Békés Megyei Népújság, 1981. március (36. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-08 / 57. szám

1981. március 8., vasárnap Egy KISZ-es mozgalom — és ami benne van Évtizedes beidegződésnek tűnik az a megítélés, misze­rint a mezőgazdaság igazi megszállottjai csupán az idő­sek között találhatók. Ma, akik mélyebben foglalkoznak mezőgazdaságunk jelenével, tudják, hogy egyre több el­lenpélda is akad, száműzve ezt a mezőgazdasági fiatalok számára kissé elmarasztaló véleményt. Számos ellenpél­dát említettem, de nézzünk csak egyet, az eleki Lenin Termelőszöyetkezet KISZ- szervezetét. Előtte azonban érdemes egy kissé részlete­sebben szólni arról, miért ke­restem fel éppen ezeket a fiatalokat. Még 1978. március 15-én született meg az MSZMP ag­rárhatározata. Ennek megva­lósításáért a KISZ KB inté­ző bizottsága egy mozgalmat hirdetett meg. A megyei KlSZ-bizottságok pedig az intenzív és hatékony munka, a szervezeti élet javítása ér­dekében egy intézkedési ter­vet dolgoztak ki. E terv főbb céljai többek között a ter­mőföld védelme, a szaksze­rű talajgazdálkodás, a bel­vízvédelem, az öntözés, a melléktermékek felhasználá­sa. A célok azonban, bár­milyen fontosak is, és szé­pek, csak szólamok marad­nak, ha ezeket nem konkre­tizálják lágy, hogy minden termelőegység sajátjának érezze. így ebben az évben harmadszor hirdették meg a „Nagyobb termésátlagot, jobb minőséget, kisebb önkölt­séggel” néven az igen össze­tett versenyt megyénk me­zőgazdasági és élelmiszer- ipari üzemekben működő KISZ-szervezetei számára. A mozgalom egyéni versenye­ket is hirdetett, mint példá­ul a betakarítási verseny. Ebben is több fiatal munká­ját értékelik, hiszen a beta­karítás sikere nem egyedül a kombájnosok teljesítmé­nyétől függ, ott van a mű­szaki háttér, a szállításban és a szárításban dolgozók, az agronómusok sokrétű mun­kája is. Az értékelés után a díjak, a pénzjutalmak és az oklevelek átadása a forra­dalmi ifjúsági napok alkal­mából történik majd. Blahár László az eleki Le­nin Termelőszövetkezet fia­taljainak KISZ-titkára. Ke­zembe adta azt az írásos anyagot, amelyben értékelte a mozgalmat, és aminek té­nyei alapján kerültek be a megyei kiválasztottak közé. Olvasom: „A KISZ-tagok részvétele a gazdasági mun­kában véleményünk szerint megfelel az elvárásoknak. Biztató tény, hogy a fiata­lokra mindig lehet számítani. Főleg a kampánymunkák idején, amikor magasabbak a követelmények: túlmunka, nyújtott vagy két műszak. Véleményünk szerint a fia­talok lelkiismeretes munkája hozzájárult ahhoz, hogy a betakarítási kampányt, a rendkívül nehéz körülmé­nyek ellenére is, a tervnek megfelelően sikerült végre­hajtani a termelőszövetke­zetben. A gépműhelyben munka közben találjuk a fiatalokat. Egyikük leállítja a gépeket, hogy halljuk egymás szavát. — Mikor tudtátok meg, hogy a betakarítási verseny­ben nyertetek? — Olvastuk a Népújság­ban, kellemes meglepetés volt... — Ügy hallottam, itt Ele­ken a termelőszövetkezet ve­zetősége igen csak számít rátok, fiatalokra, ez úgy ér-, zem, felelősséggel jár... — Mi is így érezzük. Jó dolog, ha a fiatalok és a vezetőség között jó az össz­hang. Ez sok mindenen átse­gít. Nagy szavak ugyan, de a belénk vetett hit és biza­lom nagy hajtóerő munkánk során — mondja Greveletye Péter. Durst Ferenc veszi át a szót. — A betakarítási kam­pányban, azt hiszem, itt a megyében volt egyedül 12 órás a műszak. Éjjel-nappal dolgoztunk, bár így is elért minket az esős idő, pedig előtte hat tonnán felül volt a búza átlaga egy hektárról. Amikor itt, Eleken végez­tünk, Kétegyházára, Sarkad­ra és Dombegyházára men­tünk segíteni a tsz-eknek. — Itt a műhelyben is na­gyon szervezetten folyt a munka, volt, mikor megkér­tek rá bennünket, és egy éj­szaka alatt felkészítettünk egy gépkocsit műszaki vizs­gára — szúrja közbe Greve­letye Péter. Szkalitzki János kombáj­non dolgozott a nyáron. — Szó szerint éjjel-nappal egyfolytában ment a munka. Nyáron egy hónapban 300— 340 órát is teljesít egy kam­pánymunkás. Megkapjuk ér­te a pénzt, de ne is irigyel­jék tőlünk. Blahár László, a KISZ-tit- kár szól közbe. — Itt, Ele­ken a téeszben, aki tanulni akar, az tanulhat. Sokan él­nek is a lehetőséggel. A ju­talmazással, az elismeréssel sincs probléma. Az elmúlt évben a tsz és a tsz-szövet- ség együtt 11 főt küldött üdülni, ezt az átlagon felüli munkáért kapták. A terme­lőszövetkezetnek most tizen­hat ösztöndíjasa van, ez ré­gen nem így volt. Akkori­ban már attól félték, hogy kiöregszik a tagság, most pé­tiig, szerencsére, nagyon sok a fiatal. — Az elmúlt évben sajnos nem vettünk részt a szántó­versenyen, pedig Elek kép­viselői rendszeresen meg­nyerték ezt. Varga György és Varga József — amúgy Se­riff és Kolbász —, ők ket­ten mindig reményteljes in­dulók voltak. Jövőre mi ren­dezzük meg a szántóversenyt — veti közbe Greveletye Pé­ter. Fodor József, a műhelyfő­nök: — Jól dolgoznak a fia­talok. Szakmai tudásukon még csiszolni kell, viszont bármilyen probléma van, számítani lehet rájuk. Örü­lök? Persze, hogy örülök a sikernek, bár az az igazság, hogy „csupán” a feladatukat látták el, de azt maximáli­san! K. T. M. A középdöntőn a szegedi Hegedős együttes kíséretében Fotó: Szvoboda István A mi versenyzőnk volt Megdobbant a szívem, amikor a tv-ben megláttam a „Röpülj páva” népdalének­lési versenyen. Végre egy a mieink közül... Sajnos, nem jutott a döntőbe, ám hiszem, hogy fellépésével színesítette, gazdagabbá tet­te a szólisták mezőnyét. S ha még azt is hozzátesszük, hogy a megyei selejtezőkön több mint ezer jelentkezőt hallgattak meg, s közülük mindössze 15 szólista és 15 énekes együttes jutott a kö­zépdöntőig ... Hát, szóval, le a kalappal (azóta már Fre- tyánné) Kozma Éva előtt. Már — ha nem is volt egyszerű — túltette magát a csalódáson, könnyebb szív­vel várja a döntőt, melyet holnap, március 9-én közve­tít a televízió. És tulajdon­képpen rengeteg baráttal, és élménnyel gazdagodott a vetélkedő ideje alatt. „Életemben nem szerepel­tem még a tv-ben. Már ez maga élmény. És a szoron­gás, az aprócska bosszúsá­gok, no meg a siker nyúj­totta örömök. Megismerhet­tem olyan dalosokat, mint Holecz Istvánná, akit fan­tasztikus énektehetséggel áldott meg a természet, cso­dálatos, amit csinál, tanulás nélkül is. Vagy Szvorák Ka­ti, akinek eredeti, népi hangszíne a legfőbb erénye. De nem sorolom tovább, in­kább arról mesélek, hogyan lettem gyulai versenyző. Annak idején Szegeden je­lentkeztem a „Hegedős” együttes szólistájaként. Az­tán Gyulán, a román iskolá­ban sikerült elhelyezkednem, így a negyedik évet már le­velezve végzem. Lehet, hogy az életrajzomból vették Gyu­lát? Én máig méhkerékinek: vallom magam, még ha most néhány hete Békéscsabán élek is ...” Szülőfalujáról szólva, gye­rekkori élményei jutnak az eszébe. Édesapja hegedült, így a lagzikra őt is magával vitte. Csoda hát, ha jól is­meri a magyarországi ro­mán népdalokat? Szakdol­gozatát is ebben a témában írja, szorgos gyűjtőmunkáját teli magnószalagok bizonyít­ják1. „Hogy mi lesz velem ezek után? Hát, nem hagyok fel mindezzel. Szeretném elvé­gezni az énekszakot is. Sze­geden sokat felléptem a ro­mán klubban, jártunk szere­pelni román lakta községek­be a Hegedősékkel. Kevés szólistája van a románság­nak, közülük sokan meg­öregedtek, elfáradtak. To­vább kell hát vinni a hagyo­mányokat.” N. Á. Különös diszkóest előtt Nem akármilyen diszkóes­tet rendeznek március 21- én, szombaton Békéscsabán, a Kulich Gyula Ifjúsági és Üttörőház nagytermében. Es­te 7 órától éjfélig 3 lemez­lovas biztosítja a talpaláva- lót. A városi KISZ-bizottság, a Békés megyei Tanács RISZ­bizottsága, az egészségügyi gyérmekotthon KlSZ-alap- szervezete, a KÖJÁL KISZ-esei, valamint az ifjú­sági ház közös rendezvényét a Jókai Színház művészei­nek félórás műsora színesíti. Ám még sokan mások is fáradoznak azon, hogy a várt, mintegy 600 résztvevő jól szórakozzon ezen az es­tén. A meghívókat például a Békés megyei Könyvtár nyomdászai, társadalmi mun­kában