Békés Megyei Népújság, 1981. március (36. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-22 / 69. szám

1981, március 22., vasárnap Ibos Gyula Szilágyi Sándor Kővári József Fotó: Veress Erzsi „Ifjúságért” érdemérmesek . ——-----------------------------1 A Minimagazinban rendszerint fiatalokról írunk, fiata­lokat mutatunk be olvasóinknak. S bár akikről most szó­lunk, túl vannak a negyedik X-en, de a fiatalok között, az ifjúságért fáradoznak ma is. Ők hárman: Ibos Gyula, Szilágyi Sándor, és Kővári József a héten, március 19- én, Békéscsabán, a megyei KISZ kitüntetés-átadási ün­nepségen kapták meg a magas KISZ-kitüntetést, az If­júságért Érdemérmet. A KISZ KB az ifjúság nevelésében kifejtett áldoza­tos munkájukat, a KISZ tevékenységének segítését is­merte el ezzel. Ibos Gyula A tanévnyitóra hívó csen­gő 1980. őszén már nem szólította katedrára Ibos Gyulát, a gyulai Erkel Gim­názium pedagógusát, de ő azért — nyugdíj ide, vagy oda — pontosan érkezett. Ügy mondja; nem tudta vol­na elviselni, hogy otthon maradjon ezen a szeptem­beri napon, mert az iskola négy évtizeden, pontosab­ban 40 éven és 120 napon át a munkahelye volt. És több is annál. Egyszóval, elballa­gott a tanévnyitóra, és be­jár azóta is az iskolába. Elégedetten figyeli, hogyan dolgozik egykori tanítványa, dr. Kurunczi Jenő, akinek most átadta a helyét a ka­tedrán. Gyuszi bácsi — mert hiszen város, sőt megyeszer- te így ismerik, szólítják őt — a legelső EDÜ óta a diák­ünnepek étkezési felelőse. — Az idén is ez lesz a megbízatásom — meséli de­rűsen —, és továbbra is patronálom a Kilián-körö- ket. Amíg csak bírom, szíve­sen vállalom a különböző megbízatásokat, mert addig él az ember, amíg van el­foglaltsága, amíg tud hasz­nosan tevékenykedni. Együtt éltem a fiatalokkal egész életemben, és ezután is sze­retnék közöttük maradni, hiszen nekik köszönhetem, hogy lélekben ma is fiatal­nak érzem magam. Hogy .milyenek a mai fiatalok? Én bízom bennük, és nem foga­dom el, hogy nem lehet szá­mítani rájuk. A nagy több­ség becsülettel, ambícióval végzi a vállalt, a rábízott feladatokat. Minisztériumi osztályve­zető, kiváló szakmunkás, or­vos, vezérigazgató, pedagó­gus. és még sokféle foglalko­zású, beosztású egykori diák ül az iskolapadban az érett­ségi találkozókon. S hogy a volt tanítványok becsülettel végzik a feladatot, abban va­lahol része van Gyula bá­csinak is, akinek a vitrinjé­ben az Ifjúságért Érdem­érem a kilencedik kitünteté­se. S ő az „Oktatásügy Ki­váló Dolgozója” kitüntetés mellett erre a legbüszkébb. Szilágyi Sándor Nem titok, hogy a mező- gazdasági nagyüzemekben dolgozó fiatalok között ke­vés a KISZ-tagok aránya, és kevés az igazán jól működő KISZ-szervezet is. De — mint minden általánosítás esetében— itt is vannak el­lenpéldák. Ilyen kivétel az okányi Haladás Tsz, melynek KISZ-szervezete most má­sodszor nyerte el a KISZ KB Vörös Vándorzászlaját. S hogy ebben a kitüntetésben része van Szilágyi Sándor­nak, az üzemi pártvezetőség titkárának is, arról az Ifjú­ságért Érdemérem tanúsko­dik. — Nem túlzás, hogy ne­künk szemünk fénye az if­júság — mondja. — Igaz, hallani elmarasztaló meg­jegyzéseket, hogy „milyenek ezek a mai fiatalok!” Hát nálunk a nagy többség olyan, akikre 2 millió forintos gé­peket lehet bízni, akik, ha kell, dolgoznak ünnepnap, vasárnap. Az idősek már nem bírnák, talán nem is tudnák kezelni