Békés Megyei Népújság, 1981. április (36. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-12 / 86. szám

1981. április 12., vasárnap \ A gépteremben Horváth Géza Zsíros Istvánné Molnár Ferenc Fotó: Veress Erzsi A KISZ a Knerben Nagyot nyelek a mogyoro- krémmel töltött csoki papír­ja láttán. A színes csomago­lóanyag-íveket ontja a nyo­mógép. A Kner Nyomda bé­késcsabai központi üzemé­ben, az ofszetgépteremben- , stócokban papír; cigarettás-,/ desszertesdobozok, sörös-, bo/ rosüvegcímkék, mirelitételek, gyermektápszerek, gyógysze­rek leendő dobozai. A gép­zaj elől a terem végi üveg- kalicka irodába húzódunk. Megfontolt beszédű, szigorú tekintetű, középkorú férfi Horváth Géza főművezető: — Ebben az üzemrészben, amely a termelés egyharma- dát adja, a 130 dolgozó kö­zül száz 30 év körüli. Tehát sok a fiatal. Egy KISZ- alapszervezet működik itt — a taggyűlésekre mindig meg­hívnak, el is megyek —, és van két ifjúsági brigád. Ér­dekes módorj az itteni KISZ- esek és brigádok munkája annyira összeforr, hogy sok­szor el se lehet különíteni. Ezzel nem azt mondom, hogy egy munkával két eredményt érnek el, hanem azt, hogy az egyik jó hatással van a másik®, kölcsönösen pezs- dítik egymást. Ügy gondo­lom, itt éppen a KISZ-szel való szoros kapcsolat révén tartalmas, magas szintű a brigádélet. Példa is akad bőven: a Salvador Allende brigád, amelynek tagjai szinte kivé­tel nélkül KISZ-fiatalok, vállalta, hogy átszervezéskor, vagy ha sok a munka, túl­órában, bárhol, bármilyen munkát vállalnak. S hogy ez mekkora segítség a gazdasá­gi vezetés számára, felesle­ges bizonygatni. Ehhez per­sze olyan szakemberek kel­lenek, mint a brigád tagjai, akik többféle gépen is tud­nak dolgozni. A fiatalokról, a KISZ-munkáról így véle­kedik a főművezető: — Nem lehet a magunk régi mércéjével mérni őket. Ne olyanok legyenek ők,’ mint mi voltunk fiatalon, ha­nem a mai kor követelmé­nyeinek feleljenek meg. Ami a KISZ-munkát illeti, • azt kell nézni, az adott körül­mények között mit tesznek. Márpedig itt sokat tesznek. Én elégedett vagyok, egy célért, egy irányba tartunk. Átvágunk az ofszetgépter­men, amit az itteniek cím- kézőnek hívnak. Kapkodjuk a fejünket; valóságos labi­rintus ez az üzem, egyedül ki se találnánk innen. A falt- karton-géptérem hosszú, kes­keny helyiség, ahol többnyi-', re a dobozok nyomása lcé- . szül. Itt dolgozik Ökrös Sán­dor gépmester. Vékony, ke- . vés .beszédű fiatalember. Nem KISZ-tag. Vajon miért? Té­tova a válasza: • '■ —: 1973-ban, amikor ' dol­gozni ' kezdtem, még nem a gépterembe, kerültem, így nem is nagyon tartoztam égy ^ társasághoz- sem.. Akkor , Vä- . iahogy . kiestem,, aztán meg elmaradt valahogy: Az igazi ság-hoz .tartozik, hogy az is­kolában KISZ-tag voltam, de elvették az ember kedvét az egésztől! Semmit se Csinál­tunk. Mostanában kezdtek itt agitálni, lépjek be, de hát tulajdonképpen sok megmoz­duláson így is részt veszek, vmert a Tevan brigád tagja t.,vagyok. A KISZ-életről faggatom. — -Szerintem aktívabb az utóbbi időben, most megint el is nyerték a Vörös Ván­dorzászlót. Persze