Békés Megyei Népújság, 1981. március (36. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-05 / 54. szám

1981. március 5., csütörtök o ±\ci Közlekedjünk okosan! A köd és az ingerek A kötőüzemben korszerű kötőgépek dolgoznak Fotó: Veress Erzsi A Gyomai Háziipari Szövetkezetben Tavaly az elmúlt tervidőszak legnagyobb nyereségét érték el Jő tavaszi ellátásra számíthatnak a kistermelők Már az eddig eltelt idő­szakban is jó néhány sajná­latos baleset történt a párás­ság, a köd miatt az utakon. Ez felhívja figyelmünket ar­ra, hogy a járművezetés ködben milyen veszélyekkel járhat. Ködön mi most nem a ki­fejezett meteorológiai jelen­séget értjük, hanem általá­ban minden olyan külső pá- rásodást, ami többé-kevésbé korlátozza a látást, s egy­szerűen nem teszi lehetővé, hogy magunk előtt az utat a számunkra szükséges távol­ságig belássuk. Éppen a auengébb ködök a veszedel­mesebbek, mivel ezek meg­ítélésében még nem lehet biztos a vezető, még csak pá- rásodik előtte az út, még nem észleli a belátható tá­volságok rohamos csökkené­sét. A sűrű ködben már sen­ki sem vitatkozik azzal a té­tellel, hogy a látástávolság csökkenésével arányosan a sebességet is csökkenteni kell, sűrű ködben amúgyis leblokkol mindenki, és sok­szorosára nő a veszélyérzete. Ez a belső riasztó jelzés mindenkiben megjelenik. Amíg jó látási viszonyok között vezet valaki, addig a megterhelése szempontjából aktív és passzív szakaszok váltják egymást a teljesít­ményében, amikor is van mód egyfajta pihenésre is. A ködben való vezetésnél erre nincs mód. A gépkocsiveze­tőnek minden érzékszervével tartósan és erőteljesen az út­ra kell koncentrálnia, hi­szen nem tudhatja, hogy a következő pillanatban mi­lyen akadállyal kell szembe­néznie. Ez a szellemi és fizi­kális megterhelés egy bizo­nyos idő után a szervezetet és az idegrendszert kimeríti, az idegrendszer egészét érin­tő elfáradáshoz vezet, mely­nek következtében egyre ke­vesebb információt képes az egyén észrevenni, feldolgozni, és egyre hosszabb cselekvési időkkel tud csak válaszolni az eseményekre. Teljesen nyilvánvaló, hogy ezzel egy időben ugrásszerűen megnö­vekedhet a hibás döntések száma is. Sajnos, a rossz lá­tási viszonyok ilyen hatást gyakorolnak az emberre, ősi reflex: ha az ember olyan helyzetbe kerül, amiben bi­zonytalanul érzi magát, az izmok feszültsége akaratla­nul is megnő. A tartós és erős izomfeszültség okozza azután a fizikai elfáradást. Mindebben szerepet játszik az a tény is, hogy az egy helyre való erős figyelem­összpontosítás szintén az izomtónus növekedésén ke­resztül vezet a fizikális el­fáradáshoz. Ködben viszonylag mégis sokan vezetnek gyorsabban a megengedhetőnél. Egyes ve­zetők azt hiszik, hogy külön­leges teherbírásúak és kü­lönleges látásúak. Ködben egyetlen ember sem lát éle­sen, ez a meteorológiai je­Magyar gázöngyújtó Hamarosan magyar ön­gyújtóval bővül a modern tűzcsi'holóeszközök köre: a Signo Kismechanikai Ipari és Szolgáltató Szövetkezet még ebben az évben meg­kezdi az apró szerkezetek so­rozatgyártását. A tetszetős formájú, ma" gag hőfokot kibíró fém és műanyag kombinációjával készülő újfajta gyújtó bizo­nyára igen rövid idő alatt népszerű lesz, ugyanis után­tölthető, egyszerű a tűzkő­csere, és javítását, alkatré­szeinek cseréjét maga a Signo Szövetkezet vállalja. Előnye még, hogy biztonsá­gosan záródik és olcsó. A termelőberendezések fel­szerelése még ebben a fél­évben befejeződik, így elő- ieláthatólag a harmadik ne­gyedévben megkezdik az ön­gyújtók