Békés Megyei Népújság, 1981. március (36. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-29 / 75. szám

©­1981. március 29., vasárnap NÉPÚJSÁG SPORT SPORT SPORT Kézilabdatorna Békéscsabán Tegnap délelőtt az első, délután pedig a második for­dulóval kezdetét vette egy rangos kézilabda-esemény: négyes tornán méri össze tu­dását a Hódmezővásárhely, a Miskolci Spartacus és a Ti­sza Cipő együttese, valamint a házigazda, az NB I újon­ca, a Békéscsabai Előre Sp. együttese. A torna ma fejeződik be a Hódmezővásárhely—Mis­kolc és a Bcs. Előre Sp.—Ti-1 sza Cipő találkozóval. 2—2-es állásnál Csuiikné szerzi meg a vezetést a Bcs. Előre Sp.—Hódmezővásárhely mérkőzésen a hazaiaknak Fotó: Jávor Péter nimális győzelmet aratott, míg az Austria az osztrák bajnokság Tagadóján 5—1-re vesztett a Rapid ellen. Tatán a válogatott 2—1 (0—0) arányban győzött a győriek ellen, s az összeállí­tás ez volt: Katzirz (Mészá­ros) — Martos, Kerekes (Kardos), Garaba, Tóth — Szántó (Zombori). Nyilasi, Mucha — Kovács (Bodonyi), Törőcsik, Esterházy. A jövő szerdai Magyaror­szág—Austria Wien előké­születi labdarúgó-mérkőzés előtt a két érdekelt csapat szombaton játszotta utolsó találkozóját. A magyar vá­logatott Tatán a Rába ETO ellen lépett pályára, és mi­Ösvények a dobogó felé Beszélgetés Szűcs Mihály edzővel NB II vidéken NB II-es labdarúgóegyüt­teseink ma idegenben lép­nek pályára. A bajnoki ta­bellán, s az eddigi teljesít­ménye alapján kedvező hely­zetben levő gyulaiak a Sza­bó L. SE otthonába látogat­nak, míg a Szarvasi FSSC gárdája a 9. helyen álló, egy­séges, jó játékerőt képviselő H. Papp J. SE együttesével mérkőzik Hejőcsabán. Szűcs Mihály vezető edző elmondta, hogy a Gyöngyös elleni győzelem jó hangula­tot teremtett a csapat háza táján. Ez érthető is, mivel a csapat az előkelő 4. helyen áll a bajnoki tabellán. A hétközi edzésmunka zavarta­lan volt, így a gárda önbi­zalommal vág neki a mai ta­lálkozónak. A szakvezetőnek egyedül Novak pénteki belá- zasodása okoz gondot. Épp ezért összeállítást nem tud közölni, csak 15-ös kerete van. A GYSE' a pontszerzés reményében utazik Mezőtúr­ra, a Szabó L. SE-hez. A kezdő csapat a következő ke­retből kerül ki: Szabó, Szi­lágyi, Novák, Lukoviczki, Plástyik, Cseh, Otott. Sza­kái, Molnár, Záfnbori, Cser­háti, Csathó, Tóth II., Vágó, Friöerikusz. Lipták és Ko­csis sérüléssel bajlódik, így nem állhat a csapat rendel­kezésére. A tavaszi idényben gyen­gélkedő Szarvasi FSSC mes­tere, Papp László a mai ne­héz feladat előtt a követke­zőket mondta: — A hétközi edzőmérkőzésen, melyet kecskeméten. a KSC ottho­nában játszottunk, a gárda javuló formát mutatott, Ra­vasz és Tabár góljaival 2—1- re nyertünk. Természetesen „élesben” Hejőcsabán a baj­noki mérkőzésen minden ne­hezebb lesz. De ha a játé­kosok forma javulása tovább folytatódik, úgy pontszerzé­si reményeink lehetnek. A szakvezető a sérülések miatt összeállítást nem kö­zölt, így a múlt heti össze­állításhoz képest több posz­ton változás lesz. Röplabda Bcs. Volán—Tóth Á. Gim­názium (Debrecen) 3:2 (12, —8, 12, —12, 15). Debrecen. Előkészületi férfi röplabda- mérkőzés. Volán: PÁSZTOR, Kocsis, Fiáth, NAGY, HAJ­DÚ, Tóth. Csere: SZABÓ, Képiró, Zengladi. Edző: Fi­áth Miklós. Az NB II élcso­portjába tartozó DUSE ge­rincét alkotó csapat ellen a döntő játszmában jobban összpontosító közlekedésiek