Békés Megyei Népújság, 1981. április (36. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-04 / 80. szám

NÉPÚJSÁG 1981. április 4., szombat O Élenjárók a „Haladásiban Akkora víztükör talán még soha nem terült el az oká- nyi határban, mint amekko­rán most az áprilisi nap csillan meg. Arra sem igen emlékeznek errefelé, hogy évzárásig majd 800 hektár maradt volna szántatlan, hi-. szén ez a Haladás Tsz föld­jeinek csaknem egyhetedét teszi ki. — Szántatlannak szántat­lan, de hogy vetetlen nem marad, arra mérget mernék venni — hangzanak, első hallásra talán túlfűtötten, ifj. Marton János szavai, az­után. ahogy előre haladunk a beszélgetésben, ezen a rög­tönzött kis kerekasztal-kon- ferencián egyre inkább hite­lessé válik kijelentése. Király István 1977-ben végzett a szeghalmi Péter András Szakközépiskolában, azóta szerelő az okányi kö­zös gazdaság gépműhelyében, ö mondja: — Több mint 30-an dolgo­zunk együtt, s a társaságnak 70 százaléka vagy KISZ-es vagy KISZ-korú. Nagy érté­kű gépeket bíztak ránk; té­len ezeket javítjuk, szerel­jük, tavasztól őszig pedig ve­zetjük^ kezeljük őket. Tuda­tában vagyunk annak, hogy kulcshelyen dolgozunk, sze­rintem ezt a többség átérzi, és ez lehet az alapja az egyetértésnek is. Azt már a KISZ-titkár, Marton János teszi hozzá, hogy Király István a veze­tője annak a Bánki Donát ifjúsági brigádnak, amely a kongresszusi versenyben a mezőny élére került a ter­melőszövetkezetben. Szabó Károly takarmány­gazdálkodási előadó a hód­mezővásárhelyi állattenyész­tési főiskoláról került a tsz- be. — Másfél éve vagyok itt. Nagyon meglepett, hogy mi­lyen nagy különbség van a főiskola meg a tsz KISZ- eseinek tevékenysége között. Itt nemigen kell a KISZ-tit- kúrnak könyörögnie azért, hogy a tagság megjelenjen, részt vegyen a gyűléseken, rendezvényeken. Ami pedig külön is érték: szerintem a Haladás Tsz fiataljaiban még mindig több az energia, mint amennyit a közösség haszno­sít ebből a dinamizmusból. Nem kis tartalékról van szó, tudniillik a 470 dolgozó kö­zül 120 a KISZ-korú, Friczné Király Erzsébet pénzügyi csoportvezető tud­ni véli ennek az aktivitás­nak a magyarázatát is: — Lehet, hogy mi egy ki­csit túlértékeljük, de nekünk, falusi fiataloknak az ifjúsá­gi szervezet mindent jelent. Jelenti a baráti társaság ke­reteit. azt a közösséget, amely segíti a szabad idő értelmes eltöltését megszer­vezni. Ha itt a fiúk össze nem fognak, nem lenne sportpálya, nem lenne KISZ- terem, asztalitenisszel, disz­kóval, és így tovább. Azért mondom a fiúkat, mert lá­nyok, asszonyok mindössze 13-an vagyunk, a több mint 60 tagot számláló alapszerve­zetben. A KISZ-titkár így össze­gez: — A termelő munkában élen járnak fiataljaink. Igen sok közük van ahhoz, hogy Okányban nem zár veszte­séggel a termelőszövetkezet, amióta 1976-ban a község két kisebb közös gazdasága egyesült. Ez alatt az idő­szak alatt évről évre emel­kedtek a hozamok, tükrözve a munka minőségének javu­lását. Természetesen terme­lőszövetkezetünk tagságának — köztük a fiataloknak — még nagyon sokat kell ten­nie azért, hogy elvárható szintet a gazdálkodásban el­érjük. Ebben a tsz vezetői, akik közül jó néhányan ma-, guk is KISZ-tagok voltak pár évvel ezelőtt, számítanak- is a fiatalokra. Kulturális és sportmeg­mozdulásainkat nem csak mi tartjuk színvonalasnak, má­sok is annak ítélik. Az el­múlt esztendőben megren­deztük az okányi labdarúgó­kupát, a méhkerékiek is el­jöttek hozzánk versenyezni. Az úttörőkkel válóban test­véri-baráti kapcsolatot alakí­tottunk