Békés Megyei Népújság, 1981. június (36. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-14 / 138. szám
Szemlélődés a szemlén Colos termetű fiú fordul ki a mezőhegyesi szakmunkás- képző iskola kapuján. Pár lépéssel mögötte alacsony, zöld pólós srác sántikál, próbálja utolérni a társát. „Úgy fogtok holnap áthúzni engem az akadályokon” — dünnyögi a sántikáló. A colos mérgesen bevárja: „Na, még csak az kéne, hogy miattad lemaradjunk!” Cso- dák-csodája, erre nyomban megszűnik a sántikálás. ♦ A megyei Ifjú Gárda—Úttörő Gárda szemle színhelye Mezőhegyes, időpont: június 5—7. A szakmunkásképző intézet udvarán zajlik most, a szemle második napján a lövészet. A fű még nedves az előző esti, éjszakai esőtől, de a fiúkat ez nem zavarja. He- verésznek. várnak sorukra a lőtér előtt a békéscsabai Ifjú Gárda zászlóaljat képviselő mezőb'erényi szakasz tagjai. Az első napról beszélgetünk Hoffmann Tibor és Tóth Mihály gépszerelővel és Winter Zolival, aki ipari tanuló, s ha minden jól megy, szintén gépszerelő lesz. — Az a baj, hogy sár van. Jókora vihar, eső volt az este. Szerencsére azt még megvárta az idő, hogy a megnyitó utáni alaki és menetszemlét megtartsuk — ül a sarkára Tibi. Közben megérkezik Gönczi József szakaszparancsnok is — ő szakmáját tekintve asztalos, és öt éve ifjúgárdista. — Alakiban másodikok, menetdalban elsők lettünk — újságolja. — Jó lenne, ha a többi is így sikerülne! Tavaly jó évünk volt, az országos versenyen lövészetben, légpisztoly fegyvernemben másodikok lettünk, és Fábián Anna révén egy egyéni Hárman a gyulaiak közül: Hegyesi István, Kiss Zoltán és Sinka József harmadik helyet is szereztünk. Nos, panaszra nem lehet okuk: a herényi fiúk nyerték ugyanis a megyei szemle ösz- szetett versenyét, s ők képviselik Békést nyáron, az országos szemlén. ♦ Futás! Már mint a mezőhegyesi sportpályán, fegyverrel a kézben. Éppen az orosházi és a békési szakasz tagjai küzdenek a méterekért és másodpercekért. „Egy kör az előnyünk!” — ugrálnak kamaszos elragadtatással az orosháziak, és teli torokból biztatják társukat. Váltáskor Szabó János lihegve. fújtatva nyomja a fegyvert Domoki Zoltán kezébe. Sorukra várnak a mezőberényi fiúk — Minden jól zajlik, még az időjárással is kiegyezünk, ha ennél rosszabb holnap sem lesz. Külön öröm, hogy minden támogatást megkaptunk; a szakállomásokon az érintett fegyveres testületek képviselői irányítják, minősítik a versenyzőket. Végül a sok izgalom, fáradtság a békési szakasznak hozta meg a győzelmet: ösz- szetettben ők a megyei Úttörő Gárda szemle legjobbjai. ♦ Még ebédelnek az úttörők, amikor megérkezik az ifjúgárdisták első csoportja, azok. akik már túlvannak a lövészeten, fegyveres váltón, úszáson. Nyüzsgés támad a gyulaiak sátrai között. Előkerül a vizeskulacs, van, aki cipőt cserél, megbeszélik az eddigieket. A szakaszból jó néhányan a húskombinátban dolgoznak, vagy tanulják a szakmát, s a szalámival szemben a csabai kolbászra esküsznek. Egy vékony fiú — ő nem húskombinátos —nagyot nyel, és lezárja a vitát: „mindegy, kolbász, vagy szalámi, csak itt lenne!” — Holnap lesz a harci túra, oda aztán kell az erő! — komolyodik el Övári Péter szakaszparancsnok — gondolják el, 15 kilométer futás, jó sok akadállyal tűzdelve! . ♦ Nem tudom, végül is colos és sántikáló barátja hogy vette az akadályokat — de az bizonyos, hogy az idei szemle összességében remekül sikerült. T. I. „Pontosan a közepébe!" Verseny közben a mezőhegyesi szakmunkásképzősök ‘ Tíz Ifjú Gárda és tíz Úttörő Gárda szakasz — a városi, járási szemlék legjobbjai — jutottak el ide. A nyári ifjúsági építőtáborban, a falutól pár kilométerre vertek sátrat az ifjúgárdisták, az úttörők pedig ugyanitt, az egyik épületben kaptak szállást. Az alakulótéren éppen most hirdetik ki az úttörő tűzoltó-, majd a vöröskeresztes verseny eredményeit. Sokféle elméleti és gyakorlati feladat szerepel az úttörőgárdisták járőrversenyén. Kötelességük ismerni például a közlekedés rendjét, a tűzvédelmi, egészségvédelmi szabályokat, a barátból köny- nyen ellenséggé váló vizet. Követelmény a szülőföld ismerete éppúgy, mint a fegyveres testületek munkája, vagy a lövészet, a