Békés Megyei Népújság, 1981. március (36. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-21 / 68. szám

o

1S81. március 21., szombat

nyárfán átjöttek az innenső oldalra. Aznap még sem én, sem ő nem tudta, hogy ki a négy halott.

— Mikor tudták meg?

— Másnap. Estefele megjött az emberek bátorsága. Több fényesi jött erre a parton. A halottak még mindig ott feküdtek. Akkor beszélgettem Veszelka Andrással és Szikora Andrással. Velem egykorú fiatalok voltak, már egyikük sem él. Ök mondták el, látták, amikor kísérték a katonák a négy foglyot Gyuláról. Ahol most az emlékmű van, nos, azzal átellenben volt az utászház. Ott megálltak, és az útőrnél vizet ittak. Először a katonák ittak, aztán átadták az ibriket a foglyoknak. Szikora András édesanyja jól értette a román szót. Beszédbe elegyedett a katonákkal. Azok azt mondták, hogy a foglyokat le fogják lőni, mert parancsuk van rá. Szikoráné még veszekedett is a katonákkal, hogy ilyet ne csináljanak. Az egyik fogoly, úgy tudom, Oláh Tódor, értett románul. Azzal is szót váltott Szikoráné. Így tudták meg a fé- nyesiek, hogv az a négy ember, akit lelőttek, kommunista direktor volt Gyulán.

— Fényesen arról is beszéltek az emberek, hogy valamelyik tanyáról rálőttek a katonákra.

— Ez igaz. Bár én úgy tudom, egy kúp mögül dördült el a lövés. Amikor kísérték a foglyokat a kövesúton, katonai alakulatok is vonultak Békéscsaba felé. Ahogy elBevéstem a fák törzsébe: 1919

dördült a lövés, a közeli tanyából összeszedtek néhány fiatalt, köztük volt Veszelka András és Szikora András is. Vészéinél, az utászház előtt levő ároknál le akarták őket lőni. Szikoráné addig rimánkodott románul, amíg el nem engedték őket. Mondom, hogy aztán másnap idejöttek megnézni a négy halottat, akkor beszéltek nekem erről.

— Hol voltak a sírok?

— Nos, az úgy volt, hogy két, vagy három hónap múlva egy lovas csendőr beszólt Csabára, a városházára. Akkor aztán többen kijöttek a városból. Közöttük Csanády László nevezetű rendőrtiszt is. Ennek a nevére emlékszem. Velük jött vagy három sírásó is. Ök hántolták el a direktorokat. Mindegyiket ott, ahol feküdt.

— Ekkor jegyzőkönyvet is felvettek. Valamennyiükön lőtt és bajonettől származó sebek voltak. A jegyzőkönyv szerint csak Grünfeld Jakab és Dundler Károly személy- azonosságát állapították meg, a másik két mártírét nem. Vajon miért?

— Ezt én nem tudom megmondani. Később azonban tisztázódott ez is. Csoór István író mondta nekem, aki egy könyvet írt róluk. Én csak azt mondom, amit láttam. Néhány nap múlva, egy késő délutánon szekér állt meg a parton, mégpedig a fényesi oldalon. Először Beleznai Sándort hántolták ki a hozzátartozók, aki az innenső oldalon, a fűzfabokornál volt eltemetve. A túloldalon elhantolt három direktort — Dundler Károlyt, Grünfeld Jakabot és Oláh Tódort — valamivel később szállították el. Nos, én aztán ott a túloldalon 3 nyárfa öles törzsére zsebkésemmel keresztet véstem, alá pedig az évszámot: 1919. Azért, hogy megmaradjon az emlékük. De én erről nemigen beszéltem. Tudja, aztán olyan évek jöttek, hogy az ember félt ilyesmiről beszélni.

*

De a nyárfák álltak. Álltak és a fehérterror 25 évén keresztül némán őrizték a kommunista mártírok emlékét. A felszabadulás után Pauló András vészéi gátőr és szocialista brigádja a sírok helyét karókkal jelölte meg. Aztán diákok jöttek és ünnepséget tartottak. . Most meg a vészéi hídnál ott áll az emlékmű. Magas, sudár, mint Kesjár György nyárfái voltak. Csakhogy az vasból és acélból van. És az acél örök életű, mint az eszme, melyért a négy kommunista direktor az életét

a<*ta' Serédi János

Pauió András gátőr szocialista brigádja karókkal jelölte meg a sirok helyét Fotó: Martin Gábor

