Békés Megyei Népújság, 1981. május (36. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-10 / 108. szám
1981. május 10., vasárnap „Csoda, hogy van. Van, hogy legyen csoda. Hiszen, hogy élünk, az is csoda, hogy lóversenyre járhatunk, az még nagyobb. S hogy van vesztenivalónk — az pedig már egyenesen természetfölötti”. (Csurka István— Rákosy Gergely: Így, ahogy vagytok!) Az ügetön a tudását kívánja kamatoztatni, amikor fogad, s ha nyer, azt a saját érdemének tartja, ha pedig veszít, tudni véli, hogy milyen körülményt nem vett figyelembe... o Egy futam. Az első kör végén a papírforma szerint kevés esélyű 8-as számú Engedély előzi, s a 10-es számú, győzelemre esélyes Eszék is megközelíti a 4-es számú Daturát. A verseny két kör. Datura hajtója nem engedi át a belső pályát, a kanyar előtt gyorsít, így lovának kevesebbet kell futnia az őt előző versenytársaknál. o A „vesztőhely”. A tribün lépcsőjén álló fogadók többsége már látja, hogy vesztett. A kasszafavorit Fehérarany rosszul indult, már nem zárkózhat fel, s bár az ugyancsak sokak által fogadott Arnold remekül finisei. a befutóegyenesbe még elsőnek forduló Eszék fáradni látszik. Arnold nyer, meglepetésre Engedély a második, még nagyobb meglepetésre a jól hajtott Datura szerzi meg a harmadik helyet a visszaeső Eszékkel szemben. Aki az első három lovat sorrendben eltalálta, az tíz forintra 3870 forintot nyer. Ök vannak kevesebben. A pálya és a fogadó. Nem létezhetnek egymás nélkül. Ügetőpálya egy van ebben az országban, fogadó körülbelül tízezer. Az ügetőpályán szerdánként nyolc, szombatonként tíz versenyt rendeznek, egy-egy verseny lefutási ideje átlagban alig több, mint három perc, a tiszta versenyzési idő hetente legfeljebb egy óra, s ha ehhez arányítjuk a tízezer fogadót, akkor ezt a „sportágat” népszerűbbnek kell tartanunk, mint a labdarúgást. Persze a lósport nemcsak sport, az ügetőpálya nem egyszerűen versenypálya, mint ahogy a fogadó sem egyszerűen szurkoló. A fogadó mindenekelőtt játékos, tehát nem pusztán szemlélője, hanem ízig-vérig résztvevője is a versenynek, s hetenként nem egy órát, hanem ennek sokszorosát áldozza a lovakra, a pénzéről nem is beszélve. Ilyenkor, a versenyek előtt még csendes ez a különös világ, a fogadó lelkében is csend honol, a zsebében lapulnak a nyerés reményében eljátszható forintok, és erősen hiszi, hogy minden lehetséges, még az is, hogy nyerni fog. Ha nem hinné, nem lenne itt. o A kasszák előtt. Az elmélyülés, az összpontosítás, az esélylatolgatás utolsó percei. A fogadók, mielőtt oda- állnának az öt-, tíz-, húsz-, ötven- vagy éppen 100 forintos címletű tiketteket árusító ablakok elé. lehetőleg minden szempontot igyekeznek figyelembe venni. Egyetlen igazi fogadó sem tartja szerencsejátékosnak önmagát, hazardőmek pedig végképp nem; saját tapasz- taltságában, ravaszságában bízva veti össze a lovak képességét, a verseny távját, a pálya állapotát, a hajtők rátermettségét és vélhető szándékát. Az igazi fogadó a megfigyeléseit, az ismereteit o Az utolsó pénz. A fogadó számára nem akkor Van vége a versenynek, amikor az utolsó futamot is lefutották, hanem, amikor az utolsó pénzét is elveszítette, ami rendszerint a verseny vége előtt következik be. Ez még nem az a pillanat. De súlyos. A fogadó ilyenkor még reménykedik. Még mindent visszanyerhet. Sőt! De a fogadó azért ilyenkor már a kudarcot is érzi. És megfogadja, hogy nem megy ki többet a versenyre. De kimegy. Minden szerdán és szombaton. Aczél Gábor (Hauer Lajos felvételei — KS) Autó — motor áthaladás a tiloson Kell némi vezetési gyakorlat. valamelyes rutin hozzá, hogy az autóvezető szabályosan tudjon áthaladni a közlekedési lámpákkal szabályozott forgalmi keresztezéseken, csomópontokon. A csikorgó fékkel való hirtelen megállásnak meg lehetnek a maga kellemetlen következményei (ráfutásos ütközés a mögöttünk jövővel, a kocsi „megfarolása”, a gumik sérülése stb.), sokszorta veszélyesebb azonban, ha rátaposva a gázpedálra belefutunk az éppen pirosra váltó jelzésbe. A statisztikai adatok szerint, melyek az ebből eredő súlyos balesetekről tanúskodnak, mind elterjedtebbé válik az autóvezetőknek ez a „rossz szokása”. Egyébként a közlekedési morál e fellazulásának a jelensége nemcsak hazai gond, hanem