ki. Két területen kell igyekeznünk még előbbre lépni. Az egyik, hogy a KISZ-en kívüli fiatalokat is jobban bevonjuk mozgalmi feladataink teljesítésébe, a másik: többet törődni a KISZ-es kismamákkal. Ettől az évtől szeretnénk megol­dani, hogy a község másik két KISZ-szervezetével kö­zösen megrendezett progra­mokon a kisgyermekes anyák úgy vehessenek részt, hogy közben óvónő KISZ-tagunk ügyeljen gyerekeikre. Itt mindenki tisztában van azzal, hogy jól dolgozni ez­után kell még igazán: ne mondhassa senki, hogy nem érdemeltük meg a vándor- zászlót ! (kőváry) Alkotó Ifjúság „Fantáziánk végtelen...” Áttörök Írják Kondorosról és Vésztőről kaptunk a héten levelet. A kondorosi úttörőcsapat Tuli­pán őrsének takjai a márciu­si eseményekről számolnak be. Mint írják, március 15-e előtt, készülve a három ta­vasz ünnepére, felújították csapatfalukat. Nagy ese­mény az őrs életében, hogy beneveztek a „Legjobb tú­rázó őrs” akcióba. Nagy volt a készülődés a tudományos technikai úttörőszemle me­gyei döntőjére, ahol min­den szakágban szerepelt egy-egy kondorosi csapat. A Tulipán őrsből Kovács Zsuzsa, Melis Ági és Králik Ágota az „Orosz nyelv, ba­rátai” versenyen vett részt, és az egész őrs nagy örö­mére. elsők lettek! A levél­íráskor éppen április 1-re készültek1. A tréfás nap — mint írták — sok meglepe­tést ígér — de ez még titok, ezért csak a következő levél­ben számolnak be róla. Vár­juk a levelet! A vésztői úttörőcsapatból Erdei Csilla őrsvezető arról adott hírt, hogy a Bartók- évforduló megünneplésére készülnek*. Náluk ez azért is nagy ünnep, mert Bartók Béla az úttörőcsapat név­adója, aki népdalgyűjtés köz­ben többször is járt Vésztőn. Így a „művészeti szemle” keretében népdaléneklési és -gyűjtési versenyt hirdetett a csapat, amelyen sok pajtás vett részt. Mivel az említett emlékünnepség március 29- én, a levél megírása után már le is zajlott, reméljük, jól sikerült. A KISZ-klub falán kézi­munkák, festmények, grafi­kák. A székeken műszaki jellegű alkotások, az aszta­lon réz gyertyatartó, kehely, fotók... A Volán 8-as Vállalatánál minden évben meghirdetik az Alkotó Ifjúság pályázatot. Az 1981-es feltételeket a múlt ’év júliusában tette köz­zé a vállalati híradó. Volt műszaki, forgalmi, üzem- szervezési, általános és kul­turális témajavaslat. — Pomázi László főmér­nök, igazgatóhelyettesnek mi a véleménye: ezek az éven­ként megrendezett pályáza­tok beváltják-e a hozzájuk fűzött reményeket? — Mindenképpen haszno­sak, értékesek, bármelyik kategóriában a pályaművek, amelyekkel a vállalat dolgo­zói, pontosabban a fiatalok neveznek. Egy közlekedési vállalat, mint a miénk, ta­lán a műszaki témájú pá­lyaművektől vár legtöbbet, hiszen jellegénél fogva eze­ket hasznosíthatja leginkább. Mondanék egy példát is: a karbantartás, illetve gumi­köpenycsere esetén a kere­kek le-, felszereléséhez nem volt megfelelő segédeszkö­zünk. Ezért ez a tevékeny­ség lassú és balesetveszélyes. Olyan segédeszköz kialakítá­sára kértünk javaslatot, amellyel a kerekek le-, fel­szerelése gyorsan és baleset- mentesen végezhető. Ennél a témajavaslatnál azért állnék meg, mert az első helyezett műszaki pályázat, amelyet Ungor Béla műszaki fejlesz­tési csoportvezető és Virág József szerelési' csoportveze­tő készített, ezzel kapcsola­tos. Közelebbről: a jármű­vek kerékcseréje alkalmával igen nagy fizikai erőt igé­nyel a kerékanya meglazítá- sa, kiváltképp, ha már rozs­dás. Ungor Bélát kérem, be­széljen az első díjas munká­jukról. — Az előzményeket a fő­mérnök