Békés Megyei Népújság, 1981. március (36. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-07 / 56. szám
1981. március 7., szombat NÉPÚJSÁG Változik, nem változik? Ötven éve született Szabó István A közművelődési szemléletről van szó. Arról, hogy a közművelődési párthatározat, a közművelődési törvény óta nyugtázhatunk-e olyan fordulatokat, melyek biztató jelként kerülhetnek összegzéseinkbe: nem tizedrangú a kultúra ügye, ha szóba kerül kisebb-nagyobb fórumokon, s a forintok elosztásánál, az érdeklődés mércéjén, az igény megnyilvánulásaiban. Mert, hogy voltak időszakok, amikor tizedrangú volt, kétségtelen. Hogy voltak olyan időszakok is, amikor azt mondtuk: nagyon fontos, nélkülözhetetlen, közben a valóságban még mindig tizedrangú volt, ez sem cáfolható sok ellenpéldával. Aztán olyan idők jöttek, amikor sikerek és balsikerek nyomában mind többen kezdtek azon töprengeni, hogy a kultúra tudás is egyben, nyílt szívű világlátás, és művelt emberekre van szükségünk ahhoz, hogy társadalmi céljaink megvalósuljanak. A műveltséget azonban nem ingyen mérik, azért meg kell küzdeni, tanulni kell, érdeklődni, és kifogyhatatlanul figyelni mindenre, ami körülöttünk történik. A tanulásra, figyelemre viszont idő kell, a felnőttkorban vállalt ismeretgyarapítás, általános iskolai végzettség, érettségi, diploma időigényes vállalkozás, és a munkahely segítsége nélkül elképzelhetetlen. Konfliktusokkal terhes időszak volt ez is, mert ugyan melyik vezető örült annak, ha a tanulás, a vizsgák sora hetekre elszólított a begyakorolt csapatból egy-egy embert, netán többet is? Ha volt (vagy van még) aki nem örült ennek, az hosszú távon nem éppen saját javára, hasznára bosszankodott, hiszen aki ma hiányzik, az holnap okosabban, képzettebben, műveltebben jön vissza a munkapad mellé, az íróasztalhoz, a térvezőállványhoz vagy a gépsorokhoz. És nemcsak, hogy műveltebben jön visz- sza, hanem minden remény megvan arra, hogy jobban is dolgozik, jobban megérti, mi az összefüggés a saját munkája és a nagy közösség, az egész népgazdaság változásai között. Ami egyhelyütt visszatartotta a nagy tanulási lázat, és ami máshol erősítette, figyelve az ésszerűség határaira: az a közművelődési szemlélet. Persze, csak többek között, csak egy részét tekintve. Számos esetet feljegyeztünk a mi gyárainkban is arról, hogy mi módon igyekeztek megakadályozni embereket abban, hogy iskolázzák magukat, hogy a magasabb végzettség nem mindenütt kapta meg a magasabb elismerést beosztásban és anyagiakban egyaránt; de arra is volt példa sok, hogy a téeszekben munkaegység-jóváírást kaptak a tanulásra vállalkozók, az üzemekben. intézményekben magasabb fizetést, ha végeztek, és megbízásokat, attól függően, ki meddig jutott a művelődés, a szakma és a hivatás elsajátításának lépcsőfokain. Évek teltek el a párthatározat és a törvény megjelenése óta,’ ha még nem is mondhatjuk, hogy lenyűgö- zőek a változások, nagy dolgok már történtek. Nem biztos, hogy látványosak, de az biztos, hogy a szemlélet bizonyíthatóan megváltozott. Mondhatta volna-e Pozsgay Imre kulturális miniszter a Magyar Népművelők Egyesületének