Békés Megyei Népújság, 1981. március (36. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-27 / 73. szám

1981. március 27., péntek A “O II bólyi példa A Zala megyei Állatforgalmi cs Húsipari Vállalat a megyei ellátáson kivül Budapestre szál­lít különböző húskészítményeket. Az idei húsvétra tizenegy vagon pácolt és füstölt nyers­árut készítenek elő, amelyből a fővárosnak is jut bőven. A húsvéti áruk között sonka, lapoc­ka, darabolt tarja, hálós sonka és csülök található (MTI-fotó: Kozák Albert felvétele — KS) Kocalartók figyelmébe Mesterséges termékenyítés a háztájiban Ö add mondjak el azonnal két példát is Bolyról elöljáró­ban! Mind kettőnek van vala­mi köze a vetőmagtermesz­téshez, de nem ez a lényeg. A Bólyi Mezőgazdasági Kombinátban — amely 1977. január 1-től viseli ezt a cí­met — évente 4 ezer 500 hektáron termesztenek hib­ridkukorica-vetőmagot. Ép­pen ezért nyaranta rendsze­resen több száz KISZ-est toboroz ide a címerezés nem is olyan könnyű munkája. Ebben még nincs semmi kü­lönleges, hiszen címerező tá­bort nemcsak Baranyában, Békésben is szerveznek — többek között Hidasháton. Ami az érdekes Bolyban az az, hogy ettől az évtől a fia­talok esti fürdéséhez nap­elemek melegítik a vizet. A másik figyelemkeltő do­log : a kombinát nemrég uszály ki kötőt létesített a Dunán, ahol jól gépesített rakodó- és tárolóegységek szolgálják a vízi szállítás elő­nyeinek kiaknázását. Erről az előnyről csupán annyit, hogy míg vasúton 56 fillér­be kerül egy tonna ter­ményt egy kilométer távol­ságra szállítani (ha van egy­általán vagon), az uszályok 36, illetve a tavalyi tarifa- változások után 45 fillérért viszik Regensburgba a vető­mag tonnáit kilométeren­ként. Témánkra térve: a két pél­dával korántsem szeretnénk azt sugallni, hogy Bolyban föltalálták a spanyolviaszt, azt sem, hogy csak e kombi­nát dolgozói törik a fejüket azon, miként tudnának nagy népgazdasági programunk­hoz kapcsolódva, energiafel­használásukon faragni. Nem igyekeztek ezt a lát­szatot kelteni maguk a bó- lyiak sem, amikor az elmúlt héfen vendégül látták a saj­tó képviselőit, akik a látoga­tás napján a kombinát ener­giagazdálkodásával ismer­kedtek. Ebben az ügyben a napelem valójában csak a hangulati elem szerepét töl­tötte be, az elért eredmé­nyek a megtakarítást hozó kezdeményezések és megol­dások azonban együtt min­denképp tetszetős, s egyben meggyőző képet adnak. Ami engem mégis külön megragadott, az nem a jó példák sokasága, hanem a bólyi példa hnaga. amely a gazdálkodás egészén átható, programoktól függetlenül, az itt dolgozók alapállását kife­jező, élő és ható szemlélet­ben tükröződik. Mert nézzük csak! A zöld­takarmányok szársértés utá­ni szárítását a békéscsabai Lenin Tsz-ben is bevezetik (ezt korábban megírtuk)! Tudván, hogy a zúzott nö­vény gyorsabban leadja a fölösleges vizet. A szalmá­ban, kukoricacsuhéban fel­halmozódott hőenergiát a mezőhegyesiek is elkezdték a terményszárításnál haszno­sítani (ezt is megírtuk már). Takarmányüzemben, lucer­naüzemben a mi megyénk­ben is jó néhány helyen át­álltak már olajtüzelésről a pakuraégetésre, miként a dévaványai Aranykalászban is Ugyanígy a bólyi gyakor­lathoz hasonlóan a kukori­catarlók legeltetése, a nagy tápanyagtartalmú tyúktrá­gya újrahasznosítása'a ta­karmányozásban szintén nem új dolog vidékünkön, mint ahogy az sem. hogy korszerű körülmények között lehet a műtrágyát igen kis veszte­séggel tárolni, s hogy beton­tartályban elejét lehet venni a silótakarmányban egyéb­ként 25 százalékot is elérő erjedési veszteségnek. Mind­ezekre külön-külön említhet­nénk is egy-egy Békés me­gyei bizonyítékot. Az viszont már úgy lehet, a maga nemében újdonság­nak' számít a termelés gya­korlatában, amit a Bólyi Mezőgazdasági Kombinátban évek óta követnek: haszná­lat közben műszerrel mérik az olajok minőségét, s nem a lefutott kilométertől teszik függővé az olajcserét. A mű­szaki előírások figyelembe­vételével az igényes gépből leeresztett, de még megfe­lelő viszkozitású olajat a ke­vésbé igényes gépekben hasznosítják tovább. Így, mi­közben a gépesítettség szín­vonala nőtt, 1980-ban már csak 70 százalékát használták el az 1974-ben „fogyasztott” motorolaj mennyiségének. Ez­zel egy millió forintot taka­rítottak meg. De ide sorolhatnánk a bó­lyi baromfitelepek! fűtését ol­csóbbá tevő. úgynevezett hul- ladékhő-hasznosítást, a ke­vesebb menetben jobb mun­kát végző erő- és munkagé­pek általános alkalmazását, meg azt is — talán első he­lyen illett volna említeni —, hogy itt mind a 2 és fél ezer dolgozó (850 szak-, 650 beta­nított és 600 segédmunkás, 200 technikus és 200 mérnök) érdekelt az energiaköltségek csökkentésében. Utóbbit is­mét egy impozáns adat tanú­sítja: 1980-ban e megtakarí­tás értéke elérte a 100 millió forintot. O ár lenne még mivel, mégse’ folytassuk! Mondandónk mag- vához a további felsorolással már úgy sem jutnánk köze­lebb. Annyit — remélem — így is sikerült érzékeltetni, hogy a Bólyi Mezőgazdasági Kombinát valóban nem a gyakorlatban is alkalmazott energia-megtakarítást hozó megoldások nagy számával szolgáltat példát (noha két­ségkívül azzal is), hanem — és a nyomaték kedvéért fo­galmazzuk meg azt még- egyszer — azzal, hogy a ter­melés valamennyi tényezőjét, kezdve az emberi értelem­től és erőtől, a termőföldön, a gépeken, a hajtó- és kenő­anyagokon, a terményeken, a takarmányokon át, egészen az úgynevezett melléktermé­kekig, szóval mindazt annak tekintik ami: érték. Mégpe­dig olyan érték. amelynek becsességét egyfelől az em­beri munka alapozza, más­felől pedig növeli az a tény, hogy nem áll korlátlanul ren d el kezésü nk ré! Kőváry E. Péter Univerzális szolgáltató Orosházán Viszonylag nem nagy szö­vetkezet Orosházán az Uni­verzális Szolgáltató Szövet­kezet, tevékenysége mégis nagyon fontos nemcsak a' vá­rosnak, hanem környékének is. Tavaly 29 millió forintos termelési értéket produkál­tak, és ha figyelembe vesz- szük, hogy ennek jó része néhány száz forintos javítá­sokból jött össze, akkor lát­ható, hogy több tízezer em­ber került kapcsolatba velük. A szövetkezet elektro­akusztikai készülékek, hűtő­gépek, háztartási gépek, mo­torkerékpárok, kerékpárok, olajkályhák és gépjárművek javítását csinálja, emellett foglalkoznak épületkarban­tartással is. Sőt, a következő években erre az utóbbi tevé­kenységre kívánják a fő hangsúlyt fektetni, amit az is jelez, hogy az idei évre csak ebből az egy ágazatból 11 millió forintos árbevételt terveznek. Részt vállalnak például az orosházi kórház rekonstrukciós munkáiból is. A lakossági szolgáltatáso­kon túl van egy fontos, a közületeket is érintő tevé­kenysége a szövetkezetnek. Üzemeltetnek egy kis nyom­dát, amely a különféle név­jegykártyákon, meghívókon és más lakossági megrende­lések teljesítésén felül elké­szíti a közületek nyomtatvá­nyait is. Óriási az ügény e tevékenység iránt, kapacitás­sal győznék is, de a jelenle­gi szabályzók nem teszik le­hetővé, hogy többet vállal­janak. A közületi munkák ugyanis nem tartoznak a szolgáltatási tevékenységhez, márpedig a szövetkezetnek fenn kell tartani a termelés és szolgáltatás arányait. Ezért most kérvényezik, hogy a nyomdaipari tevékenység teljesen szolgáltatásnak szá­mítson. A szövetkezetnek nagy ter­vei vannak a jövőre is. Oros­házán még mindig alacsony színvonalú a lakossági szol­gáltatás, és ezt fejleszteni kell. Az autószervizben meg­valósítják a korszerű, műsze­res átvizsgálósort, bevezetik a zárt technológiájú műszaki vizsgáztatást. Megteremtik a karosszériajavítás, a festés és az üreg-, alvázvédelem feltételeit is. A szövetkezet idei terve 35 millió forintos árbevétel, és ez jelzi a nagyarányú fejlő­dést. Néhány héten belül egy új üzemcsarnokot is birtok­ba vehetnek, ebben a hűtő- gépszerelők kapnak helyet. L. L. Az életszínvonal emelke­désével együtt nőtt az állati eredetű fehérjék iránti igény. Ennek az igénynek ki­elégítését részben a sertés­hús mennyiségének növelé" sével lehet biztosítani. A húsipar fokozatosan növekvő belföldi és exportfeladatai­nak teljesítéséhez megfelelő számú és súlyú vágósertésre van szükség. Húsz inszeminálor A piaci igények kielégíté­séhez a fajtaösszetétel meg­változtatásán túlmenően mó­dosítani kell a vágási súlyon, amely maga után vonja a vágási életkor csökkenését. E tényezők hatására ugyan­annyi húsmennyiség előállí­tásához lényegesen több ser­tésre van szükség. Ehhez — a nagyobb szaporulat előse­gítésével — a Dél-alföldi Mesterséges Termékenyítő Főállomás Békés megyei ál­lomása is hozzájárul. Békés megyében a háztáji sertésállomány mesterséges termékenyítése 1973-ban kez­dődött. Az első inszeminálá- sok száma az eltelt évek so­rán fokozatosan emelkedett. 1978-tól kezdődően ugrássze­rű fejlődés következett be. Míg 1977-ben a háztájiban végzett első inszeminálások száma nem haladta meg a 16 ezret, addig 1978-ban már a 19 ezret is túlszárnyalta, így a növekedés megközelí­tette a 20 százalékot. 1980- ban az első termékenyítések száma a háztájiban 22 ezer­re emelkedett, ami 38,5 szá­zalékos ugrás, 1977-hez ké­pest. Az inszeminálások szá­mának émelkedéséből meg­állapítható, hogy a megye kisgazdaságaiban a mester­séges termékenyítés elfoga­dott eljárás lett, és a- koca­tartó gazdák állományuk szaporításához igénylik ezt a szolgáltatást. Jelenleg a megye 60 köz­ségében és öt párosában dol­goznák ins’zéminátoraink. Ezt a munkát 14 speciálisan sertést termékenyítő, vala­mint hat vegyes (szarvas- marha, sertés) termékenyítő inszeminátorunk látja el. Kevesebb fajtát A sertés mesterséges ter­mékenyítésének egyik főcél­ja a háztáji állomány minő­ségének javítása, valamint a jobb végtermék — vágóser­tés — előállítása. A kister­melői sertésállomány egyön­tetűbbé tételére csökkenteni kell a fajták számát, mert a sok fajta és hibridkonst­rukció akadályozza a ki­egyenlített vágósertés-terme­lést. Kellő anyagi érdekelt­séggel elérhető a Jenyésztett fajták számának célszerű csökkentése, ami a minőségi fejlődés feltétele. Korábban Békés megye háztáji állományában a ter­mékenyítések során túlnyo­mó többségben a színes ka­nok termékenyítő anyagát igényelték. A megindult fej­lődés jele, hogy 1980. máso­dik félévében már 10—15 százalékkal több volt a fe­hér kanok termékenyítő anyagának felhasználása. 