Békés Megyei Népújság, 1981. április (36. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-12 / 86. szám

1981. április 12., vasárnap NÉPÚJSÁG fl karikatúra határai Beszélgetés Kaján Tiborral Kaján Tibornak Zenit és radír címmel újabb karika­túrakötete jelent meg. A címlapon egy árva ceruza­csonk körül haragvó radí­rok sorakoznak. — A ceruza ennyire fél a radíroktól? — Fél, de nem ijed meg. Különben a munkánknak semmi értelme sem lenne. A karikatúra a bírálat eszköze. A dicsőítő karikatúra: ab­szurdum. Bár sokan azt mondják, hogy a radírra szükség lehet. — No jó. De ennyire? — Egyik korszakban több­re, a másikban kevesebbre. Daumier-t, a híres francia képzőművészt lecsukták egy Lajos Fülöpről készített raj­szemben fölényérzetet adhat. De a valódi karikatúra, amint a valódi művészet is, fölerősíti az emberek fejében a lámpást, tudatosítja az el­lentmondásokat, a bajokat, és így hozzájárul, hogy az em­berekben egységes vélemény alakuljon ki, ami elengedhe­tetlen a közös cselekvéshez. Ha nem így lenne, miért ül­dözték volna a karikatúrát például a fasizmus éveiben? — Ma sem lehet mindent kigúnyolni. Hogyan találja meg a karikaturista azokat a határokat, ameddig elme­het? — A karikatúra a sajtóval együtt született meg, tehát hétköznapi és politikai mű­vészet. Bizonyos események megítéléséhez azonban szük­Shakespeare — A Marx tér felé já­rok haza, és úgy ötödik-hato­dik alkalommal — lát.va a befejezetlen hidat — eszem­be jutott, hogy meg kellene rajzolni. Aztán rápillantot­tam az utcatáblára, és tuda­tosodott bennem, amit eddig is tudtam: a Marx téren va­gyok. Ezzel együtt eszemb^ jutott, amit Marx az alapról és a felépítményről mondott. Persze mindez nem ilyen gyorsan és logikusan tör­tént: a különböző gondola­tokból, asszociációkból vá­lasztódott ki a végső össze­függés. Ekkor már csak egy­séges képpé kellett fogal­mazni a különböző elemeket: a felüljárót, Marx Károlyt és a gondolatot. Mindezt fej­ben végeztem el: Marx a téren áll, a villamosban ül... záért, amelyen az uralkodót mindent felfaló Gargantuá- nak ábrázolta. Daumier fél évig ült a börtönben. A múlt század második felében pe­dig a minisztereket is kigú­nyolhatták a Borsszem Jan­kó hasábjain. Más idők, más erkölcsök, más politika. — Sokan azzal vádolják a humort, s ezen belül a kari­katúrát is, hogy kritikai sze­repe látszólagos, és a valóság az, hogy levezetik az indula­tokat: nevetésben oldják fel az emberek jogos panaszait. — Karikatúrája válogatja. Ahogy a giccs, a kommersz irodalom hamis megnyugvást ad, úgy a karikatúra is el­ringathat: a problémákkal ség van némi időre, és ezért a karikaturista nem tűzhet ceruzavégre mindig mindent és mindenkit. Tulajdonkép­pen — és ez talán nem csak a karikaturistára érvényes — örökké a határokat ke­resgéljük. A lehetséges és a lehetne két pontja között kutatjuk azt, ami megfogal­mazható. Daumier is ezt tet­te. Lecsukták. Szabadulása után már csak a magánélet eseményeit rajzolgatta. — Az egyik legutóbbi ka­rikatúrán Marx Károly tart­ja a Marx téri ' felüljárót, miközben alap és felépít­mény viszonyáról elmélke­dik. Hogyan született ez a rajz? Végül megszületett a végső változat, és azt lerajzoltam. — Ritkán jelenik meg ka­rikatúrakötet. Vajon miért? — A könyvterjesztő válla­latok szerint nem lehet el­adni. Ezt nem tudom. De az biztos, hogy a karikatúra „népművészet”. Akárhová megyek: gyárba, iskolába, mindig találok egy-két kari­katuristát, akik rajzaikat a faliújságon közszemlére te­szik. Jobbító szándékkal megfogalmazzák a helyi