múlt évi, kecskeméti vándorgyűlésén: „Ennek következménye szerintem egyebek között, hogy az ötödik ötéves tervben jóváhagyott kulturális beruházásoknak majdnem háromszorosát valósítjuk meg. És ezt nem tudtuk volna megtenni, ha pontosan végrehajtják a tervet, de semmi más nem történik. Háromszorosa a tervezettnek! Ebben óriási szerepük volt a megyei tanácsoknak, a tanácsoknak általában, de a gazdasági szervezeteknek is.” Vagyis annak a közművelő" dési szemléletnek, mely egészen más ma, mint akár öt esztendeje volt, és megtalálta legalkalmasabb megnyilatkozásait. Azt, hogy szűnőben vannak a megérthetetlen „vállalások”, hogy — például — a szocialista brigádok művelődésének sokáig teljesen formális, mi több: nyűgnek számító módszereit lassan az igényekhez mért, az emberek érdeklődését felmérő alkalmak váltják fel. Hogy szűnőben vannak a fedezet nélküli bejegyzések a brigádnaplókban, hogy eljutottunk oda: a csak leírt, de nem valóságos „művelődés” semmit nem hoz a konyhá-, ra, csak önámítás, porhintés, méltatlan dolog. Volt még .a miniszternek egy jelentős mondata ezen a kecskeméti tanácskozáson: „A gazdasági szervezet legelső közművelődési feladatának azt tartom, hogy mint gazdaság teljesítse a feladatát.” A hogyan útjai azonban ebben is változatosak, jellemzőjük azonban szoros: a szünet nélküli művelődés, az értelmes, önmegvalósító élet. A sokoldalúság, a nyitottság, a világ megismerésének állandó vágya. M ásabbak vagyunk, mint voltunk, ki-ki önmaga mikrovilágából hozhat példákat, fedezheti fel a változásokat. A párt- határozat és a közművelődési törvény jó hatással volt, és lesz ezután is a szemléletre, melynek kiteljesedését nélkülözhetetlennek érezzük ahhoz, hogy megtaláljuk helyünket a világban, hogy harmonikusabban éljünk, és mindig újabb embertömegek lépjenek be a „szellem napvilágának” sugárzó köreibe. Sass Ervin Olyan csendben írta be magát a maradandóságba, ahogyan élt. Szabó István 1981. április 7"én lenne öt" venéves, ha 1976-ban — tragikusan korán — nem távozik közülünk. Aki az életrajz külső tényeit figyeli, akár gyors sikerre is gyanakodhatna: első kötete, A lázadó 1956-ban jelenik meg, s rá egy évre József Attila-díjjal jutalmazzák. A varázslat kertje 1963- ban jön ki, s egy év múlva újabb József Attila-díjat kap. Csakhogy emögött az író életformaváltásából és a szinte mániákus műgondból eredő pokoljárása áll —, hogy csak két tényezőt errw lítsünk azok közül, melyek haláláig végigkísérték. Az indulás is már-már legendás. Bár — saját vallomása szerint — tízévesen is írt, de ezeket a próbálkozásait mélyen titkolta osztálytársai elől, tartva a kicsúfolástól. 1952-ben viszont a keszthelyi múzeum előcsarnokában egy szerény, komoly parasztfiú egy paksa- méta kéziratot nyújt át Jan- kovich Ferenc írónak, aki csak hónapok múlva tud beletekinteni az írásokba, ám rögtön észreveszi: tehetség bontogatja szárnyait. Őszintesége, hogy mindenkor felnőttnek tartja közönségét (nem ismerve el, hogy léteznek1 úgynevezett rázós témák), hamar olyan légkört teremtett, amelyben a közvéleményt régóta izgató művelődéspolitikai kérdések legalább