Békés Megyei Népújság, 1981. május (36. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-03 / 102. szám
o A Békéscsabai ZÖLDÉRT Vállalat nemcsak nagyüzemektől, hanem a kisgazdaságoktól is felvásárolja a primőr zöldségféléket. Az átvett árut osztályozás után a megye üzleteibe szállítják _ ., „ Foto: Veress Erzsi Békés megyei műszaki fejlesztési hónap A Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének Békés megyei Szervezete április 20. és május 23. között műszaki fejlesztési hónapot rendez. A korábbi évekhez hasonlóan a fejlesztési hónap keretében a MTESZ megyei tagegyesületei gazdag programot szerveznek a gazdaságokban, intézményekben dolgozó szakembereknek. A rendezvények célja, hogy a gazdaság irányításával foglalkozók megismerkedjenek a tudomány legújabb eredményeivel, előadásokat hallgassanak azok gyakorlati alkalmazásáról. A Természettudományi Egyesületek Szövetségének 16 tagegyesülete hívja rendezvényeire az érdeklődőket. Az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület szervezésében eddig az energiaracionalizálásról, a Faipari Tudományos Egyesület rendezésében a BUBIV VI. ötéves tervéről, a Gépipari tudományos Egyesület szervezésében a Vidia fejlesztésű szerelt váltólapkás szerszámok, valamint a korszerű gyorsacél és forrasztott keményfémlapkás szerszámok gyártásáról, alkalmazásáról hangzott el előadás. Az elkövetkezendő napokban, hetekben a szakemberek további ismereteket szerezhetnek majd a városi forgalomszervezésről, forgalomirányításról, a számítógépek alkalmazásáról, az élelmiszeripar fejlesztésének gépipari hátteréről, a melioráció tapasztalatairól Békés megyében, a szennyvíztisztításról, a közgazdasági szabályozórendszer változásának hatásairól. Gazdaságosabb fahasznosítás A fáról és faanyagokról alkotott korábbi értékítélet megváltozott; ezt tükrözi a Gazdasági Bizottság állás- foglalása, amelyet a Minisztertanács legutóbbi ülésén hagyott jóvá. Világszerte, így hazánkban is újabban a legértékesebb alapanyagokhoz sorolják az erdők termékeit. Felhasználásukról fokozott gonddal döntenek, mert bár az erdei készlet folyamatosán megújítható — akár fejleszthető is —, annak, hogy évente mennyi fátvágnak ki, mégis határai vannak. Nem lehet szó ugyanis a faállomány oktalan, a szakmai meggondolásokkal ösz- szeférhetetlen eltékozlásáról és a növekvő árak miatt a külföldi eredetű faanyagok behozatalának fokozásáról sem. A kivágott fa minden részének, még az erdei hulladéknak is teljes körű feldolgozását, értékesítését segíti elő az állásfoglalás, amely évente 10—11 millió köbméter fa és faanyag „sorfát” érinti. A jövőben nagyobb figyel- rtiet fordítanak a faanyagok takarékos felhásználására. Számítások szerint már az idén 37 ezer köbméter import fenyő fűrészárut és 9000 köbméter hengeres fát lehet részben hazai alapanyagokkal, főként a szinte korlátlan mennyiségben rendelkezésre álló lombos fákkal helyettesíteni. Mindenekelőtt a zsaluzóanyagoknál, a fenyő dú- cológerendáknál, és esetenként például a nyílászáré- szerkezeteknél lehet nélkülözni a külföldi alapanyagot és ezzel 1981-ben a számítások szerint 200 millió forintos megtakarítást érhetnek el a felhasználók és a feldolgozó üzemek. A fahulladékot ipari és tüzelési célra az eddiginél körültekintőbben hasznosítják. Az erdei hulladékokat még szélesebb körben kínálják lakossági összegyűjtésre. 1980-ban 60 ezer köbméter fa-„törmeléket” vásárolt a lakosság kedvezményes áron a termelőhelyen, az erdőkben, s 1985-ben várhatóan 250 ezer köbméter átvételére lesz lehetőség. Később hirdetések, közlemények tájékoztatják majd a lakosságot az erdészek által kijelölt helyekről, a vásárlás feltételeiről. „Jobb sorsra” szánják az ipari hulladékokat is. Az évente 1,8 millió köbméter hulladék egy része eddig veszendőbe ment, részben azért, mert a további feldolgozásra nem volt lehetőség. A faipari üzemekben végrehajtott technológiai fejlesztés nyomán a hulladékot — megfelelő aprítás és kezelés után — értékes termékké, például farostlemezzé alakíthatják át. A GB állásfoglalásának fontos része, hogy az ilyen fel- használásról csakis akkor lehet szó, ha az eltérő alapanyag miatt a végtermék minősége nem változik meg. Az ipari hulladékok egy részét fűtésre használják fel, mintegy 730 köbmétert égetnek el évente. Ezt a menynyiséget nem növelik a továbbiakban. éppen azért, hogy elegendő alapanyaghoz jussanak a feldolgozó üzemek. A lakosság tűzifa-ellátását javítja, hogy az erdei fahulladékokból több jut majd a TÜZÉP-telepekre is. Újszerű csomagolással