elvtárs elmondta, akkor én az alkalmazással folytatnám: a kulcsfejet rá­illesztjük a kerékanyára, úgy, hogy a támasztó pa­pucs a mellette levő tőcsa­varhoz ütközzön. Ezután megfogva a fékkar házát, a hajtókart megfelelő irányba forgatjuk, attól függően, hogy az anya jobbos vagy balos. A csavarorsó a fék­kar belső részét forgatva a bordás agyon keresztül el- ford' a kerékkulcsot. A kerékanya lecsavarásához az ellentartást a támasztó pa­pucs biztosítja. Amikor az anya meglazult, a kerék- anyakulccsal már könnyen lehajtható. Egyébként az áttételes kulcs bármilyen méretű ke­rékanyához alkalmazható, csupán a kulcsfejet kell cse­rélni. — Ez az első pályázata? — Nem vagyok biztos benne, hogy pontosan meg tudom mondani, de megkö­zelíti a harmincat. Egyéni es társas pályázatokon, újításo­kon veszünk részt. Azt hi­szem, fantáziánk végtelen ... Béla Vali Tanító kompjúter A szülők fellélegezhetnek. A tanító kompjúter lép a helyükbe. Ez átveszi az el­lenőrzést az iskola utáni gya­korlás fölött. Az egyik ame­rikai elektronikai vállalat egy nyugatnémet tanszerki­adóval közösen kiagyalt egy olyan rendszert amely le­hetővé teszi, hogy a gyere­kek külső segítség nélkül át­vehessék a feladataikat, és az eredményt ellenőrizhessék is. A rendszer 42 gyakorlófü­zetből áll, amely felöleli az 1—6. iskolai évek összes szaktárgyait, valamint egy tanító kompjúterből, amely akkora, mint egy szokásos zsebszámológép. Ez a gép mintegy 2 ezer választ tárol. Helyes megoldás esetén zöld fény villan fel, és „piros pon­tot” ad. Ha rossz a válasz, a tanuló még két kísérletet te­het. A kulcs a diákoknál A gyulai Semmelweis Egészségügyi Szakközépisko­lában az utóbbi hetekben sok érdekes esemény zajlott le. Az EDÜ-selejtezőre készül­tek már ősz óta a diákok, s ennek meg is volt az ered­ménye. A pol-beat együttes arany oklevelet kapott, a szavalok közül pedig Hajba Irén és Farkas Ibolya. A KISZ-szervezet is eredmé­nyesen dolgozott a tanév so­rán. Jutalma a KISZ KB Kiváló KISZ-szervezet Zász­laja volt. A forradalmi ifjúsági na­pok tiszteletére több vetél­kedőt is szerveztek, melynek záró aktusa egy, immár ha­gyományossá vált, önkor­mányzati nap volt, melyet március 26-án tartottak meg. A diákok egy napra át­vették az iskola irányítását. Ünnepélyes keretek között piros díszpámáról emelték le az iskola jelképes kul­csát, s ezzel megkezdődhe­tett a fordított nap. Ök uralták és gyakorolták a ve­zetést. Nagy élmény volt ez tanárnak és diáknak egy­aránt. Az órák fegyelmezet­ten, jól zajlottak le, melye­ket 24 „diáktanár” tartott meg a közismereti és szak­mai tantárgyakból. A diák­igazgató Szabó Róza volt. A legsikeresebb órákat öten tartották meg. Ilyen volt az első osztály kémiaórája és anatómiaórája. A második osztályban a kórtan- és ké­mia-, a harmadik osztályban pedig a matematikaóra tet­szett legjobban a tanárok­nak. Délutánra külön progra­mot szervezett egy 5 tagú bizottság Lipták Erzsébet vezetésével. Igen gazdag mű­sort állítottak össze. Volt „Irodalmi presszó” címmel vetélkedő, ezenkívül sport, tréfás játék és végül nagy sikerű táncverseny is. A vetélkedőkön természetesen nem mindenki vett részt, csak az osztályok képviselői. Mert azért ugye, a szilenciu- mot is meg kellett tartani. Az önkormányzati diák­nap — mely ezúttal a har­madik volt — igen sikeresen zajlott le, s a legaktívabbak, legügyesebbek természetesen igazgatói dicséretet kaptak, és abból a tantárgyból, amelynek óráit levezették, jeles osztályzatot. Gratulá­lunk. <—K—t) Péntek, 13 — a szerencse napja Márciusban két nagy nap volt Bönde Ilona és Tóth Il­dikó életében. Mindkettő bő­velkedett izgalmakban, ami 16 éves korban még túl gyakran fordul elő. Igaz, nem hanyagolhatok el a fe­lelés vagy a dolgozatírás iz­galmai sem, de egy verseny, méghozzá egy országos ver­seny, azért mégis más. Bár két évig tanulták mindketten Békéscsabán, a 611-es Ipari Szakmunkásképző Intézetben a kötő-hurkoló szakmát, az­ért mégsem voltak egészen biztosak a dolgukban. Csak akkor lélegeztek fel, amikor kiderült, hogy számukra a péntek és 13-a igen szeren­csés nap. Ekkor, a szakmai verseny harmadnapján hir­dette ki ugyanis a zsűri, hogy a 17 kislány közül a legeslegjobb eredményt Bön­de Ilona érte el. — Ez volt a legizgalma­sabb pillanat — vallja be a barna kislány kicsit szégyen­lősen. Hogy örült, az termé­szetes. S persze, örültek ta­nárai, osztálytársai, szülei. Ök különösen, hisz Ica meg­lehetősen nehezen választott pályát. Így beszél erről: — Az általános iskolában közepes tanuló voltam. A ta­náraim a pályaválasztási ta­nácsadóhoz küldtek, mert nem volt semmi elképzelé­sem arról, mit fogok csinál­ni a nyolcadik osztály után. ök javasolták ezt a szakmát. Akkor még semmit nem tud­tam róla, de később megsze­rettem. Tóth Ildi sem sokkal ma­radt le Ica mögött: második lett. ö nem ebben az isko­lában szeretett volna tovább­tanulni, de ide sikerült be­jutnia. Azért nem mondott le a továbbtanulásról. — A versenyen főleg az írásbeli miatt izgultam. — meséli. — Igaz, jól felkészül­tünk, de azért akadtak vá­ratlan kérdések. A varrástól nem féltem annyira, hiszen a . heti háromnapos gyakor­laton alaposan megtanulhat­tuk a varrás tudományát. Ügy látszik, a két kislányt hűségesen kísérik a babonás napok, hisz épp április 1-én, azaz beszélgetésünk napján töltik első munkanapjukat. Mégpedig a BÉKÖT-ben. Ez a gyár nem idegen számuk­ra, hiszen itt végezték szak­mai gyakorlataikat is. A ver­senyen elért helyezésük fel­jogosította őket arra, hogy azonnal letegyék a szakmun­kásvizsgát. A sikeres vizsga után — immár a szakmun­kára jogosító papír birtoká­ban — léphetnek be életük első munkahelyére. Persze, nem olyan ez, mint ha egy érettségizett fiatal indul dol­gozni. Hisz eddig is dolgoz­tak heti három napot, s ez­ért megkapták a tanulóknak járó fizetést, azaz a 8 forin­tos órabért. így hát nem is csoda, ha arra a kérdésre, mit vásárolnak az első fize­tésükből, nem tudnak vála­szolni. Azt azonban elmond­ják, hogy nem félnek a „ko­moly” munkától. — Szép, divatos dolgokat készítünk majd, s ezt nem lehet megunni — mondja Ica. — Az a fontos, — vágja rá Ildi, hogy ami kikerül a kezünkből, az jó minőségű legyen. A szakmai versenyen a legjobbak két lehetőség kö­zül választhattak. Bönde Ica nem a pénzjutalom, ha­nem a kéthetes utazás mel­lett döntött. Reméljük, nyári külföldi útja ugyanolyan jól sikerül majd, mint első munkanap­ja. Hiszen az első benyomás gyakran egy egész életre szól. — gubucz — Aforizmák Férfiak számára a nátha egy majdnem halálos beteg­ség, amelyet éppen hogy át­élnek. Az asszony a bubópes- tis és a kolera között még gyorsan elvégzi a háztartási munkákat. * * * A legtöbb ember nem úgy nézi a dolgokat, ahogy azok valóban vannak, hanem ahogy azoknak véleménye szerint lenniük kell. * * * A hibátlan világmodell csak a butaság üvegburája alatt fejlődik. * * * Mivel az önérzet sem zse­nialitáson, sem butaságon nem alapul, a legtöbb em­ber rendkívül önérzetes. Bünde Ilona Tóth Ildikó Fotó: Gál Edit

Next

/
Thumbnails
Contents