Békés Megyei Népújság, 1981. április (36. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-04 / 80. szám
NÉPÚJSÁG 1981. április 4., szombat Kitüntetések átadása a Parlamentben és a megyei tanácsnál A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa hazánk fel- szabadulásának 36. évfordulója alkalmából, eredményes munkájuk elismeréseként az állami, a gazdasági, a kulturális és az oktatási élet területén dolgozóknak kitüntetést adományozott. A megyei kitüntetettek egyik csoportjának Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke április 3~án, az Országházban nyújtotta át az érmeket, a többiek Békéscsabán, a megyei tanács székházában tegnap délelőtt vették át a magas elismerést Gyulavári Páltól, a -megyei tanács elnökétől. Többen a minisztériumokban, az országos főhatóságoknál kaptak kormánykitüntetést. A MUNKA ÉRDEMREND ARANY FOKOZATÁT adományozták Feldmann Józsefnek, az orosházi Petőfi Művelődési Központ igazgatójának; Gyebnár Já- nosnénak, a békéscsabai városi nőtanács nyugdíjas titkárának; Kaczkó Mihálynak, a nagyszé- nási Nagyközségi Tanács elnökének; Skorka Mihálynak, a szarvasi postahivatal kézbesítőjének és Tóth Andrásnak, a DÉ- GAZ gyulai kirendeltsége betanított munkásának. A MUNKA ÉRDEMREND EZÜST FOKOZATÁT adományozták Bánszki Mátyásnénak, a békéscsabai Lenin Termelőszövetkezet kertészének; Bozsó La- josnénak, a FÉKON Ruházati Váljalat békéscsabai gyára fehérnemű-készítőjének; Elek Lászlónak, a Békés megyei Levéltár főlevéltárosának; Fári Pálnak, a békéssámsoni Előre Termelőszövetkezet elnökének; Győri Jánosnak, a Békés megyei Állami Építőipari Vállalat gazdasági igazgatóhelyettesének; Hankó Lászlónak, a megyei tanács osztályvezető-helyettesének; Herter Mártonnak, a gyomai Győzelem Tsz fogatirányítójának; Horváth Péternek, az Állami Biztosító Békés megyei Igazgatósága fiókvezetőjének; Jenéi Bálintnak, a gyomai nagyközségi pártbizottság titkárának; dr. Juhász Lászlónak, a békéscsabai Városi Tanács Egyesített Egészségügyi Intézménye igazgatójának; Juhász Mátyásnénak, a Dél-Alföldi Tégla- és Cserépipari Vállalat gyártásközi minőségi ellenőrének: Juhász Sándornak, a szarvasi Városi Tanács elnökhelyettesének; Kelle Mihálynak, a telekgerendási Vörös Csillag Termelőszövetkezet elnökének: Kutas Gyulának, a megyei pártbizottság munkatársának; Mendre Jánosnak, a MÁV szeghalmi állomás váltókezelőjének; Morottyi Jánosnak, a gyulai Járási Hivatal osztály- vezetőjének; Pataki Józsefnek, a Magyar Úttörők Szövetsége Békés megyei Elnöksége elnökének: Pálus Andrásnak, a békés- szentandrási Nagyközségi Tanács elnökének: Szuromi Józsefnek, a szarvasi járási pártbizottság munkatársának és Vrbovszki Jánosnak, a Mezőberényi Építőipari Szövetkezet elnökének. A MUNKA ÉRDEMREND BRONZ FOKOZATÁT adományozták Aradi Lajosnénak, a békéscsabai Csaba Szőnyegszövő Háziipari Szövetkezet szövőjének ; Balogh Sándornak, a vésztői Körösmenti Termelőszövetkezet darukezelőjének; Bencsik Andrásnak, a szarvasi Táncsics Termelőszövetkezet traktorosának; Csibor Lászlónak, a med- gyesegyházi Haladás Termelő- szövetkezet elnökének; Darida Pálnak, a Kner Nyomda főosztályvezetőjének; Dinya Ferencnek, a Hidasháti Állami Gazdaság traktorosának; Dobos Józsefnek, a Békés megyei Állami Építőipari