a modem gé­peket, amelyekkel naponta hatalmas területet képesek felszántani, bevetni, vagy éppen learatni. „Ezek a mai fiatalok ...” Meg kell hát be­csülni őket. Szilágyi Sándor szerint sok múlik azon, hogy vezetésre termett fiatal álljon a KISZ- szervezet élére. Ez persze nem is olyan egyszerű, sok minden közbeszól, náluk legutóbb például a katona­ság. — Minden KISZ-es ren­dezvényen ott vagyunk, ki­véve talán a diszkót, az már nem nekünk való — moso- lyodik el a párttitkár. — Egyébként nemcsak nekünk van jó véleményünk a fia­talokról. Miután bevonulnak tőlünk katonának, gyakran kapunk értesítést, elismerő sorokat, amiben azt írják a parancsnokok, hogy embe­rül helyt áll a fiú, aki tő­lünk ment el katonának. S talán még annyit: igényesek, kritikusak ma már a fiata­lok. Nálunk például jól szervezett a KISZ politikai képzés, s ha egy előadó nem eléggé felkészült, nem vita­képes, nyomban szóvá te­szik. S ez így van helyén. Kővári lázsef Ezen a héten ünnepelte a 44. születésnapját Kővári József, a Gyulai Húskombi­nát műszakvezetője. Az ott dolgozó fiatalok szerint et­től függetlenül még mindig KISZ-tagnak számít — nincs ugyanis olyan KISZ-es ren­dezvény, amelyen ő ne ven­ne részt. Nem is ismeretlen számára az ifjúsági mozga­lom; annak idején Máriafal- ván, Gyula legforradalmibb kerületében volt MADISZ-os, DISZ-es, aztán 1957-től KISZ-es, a saját szavaival élve egészen a „kiöregedé­sig”. Azóta műszakvezető­ként és alapszervezeti párt­titkárként pártfogolja az ifjúságot. Sok fiatal tömeg­szervezeti, párt-, gazdasági vezető, jó szakmunkás ke­rült már ki a keze alól. — Amikor megítéljük a mai fiatalokat, azt is figye­lembe kell venni, hogy má­sok ma a körülmények — vélekedik. — Sok tekintet­ben jobbak, de nem minden­ben. Mert például szerintem nálunk, de az egész városban is kevés az olyan helyiség, ahol össze tudnának jönni, szórakozhatnának. Ez az egyik. A másik dolog: aki közöttük van, annak pél­dát kell mutatni a munka­helyen, a magánéletben, a közéletben egyaránt. No, és természetesen meg kell ta­lálni a módját, hogyan lehet szót érteni velük. S vajon mi lehet a titka, a módja az ifjúság körében az eredményes politikai ne­velőmunkának, amelyről napjainkban sok szó esik? Kővári József példával vá­1n«7nl • — Itt van a KISZ KB kongresszusi levele, amit kétszer is megvitattunk, és aminek kapcsán a saját ügyes-bajos dolgaikat is szó­ba hozták a fiatalok. Egy­szóval. amikor ilyen, és ha­sonló témákról, politikai kér­désekről esik szó. mindig ott kell lenni közöttük, és nem kioktatni őket. hanem be­szélgetni velük, őszintén vá­laszolni a kérdéseikre. Tóth Ibolya Zeng az ének hattól nyolcig Verseny a munkában A FÉKON Ruházati Vál­lalat orosházi üzemének Kállai Éva KlSZ-alapszer- vezete és az üzemi KISZ- bizottság a forradalmi ifjú­sági napok alkalmából egy­hónapos munkaversenyt hirdetett. A feltételek kö­zött szerepel a tervezett normaóra százalék teljesíté­se, pontosabban túlteljesíté­se, a selejt csökkentése. Nem feledkeztek meg a munkahely, a környezet rendbentartásáról sem: egvik versenyfeltétel a mű" helyek, gépek tisztántartása, f hogy ki, hol tart a ver­senyben, arról a hangosbe­mondón keresztül naponta tájékoztatják a dolgozókat. A verseny legjobbjai termé­szetesen jutalmat kapnak. Minihumor A feleség szemrehányást tesz a férjének: — Tegnap részegen jöttél haza. — Részeg