a nálunk motorizál- tabb országokban is sok problémát okoz. Éppen ezért egyes országokban már rendszeresítették annak a beren- dézésnek az alkalmazását, amely megcáfolhatatlan fényképes dokumentumot készít á pirosba hajtás vétségét elkövető autókról. A gyorshaj- tókat leleplező Traffipax mintájára, amely már megfelelő tekintélyt vívott ki magának világszerte — így nálunk is —, Traffiphotnak keresztelték el ezt a teljesen automatikus készüléket nyugatnémet előállítói (ettől eltérő elnevezéssel egyébként más cégek is gyártanak hasonló rendeltetésű berendezéseket). A tilosba hajtás tényét rögzítő berendezés két részből áll: egy érzékelő egységből és egy automatikusan vezérelt fényképezőgépből. Az előbbi nem más, mint egy elektromágneses hurok, amelyet az úttesten levő stopvonal elé építenek be. A magasban elhelyezett kis fényképezőegység a stopvonaltól kezdve „figyeli” az egész útkereszteződést, s csak akkor lép működésbe, amikor a jelzőlámpa pirosra vált, vagy még piros-sárgát mutat (perdöntő, hogy a kamera magát a lámpát is lefotózza). Az első felvétel akkor készül, amikor a szabálysértő jármű ráhájt az érzékelőre, vagyis túlmegy a stopvonalon. A második felvételre 1,1 másodperccel később kerül sor. Erre azért van szükség, mert előfordulhat, hogy a jármű csupán „belép” a pirosba, de azonnal meg is áll. Ezt a második felvétel bizonyítja, s ilyenkor el is marad a felelősségre vonás. A piros megsértői azonban általában továbbmennek. Az első és második felvétel alapján köny- nyen kiszámítható, hogy a szabálysértő járművezető milyen sebességgel haladt, s hány métert tett meg a stopvonal átlépése és a helyzetet rögzítő második felvétel között (40 kilométeres sebesség esetén például 12, 60 kilométernél pedig 18 méterrel lesz távolabb a stopvonaltól a jármű). E módon tehát még az esetleges gyorshajtás is leleplezhető. A berendezés egyébként nemcsak a szabálysértő vezetők járművének rendszámtábláját, a kocsit, az egész kereszteződést fényképezi le, hanem a i fotó bal felső sarkában — | egy belső tükörrendszerrel — í a gép megörökíti az elköve- I tés napját, óráját, percét és tizedmásodpercét is. A kamera beépített vezérlése a ! blendenyílást is mindenkori I megvilágítási viszonyoknak J megfelelően automatikusan ! állítja be, ezért a felvételek : minősége egyenletesen jó. A j készülék sötétedéskor vaku- üzemmódra vált át. A masinában levő 30 méternyi filmre kb. 1200 felvétel fér rá. B. I. Tudomány — technika Védögázas csomagolás A kiskereskedelem régi gondja a romlandó élelmiszerek tárolása, a veszteségek elkerülése. A tartósítóipar fejlődésével az üzletekben évek óta folyamatosan bővül a konzervek és mélyhűtött áruk kínálata. Jó néhány élelmiszert — különböző húsféleségeket, felvágottakat, péksüteményeket — csak frissen fogyasztunk szívesen. Néhány éve már hazánkban is megjelentek a vákuumos csomagolású friss áruk a nagyobb bevásárló- központokban. Alkalmazásukkal a felvágottak1 felhasználhatósága — a csomagolt élelmiszer fajtájától függően — néhány nappal meghosszabbodik. A fejlett országokban a friss áruk védelmének egy újabb — a vákuumcsomagolásnál is hatásosabb — technológiáját egyre szélesebb körben alkalmazzák. A módszer eredményességére jellemző, hogy például a friss húsok eddigi maximálisan 2 napos árusítási ideje 5—8 naora nyújtható. Csomagolóanyagként rendkívül sűrű anyagú, oxigént át nem eresztő műanyag fóliát használnak1. Miután a friss hús vagy felvágott a fóliába kerül. a műanyag tasakból kiszívják a levegőt, és 70—75 százalék oxigént. 25—30 százalék széndioxidot tartalmazó védőgázkeveréket fújnak be. A húsfelületet az oxigén kellően beborítja, így a hús élénk színe megmarad, ugyanakkor a hús felületébe behatoló széndioxid a mikroorganizmusok terjedését hatásosan megakadályozza. A széndioxid az emberi szervezetre sem a csomagolás felbontásakor, sem az élelmiszer fogyasztásakor nem jelent veszélyt, az élelmiszerek aromáját nem rontja. A védőgáz alkalmazása a kiskereskedelemben különösen akkor hatásos, ha a friss árut lehetőség szerint alacsony hőmérsékleten csomagolják'. A hosszabb szavatossági határidő feltétele, hogy az üzletekben a tárolás plusz 2-3 fok közötti hőmérsékleten történjék. Egyes húskészítmények, amelyek