Vállalat villanyszerelőjének; Domsich Lászlónénak, az orosházi l. számú Általános Iskola igazgatóhelyettesének; Forrás Mihálynak, a Békéscsaba és Vidéke ÁFÉSZ felvásárlójának; Gyöngyösi Imrének, a sar- kadi Lenin Termelőszövetkezet főmagtárosának; Jurás Istvánnak, a csorvási SERKÖV állat- tenyésztési brigádvezető j ének; Kacsala Mihálynak, a megyei tanács gépkocsivezetőjének; Ko- cziha Andrásnak, a Békés megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat csoportvezetőjének; ifj. Kocziha Györgynek, a békéscsabai Szabadság Termelő- szövetkezet állatgondozójának; Krnács Pálnak, a mezőkovácsházi Járási Hivatal gépkocsivezetőjének; Lájer Józsefnének, a mezőberényi nagyközségi Közös Tanács főelőadójának; Lip- ták Mihálynak, a Békéscsabai Állami Gazdaság szerelőjének; Lőrincz Istvánnak, az orosházi Új Élet Termelőszövetkezet lótenyésztőjének; Mátyus Lajosnénak, a Volán 8. számú Vállalat forgalomirányítójának; Onó- di Istvánnénak, a battonyai Petőfi Termelőszövetkezet baromfigondozójának; Puskás Mihálynak, a Dél-Alföldi Tégla- és Cserépipari Vállalat gyárvezetőjének; Somogyi Ferencnek, a ka- muti Béke Termelőszövetkezet gépszerelőjének; Szlaukó Jánosnak, a kamuti Béke Termelő- szövetkezet párttitkárának; Takács Mihálynak, a Békés megyei Vendéglátóipari Vállalat főszakácsának; Tóth Sándornak, a Békés megyei Baromfiipari Vállalat orosházi gyára szállítási csoportvezetőjének; Török Sándornak, a Békés megyei Baromfiipari Vállalat orosházi gyára géplakatosának Vámos Mátyásnénak, a kondorosi Egyesült Termelőszövetkezet baromfigondozójának; és Zsóri Józsefnek, a Békés megyei Szolgáltató és Termelő Szövetkezet férfifodrászának. A honvédelmi miniszter a HAZA SZOLGÁLATÁÉRT ÉRDEMÉREM arany fokozatát adományozta Szabó Istvánnak, a mezőkovácsházi járási pártbizottság első titkárának. Ugyancsak a megyei, illetve a parlamenti ünnepségen adták át a Minisztertanács Tanácsi Hivatala elnökének KIVÁLÓ MUNKÁÉRT járó jelvényt és oklevelet Abél Józsefnek, a békés- szentandrási Nagyközségi Tanács csoportvezetőjének; dr. Fazekas Andrásnak, a megyei tanács szervezési és jogi osztálya főelőadójának; dr. Gally Mihálynak, a békéscsabai Városi Tanács vb-titkárának; Kiss Zoltánnak, a biharugrai Községi Tanács vb-titkárának és Tóth Károlynak, a muronyi Községi Tanács elnökének. A megyei tanács elnöke kiemelkedő munkájuk elismeréséül a TANÁCS KIVÁLÓ DOLGOZÓJA kitüntetésben részesítette Hídvégi Gábort, a megyei tanács tervosztályának csoportvezető főmérnökét; dr. Kovács Ar- pádnét, a megyei tanács pénzügyi osztályának főmunkatársát; Páskuj Józsefet, a megyei tanács építési, közlekedési és vízügyi osztályának főelőadóját és Uhrin Nándort, a megyei tanács pénzügyi osztályának főelőadóját. A Békés megyei Tanács MŰVÉSZETI DIJA kitüntetésben részesült Forgács Tibo^ a Békés megyei Jókai Színház művésze. Mladonyiczki Béla szobrászművész, a Békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnázium tanára és a gyomai Körösmenti Szövetkezeti Táncegyüttes. * * * A szovjet szakszervezetek központi tanácsa hazánk felszabadulásának 36. évfordulója alkalmából ,,A X. ötéves tery él- munkása”, illetve „A SZOCIALISTA MUNKAVERSENY 1980. Évi GYŐZTESE” címmel tüntette ki többek között Geilén Margitot, a Gyulai Fa- és Fém- bútoripari Szövetkezet kárpitosát, Karácsonyi Gyulát, a Békéscsabai Baromfifeldolgozó Vállalat csoportvezetőjét. Kiss Ferencet, a MÄV Békéscsabai Körzeti Üzemfőnökség mozdonyvezetőjét, Orvos Pált, a Gyulai Húskombinát áruforgalmi előadóját, Bogyik Györgyöt, a szarvasi Dózsa Tsz ágazatvezetőjét, és Kertész Ferenceet, a Békés megyei AÉV művezetőjét. * * * Nemzeti ünnepünk alkalmából kiemelkedő teljesítményeikért EÖTVÖS LORAND-D1JBÁN részesült az ipari tárca területéről Szajbély Mihály, a Békéscsabai Kötöttárugyár igazgatója, a mezőgazdaság területén Bozó József, az újkígyósi Aranykalász Tsz. termelési • főmérnöke, ÚJHELYI IMRE emlékérmet kapott, Szőke Gyuláné, a kondorosi Egyesült Tsz kertészeti fő- ágazatvezetője. Bozsó Lajosnc, a Békéscsabai Ruhagyár varrónője átveszi Gyulavári Páltól, a megyei tanács elnökétől a Munka Érdemrend ezüst fokozatát Fotó: Martin Gábor Katonák, munkásőrök, fiatalok megbecsülése A honvédség orosházi műszaki zászlóaljának tegnapi csapatgyűlésén Pataki István, a KISZ megyei titkára adta át a KISZ Központi Bizottság vörös vándorzászlóját az alakulat KISZ-bi- zottságának kiemelkedő eredményeinek elismeréséül, amelyet elsősorban a kiképzésben, a politikai munkában, és az egymillió forint értéket is meghaladó társadalmi tevékenységben értek el. Heten miniszteri kitüntetést, 16-an KISZ, 40-en pedig parancsnoki elismerést vehettek át. * * * Tegnap délelőtt tartalékos tiszteket léptettek elő a Békés megyei Hadkiegészítő és Területvédelmi Parancsnokságon. Juhász András alezredes, megyei parancsnok köszöntötte az előléptetett tartalékos tiszteket, akik a polgári életben példamutatóan dolgoznak, magatartásukkal, katonai szakképzettségük növelésével jelentősen hozzájárultak a területvédelmi parancsnokság eredményes munkájához. * * * Ugyancsak tegnap délután, a Munkásőrség Békés megyei Parancsnokságán Tóth Pál megyei parancsnok adott át kitüntetéseket és jutalmakat munkásőröknek kiemelkedő helytállásukért és példamutató szolgálatukért. A Haza Szolgálatáért érdemérem arany fokozatát kapták Gyurcsán János és id. Horváth Sándor munkásőrök. Ezenkívül egy munkásőr ezüst, három pedig bronz fokozatot vehetett át. Mun- kásőr-emlékérmet hárman, országos parancsnoki dicséretet egy, megyei parancsnoki dicséretet pedig kilencen kaptak. Vándorserleggel jutalmazták az Orosházi Üveggyár Ifjú Gárda alegységét, és immár harmadszor a Békéscsabai 9. számú Általános Iskola Üttörő Gárda munkásőr alegységét is. Magyar -bolgár barátsági nap Lökösházán A Hazafias Népfront megyei testületé — a gyulai járási, valamint a helyi párt-, állami és társadalmi szervekkel közösen — tegnap magyar—bolgár barátsági napot rendezett Lökösházán. Délelőtt Gergely László, az MSZMP községi bizottságának titkára köszöntötte Pet- ko Ferkovot, a Bolgár Nép- köztársaság budapesti nagy- követségének első titkárát, valamint Iván Vaszilevet, a diplomáciai testület munkatársát. Ezután Rácz Gábor, a HNF megyei bizottságának politikai munkatársa és Horváth Jánosné, a községi tanács elnöke Békés megye, illetve Lökösháza politikai, társadalmi életéről, továbbá a településfejlesztés eddigi eredményeiről tájékoztatták a bolgár vendégeket. II tudás megbecsüléséért Irta: Kornidesz Mihály a gazdaság és kultúra, a termelés és a műveltség kölcsönhatásának társadalmi szerepét, jelentőségét nem ma ismertük fel. Mostanában mégis többször és nagyobb hangsúllyal beszélünk ezekről az összefüggésekről, mint korábban. Az elmúlt évtizedekben ugyanis a szocialista fejlődés forrásaiban jelentős átrendeződési folyamat bontakozott ki. Fokozatosan elapadtak az extenzív fejlesztés olyan forrásai, amilyen például a munkaerő. Maga az élet kényszerít' bennünket arra, hogy a fejlesztés intenzív útján járjunk", s így növeljük gazdaságunk versenyképességét. Megnőtt tehát az anyagi és szellemi energiáinkkal való gazdálkodás jelentősége, a kor parancsává vált az ember személyiségének, képességeinek minden eddiginél gazdagabb és sokoldalúbb kibontakoztatása. Ezért esik" ma olyan sok szó az emberi tényezőkről, és ezzel összefüggésben az ember képességeit, cselekvési aktivitását fejlesztő oktatási, tudományos, közművelődési feladatokról, általában pedig a kultúra megnövekedett szerepéről. Ennek fontosságát mi sem bizonyítja jobban, mint amikor a csaknem azonos adottságokkal rendelkező vállalatok eredményességében mutatkozó különbségek okait vizsgáljuk. Azok a vállalatok, gazdaságok tudnak jobban megbirkózni a növekvő követelményekkel, amelyekben jól felkészült szakemberek és vezetők vannak, az irányítás átgondolt és következetes, a munka szervezettsége magas színvonalú. Az elmúlt évtizedekben igen jelentős tudományos kapacitás jött létre hazánkban. Tudósaink" tovább növelték a magyar tudomány nemzetközi tekintélyét, s nagyban hozzájárultak az ipar, a mezőgazdaság és a társadalom különböző szféráinak fejlődéséhez. Alkotásaikra, tudósi felelősségükre az előttünk álló feladatok megoldásában minden korábbinál nagyobb szükség van hazánkban, mind a mezőgazdaságban, mind az iparban és a többi ágazatban is. Ahhoz, hogy a tudomány meg tudjon felelni az újabb követelményeknek, jobban be kell kapcsolódnia a társadalmi, gazdasági folyamatokba, közvetlenebbül kell érzékel-, nie a fejlődés ez irányú szükségleteit, s azokhoz rugalmasan kell alkalmazkodnia. Az egyes népgazdasági ágazatokhoz kapcsolódó kutatóintézeteknek jobban ismerniük kell a gazdasági élet szükségleteit, belső viszonyait ahhoz, hogy szellemi erőforrásaikat megfelelően koncentrálhassák azoknak a problémáknak a megoldására, amelyek a gazdaság előtt állnak. Ennek érdekében — alapos előkészítő munka után — tizenöt kutatási program indul az Országos középtávú kutatási-fejlesztési terv keretében; összességükben a kutatási kapacitás jelentős részét kapcsolják' be fontos gazdasági és társadalmi feladatok teljesítésébe. Ezek a programok (pl. mikroelektronikai alkatrészek, növényvédő szerek, távközlési rendszerek, gabonatermesztés, fehérjetermelés, a Balaton védelme stb.) — a hazai kutatásszervezés történetében először — az elérendő eredmények hasznosításának tennivalóit is tartalmazzák. A munka nem zárul le a kutatóintézetek laboratóriumaiban. Remélhetően e programok segítségével számottevő mértékben továbbléphetünk’ a kutatástól a termelésen át az értékesítésig tartó — eddig jórészt széttagolt — munkafolyamat irányításában, s mind gyorsabb és szélesebb körű lesz a kutatóhálózatban meglevő tudás társadalmi hasznosítása. Meg kell erősítenünk azokat a kutatóhelyeket, amelyek