Békés Megyei Népújság, 1981. március (36. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-19 / 66. szám
1981. március 19., csütörtök o Piacozó műanyagosok A többi termelő egységhez hasonlóan az Orosházi Vas-, Műanyag Ipari Szövetkezetben is nőtt a piackutatás szerepe, ragja. Az elmúlt évben már komoly erőfeszítéseket tettek arra, hogy ismert kötelezettségeiknek eleget téve a KGST-kóoperációban, termékeiknek újabb vevőket is találjanak. Kezdeményezéseik. amelyektől elsősorban tőkés piacok meghódítását várják, most vannak beérőben. Az elmúlt esztendőben a szövetkezet újítói és műszaki fejlesztői olyan műanyag- pohár-gyártó gépsorral rukkoltak ki, amelyet azután az őszi milánói világkiállításra is elküldték. Ez a gépsor ott vevőire is talált, aki most egy kiegészítő berendezést kért a gyártótól. A megrendelt berendezést a tettre kész gárda prototípusként már elő is állította. Hasonlóan reménytelinek ítélik a szövetkezet vezetői azokat a jelenleg is folyó tárgyalásokat, amelyek várhatóan tovább bővítik majd az orosháziak dollárbevételeit. A viszonylag nagyobb tételben gyártott, s eddig csak itthon értékesített műanyag poharak iránt a hollandok érdeklődnek, ezzel egy időben pedig a szövetkezetiek azon fáradoznak, hogy a franciáktól megvásárolják a nyomógomb nagyméretű, kabátokon is alkalmazható patentgyártó szerszámgépet, s az egész technológiát is. Ha mindez sikerül, nem okoz majd gondot a vas-, műanyag ipari szövetkezetben a tervteljesítés, amely a tavalyi tőkés export megkétszerezését irányozza elő, a nyereség több mint 11 százalékos növelésével egyetemben. Miért hideg a Marabu? Ha jól emlékszem, egy régi kisfilm címe volt a Titokzatos marabu. Arról ugyan sejtelmem sincs, mitől titokzatos, mert a filmet nem láttam. Azt viszont tudom, hogy a marabu madár. És kazán. Csak a neve Marabu A ,/fészke” a csanádapá- cai művelődési ház. Fűteni már nem tud, ugyanis javíthatatlan, De tartsunk sort. „Fagypont alatt” címmel 1980. február 1-én arról írtunk lapunkban, hogy az egy évvel korábban elromlott és megjavított kazán ismét felmondta a szolgálatot, és nincs fűtése a csanádapácai intézménynek. Vajon mi történt azóta? A művelődési ház előcsarnokában takarítónő tesz-vesz. „Fűtés? Az nincs!” — törli meg a hideg víztől kivörösödött kezét, miközben útbaigazít bennünket. De már itt is van Varjú Katalin, a ház fiatal művészeti előadója. — A könyvtári előkészítőfeldolgozó helyiség a melegedő, ott leülhetünk beszélgetni — invitál náthás-re- kedt hangon. A lépcsőházban, de a különben barátságos, tágas könyvtárteremben is szinte süt a hideg. Most 10 fokot mutatnak a hőmérők, de mértek már 4 fokot is. A szűk kis helyiségben, ahol a köteteket szokták könyvtári használatra előkészíteni, két hősugárzót és egy kis villanykályhát állítottak be. A három közül most csak egy üzemképes, az se ad sok meleget. — A könyvtárat nem lehet azért bezárni és a mozit se — magyarázza Varjú Katalin. — A nagyteremben van egy olajjal működő hősugárzó, az reggeltől estig be van kapcsolva, de így se tudja rendesen befűteni azt a nagy helyiséget. Nagyon jó filmnek kell lenni, hogy eljöjjön a közönség. — Nem javították meg a nyáron a kazánt? — De igen. A próbafűtéskor két hétig jó volt, aztán éppen a fenyőünnepélykor két helyen megrepedt. De többet tud minderről a tanácselnök és a ház igazgatója, én ugyanis csak 1980. novembere óta dolgozom itt — tanácsolja Katalin. Lássuk végre a „bűnöst” is, az egzotikus nevet viselő kazánt, amely sok mindenre hasonlít, legkevésbé egy hosszú lábú, hosszú csőrű madárra. Különösen így, romokban. Ami ugyanis mozA „melegedőben” gatható ezen a fűtőalkalma-- tosságon, az jobbról és balról a kazánház ajtója előtt hever, meg a málló falú, elhagyatott kazánházban. Semmi titka ennek a Marabunak, egyszerűen csak használhatatlan. És javíthatatlan is, derül ki a községi tanácsházán. A kazánügyből alighanern elege van már Mórocz László tanácselnöknek. Tavaly választották őt a testület élére, és nyomban a nyakára szakadt ez az 1979. februárja óta tartó ügy, annak minden bonyodalmával, anyagi gondjával. — Amikor először, 1979- ben romlott el a kazán, Pestről érkezett hozzá új alkatrész. Ennek a Marabu IX. típusú kazánnak a gyártásával már leálltak, de akkor volt még raktáron egy-két hozzávaló — sorolja a fiatal. tanácselnök, s közben hivatalos iratokat tesz elénk. — Ez mind a kultúrház fűtésével kapcsolatos. Szóval, az első javítás után megint megrepedt. Másodjára Szarvason vettünk körülbelül 50 ezer forintért egy ugyanilyen kazánt, mondván, a kettőből csak sikerül egy jót összehozni. Tévedtünk. Éppen tüdőszűrés volt a kultúrházban, mikor megint tönkrement a fűtés. Szétszedték a kazánt, kiderült, hogy két hátsó végtagot kell szerezni hozzá. Ez nagy szerencsével sikerült is, Szombathelyen! De próbaüzem közben, most decemberben ismét tönkrement, és megállapítani sem lehet, mi okozta a bajt. A szakvélemény kimondta, nem tanácsos javítani. — A megoldás tehát? — Két új kazánt veszünk. — Nem lett volna célszerű már korábban ezt az utat választani? — Csak most, kényszer- helyzetben, gondolhattunk erre. Mindent meg kellett próbálnunk, remélve, hogy legalább addig üzemel ez a kazán, amíg valamiféle lehetőség nem lesz a végleges megoldásra. A két új kazán ugyanis — amiket 1981. január 23-án megrendeltünk az Orosházi Kazángyártó és Építő Ipari Szövetkezetnél — 432 ezer 200 forintba kerül, plusz a tervezési dij és a szerelési költség, ami szintén nem csekély. Két kazán pedig azért kell feltétlenül, hogy a ház részleges fűtésére is lehetőség legyen. Üjabb iratok kerülnek elő, melyek szerint a kazánház felújítási tervét január 22- én rendelték meg a megyei tanácsi tervezővállalatnál. Itt van az orosházi szövetkezet és a tervezők válasza is: vállalják a munkát. No, és természetesen történt levélváltás pénzügyi kérdésekben a megyei tanács illetékeseivel is. — Amit csak lehet, igyekszünk társadalmi munkában elvégezni. A téesz szocialista brigádja vállalta, hogy előkészíti a terepet. Lebontják a régi kazánt, elkészítik az új betonalapot, ha szükséges megbontják a falakat. Nagyon segítőkész az orosházi kazángyártó szövetkezet és a tervezők is. Sínen van tehát végre az ügy, legalábbis ami a fűtést illeti. De a népművelőknek a jövő télen nemcsak a már remélhetően jól működő fűtőberendezéstől lesz melegük. — Szinte a nulláról kell indulni újra — vázolja a helyzetet Molnár Lajos, a művelődési ház igazgatója. — „Kiszoktak” a házból az emberek, pedig amúgy is eléggé befeléfordulók, nehezen mozdulnak el otthonról. — A kiscsoportok meg is szűntek? — Nem, az iskolában működnek a gyermekszakkörök, szinte kivétel nélkül. A házban maradtak az asztaliteniszezők, ők mozognak, nem fáznak. Itt tart foglalkozásokat a német nyelv- tanfolyam és a nyugdíjasklub is, az összejövetelekre Szieszta gáztüzelésű kályhával szoktunk fűteni. De nagytermi rendezvényt nemigen tudunk szervezni. A bevételünk erősen lecsökkent, a kiadásaink viszont megmaradtak! Valóban nem túl rózsás a népművelők helyzete most Csanádapácán, de nem is reménytelen. Hiszen a kazánügyön túljutottak, megszületett a megoldás — legalábbis papíron. Most már a kivitelezőkön és a művelődési ház, a helyi kulturális élet irányítóin a sor, -hogy bebizonyítsák, nemcsak „kiszokni” lehet a kultúr - házból. Tóth Ibolya A „bűnös” Fotó: Veress Erzsi Ütra készen a kislibák Fotó: Martin Gábor Naposlibák Mezükovácsházáról A Mezőkovácsháza és Vidéke ÁFÉSZ ipari ég mező- . gazdasági tevékenysége az ország határain túl is ismert. A toliüzemben paplant készítenek, gyártanak üdítő italt, a kisállat-feldolgozóból libamáj kerül ki, méghozzá exportra. Ezért is fontos a keltetőállomás munkája. hiszen ez az üzem hozzájárul az eredményes baromfifeldolgozáshoz és -értékesítéshez. A szövetkezet az elmúlt évet szintén sikeresen zárta. Több mint 288 millió forint értékű árut vásárolt fel a 10 községben. Az ipari termelés értéke 33, a mezőgazdasági pedig 22 százalékkal volt nagyobb az egy évvel korábbinál. így összességében ez az ágazat mintegy 213 millió forintos bevételhez segítette az ÁFÉSZ-t. A keltető dolgozói 1980- ban 'húshibrid csirkéből 360, Hampshire csirkéből 225, és kacsából 56 ezret értékesítettek, ugyanakkor eladtak 340 ezer naposlibát. A termelési érték elérte a 24 millió forintot. Az idén tavasszal újabb naposbaromfi-szállít- mányok kelnek útra, hogy vágóállatokként visszakerüljenek a szövetkezet feldolgozóüzemébe. Speciális lámpával vizsgálják a libatojásokat Új hibrid ponty és haltáp A FAO-program megvalósításával rendkívül sokat fejlődött az utóbbi években a szarvasi Haltenyésztési Kutató Intézet. Kutatási eredményeiket nemcsak hazánk minden táján ismerik és hasznosítják, hanem az öt világrész számos országában is. Kíváncsiak voltunk: milyen kutatási eredményeket produkáltak 1980-ban. Felkerestük dr. Oláh János kutatási igazgatóhelyettest, aki a következőket mondotta: — Az utóbbi években a párt és a kormány a korábbinál sokkal jobban odafigyel arra, hogy a kutatási eredmények a gyakorlatban minél gyorsabban érvényesüljenek. Az V. ötéves tervben bevezették az ún. elszámolási rendet. Ez azt jelenti, hogy a MÉM-nek évente pontos, rövid jelentést kell adnunk a kutatási eredményekről. A cél, hogy a MÉM tudja: melyik kutatási eredményhez konkrétan milyen segítséget kérünk, hogy minél hamarabb országos bevezetésre kerüljön. Intézetünk 1980-ban 11 kutatási eredményről adott tájékoztató jelentést a MÉM- nek. Ez külön-külön is nagyon hasznos. Országos bevezetésre alkalmas valamennyi. Vállaltunk programon felüli kísérletet is, hiszen a korszerű táplálkozáskultúrában a halhús nagy szerepet játszik. Jó lenne minél többet és minél olcsóbban adni a fogyasztóknak. Ezért új fajták előállítása, új tápok kikísérletezése csakúgy fontos, mint a halbetegségek megelőzésére irányuló kísérlet. Haltápüzemünkben már korábban is gyártottunk haleleségeket. Tavaly továbbfejlesztettük a választékot. Tökéletesítettük a ponty- indítótápot. Hiszen a zsenge halacskának kétféle olyan zsírsavra van szüksége, amely a nagyobbaknak felesleges. így gazdaságosabban tudunk a halhústermeléshez tápot adni. Üj ponty- ivadéktápot dolgoztunk ki az egynyaras pontyoknak. Azelőtt csak becsültük, hogy mennyi aminósav kell az egynyarasok eledelébe, de ezt most a japánok konkrétan kidolgozták, és átadták nekünk a kutatási ered- ménvt. Ezenkívül módosítottuk a pisztrángtáp összetételét. Köztudomású, hogy