A román bojárok túlereje a Tisza-vonal mögé kényszerítette a Magyar Tanács- köztársaság Vörös Hadseregét. 1919. április 24-én egy román és két fehérgárdista tiszt jelent meg Gyulán, azzal a bejelentéssel, hogy az antant támogatta román királyi csapatok megszállják a várost. Másnap ez meg is történt. Nyomban vad hajsza indult a kommunisták és mindazok ellen, akik valamilyen szerepet töltöttek be a Tanácsköztársaság idején. A következő nap a katonai parancsnokság letartóztatta Beleznai Sándort, Dundler Károlyt, Grünfeld Jakabot és Oláh Tódort, a direktórium tagjait. A négy kommunistát a megyeházára hurcolták, április 27-én pedig Békéscsabára kísérték, hogy átadják őket a felsőbb katonai szerveknek. Elöl ment egy katona, utána a négy fogoly, mögöttük két katona feltűzött szuronnyal. A vészéi híd közelében mind a négyüket lelőtték.

*

Tanya a Körös-csatorna mellett, alig 300 méterre a vészéi hídtól. Idelátszik a mártírok emlékműve, oszlopán acélosan csillog a napfény. A tanya gazdája, a 81 éves Kesjár György hátraböki kucsmáját, és hu- nvorgat a tavaszi napba.

— A négy kommunista direktor nem ott halt meg, ahol most az emlékmű áll, sem ott a kanyarban, ahol korábban volt, hanem itt, a tanyám közelében a Köröscsatorna hullámterében. Gyuláról a kövesúton kísérték őket Csabára, majd a vészéi hídon áttértek velük a csatorna repülőtér felőli partjára. Megmutatom a helyet, ahol az a szörnyűség történt.

Lassan ballagunk a parton. Szép, derűs idő van. Itt- ott már nyiladoznak az ibolyák..

— A dátumra nem emlékszem. Talán vasárnap volt, de az is lehet, hogy szombat. Inkább szombat. Á csatorna partján, a Fényes felőli oldalon jöttem Csabáról. A kövesúton vonultak a királvi csapatok, de itt a porton csend volt. Már láttam a tanyákat, amikor lövések dördültek el. Végigfutott rajtam a hideg. Meg is gyorsítottam a lépteimet. Csak nem a mi tanyánkon történt valami? A csatornán egy nyárfarönk volt átfektetve. Azon jött át a két román katona. Volt ott egy fűzfabokor. Valamit csinálhattak ott. Aztán jöttek velem szemben, hevenyészett batyufélébe gyömöszölt ruhákkal és bakancsokkal. Na, mondom magamban, most mit tegyek? Aztán úgy tettem, mintha semmi sem történt volna. Csak jöttem, és ők is jöttek, el is mentek mellettem, de én tele »voltam rémülettel. Hát amikor ideérek, akkor látom, hogy itt halált csináltak. Itt a fűzfabokornál feküdt egy agyonlőtt ember. Le volt vetkőz- tetve. Vagy öt méterre lehetett a víztől. Nedves volt még a teste. Bizonyára átúszott a csatornán, amikor lelőtték. A túloldalon pedig 3 halott feküdt, azok is le voltak, vetkőztetve. Egy idős ember, Jantyik bácsi lakott a tanyánkon, ö is jött, megállt a parton, és csak any- nyit mondott: szörnyűség, ami itt történt. Aznap senki se jött erre. Mi bementünk a tanyába. Nagyon nyugtalanok voltunk. Már azért is, mert néhány nappal azelőtt itt a tanyánál táborozott le a visszavonuló Vörös Hadsereg néhány egysége. És tudja, hogy volt akkor, mindenfelé a vörösöket keresték.

— Jantyik bácsi mit látott? Elmondta?

— A lövésekre szaladt ki a tanyából. Látta a két katonát, amikor a ledöntött

Ott a túloldalon volt a három direktor holtteste

MHSZ-Volén

Együttműködési szerződés

A Magyar Honvédelmi Szövetség Békés megyei Szervezete és a Volán 8. sz. Vállalat között együttműködési megállapodás jött létre. Ennek célja a gépjárművezetői munkaerő-utánpótlás biztosítása, a gépjárművezetői képzés hatékonyságának növelése, az oktatás továbbfejlesztése, a közlekedés biztonságát szolgáló közös akciók szervezése, továbbá egymás rendezvényeinek kölcsönös segítése.

