Békés Megyei Népújság, 1981. május (36. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-31 / 126. szám
ft Szépek ezek mind... A botjára támaszkodó öreg ott ült a szokott helyén, a kapu előtt, közel a gyerekekhez. Mindig késő délután látom itt, amikor a környékbeli gyerekek már megjöttek az óvodából, és elárasztották a játszóteret, no meg az épület előtt húzódó pázsitot, és az aszfaltozott gyalogutat. A bácsi nyugdíjas, kiülhetne a ház elé a nap bármelyik szakában. de ő éppen a napnyugta előtti órákat kedveli. Csak ül, figyel, markolja a botját, amelyet még soha nem emelt fel, hogy megfenyegesse vele a körülötte hancú- rozó srácokat. Nem zavarja a fogócskázás, a kiabálás, a zaj; a hozzápattanó labdát ügyetlenül próbálja visszarúgni. Amikor leülök mellé, csak egy pillantással vesz rólam tudomást, együtt nézelődünk, hallgatunk egy kerek órán át, 's az öreg csak ezután, de már mint régi ismerősétől kérdezi: „Melyik a magáé?” Mutatnám, hogy melyik, de nem találom. Sok a gyerek. Hallgatunk megint, aztán sóhajt egyet az öreg, mint aki egy gondolatkör végén a saját emlékeitől próbál szabadulni, majd szinte vigaszképpen mondja: „Szépek ezek mind ...” Szépek. Mind szépek. Nemcsak többen vannak, mint valaha, de szebbek is. A totyogók színe barnák a naptól, a húsuk kemény, a pocakuk egészségesen göm- bölyödik. Vidoran csámpáznak a nagyobbak között, azok meg vigyáznak rájuk. Ha útban vannak, kikerülik vagy arrébbtuszkolják őket. „Tessék vigyázni, tessék vigyázni!” Az asszony, akire a négyévesforma bicikliző kislány rákiált, nem tolja azonnal arrébb a gyerekkocsit, a kislánynak fékeznie kell, megáll, leteszi a lábát, magyaráz: „Ez pálya, itt most verseny van.” „Nem tudtok máshol versenyezni?” „Nem, mert itt a legsimább, és a kocsiútra nem mehetünk, mert az veszélyes.” A kislány vitatkozik. Nem fél, nincs megilletődve, a szeme csupa értelem. Ezek a gyerekek azért is szépek, mert nincs bennük félelem. Mert nyílt a tekintetük. Mert okos a szemük. A gyerekkocsi előtt egy egész csomó jármű torlódik össze. Roller csak kettő akad. A többi kerékpár. „Engedj egy kört!” Ez a kérés éled fel bennem: annak idején a mi utcánkban csak egyetlen srácnak volt biciklije. És a lányok nem bicikliztek soha. Nem messze tőlünk egy fiú minden ok nélkül többször' is meghemperedik á fűben. Irigylem. Nálunk az utcában nem volt semmi zöld. „Mit csinálsz? Hogy nézel ki?.!<! Ez a kiáltás ismerős. Rám akkor szóltak így, ha vendégségbe mentünk valahová, és bepiszkoltam a szép ruhámat. A, fiú föláll; valóban poros, a ■ fehér ingén több folt is éktelenkedik.. Az arcán nem látszik bűntudat. „De anyu, úgyis piszkos leszek!”- Az anya rálegyint, csak a szomszédasszonynak jegyzi meg: „Nem győzök mosni rá...” Ami azt illeti, (Fotó: Hauer Lajos felvételei — KS) van mit mosni a mai gyerekekre. Tegnap viselt ruhát egyiken sem látni, mintha vendégségbe készülné valamennyi. Szépek ezek mind ... Egy piros masnis, piros ruhás, hímzett blúzos kislánynak potyognak a könnyei. Félrehúzódik a többitől, pi- tyereg. „Hát te?” örül a kérdésnek. Panaszkodik: „Az Andi megvert a tollassal!”. „Miért játszol vele, ha rossz gyerek?” „Nem is igaz, hogy rossz, mert a barátom!” — mondja a kislány sértődötten, sírni is elfelejt. Odaát a facölöpökön egy srác négy másiknak porcl- ózza a homokot. Valami miatt összekaptak, idáig hallani a veszekedést. „Most én leszek az óvó néni!” „Te már voltál!” „De akkor ebéd- utánt játszottunk, és nem csinálhattam semmit!” _Egy csapat fiú száguld el mellettünk. Fejükön tolldísz, mint az indiánoknak, övükben műanyag karddal vágtatnak, mint a huszárok, kezükben colt, mint a cow- boyoknak, és hurrát kiáltanak, mint a katonák. Az öreg megcsóválja a fejét, de azért olyan szeretettel néz utánuk, mintha valamennyi a saját unokája volna. „Szépek ezek mind” — mondja újra. Vajon van-e unokája? Nem merem megkérdezni ... Aczél Gábor minimagazin Diáklapszemle „Barátunk az újság” 0 rejtvénypályázat nyertesei • A május 10-i Minimagazinban megjelent VII. fordulóval véget ért a „Barátunk az újság” cí'mű rejtvénypályázatunk, amely 1980. novemberében kezdődött, s ezt követően minden hónap első vasárnapján jelentek meg a pályázat kérdései, rejtvényei. Miként azt 1980. november 2-i számunkban,(p Minimagazinban közölt fel- ' hívásban is írtuk, a rejtvénysorozatot a megyei úttörőelnökség és lapunk közösen hirdette meg. A feltételek között szerepelt, hogy a pajtások rendszeresen olvassák el a Népújságot, a megfejtéseket határidőre küldjék be* és rendszeresen írjanak tudósításokat a Minimagazinnak közösségük életéről. Minden fordulón 11 pontot ért a teljes és helyes megfejtés, így összesen tehát 77 pontot lehetett gyűjteni, s emellett az eredmények értékelésénél figyelembe vettük azt is, mennyi tudósítást küldtek a pályázaton részt vevő őrsök. Mielőtt azonban közölnénk a nyerteseket, következzék a 7. forduló helyes megfejtése: 1. 0ttörő Gyermekújság. A nyakkendő fehér színű, piros szegéllyél;a kék alapú jelvényen arany- sárkány. A kép a III. országos úttörőtalálkozón készült 1961-ben. 2. A program: kerékpáros vándortábor. * * * A legtöbb, összesen 72 ponA balatoni úttörővárosban 1973-ban hozta létre a Magyar Úttörők Szövetsége a Cíyermek- alkotások Galériáját. Ennek feladata összegyűjteni, értékelni és kiállításokon bemutatni a legjobb gyermekalkotásokat. A gyűjtemény alapját képezik az országos úttörő képző- és iparművészeti pályázatokra beküldött alkotások, a képzőművész szaktáborokban és az őrsvezetőképző táborokban készült legjobb pályamunkák. 1976-tól, kétévente nemzetközi pályázatot is hirdet a galéria, melynek gyűjteményéből 1981. április 30-án kiállítás nyílt a Magyar Muntot a mezőhegyesi úttörőcsapat 7. b-s rajának Méhecske őrse érte el, így ők nyerték a zánkai táborozást. Az őrs tagjai június 16-tól 29-ig a jubileumi táborozáson vehetnek részt a zánkai úttörővárosban. Nyomban a nyertes őrs után kell említenünk a kondorosi úttörő- csapat Tulipán őrsét. A rejtvénypályázaton ugyan csak 58 pontot sikerült gyűjteni- ük, de ők küldték a legtöbb és a legszínesebb, legötletesebb tudósításokat a Minimagazinnak. Így övék a szerkesztőség ezerforintos ajándékutalványa, amelyet a megyei úttörőelnökség is megtoldott egy 800 forintos utalvánnyal. Az orosházi Kulich Gyula Üttörőcsapat 6. b osztályos rajának Barátság őrse 66 pontot ért el, és jutalmuk ezer forint értékű játék, sportszer. A gyulai 2. sí. iskola 7. a osztály rajának Csipollino őrse 63 pontot gyűjtött, s ókét is elismerés illeti az ügyes tudósításokért. Jutalmuk szintén ezer forint értékű játék, sportszer. S végül a 61 pontot szerzett mezőhegyesi őzike őrs 600 forint, értékű játékot, sportszert kap a megyei Úttörőelnökségtől. Gratulálunk, s bár véget ért a pályázat, azért a jövőben is várjuk a pajtások leveleit, tudósításait. kásmozRalmi Múzeum budavári palota A épületében. Negyvennégy ország ifjú alkotóinak müvei láthatók e gyűjteményben. közöltük a legutóbbi hazai képző- és iparművészeti pályázatra beküldött alkotások legjobbjai, melyeket a zsűri arany oklevéllel jutalmazott. Megyénk pályázói közül négyen szerepelnek a díjazottak között: a Kötegyáni Általános Iskola himzőszakköre. a kamut! művelődési ház ifjúsági díszítőművészeti szakköre, a mezőberényi úttöröház himzőszakköre és a békéscsabai József Attila-lakóte- lepi Általános Iskola két tanulója. Gratulálunk! A szeghalmi Péter András Gimnázium és Szakközépiskola KISZ-szervezetének lapja, a „Látó” a közeli év vége szellemében, s a negyedikesek búcsúja jegyében kezdődik. Az ezt követő információk a távolabbi, illetve közelebbi múltba kalauzolják az olvasót. Tudósítást olvashatunk például egy március 21-i vetélkedőről, a KISZ-küldöttgyűlésekről, és hírt kapunk az új IKB tevékenységéről, tagjairól is. Kovács Imre műszaki tanár, az utolsó mezőgazdasági gépészosztály osztályfőnöke a mezőgazdasági gépszerelő szakma oktatásának kezdetéről és idei megszüntetéséről ír, majd kedves riportot olvashatunk Benedek Edit és Tóth Katalin tollából az iskola nyugdíjas hivatalsegédElismerés? Igen, de annál többet is ígért a megyei klubtanács döntése: a legjobban dolgozó ifjúsági klubok vezetőit, klubtagjait egy közös kirándulásra hívják. Ez alkalommal negyvenhármán voltunk, az úticél pedig Pozsony és Brünn. Csürke Katalin, a Megyei' Művelődési Központ munkatársa, a. megyei klubmozgalom legjobb ismerője, irányítója mondja: „Aranyko- szörús és kiváló klubokat, megyei kiváló klubokat, és a Mi dolgunk .. . pályázaton eddig jó eredményt elérő klubokat hívtuk meg. Hogy mennyi ez? Tizenhat klub Békéscsabától Endrédig, Kétegyházától Orosházáig. A költségek egy részét a megyei klubtanács vállalta magára, másik hányadát pedig a fenntartók vagy tagok fizették ki. Célunk, hogy a fiatalok jobban megismerjék egymást, kialakítsák a klubközi kapcsolatot, no és jól érezzék magukat ezen a túrán.” jéről, Pásztor Imréről. Szabó Lajos megrázó önvallomását a diáknapi beszámolók követik, majd kirándulásokról, versenyekről olvashatunk ismét. A „Testvérlapunk írja” rovat más iskolák diáklapjainak írásaiból válogatja ki a legjobbakat, legérdekesebbeket. Később kevéske humorral is találkozhatunk, majd a diákok írásaiból ismerkedhetünk meg néhánnyal. Szívós Ilona rövidke cikkét olvasva, melyben arról tudósít, hogy honismereti és néprajzi pályázatával arany minősítésű oklevelet kapott, hiányoltuk, hogy magáról a pályázatról egy szót sem írt. Bizonyára érdekelné a „Látó” olvasóit dióhéjban közölt munkája is. N. A. Hazatérve összegezni lehetett a tapasztalatokat, a látottakat. Ügy hiszem, mindenki joggal mondhatja el, hogy hasznos volt. Mit láttunk? Sorolni oldalakon át lehetne. Lenyűgözött bennünket a pozsonyi vár, a látvány a