Békés Megyei Népújság, 1981. június (36. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-14 / 138. szám

Szemlélődés a szemlén Colos termetű fiú fordul ki a mezőhegyesi szakmunkás- képző iskola kapuján. Pár lé­péssel mögötte alacsony, zöld pólós srác sántikál, pró­bálja utolérni a társát. „Úgy fogtok holnap áthúzni en­gem az akadályokon” — dünnyögi a sántikáló. A co­los mérgesen bevárja: „Na, még csak az kéne, hogy mi­attad lemaradjunk!” Cso- dák-csodája, erre nyomban megszűnik a sántikálás. ♦ A megyei Ifjú Gárda—Út­törő Gárda szemle színhelye Mezőhegyes, időpont: június 5—7. A szakmunkásképző in­tézet udvarán zajlik most, a szemle második napján a lö­vészet. A fű még nedves az előző esti, éjszakai esőtől, de a fiúkat ez nem zavarja. He- verésznek. várnak sorukra a lőtér előtt a békéscsabai Ifjú Gárda zászlóaljat képviselő mezőb'erényi szakasz tagjai. Az első napról beszélgetünk Hoffmann Tibor és Tóth Mihály gépszerelővel és Win­ter Zolival, aki ipari tanuló, s ha minden jól megy, szin­tén gépszerelő lesz. — Az a baj, hogy sár van. Jókora vihar, eső volt az es­te. Szerencsére azt még meg­várta az idő, hogy a meg­nyitó utáni alaki és menet­szemlét megtartsuk — ül a sarkára Tibi. Közben megérkezik Gönczi József szakaszparancsnok is — ő szakmáját tekintve asz­talos, és öt éve ifjúgárdista. — Alakiban másodikok, menetdalban elsők lettünk — újságolja. — Jó lenne, ha a többi is így sikerülne! Ta­valy jó évünk volt, az or­szágos versenyen lövészetben, légpisztoly fegyvernemben másodikok lettünk, és Fábi­án Anna révén egy egyéni Hárman a gyulaiak közül: Hegyesi István, Kiss Zoltán és Sinka József harmadik helyet is szerez­tünk. Nos, panaszra nem lehet okuk: a herényi fiúk nyerték ugyanis a megyei szemle ösz- szetett versenyét, s ők kép­viselik Békést nyáron, az or­szágos szemlén. ♦ Futás! Már mint a mező­hegyesi sportpályán, fegy­verrel a kézben. Éppen az orosházi és a békési szakasz tagjai küzdenek a métere­kért és másodpercekért. „Egy kör az előnyünk!” — ugrál­nak kamaszos elragadtatás­sal az orosháziak, és teli to­rokból biztatják társukat. Váltáskor Szabó János liheg­ve. fújtatva nyomja a fegy­vert Domoki Zoltán kezébe. Sorukra várnak a mezőberényi fiúk — Minden jól zajlik, még az időjárással is kiegyezünk, ha ennél rosszabb holnap sem lesz. Külön öröm, hogy minden támogatást megkap­tunk; a szakállomásokon az érintett fegyveres testületek képviselői irányítják, minő­sítik a versenyzőket. Végül a sok izgalom, fá­radtság a békési szakasznak hozta meg a győzelmet: ösz- szetettben ők a megyei Út­törő Gárda szemle legjobb­jai. ♦ Még ebédelnek az úttörők, amikor megérkezik az ifjú­gárdisták első csoportja, azok. akik már túlvannak a lövészeten, fegyveres váltón, úszáson. Nyüzsgés támad a gyulaiak sátrai között. Elő­kerül a vizeskulacs, van, aki cipőt cserél, megbeszélik az eddigieket. A szakaszból jó néhányan a húskombinátban dolgoznak, vagy tanulják a szakmát, s a szalámival szemben a csabai kolbászra esküsznek. Egy vékony fiú — ő nem húskombinátos —na­gyot nyel, és lezárja a vi­tát: „mindegy, kolbász, vagy szalámi, csak itt lenne!” — Holnap lesz a harci tú­ra, oda aztán kell