Az MHSZ Békés megyei Szervezete vállalja, hogy a vállalat igényének megfelelően intenzív tanfolyamokkal segíti a gépjárművezetői létszámgondok megoldását. A vállalat igénye szerint a gépjárművezetők továbbképzéséhez elméleti és gyakorlati oktatókat, segédeszközöket és módszertani anyagot bocsát rendelkezésre. Ezzel szemben a Volán 8. sz. Vállalat igény esetén az MHSZ szakoktatóinak továbbképzéséhez szakembereket bocsát rendelkezésre, szociológiai

ismeretanyagot, balesetmegelőzési és egyéb speciális jellegű filmeket kölcsönöz. Az MHSZ által kiképzett gépkocsivezetők munkalélektani vizsgálatának eredményét és az esetleges pszichológiai és ergonómiai tapasztalatokat az MHSZ rendelkezésére bocsátja. Az ifjúság közlekedési nevelése érdekében működő gépjárműbarát szakkörök részére technikai anyagokat ad át. Az MHSZ repülőklubját a vállalat támogatja, és lehetőséget ad arra, hogy javítóműhelyében két szocialista brigád társadalmi munkában elvégezze a vitorlázó repülőgép csörlő- berendezésének és Nysa-típusú mikrobuszának javítását.

B. V.

Túlsúlyunk tarifái

Az Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet szakemberei régóta és módszeresen keresik a választ arra, hogy vajon „mibe kerül saját túlsúlyunk, amelyet gyakran egész életutunkon cipelünk magunkkal”? A közelmúltban fejeződött be az a szűrővizsgálat, amelynek során a Pest megyei KÖJÁL munkatársai a monori járásban 13 ezer három és 18 év év közötti gyereket vizsgáltak meg. Az eredmény elgondolkoztató ; korosztálytól függően a gyerekek hat—tíz százaléka elhízott.

Szivvel és lélekkel

Akik a katonai hivatást választották

Zömmel elsőéves tiszthelyettes-hallgatókat hívtak meg arra az összejövetelre, amelyet a HM Békés megyei Hadkiegészítési és Területvédelmi Parancsnoksága a napokban rendezett. E találkozónak az volt a célja, hogy a fiatalemberek kötetlen formában mondják el: ki, miért választotta élethivatásul a katonai pályát, milyen tapasztalatokra tett szert eddig, és hogyan érzi magát a hadseregben. Először Juhász András alezredes, parancsnok köszöntötte a megjelenteket, akik között volt Priskin János, a KISZ és Bálint Tibor, a HNF megyei bizottságának képviselője is.

Pupp Sándor (Békéscsaba): A katonai pálya iránti érdeklődésem már az általános iskolában kezdődött, ahol honvédelmi szakaszparancsnok voltam. Később tagja lettem a kiegészítő parancsnokság lövészklubjának is. Végleges elhatározásomban döntő szerepet játszott, hogy édesapám szintén a fegyveres erőknél teljesít szolgálatot. Egyébként most ügyviteli szakon tanulok, és tanulmányi átlagom 3,99. Egy dolog biztos: nehéz volt elszakadnom a családtól. Nagy lendületet adott viszont, hogy 2 héttel bevonulásom után beválasztottak a század KISZ-vezetőségébe.

Molnár László (Orosháza): Én a katonasággal az Ifjú Gárda révén kerültem közelebbi kapcsolatba. Itt jegyzem meg, az iskolai honvédelmi versenyeket az eddigi gyakorlattól eltérően ne egy-két, hanem ennél több naposra kellene tervezni, így talán kedvezőbb lehetőség nyílna a tanulóknak arra, hogy a katonai ismereteket alaposabban elsajátítsák, illetve még jobban kidomborodjanak ilyen irányú képességeik. Ugyanis gyakran azt tapasztaljuk, sokan nem tudják, mit vállalnak, amikor katonai pályára lépnek.

Kocsis Géza (Orosháza): Nálam a rokoni és a baráti környezet játszott döntő szerepet abban, hogy tiszthelyettesi iskolába jelentkezzem. Most KISZ-titkár vagyok, és hadd tegyem hozzá, szoros kapcsolatot létesítettünk az egyik ipari szakmunkásképző intézet tanulóival.

Krnács Pál főhadnagy: Akadnak-e olyanok közöttük, akik érdeklődnek a katonai hivatás iránt?

Kocsis Géza: Igen, mert egyre többen kapnak kedvet ehhez a pályához. Olykor laktanyalátogatásra hívjuk meg ezeket a fiatalokat, de mi is felkeressük őket, hogy előadásokat, és más közös rendezvényeket tartsunk nekik.