készítik el. Ezen az esten az ifjúsági ház ügyele­tesei is ingyen dolgoznak. A fellépők tiszteletdíjukról le­mondanak ... És sorolhat­nánk még tovább mindazo­kat, akik segítik e nem min­dennapos diszkóest sikerét. „Látod, így szoktuk ezt csinálni” — mutatja a munka fortélyait az idősebb szakember a fiatal szakmunkásnak a Békéscsabai Bútoripari Szövetkezetben Fotó: Veress Erzsi Kovács Kati és az Universal Február második felében Me- zőberényben, Orosházán, Szeg­halmon, Szentesen, Derekegyhá- zán, Csongrádon és Bugacon adott műsort Kovács Kati és az Universál együttes. Koncertútjuk során megszálltak Gyopároson is. Itt kerestük fel a népszerű énekesnőt, aki elmondta, hogy nagy szeretettel fogadták őket Békés megyében. „Régen éreztük ilyen Jól magunkat, mint e pár nap alatt, talán utoljára Kubá­ban, ahol tavaly egy hónapig tartózkodtunk” — mondta Ko­vács Kati. A következő időszak terveiről megtudtuk, hogy hosszabb ven­dégszereplés következik a Szov­jetunióban. Rádiófelvétel és újabb hazai koncertsorozat is szerepel a közeljövő programjá­ban. A jó ízű bográcsos, amit Gyo­pároson kóstolt, közelebb hozta a békési izeket, szokásokat. „Nagyon szeretnék még ide vtsz- szatéml; reméljük, 1982-ben újra találkozunk a Békés megyei kö­zönséggel” — mondta a művész­nő. Prokop Gyula Úttörők irják A héten a gyulai Zrínyi Ilona úttörőcsapat Móra Fe­renc rajának Ibolya őrse ne­vében Szepesvári Csaba je­lentkezett levelével Vidám és őszinte beszámolójából ki­derül, hogy a raj jól szere­pelt a tudományos-technikai úttörőszemlén, az orosz nyel­vi versenyen. Német nyelv­ből viszont!... No, de idéz­zük a levelet: „Szépen le­szerepeltünk! (Ez maradjon magunk között.) Az ötödike­sek úgy lehagytak, mint a borravalót.” A kudarcot fér­fiasán viselték, sőt, jó hírü­ket is sikerült megőrizniük, mert a rajból Deli Anikó csapata első lett a társada­lomkutatók versenyén, a könyvtárban megrendezett városi rajzversenyen pedig Szepesvári Csaba vitte el a pálmát, mégpedig egy szép könyv képében. Most a kul­turális seregszemlére készül a Móra Ferenc raj, s benne az Ibolya őrs. Sok sikert öl­hez is! És várjuk a nagy eseményről szóló beszámolót. flepnidiijiHHa Átlagos dilis lehetek. Ben­ne vagyok a tűrési sávban. Ha ott, azt a felettébb gya­núsan viselkedő ifjú embert nem veszik körbe, és nem kérik tőle a diliflepnit, én sem váltom ki. A busz pe­dig mint tehetséges közleke­dési-műszaki egység nem volt flepnikérésre berendezkedve. A busz ugyanis a vezetőre várt tulajdonképpen, ott a város forgalmas útszakaszán, magárahagyatva. Az én kinézett ifjúm meg mindennemű bizonylatok és hivatalos okiratok nélkül be­nyomta az ajtaját és be­szállt. Egyenesen a vezető­fülkébe. És jött a mutat­vány! Berregett, hiszen zá­ródnak az ajtók, majd csü­csörített és gázt adott. A szá­jával. Slusszkulcs és hajlított hajtű nem volt nála, szeren­csére. Így maradt egy hely­ben a busz továbbra is. Ám az ifjú „vezetett”, a kor­mánykerékkel ügyesen laví­rozott a képzeletbeli autók között. És töfögött, puffogott és szötyögött. Hoppá, jelez­tek a nem létező utasok. Fékcsikorgás. Szintén a szá­jával. Amúgy tökéletesen csi­nálta, alig egy órán keresz­tül. Csak én néztem megkö­vültén. Ha egy tűzoltóautót száll meg, megértem. Az pi­ros és gigászi, és szirénázik... Hohó! Beszállt egy másik férfi is a buszba, fiatal ar­cán egyéb mellett szigorúság is ült. Közelebb mentem. A botrány sajátságos illata ér­ződött a levegőben. Minő dresszír egy busznak. De az új jövevény csak in­tett a sofőrnek, és kérte a jegyeket ellenőrzésre. Nem váltom ki a flepnimet. Minihumor Csinos fiatal nő lép be az orvosi rendelőbe. — Vetkőzzön le! — mond­ja az orvos. — De doktor úr, nekem csak a fogam fáj!... — Akkor rossz helyre jött. Én ugyanis fülorvos va­gyok! *** — Kérem szépen, a villa­mosnak melyik végén száll­hatok fel? — Teljesen mindegy. Mind a két vége megáll. *** — Én tangót táncolok. És ön? — kérdezi a lány tánc közben a partnerét.

Next

/
Thumbnails
Contents