a korábban alkalmazott vákuumcsomagolással legfeljebb két hétig voltak teljes értékűek, a védögázas kezelést követően 5-6 héttel is fogyaszthatok. A védőgáz óvja a szeletelt felvágottakat a kiszáradástól is. A széndioxid alkalmazása a sütőiparban is fokozatosan terjed. A vákuumcsomagoLt, előszeletelt kenyérfajtáknál, ahol a kiszáradás veszélye mellett 4—6 napos tárolás után általában penészképződés is fellép a széndioxid védő hatása a fogyasztható- ságot tárolási hőmérséklettől függően 10—20 napra meghosszabbítja. A széndioxidot újabban a sütőkemencékből kikerülő finom pékáruk, sütemények hűtésére is használják. A hagyományos léghűtéssel szemben a csomagolási hőmérséklet eléréséhez csak egyharmadnyi hűtőfelület szükséges (ami 20—40 méteres hűtőpálya-megtakarítást is jelenthet), ugyanakkor a hűtésnél fellépő minőségi veszteségek messzemenően kiküszöbölhetők. s. i. Egészség — higiénia II tavaszi fáradtság ellenszerei Régi megfigyelés, hogy az ember szervezete várja a kikeletet, készül a tavaszra. A belső elválasztású mirigyek rendszerének áthangolódása, az úgynevezett biológiai tavasz kb. egy hónappal megelőzi a meteorológiait. Ilyenkor nő az izomerő, gyorsulnak az anyagcsere-folyamatok, fokozódik a tápcsatorna szekréciója, növekszik az étvágy, meglódul a növekedés, megszaporodik a vérfesték mennyisége. A külső környezet változását pedig az idegrendszer közvetíti a szervezethez : megváltozik az idegrendszer ingerlékenysége és ez megnyilvánul a magasabb idegrendszeri-élettani működésekben is. Ily módon az „általános tavaszi megújulás” az emberi szervezetben is jelentkezik. Ezzel együtt viszont furcsa ellentétként nem egyszer gondot okoz a tavaszias időjárással egyidejűleg jelentkező fáradtság. Igaz, hullámzó kedélyállapot, rossz közérzet, fáradékonyság más évszakban is bőven adódik, és akkor is a változékony időjárást okoljuk érte. Ez az úgynevezett „tavaszi fáradtság” azonban mégis másnak tűnik! Mintha érzékenyebbek, gyengébbek lennének az erőteljesen jelentkező klimatikus és bioklimatikus változásokkal szemben, mint az év többi részében. Mi lehet az oka? A fokozott ideg- rendszeri érzékenységet már említettem. Kétségtelen az is, hogy a szervezet a tél folyamán felélte vitamintartalékait, hiszen a tápanyagok is veszítettek frisseségükből. Kívánjuk az újat, ám az még várat magára, még jó, ha a zöldhagyma és a korai saláta idejében beköszönt. Említhetjük a napsütésben szegényebb tél okozta nyomasztó lélektani hatást, amely ugyancsak rontja a kellemes közérzetet, fokozza az egyébként is észrevehetőbben megmutatkozó fogékonyságot a tavaszi, „szezonális betegségek” iránt. Az elmúlt téli hetekben kevesebbet mozogtunk, keveset voltunk a szabadban, és ez is csökkenti az ellenállóképességünket. Mit tehetünk az effajta tavaszi fáradtság és gyengeségérzet ellenében? Mindenekelőtt azt, amit a szervezetünk biológiai téren már megtett. Mozduljunk meg mi is fizikailag, pszichikailag egyaránt. Akik télen is sokat mozogtak a szabadban, dolgoztak, sportoltak, kirándultak, rendszerint nem érzik az említett „tavaszi fáradékonyságot”. Akik pedig többnyire zárt helyen töltötték idejük jó részét, most legalább a hétvégi pihenőnapokon próbáljanak azon változtatni. A lakásunk alapos szellőztetése, tavaszi takarítása — ha már túlvagyunk rajta — új és kellemes miliőt teremthet, a friss tisztaság kellemes érzését. A szabadban tett séta, kirándulás, sport, mozgás is segíti leküzdeni a nyomasztó hangulatot. Nem ok nélkül dolgozták ki a testnevelési szakemberek a „tavaszi edzőgyakorlatok” egész rendszerét, és ajánlják a következőket. Idézem: „Hogy testünket a tél után ismét a szabadba való aktivitásra felkészítsük, izmainkat, különösen lábizmainkat jól át kell dolgoznunk. Mindenekelőtt sok szökdelést, lábemelést és törzshajlítást - kell végeznünk.” Érdemes megfogadni a jó tanácsot. Táplálkozásban a tél végi —tavaszi C-vitamin-hiányt igyekezzünk pótolni naponként, idegállapotunkat pedig elegendő alvással tehetjük teherbíróvá. Ne lepődjünk meg, ha a kora tavaszi napokban valamivel nagyobb az „alvásigényünk”, tehát álmosabbak vagyunk, mint az év többi részében. És ha ez így van, akkor iparkodjunk legalább tavasszal- többet és nyugodtabban aludni. Buga doktor
