Békés Megyei Népújság, 1981. május (36. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-22 / 118. szám
1981. május 22., péntek MHiUMTd Nem fenékig tejföl HEB-vizsgálat a tejellátásról Békés megyéhen az utóbbi három évben 3 ezer 342- ről 3 ezer 820 lterre emelkedett az egy tehénre jutó tejtermelés. Ennek köszönhető, hogy a tejipari üzemek az V. ötéves terv utolsó évében 144 millió liter tejet vásárolhattak fel, tehát 20,5 százalékkal többet. mint 1977-ben. Meghatározó szerepük volt ebben a kedvező központi intézkedéseknek. Ide számítható a többletértékesítésért járó prémium, a szarvasmarhatartásból származó jövedelmek adó- mentessége. A mezőgazdasági üzemekben javultak a fe- jés feltételei, de még mindig a hagyományos tartás- fhód a jellemző. Kevés a fejőház, a tankos fejőberendezés. Nincs elegendő alomszalma, évek óta csökken az állatgondozók száma. Az állategészségügyi állomás laboratóriumának vizsgálata szerint nagy a tej csíratartalma. Az viszont mindenképpen örvendetes, hogy 1980-ban a megye teljes szarvasmarha-állománya gü- mőkórmentes lett. Hogyan tovább? Milyen feladatokat kell megoldani a tejtermelőknek, a forgalmazóknak az elkövetkezendő években? Ez volt a fő kérdés a Békés megyei Népi Ellenőrzési Bizottság legutóbbi ülésén. Arról tárgyaltak, vitatkoztak: hogyan lehet a higiéniai előírások megtartásában előrelépni, miként valósítható meg a minőségi tejátvétel és az is- kolatej-akció kiszélesítése, a tej és tejtermékek választékának bővítése. A szakemberek elmondották, hogy az összes tejtermeléshez képest nőtt az értékesített tej aránya. Ma már ez a szám eléri a 87—88 százalékot. Sajnos, a háztáji és kisegítő gazdaságokban egyre kevesebben tartanak tehenet. így a községi tejcsarnokok fenntartása veszteséges. A feldolgozó üzemek azon vannak, hogy az átvett tejet lehetőleg 10 fok alatti hőmérsékletre lehűtve, tisztán, kevés csíraszámmal gyűjtsék össze. Ehhez anyagi és műszaki segítséget nyújtanak. Mindez hozzájárul a késztermékek minőségének a javításához. A megyei élelmiszer és vegyvizsgáló intézet az elmúlt két esztendőben csupán néhány tejterméket kifogásolt a Gyulai Tejporgyárban, a nagybán- hegyesi Zalka Tsz-ben és a Sárréti Tej Közös Vállalat szeghalmi telepén. Az új termékek gyártásával azonban nem lehetünk elégedettek. A szeghalmiak például 1978. óta csak gomolyasajtot és kakaót hoztak forgalomba újdonságképpen. A gyulaiak megszüntették a habtejszín, az iskolatej és a kannás tejföl gyártását, míg egyetlen új termékkel jelentkeztek a piacon. A közkedvelt zöldségtúrót, a kávés és a csokistejet, az ömlesztett sajtokat Csongrád megyéből és a Dunántúlról szerzik be. Az ülésen szóba került a kereskedelem és a vendéglátóipar is. Megállapították, hogy az üzletek technikai felszereltsége javult. Az új ABC-áruházakat korszerű hűtőgépekkel, vitrinekkel látták el. A periférikus területen levő boltok is kaptak hűtőszekrényeket, a forgalom lebonyolításához viszont ez nem elegendő. Változatlanul gond a hűtőlánc megszakítása. A tejet az üzletek előtt az utcán rakják le, ezért egy része megromlik és sok a lopás is. Ezenkívül a műanyagtasakok kiszakadása tetemes kárt okoz. A megyei vendéglátóipari vállalat növelte a tej és tejtermékek értékesítését és az ételek előállításánál' is több ilyen nyersanyagot használt. Ennek ellenére kevés megyénkben a tejivó, szegényes a tejes ételek választéka. A népi ellenőrök arra is felhívták a figyelmet, hogy az iskolatej-akció nem járt teljes sikerrel. Pedig a serdülő szervezetnek szüksége van erre az egészséges táplálékra. A konyhák általában tízóraira, uzsonnára adnak tejet, kakaót, tejeskávét és sajtot. Télen azonban kevesebb poharas tej jut el az iskolákba, mivel szállítás közben lehűl, esetleg megfagy, felmelegítésre pedig a legtöbb helyen nincs lehetőség. A békéscsabai iskolacentrum konyháján szem- előtt tartják a korszerű táplálkozás elterjesztését, mégis csökkent a tej és