ket, szóval mindehhez a produktumot is állandóan növelnie kell — minőségben és mennyiségben egyaránt. Mi ez. ha nem verseny? És mi „kényszerítette” ki je- . len esetben a jobb minősé­get, a nagyobb teljesítményt, ha nem éppen ez a verseny? Lehet, hogy példánk ez­úttal nagyon is egyedi. Ami a mezőberényi Aranykalász Tsz-re igaz, az a gazdaság- irányítás mai rendszerében viszont egyre inkább igaz, ^ valamennyi önálló vállala­tunkra. A vállalati önállóság valódi tartalmát tudniillik, nem csupán a fejlesztést el­határozó döntési jogban, és az ezt lehetővé tevő pénz­források feletti rendelkezési jog meglétében kell keresni. Á vállalati önállóság akkor működik igazán, akkor iga­zodik népgazdasági érdeke­inkhez. ha annak eredmé­nyei (vagy eredménytelensé­gei) magát az önállóságot gyakorló kollektívát is köz­vetlenül érintik. Ilyenformán egyetlen gaz­dálkodó egységünknek sem adatik meg, hogy a versenyt csak a jövedelmekben, meg a munkahelyi juttatásokban vegye fel partnereivel, hi­szen „saját bőrén” érzékel­heti, hogy a versenynek eme második síkján folyó vetél­kedéshez éppen az első, és meghatározó terepen — a piacon — kell erőt gyűjtenie. |alódi versenyről van tehát szó a mi gaz­daságunkban, olyan versenyről, amelyben nem lehet félgőzzel részt venni, mert, ahogy a versengésben szerepelünk, az határozza meg az utána következő lé­pést, az eredmények elosztá­sát is! (kőváry) Gyümölcsszedés — gondosan A hortobágyi halastavak természetes szigetein kétszázhúsz pár kanalasgém épített fészket, és költött három-négy fiókát. A védett fiókák most kettő—négy hetesek, és az ornitológusok szerint hat-hétszázzal szaporodik idén ez a ritka madárfaj (MTI-fotó: Oláh Tibor felvétele — KS) Nyári gyümölcseink ter­mését az elmúlt hetek hi­deghullámai alaposan gyérí- tették. Helyenként — külö­nösen az Alföld sík vidékein — a szép reményeket csaló­dás váltotta fel: a vártnál jóval kevesebb cseresznyére, meggyre, kajszibarackra le­het számítani. Ilyenkor különösen nagy jelentősége van annak, hogy a megmaradt — és várható­an jó áron értékesíthető gyü­mölcsöt — gondosan, -szak­szerűen takarítsuk be. Arra kell törekedniük a kertész- kedőknek, hogy a beérő gyü­mölcstermés maradéktalanul eljusson a fától a fogyasztó­ig, és eközben a gyümölcs ne szenvedjen minőségi rom­lást. fl szüret technikája Amikor gyümölcsöt szüre­telünk, egyaránt kell ügyel­nünk a termés épségére, a fa sértetlenségére, és a sze­dést végző emberek testi ép­ségére. A gyümölcsöt egyenként válasszuk le a fáról, ügyel­ve arra, hogy a termőrészt ne szakítsuk le. (Bizonyára sokan láttak már gondatla­nul szüretelt cseresznyefát, amely alatt a föld terítve volt leszaggatott ágacskák­kal, levéllel. Az ilyen fán a következő évben jóval keve­sebb termésre számíthatunk.) Nagyon fontos, hogy a ma­gas cseresznyefák nehezen elérhető részeiről is leszed­jük a gyümölcsöt, mert áfán maradó cseresznyékben fej­lődnek ki azok a nyűvek, amelyek a következő eszten­dőben a „kukacosodást” okozzák. A kajszi- és őszi­barackokat egyenként fog­juk körül ujjainkkal, eny­hén csavarjuk meg, és így válasszuk le a fáról. Óvatosan, a nyomódást el­kerülve szedjük a nagyon ér­zékeny húsú szamócát és a málnát, valamint a kevésbé érzékeny ribiszkét, köszmé­tét és szedret is. Ahhoz, hogy a nagy fákról le tudjuk szedni a gyümölcsöt, segéd­eszközökre (erős létrára, kampóra) van szükség. Ha a fa ágán állva szedik a gyü­mölcsöt, akkor a dolgozók föltétlenül viseljenek gumi­talpú cipőt, ami nem csú­szik, és nem sérti fel az ágak kérgét. A gyümölcssze­dés magas fákról veszélyes munka, ezért óvatosan, kö­rültekintően dolgozzunk. n gyümölcs átmeneti tárolása Minden gyümölcsöt meg­felelő szedőedényben kell elhelyezni. A cseresznye, a meggy, a kajszi és az őszi­barack számára a legmegfe­lelőbb az öt kiló gyümölcs befogadására alkalmas, la­pos hollandi rekesz, amely­ben nem nyomódik, nem tö­rődik a gyümölcs. A bogyós­gyümölcsök részére mű­anyagból készült tálcák, do­bozok valók; ezekbe áltlábán fél kiló gyümölcsöt lehet el­helyezni. Ha egy-egy edény megtelt gyümölccsel, azonnal vigyük hűvös helyre, ahol a nap nem éri. Kamrában, pincé­ben egy-két napig még a leg­érzékenyebb gyümölcsöket is veszteség nélkül lehet tárol­ni. Mikor szedjük a gyümöl­csöt? Minél érettebb a gyümölcs, annál jobban kifejlődnek benne az íz-, illat- és szín­anyagok, vagyis a fogyasztá­suk annál kellemesebb, mi­nél érettebbek. A túlérett gyümölcs húsa puha. a rajta megtelepedő penészgombák behatolnak a gyümölcs bel­sejébe, és gyors romlását okozzák. Ebből következik, hogy a gyümölcsöt érett, de nem túlérett állapotban cél­szerű szüretelni. A nagyüzemek és a piac- . ra termelő kertészek kény­telenek a gyümölcsöket még teljes érettségük előtt leszed­ni, mert különben nem tud­nák azt piacra szállítani. A gyümölcsök egy része a le­szedés után is tovább érik, és szinte azonos értékűvé vá­lik az éretten szedettek Ilyen a szamóca, a kajszibarack, az őszibarack, az alma és a körte. A cseresznye és a meggy, a szilva és a szőlő azonban nem utóérő gyü­mölcsök. Ha ezeket féléret- teh szedjük, az ízük, édes­ségük később sem fog javul­ni. Ebből következik, hogy ez utóbbi gyümölcsöket teljes érettségükben kell szüretel­ni. r A házikertek nagy előnye, hogy itt minden gyümölcsöt optimális érettségi állapot­ban lehet betakarítani, hi­szen a szedés, a fogyasztás között csak rövid idő telik el, és az esetleges szállítás is gyorsan bonyolítható le. Azt szokták mondani, hogy nincs jobb' a fáról szedett, és köz­vetlenül elfogyasztott gyü­mölcsnél. Ez valóban így van: a fáról szedett gyü­mölcsben a jól végzett, hasz­nos munka .ízét is érezzük! Dr. Bálint György

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents