Békés Megyei Népújság, 1981. március (36. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-29 / 75. szám
©1981. március 29., vasárnap NÉPÚJSÁG SPORT SPORT SPORT Kézilabdatorna Békéscsabán Tegnap délelőtt az első, délután pedig a második fordulóval kezdetét vette egy rangos kézilabda-esemény: négyes tornán méri össze tudását a Hódmezővásárhely, a Miskolci Spartacus és a Tisza Cipő együttese, valamint a házigazda, az NB I újonca, a Békéscsabai Előre Sp. együttese. A torna ma fejeződik be a Hódmezővásárhely—Miskolc és a Bcs. Előre Sp.—Ti-1 sza Cipő találkozóval. 2—2-es állásnál Csuiikné szerzi meg a vezetést a Bcs. Előre Sp.—Hódmezővásárhely mérkőzésen a hazaiaknak Fotó: Jávor Péter nimális győzelmet aratott, míg az Austria az osztrák bajnokság Tagadóján 5—1-re vesztett a Rapid ellen. Tatán a válogatott 2—1 (0—0) arányban győzött a győriek ellen, s az összeállítás ez volt: Katzirz (Mészáros) — Martos, Kerekes (Kardos), Garaba, Tóth — Szántó (Zombori). Nyilasi, Mucha — Kovács (Bodonyi), Törőcsik, Esterházy. A jövő szerdai Magyarország—Austria Wien előkészületi labdarúgó-mérkőzés előtt a két érdekelt csapat szombaton játszotta utolsó találkozóját. A magyar válogatott Tatán a Rába ETO ellen lépett pályára, és miÖsvények a dobogó felé Beszélgetés Szűcs Mihály edzővel NB II vidéken NB II-es labdarúgóegyütteseink ma idegenben lépnek pályára. A bajnoki tabellán, s az eddigi teljesítménye alapján kedvező helyzetben levő gyulaiak a Szabó L. SE otthonába látogatnak, míg a Szarvasi FSSC gárdája a 9. helyen álló, egységes, jó játékerőt képviselő H. Papp J. SE együttesével mérkőzik Hejőcsabán. Szűcs Mihály vezető edző elmondta, hogy a Gyöngyös elleni győzelem jó hangulatot teremtett a csapat háza táján. Ez érthető is, mivel a csapat az előkelő 4. helyen áll a bajnoki tabellán. A hétközi edzésmunka zavartalan volt, így a gárda önbizalommal vág neki a mai találkozónak. A szakvezetőnek egyedül Novak pénteki belá- zasodása okoz gondot. Épp ezért összeállítást nem tud közölni, csak 15-ös kerete van. A GYSE' a pontszerzés reményében utazik Mezőtúrra, a Szabó L. SE-hez. A kezdő csapat a következő keretből kerül ki: Szabó, Szilágyi, Novák, Lukoviczki, Plástyik, Cseh, Otott. Szakái, Molnár, Záfnbori, Cserháti, Csathó, Tóth II., Vágó, Friöerikusz. Lipták és Kocsis sérüléssel bajlódik, így nem állhat a csapat rendelkezésére. A tavaszi idényben gyengélkedő Szarvasi FSSC mestere, Papp László a mai nehéz feladat előtt a következőket mondta: — A hétközi edzőmérkőzésen, melyet kecskeméten. a KSC otthonában játszottunk, a gárda javuló formát mutatott, Ravasz és Tabár góljaival 2—1- re nyertünk. Természetesen „élesben” Hejőcsabán a bajnoki mérkőzésen minden nehezebb lesz. De ha a játékosok forma javulása tovább folytatódik, úgy pontszerzési reményeink lehetnek. A szakvezető a sérülések miatt összeállítást nem közölt, így a múlt heti összeállításhoz képest több poszton változás lesz. Röplabda Bcs. Volán—Tóth Á. Gimnázium (Debrecen) 3:2 (12, —8, 12, —12, 15). Debrecen. Előkészületi férfi röplabda- mérkőzés. Volán: PÁSZTOR, Kocsis, Fiáth, NAGY, HAJDÚ, Tóth. Csere: SZABÓ, Képiró, Zengladi. Edző: Fiáth Miklós. Az NB II élcsoportjába tartozó DUSE gerincét alkotó csapat ellen a döntő játszmában jobban összpontosító közlekedésiek megérdemelt győzelmet arattak. 1—1, 3—0, 0—0, 0—0, 2—1, 3—2. Ez az eredmény első pillantásra nem túl sokat mond, legfeljebb annyi tűnik ki belőle: hat találkozón veretlen csapat neve fűződik hozzá. Érdekesebb a számsor, ha kiegészítjük azzal: a fél tucat meccsen olyan csapatok szerepelnek az ellenfelek közt, mint az Ózd, a Gyöngyös, a Lehel SC, a D. Universitas. Vagyis a labdarúgó NB II keleti csoportjának meghatározó játékerőt képviselő együttesei. Hogy a Gyulai SE velük szemben 9 pontot gyűjtött hat mérkőzésen, s eközben egyszer sem kapott ki — több mint meglepetés. Bravúr! Ha a fentieket csupán szószaporításnak vélné az olvasó, kérdezze csak meg az egyesület főpénztárosát ! A nézőszámok is sokat mondanak. Bizonyára a kellemes tavaszi idő is hozzájárult, de a legutóbbi két hazai mérkőzésen például alig lehetett „jó” helyet kapni a nézőtéren. A lényeg persze mégis csak az: a gyulai gárda eredményességéről sok elismerő sző esik a sportág hívei között. A sikerekről, a tavaly nyári 11. helyezéstől a mostani 4.-ig vezető útról, a dobogó felé vezető ösvényekről beszélgettünk Szűcs Mihály vezető edzővel. — Még csak 35 esztendős, ami az edzői pályán igencsak fiatal kornak számit. Előny-e ez, vagy hátrány munkájában? — Kétségtelen, hogy húsz esztendő múlva, már amenyj nyiben addig foglalkozom ! labdarúgással, gazdagabb ta- I pasztalataim lesznek, ez ! azonban csak a dolog egyik j oldala. Nem hiszek ugyanis ! abban, hogy döntően az élet- I kor határozza meg manapság egy-egy edző munkájá• nak értékét, úgy is fogal- ’ mazhatnék, sikerrátáját. — Hanem ... — Sokkal inkább, hogy * amit egyszer önmagának megfogalmazott, és annak : keresztül vitelében partnereivé válnak a vezetők, akkor, vállalva a rizikót is, tartson ki elképzelései mellett. — Melyek azok a sikertényezők, amikkel a csapat a bajnokság derekán túljutva, dobogóközeibe került? — Legfőbb elvem, hogy a becsületes munka előbb- utóbb kamatozik. Ezért nem estem kétségbe, amikor a bajnokság elején jó néhány pontot elhullajtottunk, hiszen eleve messzebb próbáltam tekinteni. Kilenc új játékos felelős megméretése, a csapat átformálása nem megy máról holnapra. Az erős edzések következtében nem egyszer például fáradt volt a csapat vasárnap. A megfelelő erőnlét megszerzése után igyekeztem kiszűrni, de legalábbis csökkenteni néhány visszahúzó tényezőt. Ezek közé tartozott Otott „elmozdítása” megszokott posztjáról, Plástyik középhátvédbe állítása, vagy Novák és Zám- bori szemléletváltozása érdekében tett törekvéseim. — Csak ezzel magyarázható a nagyléptékű előrelépés? — Van egy másik oka is, igaz összefügg az utóbbival. Óriásit léptünk előre a morális helyzet terén. Most már megmondhatom, nagyot kockáztattam: az utolsó alkalommal nyíltan választás elé állítottam a vezetést: vagy veszem a kalapom, vagy mindenki beáll a sorba. Cserháti, Novák, Zám- bőri. Molnár jutott el a tűrésküszöbig. Végül is olyan erők álltak mellém a fegyelmezésben, amelyek támogatását magam mellett érezve, nyugodtan valóra válthatom közös terveinket. S ami ugyanilyen fontos, a szóban forgó játékosok döntő többsége belátta, érdemes a közös célokért lelkesedni, és élvezni azt a kellemes légkört, amely mostanában körülvesz bennünket. — A játékbeli változások' ra térve, mit