megérdemelt győzelmet arat­tak. 1—1, 3—0, 0—0, 0—0, 2—1, 3—2. Ez az eredmény első pillantásra nem túl sokat mond, legfeljebb annyi tű­nik ki belőle: hat találkozón veretlen csapat neve fűződik hozzá. Érdekesebb a szám­sor, ha kiegészítjük azzal: a fél tucat meccsen olyan csa­patok szerepelnek az ellen­felek közt, mint az Ózd, a Gyöngyös, a Lehel SC, a D. Universitas. Vagyis a labda­rúgó NB II keleti csoportjá­nak meghatározó játékerőt képviselő együttesei. Hogy a Gyulai SE velük szemben 9 pontot gyűjtött hat mérkőzé­sen, s eközben egyszer sem kapott ki — több mint meg­lepetés. Bravúr! Ha a fentie­ket csupán szószaporításnak vélné az olvasó, kérdezze csak meg az egyesület fő­pénztárosát ! A nézőszámok is sokat mondanak. Bizonyá­ra a kellemes tavaszi idő is hozzájárult, de a legutóbbi két hazai mérkőzésen pél­dául alig lehetett „jó” he­lyet kapni a nézőtéren. A lényeg persze mégis csak az: a gyulai gárda eredményes­ségéről sok elismerő sző esik a sportág hívei között. A si­kerekről, a tavaly nyári 11. helyezéstől a mostani 4.-ig vezető útról, a dobogó felé vezető ösvényekről beszél­gettünk Szűcs Mihály vezető edzővel. — Még csak 35 esztendős, ami az edzői pályán igen­csak fiatal kornak számit. Előny-e ez, vagy hátrány munkájában? — Kétségtelen, hogy húsz esztendő múlva, már ameny­j nyiben addig foglalkozom ! labdarúgással, gazdagabb ta- I pasztalataim lesznek, ez ! azonban csak a dolog egyik j oldala. Nem hiszek ugyanis ! abban, hogy döntően az élet- I kor határozza meg manap­ság egy-egy edző munkájá­• nak értékét, úgy is fogal- ’ mazhatnék, sikerrátáját. — Hanem ... — Sokkal inkább, hogy * amit egyszer önmagának megfogalmazott, és annak : keresztül vitelében partnerei­vé válnak a vezetők, akkor, vállalva a rizikót is, tartson ki elképzelései mellett. — Melyek azok a sikerté­nyezők, amikkel a csapat a bajnokság derekán túljutva, dobogóközeibe került? — Legfőbb elvem, hogy a becsületes munka előbb- utóbb kamatozik. Ezért nem estem kétségbe, amikor a bajnokság elején jó néhány pontot elhullajtottunk, hi­szen eleve messzebb próbál­tam tekinteni. Kilenc új já­tékos felelős megméretése, a csapat átformálása nem megy máról holnapra. Az erős ed­zések következtében nem egy­szer például fáradt volt a csapat vasárnap. A megfele­lő erőnlét megszerzése után igyekeztem kiszűrni, de leg­alábbis csökkenteni néhány visszahúzó tényezőt. Ezek közé tartozott Otott „elmoz­dítása” megszokott posztjá­ról, Plástyik középhátvédbe állítása, vagy Novák és Zám- bori szemléletváltozása ér­dekében tett törekvéseim. — Csak ezzel magyarázha­tó a nagyléptékű előrelépés? — Van egy másik oka is, igaz összefügg az utóbbival. Óriásit léptünk előre a mo­rális helyzet terén. Most már megmondhatom, nagyot kockáztattam: az utolsó al­kalommal nyíltan választás elé állítottam a vezetést: vagy veszem a kalapom, vagy mindenki beáll a sor­ba. Cserháti, Novák, Zám- bőri. Molnár jutott el a tű­résküszöbig. Végül is olyan erők álltak mellém a fegyel­mezésben, amelyek támoga­tását magam mellett érezve, nyugodtan valóra válthatom közös terveinket. S ami ugyanilyen fontos, a szóban forgó játékosok döntő több­sége belátta, érdemes a kö­zös célokért lelkesedni, és élvezni azt a kellemes lég­kört, amely mostanában kö­rülvesz bennünket. — A játékbeli változások' ra térve, mit és hogyan csi­nál