teszik lehetővé a telepeken eddig nem forgalmazott hulladékok értékesítését. Foglalkoznak a fa energetikai célra való felhasználásával is; napirendre kerül a tüzelő- berendezések, kazánok .fejlesztése, amivel az elmúlt években a kelleténél kevesebbet törődtek és emiatt a fatüzelés műszaki nehézségekkel jár. A békéscsabai húsüzemben készül a messzeföldön híres csabai kolbász. Füstölés és érlelés után címkézik a készterméket, utána az üzem védjegyével kerül az üzletbe, a fogyasztókhoz _ .. Foto: Veress Erzsi A jövőre gondolás, mélyen gyökerező felelősségérzet — ez csendült ki dr. Nagy Bálint szavaiból a hét elején megtartott —. bemutatóval egybekötött — velencei sajtótájékoztatón. Az újságírók itt a Velencei-tó partján, a Fejér megyei Növényvédelmi és Agrokémiai Állomáson a MÉM főosztályvezetőjének tolmácsolásában ismerhették meg: mi mindennel ^ondóinak gazdaságpolitikusaink, szakembereink, amikor az. elkövetkező évtizedekre kijelölik a mezőgazdasági termelés fejlődésének útját, irányát. Ha a feladatok, követelmények, a körülményekkel számoló elgondolások rendszeréből a legfontosabbat akarnánk, kiemelni, akkor az nem más, mint a termőföld tudatos, okszerű védelme. Erről sokat és sokan szóltak már. közvéleményünk azonban még mindig nem látja át kellőképpen, mit jelent az pontosan, hogy Magyarországon a termőföld a legalapvetőbb természeti erőforrás. A talajok minőségének' romlása vagy javítása természetesen nem a közvéleményen múlik. Sajnos a mezőgazdaság szocialista átszervezését követő időszakban — amikor az ágazatnak elsősorban mennyiséget kellett produkálnia — nem jutott már energia a tervszerű és átfogó talajerő-fenntartásra, az ésszerű talajgazdálkodásra. Sőt — az energiánál maradva — azokban az időkben a fontos energia- hordozókat, köztük a mező- gazdasági termelésben döntő hányadot képviselő műtrágyákat viszonylag olcsón mérték. ' Talajaink a nyakló nélkül adagolt műtrágyákkal saját természetes termőképességük háromszorosát adták a hozamokban, éppen a természetes termőképesség rovására. A helyzetet tovább rontotta a nagyüzemi táblásítást nem megfelelő minőségben és mértékben követő vízrendezés. A növényvédelmi és agrokémiai állomások hálózatának kiépülésével, a talaj- vizsgáló laboratóriumok fölszerelése teremtett végül alapot és lehetőséget • ahhoz, hogy az előbbi nem kívánatos folyamat alakulásáról hű képet kaphassunk és fordítsunk a mezőgazdaság kemi- zálásának eddigi gyakorlatán. Napjainkban már talajminták vizsgálati eredményeire alapozva — fölösleges költségektől megszabadulva — juttathatják a gazdaságok a termőtalajba, a hiányzó és nélkülözhetetlen tápanyagokat. Ha az előbbihez társul a fölösleges vizeket elvezető, de azokat tározókban megőrző és aszály idején a visz- szavezetést lehetővé tevő rendszerek kiépítése, meg a talajjavítás, ha gondoskodunk a vízrendezés műveinek folyamatos és állandó karbantartásáról, ha a mezőgazdasági melléktermékeket visszajuttatjuk a termelési folyamatba —, nos, ha mindezt teljeskörűen megoldjuk, akkor mezőgazdaságunk nemcsak az energiatakarékosságban jár majd az élen. A távlatokat is érzékelő földművelés az élelmiszer-ellátás és -export mellett, azon túl, hogy maga is képessé válik energiaszolgáltatásra, jelentős szerepet vállalhat -a természetvédelemben. Amennyiben ugyanis a műtrágyázás és növényvédelem megfelelő számú szakembert foglalkoztatva, a kutatások és mérések eredményeire alapozva oldja meg feladatait, azaz hivatása magaslatán áll — márpedig eredményei meg a nemzetközi összehasonlítás azt mutatja, hogy ott áll —, akkor természeti környezetünket legkevésbé kell a mezőgazdaság kemizálásától féltenünk. Velencén nemcsak a hallottak, hanem a látottak is bizonyították, hogy a szakágazat gondol jövőnkkel. Kép, szöveg: Kőváry E. Péter 1981. május 3., vasárnap „Velencei gondolások” A Fejér megyei Növényvédelmi és Agrokémiai Állomás Központjában, Velencén dr. Nagy Bálint, a MÉM főosztályvezetője tájékoztatta az újságírókat a szakágazat eredményeiről és feladatairól Növényvédelmi gépbemutató a velencei talajvizsgálati laboratórium előterében Nadap község közelében biológiai laboratórium és kísérleti növényházak szolgálják a gyümölcsösök és szőlőtelepek országos méretű fertőzésének megelőzését Az Abai Agrokémiai Társulás favázas, sátorponyvás tározójában — beruházási költsége még hatmillió forint sincs — 50 ezer tonna műtrágyát kezelnek, és innen látják el az általuk cseppfolyósított trágyákkal a társulás hat üzemét, amely összesen 22 ezer hektárt művel meg