és hogyan csinál másképpen a korábbihoz képest? — Sok futás, még több futás, de beleépítve a különböző játékelemekbe. Rengeteget játszottunk hárman- három, vagy négyen-négy ellen. Ebben a játékban — kissé sarkosan fogalmazva — csak leköpni, vagy hátulról gáncsolni nem volt tilos az ellenfelet. Sikerült olyan „ütős” állapotba hozni a játékosokat, hogy a 70., majd a 80. percben is éppen úgy bírták, mint az elején. Ügy hiszem, ebben a tekintetben nem jár előttünk csa„Óriási változás történt morális téren” Fotó: Martin Gábor pat az NB II-ben. A jó erőnlét magával hozta a játékrendszer bizonyos módosításának lehetőségét is. Mondok egy példát. Két hete Debrecenben Plástyik egy az egyben játszott középhátvédet, emellett kitartottam akkor is, amikor az egyik pont már biztos volt. Cserhátit nemcsak kértem, hanem egyenesen kényszerítettem arra, hogy hagyja ott, szakadjon el tőle — s fejesgóljával meg is nyertük a meccset. Persze, nem mindig ilyen egyszerűen megy ez. — Minek örül legjobban? — Több dolognak is. Kigyógyultunk egy régi betegségből: két éve a csapat 76 gólt kapott egy szezonban. Most sokkal kevesebbnél tartunk. A másik: komolyabb sérülés eddig nem zavarta munkánkat, no és, jó partnerekkel dolgozhatom, s ebbe beleértem Losonczi Zoltán edzőkollégát is. Szeretném azonban hangsúlyozni: az edző elképzelhet bármit, kidolgozhatja a legtökéletesebb taktikát, feltérképezheti hadvezér módjára az ellenfelet, azért a mostani előkelő pozíció mégis csak • a játékosok érdeme elsősorban. Együtt szeretnénk meglepetést okozni a bajnokság végére, ami a dobogóra való fellépést jelenti, de az 1—5. helyezés valamelyikének megszerzését mindenképp! Tiszteletre méltó szerénység, amelyre a dobogó felé vezető ösvényeken is szükség van. Épp úgy, mint a határozott „vonalvezetésre”. Fábián István ■ ■KaMaaBaaaasBBiiBBS Kútbetemető és Kazánfúró SE (a továbbiakban KUKA SE) labdarúgóiról kurta-furcsa hírek szédelegtek szerte a vármegyében. Elsőként az vert fel nagy port — a háziasszonyok napokig porszívóztak a környéken —, hogy KUKÁ-éknál bevezették a szabad csütörtököt és pénteket. No, persze a hét elején szigorúan nekiveselkedtek. Szemtanúk szerint szívgyönyörűség volt nézni, amint a marcona játékosok kézfogással kört alkottak, és zálogosdit, vagy „búj, búj zöldágat” játszódtak. Persze nem kizárólag a folklór oltárán adóztak. Incpinc Lőrinc (a beállás) például zöld- almaszappan-buboré- kot fújt — levezetésképpen. Hejő Csaba és Sejő Aba (a két szélső) zenei aláfestés gyanánt a Pro Vokál együttes legújabb furnérlemezéről adott elő pár serkentő slágert — citerakísérettel. Mi több, szeretett vezetőikre is gondoltak. A pót- tartalékos segédedzői minősítéssel rendelkező Énekes Vazul (csapat- kapitány) — egy medvebőrön heverve — irányította a szakosztály alkalmazottainak erőnléti edzését. Volt baj az öregekkel elég. Egyikük kétoldali gutaütést színlelve azonnal nyugdíjba akart vonulni. A sporttelep németjuhász kutyája cibálta vissza a bejárattól. De a legfájóbb csalódást a díszelnök okozta. Az atyaúristennek sem tudta szintidőre futni a 3200 métert. Fő- és mellék- büntetésként a hátán hordta haza a külváros külső peremén lakó szertárost és annak segédmotorkerékpárját. — öntsünk tiszta vizet a nyílt kártyákba — jelszóval a helyi sajtó egyik jeles képviselője ténymegállapító körútra indult. A hírlapíró nagybátranaz ügyvezető szakosztálytitkár magas színe elé járult, és megkérdezte: — Igaz, hogy a KUKA SE futballistái edzéseken a „komámasz- szony, hogy a túró” című műsort gyakorolják? — Ezt a leghatározottabban visszautasítom — mennydörgőit dr. Nemtudomka. Ipi- apacs és csön-csön- gyűrű tényleg volt, de ezek szerepelnek az éves edzésprogramban. A többit nem tudom ... A hírlapíró a többit is megtudta szép sor- 1 jában. Nevezetesen, hogy a bajnoki nyitány óta több száz törzsszurkolón jelentkeztek a nyavalyatörés, a depresszió, a holdkor és a hisztéria tünetei. Hogy a beszeszelt Csipke Józsika (a beállás) olyan tömegverekedést rögtönzött az írósvajas Piskóta nevű vendéglátóipari egységben, hogy a városi kaszkadőrcsoport módszerta- nisa képmagnóval loholt a tett színhelyére, ö ugyanis holtig tanul. N emes veretű, konstruktív cikket teremtett a jobbító szándék. A lap tiltakozott az ellen, hogy a pályát a sportban elfáradtak pihenőparkjának nyilvánítsák, hogy a labdarúgók kötelezővé tegyék az „örvendek, mikor hörpentek” köszöntést. A lap rámutatott, hogy á fejsze már a fák gyökerére tétetett. Hiszen Ülő Bika (az indián származású centerhalf) úgy legyöngült, hogy a szájáig sem tudja emelni a tejberizses kanalat. Pedig ifi korában puszta kézzel hajlította meg a szálvasat, és kétpudos súlyzóval gimnasztikázott. A leleplező írásokért cserébe az elvhű klubvezetők — tájjellegű szavak kíséretében — egyre messzebb, végül páros lábbal rúgták ki az információt gyűjtő újságírókat. De azután — hogy, hogy nem — az erény elnyerni látszott jutalmát. A klub szurkolói ankétot hirdetett meg, hogy közösen száK‘ ülönben is, holnap újra vezetői edzés. Ha nem tudom lefutni a 3200 métert, cigőlhe- tem haza a puffancs szertárost, meg a dongót ... Ne tetézzék kínjaimat... (t - k) molhassanak le a múlt tévelygéseivel. Fellélegzett a város. Egy ankét mégsem smafu. Nem is volt az. A díszülnök keményen, mint a jégverés hirdette az igét, a csupaszív, csu- pafül hallgatóságnak. — Idáig tűrtünk, nyeltünk, senyvedtünk, mint a gályarabok, de eztán senki se nézzen bennünket máriás huncutnak. Megabron- csozzuk lelkünket, letöröljük a KUKA SE címerpajzsán esett foltokat. Ezért a vezetőség nevében egy emberként kiáltom: le a vészharangkongató hírlapírókkal. Alkotni szeretnénk, pánikmentes légkörben. A fényeset piszkolni, azt értik. Legyen vége a szekatúrának... Itt elcsuklott a hangja. Érvelése és érverése gyöngült, szaporán potyogtak könnyei, amikor folytatta: Áramoltatás Akár országosan, de Bé- kés megyében is jó néhány sportág eredményességének alapkövetelménye lehetne a címben rejlő állítás. Jóllehet országosan némely sportág" ban az áramoltatás egy kissé túlzásba ment, s ez ron" tott a sportág széles bázisán. Hogy példával éljünk, hosz- szú évek gyakorlata volt az úszó sportágban: a fővárosi egyesületek rendszeresen és tömegével vitték el a legjobb vidéki versenyzőket. Mindig is akadt Debrecenben, Szegeden, Szolnokon klasszis úszó, akik felnőttkori eredményeiket már az új egyesületüknek produkálták. De ez érvényes volt az atlétikára, jó néhány labdajátékra is, de sorolhatnánk tovább. Egy megye adottságait figyelembe véve, az áramoltatást már