tömeges gyártását. lenség már a kezdeténél is alapvetően életlenséget okoz a környezetben, és ezáltal nagyobb távolságokon feltét­lenül megtéveszt. A tudomá­nyos mérések az összpontosí­tás és a figyelem romlását a köd sűrűsödése és a megtett úttávolság közötti viszony­ban rohamosnak mutatják. Az cselekszik ilyenkor cél­szerűen, aki a biztonságos célba érést tartja a legfonto­sabbnak. Éppen ezért, ha hosszabb időn át romló látá­si viszonyok között kell ve­zetnünk, vagy éppen párá- sodásból ködbe átváltó kör­nyezetben, akkor tanácsos utunkat a szokásosnál több­ször megszakítani. Ezek nem elvesztegetett percek, hanem éppen az újbóli erőgyűjtés­hez megnyert idők, s a to­vábbhaladás során sokszoro­san megtérülnek. Ismeretes, hogy ilyenkor mindenki ösztönösen balra tart, igyekszik a felezővonal­hoz húzódni. Érthetően, mert ez van a vezető közelében, a másik oldalon az út szélét (s a kocsi szélét) ilyenkor csak nehezebben tudja érzékelni. Ne engedjük át magunkat a felezővonal ingerének! Tu­datosan kell keresnünk ép­pen az út menti tárgyakat, még ha csak lassabban tu­dunk ezáltal előrejutni, ak­kor is. A másik gyakori hiba az előttünk haladóra való szo­ros rátapadás. Az előttünk haladót legfeljebb csak any- nyira közelítsük meg, hogy a fényeit még határozottan érzékelni tudjuk. Semmi esetre se ragadjunk rá, kü­lönösen akkor ne, ha túl gyorsan hajt. Inkább veszít­sük el szem elől a kényel­mes tájékozódási pontot, semmint, hogy a másik vak­vezetésének kockázatából részt vállaljunk. Csak a sa­ját biztonságérzetünknek megfelelő és a magunk által helyesnek vélt tempóval ha­ladjunk. Külső közlekedési környe­zetünk értékelésében nem kaphat helyet a megszokás. Takar nemcsak a köd, a hó, de a láthatatlan jégfelület, a homály és az egyszerű pá­rásság is. A kevesebb fény­ben feloldódnak a tárgyak körvonalai, elvész, gyengül a színek felhívó, útmutató ere­je, a szennyeződés felcsapó­dik a szélvédőkre, bizonyta­lanná teszi az észlelést. A járművezető sokszor elfog­laltsága miatt — hiszen ma­gának a járműnek az irányí­tása is több figyelmet kíván meg ilyenkor — kevesebb energiával figyeli az utat és a közúti jelzéseket. Nem is szólva az útburkolati jelek­ről, amelyeket elfedhet a hó­takaró vagy a sár. Csomó­pontokhoz érve is nagyobb gondot okoz a tájékozódás, s ez a bizonytalanság egy-egy közlekedési helyzet résztve­vőjében azonos szintű lehet. Kétszeres meggyőződés a he­lyes taktika ilyenkor! A Gyomai Háziipari Szö­vetkezet termékeit onszág- szerte, hazánk területein túl is jó néhány országban is­merik és keresik. Divatos női, férfi-, valamint gyer­mek- és szövődéi termékei mindig a legújabb divatot képviselik. Hogyan is dol­gozott, gazdálkodott az el­múlt esztendőben a szövet­kezet? Egy évvel ezelőtt meglehetősen borúlátó volta szövetkezet elnöke, Kiszely Lajos. — Tavaly az alapanyag- ellátásunk szinte egyik nap­ról a másikra akadozni kez­dett, az import fonalbeszer­zési forrásaink és lehetősége­ink elapadtak. így aztán gyorsan kellett a hazai alap­anyagokra áttérnünk. Mind­ez termékszerkezetünket is megváltoztatta, módosította — magyarázza az elnök. A gyomai szövetkezet ter­melésében meghatározott sze­repet tölt be a fonal. Mivel a termelési lehetőségek változ­tak, így termékeiknek csak­nem 35 százalékát a vevők­nek előre nem mutatták be. Egyébként a fonalszállítók sem tudták a megfelelő színösszetételben, minőségben és határidőre szállítani a fo­nalat. így aztán fordult a helyzet: míg korábban a ve­vő igénye szerint gyártották termékeiket, addig tavaly, vállalva a kockázatot, a szö­vetkezet jelentkezett új mo­delljeivel a nagykereskedők­nél. — Termelésünket átszer­veztük, szigorítottuk a prog­ramozást és a gyártásközi el­lenőrzést. A divat diktálta le­hetőségeket a piaci helyzet­nek megfelelően igyekeztünk kihasználni. Az elmúlt év­ben mintegy 250 modellt gyártottunk, egymillió forin­tot fordítottunk a gyárt­mányfejlesztésre, termékeink fele egy évnél, 30 százaléka két évnél fiatalabb modell, míg a többi a hagyományos termékek családjába tarto­zik. Munkánkat három di­vattervező segíti. Üj termé­kek gyártására tértünk át, ami egyben azt is jelenti: kisebb tételekben szállítunk, ez gyakoribb átállást igényel — folytatja az elnök. Ami a szövetkezet elmúlt évi gazdálkodását illeti: 140 millió forintos termelési ér­téket állítottak elő, exportra küldtek 10 millió forint ér­tékű árut, elértek 15,5 mil­lió forint nyereséget, ami 5,1 millió forinttal több, mint egy évvel korábban, s jóval magasabb a tervezettnél is. Mindezt úgy érték el. hogy a létszám három százalékkal csökkent, ezzel együtt vi­szont átcsoportosításokkal, átszervezésekkel, a termelői létszám csaknem 10 száza­lékkal nőtt, a költségráfordí­tások is kedvezőbben alakul­tak a tervezettnél. A hét végén a szövetkezet vezetői a közgyűlésen szép eredményekről adhatnak szá­mot a tagságnak. A szomba­ti küldöttközgyűlésen elhang­zott: mind a hazai, mind a külföldi piacokon továbbra is keresettek a szövetkezet szép, divatos és jó minőségű termékei. — sz — A kistermelők a tavaszi szezonban jó ellátásban ré­szesülnek; a vegyianyag- és gépforgalmazó vállalatok, va­lamint a vetőmagboltok fel- készülten várják a vevőket, akik hiteleket is igénybeve­hetnek vásárlásaikhoz. Vegyi anyagokból a tava­lyinál valamivel kedvezőb­bek a beszerzési lehetőségek. A kistermelők és a kertba­rátok minden olyan műtrá­gyát — nagyobb és kisebb csomagokban — beszerez­hetnek, amit a nagyüzemek is használnak. A kistermelők gépei közül a kedvelt motoros kapa, a Robi a vevők rendelkezésé­re áll. A raktárkészlet vár­hatóan elegendő lesz oly­annyira, hogy még ősszel is Az Orosházi Üveggyár III- as gyáregységének a vas- szerkezeti üzeme az évek so­rán háromszor érdemelte ki a Kiváló Üzem címet. Ennek egyik művezetője Matuska Pál géplakatos, aki érettségi után 1968-ban lett szakmun­kás. A gyárban tanult, itt dolgozott tovább, s 1972-ben csoportvezetővé, 1975-ben pedig művezetővé léptették elő. A magyarázat egyszerű: — Becsületesen, hozzáér­téssel dolgozott. Be tudta mutatni: így kell csinálni. Társai most is elismerik a tudását — mondja Tóth Jó­zsef üzemvezető. Perezvai Imre géplakatos az egyik szakszervezeti bi­zalmi, aki egyúttal a gyár­egység főbizalmi-helyettese is, tréfásan megjegyzi: — Egy hibája van: „A- fusizást nem engedi meg.” Szigorú fegyelmet követel. — Ez baj? — kérdezem. — Á, dehogy. A dolgozók javarészt azt szeretik, ha fe­gyelem, rend van. Itt akar­ják megkeresni a kenyerü­ket. Aki ilyen, meg is ta­lálja a számítását. — Mint művezetőnek, mi­lyen lehetősége van a fe­gyelmezésre? — fordulok Matuska Pálhoz. — Ha indokolt a dolog, ja­vaslatot teszek az üzemveze­tőnek a felelősségre vonásra. — Előfordult ilyen? — Nem is egyszer. Volt már elbocsátás, szigorú meg­rovás, egyes kedvezmények megvonása stb. — Elfogadja a javaslatát az üzemvezető? — Általában igen. Néha azonban szigorúbban bírálja el a cselekményt, mint én. — Véleményt kér a szak- szervezeti bizalmiaktól is? — Igen. Velük általában minden személyi kérdést megbeszélek. A csoportveze­tőkkel is. — A fegyelmezésnek talán még fontosabb eszköze a pénz. Mi az elosztás elbírá­lásának az alapja? — Az üzemvezető a telje­sítmény szerint meghatároz­za a mozgóbér összegét, ami a hozzám tartozó 52 ember között osztható el. Ez az ősz- szeg havonta átlag 8—10 ezer forint. — Ki, mennyit kap belőle? — Az kap többet, aki töb­bet is tesz az asztalra. A só- gorság, komaság, jó barátság nem számít. Senki sem vak azok közül, akikkel együtt dolgozom, és mindenkinek van ítélőképessége. Az igaz­lehet majd vásárolni ebből a típusból. Hordozható moto­ros permetezőkből 6400-at adnak el, háti motoros per­metezőkből pedig 3700-at ér­tékesítenék, hozzávetőleg annyit, mint amennyire szük­ség lesz a szezonban. A po­rozógépekből igény szerinti a raktárkészlet. A háztáji gazdaságok ál­tal mind nagyobb számban használt hagyományos esz­közökből, a baromfietetők­ből, itatókból, darálókból, morzsolókból, szecskavágók- ból zavartalan lesz az ellá­tás. Ugyanúgy a háztáji fe- jőgépeket is beszerezhetik majd a kistermelők. Az év első negyedében közel 4000 tonna fóliát kínálnak a ház­táji zöldségtermesztőknek. ságtalanság nem a jobb munkára, hanem a lógásra, a hanyagságra ösztönözne. — Vannak kizáró okok is? — Kétszeri igazolatlan ké­sés vagy egy nap mulasztás a prémium v: y jutalom tel­jes megvonásával jár. A ló­gásért, a rossz, hanyag, mi­nőségileg nem megfelelő munkáért pénz nincs. — Hányán szoktak kima­radni az osztásból? — Tízen, tizenketten. Többnyire azok, akik csak egy-két éve vannak nálunk, és t még nem szokták meg azt a rendet, amit a törzsgárda- tagok kialakítottak. — Nincs méltatlankodás? — A kérdést ismét Perezvai Imréhez intézem. — De igen. Általában „az kiabál, akinek a háza ég” — válaszol. — Kiket okolnak? — Matuska Pált és engem is. Könnyű azonban a hely­zetem, mert — hiszen együtt dolgozunk — a méltatlanko­dót emlékeztetni tudom a mulasztásaira. Segít engem ebben a két brigádtársam: Maglóczki Pál, az üzem KISZ-titkára, valamint Pod- maniczki László főbizalmi. — Mi a véleménye Tóth József üzemvezetőről? — kérdezem még Matuska Pál­tól. — Szigorú, megköveteli a fegyelmet, a rendet, de gon­doskodik is a dolgozókról, hogy legyen munkájuk és legyen pénzük. A javára kell írni még, hogy udvarias ugyan, azonban nem tűr meg semmilyen mellébeszélést. Matuska Pál most sem hallgatja el Perezvai Imré­nek azt a hibáját, amit már nemegyszer említett neki: — Azt hiányolom, hogy annak az egy-két lógósnak nemigen szól oda, például így: „Csináld, komám, egy­összegű utalvány van, mind- m'ájunk pénzét viszed.” Más­különben jó az egyetértés közöttünk. * * * Most a hengereltsíküveg- huta rekonstrukciójánál dol­gozik Matuska Pál műveze­tő. Ennek a muhkának a be­fejezési határideje június kö­zepe. A hozzá tartozó bri­gádok tagjai jól tudják, hogy egynapi késés sok tízezer fo­rint termeléskiesést okozna. Matuska Pál határozottan ki­jelenti : — Mi teljesíteni fogjuk a feladatunkat. Bizonyára így is lesz. Pásztor Béla P. I. Az Egyesült Izzóban az idén mintegy másfél millió úgynevezett kevert fényű lámpát gyár­tanak. A hagyományos izzólámpa és a higanygőzlámpa egy testbe építve kellemes fényt ad, a hagyományoshoz képest kétszeres a fényhasznosítása. A budapesti fényforrásgyár a kevert fényű lámöák mintegy 90 százalékát exportálja (MXI_fotó; Hadas János felvétele - KS) II művezető és a szakszervezeti bizalmi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents