Békés Megyei Népújság, 1981. május (36. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-21 / 117. szám
EUSOHiS 1981. május 21., csütörtök o JEGYZET autósbecsület Sok szép példáját láttam már az autósbecsületnek. Valamiféle benső szövetség alakult ki közöttük egymás segítésére, mely az idők folyamán „rétegetikává” sűrűsödött, s a nemzeti hovatartozás sem bontja meg az autósok közös frontját. Láttam már hazámfiát elakadni külföldi túrán, s mint a legjobb barátjuknak álltak segítőkész rendelkezésére a külföldi autósok. S magam is tétován álldogáltam már éjszakának idején az országúton, mert „nem volt hajlandó” továbbmenni a Skodám, s közben tekintélyes s’or állt mögöttem és velem szemben a túloldalon segíteni akaró kollégák egész hada, mire jött egy olyan valaki is, aki értett a Skodához, s rövid „babrálás” után elindította a kocsimat. Ügy vélem, minden autós kötelességének érzi, hogy segítsen bajba jutott társán — bár így lenne már egész életünkben is! — mert úgy gondolja: ő is kerülhet hasonló szorongatott helyzetbe. Ha minden így is >Saz általában, ki állítaná, hogy valamennyi autós becsületes! Sajnos elégszer vagyunk tanúi ellenpéldáknak is- Annak többek között, hogy az országutakon a „mám- mutkocsik” vezetői nem engedik előzni (és ezzel veszélyhelyzetekbe sodorják) a fürgébb kiskocsikat; annak, hogy a volán mellett ülő „fenegyerekek” akarattal robognak a járda szélén összegyűlt víztócsákban esők idején, és ezzel végiglocsolják a járdán gyaloglókat; vagy annak, hogy egyesek magukról és embertársaikról megfeledkezve nyolcvanas sebességgel száguldanak a városok utcáin fittyet hányva az esetleges végzetes következményeknek. S egyre gyakoribb a következő eset is. amit Békéscsabán a Háhn téren láttunk. Egy meggypiros Zsiguli tolatás közben nekiütközött egy parkírozó kék színű Zsigulinak. Vezetője nyilvánvalóan érezte az ütközést. Ennek ellenére nem szállt ki kocsijából, hogy az üresen álló kék Zsiguli ablaktörlőjére tegye névjegyét: „Elnézést, ez és ez vagyok, sajnálom a tettem” — hanem megállás nélkül továbbrobogott. Tudjuk a rendszámát, mégsem írjuk ki, remélve, hogy megkeresi a károsultat, nem hagyja, hogy az a saját költségére fizesse ki a sárhányó- ján ért károsodást. Ugyanis, ha nincs „elkövető”, akkor a biztositó nem fizet kárt a kötelező biztosításra. Az ilyen „cserbenhagyok” _ bár nem életet veszélyeztetnek — nem öregbítik az autósbecsületet. a . ő. Rozsdamentesítö telep Pécsett Rozsdamentesítő telepet épít Pécsett a Dél-Dunántúli Vízügyi Igazgatóság, nagy értékű berendezéseinek, eszközeinek védelme, élettartamuk növelése céljából. Az országban ez az első ilyen létesítmény, és mintának szánják a társigazgatóságok számára. A bázis hazai berendezésekkel működik majd. Az újonnan elkészült csarnokban megkezdődött a a technológiai berendezések szerelése, amelyeknek határideje az év vége. A telepen egyebek között acél- szerkezeteket. erő- és munkagépeket, szivattyúkat, vízzáró lemezeket, vízszállító csöveket rozsdamentesítenek. Küzdelem a percekért A könnyűipari ágazat egyik sajátossága, hogy zömmel nőket foglalkoztat. így van ez a FÉKON Ruházati Vállalat békéscsabai gyárában is, ahol a dolgozók 90 százaléka nő. Igen magas (35 százalék) a 35 éven aluliak aránya, s ebből adódik a vállalati munkaerő-gazdálkodás egyik problémája. A fiatal nők nagy része ugyanis — szülőképes korban lévén — előbb vagy utóbb gyermek- gondozási szabadságra megy. Jelenleg is több mint 250-en vannak gyesen. Pótlásuk nagyon nehéz, noha a gyár növelte ipari szakmunkástanuló-létszámát. Mégis évről évre nagy a lemorzsolódás, az idén például 31 asszonnyal kevesebb dolgozik az üzemben, mint tavaly. Pedig nagy szükség van a dolgos kezekre. A gyár termékeinek jelentős része a külföldi piacokon talál gazdára, ezért fontos a gyorsaság. Az, hogy „az idő pénz”, itt fokozottabban érvényes. A bérmunka árát gyakran a darabszám .és az elkészítéshez szükséges idő határozza meg, lényeges tehát, hogy a megadott darabszámot minél rövidebb idő alatt állítsák elő. Örök harcban állnak az idővel a dolgozók is. Teljesítménybérben dolgoznak, és nem azt nézik, hogy hány munkalap készült el, hanem azt számolják, hogy mennyi normapercet használtak fel, s mennyi van még a műszak végéig. Kinek kell a sokszögeszterga? Mezei András „Ilyen gazdagok vagyunk?” című most megjelent könyvében azokat a találmányokat vonultatja föl, amelyek nagy jelentőségűek ugyan, de népgazdasági hasznosításukhoz — nemegyszer az emberi irigység és közömbösség buktatóin — vagy idegtépőén rögös és hosszú út vezetett, vagy további mondvacsinált akadályokat kell még leküzdeni. Ebben a könyvben csak példaként említi Mezei András néhány mondat erejéig a Gellért-féle sokszögesztergát, mint olyat, amely zsenialitása ellenére másfél évtized után sem jutott el a széles körű alkalmazásig. Gellert Károly lakatosmester a hatvanas évek közepén néhány nagyszerűen egyszerű alkatrésszel újjávarázsolta az évszázadok óta ismert jó öreg esztergagépet. Ami eddig lehetetlennek tűnt, neki sikerült: gépén könnyedén bontakoznak ki az ellipszis, háromszög, hatszög, kilenc- szög, tizenkétszög keresztmetszetű tengelyek az esztergakés alatt. Találmányát 1967-ben jelentette be, az esztergát pedig az 19Ö9-es BNV-n láthatták először az érdeklődők. Már 1970-ben azt írták a Gellért-féle sokszögesztergáról, hogy: „olyan találmányról van szó, amelynek exportja tekintélyes nyereséget jelenthet népgazdaságunknak. És az sem közömbös, hogy a sokszögeszterga hazai elterjedése olyan előnyökhöz juttathatná gépipari termékeinket, amelyekkel még a külföldi gyártmányok sem kelhetnének versenyre.’’ Időközben elcsitult a vihar a lakatosmester találmánya fölött, de józan ésszel felfogva nem engedhetjük, hogy végképp a feledés homályába merüljön. Ezért is vállalkozott a Gépipari Tudományos Egyesület Békés megyei szervezete -arra, hogy a műszaki fejlesztési hónap keretében üzemfenntartási szakosztálya rendezésében tegnap, május 20-án délelőtt szakmai előadást tartson a HAFE 3. számú gyárában a Gellért-féle sokszögeszterga felépítéséről, a találmány alkalmazásának lehetőségeiről. Reméljük, ez az előadás szerény lehetőségeivel is hozzájárul, hogy az esztergályosok álma — csavar és sokszögletű tengelyek előállítása — nagy sorozatban is megvalósulhasson itthon és külföldön. K. E. P. Az előbbiekből következően jelentős szerep jut a munkaszervezésnek, a gazdaságosság, hatékonyság növelésének. Ezért a gyár szervezési, számbavételi rendszert dolgozott ki, amelyet egyelőre kísérleti jelleggel egy egységben vezettek be, de június 1-től kiterjesztik az egész üzemre. A módszer lényege, hogy az egység vezetője, a művezető, naponta figyeli, hogy a dolgozó miként használja fel napját, miért kénytelen állni, hogyan alakul teljesítménye, s ennek megfelelően azonnal intézkedik. Ezzel a fokozott ellenőrzéssel csökkenthetők az állásidők, és a teljesítménykülönbségek