Békés Megyei Népújság, 1981. február (36. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-12 / 36. szám

1981. február 12., csütörtök A I KTi v® j u Tartalékaink... Dollárok a „semmibőr Sok tsz-elnök életét megkeserítették már a méhek. Nemcsak csípéseikkel, hanem tömeges pusztulásukkal, és az annak nyomában keletkező bonyodalmakkal. Amelyet rendszerint kártérítési per és kötelezettség követ, hi­szen a szövetkezetek helytelen vegyszerezése pusztította el a szorgoskodó állatkákat. De ne legyünk igazságtala­nok! A méhészek és a mezőgazdászok gyakran emlege­tett konfliktusainak sokszor a figyelmetlen méhészek az okozói. Akárhogy is van, a mezőkovácsházi Űj Alkot­mány és a helyi ÁFÉSZ méhészei „elásták a csatabár­dot”, azóta együtt, egymás hasznára tevékenykednek. A kezdet nem volt éppen biztató. Az Üj Alkotmány Tsz négy évvel ezelőtt több százezer forint kártérítést fi­zetett ki a helyi méhészek­nek. Ez a veszteség késztet­te a tsz vezetőit arra, hogy keressék a kapcsolatot velük. És volt egy másik ok is. A hagyományosan nagy vető­magtermesztő üzem szakem­berei fantáziát láttak a szor­gos méhecskékben. Nem kel­lett ehhez nagy felfedezést tenni, elég volt egy közis­mert biológiai tényre gon­dolni. Egyszerűen arra, hogy a méh miközben az egyik virágról a másikra szállva gyűjti a virágport, még egy fontos munkát teljesít. A lá­baira, testére tapadt virág­port továbbítja a másik vi­rág bibéjének, és így elősegí­ti a megtermékenyülést. Ez pedig különösen fontos az értékes vetőmagtermelő nö­vényeknél, hiszen a jó ter­mékenyülés nemcsak több magot, nagyobb hozamot ad, hanem javítja a csíraképes­séget, a minőséget. A jó vetőrpag pedig bizto­sabban értékesíthető és je­lentős bevételt hoz nemcsak a téesznek, hanem az or­szágnak is. Kemény valutát — ahogy mondani szokták. A szövetkezet vezetői és a helyi ÁFÉSZ méhész szak­emberei 1977-ben megálla­podtak, hogy a tsz magter­mő tábláin virágzáskor „be­vetik” a méheket. A szövet­kezet szállítja a méhcsalá­dokat, a méhészek pedig ak­kor állnak rendelkezésükre kaptáraikkal, amikor éppen szükséges. Cserébe többlet- mézhozamihoz jutnak, és megszabadulnak a családte­lepítés költséges és nehezen megoldható terhétől. A kezdeti szerény eredmé­nyek biztatóan hatották a környező termelőszövetkeze­tekre is. Nemcsak a Békés az élelmiszerek megfelelő mennyiségben, minőségben, választékban álljanak a vá­sárlók rendelkezésére, hogy a vásárlás ne okozzon gon­dot. Az élelmiszerprogram alap­ja a növénytermesztés és a takarmánytermesztés. Ma nem az élelmiszergabona okoz gondot, hanem a ta­karmánytermesztés. Ez át­szervezés kérdése, s ez az alapja az állattenyésztés fej­lesztésének, az állati termé­megyéi Zöldségvetőmag Ter­melési Modelltársulás gazdá­ja, a kovácsházi tsz, hanem a többi társult tag is kereste a kapcsolatot a méhészekkel. Érdemes néhány számot ki­emelni. Tavaly egy százhek­táros nagyságú fekete hagy­mamagot termő táblára ki­helyeztek kétszáz méhcsalá­dot virágzás idején. A ned­ves, tehát termékenyülés, magfogás szempontjából kedvezőtlen időjárás ellené­re hektáronként 7 ezer 200 forint többletbevételhez ju­tott a kovácsházi tsz. A mé­hészek sem jártak rosszul. A számukra is kedvezőtlen időjárás ellenére családon­ként 20 kilogramm mézet pergethettek, szemben a vár­ható 6-8 kilogrammal. Hibriddinnye-mag termő táblán 120 méhcsalád közre­működésével 54 ezer forint többletbevételhez jutott a társulat másik taggazdasága. A mezőkovácsházi ÁFÉSZ tíz községben tart fenn szak­csoportot. Szervező tevé­kenységüknek köszönhető, hogy segítettek már Dom­biratoson, Almáskamaráson, Kevermesen a beporzásban. Gyakorlatilag anyagi ráfor­dítás nélkül, hiszen a szállí­tási költségek többszörösen Történeti múzeumot állíta- nak fel Pécsett, s az intéz­ményben helyt