néhány tejtermék felhasználása. Igaz, készítenek néhány körözöttet és sajtkrémet. Az általános iskolákban a tej értékesítésének módszere változatos. Árulják hivatal- segédek, ételelosztók, nevelők és tanulók. Az értékesítés azonban csökkent, hiszen 1978-ban még 1836 hektolitert adtak el, míg tavaly ez a szám alig haladta meg az 1100 hektolitert. Ennek egyik oka, hogy az iskolák többségében az árusítás tárgyi és személyi feltételei nincsenek megteremtve. Ugyanakkor a szülők nem törik magukat túlságosan, hogy megszerettessék gyermekeikkel a tejet, inkább teát itatnak velük. Tehát nem fenékig tejföl a tejtermelés és forgalmazás korszerűsítése. Rengeteg gonddal, bajjal jár. Ezek megoldását segíti a mostani NHB-vizsgálat is. S. S. Segítettek a brigádok A segítőkészség szép példáját adták a Pest megyei Állami Építőipari Vállalat tmk-üzemének szocialista brigádjai. A vállalat saját dolgozói számára is lakásokat épít — az első ütemben hatvanat. A leendő lakók egyenként tízezer forint értékű munkával járulnak otthonuk mielőbbi elkészítéséhez. Egyikük üzemi balesetet szenvedett, s emiatt nem tudta teljesíteni vállalását. A brigádok elhatározták: beteg kollégájuk helyett elvégzik a hátramaradt feladatot, s a napokban már be is fejezték a munkát. Kecskeméti paradicsom Üj paradicsomfajták értek be Kecskeméten, a zöldségtermesztési kutató intézet növényházában. Közülük az ipari célokra nemesített korall minden eddigi fajtánál keményebb húsú. 10—15 de- kás bogyói konténerben is jól szállíthatók, nem törődik nem reped; hozama beltar- talmi értéke révén a legjobb külföldi fajtákkal is telveszik a versenyt. A hosszúkás bogyójú, mélypiros színű sláger a kiskertek újdonsága lehet. Friss fogyasztásra ajánlják, jól szeletelhető, különböző saláták készíthetők belőle. Előnye még. hogy bőven és egész nyáron terem. Mindkét fajtajelölt az idén kísérleti parcellát kap a nagyüzemi, illetve a háztáji gazdaságokban. A kutatók lugas paradicsomfajta kinemesítésével is foglalkoznak. Kutatják azokat a törzseket, amelyek tűrik a hazai időjárást, ellenállnak a betegségeknek. A magyar paradicsomnak híre van Európában, amit bizonyít az is, hogy számos ország, a többi között Hollandia, érdeklődik a Kecskeméten nemesített fajták iránt. Kábelkereső műszer ötletes műszert szerkesztett a föld alatti elektromos kábelek felkutatására a Komárom megyei Állami Építőipari Vállalat két dolgozója, Nyltral István és Böhm Lőrinc. A hordozható kis műszer 10 centiméteren belüli pontossággal meghatározza a szokványos — egy méter — mélységben húzódó nagyfeszültségű vezetékek helyét. A talajviszonyoktól függetlenül jelzi a kábelek nyomvonalát, akár betonburkolat, akár kavicsos, agyagos réteg alatt húzódnak. A készülék súlya nem éri el a fél kilót, s további nagy előnye, hogy a hazai iparban kapható alkatrészekből olcsón előállítható. Üj csillagvizsgálót avattak a tatabányai 'úttörő- és ifjúsági házban. A háromszázhetvenötszörös nagyítású távcsővel felszerelt csillagvizsgálót a Komárom megyei Építőipari Vállalat és a Tatabányai Szénbányák Vállalat központi műhelyének szocialista brigádjai építették társadalmi munkában. A képen: mindent tudni akarunk... (MTI-fotó: Bisztray Károly felvétele — KS) Szakszervezeti bizalmiak válaszolnak A szakszervezeti bizalmiakkal beszélgettünk a kollektív szerződésben foglaltakkal kapcsolatos teendőkről. Résztvevők: a Hajtóművek és Festőberendezések Gyára 3-as számú gyárából Zelenyánszki Andrásné és Vas László bizalmi, a Forgácsolószerszám-ipari Vállalat békéscsabai forgácsolószerszám-gyárából Dányi Pál és Horváth János főbizalmi, az Erőműjavító és Karbantartó Vállalat békéscsabai öntödéjéből pedig Gonda Pál főbizalmi-helyettes és Borbély Zoltán bizalmi, ök adnak néhány kérdésre választ. Részt vesz a beszélgetésben Balázs János, az SZMT politikai főmunkatársa is. — A kollektív szerződés vállalati törvény. Biztosítja-e, hogy az kapjon többet, aki