Békés Megyei Népújság, 1981. április (36. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-28 / 98. szám
1981. április 28., kedd Műszaki segítség Vietnamnak Vietnam nemzetgazdasága sokat szenvedett az évtizedekig tartó háborúk alatt, és a harc közben nem jutott idő és erő arra, hogy megfelelő számban képezzenek ki szakembereket. Vietnam déli ré' szén az amerikaiak több modern üzemet építettek, ahol az Egyesült Államok szakértőinek irányításával gyártották a különféle termékeket. Az amerikai hadsereg kivonulásával egy időben természetesen a szakértők is otthagyták az országot, és ez sok nehézséget okozott, és okoz ma is a termelőberendezések üzemeltetésénél. A szocialista országok, köztük hazánk is, vállalták, hogy segítséget nyújtanak a gyárak működtetéséhez. Nemcsak oly módon, hogy munkát adnak, hanem szakemberek kiküldésével is. Az egyik Ho Si Minh városbeli — azelőtt Saigonnak hívták — üzem segítését a szarvasi Szirén Ruházati Szövetkezetre bízták. Ezt a megtisztelő feladatot a szövetkezet magas műszaki színvonalával, kitűnő szervezettségével és szakembereinek elismert hozzáértésével érdemelték ki. A helyzet felmérésére ketten utaznak Ho Si Minh városba, majd a feladatok megállapítása után " mások is követik őket a szarvasi Szirénből, hogy így nyújtsanak testvéri segítséget a vietnami népnek. Energiatakarékos mosógép. Tégláson, a Hajdúsági Iparművekben az idén kezdték meg az Energomat elnevezésű, új típusú automata mosógép sorozatgyártását. Az új mosógép — amely a közkedvelt Minimat típus továbbfejlesztett változata — negyven százalék villamos energia, harminchárom százalék mosószer megtakarítását teszi lehetővé. 1981-ben különböző típusokból több mint hetvenezer automata mosógépet gyártanak. Ezek hatvan százaléka energiatakarékos lesz (MTI-fotó: Tóth Gyula felvétele — KS) Híradás a határállomásról „A MÁV történetében elsőként, 1961. május hóban alakult meg Curti- ci román—magyar közös állomás. A közös állomáson tevékenykedő magyar vasutasok 1918—80. években folyamatosan három éven keresztül megnyerték a határforgalmi munkaversenyt, s ezzel együtt a „MÁV Kiváló Határállomása” kitüntető címet.” Közli az ünnepségre szóló meghívó. Az alábbi beszélgetés viszont még a cím elnyerése előtt készült, akkor, amikor még friss volt a tinta a két fél közti megállapodás kiértékelésén. — Együttműködési szerződésről van szó, mégis versenyről beszélünk, tehát az együttműködés versenyt jelent? — Valójában igen, de mégis azt mondom: is is, mert egyik sem megy a másik nélkül — felel Finta János forgalmi hivatalnok, a közös határállomás alapító dolgozója. — Az igaz, hogy akár van verseny, akár nincs, a munka érdekében legalábbis minimális együttműködés szükséges. De mi már a közös állomás első idejében — mindjárt a hatvanas évek elején — a szorosabb együttműködést kezdeményeztük. Amikor még 8—io volt a ki-, belépő vonatforgalom, s körülbelül 100 emberrel dolgozott itt a MÁV. Az első próbálkozások után a túrok közötti versenyforma alakult ki. Majd folytatódott az együttműködési megállapodással, s aztán ebből bontakozott ki a későbbi években a ma is élő, a két vasút közötti versenymozgalom. — Milyen időszakonként veszik számba az eredményeket? — Féléves és éves időszakra történik az értékelés, s ezek az utóbbi három évben, azt mutatják, hogy különösen jól dolgoztunk össze, de ezen belül is 1978—79-ben a célkitűzéseket a magyar vasutasok teljesítették jobban, s ezért mindkét év után a határállomás MÁV-dolgozói elnyerték az oklevél-kitüntetést. S az 1980-as kiértékelési jegyzőkönyv az együttműködés további javulását rögzíti, valamint újból a mi jobb eredményeinket. — A legfontosabb célkitűzés az, hogy a forgalom minél gyorsabbá váljon? — Tulajdonképpen az, csak ennek sok összetevője van, túl azon is, hogy a gyorsabb átadás-átvétel nemcsak a vasutasok gyors és szakszerű munkájától függ, hanem a vám- és határőrszervekétől is. Azonban nagyon lényeges a mi részünkről a technológiai munkafolyamatok betartása, esetenkénti rövidítése — például a személy- és gyorsvonatok tartózkodási idejének csökkentése —, ami nem csekélység akkora forgalom közepette, mint a tavalyi is volt. Amikor a határponton ki-, belépett 700 ezer személy, s a szállításokat több mint 1300 vonat bonyolította le. — És az eredmények? — A nemzetközi tartózkodási szabványidő mind személy-, mind tehervonatra 40 perc, s ezt mi 78,4 százalékra teljesítettük a személyvonatoknál, ami a legjobb eredmény, a tehervonat normaidejét pedig 32,3 százalékra. S ehhez még hozzá kell tenni, hogy a munkát nehezítette az Arad—Békéscsaba közti, és az állomási pályajavítás. Persze, nemcsak a mienket. — Az együttműködés javulását mi jelzi? — Számtalan dolog közül csak párat említek. 1980-ban teljesen megszűnt a „vonatfeloszlatás”, s ezáltal az előző évekhez képest 27 mozdony szabadult fel. Már ez a teherforgalomban nagy jelentőségű. Aztán a villamos mozdonyok tartózkodási idejét is sikerült a normaidő alá csökkenteni, mégpedig any- nyival, hogy azalatt innen beérnek Békéscsabára. Ennek a gazdasági kihatása óriási, mert ott már egy másik szerelvény ennyivel hamarabb indulhat. Ugyancsak a sikeres együttműködés eredménye, hogy az idegen és saját vasúti kocsik tartózkodási ideje is jelentékenyen csökkent. Hogy ezeket el lehetett érni, a forgalom és a kereskedelem jó összmunkája, valamint a műszaki kocsiszolgálat gyors kocsivizsgálata és javítása is kellett. Az utóbbiak részéről nemegyszer a szabad szombat és vasárnap feláldozásával. _ A határállomáson is l étszámhiánnyal dolgozik a vasút? — Igen, és éppen ezért nagyon értékes az az eredmény, amit elértünk ezzel a kevesebb, de jól összeszokott gárdával, amelyben vannak, akik 30—35 éve vasutasok, és állandó határszolgálatban dolgoztak. És ami nem kis dolog, a családjukban is továbbvitték ezt a pályát, amit élethivatásnak tekintenek, ők azok — például Karsai Mihály, Szabó Pál, Kubinsz- ki Emerencia, Pál Béla, Patz József —, akik az állomás szellemének meghatározói, s akiktől a fiatalok sokat tanulnak. De épp így meg kell említeni a forgalom-kereskedelem Kossuth Lajos, a műszaki kocsiszolgálat Haladás, és az ifjúság Ságvári Endre Szocialista Brigádját is. — És a gazdasági vezetés? — A munkafeltételek és körülmények terén igen sokat tett a felső vezetés, például a jobb és könnyebb szolgálati idő kialakításával, amit aztán később másutt is bevezettek. A munka erkölcsi és anyagi elismerésére is nagy gondot fordítottak, s ez növelte a dolgozók munkakedvét. Akárcsak az, hogy ma már megfelelő fürdő-öltözőhelyiségeink vannak, s hideg-meleg kézmosók, hűtőszekrények, villanykályhák és bojlerek. Valamint főzési és ételmelegítési lehetőség. S mindez ott, ahol öt évvel ezelőtt még a hideg víz sem volt beveztve az épületbe. Vass Márta Hz „Egyetértés” évtizede Nem tartozik megyénkben a legnagyobb közös gazdaságok sorába a magyarbánhe- gyesi Egyetértés Tsz a maga 3 ezer hektárjával. Azt is tudni kell róla, hogy a szövetkezetbe tömörült magyar- bánhegyesiek közül ma már több a nyugdíjas, mint az aktív munkavállaló. Ha pedig ehhez a két alapvető információhoz hozzátesszük azt a harmadikat is, miszerint egyre reménytelenebb küzdelmet vívnak az immár rendszeresen megjelenő belvízzel — az olvasóban talán olyan képzet keletkezik, hogy az itt következő sorokban egy eredménytelenül gazdálkodó mezőgazda- sági üzem sikertelenségeit fogjuk feltérképezni. Pedig erről szó ninc^. Sőt. Épp ellenkezőleg! Az Egyetértés Tsz az elmúlt esztendőt majd 10 millió forint nyereséggel zárta. Témánk tehát éppen az: miképp birkózott és birkózik meg nehézségeivel az elmúlt fél és a most következő fél évtizedben ez a közösség? Az 1981. december 31-vel zárult ötéves tervciklus statisztikáját tanulmányozva első látásra is szembetűnik — még a viszonylag hullámzó eredményekkel együtt is —, hogy az adott öt esztendőben a magyarbánhegyesi tsz gazdálkodását a „megál- lapodottság”, a kiegyensúlyozottság jellemzi. Búza is kukorica Mondhatnánk azt is, hogy a tsz rátalált arra a termelési szerkezetre, amely természeti és közgazdasági adottságainak legjobban megfelel. Ez közelebbről azt jelenti, hogy az átlagosnál jobb minőségű földön, megfelelő