voltam? Ugyan ki állíthat ilyen ostobasá­got? * — Hiszen magad ismerted be! — Uram isten, mi min­dent összehord az ember ré­szeg fejjel! * * * Két barátnő beszélget: — A kisfiam szakasztott olyan, mint az apja — mondja az egyik. — Semmi vész, drágám — feleli a másik. — Az a fő, hogy egészséges legyen! * * * — Kitől kaptad ezt a hosszú levelet? — csodálko­zik a férj. t — Jeanne-tól. — És mit ír? — Azt, hogy majd szemé­lyesen számol be mindenről, amikor visszajön. * * * — Biztos úr, hogyan jött rá, hogy ez az alak bűnöző, hiszen nőnek volt öltözve? — Abból asszonyom, hogy egyetlen kirakat előtt sem állt meg! Igazán nem panaszkod­hatnak a kondorosi Röpülj páva kör tagjai, hiszen alig győzik még felsorolni is — nemhogy teljesíteni —, azo­kat a meghívásokat, ame­lyeknek a közeljövőben kell eleget tenniük. Szerencsére a látszat néha csal, hiszen még a legidősebbek is koru­kat meghazudtoló lelkese­déssel tesznek eleget ezek­nek a kötelezettségeknek. De vajon minek köszönhe­tő, hogy egyre többen jön­nek a csoportba? És miért, hogy már a fiatalabbak is szívesen csatasorba állnak a népi hagyományok megőrzé­séért, továbbadásáért? Erről beszélgettünk a kör két fia­talabb tagjával, Szmola Gyu- lánéval és Nagy Istvánnéval. — Én már az iskolában is kórustag voltam. Aztán egy darabig abbamaradt mindez, mikor dolgozni jöttem. Ké­sőbb felvetődött a nagy kér­dés, miért ne állhatnánk be mi is a csoportba — emléke­zik Szmoláné. — Így, 5 éve is van már, hogy eljárok a próbákra. Lassan a férfiak is csatlakoztak, addig-addig, hogy a citerások'kal együtt vagyunk vagy negyvenen, nagyrészt téesztagok. — Azt, hogy nem szerepe­lünk rosszul, abból gondol­juk. hogy sokfelé hívnak minket — veszi át a szót Nagyné. — Szombaton Csö­mörre utazunk egy szlovák nemzetiségi seregszemlére, egy hétre rá Sarkadon mi­nősítenek, megint csak egy heti pihenő után a Terme­lőszövetkezetek1 Országos Ta­nácsa Püspökladányba hívott minket. Hihetnéd, hogy ez­zel vége, de nem így lesz, hiszen a következő hét vé­gén sem lógatjuk otthon a lábunkat. Akkor a Magyar Rádió népzenei fesztiválján veszünk részt Békéscsabán. Csoda hát, ha a heti egy alkalom helyett kétszer, oly­kor háromszor telik meg da­losokkal az Egyesült Terme­lőszövetkezet ebédlője? Hat­tól nyolcig aztán zeng az ének... A citerások még ennél is szorgalmasabbak, ők korábban összejönnek. — Kell a gyakorlás, hogy mindig újat, jobbat adjunk — folytatja Nagyné. — Igyekszünk eredeti, értékes anyagot visszaadni. Gyűj­tünk magunk is, eltanuljuk az itteni öregektől. És ami a munkánk legszebb eredmé­nye, hogy azok, akik vala­mikor itt Kondoroson nem fogadtak el minket, akik amolyan mulatós nótákat vártak tőlünk, azok most fenntartás nélkül hallgatnak minket — És ha már az utánpót­lás e beszélgetés fő kérdése, hadd mondjam el! A kicsi lányom nemegyszer elhozom a próbákra. Szívesen jön, s már többször rajtakaptam, hogy a mi dalainkat énekli otthon. Lehet, f ogy ő is „pá- vás” lesz? Az biztos, hogy különösen nekünk, családo­soknak mindez sok lemon­dással jár, de megéri. S ha néha csüggedünk is, és elha­tározzuk, hogy többet nem jövünk, a következő próbán mégis együtt énekelünk a többiekkel. Nagy Ágnes Képünk egy korábbi fellépésen készült a kondorosi Röpülj páva körről Egy nyelven beszélnek „S mi vagyok én, kérded? Egy népi sarjadék Ki törzsömnek élek, érette, általa!” (Arany János: Válasz Petőfinek) Ez a közös eszme, amely­ben találkozik Szabó Pál Bartók Bélával Vésztőn, ahol az általános iskola Szabó Pál, az úttörőcsapat pedig Bartók Béla nevét vi­seli. — Nincs külön program, csak a módszerek mások — mondja Szegedi Elek iskola- igazgató — nem is képzel­hető el a feladatok megol­dása szoros együttműködés nélkül. Előttünk áll az új nevelési és oktatási terv tel­jes bevezetése a felső tago­zatban is, melynek lényegét így fogalmaznám meg: az általános iskolában a tanu­lókat úgy neveljük és ok­tassuk, hogy zökkenők nél­kül foglalhassák el helyü­ket az életben, a társada­lomban. Ez pedig csak az iskolai és az úttörő mozgal­mi munka teljes összhang­jával lehetséges. Nem kíS feladat a hét „te­lepen”, 12 helyen dolgozó, 989 tanuló, 840 fős csapat, és a 67 nevelőből álló nagy pedagógiai közösség egysé­ges arculatának kialakítása. Két különálló iskola egye­sült itt egyetlen nagy iskola­komplexummá 1979-ben. összekovácsoló erő jelenleg a Bartók-év. Minden ennek a jegyében történik. Az út­törőcsapat vezetősége meg­hirdette a Névadó-próbát. Ennek feladatai sokrétűek; Bartók-képek, cikkek, dalok gyűjtése, tablókészítés, éle­tének, művészetének megis­merése. A feladatok közül legéletszerűbb: „Tudjátok meg, hogyan él a népművé­szet ma Vésztőn!” A pajtá­sok javában gyűjtenek, ren­deznek, készülnek a Névadó Kupa sportversenyekre, s a nagy zárónapra, a március 29-i egész napos programra. Az élet nemcsak ünnepek­ből áll. A „szürke”, köznapi feladatok összehangolása is nagyon fontos. Az iskola és csapatvezetőség arra törek­szik, hogy az úttörőház, a művelődési ház, a községi könyvtár velük együtt és egységesen teremtse meg a gyerekek számára megfelelő nevelési légkört. — Folytatjuk az Orion- akciót, készülünk a befeje­ző nagy harci túrára. Meg­szerveztük a tanulópárokat, figvelemmel kísérjük a hát­rányos helyzetű pajtásokat. Elkezdtük a két „régi” csa­pat történetének egységesí­tését. Az „új” 3960. sz. Bar­tók Béla Úttörőcsapat eddi­gi életét dokumentáló kiállí­tással készülünk megünne­pelni a szövetség születésé­nek 35. évfordulóját. Ezzel is meg kívánjuk valósítani „Tettekkel a nyakkendő be­csületéért” jelszót — mond­ja Turbucz István csapatve- zetö-helyettes. Több romantikát, nagyobb nyitottságot! — Ez a véle­ménye Vári Szalay István- nénak, aki a járási úttörő- elnökség tagja, a kisdobos szakbizottság járási vezető­je. — Az úttörőelnökség a KISZ-bizottsággal együtt felkeresi a járás községeit. Felméréseink azt mutatják, hogy a kisdobos munka a legegységesebb, legeredmé­nyesebb a szeghalmi járás­ban. Az úttörő- és KISZ- szervezetekben egyfajta be- feléfordulást tapasztalunk. Kevés a romantika! Valaho­gyan lehetővé kellene tenni, hogy a felnőtt úttörővezetők­nek sokkal több idejük és energiájuk maradjon a paj­tásokkal együtt játszani, ki­rándulni. Csak így lehetne biztosítani számukra azt a romantikus mozgalmi életet, amelyben a mi nemzedé­künknek volt része. Az iskola igazgatója kikí­sér. Megállunk az előcsar­nokban, a dekoratív csapat­fal előtt. Jobbról Bartók Bé­la arcképe hangjegyek kö­zött, balról Szabó Pál író, az iskola volt tanulói köré­ben. Márciusban ennek a hagyományokat újjáalakító közösségnek még egy szép feladata: kerékpártúrát szerveznek * Biharugrára, Szabó Pál síremlékének megkoszorúzására. Kutyej Lajos

Next

/
Thumbnails
Contents