Békés Megyei Népújság, 1981. április (36. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-23 / 94. szám

1981. április 23., csütörtök

o

Változó világunk és a vállalati méretek

J

ó tíz évvel ezelőtt — ezt lapkivágással is igazolni tudom — dörgedelmes hangú cikket írtam egyik községünk vezetőinek azon törekvései ellen, melyek arra irányultak, hogy ott helyben, húsz asszonynak munkát adó kisüzemet hozzanak létre. Akkor bekezdéseken át igyekeztem bizonyítani, hogy ezek a kezdeményezések a nagyobb feladatokra összpontosítandó erőt forgácsolják, gllene hatnak a termelési erők fejlődésének, mert ezek a kis kócerájok úgymond, a kézművesség színvonalán tartósítják az árutermelést.

Ugyanebből a logikai sorból következett, hogy a termelőszövetkezetek egyesülési, egyesítési folyamatát csak abból a szempontból ítéltük meg; egy-egy termelő- egységben, így több földet, több embert, több géppel művelhetnek. Vagyis a fejlődés természetes velejárójának tékintettük az anyagi és szellemi erők, a termelő- eszközök gyors és nagyfokú koncentrálását, és ezzel együtt a vállalati méreteknek szinte mértani haladvány szerinti nagyobbodását.

Eltelt tíz év, s az elmúlt esztendőben egyik téli riportomban örömmel szóltam arról, hogy a megye északi felében az állhatatos községi vezetők egy szerepevesztett közintézmény épületét a termelő munkának adták át, ahol ma már két műszakban a falunak mintegy hatvan asszonya dolgozik betanított munkásként. Helyes cselekedetük indoklására felhoztam, hogy így hozzájárulnak bizonyos fajta hiánycikkek előállításához, az úgynevezett töredék munkaerő kiaknázásához, egyszóval, a nem kis gondokkal küszködő népgazdaság nehézségeinek enyhítéséhez.

Első látásra mindenképpen magammal kerültem ellentmondásba. De valódi ellentmondásról van-e szó valójában? Egy évtizeddel ezelőtt megyénkben még nem merültek ki végképp a termelés növelésének külterjes — elfogadott szóhasználat szerint extenzív — forrásai. Annak a folyamatnak a végkifejletét éltük, amikor az iparosítás, az ipartelepítés még igényt tartott a községeinkben, községeinkből „felszabadító munkaerőre”, amikor még az volt a fő cél, hogy a’bevezetőben emlegetett korszerű ipari termelés, technikai színvonal egyáltalán meghonosodjék tájegységünkön. Ebben az időszakban a teret követelő és tért hódító gépesített mezőgazdasági termelés is csak úgy találhatott utat, ha a kisebb termelőszövetkezetek együtt próbálkoztak a követelményekhez, feltételekhez igazodni.

Nagyüzemi hagyományok és alapok nélkül tehát országunknak és benne megyénknek mindenképpen tudatosan és az ösztönös fejlődést felülmúló ütemben kellett a sorozatgyártás és tömegtermelés feladatait megvalósító vállalati kereteket kialakítania. A népgazdasági termelés egészét átalakító változások sora természetszerűleg lépi túl egy idő után a szükséges mértéket. A világ- gazdaságban lejátszódó kedvezőtlen fordulatok voltak azok, amelyek idejekorán világítottak rá, hogy ezen a bizonyos mértéken itt-ott már túlléptünk. (Még akkor is, ha a tőkekoncentráció nálunk korántsem teremtett akkora nagyvállalatokat, mint a kapitalista országokban általában.)