a társadalmi, gazdasági folyamatok jelzéseire legérzékenyebbek, és ahol a tudományos ismeretek leginkább közkinccsé lesznek: a vállalati kutató laboratóriumokat és az egyetemeket. Természetesen nemcsak a tudomány fejlődésétől függ előrehaladásunk, sok múlik azon is, hogy az intenzív fejlesztéssel járó változásokra mennyire készül fel maga a társadalom. Nem elég, hogy csupán megértsük a gondokat, a feladatokat. A tudománynak — elsősorban a társadalomtudomány valóságfeltáró munkájának' —*■ komoly tennivalói vannak a tudatformálás, a szemlélétvál- toztatás megalapozásában. Nem kis feladat ez sem. Hiszen a társadalmat most kell felkészíteni egy olyan életformára, amely a jobban végzett munka mellett magában foglalja a szabad idő tartalmasabb eltöltését, a kulturáltabb szórakozást, és a mindannyiunk számára szükséges önképzést és továbbképzést. Fejlesztenünk kell szakemberképzésünket is. A jelenleginél szélesebb és elmélyültebb alapismerettel rendelkező, „konvertálhatóbb” tudású szakembereket kell képezni. Túlspecializálódott képzési rendszerünk ugyanis nagy mértékben szűkíti a munkaerő mozgásképességét, nehezíti a változásokhoz történő alkalmazkodást. Oktatási rendszerünk legnagyobb gondja, hogy a korszerű műveltség és szaktudás magas szintű átadásában, a képességek fejlesztésében az iskola elmarad az igényektől. Az oktatás folyamatos korszerűsítését nemcsak' gazdaságunk megújulásának szükségessége indokolja, hanem a társadalom egészének követelményei, a fejlett szocializmus építésének feladatai is megkövetelik ezt. A szocialista életmód, a szocialista demokrácia érvényesülésében is olyan feladatok állnak előttünk, amelyekre még nem készült fel kellő színvonalon az oktatás. Alapvető érdekünk, hogy az eddigieknél mélyebben és differenciáltabban foglalkozzunk a képességek fejlesztésével és a tehetségek felkarolásával, s mindezt úgy, hogy a pedagógus gondos munkájának csökkenteni kell a .családok különböző helyzetéből adódó kulturális különbségeket. Az iskolában jórészt eldől, mennyire sikerül az alkotókészséghez nélkülözhetetlen képességeket, tehetséget kibontakoztatnii Sajnos, ma még sok helyen nehezítik a szűkös feltételek, a nagy létszámú tanulócsoportok, a szaktanár-ellátottságban mutatkozó egyenetlenségek a személyes képességek fejlesztésére irányuló pedagógiai munkát. Ezeket a nehézségeket ugyan a legkiválóbb nevelők, az összeforrott nevelőközösségek" képesek áthidalni,- az általános iskoláknak, mint intézményrendszernek a kiemelt fejlesztése azonban elodázhatatlan feladat, a színvonal általános emelkedése csak iy módon várható. Az új tantervek, tananyagok bevezetése az anyanyelv, a matematika korszerűbb oktatása sok lehetőséget " tartogat, s alapja lehet a műveltség emelésének. Az általános iskolák fejlesztéséi komplex feladatnak tekintjük, amelyben a tanteremépítéssel, a jobb tárgyi és személyi feltételek megteremtésével egyszerre kell gondoskodni a korszerűbb, eredményesebb pedagógiai módszerek meghonosításáról is. Ezeket a feladatokat foglalja egységes rendszerbe a közeljövőben a kormány VI. ötéves tervi általános iskolai fejlesztési programja, amelynek megvalósítása attól is függ, hogy területenként, az egyes községekben, városokban a központi keretekkel hogyan