várhegyről és a Slavinról, megdöbbenve álltunk Kazinczy Ferenc rabságának színhelyén, a spilbergi várban, az emléktábla előtt. Történelmünk nehéz napjai peregtek előttünk gondolatban. A túra szervezésében a módszertani ötletet tartom a leghasznosabbnak. Ha» a megyei klubtanács kezdeményezése úgy kamatozik, hogy erőteljesebben kibontakozik majd a klubokban a túra- mozgalom, és hasonló szervezésre kerül sor — már megérte. Nem olcsó klub- foglalkozás az ilyen, de alkalmanként megszervezhető, s közösségformáló lehet. —fb— Arany oklevelesek Klubmunkáért Pozsonyban Billy Preston, az örömzenész Az ötödik Beatles — ezt írták Billy Prestonról, a texasi néger orgonistáról, énekesről és zeneszerzőről a „Get back” felvétele után. S ez akkor is figyelemre méltó jelző, ha egy időben kicsit túl gyakran osztogatták. Mert a minden idők legnagyobbjaihoz hasonlítás valamiféle fogalom: az egyéniséget, a ZENÉSZT jelképező után valahonnan a színpadra varázsolódott Billy. A hangjáról lehetett azonnal felismerni, mert külseje kicsit más volt. mint amilyennek a képek, lemezborítók alapján képzeltük. A másfél órás koncertről csak az elragadtatás hangján beszélhet bárki, aki ott volt. A kitűnő zenészek, a két dofogalom. És Billy Preston kétségkívül igazi zenész. Valahogy úgy jön belőle az ének, mint ahogy egy patak csordogál az erdőben, a maga természetes, utánozhatatlan módján. Hogy ez a nagydarab ember maga a zene. azt lemezről sokkal kevésbé lehet érezni, mint a színpadi lét közvetlen kisugárzásából. A Preston-rajongók (nem kis tábor) végre megérhették azt a percet, hogy élőben lássák kedvencüket. Bár a közvetlenség ezúttal nem jelentett közelséget, hisz’ a legszerencsésebbek (a szakmabeliek) is csak a szigorúan kijelölt, mintegy 10 méteres távolságból figyelhették kedvencüket. a május 19-i, kisstadionbeli koncert sokaknak szerzett felejthetetlen élményt. Már a kezdet is izgalmas volt. Épp hogy sötétedni kezdett, amikor a színpad tompa fényében megjelent négy fiú. Felkapták hangszerüket, és úgy kezdték játszani a pattogó ritmusú rockot, mintha — közönség ide, vagy oda — csupán a maguk gyönyörűségére zenélnének. plusz örömnek tartva, hogy egyúttal másoknak is élvezetet szereznek. A bemelegítő bős és a két gitáros, valóban kísért: a színpad igazi középpontja Billy Preston volt, habár csak orgonája állt a középpontban. Ö maga ide- oda táncolt, még a színpad biSvkörét is elhagyta. A fények színesen vilióztak. Billy hófehér fogsora kékben, zöldben, pirosban volt látható, mert állandóan nevetett. Mégpedig nem a jól fizetett előadó kötelező mosolyával, hanem őszintén, igazi barátsággal, valódi örömmel. Hisz Billy örömzenész. Elképzelhetetlen, hogy ne örülne a zenének, amikor egyedül van. Műsorát is jórészt vidám zenéből állította össze, és nem feledkezett meg a nagy pályatársakról, a Beatlesekről, akiket Little Richard. Ray Charles után kísért. Mert Prestonnak még amellett, hogy csodálatos zenész, rengeteg szimpatikus emberi tulajdonsága is van: hűséges a barátaihoz. Es a művészet, legkiváltképp pedig a zene az, ahol nem lehet különválasztani a művészt az embertől. Billy Preston nagy művész, tehát nagy ember. Aki látta, ezért szerette meg, és nem felejti el egyhamar . .. — gubucz —