problémákat. Gondolatokat termelnek. Ez a dolgunk. Kaján Tibor Munkácsy-dí- jas karikaturista, a Magyar Népköztársaság érdemes mű­vésze hatvan éves. N. G. — Mondtam, hogy vigyázni kell a felépítményre! A Marx téren (Kaján karikatúrái) Tudományos hírek n korrózió következményei Az NSZK-ban évi 1-2 százalékra becsülik a korró­zió áldozatául eső acélmeny- nyiséget, ami sok millió márka veszteséget jelent. Eb­ben még nincs is benne an­nak a kárnak az összege, amely az egyes szerkezeti elemek korrózió okozta de­formációiból adódik. Már meglehetősen régen tudják, hogy a fémek korrodálásuk során kiterjednek. Az ön­töttvas belső oxidációiból adódó térfogatnövekedése például idejekorán elpusztít­ja^ háztartási és ipari tűz­rostélyokat. A felületi vizs­gálatok tanúlsága szerint a hajók, hidak és más vas­szerkezetek éppúgy oxidá­ciós károk nyomait mutat­ják, mint a harangok vagy az ólomakkumulátorok. De akár a nagyon is korlátozott élettartamú autókarosszériát is felhozhatjuk a megállít­hatatlan korrózió példájául. A betonba ágyazott acél kpr- róziós problémái is sók gon­dot okoznak. Ugyanez a je­lenség a modern atomreak­toroknál oda vezethet, hogy csökkenteni kell a teljesít­ményt, vagy az egész gőz­termelő egységet ki kell cse­rélni. Az oxidáció okozta de­formáció kérdését tehát ko­molyan kell venni, s a régi problémát új megvilágítás­ban kell vizsgálni. UFO-nak hitt lepkék Az UFO-észlelések közül néhányat vándorló rovartö­megek okozhattak — vélik P. Callahan és R. W. Man- hin rovarkutatók. Állításu­kat a fenyőaraszoló tömeges megjelenése és az adott te­rületről érkező UFO-bejelen- tések feltűnő egybeesésével bizonyítják. A jelenség okát laboratóriumban vizsgálva kimutatták, hogy a lepkék erős elektromos térben fel­töltődnek és a mikrokisülé- sek miatt fényleni látszanak. A sötét laboratóriumban már egy lepke fényét is jól lehet látni több méter távolságból. Mivel a fenyőaraszoló igen nagy tömegekben vándorol — megfigyeltek már 100 km hosszú és 25 km széles ro­varfelhőt is —, megfelelő meteorológiai körülmények között az állatok úgy fel­töltődhetnek, hogy a felhő éjjel intenzíven fénylik. A diffúz, gomolygó fénylést az okot nem ismerő megfi­gyelők „természetesen” UFO-nak vélik és bejelentik. A két kutató most a régeb­bi bejelentéseket tanulmá­nyozza (ezeket az USA Lég­ügyi Hivatala jegyzi fel), és így kíván adatokat szerezni a lepkék vándorlásáról. Érdekességek Szobalovak a láthatáron Egy bizonyos argentin úri­ember, Julio Caesar Fala- bella, igazi gaucho, ahogy arrafelé a cowboyokat becé­zik, mostanság Párizstól Buenos Airesig népszerűség­ben vetekszik a világsztá­rokkal. Az élelmes férfiú ugyanis gondolt egy nagyot és miután huszadik századi civilizációnk amúgy is .mi­niatürizált mindent a rádió­tól a tévéig, ő maga úgy döntött — eztán a derék pa­cikat kicsinyíti. így született meg az „öl-ló” ötlete. A félig ír, félig olasz szár­mazású állattenyésztő örö­kölve ősei foglalkozását, kü­lönös szenvedéllyel vetette bele magát kissé bizarr el­képzelései megvalósításába. Hosszas munkával, gondos válogatással, alapos megfi­gyeléssel sikerült viszonylag rövid idő alatt a kísérleti ál­latok nagyságát hatvan cen­tiről harmincra csökkente­nie, de véleménye szerint ez még nem a végállomás. „Ál­talában egyik nemzedékről a másikra a lovak nagysága két centiméterrel lehet ki­sebb, de olykor akadnak öt­centiméteres „zuhanások” is. Azt hiszem, egyszer majd si­kerül húsz, vagy miért ne?! — tizenöt centiméter nagy­ságú pacikat „előállítanunk” — vallja äz optimista mil­liomos, mert az