olyan szerephez jutottak, mint a pályafutását, munkásságát kutató faggatózások. Talán kevesen tudják, hogy a ma már 12 kötetes írónő kilencéves koráig Endrődön élt. Nem véletlen, hogy írásaiban a szereplők élettereként Békés megye is fel-felbukkan. De mint egy későbbi beszélgetésünk során maga is megjegyezte: Endrődnek így Szabó István igazi debütálása nem is A lázadó című novella megjelenése az Űj Hang egyik 1954-es számában, hanem a felolvasás Jankovich Ferenc baráti körében. S a sematikus irodalom papírízű áradását megtörő 1955-ös Emberavatás című antológiának így lesz egyik erős egyénisége Szabó István. Időközben egyébként — idősebb írópártfogói jóvoltából — Budapestre kerül, bölcsészhallgatónak. Előadások helyett a könyvtárt bújja, elmaradását hozza be, olvasáséhségét csillapítja. Csakhamar abba is hagyja az egyetemet, hogy végleg az írásnak éljen. Mit is tudott ez a fiatal novellista? A kisparaszti múlt élményeit hozta szülőfalujából, a Keszthelyhez közeli Cserszegtomajból. Önéletírásában fogalmaz így: „Apámnak öt hold földje volt. meg egy kis szőleje. Nem éltünk bőségesen, de nem is nyomorogtunk. Gyerekkorom tisztes szegénységben telt el”. Ebbe a kisparaszti világba tör be a negyvenes évek végén, az ötvenes években az új, amit ma a falu szocialista átalakulásának mondunk. Meglazulnak a korábbi kötelékek, a „csendes forradaolyan szempontból van szerepe életében, hogy Békés megyében nagyon jó, regénybe, novellába illő nevek vannak1. Úgyhogy az írásaiban szereplő családnevei többnyirí Endrődről származnak. Lakóhelye, az egyetem, majd rövid pedagógusi pályája, később az újságírás Csongrád megyéhez kötötte. Itt- vált a kisvárosi életforma igazi ismerőjévé, néha szenvedő alanyává, majd idővel kérlelhetetlenül szigorú ábrázolójává. 5 ugyanezekből — a kisvárosba kapaszkodó — gyökerekből táplálkozik még mindig, mint író. Gyötrődő, kínlódva szerető. örök kapcsolat ez ... lom” hatására drámai átalakulások mennek végbe — az emberekben is. Szabó István kettős kötöttséggel tudja ábrázolni ezeket a drámákat: a gyermekkor tündéri élményei, s származása révén kötődik ehhez a világhoz, ugyanakkor elkötelezettje az újnak. Ismét az önéletrajzból idézve: „Egy ideig otthon vergődtem, de a kisparaszti küszködésben nem láttam jövőt”. Mindezt a hagyományos novellisztikát folytatva írja meg. A hatvanas években elbizonytalanodik. Leveleinek tanúsága szerint az irodalom útkeresése, de elsősorban az új irodalmi divatok hatására úgy érzi, korszerűtlenné vált, nincs szükség arra, amit tud, amit művel. S bár a városi témák is feltűnnek novelláiban. igazi világa az, amit évtizeddel korábban kezdett megírni. A felszabadulás utáni magyar irodalom legjavát felvonultató „30 év”- sorozatban kiadott, válogatott novellás- kötete negyvenhat írást tartalmaz. Bizonyítékaként a már említett tökéletességigénynek — s annak is, mi megírhatatlant vihetett magával a korai halálba. Marafkó László S bár Fenákel Judit tiltakozik a nőírókra érvényes megkülönböztető kategória ellen, mégis, csak kevesen tudnak olyan megdöbbentő, egyszerű, mert igaz képet festeni korunk asszonyainak sorsáról, mint ő. (Különösen a több életrajzi vonást is magában hordó Lili utazásai című kisregényének olvasása közben éreztem azt, mintha a könyv rólam is szólna. A főszereplő fájdalmas, későn jött felismerései engem azóta is újra meg újra konok önvizsgálatra kényszerítenek.) Mikor a találkozón az újságírói és az írói munka különbségéről faggatták Fenákel Juditot, így válaszolt: — Az újságíró agitál, az író csak ábrázol. Fenákel Judit ezt a „csak”-ot úgy tudja formába önteni, hogy bombaként robban. Olyan típusú ember — író és újságíró —, aki a talált emberi, társadalmi problémákat nemcsak ábrázolja, de át is éli. Nem tud kívülálló maradni. Saját szávait idézem: — Az emberi nyomorúságot nem lehet hideg fejjel nézni... Írásainak1 hitelét — az írói mesterség biztos tudásán túl — éppen ez adja. B. Sajti Emese MOZI A svéd... Sokáig attól tartottam, hogy nemcsak a svédnek veszik nyoma Bacsó Péter új filmjében, hanem a szórakozásnak is. Aztán kiderült, hogy ezt mégsem mondhatom, mert az új Bacsó-film némely jelenete egészen kiváló, jellemző; persze egykét jó jelenet kevés a dicsőséghez. Mint ahogy kevesen voltunk a mozi nézőterén Is, és indokolatlanul voltunk ilyen kevesen, mert „A svéd, akinek nyoma veszett” mégiscsak több nézőt érdemelne. Ültünk már sokkal unalmasabb filmnél is, és a turistaútlevéllel Budapestre érkező svéd mesterdetektívért még izgulni is lehetett, ö ugyan nem izgult, csak . meglepődött, hogy hazánk szép fővárosában mindenütt nyikorognak az ajtók, és a kézfogással együtt csúsztatott százas nyomán miként erednek meg a nyelvek. A tanulékony és gyorsan alkalmazkodó mesterdetektív ezek után az eltűnt svéd nyomába veti magát, feltérképezi a központi vásárcsarnokot (ingyen propaganda a jó magyar áruknak), a Gellért- fürdőt és egy első osztályú magyar konzumleányka bájait. Ennyi és nem bonyolultabb kitérő után jön a nagy találkozás a magyar rendőrséggel, egy magyar mes- terdetektívvel, aki nagylelkűen felajánlja északi kollégájának: nyomozzon csak az eltűnt svéd után egyedül, miközben titokban ő ugyanezt teszi... Az ajtók azonban a rendőrségen is nyikorognak, a svédet ez módfelett idegesíti, ezért aztán számos hibát vét. Ha most folytatnám, hogyan szövődik tovább a cselekmény Bacsó Péter filmjében, melyet svéd—nyugatnémet-magyar koprodukcióban készített, hosszadalmas lennék. Maradjunk abban, hogy az állítólag sikeres, svéd bűnügyi regényből írt forgatókönyv bizony terjengős, néha percekig unalom lengi körül, majd megrázza magát, aztán megint csak el- ernyed. Ha húznak belőle tizenöt percet, ha feszesebbre igazítják, ha nem félnek néhány, a krimikben megszokott „művészi” fogás beiktatásától, nyomban feszültebbé válna a hangulat a né- -zőtéren. ! Bacsó Pétert nyilván kötötte a koprodukciós partnerek számos kívánsága, igénye, azért nem tehetett sokat a játék felgyorsításáért, amelyben különben kitűnő színészek kaptak szerepeket. A svéd mesterdetektív, Derek Jacobi kiváló alakítást nyújt, ahogyan néhány magyar epizódista is, valamint első helyen Andor Tamás, az operatőr. Budapesti és stockholmi, vagy a svéd tengerparton készült képei