Békés Megyei Népújság, 1981. március (36. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-22 / 69. szám
1981, március 22., vasárnap Ibos Gyula Szilágyi Sándor Kővári József Fotó: Veress Erzsi „Ifjúságért” érdemérmesek . ——-----------------------------1 A Minimagazinban rendszerint fiatalokról írunk, fiatalokat mutatunk be olvasóinknak. S bár akikről most szólunk, túl vannak a negyedik X-en, de a fiatalok között, az ifjúságért fáradoznak ma is. Ők hárman: Ibos Gyula, Szilágyi Sándor, és Kővári József a héten, március 19- én, Békéscsabán, a megyei KISZ kitüntetés-átadási ünnepségen kapták meg a magas KISZ-kitüntetést, az Ifjúságért Érdemérmet. A KISZ KB az ifjúság nevelésében kifejtett áldozatos munkájukat, a KISZ tevékenységének segítését ismerte el ezzel. Ibos Gyula A tanévnyitóra hívó csengő 1980. őszén már nem szólította katedrára Ibos Gyulát, a gyulai Erkel Gimnázium pedagógusát, de ő azért — nyugdíj ide, vagy oda — pontosan érkezett. Ügy mondja; nem tudta volna elviselni, hogy otthon maradjon ezen a szeptemberi napon, mert az iskola négy évtizeden, pontosabban 40 éven és 120 napon át a munkahelye volt. És több is annál. Egyszóval, elballagott a tanévnyitóra, és bejár azóta is az iskolába. Elégedetten figyeli, hogyan dolgozik egykori tanítványa, dr. Kurunczi Jenő, akinek most átadta a helyét a katedrán. Gyuszi bácsi — mert hiszen város, sőt megyeszer- te így ismerik, szólítják őt — a legelső EDÜ óta a diákünnepek étkezési felelőse. — Az idén is ez lesz a megbízatásom — meséli derűsen —, és továbbra is patronálom a Kilián-körö- ket. Amíg csak bírom, szívesen vállalom a különböző megbízatásokat, mert addig él az ember, amíg van elfoglaltsága, amíg tud hasznosan tevékenykedni. Együtt éltem a fiatalokkal egész életemben, és ezután is szeretnék közöttük maradni, hiszen nekik köszönhetem, hogy lélekben ma is fiatalnak érzem magam. Hogy .milyenek a mai fiatalok? Én bízom bennük, és nem fogadom el, hogy nem lehet számítani rájuk. A nagy többség becsülettel, ambícióval végzi a vállalt, a rábízott feladatokat. Minisztériumi osztályvezető, kiváló szakmunkás, orvos, vezérigazgató, pedagógus. és még sokféle foglalkozású, beosztású egykori diák ül az iskolapadban az érettségi találkozókon. S hogy a volt tanítványok becsülettel végzik a feladatot, abban valahol része van Gyula bácsinak is, akinek a vitrinjében az Ifjúságért Érdemérem a kilencedik kitüntetése. S ő az „Oktatásügy Kiváló Dolgozója” kitüntetés mellett erre a legbüszkébb. Szilágyi Sándor Nem titok, hogy a mező- gazdasági nagyüzemekben dolgozó fiatalok között kevés a KISZ-tagok aránya, és kevés az igazán jól működő KISZ-szervezet is. De — mint minden általánosítás esetében— itt is vannak ellenpéldák. Ilyen kivétel az okányi Haladás Tsz, melynek KISZ-szervezete most másodszor nyerte el a KISZ KB Vörös Vándorzászlaját. S hogy ebben a kitüntetésben része van Szilágyi Sándornak, az üzemi pártvezetőség titkárának is, arról az Ifjúságért Érdemérem tanúskodik. — Nem túlzás, hogy nekünk szemünk fénye az ifjúság — mondja. — Igaz, hallani elmarasztaló megjegyzéseket, hogy „milyenek ezek a mai fiatalok!” Hát nálunk a nagy többség olyan, akikre 2 millió forintos gépeket lehet bízni, akik, ha kell, dolgoznak ünnepnap, vasárnap. Az idősek már nem bírnák, talán nem is tudnák kezelni a modem gépeket, amelyekkel naponta hatalmas területet képesek felszántani, bevetni, vagy éppen learatni. „Ezek a mai fiatalok ...” Meg kell hát becsülni őket. Szilágyi Sándor szerint sok múlik azon, hogy vezetésre termett fiatal álljon a KISZ- szervezet élére. Ez persze nem is olyan egyszerű, sok minden közbeszól, náluk legutóbb például a katonaság. — Minden KISZ-es rendezvényen ott vagyunk, kivéve talán a diszkót, az már nem nekünk való — moso- lyodik el a párttitkár. — Egyébként nemcsak nekünk van jó véleményünk a fiatalokról. Miután bevonulnak tőlünk katonának, gyakran kapunk értesítést, elismerő sorokat, amiben azt írják a parancsnokok, hogy emberül helyt áll a fiú, aki tőlünk ment el katonának. S talán még annyit: igényesek, kritikusak ma már a fiatalok. Nálunk például jól szervezett a KISZ politikai képzés, s ha egy előadó nem eléggé felkészült, nem vitaképes, nyomban szóvá teszik. S ez így van helyén. Kővári lázsef Ezen a héten ünnepelte a 44. születésnapját Kővári József, a Gyulai Húskombinát műszakvezetője. Az ott dolgozó fiatalok szerint ettől függetlenül még mindig KISZ-tagnak számít — nincs ugyanis olyan KISZ-es rendezvény, amelyen ő ne venne részt. Nem is ismeretlen számára az ifjúsági mozgalom; annak idején Máriafal- ván, Gyula legforradalmibb kerületében volt MADISZ-os, DISZ-es, aztán 1957-től KISZ-es, a saját szavaival élve egészen a „kiöregedésig”. Azóta műszakvezetőként és alapszervezeti párttitkárként pártfogolja az ifjúságot. Sok fiatal tömegszervezeti, párt-, gazdasági vezető, jó szakmunkás került már ki a keze alól. — Amikor megítéljük a mai fiatalokat, azt is figyelembe kell venni, hogy mások ma a körülmények — vélekedik. — Sok tekintetben jobbak, de nem mindenben. Mert például szerintem nálunk, de az egész városban is kevés az olyan helyiség, ahol össze tudnának jönni, szórakozhatnának. Ez az egyik. A másik dolog: aki közöttük van, annak példát kell mutatni a munkahelyen, a magánéletben, a közéletben egyaránt. No, és természetesen meg kell találni a módját, hogyan lehet szót érteni velük. S vajon mi lehet a titka, a módja az ifjúság körében az eredményes politikai nevelőmunkának, amelyről napjainkban sok szó esik? Kővári József példával vá1n«7nl • — Itt van a KISZ KB kongresszusi levele, amit kétszer is megvitattunk, és aminek kapcsán a saját ügyes-bajos dolgaikat is szóba hozták a fiatalok. Egyszóval. amikor ilyen, és hasonló témákról, politikai kérdésekről esik szó. mindig ott kell lenni közöttük, és nem kioktatni őket. hanem beszélgetni velük, őszintén válaszolni a kérdéseikre. Tóth Ibolya Zeng az ének hattól nyolcig Verseny a munkában A FÉKON Ruházati Vállalat orosházi üzemének Kállai Éva KlSZ-alapszer- vezete és az üzemi KISZ- bizottság a forradalmi ifjúsági napok alkalmából egyhónapos munkaversenyt hirdetett. A feltételek között szerepel a tervezett normaóra százalék teljesítése, pontosabban túlteljesítése, a selejt csökkentése. Nem feledkeztek meg a munkahely, a környezet rendbentartásáról sem: egvik versenyfeltétel a mű" helyek, gépek tisztántartása, f hogy ki, hol tart a versenyben, arról a hangosbemondón keresztül naponta tájékoztatják a dolgozókat. A verseny legjobbjai természetesen jutalmat kapnak. Minihumor A feleség szemrehányást tesz a férjének: — Tegnap részegen jöttél haza. — Részeg voltam? Ugyan ki állíthat ilyen ostobaságot? * — Hiszen magad ismerted be! — Uram isten, mi mindent összehord az ember részeg fejjel! * * * Két barátnő beszélget: — A kisfiam szakasztott olyan, mint az apja — mondja az egyik. — Semmi vész, drágám — feleli a másik. — Az a fő, hogy egészséges legyen! * * * — Kitől kaptad ezt a hosszú levelet? — csodálkozik a férj. t — Jeanne-tól. — És mit ír? — Azt, hogy majd személyesen számol be mindenről, amikor visszajön. * * * — Biztos úr, hogyan jött rá, hogy ez az alak bűnöző, hiszen nőnek volt öltözve? — Abból asszonyom, hogy egyetlen kirakat előtt sem állt meg! Igazán nem panaszkodhatnak a kondorosi Röpülj páva kör tagjai, hiszen alig győzik még felsorolni is — nemhogy teljesíteni —, azokat a meghívásokat, amelyeknek a közeljövőben kell eleget tenniük. Szerencsére a látszat néha csal, hiszen még a legidősebbek is korukat meghazudtoló lelkesedéssel tesznek eleget ezeknek a kötelezettségeknek. De vajon minek köszönhető, hogy egyre többen jönnek a csoportba? És miért, hogy már a fiatalabbak is szívesen csatasorba állnak a népi hagyományok megőrzéséért, továbbadásáért? Erről beszélgettünk a kör két fiatalabb tagjával, Szmola Gyu- lánéval és Nagy Istvánnéval. — Én már az iskolában is kórustag voltam. Aztán egy darabig abbamaradt mindez, mikor dolgozni jöttem. Később felvetődött a nagy kérdés, miért ne állhatnánk be mi is a csoportba — emlékezik Szmoláné. — Így, 5 éve is van már, hogy eljárok a próbákra. Lassan a férfiak is csatlakoztak, addig-addig, hogy a citerások'kal együtt vagyunk vagy negyvenen, nagyrészt téesztagok. — Azt, hogy nem szerepelünk rosszul, abból gondoljuk. hogy sokfelé hívnak minket — veszi át a szót Nagyné. — Szombaton Csömörre utazunk egy szlovák nemzetiségi seregszemlére, egy hétre rá Sarkadon minősítenek, megint csak egy heti pihenő után a Termelőszövetkezetek1 Országos Tanácsa Püspökladányba hívott minket. Hihetnéd, hogy ezzel vége, de nem így lesz, hiszen a következő hét végén sem lógatjuk otthon a lábunkat. Akkor a Magyar Rádió népzenei fesztiválján veszünk részt Békéscsabán. Csoda hát, ha a heti egy alkalom helyett kétszer, olykor háromszor telik meg dalosokkal az Egyesült Termelőszövetkezet ebédlője? Hattól nyolcig aztán zeng az ének... A citerások még ennél is szorgalmasabbak, ők korábban összejönnek. — Kell a gyakorlás, hogy mindig újat, jobbat adjunk — folytatja Nagyné. — Igyekszünk eredeti, értékes anyagot visszaadni. Gyűjtünk magunk is, eltanuljuk az itteni öregektől. És ami a munkánk legszebb eredménye, hogy azok, akik valamikor itt Kondoroson nem fogadtak el minket, akik amolyan mulatós nótákat vártak tőlünk, azok most fenntartás nélkül hallgatnak minket — És ha már az utánpótlás e beszélgetés fő kérdése, hadd mondjam el! A kicsi lányom nemegyszer elhozom a próbákra. Szívesen jön, s már többször rajtakaptam, hogy a mi dalainkat énekli otthon. Lehet, f ogy ő is „pá- vás” lesz? Az biztos, hogy különösen nekünk, családosoknak mindez sok lemondással jár, de megéri. S ha néha csüggedünk is, és elhatározzuk, hogy többet nem jövünk, a következő próbán mégis együtt énekelünk a többiekkel. Nagy Ágnes Képünk egy korábbi fellépésen készült a kondorosi Röpülj páva körről Egy nyelven beszélnek „S mi vagyok én, kérded? Egy népi sarjadék Ki törzsömnek élek, érette, általa!” (Arany János: Válasz Petőfinek) Ez a közös eszme, amelyben találkozik Szabó Pál Bartók Bélával Vésztőn, ahol az általános iskola Szabó Pál, az úttörőcsapat pedig Bartók Béla nevét viseli. — Nincs külön program, csak a módszerek mások — mondja Szegedi Elek iskola- igazgató — nem is képzelhető el a feladatok megoldása szoros együttműködés nélkül. Előttünk áll az új nevelési és oktatási terv teljes bevezetése a felső tagozatban is, melynek lényegét így fogalmaznám meg: az általános iskolában a tanulókat úgy neveljük és oktassuk, hogy zökkenők nélkül foglalhassák el helyüket az életben, a társadalomban. Ez pedig csak az iskolai és az úttörő mozgalmi munka teljes összhangjával lehetséges. Nem kíS feladat a hét „telepen”, 12 helyen dolgozó, 989 tanuló, 840 fős csapat, és a 67 nevelőből álló nagy pedagógiai közösség egységes arculatának kialakítása. Két különálló iskola egyesült itt egyetlen nagy iskolakomplexummá 1979-ben. összekovácsoló erő jelenleg a Bartók-év. Minden ennek a jegyében történik. Az úttörőcsapat vezetősége meghirdette a Névadó-próbát. Ennek feladatai sokrétűek; Bartók-képek, cikkek, dalok gyűjtése, tablókészítés, életének, művészetének megismerése. A feladatok közül legéletszerűbb: „Tudjátok meg, hogyan él a népművészet ma Vésztőn!” A pajtások javában gyűjtenek, rendeznek, készülnek a Névadó Kupa sportversenyekre, s a nagy zárónapra, a március 29-i egész napos programra. Az élet nemcsak ünnepekből áll. A „szürke”, köznapi feladatok összehangolása is nagyon fontos. Az iskola és csapatvezetőség arra törekszik, hogy az úttörőház, a művelődési ház, a községi könyvtár velük együtt és egységesen teremtse meg a gyerekek számára megfelelő nevelési légkört. — Folytatjuk az Orion- akciót, készülünk a befejező nagy harci túrára. Megszerveztük a tanulópárokat, figvelemmel kísérjük a hátrányos helyzetű pajtásokat. Elkezdtük a két „régi” csapat történetének egységesítését. Az „új” 3960. sz. Bartók Béla Úttörőcsapat eddigi életét dokumentáló kiállítással készülünk megünnepelni a szövetség születésének 35. évfordulóját. Ezzel is meg kívánjuk valósítani „Tettekkel a nyakkendő becsületéért” jelszót — mondja Turbucz István csapatve- zetö-helyettes. Több romantikát, nagyobb nyitottságot! — Ez a véleménye Vári Szalay István- nénak, aki a járási úttörő- elnökség tagja, a kisdobos szakbizottság járási vezetője. — Az úttörőelnökség a KISZ-bizottsággal együtt felkeresi a járás községeit. Felméréseink azt mutatják, hogy a kisdobos munka a legegységesebb, legeredményesebb a szeghalmi járásban. Az úttörő- és KISZ- szervezetekben egyfajta be- feléfordulást tapasztalunk. Kevés a romantika! Valahogyan lehetővé kellene tenni, hogy a felnőtt úttörővezetőknek sokkal több idejük és energiájuk maradjon a pajtásokkal együtt játszani, kirándulni. Csak így lehetne biztosítani számukra azt a romantikus mozgalmi életet, amelyben a mi nemzedékünknek volt része. Az iskola igazgatója kikísér. Megállunk az előcsarnokban, a dekoratív csapatfal előtt. Jobbról Bartók Béla arcképe hangjegyek között, balról Szabó Pál író, az iskola volt tanulói körében. Márciusban ennek a hagyományokat újjáalakító közösségnek még egy szép feladata: kerékpártúrát szerveznek * Biharugrára, Szabó Pál síremlékének megkoszorúzására. Kutyej Lajos