az erő! — komolyodik el Övári Péter szakaszparancsnok — gon­dolják el, 15 kilométer futás, jó sok akadállyal tűzdelve! . ♦ Nem tudom, végül is colos és sántikáló barátja hogy vette az akadályokat — de az bizonyos, hogy az idei szemle összességében reme­kül sikerült. T. I. „Pontosan a közepébe!" Verseny közben a mezőhegyesi szak­munkásképzősök ‘ Tíz Ifjú Gárda és tíz Út­törő Gárda szakasz — a vá­rosi, járási szemlék legjobb­jai — jutottak el ide. A nyá­ri ifjúsági építőtáborban, a falutól pár kilométerre ver­tek sátrat az ifjúgárdisták, az úttörők pedig ugyanitt, az egyik épületben kaptak szál­lást. Az alakulótéren éppen most hirdetik ki az úttörő tűzoltó-, majd a vöröskeresz­tes verseny eredményeit. Sokféle elméleti és gyakorla­ti feladat szerepel az úttörő­gárdisták járőrversenyén. Kö­telességük ismerni például a közlekedés rendjét, a tűzvé­delmi, egészségvédelmi sza­bályokat, a barátból köny- nyen ellenséggé váló vizet. Követelmény a szülőföld is­merete éppúgy, mint a fegy­veres testületek munkája, vagy a lövészet, a tereptan. ugyanis az úttörők maguk főzte ebédet kanalaztak a táborban. Hanó Pál megyei Úttörő Gárda-parancsnok elé­gedett: S mindez egyben izgal­mas, romantikus játék is. Ráadásul mindenki azt eszi, amit főzött — a szó szoros értelmében. Az első napon Váltás Fotó: Veress Erzsi Vakációó ó ó ó! Diáklapszemle Hát itt van, elérkezett végre a vakáció, a tegnapi nappal vége a tanításnak. Kezdődhet a nagy nyári szabadság, amit a kirándulások, táborozások, csillagtúrák tesznek teljessé. Mert azért, legyünk őszinték, a céltalan ődöngés, tengés- lengés nem igazi vakáció. Unatkozás, céltalan ténfergés he­lyett érdemes tehát okosan, élményt ígérőén megszervezni ezt a csudanagy szabadságot! Nagyon sok család készülődik már a nyaralásra, s hasonló­képpen készülődnek az iskolák, úttörőcsapatok is. Megyénk kisdobosainak, úttörőinek legjobbjai az idén is eljutnak Csil­lebércre, Zánkára, az idei 13 tábor valamelyikébe. Hosszú a megyei, városi, járási nyári táborok listája is. Augusztusban Békéscsabán nemzetközi barátságtábor lesz, szintén Békés­csabán szervezik a megyei ifjú vöröskeresztes titkárok tábo­rát, majd a csapatvezetők, kisdobosvezetők, képzésfelelősök éves felkészítő táborát. Szinte minden városban, járásban lesz őrsvezető- és rajtitkárképzés. S néhány példa a szaktá­borokra: lesz közlekedési, néptánc szaktábor, hátrányos hely­zetűek tábora, olvasótábor, túra- és sportfelelősök tábora. Az úttörőcsapatok az ország legkülönbözőbb tájaira utaznak, a Mátrába, a Bakonyba, Velencére, a Mecsekbe, a Hajdúságba, vagy Sopronba, sátrat vernek Zobákpusztán, Szőkeforrásnál, s aztán kezdődhet a csillagtúra! A gyulai , Erkel Ferenc Gimnázium és Szakközépis­kola KISZ-szervezetének lap­ja, a Szemfüles Tóth Ma­rianna rövidített ballagási beszédével kezdődik, majd Kiss Ibolya emlékezik cik­kében a negyedikesek bú­csúztatására. Írását azzal zárja: „Reméljük, mindenki­nek sikerül majd érettségiz­nie, s • négy kemény év munkájának gyümölcse be­érik ... Sok sikert kívánok az ittmaradók nevében.” Aztán, mi más lenne ak­tuálisabb. fontosabb témája a Szemfülesnek, ha nem az Erkel-diákünnepek