a pisztráng az egyik legértékesebb halfajta. Hazánkban Ódörö- gön rendezkedtek be nagyüzemi pisztrángtenyésztésre. Bizony, korábban nagy volt a pisztrángelhullás, mert nem ismertük konkrétan: milyen összetételű eledelre van szükségük. Sikerült kideríteni, mire érzékeny a pisztráng, és az általunk kikísérletezett táp jó eredményeket hozott. Foglalkozunk honosítási témával is. Ez azt jelenti, hogy a világ különböző tájairól hozunk be halfajtákat. Megfigyeljük, „mit tud”, összehasonlítjuk a hazai, illetve az európai fajtákkal. Ha nem tud többet a mienknél, nem javasoljuk a behozatalát. Behoztuk többek között az amerikai foltos harcsát. Kiderült: az európai harcsafajták jobb növekedési potenciával rendelkeznek. Ezek további nemesítésére kell koncentrálnunk. De az amerikai fajta melegigényes, ezért termálvizekben ajánlatos a tenyészté- sük. Ugyanezt tapasztaltuk a buffaló halfajtánál. A kopoltyúbetegség rendkívül sok kárt okoz a hal- tenyésztésben. Sok szakmai vitát váltott ki éveken át: mi okozhatja ezt a veszedelmes betegséget, amely milliószámra „viszi el” a halakat. 1980-ban — hároméves kutatási program eredményeként — sikerült a betegség okát feltárni. Kiderült, hogy a külső környezethatás rendkívül sokat jelent a halak életében. Milyen a víz minősége, az ammóniatartalom, milyen kórokozó váltja ki a betegséget stb ... Mesterségesen előállítottuk a baktériumot, színes diákkal dokumentáltuk. Ez a felismerés óriási jelentőségű. A kórokozó ismeretében ebben az évben kidolgozzuk a gyógytápot, de itt is első lesz a megelőzés, nem pedig a gyógyítás. Tisztázzuk pontosan a környezeti tényezők hatását is. Éz- zeL nemcsak Magyarországnak, de nemzetközi viszonylatban sok országnak adhatunk segítséget. Kidolgoztuk egyebek között a sertéshígtrágya halastavi hasznosítását. Ez több szempontból érdekes: tisztítjuk ezzel a környezetet, hiszen felhasználjuk a levegőt szennyező trágyát, mégpedig úgy, hogy ezáltal halhúst állítunk elő. Csak hozzávetőleges becslések szerint a sertéstrágyával évente mintegy 160 ezer tonna kukorica vész kárba. Ha ezt a halak hasznosíthatják, ingyen nyerünk jelentős meny- nyiségű halhúst. Világviszonylatban nagy jelentőségű a pontysperma mélyhűtéses tárolási technológiájának kidolgozása. 196 Celsius-fokon tárolható a sperma, s ugyanolyan a kel- tetési eredmény, mint a frissen fejt spermától. Ezt a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem magatartásgenetikai kutatási csoportjával együtt kísérleteztük ki. Állami fajtaelismerésben részesült korábban a Szarvason kinemesített 215. tükrösponyt, amely a nemzetközi igényeknek megfelelően zsírszegény, húsa ízletes, nevelése gazdaságos. Most újabb fajtát sikerült előállítani, a gynogenetikus hibrid pontyot. Három tógazdaságban tenyésztették, és mindenütt felülmúlta a 215. tükrösponty eredményét. Foglalkoztunk olyan témával is, hogy az ún. költség- takarékos haltenyésztés feltételeit kidolgozzuk. Vannak tavak, amelyek négy-öt tonna hektáronkénti hozamokra alkalmasak. Másutt, ha ezt az eredményt akarjuk elérni, oly nagy a költség, hogy többe kerül a leves, mint a hús. Ezért olyan technológiát dolgoztunk ki, amely szerint a legkedvezőtlenebb adottságok között hektáronként 1,8 tonna halhús előállítása nagyon gazdaságos. Végül sikerrel dolgoztuk ki a ponyt és növényevő anyajelöltek felnövelésének technológiáját. Készséggel állunk hazánk minden haltenyésztéssel foglalkozó üzemének rendelkezésére. Ary Róza i