más szemüvegen lehet nézni. E gondolat jó néhány esztendővel ezelőtt már a megyei sportvezetők fejében is megszületett, noha a gyakorlat még kissé döcögős. Békés megyében a sportágak zömét területekre, illetve városokra osztották be. így mondhatjuk ma, hogy Orosháza a birkózók, Békés az öklözök, Szarvas a kosarasok fellegvára. Igaz, e sportágak —_ a kosárlabdát kivéve — más helyütt nem is élnek. Annál inkább vizsgálat tárgyává kellene tenni az alapsportágakat, mint az atlétikát és úszást, vagy azokat a labdajátékokat amelyeket majd minden városunkban és nagyközségünkben űznek. Itt is a koncepciókat lefektették, miszerint a megye- székhely legnagyobb egyesületében az atlétikára, tornára, labdarúgásra, kézilabdára kell tenni a hangsúlyt, s nemcsak a környező községekből, hanem a megye távolabbi részéből is ide kellene küldeni a kihalászott tehetségeket. Annál is inkább, mert tételezzük fel; Végegyházán a testnevelő által kiválasztott, ügyes mozgású fiatal fejlődési lehetősége igencsak korlátozott. Ezúttal nemcsak a tárgyi hiányosságokra gondolunk, hanem a szakmai fejlődés lehetőségére is. Ennek elősegítésére az elmúlt évben is központi tábort hozott létre a megyei XSH, ahol az iskolai testnevelési órán felmért fiatalok adatait ellenőrizték. Sőt, azokat további tesztelésekkel gyarapították. Ezekről az általános iskolásokról egy dossziéra való adat gyűlt ösz- sze, amely alapján — ha a diák befejezi az általános iskolát — irányítható arra a területre, ahol szakmailag továbbképezhető, és sportbeli- Ieg is fejleszthető. De mindennek lehetne egy másik oldala: ha például egy kisebb község testnevelője, vagy akár egy nagyobb város edzője, az adott sportágban meglelt „kincset” öntevékenyen tovább adná annak az egyesületnek, ahol a szakmai és tárgyi feltételek biztosíthatnák az immár középiskolás versenyző további fejlődését, maximális kibontakozását. Arra a válasz csak egy lehet, hogy miért döcögős az áramoltatási rendszer Békés megyében: néhány sportágban dolgozó edzők, kiváltképp, ha különböző egyesületekben tevékenykednek, nem szívesen adják tovább tanítványaikat, mondván, az ö felfedezettjük. S kevés az a kivétel, ahol a szülők is látják, hogy iskolaváltoztatással jobb sportolási körülmények közé juthat gyermekük. Az áramoltatás mindaddig „pötyög”, amíg edzőink önmaguknak igyekeznek „termelni”, s nem a megye sportérdekeit szolgálják. Márpedig az alapsportágakban való előrelépés legnagyobb követelménye az összmunka lenne. JP BÉKÉS MEGYEI Az MSZMP Békés megyei Bizottsága és a Békés megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: Enyedi G. Sándor. Főszerkesztő-helyettes: Séleszt Ferenc. Szerkesztőség: Békéscsaba. Pf.: 111. Munkácsy u. 4. sz., 5601. Tel.: 12-196, 12-035, főszerkesztő: 11-021. Kiadja a Békés megyei Lapkiadó Vállalat, Békéscsaba. Pf.: 111. Munkácsy u. 4. sz., 5601. Telefon: 11-051. Felelős kiadó: dr. Arpási Zoltán. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlapkézbesítő postahivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetési díj: egy hónapra 34 Ft, egy évre 400 Ft. Kner Nyomda Dürer üzeme, Bcs., Szerdahelyi u. 2 A, 5600. Vezérigazgató: Háromszéki Pál. INDEX: 25054 ISSN 0133—0055 Kéziratokat, képeket nem érzünk meg és nem küldünk vissza. A KUKA SE esete