igényesek, de hát mindez kevés az átütő sikerhez. (sass e.) Találkozás Fenákel Judittal Korunk kisvárosi életének egyik legavatottabb krónikása Fenákel Judit. Hétfői író-olvasó találkozóján zsúfolásig megtelt a gyulai Mogyoróssy Könyvtár. Ebben bizonyára az is szerepet játszott, hogy az írónőt a Nők Lapja zsurnalisztájaként megyénkben legalább olyan jól ismerik. A kötegyáni találkozóról érkezett írónő rendkívüli kapcsolatteremtő készségét bizonyítja, hogy az eleinte érezhető fáradságát — s ebben a találkozó házigazdájának, Nagy Zoltánnénak is szerepe volt — néhány perc alatt leküzdötte, s a beszélgetés hamarosan izgalmas vitafórummá alakult. MM MŰSOROK KOSSUTH RÁDIÓ 8.30: Lányok, asszonyok . . . 8.55: Szimfonikus könnyűzene. 9.29: Finn-ugor népek zenéiéből. 10.05: Epizódok a magyarországi operajátszás történetéből. 11.03: A Budafoki kamarakórus énekel. 11.15: Rádiószínház. 12.20: Zenei anyanyelvűnk. 12.30: Magyarán szólva . . . 12.45: Nemzetközi Dominó. 13.50: Két otthon között. . . 14.00: Házy Erzsébet és Hosfalvy Róbert operettfelvételeiből. 14.30: Az anyagi érdekeltség rendje és módszerei a termelőszövetkezetekben. 15.05: Üj Zenei Újság. 16.00: 168 óra. 17.35: Népzenei Hangos Újság. 18.40: A Rádiószínház bemutatója. A hivatalnok urak. 19.59: világjáró zenekarok. 20.59: Színes színpad. 22.15: Kapcsoljuk a 22-es stúdiót. Esti hangverseny. 22.55: Híres előadóművészek Mendelssohn-felvételeiből. 0.10: Melódiakoktél. PETŐFI RADIO 8.05: A magyar munkásmozgalom dalaiból. 8.20: Tíz perc külpolitika. 8.33: Indulók fúvószenekarra. 8.47: örökzöld dallajnok. 9.42: Válaszolunk hallgatóinknak. 10.00: Szombat délelőtt. 12.00: Barátság slágerexpressz. 12.33: Jó ebédhez Szól a nóta. 13.30: Éneklő Ifjúság. 14.00: Ritmus. 14.35: Orvosi tanácsok. 14.40: „Meseváros.” 15.18: Százszorszép Színház. 16.00: Körkapcsolás bajnoki labdarúgó-mérkőzésekről. 16.33: Pophullám. 17.30: 'Nyugdíjban. 17.45: Dzsesszfelvételekből. 18.00: Sportkíónika. 20.00: Joan Sutherland operett- és zenés játék-felvételeiből. 20.38: Színes népi muzsika. 21.30: Gramofonalbum. 22.00: Szombat esti diszkó. 23.10: Slágermúzeum. III. MŰSOR 7.00: A szolnoki stúdió román nyelvű műsora, 7.30: A miskolci körzeti stúdió szlovák nyelvű műsora. 8.11: Iskolarádió. 8.41: Mindenki zeneiskolája. 9.32: Hangverseny a Mindenki zeneiskolája hallgatóinak. 10.12: Táncházi muzsika. 10.20: Kis ballada. 10.25: Slágerlista. 11.05: Rohmann Imre zongorahangversenye. 12.34: Operafinálék. 13.35: Kritikusok fóruma. 13.45: Hangfelvételek felsőfokon. 14.55: 2000 felé. 15.30: Harminc perc beat. 16.00: A Magyar vonósnégyes lemezeiből. 17.28: Üj lemezeinkből. 19.05: Magyar zeneszerzők. 19.36: Kapcsoljuk a Zeneakadémia nagytermét. Nicolai Gedda dalestje. Közben: kb. 20.20: Modern írók portréi. Kb. 20.40: A hangversenyközvetítés folytatása. Kb. 21.20: George Malcolm régi angol szerzők műveiből játszik csembalón. 21.45: Együttesek Mozart operáiból. 22.41: Napjaink zenéje. SZOLNOKI STÚDIÓ 7.00: Román nyelvű műsor. 7.30: Rádióvíkend. Szerkesztő: Kutas János. (Hírek, időjárásjelentés — Lapszemle — Az utak állapotáról.) 