gépesítettséggel — miután a folyamatosan fogyó munkaerőt is helyesen figyelembe veszik — átlagon felüli hozamokat produkálnak a legfontosabb növényekből. így igaz ez évek óta a szántónak több mint egy- harmadát uraló búzára, az egyre nagyobb teret hódító kukoricára, s mindinkább a cukorrépára is. A többi, korábban főként a foglalkoztatás megoldására meghonosított kultúra, a közös földterületekről szép lassan a háztájiba „szorul”, átadva helyét az állattenyésztés eredményességét megalapozó termesztési ágaknak. Példaként említhetnénk e körből a cirkot és újabban a mákot. Baromfi- is sertéshús Apropó, állattenyésztés. A növénytermesztés előbbiekben vázolt — leegyszerűsített — szerkezete is sugallja, hogy az Egyetértés Tsz-ben jelentős szerepe van az abrakfogyasztó állatfajoknak. A magyarbánhegyesi termelőszövetkezetet valóban a jelentősebb baromfitartók közé sorolják. Ez az ágazat folyamatosan terebélyesedik a szövetkezetben. Az V. ötéves terv alatt több mint 3 ezer tonna pecsenyének való csirkehúst értékesítettek, a következő fél évtizedben — a férőhelyek növelésével és az eddigiek jobb kihasználásával — ezt a számot 4 ezer fölé szeretnék gyarapítani. Előrelépést terveznek — egy ezres hizlalda építésével — a sertéstartásban is, amely eleddig két és fél ezer hízót produkált évente. A cél: 1985-ig a megelőző időszak teljesítményének megkétszerezése. A szarvasmarhatartásban pedig a 300-as tehénlétszám megőrzésével az 1975-ös 2660 literről 3900-ra feltornázott átlag tej hozamot 4600 literre igyekeznek emelni. Belvíz is háztáji Az eddigiekből is kitűnik, hogy a magyarbánhegyesi Egyetértés Tsz-ben a megerősödés után sem „állnak le”. Az előirányzott 13 millió forintos éves nyereség eléréséhez természetesen a közösben még sok mindent meg kell oldani, nemcsak a termelés, a technikai színvonal és az alapok fejlesztésében, hanem a tagok szociális ellátásában és — a fogyó létszám ellenére is — a foglalkoztatásában. Utóbbit a korszerű vetésszerkezetbe illően a vetőmagtermesztés kiter- jesztéséyel és a zöldségtermesztés bővítésével kívánják megoldani. Mindennél fontosabb ugyanakkor az átfogó vízrendezés a termelőszövetkezet belvizes területein. S végül az ezzel csaknem egyenértékű „tartalék”, a háztáji gazdálkodás színvonalának emelésében rejlő lehetőségek kiaknázása. A háztáji tudniillik nemcsak 5 ezer sertést hizlal meg Magyarbánhegye- sen egy-egy évben, hanem részt vállal a szövetkezet baromfiprogramjának megvalósításában is. Kőváry E. Péter Precíziós öntvények, műanyag cikkek Az Orosházi Vas-, Mű- anyagipari Szövetkezet termelését a sokoldalúság jellemzi. A 380 tagú szövetkezet éves termelése meghaladja a 150 millió forintot, melyből csaknem 50 millió forinttal részesül a gépgyártás. A szövetkezet a KGST-n belül a műanyagfeldolgozó gépek tervezésének és gyártásának a profilgazdája. így aztán érthető, hogy a gyártott műanyagfeldolgozó gépek jelentős hányada szocialista exportra kerül. A műanyag- és reklámrészleg termelése együttesen 75 millió forint. Egyebek között ellátják az ország ’italautomatáit pohárral, több húsipari vállalatnak szállítanak félkilogrammos étkezési zsírtégelyt, s az Alföld tejüzemeinek 2 deciliteres tejfelespoharat. Az acélöntöde megrendelőinek speciális, nagy pontosságú öntvényeket gyárt és szállít, ezek további megmunkálás nélkül felhasználhatók. A fémtömegcikk-gyártásban pedig a szó szoros értelmében ezernyi apró cik- Ket gyártanak. Évente csaknem, hárommillió szegecset szállítanak a hazai kereskedelemnek, a cipő- és textiliparnak kelléknek. Ez a mennyiség viszont az ország igényeinek alig 20 százaléka. A szövetkezet fejlesztési elképzelései között szerepel a műanyagágazat termelésének növelése: Ez a beruházás előkészítés alatt áll, melynek lényege: 30 millió forintért korszerű, nagy teljesítményű alapgyártó gépsort vásárolnak és helyeznek üzembe. Ezzel várhatóan már a jövő esztendőben 50—80 százalékkal megnő a szövetkezet műanyagfeldolgozó kapacitása. A ráckevei Aranykalász Mgtsz-ben mintegy háromszáz hektáron készítik elő a borsó ön- tözését (MTI-fotó — KS)