nekem, kí­vülről nehéz véleményt mon­dani. Liftbe szádunk. A VI. vagy a VII. emeleten, a fo­lyosó végén, kis irodában ta­láljuk a vállalat közműve­lődési előadóját, Zsíros 1st- vánnét. — Nem érzem magam tel­jesén kívülállónak, bár nem vagyok már KISZ-tag — kezdi a mozgékony, szép be­szédű asszony —, szorosan együtt dolgozunk. A vállalat művelődésügyi bizottságának tagja két KISZ-es, az ifjú­sági klub és az irodalmi színpad vezetője is. Egyéb­ként nincs itt külön válla­lati és KISZ-es kulturális munka, de nem is lehetne szigorúan külön választani. Kölcsönösen segítünk egy­másnak. A költészet napjára például Soós Zoltánt hívtuk meg. A KISZ-esek régi kí­vánsága teljesült ezzel. Na­gyon sok segítséget kapok az ifjúsági brigádoktól a kiál­lítások előkészítésében, lebo­nyolításában. Az egyik KISZ- alapszervezetnek, kérésükre, segítettem testvér úttörőrajt találni. Barátságos, jó hangulatú klubot alakítottak ki ma­Hogy Szörényiék, amióta csak gitárt vettek a kezükbe, egyfolytában népszerűek, s hogy ugyanez majdnem ér­vényes Zoránra is, csak lát­szólag ellentétes azzal: a rockmuzsika értékközvetítői (együttesek is, meg sztárok is) hónapok alatt átértéke­lődnek hallgatóságukban. A pályája csúcsán állítólag élő csirkét is összedaráló rock­együttesért nemrég még tép- desték az ajtót, most viszont nem tudják eladni valameny- nyi jegyet jöttük hírére. Akik viszont ma játszanak, óriási közönséget vonzanak. Az öl­tözködésben divatot diktálok új megyeszékhelyi Mekkájá­ban a P. Mobil játszik, és Schuster Lóránt együttese egyfolytában népszerű erre­felé. A rendezőknek van tapasz­talata a tömeg szakszerű mozgatásában, lánc feszül a karnyújtásnyira nyitott nagy- . kapu ajtajai között, majd újabb lépcső következik. El kell fogadni, a rockzene ki­termelte a maga „háttéripa­rát”. A világosítók és erősítő­kezelők asztala mellett hu­szonötért posztert árulnak. Fogy szépen. Mert a plakát nemcsak arra alkalmas, hogy a koncert közben el le­hessen vele takarni a fény- nyalábot, a technikusok nem kis bosszúságára. * * * • Még van némi idő a kez­désig. Sokan itt futnak ösz- sze az előcsarnokban. Négy­hattagú társaságok üdvözlik • egymást. guknak a KISZ-esek. S hogy itt milyen programot szer­veznek maguknak a fiatalok, az csak a KISZ-esek dolga — vélekedik Zsíros Istvánné, aki valóban nem szól bele a klubvezető munkájába. De szívesen segít például elő­adók meghívásával, és a fia­talok igénylik is ezt a segít­séget. Az iroda falán az áp­rilisi kulturális program pla­kátja. Gyermekműsortól a zenéig sokféle rendezvényre szól a meghívás. És szinte mindegyikben része van a KISZ-nek is. Molnár Ferenc gépmester éppen „átszaladt”- valamiért a szedőkhöz, de már végzett is. invitál vissza, a stanc- előkészítő és tégelygépterem­be, ahol dolgozik. Ritka szép meghívók, elegáns nsztalkár- tyák, oklevelek, szórólapok, plakátok — sokféle, kis pél­dányszámú kiadvány készül itt. — A KISZ-esekről? — la­tolgatja a kérdést Feri bá­csi —, persze, hogy tudok róluk. Jó íviszonyban va­gyunk. Itt készülnek a pla­kátjaik, a meghívók, meg minden. Ha tudok, természe­tesen segítek nekik, az em­ber, ugye, szívesen ad, és én még kaptam is! Elvittek Szo- csiba nyaralni! — nevet a szeme, hangjában büszke­ség. — Talpraesett a titká­ruk. KISZ-nap, klubest, szakmai verseny, szóval van itt élet. Minden kommunis­ta műszakon itt vagyok, kü­lönben hogy mutatna példát az ember! Ugye, mindenkit a munkája alapján ítélnek meg. A fiatalok munkájára pedig igazán nem lehet pa­nasz! Hát így. Igen, hát így látják a KISZ-munkát-a Kner Nyom­dában — KISZ-en kívüliek. T. I. „Helló! Már egy puszi sin­csen?” Az újonnan ér­kezett lány erre minden­kit körbecsó- kol. A dispu­ta folytató­dik: „Hogy vagy?” Mire: „Hülye kérdés. Hogy len­nék? ... rul.” Aztán szétválnak útjaik, mindenki siet jó helyet ke­resni. Meg kell hagyni, dögös ze­nét játszik a PM. Schuster — a szakma egyik legrégibb menője — sohasem bíz sem­mit a véletlenre. A zene mel­lé mindig van friss ötlete, most például spirituszt gyújt meg a színpad elejére kira­kott kis tepsikbe. Ä színpad­ra már-már ráfekvők most hátrább hőkölnek — meleg a dolog. A tűz különben nem egészen öncélú, az egyik dal témájához vág. Két lányt lassan deszkára lapít a tömeg. A szőke, sze­líd arcú hanyatt fekszik a világot jelentő deszkákra. Mozdulataiból következtetve egy egészen más világban ringatózik. Egy pillanatra viszont visszacsöppen a má­ba, súg valamit matróztrikós barátnőjének. Aztán újra át­adják magukat a műkábulat­nak, és koncert végéig nem is engedélyeznek ma­guknak több feloldódást. Az egyik ablakszögelésbe kipirult arcú pár kéredzke­minimagazin Diáklapszemle A békési Szegedi Kis Ist­ván Gimnázium és Szakkö­zépiskola lapja, a Sulilap márciusi számát nemrég hoz­ta a posta szerkesztőségünk­be. Szívesen olvassuk ezeket a diáklapokat, hiszen köny- nyedségük, fiatalos lendüle­tük. olykor könnyfakasztó humoruk mindig kellemes élményt ígér. Ezúttal a tar­talmat böngészve az első ol­dalon ismét hasonló élmé­nyeket vártunk, ám hiába. Mert ha itt-ott érdemes, iz­galmas is olvasni a sorokat, az összbenyomás . korántsem volt megnyugtató. Ez a lap­szám valahogy túl komolyra, felnőttesre sikeiült. Vegyük csak sorra ... Kezdődik az évfordulókkal, majd a mikrofon előtt az is­kola igazgatója, Leiner Gyu­la. Maga a beszélgetés érde­kes, nemegyszer még a lap munkatársainak is hasznos, hiszen többek között az új­sággal kapcsolatos vélemé­nyéről faggatják a beszélge­tés alanyát. Ä válasz való­ban jó útravaló, mely sze­rint több önálló cikkre lenne szükség, és nem ártana egy- egy irodalmi vagy rajzos próbálkozás. Mégis „A sza­vazatfelelős” című írás bizo­nyult a legeredetibbnek, hi­szen vidám, olykor gunyoros hangnemben, élő problémát dolgoz fel. A „Pink Floyd story” című írás kissé hosz- szúra sikeredett, nem ártott volna jócskán húzni belőle. A fonyódligeti tudósítás, va­lamint az építőtáborokról szóló tájékoztató aktuálisnak mondható. Szabó Márta: Vi­zesfás, óh . .. című írása, ha néhol sántikálnak is a rí­mek, jó hangulatú. A hírek — bár bizonyára az elmúlt időszakban több tollhegyre érdemes esemény is történt az iskola falain belül és kí­vül — megfelelnek az infor­mációszabta követelmények­nek: aktuálisak és nem bőbeszédűek... Elemzésünk elején hiányol­tuk a humort, a vidámságot e lapból. Arányaiban való­ban kevés az olyan írás, mely e követelményeknek megfelel. Szerencsére a lap rajzai lazítanak a sorok me­revségén. A „Mehemed” cí­mű „képrege” — bár szöve­ge nem feltétlenül nevezhe­tő zseniálisnak — rajzai bá­josak. eredetiek. Várjuk a folytatását! , — ná — dik be. Letelepszenek a sa­rokba, s kényelembe helyez­kedve „itthagyják” a kon­certet. A szüntelenül alá, s feljárkálók újra meg újra majdnem eltapossák őket. Ami persze cseppet sem za­varja őket. Váratlán fordu­lat. Megszakad a zene, ez bi­zony kínos malőr. Az még csak hagyján, hogy a már megszokotthoz képest túlsá­gosan világos lesz, de megtö­rik a hangverseny tudatosan felépített hangulatíve is. Schuster ideges, valamelyik hangszer, vagy erősítő mond­ta fel a szolgálatot, öt-tíz perc is eltelik, amíg újra kezdik, nemcsak a zenét, a hangulatteremtést is. Nehéz a dolguk, de nincs más vá­lasztás: ha sikert akarnak — még többet kell adni.. Jön­nek a népszerűbb dalok, köz­tük a leghatásosabb kezdetű, „felelgetős”: Mikor veszel fel rendes ruhát? Mikor tanulsz tisztességesen? Mi­kor ... és a válasz mind­annyiszor egyformán tölti be a fénycsóvától ketté sza­bott, füstbe burkolózó ter­met: „Soha!” Most jön csak a zene. * * * A popzenét és kísérőjelen­ségeit, mint a tömegkultúra részét, szélsőségesen kezel­jük. Jó jel, hogy egyre töb­ben beszélünk, vitatkozunk róla. Vannak, akik túlbecsü­lik jelentőségét. Hiba. Alá­becsülni szintúgy.-n-n M éhecskenczők Barátunk az újság Re jt vén ypá ly ázat, 6. forduló 1. Számokból betűk. A KISZ-fiatalok' életében fontos ese­mény betűit rejtettük el a számok mögé. Mi az esemény ne­ve? (3 pont). Eláruljuk, hogy a megfejtés kulcsa a „Nagy úttörők kis könyvének” 82. oldalán található. 33 — 31 — 34 _ 43 — 13 — 21 — 36 — 64 — 51 — 34 — 31 — 11. 2. Kétlépcsős rejtvény. Egy ismert dal szövegének első négy sorát közöljük egy táblázatban — persze, csalafinta módon. A táblázatot szétvágtuk, és a részeit külön-külön láthatjátok. Először rakjátok össze a szöveget! Hogy szól a négy sor? Ki a dal szerzője és a szövegíró? (5 pont). A fel­adat második része: ha összeállítottátok a dalszöveget, ész- revehették. hogy a szövegből 13 betű hiányzik! Ha ezt a hiányzó 13 betűt összegyűjtitek, belőlük egy — a KISZ-fia- talok által jól ismert — esemény nevét kapjátok. Mi ez az esemény? (3 pont). —n —y Az előző forduló rejtvényeinek megfejtése: 1. Az MHSZ lapjai: Rádiótechnika. Modellezés, MHSZ-élet; ,a BM (Bel­ügyminisztérium) lapjai: Magyar Rendőr, Tűzvédelem, Nép­hadsereg; a Munkásőrség Országos Parancsnoksága lapja: Munkásőr. 2. Csapatzászló. Rejtvénypályázatunk 6. fordulójának megfejtéseit ,1981. április 26-ig küldjétek el a következő címre: Békés megyéi Népújság- szerkesztősége, Minimagazin, Békéscsaba, Munká­csy u. 4. A levelezőlapra írjátok rá: „Barátunk az újság”.

Next

/
Thumbnails
Contents