sáfárkodnak, mennyire tudják célirányosan felhasználni és a helyi eszközökkel bővíteni azokat, okos gazdálkodással, a tartalékok felhasználásával, az oktatás és a közművelődési intézményrendszer jobb együttes működtetésével. Az alapozó képzés színvonalának folyamatos emelésével párhuzamosan arra törekszünk, hogy a tankötelezettség teljesítését hiányalanul elérjük, s ezzel párhuzamosan csökkentsük az iskolák közötti jelentős szín- vonalbeli különbségeket. A közép- és felső fokú, oktatásban erősíteni kell a több profilú, szélesen alapozott képzés rendszerét. Olyan közép- és felsőfokú szakemberekre van szükség, akik az ismeretek birtokában képesek az igényeknek megfelelően követni a társadalmi-gazdasági változásokat, lehetővé teszik a munkaerő rugalmas átcsoportosítását, néhány év után pedig képesek — ha szükséges — tudásanyagukat megújítani, ha kell; váltani. Egész iskolarendszerünkben bátrabban kell alkalmazni a tehetség kiművelésére, nevelésére,' képzésére irányuló speciális formákat, intenzív módszereket. Természetesen az oktatással együtt a közművelődésnek, az ismeretterjesztésnek, a munkahelyi át- és továbbképzésnek is többet kell vállalni a szak- és általános műveltség megújításában. Erőfeszítéseink sorában egyik legfontosabb — de talán még nem eléggé tudatosított — feladatunk, hogy fokozottan támogassuk a kiugró tehetségeket. Hazánk — szerencsére — ezen a téren nem tartozik a „szegény” országok közé, a lehetőségekkel azonban ma sem élünk kellően. Nagyobb bizalmat és ösztönzést kell adnunk azoknak a munkájához, akik találmányaikkal, merész gondolataikkal a már elért eredmények túlhaladását tekintik élethivatásuknak, s akik ezért vállalják olykor a megszokotthoz ragaszkodók közönyét, nem egyszer gáncsoskodását is. A tudás megbecsülése, a szakértelem jobb hasznosítása, az alkotóképességek kibontakoztatása végső soron azon múlik, mennyire tudjuk mindennapi tevékenységünk igényévé, természetes követelményévé tenni a vállalkozó- és újítókedvet, a jobbra törekvést, a szocialista építés mai és holnapi feladatainak szolgálatában, a társadalom és az egyén javára. Mindebben az értelmiségnek nélkülözhetetlen szerepe és felelőssége van. Munkájának mindig is fontos része volt a tudás, az ismeret átadása, terjesztése. Ma ez a „küldetéstudat” újabb feladatokat, magasabb követelményeket támaszt az értelmiséggel szemben. A társadalom többek között azt igényli az értelmiségtől, hogy aktívabban, kezdeményezőbben vegyen részt a művelődési életben. C éljaink azonban csak akkor valósulhatnak meg, ha nemcsak azok végzik a közművelődési munkát, akiknek ez a hivatásuk, hanem a lakóhely, a munkahely, a társadalmi és tömegszervezetek, mindenekelőtt a szakszervezet, az if- . júsági szervezet is kellő fontosságot tulajdonít ennek a tevékenységnek. Ez a körülmény még jobban megköveteli a társadalmi erők mozgósítását. Szükséges a helyi adottságok, az igények és sajátosságok figyelembe vétele, jobban kell építeni az adott település művelődési szokásaira, hagyományaira. Ezzel együtt új módszerek, új művelődési lehetőségek bevezetése is fontos, amelyekben megnyilvánul a tenni- akarás, az együttműködési készség, a rendelkezésre álló szellemi és anyagi eszközök jobb, a közösség érdekében való hasznosítása.