másképpen a korábbihoz képest? — Sok futás, még több futás, de beleépítve a külön­böző játékelemekbe. Renge­teget játszottunk hárman- három, vagy négyen-négy ellen. Ebben a játékban — kissé sarkosan fogalmazva — csak leköpni, vagy há­tulról gáncsolni nem volt ti­los az ellenfelet. Sikerült olyan „ütős” állapotba hozni a játékosokat, hogy a 70., majd a 80. percben is éppen úgy bírták, mint az elején. Ügy hiszem, ebben a tekin­tetben nem jár előttünk csa­„Óriási változás történt mo­rális téren” Fotó: Martin Gábor pat az NB II-ben. A jó erőnlét magával hozta a já­tékrendszer bizonyos módo­sításának lehetőségét is. Mondok egy példát. Két hete Debrecenben Plástyik egy az egyben játszott középhát­védet, emellett kitartot­tam akkor is, amikor az egyik pont már biztos volt. Cserhátit nemcsak kértem, hanem egyenesen kényszerí­tettem arra, hogy hagyja ott, szakadjon el tőle — s fejes­góljával meg is nyertük a meccset. Persze, nem mindig ilyen egyszerűen megy ez. — Minek örül legjobban? — Több dolognak is. Ki­gyógyultunk egy régi beteg­ségből: két éve a csapat 76 gólt kapott egy szezonban. Most sokkal kevesebbnél tar­tunk. A másik: komolyabb sérülés eddig nem zavarta munkánkat, no és, jó part­nerekkel dolgozhatom, s eb­be beleértem Losonczi Zol­tán edzőkollégát is. Szeret­ném azonban hangsúlyozni: az edző elképzelhet bármit, kidolgozhatja a legtökélete­sebb taktikát, feltérképezhe­ti hadvezér módjára az el­lenfelet, azért a mostani elő­kelő pozíció mégis csak • a játékosok érdeme elsősorban. Együtt szeretnénk meglepe­tést okozni a bajnokság vé­gére, ami a dobogóra való fellépést jelenti, de az 1—5. helyezés valamelyikének megszerzését mindenképp! Tiszteletre méltó szerény­ség, amelyre a dobogó felé vezető ösvényeken is szükség van. Épp úgy, mint a hatá­rozott „vonalvezetésre”. Fábián István ■ ■KaMaaBaaaasBBiiBBS Kútbetemető és Kazánfúró SE (a továbbiakban KUKA SE) labdarúgói­ról kurta-furcsa hírek szédelegtek szerte a vármegyében. Első­ként az vert fel nagy port — a háziasszo­nyok napokig porszí­vóztak a környéken —, hogy KUKÁ-éknál be­vezették a szabad csü­törtököt és pénteket. No, persze a hét ele­jén szigorúan nekive­selkedtek. Szemtanúk szerint szívgyönyörű­ség volt nézni, amint a marcona játékosok kézfogással kört al­kottak, és zálogosdit, vagy „búj, búj zöld­ágat” játszódtak. Per­sze nem kizárólag a folklór oltárán adóz­tak. Incpinc Lőrinc (a beállás) például zöld- almaszappan-buboré- kot fújt — levezetés­képpen. Hejő Csaba és Sejő Aba (a két szélső) zenei aláfestés gyanánt a Pro Vokál együttes legújabb fur­nérlemezéről adott elő pár serkentő slágert — citerakísérettel. Mi több, szeretett vezetőik­re is gondoltak. A pót- tartalékos segédedzői minősítéssel rendelkező Énekes Vazul (csapat- kapitány) — egy med­vebőrön heverve — irányította a szakosz­tály alkalmazottai­nak erőnléti edzését. Volt baj az öregekkel elég. Egyikük kétoldali gutaütést színlelve azonnal nyugdíjba akart vonulni. A sport­telep németjuhász ku­tyája cibálta vissza a bejárattól. De a legfá­jóbb csalódást a dísz­elnök okozta. Az atya­úristennek sem tudta szintidőre futni a 3200 métert. Fő- és mellék- büntetésként a hátán hordta haza a külvá­ros külső peremén lakó szertárost és annak se­gédmotorkerékpárját. — öntsünk tiszta vi­zet a nyílt kártyákba — jelszóval a helyi sajtó egyik