Békés Megyei Népújság, 1981. május (36. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-01 / 101. szám

1981. május 1., péntek

NÉPÚJSÁG

Tolnai tájakon IV.

Tolna megyei négynapos kirándulássorozatunk utolsó napján nehezen döntjük el szekszárdi barátommal: hová is menjünk. Hiszen például nyugati irányban nincs messze a megye rangos városa, a fontos vasúti csomópont. Dombóvár, ami biztosan sok látnivalót kínál, no, meg a tőle szó szerint pár kilométerre levő gunarasi gyógyfürdő is csalogatja az utazót. De közel van Bony- hád is, a Perczel Mórra emlékező település; tudniillik itt született és halt is meg a 48-as szabadságharc honvédtábornoka.

— Valaha Bonyhádon ha- iadt át a Sophianaet (Pécs) Aquincummal összekötő római hadiút — jegyzi meg barátom, de aztán mégis egy másik irány mellett döntünk: valamivel csábítóbbnak tűnik egy Duna menti autóstúra.

Tolna

A 6-os útról keletre letérve Tolnán keresztül fél óra alatt juthatnánk el a mostanában felfedezett ’üdülő- és pihenőhelyre, Domboriba, a nap első úticéljára, ám útközben rájövünk: a tisztesség és a kíváncsiság úgy kívánja. hogy utunkat megszakítsuk a megye egykori székhelyén, névadó településén. S ha már itt vagyunk, ugyan miért ne firtatnám: haragszanak-e a tolnaiak Szek- szárdra ?

— Miért haragudnánk? — vonnak vállat az emberek, s különcnek nézve továbbmennek. úgy hogy ismét csakis mindenttudó barátom-kísé- rőm információira számíthatok. Ezek most sem maradnak el:

— Jelentős szőlőtermését értékesítő borkereskedelme révén Szekszárd a XVIII. században olyan viszonylagos gazdagságra tett szert, amely elegendő volt ahhoz, hogy az évszázadokig Tolna, majd Kölesd és Simon- tqrnya által gyakorolt megyeszékhely-funkciót 1779" ben megszerezze.

Tolna sokat köszönhetett a Dunának, mert a folyón lebonyolított kereskedelme vált fejlődésének motorjává. A

múlt század végéig e település volt az egyik legfontosabb átkelőhely a Dunántúl és az Alföld között, s Be- zerédj Pál 1883-ban selyemgyárat alapított itt. Ebben az időben Tolnán dolgozták fel fonallá az egész ország se- lyemgubótermését, s ma is meghatározó szerepet játszik a községben a Magyar Selyemipari Vállalat helyi gyára.

Dombori

Kis pihenő után továbbindulunk, amikor fiatalember stopol az út mentén.

— Hová? — kérdezzük.

— Fadd—Domboriba — hangzik a válasz, mire jót derülünk a Baranyából érkezett stoposon, ugyanis ez a „Fadd—Dombori” úgy cseng a fülnek, mint „Gyo- ma—Endrőd”. Sőt, a hasonlat nem is jó egészen, mert míg a két Békés megyei község legalább egy úton van, közel egymáshoz, addig a két, közigazgatásilag ösz- szekapcsolt Tolna megyei település előtt kétfelé agazik az út.

Végül kiderül: a fiatalembernek ténylegesen Domboriba költözött egyik rokona, így hát házhoz visszük.

— Az üdülőtelep az egyik holt Duna-ág mellett fekszik — mondja barátom, s csendesen hozzáteszi: — Egyelőre az a nagyon jó benne, hogy nemigen szerepel az idegenforgalmi térképeken, így nyáron sincs tömeg.

Szippantunk néhányat a strandolásra még meglehetősen hideg Duna „lehelleté- ből”, s megyünk — most már Faddon, majd Duna- szentgyörgyön áthaladva — a magyar atomvárosba.

Paks

Az út szélén tábla: Atomerőmű-építkezés, KlSZ-Véd- nökséggel, szovjet' segítséggel, déli bejáró; majd röviddel később: északi bejáró. Meglehetősen naivan arra kapacitálom barátomat, hogy igazán bemehetnénk valamelyik bejárón, ha már több is van, de meggyőz:

mindez nem idegenforgalmi látványosság, viszont ha majd az erőmű elkészülte után villanyt gyújtok otthon, akkor okvetlenül gondoljak arra, hogy a villamos energia egynegyedét innen kapom .. .

Amíg ezt elmondja, meg is érkezünk Paksra. s szép iátvány vár ezen az útszakaszon: több kilométeren át a Duna-parton haladunk a

6-oson. Szinte karnyújtásnyira a volt kikötőben horgonyzó halászhajó, a folyó közepén uszály erőlködik szemben a víz folyásával.