esemé­nyei? Tóth Ibolya II/A osz­tályos tanuló beszámolója kerek, jól összeválogatta a fontosabb eseményeket. Kár, hogy a hangulatos első két bekezdést követően, a jelen­idejű megfogalmazásból múlt idő, s talán kevésbé élő beszámoló lett. Ugyanakkor sajnálhatja az olvasó, hogy Bagi Csilla nem tudott az EDÜ még több helyszínén ott lenni. Riportja a lap cí­mének legjobb példája, szemfülessége dicséretre mél­tó, írása kitűnő. Nos, eny- nyit az EDÜ-s írásokról, a lapról pedig, hogy utolsó két oldalán apró, aktuális infor­mációkhoz jut az olvasó a tavaszi tanulmányi kirándu­lásokról, a sportéletről és így tovább ... Cseppnyi hu­mor, esetleg valamiféle de­koráció nem ártott volna, ám még így is érdemes volt felütni a Szemfüles lapjait. N. A. Orosházán Vár a ház Igen, az orosházi ifjúsági ház egész nyáron tárt ka­pukkal várja a gyerekeket. Az intézményben június 5-én tartották a szakköri évzárót, ahol 5 pajtás Kiváló Úttörő kitüntetést, egy kisdobos pe­dig dicsérő oklevelet kapott. Sokan érdemeltek ki a kis- csoportvezetők közül könyv- jutalmát. Az évzáróval tehát nem zárta kapuit a ház. Sok prog­ramot szerveznek, az első ép­pen ma van: 95 pajtás Buda­pestre utazott reggel, és töb­bek között megnézik a nagycirkusz műsorát, elláto­gatnak az állatkertbe. Csere­táborozás keretében július elején Tokajba utazik 50 orosházi, onnan pedig Gyo- párosra érkezik 50 pajtás. Az ifjúsági ház a művelődési központtal közösen lakóterü­leti nyári programokat szer­vez, s ha sikerül megfelelő helyszínt találni, ismét lesz lakótelepi filmvetítés is. Hők a munkásőrségben A legfiatalabbak Szabó Mihálynét mindenki ökrös Annának emlegeti a békéscsabai munkásőrségen. Féléve ment férjhez, még nem szoktak hozzá az asz- szonynévhez. Huszonegy éves. Esztergályosszakmát tanult, s a Forgácsolószerszám-gyár dolgozója. Másfél éve mun­kásőr. Komoly, halk szavú. KISZ-tag a gyárban, s ami­kor hívták, ő szívesen je­lentkezett. Megtiszteltetésnek tartja, s egyébként is szere­ti a társadalmi munkát. A fegyverforgatást is, mert már az általános iskolában is tagja volt a lövészkörnek. — És a vasasszakma, ami hagyofnányosan 'férfimunka­ként ismert? Véletlen volt, vagy választotta? — Vésztőn nőttem fel, s volt egy kovácsmester a ro­konságban. Sokat lábatlan- kodtam körülötte, csodáltam azt a különös világot, a régi­módi kovácsműhelyt. A fúj- tatót, az üllőt, a kalapácsot, no meg a lópatkolást. S las­san szabad volt még segíte­nem is: a szerszámokat ado­gatni. Így aztán, amikor pá­lyaválasztásra került a sor, tudtam, mit akarok. Csak modernebb formában. Egy ideig esztergált, aztán köszörült, most meg a kész szerszámokat látja el sav­bélyegzővel. A férje is esz­tergályos, ott ismerkedtek meg a gyárban. Két nagyon fiatal ember került össze, s a kezdetet még nehezíti, hogy a férje most lett kato­na. — Számítottunk rá, igaz, jobb lett volna, ha előbb le­töltheti, s akkor már túllen­nénk rajta. Könnyebben in­dulnánk az életnek, s hama­rabb célhoz érnénk. A cél: kikerülni az albér­letből, ami nemcsak drága, de állandó alkalmazkodást jelent. Meg jó lenne mielőbb igazán önállónak lenni. — Tudjuk,, nagyon sokáig kell erősen