jeles kép­viselője ténymegálla­pító körútra indult. A hírlapíró nagybátranaz ügyvezető szakosz­tálytitkár magas színe elé járult, és megkér­dezte: — Igaz, hogy a KU­KA SE futballistái ed­zéseken a „komámasz- szony, hogy a túró” cí­mű műsort gyakorol­ják? — Ezt a leghatáro­zottabban visszautasí­tom — mennydörgőit dr. Nemtudomka. Ipi- apacs és csön-csön- gyűrű tényleg volt, de ezek szerepelnek az éves edzésprogramban. A többit nem tudom ... A hírlapíró a többit is megtudta szép sor- 1 jában. Nevezetesen, hogy a bajnoki nyitány óta több száz törzs­szurkolón jelentkeztek a nyavalyatörés, a dep­resszió, a holdkor és a hisztéria tünetei. Hogy a beszeszelt Csipke Jó­zsika (a beállás) olyan tömegverekedést rög­tönzött az írósvajas Piskóta nevű vendég­látóipari egységben, hogy a városi kaszka­dőrcsoport módszerta- nisa képmagnóval lo­holt a tett színhelyére, ö ugyanis holtig tanul. N emes veretű, konstruktív cik­ket teremtett a jobbító szándék. A lap tiltakozott az ellen, hogy a pályát a sport­ban elfáradtak pihenő­parkjának nyilvánít­sák, hogy a labdarú­gók kötelezővé tegyék az „örvendek, mikor hörpentek” köszöntést. A lap rámutatott, hogy á fejsze már a fák gyö­kerére tétetett. Hiszen Ülő Bika (az indián származású centerhalf) úgy legyöngült, hogy a szájáig sem tudja emelni a tejberizses kanalat. Pedig ifi korá­ban puszta kézzel haj­lította meg a szálvasat, és kétpudos súlyzóval gimnasztikázott. A leleplező írásokért cserébe az elvhű klub­vezetők — tájjellegű szavak kíséretében — egyre messzebb, végül páros lábbal rúgták ki az információt gyűjtő újságírókat. De azután — hogy, hogy nem — az erény elnyerni látszott ju­talmát. A klub szur­kolói ankétot hirdetett meg, hogy közösen szá­K‘ ülönben is, hol­nap újra veze­tői edzés. Ha nem tudom lefutni a 3200 métert, cigőlhe- tem haza a puffancs szertárost, meg a don­gót ... Ne tetézzék kínjaimat... (t - k) molhassanak le a múlt tévelygéseivel. Fellé­legzett a város. Egy ankét mégsem smafu. Nem is volt az. A dísz­ülnök keményen, mint a jégverés hirdette az igét, a csupaszív, csu- pafül hallgatóságnak. — Idáig tűrtünk, nyeltünk, senyvedtünk, mint a gályarabok, de eztán senki se néz­zen bennünket máriás huncutnak. Megabron- csozzuk lelkünket, le­töröljük a KUKA SE címerpajzsán esett fol­tokat. Ezért a vezető­ség nevében egy em­berként kiáltom: le a vészharangkongató hír­lapírókkal. Alkotni szeretnénk, pánikmen­tes légkörben. A fé­nyeset piszkolni, azt értik. Legyen vége a szekatúrának... Itt elcsuklott a hang­ja. Érvelése és érveré­se gyöngült, szaporán potyogtak könnyei, amikor folytatta: Áramoltatás Akár országosan, de Bé- kés megyében is jó néhány sportág eredményességének alapkövetelménye lehetne a címben rejlő állítás. Jóllehet országosan némely sportág" ban az áramoltatás egy kis­sé túlzásba ment, s ez ron" tott a sportág széles bázisán. Hogy példával éljünk, hosz- szú évek gyakorlata volt az úszó sportágban: a fővárosi egyesületek rendszeresen és tömegével vitték el a leg­jobb vidéki versenyzőket. Mindig is akadt Debrecen­ben, Szegeden, Szolnokon klasszis úszó, akik felnőttko­ri eredményeiket már az új egyesületüknek produkálták. De ez érvényes volt az atlé­tikára, jó néhány labdajá­tékra is, de sorolhatnánk to­vább. Egy megye adottságait fi­gyelembe véve, az áramolta­tást már más szemüvegen le­het nézni. E gondolat jó né­hány esztendővel ezelőtt már a megyei sportvezetők fejé­ben is megszületett, noha a gyakorlat még kissé döcögős. Békés megyében a sportágak zömét területekre, illetve vá­rosokra osztották be. így mondhatjuk ma, hogy Oros­háza a birkózók, Békés az öklözök, Szarvas a kosarasok fellegvára. Igaz, e sportágak —_ a kosárlabdát kivéve — más helyütt nem is élnek. Annál inkább vizsgálat tár­gyává kellene tenni az alap­sportágakat, mint az atléti­kát és úszást, vagy azokat a labdajátékokat amelyeket majd minden városunkban és nagyközségünkben űznek. Itt is a koncepciókat le­fektették, miszerint a megye- székhely legnagyobb egyesü­letében az atlétikára, torná­ra, labdarúgásra, kézilabdá­ra kell tenni a hangsúlyt, s nemcsak a környező közsé­gekből, hanem a megye tá­volabbi részéből is ide kel­lene küldeni a kihalászott te­hetségeket. Annál is inkább, mert tételezzük fel; Végegy­házán a testnevelő által ki­választott, ügyes mozgású fia­tal fejlődési lehetősége igen­csak korlátozott. Ezúttal nem­csak a tárgyi hiányosságok­ra gondolunk, hanem a szak­mai fejlődés lehetőségére is. Ennek elősegítésére az el­múlt évben is központi tá­bort hozott létre a megyei XSH, ahol az iskolai testne­velési órán felmért fiatalok adatait ellenőrizték. Sőt, azo­kat további tesztelésekkel gyarapították. Ezekről az ál­talános iskolásokról egy dossziéra való adat gyűlt ösz- sze, amely alapján — ha a diák befejezi az általános is­kolát — irányítható arra a területre, ahol szakmailag to­vábbképezhető, és sportbeli- Ieg is fejleszthető. De mindennek lehetne egy másik oldala: ha például egy kisebb község testnevelője, vagy akár egy nagyobb vá­ros edzője, az adott sportág­ban meglelt „kincset” önte­vékenyen tovább adná an­nak az egyesületnek, ahol a szakmai és tárgyi feltételek biztosíthatnák az immár kö­zépiskolás versenyző további fejlődését, maximális kibon­takozását. Arra a válasz csak egy le­het, hogy miért döcögős az áramoltatási rendszer Békés megyében: néhány sportág­ban dolgozó edzők, kivált­képp, ha különböző egyesü­letekben tevékenykednek, nem szívesen adják tovább tanítványaikat, mondván, az ö felfedezettjük. S kevés az a kivétel, ahol a szülők is látják, hogy iskolaváltozta­tással jobb sportolási körül­mények közé juthat gyerme­kük. Az áramoltatás mindaddig „pötyög”, amíg edzőink ön­maguknak igyekeznek „ter­melni”, s nem a megye sport­érdekeit szolgálják. Márpe­dig az alapsportágakban va­ló előrelépés legnagyobb kö­vetelménye az összmunka lenne. JP BÉKÉS MEGYEI Az MSZMP Békés megyei Bizottsága és a Békés megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: Enyedi G. Sándor. Főszerkesztő-helyet­tes: Séleszt Ferenc. Szerkesztőség: Békéscsaba. Pf.: 111. Munkácsy u. 4. sz., 5601. Tel.: 12-196, 12-035, főszerkesztő: 11-021. Ki­adja a Békés megyei Lapkiadó Vállalat, Békéscsaba. Pf.: 111. Munkácsy u. 4. sz., 5601. Telefon: 11-051. Felelős kiadó: dr. Arpási Zoltán. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlapkézbesítő postahivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetési díj: egy hónapra 34 Ft, egy évre 400 Ft. Kner Nyomda Dürer üzeme, Bcs., Szerdahelyi u. 2 A, 5600. Vezérigazgató: Háromszéki Pál. INDEX: 25054 ISSN 0133—0055 Kéziratokat, képeket nem érzünk meg és nem küldünk vissza. A KUKA SE esete

Next

/
Thumbnails
Contents