tereptan. ugyanis az úttörők maguk főzte ebédet kanalaztak a táborban. Hanó Pál megyei Úttörő Gárda-parancsnok elégedett: S mindez egyben izgalmas, romantikus játék is. Ráadásul mindenki azt eszi, amit főzött — a szó szoros értelmében. Az első napon Váltás Fotó: Veress Erzsi Vakációó ó ó ó! Diáklapszemle Hát itt van, elérkezett végre a vakáció, a tegnapi nappal vége a tanításnak. Kezdődhet a nagy nyári szabadság, amit a kirándulások, táborozások, csillagtúrák tesznek teljessé. Mert azért, legyünk őszinték, a céltalan ődöngés, tengés- lengés nem igazi vakáció. Unatkozás, céltalan ténfergés helyett érdemes tehát okosan, élményt ígérőén megszervezni ezt a csudanagy szabadságot! Nagyon sok család készülődik már a nyaralásra, s hasonlóképpen készülődnek az iskolák, úttörőcsapatok is. Megyénk kisdobosainak, úttörőinek legjobbjai az idén is eljutnak Csillebércre, Zánkára, az idei 13 tábor valamelyikébe. Hosszú a megyei, városi, járási nyári táborok listája is. Augusztusban Békéscsabán nemzetközi barátságtábor lesz, szintén Békéscsabán szervezik a megyei ifjú vöröskeresztes titkárok táborát, majd a csapatvezetők, kisdobosvezetők, képzésfelelősök éves felkészítő táborát. Szinte minden városban, járásban lesz őrsvezető- és rajtitkárképzés. S néhány példa a szaktáborokra: lesz közlekedési, néptánc szaktábor, hátrányos helyzetűek tábora, olvasótábor, túra- és sportfelelősök tábora. Az úttörőcsapatok az ország legkülönbözőbb tájaira utaznak, a Mátrába, a Bakonyba, Velencére, a Mecsekbe, a Hajdúságba, vagy Sopronba, sátrat vernek Zobákpusztán, Szőkeforrásnál, s aztán kezdődhet a csillagtúra! A gyulai , Erkel Ferenc Gimnázium és Szakközépiskola KISZ-szervezetének lapja, a Szemfüles Tóth Marianna rövidített ballagási beszédével kezdődik, majd Kiss Ibolya emlékezik cikkében a negyedikesek búcsúztatására. Írását azzal zárja: „Reméljük, mindenkinek sikerül majd érettségiznie, s • négy kemény év munkájának gyümölcse beérik ... Sok sikert kívánok az ittmaradók nevében.” Aztán, mi más lenne aktuálisabb. fontosabb témája a Szemfülesnek, ha nem az Erkel-diákünnepek eseményei? Tóth Ibolya II/A osztályos tanuló beszámolója kerek, jól összeválogatta a fontosabb eseményeket. Kár, hogy a hangulatos első két bekezdést követően, a jelenidejű megfogalmazásból múlt idő, s talán kevésbé élő beszámoló lett. Ugyanakkor sajnálhatja az olvasó, hogy Bagi Csilla nem tudott az EDÜ még több helyszínén ott lenni. Riportja a lap címének legjobb példája, szemfülessége dicséretre méltó, írása kitűnő. Nos, eny- nyit az EDÜ-s írásokról, a lapról pedig, hogy utolsó két oldalán apró, aktuális információkhoz jut az olvasó a tavaszi tanulmányi kirándulásokról, a sportéletről és így tovább ... Cseppnyi humor, esetleg valamiféle dekoráció nem ártott volna, ám még így is érdemes volt felütni a Szemfüles lapjait. N. A. Orosházán Vár a ház Igen, az orosházi ifjúsági ház egész nyáron tárt kapukkal várja a gyerekeket. Az intézményben június 5-én tartották a szakköri évzárót, ahol 5 pajtás Kiváló Úttörő kitüntetést, egy kisdobos pedig dicsérő oklevelet kapott. Sokan érdemeltek ki a kis- csoportvezetők közül könyv- jutalmát. Az évzáróval tehát nem zárta kapuit a ház. Sok programot szerveznek, az első éppen ma van: 95 pajtás Budapestre utazott reggel, és többek között megnézik a nagycirkusz műsorát, ellátogatnak az állatkertbe. Cseretáborozás keretében július elején Tokajba utazik 50 orosházi, onnan pedig Gyo- párosra érkezik 50 pajtás. Az ifjúsági ház a művelődési központtal közösen lakóterületi nyári programokat szervez, s ha sikerül megfelelő helyszínt találni, ismét lesz lakótelepi filmvetítés is. Hők a munkásőrségben A legfiatalabbak Szabó Mihálynét mindenki ökrös Annának emlegeti a békéscsabai munkásőrségen. Féléve ment férjhez, még nem szoktak hozzá az asz- szonynévhez. Huszonegy éves. Esztergályosszakmát tanult, s a Forgácsolószerszám-gyár dolgozója. Másfél éve munkásőr. Komoly, halk szavú. KISZ-tag a gyárban, s amikor hívták, ő szívesen jelentkezett. Megtiszteltetésnek tartja, s egyébként is szereti a társadalmi munkát. A fegyverforgatást is, mert már az általános iskolában is tagja volt a lövészkörnek. — És a vasasszakma, ami hagyofnányosan 'férfimunkaként ismert? Véletlen volt, vagy választotta? — Vésztőn nőttem fel, s volt egy kovácsmester a rokonságban. Sokat lábatlan- kodtam körülötte, csodáltam azt a különös világot, a régimódi kovácsműhelyt. A fúj- tatót, az üllőt, a kalapácsot, no meg a lópatkolást. S lassan szabad volt még segítenem is: a szerszámokat adogatni. Így aztán, amikor pályaválasztásra került a sor, tudtam, mit akarok. Csak modernebb formában. Egy ideig esztergált, aztán köszörült, most meg a kész szerszámokat látja el savbélyegzővel. A férje is esztergályos, ott ismerkedtek meg a gyárban. Két nagyon fiatal ember került össze, s a kezdetet még nehezíti, hogy a férje most lett katona. — Számítottunk rá, igaz, jobb lett volna, ha előbb letöltheti, s akkor már túllennénk rajta. Könnyebben indulnánk az életnek, s hamarabb célhoz érnénk. A cél: kikerülni az albérletből, ami nemcsak drága, de állandó alkalmazkodást jelent. Meg jó lenne mielőbb igazán önállónak lenni. — Tudjuk,, nagyon sokáig kell erősen takarékoskodni, megfogni minden fillért. Azt is fontolgatjuk, hogy a mezőgazdaságban helyezkedünk el, a környéken valamelyik állami gazdaságban. Ahol könnyebben lehet lakáshoz jutni, vagy építeni, meg a keresetet összerakni. S talán falun az albérlet sem olyan drága. Sűrűn visszatérünk az utóbbi témához, ez a kritikus kérdés. Mert ezt az 1200 forintos havi bérűt is — most, ahogy a férje katona lett — a háziak felmondták. Nagyon összejött minden, s pont, amikor egyedül van. De reménykedik, mert a gyári jogsegélyszolgálat segítséget ígért. — Nem ijedünk meg az élettől, én különben is sokat tanultam az édesanyámtól, aki egyedül nevelt három gyermeket. A munkát és a beosztó gazdálkodást is otthon szoktam meg. És ez a kettő majdcsak előre visz bennünket. Számolgatunk. Ha minden sikerül, 5—6 év múlva lesz lakás. Aztán hozzáteszi, hogy később meg két egészséges gyermek. Csipel Katalin, az állami építőipari vállalat személyzeti nyilvántartója. Annánál is fiatalabb. Húszéves, ö a „legkisebb” munkásőrlány a városban. De csak korra, mert termetre magas, karcsú. Két éve dolgozik, a közgében érettségizett. Mindig vonzotta a fegyveres testület, s a kollégái is munkásőrök. — Sok jót hallottam tőlük és láttam, hogy mindig szívesen mennek, pedig ez szabad időben van. Azt nem is képzeltem, hogy én vagyok a legfiatalabb, azt viszont tudom — és ez nagyon tetszik —, hogy itt fegyelem van, és mégis családias a légkör. A vállalati munkáját is szereti. Sokrétű, nem sablonos. Az osztály levelezését végzi, nyilvántartásokat vezet, régebben úgy mondták, általános adminisztrátor. Most azért több ennél, mert a számítógépes rendszerbe is bekapcsolódtak, annak az előkészülete is folyik. És még sok minden, amit nehéz lenne fölsorolni, de mind az emberi oldalt mutatja a vállalat életében. — Az én munkám nem látványos, nem olyan, mint a termelés, de mégis összefüggésben van vele és szükséges. Lényege a pontosság, lelkiismeretesség, mert minden apróságnak jelentősége van, még egy címváltozásnak is. Két év alatt jól be lehet illeszkedni egy kollektívába, s Katinak ennél jóval hamarabb sikerült. Mint mondja, őt pici korától kezdve egyik közösség a másiknak adta át. Bölcsőde, óvoda, és aztán az iskolák. Előbb rajtitkár, majd KISZ-es, itt is az egyik alapszervezet titkára. Mindenben részt vesz, minden érdekli. Szórakozásban is? — Legjobban a mozit szeretem, szinte minden filmet megnézek. A magyar filmek is tetszenek, különösen a Mészáros Mártáé. Nem is tudom, miért nem kedvelik az emberek a magyar filmeket ... A barátság lényeges még az életében. Itt is vannak barátai, de az iskolából is. — Életem eddigi legnagyobb élménye is az iskolának köszönhető. Három nyáron voltam régészeti táborban a csolt-monostori ásatásoknál. A közgéből ketten mehettünk, s a választás rám. meg a barátnőmre esett. Mindig szerettem a történelmet, és azért vonzott. S először az ismeretlenség, aztán meg pont az, hogy megismertem az ottani dolgokat, életet. A munka is érdekes volt, a társaság is. És minden éyben alig vártuk, hogy mehessünk. Felejthetetlen volt. Vass Márta