takarékoskodni, megfogni minden fillért. Azt is fontolgatjuk, hogy a me­zőgazdaságban helyezkedünk el, a környéken valamelyik állami gazdaságban. Ahol könnyebben lehet lakáshoz jutni, vagy építeni, meg a keresetet összerakni. S talán falun az albérlet sem olyan drága. Sűrűn visszatérünk az utóbbi témához, ez a kriti­kus kérdés. Mert ezt az 1200 forintos havi bérűt is — most, ahogy a férje katona lett — a háziak felmondták. Nagyon összejött minden, s pont, amikor egyedül van. De reménykedik, mert a gyá­ri jogsegélyszolgálat segítsé­get ígért. — Nem ijedünk meg az élettől, én különben is sokat tanultam az édesanyámtól, aki egyedül nevelt három gyermeket. A munkát és a beosztó gazdálkodást is ott­hon szoktam meg. És ez a kettő majdcsak előre visz bennünket. Számolgatunk. Ha minden sikerül, 5—6 év múlva lesz lakás. Aztán hozzáteszi, hogy később meg két egészséges gyermek. Csipel Katalin, az állami építőipari vállalat személy­zeti nyilvántartója. Annánál is fiatalabb. Húszéves, ö a „legkisebb” munkásőrlány a városban. De csak korra, mert termetre magas, kar­csú. Két éve dolgozik, a közgében érettségizett. Min­dig vonzotta a fegyveres tes­tület, s a kollégái is mun­kásőrök. — Sok jót hallottam tőlük és láttam, hogy mindig szí­vesen mennek, pedig ez sza­bad időben van. Azt nem is képzeltem, hogy én vagyok a legfiatalabb, azt viszont tudom — és ez nagyon tet­szik —, hogy itt fegyelem van, és mégis családias a légkör. A vállalati munkáját is szereti. Sokrétű, nem sablo­nos. Az osztály levelezését végzi, nyilvántartásokat ve­zet, régebben úgy mondták, általános adminisztrátor. Most azért több ennél, mert a számítógépes rendszerbe is bekapcsolódtak, annak az előkészülete is folyik. És még sok minden, amit nehéz len­ne fölsorolni, de mind az emberi oldalt mutatja a vál­lalat életében. — Az én munkám nem látványos, nem olyan, mint a termelés, de mégis össze­függésben van vele és szük­séges. Lényege a pontosság, lelkiismeretesség, mert min­den apróságnak jelentősége van, még egy címváltozásnak is. Két év alatt jól be lehet illeszkedni egy kollektívába, s Katinak ennél jóval ha­marabb sikerült. Mint mond­ja, őt pici korától kezdve egyik közösség a másiknak adta át. Bölcsőde, óvoda, és aztán az iskolák. Előbb raj­titkár, majd KISZ-es, itt is az egyik alapszervezet titká­ra. Mindenben részt vesz, minden érdekli. Szórakozás­ban is? — Legjobban a mozit sze­retem, szinte minden filmet megnézek. A magyar filmek is tetszenek, különösen a Mészáros Mártáé. Nem is tu­dom, miért nem kedvelik az emberek a magyar filme­ket ... A barátság lényeges még az életében. Itt is vannak ba­rátai, de az iskolából is. — Életem eddigi legna­gyobb élménye is az iskolá­nak köszönhető. Három nyá­ron voltam régészeti tábor­ban a csolt-monostori ásatá­soknál. A közgéből ketten mehettünk, s a választás rám. meg a barátnőmre esett. Mindig szerettem a történelmet, és azért vonzott. S először az ismeretlenség, aztán meg pont az, hogy megismertem az ottani dol­gokat, életet. A munka is érdekes volt, a társaság is. És minden éyben alig vár­tuk, hogy mehessünk. Fe­lejthetetlen volt. Vass Márta

Next

/
Thumbnails
Contents