1979-ben a háztájiban 49 ezer 600 kocával számoltak a megyében. Ez a kocalét­szám 1980-ban 45 ezer 600- ra csökkent. Az inszeminá­lások számát mégis sikerült növelni, és a fialási eredmé­nyek is javultak: 1980-ban 22 ezer első inszeminálást végeztünk. Az első félévi ter­mékenyítések után a fialási eredmény 82,7 százalékos, ami magas arányt jelent. Az eredmények javulásá­hoz hozzájárult inszeminá- toraink becsületes, szorgal­mas munkája, a szakmai hoz­záértés gyarapodása, a mun­ka hatékonyságának fokozá­sa — valamint a háztáji tu­lajdonosokban is tudatoso­dott, hogv mikor kell beje­lenteniük kocáikat terméke­nyítésre. Tájékoztatásukat, felvilágosításukat propagan­daanyaggal, szórólapokkal segítettük. Inszeminátorainknak a leg­több gondot a háztájiban ki­helyezett akciós kocák újra- vemhesítése okozza. 1980- ban 3 ezer 136-ot vettek át a kistermelők. Ezek egy ré­sze fialás után egyáltalán nem ivarzik, vagy ha ivar­zik is, nehezen vemhesül. Ennek oka, hogy nem meg­felelő időben vemhesítették a süldőkocát, illetve nem tud alkalmazkodni ahhoz a kör­nyezetváltozáshoz, amit a nagyüzemi felnevelés után a háztáji tartás jelent. túl időzítve Az intenzív takarmányo­zás következtében korábban érik el a süldőkocák tenyész- érettségüket, éppen ezért he­lyes, ha 8-9 hónapos korá­ban, 110—120 kilogramm súly elérésekor termékenyí­tik azokat. A malacokat hat­hetes korban célszerű levá­lasztani. Ha később válasz­tanak, megnő a választás és az eredményes térmékenyí- tés közötti idő, ami tovább növeli a költségeket. A helyesen — hat hétre — végrehajtott választás után a legjobb az újrafogamzás esé­lye. A választást lehetőleg hét végére kell időzíteni, így bizonyosan elkerülhető, hogy vasárnapra essen az ivar­zás. Eredményeink további javítására még szorosabb kapcsolatot kívánunk kiépí­teni a közvetítő tanácsi szer­vekkel és a háztájitulajdo­nosokkal. Priskin József szervező Dél-alföldi Mesterséges Termékenyítő Főállomás A Kisalföld harmincegy vadásztársasága által elejtett vad — százkét szarvas és négyszáz őz — trófeáját bírálják el a Soproni Erdészeti Egyetem vadgazdálkodási bemutatótermében (MTI-fotó: Matusz Károly felvétele — KS) Garzonházak családalapító fiataloknak A családalapító fiatalok la­kásgondjainak enyhítésére 180 garzonlakás épül Zala megyében, kísérleti jelleggel. A városi tanácsok gondos­kodnak a közművesített te­rületekről. Az Országos Ta­karékpénztár beruházásában Zalaegerszegen 120, Nagyka­nizsán 60 — egyenként 30 négyzetméter alapterületű, egy lakószobát, főzőfülkét és fürdőszobát magába foglaló — lakás készül. A garzonla­kás alapot teremt az ifjú há­zasoknak ahhoz, hogy meg­felelő takarékoskodással anyagilag felkészülhessenek a nagyobb, végleges megol­dást jelentő lakás megvásár­lására, amelyet az előírt fel­tételek teljesítése esetén 5 év múlva garantál is számukra a helyi tanács és az OTP. A garzonházak tervezése meg­kezdődött, az elsőket mind­két zalai városban 1983-ban adják át.

Next

/
Thumbnails
Contents