Balra bekanyarodunk a régi Paksra, az „óvárosba”, amely — mint később kiderül — csak a magja a jelenlegi igazinak. Az erőmű építése több tízezer munkáskezet kíván, és sok-sok lakást, az ezekhez kapcsolódó üzletekkel, meg a munkásművelődési házzal.

Partközeiben leparkolva visszamegyünk a volt hajóállomáshoz, ami mellett vasúti megálló is van. így a si- nek alatt jutunk el a vízhez. Halászladikok sorjáznak

előttünk kicövekelve, miközben végighaladunk a gesztenyesétányon. Leülni a padra már hűvös van, s különben is csábít a közeli, Fakssal egybeépült Duna- kömlőd halászcsárdája. A helybeliek szerint ugyanis nincs jobb a komlód! halászlénél, bár ezt elsősorban a bajaiak és a szegediek — de biztosan a gyomaiak is — erősen vitatják.

Dunaföldvár

Szekszárdtól 60 kilométerre letérünk keletre a 6-os útról, s már Dunaföldvár központjában is vagyunk. Barátom átveszi a szót:

— Érdemes lenne lemenni a híd alá, az onnan alig 100 méterre levő halászcsárda „vízközeiben” van, s itt is jól főznek, de hát Komlód után ...

így nem le, hanem fölfelé igyekszünk, az Annámatia nevű római erősség nyomait kutatva, de a domb tetején található több szintes, négyszög alaprajzú „Csonka-tornyot” már később, a XV— XVI. században építették a

II. Béla alapította bencés apátság védelmére.

Sok mindent láthatott ez a vidék, hiszen a török időkben Jur Hisszarit volt a neve, s az erődítmény nem éppen hálás szerepét játszotta a kuruc időkben is. Egyedülálló börtönfreskókat is látunk a vár múzeumában: a volt cellák falait díszítették a deresre feszítésükre vagy még rosszabb sorsukra váró szegénylegények.

A nap lebukóban; megemeli felhőkalapját a Duna- híd túloldalán fekvő alföldi táj. Petőfit, majd Babitsot akarom idézni, de csak any- nyi csúszik ki a számon: szép megye Tolna.

Vitaszek Zoltán

A Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat üdülője Domboriban

Fotó: Czakó Sándor

Tudomány — technika

Elektroakusztika a lakásban

UNITRA gyártmányú lakáshangositó berendezések egy kiál- lításon (MTI Külföldi Képszolgálat — KS)

Autó—motor

Övvel

és öv nélkül

A legtöbb ember — amíg egyszer „kiadós” baleset nem érte — nincs tisztában a közlekedési baleseteknél elkerülhetetlen előrelendülés erejével. Márpedig ez félelmetes erő, Egy kísérlet szerint a 80 km óra sebességgel frontálisan ütköző, biztonsági övét nem használó autóvezető 0,05 másodperc után szétnyomja a kormánykereket, két század másodperccel később négyezer kilogramm- nyi erővel ütközik a kormányrúdhoz (ez annyi, mintha négy tonna súly nehezedne rá), újabb 0,09 másodperc után a fej a szélvédőhöz vágódik, egy tized másodperccel később a vezető visszacsapódik. végül tíz másodperc elteltével minden mozgás megszűnik...

Nincs olyan ember, akinek esélye és ideje lenne bármilyen ellenreakcióra a nagy sebességű összeütközéseknél, hiszen az átlagos reakcióidő 0,8—1,2 másodperc. Gyakran hallani arról az elképzelésről a vezető melletti ülésen helyet foglaló, magát bekötni nem akaró utas részéről, hogy ütközéskor majd „kitámasztja” magát. Nyilván nem tudja, hogy gyakran már a 20 km óra sebesség is halálos balesethez vezethet, mert egy erős ember, ha kitámasztja magát. csak akkora energiának tud ellenállni, amely 15 km óra sebességig keletkezik a hirtelen megtorpanáskor.

A bekötött ember már a gépjármű deformációs szakaszában részt vesz a lassításban, és a reá ható erők nagy részét az öv felfogja, így nem lökésszerű, hanem megközelítőleg állandó fékezés éri.

Egyesek úgy vélik, hogy jobb, ha valaki összeütközésnél kiesik a kocsiból, mintha a járműben súlyos sérüléseket szenvedne. A statisztikai adatok egészen másról vallanak. Eszerint ötször gyakoribb, hogy a kieső meghal, mert vagy átmennek rajta az időben megállni nem tudó járművek, vagy az esés közben szenved súlyos sérüléseket.