argentin üz­letember egykettőre a legva­gyonosabbak közé küzdötte fel magát: a Kennedy csa­lád, a windsori hercegnő, a holland királynő tartoznak megrendelői közé, illetve mindazok, akik igyekeznek gyorsan követni a legújabb divatot, és rendelkeznek eh­hez a megfelelő anyagiak­kal, ugyanis ez a különlege­sen hosszú életű (csaknem 4d év az átlagéletkor!) lo­vacska csöppet sem olcsó mulatság, darabja 3—4 ezer dollár! Senyor Falabella vélemé­nye szerint ezek a békés „zsebcsikók” nemsokára ki­szorítják eddigi privilegizált helyzetükből a kutyákat, macskákat, ugyanis holnap­után, vagy talán már holnap békésen ropogtatják majd jól megérdemelt kockacuk­rukat a lakás valamelyik ké­nyelmes foteljében. Falabella úr — számomra nagyon is kétes ízlésű „fel­fedezése” — még korántsem tökéletes: a szobalovacskákat ugyanis sűrűn kell pedikű­röshöz vinni, hogy a perzsa­szőnyeghez nem szokott pa- tácskák ne nőjenek na­gyobbra a kelleténél, és szí­nükkel sincs minden rend­ben. A zsemleszínű szoba­pacik nagyon unalmasak — ezért most éppen azon töp­reng —, a természet nagy szégyenére az állattenyész­tés kis Caesarja, hogy eset­leg kék, rózsaszín kedven­cekkel lepje meg a közön­séget ... Nemlaha György Ilyen a kis háziló Egészség — higiénia fl lehelet nem mindig rózsaillatú A szájszag sok kellemet­lenséget okoz. Főleg azért, mert inkább mások érzéke­lik, mint. saját magunk. Mindenesetre nem kell bele­törődni. A következőkben e kellemetlen jelenség okairól és leküzdésének módjairól szólunk1. A szájszag nemcsak az emberi kapcsolatokban hat zavarólag; gyakran betegsé­get jelez, melyet fel kell is­merni és kezelni. A rossz szag leggyakoribb okai a helytelen szájápolás, a rossz fogak, valamint a száj- és torokgyulladások. Aki elhanyagolja a száj­ápolást, annak' elkezdenek szuvasodni a fogai, és az így keletkezett lyukakban össze­gyűlik az ételmaradék, me­lyet a baktériumok elbom­lasztanak. Ha meglazul a foghús (paradontose), „tás­kák” képződnek', melyekben az élelmiszer-maradékot színjén baktériumok bom- laszják. Mindez rossz illatot okoz. Előfordulhat, hogy a fogak ugyan rendbe vannak, de az orr- vagy torok-, illetve ga­ratmandula beteg. Ilyenkor feltétlenül az orr-fül-gége- szakorvost kell felkeresni. A visszatérő édes szag például krónikus orrnyálkahártya- megbetegedés tünete lehet. Az érintettek többnyire nem érzékelik, mert az orrnyál­kahártyán var képződik, mely a szaglóérzéket jelen­tősen korlátozza. A nyelőcső- és gyomorbe­tegségek sokkal ritkábban okoznak rossz szájszagot, mint gondolják. A gyomor okozta szájszag leggyakoribb oka a gastritis, a gyomornyálkahártya-gyul­ladás. Nyelőcsőtágulás ese­tén az ottmaradó ételmara­dékok bomlásnak indulnak, és rossz illatot árasztanák'. A gyakorlott orvos a szájszag alapján a belső szervek be­tegségeit is „kiszagolja”. Né­melyik fertőző betegséget ■ ti­pikus szájszag kíséri, példá­ul a diftériát, skarlátot, mumpszot. Ha az orvos a szájszagot okozó betegséget megállapította, mód nyílik a kezelésre, gyógyításra. A gondos szájápolást sem szabad elhanyagolni. A fer­tőtlenítő szájspray-k alkal­mazása nem a legmegfele­lőbb, ezek' ugyanis nemcsak a káros, hanem a fontos, természetes baktériumokat is kipusztítják, melyek a fer­tőzéstől védenek. A szájszag megelőzésére a rendszeres fogápolás a leg­jobb módszer. Ezenkívül se­gít még a frissítő szájvíz vagy a rágógumi. Gyakran jó szolgálatot tehet egy korty víz, melyet a fogak' között jó erősen át kell préselni. Julio Caesar Falabella és „áldozatai” Tolsztoj

Next

/
Thumbnails
Contents