eredményesebben dolgozik? Horváth János: Nálunk a kereset 70 százaléka az alapbér, 30 százaléka a teljesítmény és a minőség alapján osztható fel. Az elosztásba beleszólnak a bizalmiak is, akik a csoportjuk véleményét közvetítik. Előzőleg tehát megvitatják a kérdést munkatársaikkal. Nyíltan szoktak beszélni. Megmondják, kinek mi az érdeme, de emlékeztetnek arra is, hogy az elmúlt időszakban ki késett, ki követett el hanyagságot, mulasztást. Ezt mindenki megérti, és nincs harag. Gonda Pál: Mindinkább az emberek tudatába vésődik: nem elég bejárni, dolgozni is kell. Pénz csak hasznos munkáért jár. — A rossz szervezés akadályozza az eredményes munkát, ami elsősorban a műhelyekben mutatkozik meg. Mit tesznek, ha ilyet tapasztalnak? Horváth János: Az a véleményem, hogy túlóráztatást csak akkor szabad elrendelni, ha az indokolt. Éjszakai túlóra pedig csak különleges esetben engedhető meg. Az éjszakai túlórapótlék a munkabér 40 százalékát teszi ki. A dolgozó nem termel annyit értékben, mint amennyi a keresete. Tehát — ha szükséges — nappal legyen túlóra! Dányi Pál: Hogy folytassam: az éjszakai túlórák miatt aránytalanul nagy keresetkülönbségek állnak elő. Vas László: A hajtóműben csak azoknál a gépeknél túlóráznak, amelyeken a végtermékhez szükséges alkatrészeket készítik. Balázs János: A kollektív * szerződésekben a túlórák csökkentésének törekvése tapasztalható. Igaz is, ne szervezetlenséget takarjon a túlóra. Ha azonban fontos gazdasági érdekeket szolgál, akkor feltétlenül biztosítani kell. — Terveznek olyan szabályozást, hogy a vállalat saját dolgozójával köthessen — a saját munkakörével nem ösz- szefüggő munkára — szerződést? • Horváth János: Nálunk már van. A technológusok kezdték. Lejártak a gépekhez dolgozni. Most egyebek között a meósok maró- és köszörűgépen vállalnak munkát. Zelenyánszki Andrásné: Nálunk a fizikai dolgozók közül néhányan a műhelyt takarítják, mert másképp nem tudja a gyár ezt a feladatot megoldani. A statisztikusok közül egyesek gépírást vállalnak. — Az újítási szabályzatok átdolgozása most fejeződik be. Kértek-e véleményt a dolgozóktól? Dányi Pál: A forgácsolóban most gyűjtik a véleményeket. Zelenyánszki Andrásné: Nálunk nem volt javaslat a szabályzat megváltoztatására. Horváth János: Nincs kialakult gyakorlat. Arra törekszünk, hogy minél többen újítsanak és a javaslatok mielőbb valósuljanak meg. Kapjon segítséget az újításhoz az is, aki az elképzelését nem tudja megvalósítani. Borbély Zoltán: Sajnos az öntödében egy éve nem volt újítás. Én is egyetértek Horváth Jánossal. — Milyen a munkavédelmi helyzet? Borbély Zoltán: Elavult az üzem, bár az évek során néhány korszerűsítést végrehajtottak. Most valósul meg: a folyékony vasat géppel emelik,, és juttatják a formákhoz. Ezzel a megoldással csökken a nehéz fizikai munka és a balesetveszély. Elegendő daruvezetőt, darukötözőt és targoncavezetőt is kiképeztek. A munkavédelmi őrhálózat tagjainak számát pedig 4-ről 10-re emelték. Gonda Pál: Azért volt minderre szükség, mert nőtt a balesetek száma, ami pedig egy ilyen száz dolgozót foglalkoztató kis üzemnél a munkaszervezésben különösen nagy gondot okoz. A humánum és a gazdasági érdek tehát egybekapcsolódik. Vas László: A mi gyárunkban jól működik a munkavédelmi őrhálózat. Van azonban egy baj az én környezetemben: esőben a gépműhely beázik. Ilyenkor a gépek állnak. Nemegyszer szóvá tettük. Borbély Zoltán: Az öntödében havonta van üzemszemle. Egy-két nappal előbb a bizalmiak a dolgozókkal együtt megvizsgálják a munkahelyeket, és a szemlebizottságnak javaslatot tesznek- a szükséges változtatásokra. Ezeknek a javaslatoknak az alapján a vállalat erre az évre több millió forintot biztosít nagy teljesítményű elszívóberendezés és daru beszerzésére. — Inspirálják-e a dolgozók a bizalmiakat jog- és hatáskörük gyakorlására? Vas László: Együtt dolgozunk, mindennap van lehetőségünk, hogy megbeszéljük a kérdéseket. . Nincs megfelelő fűtés — mondják, — beázik a tető, rossz a munkaszervezés — mondják. Segélyt, utazási kedvezményt kérnek, megtalálnak. Horváth János: Ma már mindenki tudja, hogy az egyén helyzete és az üzem gazdasági eredménye között szoros az összefüggés. Aki hibát vesz észre és javítani akar rajta, az megmondja a véleményét. Ezt mindenkitől elvárjuk. Gonda Pál: Keresni akarunk. Ha a munkánk eredményét látjuk, lelkiismeretesen dolgozunk. A feltételeket a gazdasági vezetőknek kell megteremteniük hozzá. Mi, bizalmiak készséggel segítjük őket a közösség javát szolgáló törekvésükben. Pásztor Béla I Tulajdonos és munkavállaló A MUNKÁSOSZTÁLY az emberiség történetében az első olyan osztály, amely a termelőeszközök tulajdonosává és a hatalom birtokosává válva is az anyagi javak közvetlen előállítója marad, saját kétkezi munkájával teremti meg megélhetése forrásait. Egy egész történelmi korszakon át oly módon részese a termelési folyamatnak, hogy az esetek nem csekély részében fárasztó, gépies, csak nagyon kevéssé, vagy egyáltalán nem alkotó jellegű feladatokat végez. Az elosztási viszonyokat illetően sem élvez előjogokat, sőt a legkisebb jövedelmű dolgozó rétegek is többnyire éppen ennek az osztálynak a soraiban találhatók. Sajátosan ellentmondásos helyzet ez — amely azonban az emberi társadalom fejlődésének objektív, pusztán elhatározással meg nem változtatható ellentmondása. Csak egy hosszabb időszak tervszerű, tudatos, sok fáradságot és küzdelmet igénylő munkájával teremthetők meg azok az anyagi és kulturális feltételek, alakíthatók ki azok a viszonyok — a kommunista társadalom viszonyai —, amelyek módot adnak ennek az ellentmondásnak a valóságos feloldására. Kifejeződik ez az ellentmondás a munkásosztály társadalmi helyzetében, egyfajta sajátos kettőséget teremtve. Ennek az egyik oldala, hogy a munkásosztály a mi társadalmunkban a termelő- eszközök tulajdonosa. De mivel itt nem egyéni tulajdonról, hanem a termelőeszközök közös tulajdonáról van szó, az egyes munkás munkát vállalva egyúttal mintegy alkalmazásban is áll valamelyik — az ő (társ) tulajdonát is képező — üzemben, vállalatnál. Tulajdonos tehát, de egyúttal az utóbbi értelemben munka- vállaló is. aki közvetlen munkafeltételeiről nem maga dönt, hanem különféle előírásokat, utasításokat hajt végre, fegyelmi felelősséggel tartozik és felelősségre is vonható. AZ ÉRDEKVISZONYOKRA is kihat ez a kettősség. A munkásosztály alapvető, lényegi érdekei tulajdonosi mivoltához kötődnek, hiszen végső fokon ez határozza meg egész sorsát, további perspektíváját, jövőjét. Ilyen értelemben a munkásosztálynak létérdeke a köztulajdon fennmaradása, megvédése, szüntelen fejlesztése. Ám nem lebecsülhetők azok a közvetlen érdekei sem, amelyek munkavállalói helyzetéből fakadnak, hiszen ezek közvetlenül kötődnek mindennapi életviszonyaihoz. Sőt, az érdekviszonyok maguk sem mentesek az ellentmondásoktól. A kétféle érdek ellentmondásos viszonyában — s ez roppant fontos — az egység, az egybeesés a túlnyomó és a meghatározó. Hiszen munkavállalói helyzetének szüntelen javulását — a munka alkotó jellegének erősödését, a piszkos, nehéz, unalmas munkafajták kiküszöbölését, a keresetek és a szociális juttatások növelését, a munkaidő: hosszú távon folyamatos csökkenését, és így tovább — a munkásosztály nem várhatja mástól, csupán a szocialista tulajdon állandó bővülésétől, minőségi fejlődésétől, korszerűsödésétől. A közvetlen termelők ilyenfajta érdekeltsége az egyik legfontosabb hajtóereje a termelőerők fejlődésének — s éppen az ez egyik legfőbb tényezője a szocialista termelési viszonyok előnyének, fölényének. Ugyanakkor a kétféle érdek a mindennapi gyakorlat szintjén nemegyszer ütközik is egymással. Ez megmutatkozik például a ‘ felhalmozás és a fogyasztás arányának vagy a beruházási összegek hova fordításának megállapításánál. a munkaidő hosszának eldöntésénél, a munkaerő hatékony foglalkoztató-