A hang kétféleképpen hat az emberre: hatással van az értelmére és az érzelmére. A beszéd mellett elsősorban a zene értelemtől függetlenül, nemzeti és nyelvi korlátok nélkül kelt és változtat érzéseket.

Az elektroakusztikai ipar a gondolat- és érzelemkifejezés ösztönének és egy rövid múltra visszatekintő természettudománynak, az

akusztikának—a találkozásából született. Hatása nemcsak mennyiségi, új felhasználási területeket is tárt fel a hang számára, és lehetőséget nyújt a hang benyomáskeltő erejének a fokozására, a zenei kifejezés új irányának kifejlődésére. Jelentősége a 400 éves könyv- nyomtatással mérhető ösz- sze — a kultúra előbbrevi- telében nélkülözhetetlenné vált.

Az ember mindenekelőtt a saját lakásában találkozik az elektroakusztika eszközeivel. Az első közvetlen fogyasztói hangátviteli rendszer az 1922. óta forgalomban levő rádióvevőkészülék volt, első kollektív rendszertechnikai képviselője pedig a hangos filmszínházban (1925) jelent meg. Jelenleg, alig fél évszázad után több mint 500 millió

rádiókészülék van használatban, és az évi termelés eléri a 60 milliót.

Bár a hangátvitel — a rádióvevő megjelenése óta — a kulturális és gazdasági élet számos egyéb területein is meghonosodott, a közvetlen fogyasztói lakáshangosítás maradt a polgári elektroakusztika legnagyobb volumenű ága.

Á lakáshangosítás fejlődésében fordulópontot jelentett az 1928-ban megjelent villamos lemezjátszónak a II. világháború végén továbbfejlesztett változata, a mikrobarázdás hanglemez és a frekvenciamodulációs rádióvétel bevezetése. 1949-ben jelent meg a piacon a mágneses hangrögzítő, a magnetofon. Hanghordozóul itt acélhuzalt vagy mágnesezhető réteggel bevont műanyag szalagot használnak. Nagy vonzóerőt -biztosított, hogy a magnetofon hangképek élet- rekeltésén kívül otthoni hangfelvételre és azonnali visszajátszásra is alkalmas.

A további fejlődés állomása az, hogy 1957-ben megjelent a sztereo hanglemez, amely minőségcsökkenés és tűcsere nélkül tetszés szerint játszható le egy vagy két csatornásán.

Májusfa

Hz ősi hagyomány tovább él

Az első műsor, amelyben Kóthy Judit a tévében, mint segédszerkesztő részt vett, ezt a címet viselte: Májusfa. Szórakoztató összeállítás volt gyerekeknek, Vitray vezette — valamikor a hetvenes évek közepén. És amiért a televízió néprajzosát megkerestem, beszélgetésünk további témája ugyancsak a májusfa.

— A májusfa állítása a népi kultúrában pogány, valószínűleg germán eredetű, a zöld ág kultuszával függ ösz- sze. A régi szokás szerint a május elsejét előző éjszaka vagy hajnalban a legények csoportosan vagy egyenként kilopakodnak az erdőre, onnan fiatal fát vagy gyönge lombos ágat hoznak be, és még virradat előtt kitűzik szeretőjük vagy a lányos házak kapuja elé, a ház elé, vagy a kapufélfára. Ez a nap a katolikus naptár szerint Leveles Fülöp és Jakab napja, ezért a Székelyföldön á májusfát Jakab-fának is nevezik, sőt hajnalfának is. Helyenként változik azután a májusfa feldíszítésének módja. Vagy a legények vagy a lányok díszítik fel. A régi szokás szerint pünkösdig tartják meg a májusfát, akkor „kitáncolják”, azaz énekes. táncos mulatságot rendeznek, úgy szedik le, és viszik ki a falu végére.

— A majálisok is a májusfához kapcsolódnak?

— Eredetileg igen. Régen kizárólag május elsején tartották á majálisokat, ez többnyire a városi ember kirándulása volt a természetbe, a megújuló zöldbe. Május elseje és a majális is szoros kapcsolatba került a múlt század vége óta a munkás- mozgalommal. A második internacionálé 1889-ben a munka ünnepévé tette május elsejét. Az első magyarországi munkásünnep 1890-ben volt. Majálisokat rendeztek, közös vidám együttléttel demonstrálták a munkásság egységét, mért a majálisnak mindig volt politikai tartalma ! A Tanácsköztársaság tette először május elsejét munkaszüneti nappá, majd a felszabadulás óta hivatalosan is ünnep. A május elsejei felvonulások „májusfái”, a középen vitt lombos ág, és a róla lelógó szalagokat viyő emberek, azt hiszem, legszebb példái az ősi hagyomány mai továbbélésének!...

T. AJ