Amikor tehát napjainkban „mammutvállalatok” föl- aprózásáról, a tröszti keretek lazításáról, a vállalati önállóság növeléséről, termelőszövetkezetek ipari melléküzemágainak szaporításáról beszélünk, nem arról van szó, hogy tíz évvel ezelőtt átestünk a ló innenső oldalára, s most innen igyekszünk visszajutni a túlsóra. Sokkal inkább annak vagyunk szemtanúi, hogy népgazdaságunk végre — de éppen a megelőző évtizedes eredményes termelő munka sikereire alapozva — igyekszik a kis*, közép- és nagyvállalatok megfelelő arányát, szerkezetét kialakítani.

a termelésben s még inkább a termelőegységek közötti munkamegosztásban ugyanis mind a három kategóriának megvan a maga külön-külön, senki másra át nem ruházható feladata. Nem tudományos pontossággal, de az érzékletesség kedvéért említsük meg, hogy a nagyvállalat, a nagyüzem első helyen a tömegigények kielégítését, a nagy tételű sorozatgyártást tekintheti céljának. A kisüzem elsősorban a közvetlen lakossági — elsősorban szolgáltatási — igényeket kell hogy kielégítse, s e kettő között talán mindenképpen széles teret, főleg a választék bővítésével s megfelelő rugalmasságával a középüzem. A hangsúly mindenképpen az egymás közötti munkamegosztáson, és a jogos fogyasztói, társadalmi igények megfelelő szintű minőségi kielégítésén van. Nem pedig valamiféle kisüzemteremtő kampány a cél. Mindehhez még csak annyit teszünk hozzá, hogy egy-egy vállalat életrevalóságát végül is nem nagysága, hanem nagyságához igazodó szervezettsége, s még inkább: gazdaságossága dönti el.

Kőváry E. Péter

Mindig ott, ahol segíteni kell

A múlt héten csütörtökön aki a szeghalmi kultúrház felé járt, arra lehetett figyelmes, hogy egyenruhások, főleg munkásőrök adták egymásnak a kilincset. Rendezvény? Igen, csak ekkor nem műsor zajlott az épületben, hanem véradás. Reggel nyolc órától eltartott délig, míg a járás munkásőr véradói és az utóbbi években hozzájuk csatlakozott rendőrök és tűzoltók sorban eleget tettek vállalt kötelezettségüknek.

— Soraink közt véradók már régen vannak, de szervezetten 1977 óta bonyolítjuk le — mondta Pálfi End- re járási munkásőr parancsnok. — Ekkor kötöttünk együttműködési szerződést a Vöröskereszttel, s így aztán 70—80 körüli azok száma, akik rendszeresen ősszel és tavasszal itt vannak. Az előtt ilyen szervezetten csak két alkalommal vettünk részt, amikor a vietnami véradómozgalom volt.

Körforgásszerűen folyt csöndben a munka, mióta a véradóállomás dolgozói megérkeztek és berendezkedtek. Előbb a kartonozás és hőmérőzés, majd labor- és orvosi vizsgálat — dr. Nagy Antal munkásőrorvos közreműködésével —, és utána a tényleges véradás egy nagyobb helyiségben, ahol egyszerre négy személlyel tudtak foglalkozni. Az ágyakon váltották egymást az emberek, fiatalok és középkorúak. De még nyugdíjas is akadt, mint Szabó Ferenc munkásőr, aki a Csepel Autógyár dolgozója volt.

— Tizennyolc köszönőlevelet őrzök, s ezek mindig emlékeztetnek rá, hogy a bajban van a segítségre a legnagyobb szükség. A vércsoportom A RH pozitív, ez nem a ritkák közé tartozik, és így sokan hasznát tudják venni. S elő is fordult már, hogy a soros véradás után két hétre újból behívtak, mert éppen kellett.

— Na ezzel is könnyebbek leszünk a repülőgépen — viccelődik Szabó István, a Volán-kirendeltség vezetője, amikor kijött az ajtón. Nevettek a többiek, mert tudták, mire céloz: hamarosan Jaltába mennek a munkásőrök a megyéből turistaútra. S ő is a huszonnégy közt van — feleségestől —, a járás képviseletében. Aztán komolyra fordítva a szót megjegyezte, hogy úgy tíz évvel ezelőtt, katona korában adott először vért Szegeden, amikor egy balesetes kislánynak nagyon kellett. S azóta rendszeresen.

Közben az ágyakon váltották egymást a munkásőrök, akik előbb az egyenruhára nagy fehér bebújós kötényt húztak, s az odakészített üvegbe szép lassan folyt az életmentő vér. Nagy József, a füzesgyarmati Vörös Csillag Tsz traktorosa épp befejezte, s felelt a kérdésre, milyen érzés volt ott fönt feküdni. Semmi különös, jól

Szőke László munkásőr. a füzesgyarmati Vörös Csillag Tsz- ből

érezte magát, mint most is. Ám ahogy arrébb léptünk, megszédült. Csak utóbb derült ki, hogy éjszakai műszakban dolgozott, s hogy ideérjen, még reggelizni sem volt ideje.

— Miért nem említette mindezt az orvosnak?

— Akkor nem adhattam volna vért.. .

A füzesgyarmatiak ugyancsak kitettek magukért, ők jöttek legtöbben egy községből: tizenheten. S itt kell megemlíteni, amit Kupái Lászlóné, a szeghalmi Vöröskereszt titkára mondott, hogy ez a véradás a munkásőrök lakhelyének a statisztikájába számít, a szeghalmi számot csak az idevalóké növeli. Egyébként is szép eredménnyel dicsekedhetnek — igaz sok és nehéz munka után a nagyközségben évente rendszeresen ezren adnak vért.

— Nemcsak itt, az egész járás területén sikerült aktíváinknak megértésre találni — szólt Giricz Lajos járási vöröskeresztes titkár —, s így évek óta az elsők vagyunk a járások között. Tavaly 111 százalékot értünk el. S a munkásőrök közös véradása még csak egyedül nálunk van megszervezve. Ez azért is figyelemre méltó, mert időmegtakarítást jelent: az itteni orvosi vizsgálat megfelel az évente egyébként szokásos kötelezőnek.

Többen a régi véradók közül már bronz- és ezüstérmesek, vagy éppen aranyra vannak fölterjesztve, mint Nagy Gábor dévaványai mezőőr. De nála is többször adott vért — 34 alkalommal — Kőszegi Sándorné szeghalmi nyugdíjas, aki a munkásőrség alapító tagja.

— Én a példamutatás miatt kezdtem, még járási vöröskeresztes titkár koromban. De kellett is, főleg amikor a térítésmentes véradást kezdtük bevezetni. Nagyon sok nehézséggel találkoztunk, még a régi véradók is húzódoztak, ugyanakkor újakat is próbáltunk szervezni. Aztán megtört a jég, győzött a megértés. Olyannyira, hogy úgy két évvel ezelőtt egy szeghalmi fiatal édesanyának a szívműtéthez Szegeden vérre volt szüksége, s itt a legrövidebb időn belül 148-an jelentkeztek rendkívüli véradásra.

Mire befejeztük a beszélgetést, a véradás is véget ért, s közös ebéden találkoztak mind a hetvenen, akik közül ötvenkilencen munkás- őr-egyenruhában ültek asztalhoz.

Vass Márta

A Vöröskereszt felhívására a mezőberényi általános iskolák vállalták, hogy még május X-e előtt a községből kivezető utak mentén megcsinálják a „nagytakarítást”. Képünkön a 2. számú általános iskola 8. osztályos tanulói gyűjtik a szemetet, egyengetik a terepet az út mentén Fotó: Veress Erzsi

április 22-30-ig

Győr-Sopron megyei tájnapok a Centrumban

Ha Győrről van szó, mindjárt a Rába jut az ember eszébe. A folyó, a gépgyár, esetleg a jobb napokat látott ETO labdarúgócsapata. Győr- Sopron megye térképét nézegetve azonban színesedik a képzeletünk. Mert ehhez a tájegységhez tartozik többek között Sopron és Mosonmagyaróvár is. Nemcsak nehézipara, gépgyártása és élénk idegenforgalma van ennek a megyének, hanem híres, nagy múltú könnyűipari üzemekkel is dicsekedhet.