Dér Zoltán (Orosháza): Én már gyermekkorom óta katona akartam lenni. Egy ideig úttörő munkásőr is voltam. A fegyveres szolgálat iránti vonzódás családunkban már hagyománynak számít. Amikor a Békés megyei Népújságban elolvastam a pályázati felhívást, azonnal jelentkeztem. Komolyan veszem a tanulást. Talán ennek is köszönhetem, hogy a szocialista versenyben elért eredményeim alapján megkaptam a „Kiváló hallgató” címet.

Papp Sándor: 'Valóban, a követelmények olyanok, hogy csakis állandó tanulással tudjuk ellátni feladatainkat.

Dér Zoltán: Különben a Békés megyéből jelentkezett, fiatalok többsége jó eredménnyel állta meg helyét a felvételi vizsgán, és remélhető, hogy megfelelő politikai, szakmai és gyakorlati ismeretek birtokában kerül ki majd az iskolából.

Baranyi Tibor (Dombegyház): Ott kezdem, hogy bátyám és unokafivérem példáját követve szántam rá magam a katonai pályára. Az alapkiképzés után szakaszvezető lettem. Tapasztalom, hogy nem elég csak iskolába járni és tanulni, hanem fenntartás nélkül szeretni is kell azt. amit csinálunk.

Molnár László: No és természetesen szükség van itt az állandó példamutatásra.

Dér Zoltán: Vagyis arról van szó, hogy igyekezni kell szíwel-lélekkel, s ami nagyon lényeges: zokszó nélkül elsajátítani az ismereteket.

Baranyi Tibor: Bevonulásom előtt fűrészgépkezelő voltam. Bent a hadseregben további két szakmából szereztem képesítést. Ha elvégzem a tiszthelyettesi iskolát, szeretnék leérettségizni.

Priskin János: Ha jól értettem, a katonai hivatás választásában részben a család és a környezet, részben az ifjúsági mozgalom motiválta elhatározásotokat. Most arra vagyunk kíváncsiak: hogyan lehetne az ifjúságot még jobban bevonni a honvédelmi nevelésbe?

Molnár László: Amint már említettem, a több naposra tervezett színvonalas honvédelmi versenyek rendezésével ...

Kocsány Károly (Végegyháza) : A katonai tanintézetek hallgatói gyakrabban keressék fel az általános iskolák tanulóit, ami érzésem szerint többet jelentene az általánosságokat tartalmazó prospektusoknál.

Papp Sá/ndor: Szerintem főként a KlSZ-alapszerveze- tekben kellene hatékonyabban szorgalmazni a katonai pályára való irányítást. Az élőszónak, a személyes élményeken alapuló ismereteknek, tapasztalatoknak nagyobb meggyőző ereje van, mint a hiányos felvilágosítást adó propagandaanyagoknak.

Krnács Pál főhadnagy: a múlt év októberében tartott, a pályára irányítás kérdéseivel foglalkozó értekezleten Kovács Pál altábornagy elvtárs nagy megelégedéssel szólt arról, hogy a honvédség és az oktatási intézmények között konkrét, sokoldalú kapcsolatok alakultak ■ki. Ez egyúttal nagyobb reményekre is feljogosíthat bennünket. Ismereteink szerint szó van arról is, hogy a korábbinál színesebb, érdekesebb és tartalmasabb tájékoztató anyagok kerülnek a tanulók kezébe.

Bálint Tibor: Mindemellett tudatosan készülni kell arra, hogy a bevonuló fiatalokkal is találkozzanak a tiszthelyettesek. Ez nagy felelősséget támaszt velük szemben. Meg kell ismerniük a fiatalok elméleti felkészültségét, lelki tulajdonságaikat és egyéni gondjaikat is.

Papp Sándor: A magam részéről azt tudom mondani, csakis a tanulást, az emberi közösséget szerető fiataloknak érdemes választaniuk ezt a hivatást. Szakmailag is érteni kell a technikához, hiszen nem egy esetben sok millió forint értékű felszereléseket, bonyolult katonai berendezéseket bízhatnak rájuk.

Dér Zoltán: Főként azoknak jó ez a hivatás, akik belsőleg is elkötelezték magukat a tiszthelyettesi pályával. Ugyanakkor nem mindegy, hogyan értenek szót beosztottjaikkal a jövőben.

Hőgye József (Szeghalom): Eleinte nagyon különös, furcsa volt nekem a katonáskodás. Elsősorban azért, mert nem szerettem a kötöttségeket. Azóta már mindenhez hozzászoktam, és konkrétan tudom, mit várnak el tőlem, és mit hogyan kell csinálnom. A legőszintébben mondom, nem bántam meg, hogy a katonai pálvát választottam élethivatásul...

Bukovinszky István