is. Ez pedig nemcsak a vállalatnak, hanem a dolgozónak is érdeke. Az ésszerű, hatékony munkaerő-felhasználást szolgálják a munkanapfelvételek is. Amennyiben nincs valamennyi munkásnak folyamatosan kitöltve a munkaideje, összevonják a munkaköröket, a felszabaduló embereket pedig oda irányítják, ahol nagyobb szükség van rájuk. Sokszor a munka-átcsoportosítás is lényeges létszámmegtakarítást eredményez. A kísérlet figyelemre, sőt, követésre méltó. Sz. I. Fotó: Veress Erzsi Orosházi Új Élet Tsz Melléküzemek a főtevékenységért Több mint tíz évvel ezelőtt nagy dilemma előtt állt az orosházi Űj Élet Termelőszövetkezet: pénz kellett a fejlődéshez, de honnan vegyenek? A hitelfeltételek akkor sem voltak könnyűek, nehezen lehetett pénzhez jutni. Kútfúrással kezdődött. Kiszámították, hogy viszonylag -kis befektetéssel gyorsan csak az ipari tevékenység hoz pénzt. Kútfúrással kezdték, és mint kiderült, jól választottak. Óriási igény volt e tevékenységiránt, és jól is jövedelmezett. Létrehoztak egy társulást, mely olyan nyereséget produkált, hogy már a második évben visszafizette a befektetett alaptőkét. És, hogy mennyire életképesek, azt az eltelt évek alatt bizonyították: ma mint az Építőipari, Kútfúró és Kazánépítő Szövetkezeti Vállalat Irakban, Algériában szerelnek kazánokat, kutakat fúrnak szerte az országban, telephelyük van Budapesten. Az éves osztalék pedig azóta is biztos része a szövetkezet nyereségének. Nem ment persze minden simán, volt néhány buktató is. Ezeket sem hallgatta el az elnökhelyettes. — Próbálkoztunk sok mindennel — mondja Malya János közgazdasági elnökhelyettes —, többek között kávéfőzőgyártással is. Villanyra és gázra egyaránt alkalmas volt, csak éppen konstrukciós hiba, vagy más probléma miatt nem tudtunk egyenletes minőséget produkálni. Egy részük pillanatok alatt tönkrement, de vannak olyanok, amelyek hat-nyolc év óta kiválóan működnek. Mindenesetre ezzel elég hamar felhagytunk. Söröskocsi — boroshordú ^Létrehoztuk azután a víz- és* gázszerelő részleget is. Ök biztosították a szakosított telepek vízellátását, de amikor külső munkákra vállalkoztak, kiderült, hogy ráfizetéses a bolt. így felszámoltuk ezt is. Volt azután olyan tevékenység is, amely leginkább a hintához hasonlított. Egyszer fennt, máskor lent. A mezőgazdaságban nem volt mindig annyi teherautó, vontató, mint manapság, a hetvenes évek elején a szállítás zöme még szó szerint a lóerőkön múlott. De a lovakhoz kocsi is kellett, ezért az Új Élet Tsz-ben létrehoztak egy kocsigyártó üzentet. Gumikerekű, kétlovas fogatokat készítettek, ezeket stráíkocsi néven ismeri a köznyelv. Amikor legjobban ment a bolt, 800-at készítettek egy évben. Ahogy jöttek a gépek, úgy csökkent az igény a lovas kocsik iránt, néhány évvel ezelőtt meg is szűnt a «vártás. Senki sem hitte volna, hogy valaha még ilyesmire adják a fejüket, de a sors egy NSZK-beli sörgyáros közbeszólt: speciális, söröskocsikat rendelt, mégnedig olyanokat, amelyekből egy- kettő mutatóban még ma is közlekedik a müncheni utcákon'. Igaz, egy ilyen lovas kocsi drágább, mint a teherautó, no de ki figyel fel ma már egy gépkocsira? Ha viszont megjelenik a két hatalmas ló vontatta söröskocsi .. . az ugye már egészen más. i De a sörhöz hordó is kell. ezért még egy üzletre van kilátás. Évi két—három ezer hordóra I tart igényt az NSZK-beli sörgyár, és ha megegyeznek az árban, ki más készítené ezt el, mint a szövetkezet másik melléküzemága, a bognárüzem. ök most boroshordókat gyártanak, de hát hordó az hordó, a kettő között nem nagy a különbség. Amikor a kocsigyártás csődbe ment, más tevékenységet kerestek helyette. Találtak is gyorsan, elvállaltak mindenféle vasipari szolgáltatást, melyhez felszerelésük volt, és amelyek persze jó üzletet is jelentettek. Soká tartana felsorolni, hogy mi mindent gyártottak vagy gyártanak, csak úgy mutatóban néhány: az Orosházi Vas-, Műanyagipari Szövetkezetnek vákuumformázó génekhez vasszerkezetet, az Orosházi Üveggyárnak az edzettüveg portálokhoz, úgynevezett stopszerelvényeket. Egy NDK-beli partnernek mezőgazdasági gépalkatrészeket, egy hódmezővásárhelyi vállalatnak alumínium ételhordókat készítenek. De kikerül a kooperációs üzemből évente 30—40 fogyasztás- mérő próbapad is. Öntöde és szilvásgombóc Külön fejezetet érdemel a szövetkezet vasöntödéje. — Több mint tíz évvel ezelőtt beállított hozzám egy férfi, Ruman Imrének hívták. Mint kiderült, jó szakember, csak éppen a modora nem volt a legsimulé- konyabb, ezért kellett előző munkahelyéről elmennie. Egy-két perc után azt javasolta nekem: csináljon a szövetkezet egy vasöntödét. Az az igazság, hogy még a szemem is fönnakadt az^ ötletre, de azután gondolkodni kezdtem: nézzük meg, hátha üzletet lehet csinálni belőle. Megkértem, hogy adja be a javaslatot írásban, persze részletes számításokkal alátámasztva. Amikor az elkészült, láttam, hogy van fantázia a dologban, és a vezetőség elé terjesztettem. Először kapásból leszavazták, azután úgy feltételesen engedélyezték. Megcsináltuk, azóta is kitűnően működik. Csupa régi. jól képzett szakember dolgozik az öntödében, olyanok, akik addig nem a szakmájukban voltak ... Mi kis szériás munkákat is elvállalunk, nem csoda, ha sorban állnak a vállalatok a kapu előtt, bizony válogatunk, hogy mit csinálunk meg — emlékszik az elnök- helyettes. — Ne feledkezzünk meg a tésztaüzemről sem — szól közbe Verrasztó József beruházási és melléküzemági főágazatvezető. — Ök sem azt csinálták kezdetben, amit most, de ebbe is beletanultak. Kézi gyártású cérnametélt volt a kezdeti profil, de erről hamar kiderült, hogy veszteséges. Most a Békéscsabai Hűtőházzal kooperációban szilvásgombócot készítenek az asszonyok, s ez már jó üzlet mind a két félHogy a melléküzemág rendre jól jövedelmez, azt a számok bizonyítják. A szövetkezet több mint 400 millió forintos éves árbevételéből 60—70 millió forintot hoz a melléküzemági tevékenység. A szövetkezet 39,5 millió forintos nyereségéből viszont 12,6 millió forintot a melléküzemek adnak, jól látszik tehát, hogy a két arány nem egyforma. És a melléküzemek által hozott jövedelem már évek óta a fő- tevékenységet szolgálja, ha ez nem lenne, akkor a szövetkezet ma nem állna úgy gépekkel, eszközökkel, mint ahogy áll, és nyilvánvalóan nem tudna saját erőből egy 40 millió forintos keverőüzemet építeni. Érdemes tehát odafigyelni a melléktevékenységre, csak persze megalapozottság, vállalkozó, no meg szakértelem kell hozzá. És persze vigyázni kell arra is, hogy a mellékes ne a főtevékenység rovására, hanem annak segítésére fejlődjön. Valahogy úgy, ahogyan az orosházi Új Élet Termelőszövetkezetben csinálják. Lónyai László A Békéscsabai Szőrme- és Kézműipari Vállalat központi telephelyén egész évben folyamatosan gyártják a belföldi kereskedelemnek a bakfisbundákat, a férfi börzakókat és bőrkabátokat. A feldolgozósorokon már a jövő évi modelleket varrják Fotó- Veress Erzsi