Ennek egy piciny darabját hozták el Békéscsabára, a Centrum Áruházba. Itt rendezik meg ugyanis — Szolnok megye után — másodízben a megyei tájnapokat. A szerda délelőtti megnyitón megtudtuk, hogy mintegy 2,5 —3 millió forint értékű árut kínálnak a Győr-Sopron megyei vállalatok és szövetkezetek. Itt vannak a Richards Finomposztógyár szövetei, a Gardénia Csipkefüggönygyár színes függönyei, a Rábatext Textilipari Vállalat színes és

fehér ágyneműi, abroszai, konyharuhái. Bizonyára sokak tetszését elnyeri a Graboplast Pamutszövő- és Műbőrgyár Terranova műanyag padlója, a Mosonmagyaróvári Kötöttárugyár pamut alsó ruházata vagy a Soproni Szőnyeggyár mintás szőnyegei. Ugyancsak tetszetősek a Soproni Ruhagyár női ruhái és blúzai, valamint a Praktikum

Évente

száz új termék

Ahhoz, hogy az élelmiszer- ipar továbbra is jó ellátást biztosítson és megőrizze versenyképességét a világpiacon, a tudományos munka erősítésére van szükség. Az ezzel kapcsolatos feladatokról tájékoztatta az MTI munkatársát Vas Károly, a Központi Élelmiszeripari Kutatóintézet igazgatója.

A kutatók mindenekelőtt a minőség javításán fáradoznak. A KÉKI olyan új mérési módszereket dolgoz ki, amelyek az élelmiszerek ösz- szetételével az eddigieknél pontosabb meghatározását teszik lehetővé. Több új műszer már a gyakorlatban vizsgázik. Például a Nyíregyházi Konzervgyárban a paradicsomsűrítmények előállításánál műszeres vizsgálattal ellenőrzik az előírás szerinti összetételt.

Több új technológiát is kidolgoznak az üzemek megrendelésére. A Kalocsai Paprikaipari Vállalattal együttműködve sikeres üzemi kísérletek folynak előfagyasztott fűszerpaprika őrlésére; a módszerrel jobb minőségű termék állítható elő. Enzimes kezeléssel aromásabb sajtok előállítására dolgozott ki eljárást a KÉKI. A szekszárdi és a tamási sajtüzem részben már ennek alapján gyártja termékeit.

A következő években tovább bővül az élelmiszerek választéka. Évente megközelítően 100 új termék kerül az üzletekbe. Több diabetikus készítménnyel bővül a kínálat, s a kémiai kutatások eredményeként több új sajtot és gyümölcslét hoznak forgalomba. Az újdonságok kidolgozására a KÉKI más intézményekkel közösen indított kísérletsorozatot. Jelenleg a többi között a ráckevei Aranykalász Tsz-szel együtt új, enzimmel kezelt üdítő ital, a gyümölcs-zöld- ségkoktél gyártását készítik elő. Kidolgozták a tejcukorra érzékenyek számára a laktózmentes tej előállítási technológiáját, a lisztérzékeny betegségben szenvedő gyerekek számára pedig kukoricakeményítőt tartalmazó készítményt fejlesztettek ki, amelyet a Pécsi Keményítő- gyár hoz majd forgalomba.

(Fotó: Martin Gábor)

Bőrfeldolgozó Ipari Szövetkezet divattáskái.

Mindenképpen jó kezdeményezés a magyar tájegységek békéscsabai bemutatkozása. Az érdeklődés érthető, hiszen sokan csak ilyen kiállítás és vásár révén tekinthetnek be az ország egy távoli darabjának dolgos hétköznapjaiba.

S. S.

Érdeklődés a kirakat előtt /