8.05: Ritmusrodeó — Filmlevél — A hét alföldi eseményeiből. 9.00: A nap hírei — Szerkesztik a hallgatók — Tárlatvezetés — Előadók ABC-ben. 10.00: Nőnapi csokor. Szerkesztő : Cseh Éva. 10.26—10.30: Hírösszefoglaló, műsorelőzetes. BUDAPEST, TV, I. MŰSOR 8.05: 'Révétorna. 8.10: Iskolatévé. Világnézet. 8.55: Óvodások filmműsora. 9.15: Tízen Túliak Társasága, (ism., f.-f.) 9.55: Életet az éveknek! (ism., 10.25: Századunk. Végjáték a Duna mentén, (ism., f.-f.) 11.40: New Orleans angyala. Amerikai film. (ism., f.-f.) 12.55: Keresztkérdés, (ism.) 14.50: A Fekete-tenger hullámai. 15.50: Reklám, (f.-f.) 15.55: Hangoskodó, (ism.) 16.25: Hírek, (f.-f.) 16.30: Költőnk és kora. Mezei András versei, (ism., f.-f.) 17.10: „Az ember sohasem elégedett.” Interjú Indira Gandhival. (f.-f.) 17.30: Módi ’81. 18.00: Műkorcsolya világbajnokság. 19.00: Reklám. 19.10: Tévétorna. 19.15: Esti mese. 19.30: Tv-híradó. 20.00: Vers — mindenkinek. 20.05: Szeszélyes évszakok. Szórakoztató magazin. 21.15: Ez a Maxim. 21.50: Tv-hlradó 3. 22.00: Billy Wilder-sorozat : irma, te édes. Amerikai filmvígjáték. II. MŰSOR 16.05: Kérem a következőt! (ism.) 16.15: Sziget a szárazföldön. Magyar film. (f.-f.) 17.30: Mesterházi Lajos. Portréfilm (ism., f.-f.) 18.35: Gólyavári esték. 19.20: Reklám, (f.-f.) 19.30: Tv-híradó. 20.00: Vers — mindenkinek. 20.05: Koncert Sanssouciban. 20.50: Tv-híradó 2. 21.10: Lear király: Major Tamás. Shakespeare-bemutató. 21.40: Hungária Kupa cselgáncsverseny. (f.-f.) BUKAREST 9.30: A párizsi tűzvész. Játékfilm. 11.40: Nyelvművelés. 12.00: Zenéről mindenkinek. 13.00: Kulturális mozaik. 18.35: A hét politikai eseményei. 18.50: A legkisebbeknek. 19.00: Tv-híradó. 19.20: Tv-enciklopédia. 20.00: Nőnapi összeállítás. 20.50: A félelem. Olasz játékfilm. 22.50: Tv-híradó. BELGRAD, I. MŰSOR 12.25: Emlékmúzeumok: Foca. 12.55: Labdarúgás: Sarajevo— Sloboda. 15.15: A krokodil. 16.15: Hartford: műkorcsolyázó VB, nők, szabadon választott gyakorlatok. 17.15: Kosárlabda: Partizán—Ci- bona. 18.45: Költői színház: Laza Kostic. 19.15: Rajzfilm. 19.27: Ma este. 20.00: Az első szombat. 21.00: Moulin biztos. 22.45: Szombat este. ' II. MŰSOR 17.05: Hét tv-nap. 17.35: Népi muzsika. 18.05: Válogatás. 18.35: Hebehurgyán, (ism.) 19.55: Ma este. 20.00: Élet a Földön. 20.55: Huszonnégy óra. 21.00: Tv-tárca. 21.35: Sportszombat. 21.55: Zenei műterem. SZÍNHÁZ jutalomjatek Békéscsabán 19 órakor, Sarkadi- bérlet. jAnosik igazságot tesz Gádoroson 15 órakor. MOZI ' Békési Bástya: 4 órakor7: Hu- lot úr közlekedik, 6 és 8 órakor: S. O. S. Concorde. Békéscsabai Építők Kultúrotthona: 5 órakor: A csillagszemű, 7 órakor: Az első kísértés. Békéscsabai Szabadság: de. 10 órakor: A svéd, akinek nyoma veszett, 4 órakor: Keresztül a nagy vízválasztón, 6 és 8 órakor: A svéd, akinek nyoma veszett. Békéscsabai Terv: Az árnyékbokszoló. Gyulai Erkel: Boldog születésnapot, Marylin. Gyulai Petőfi: 3 órakor: A cárlány és a hét dalia, 5 és 7 órakor: Psyché I. rész. Orosházi Béke: 5 órakor: Vágta, 7 órakor: Világvége közös ágyunkban. Orosházi Partizán: fél 4 órakor: Severino, fél 6 órakor: Csillagok háborúja I., II. rész.