kapnak majd a kisipar, a kiskereskedelem és a vendéglátás régi emlé­kei is. A Janus Pannonius Múzeum helytörténeti osztá­lya összegyűjtötte a hajdani műhelyek, boltok, vendéglők egykori — má már valóban muzeális tárgynak számító — berendezési tárgyait A ba­ranyai Boly községben pél­dául egy százesztendős sza- tócsibolt eredeti berendezését kék bőséges elérésének. Je­lenleg ugyanis csupán a ba­romfitermelés fejlődik a tervnek megfelelően. A hús- és a tejtermelés valamivel elmarad a tervek mögött. Bőséges ellátás A mezőgazdaság fejleszté­sének programja azonban természetesen túlmegy a szorosan vett gabona- és hús­programon, a takarmányter­mesztés bővítésén. A fő cél megtérülnek a szövetkezet többletjövedelmében. Még az a kis ráfordítás is megérné, amelyre úgy tű­nik, egyes növényeknél szük­ség van. Hiszen például a dinnyén annyi virágpor sincs, amely a méheknek elég tápanyagot adna. Hogy rte károsodjon a méhállo- mány, biztosítani kell az irá­nyított etetésüket. Szirup­pal, cukorral, ami ugyan pénzbe kerül, de még min­dig alacsony összeg a nye­reséghez képest. Kis túlzás­sal azt lehet mondani, hogy az ismertetett módszerrel a semmiből lehet dollárokat előállítani. Hiszen dollárt hoz az országnak a vető­mag és a méz is. Hozhatna még többet, ha hasonló jó kapcsolat alakul­na ki méhészek és mezőgaz­dászok között az ország más részein is. A jó megporzás, a terméskötés ugyanis nem­csak a vetőmagnál fontos, növeli a napraforgó és más növények termését is. És ha jó a kapcsolat, könnyen moz­gathatók a méhcsaládok, ki­sebb a sajnos gyakori mér­gezések esélye is. Kevesebb kártérítési összeg nyomná a termelők számláját, kevesebb kár érné a méhészeket. A vetőmagtársulás és a mező­kovácsházi ÁFÉSZ jó példa erre. Az első kézfogás megtör­tént, s ahogy az ÁFÉSZ-köz- pont kereskedelmi főosztá­lyának helyettes vezetője, Beke János mondta: „Olyan ez a folyamat, mint az ud­varlás, az első kézfogástól a házasságig. Sok minden tör­ténik közben, de sem ne­künk, a méhészeknek, sem a mezőgazdászoknak nem szabad azt hinnünk, hogy egyedül körülöttünk forog a világ. Keresni kell az együtt­működést, egymásért, egy­más hasznára.” M. Szabó Zsuzsa vásárolták meg, beleértve a csengős pénztárt és a Franck kávé reklámtábláját. Hason­ló módon tették szert egy suszteréi — régi cipészmű­hely — berendezésére. A tra­fik hajdani árucikkei között megtalálható a tűzköves ön­gyújtó, a régi cigarettatöltő é§ a bőr szivartárca. Megvá­sároltak egy régi cukrász­műhelyt is, amelynek legér­dekesebb darabja egy múlt századi vas ostyasütő. — s erről a pártkongresz- szuson nyilván szó esik majd —, hogy a fogyasztók asztalára az eddiginél bő­vebben kerüljön minden szükséges élelmiszer és az ipar is kellő mennyiségben kapja meg a mezőgazdaság­tól az alapanyagokat. A terv ehhez adja meg a teendők sorrendjét. Kis Csaba (Következik: 4. A nép jólét útja) Régi idők emlékei KISZ-taggyülés, döccenökkel Az első hozzászóló, Babinszki Jánosné (képünk baloldalán) Fotó: Veress Erzsi Nagy a sürgés-forgás akis irodaféléből nyíló főnöki szo­bában. Ezúttal KlSZ-taggyű- lésre készülnek itt, a Békés­csabai Szőnyegszövő Hisz mezőberényi részlegében a lányok, fiatalasszonyok. Mar­tincsek Margit, a 17 tagú alapszervezet titkára izga­tottan jár-kel, rendezkedik. Érthető, hogy izgatott, hiszen nemrég választották meg, miután az előző titkár más munkahelyre távozott. Sorra érkéznek a szövőszék mellől a KISZ-tagok, többségük 16 —17 éves. Betanított munká­sok. Már itt ül Komlódi Ho­na részlegvezető is, aki jó véleménnyel van a KISZ- esékről: „Lehet rájuk számítani, összetartanak. Ha társadalmi munkáról vagy sürgős meg­rendelésről van szó, vállal­ják, teljesítik. No, és a sport. Egyedül a KISZ-eseink szok­tak sportolni, versenyre be­nevezni.” A lányok szokatlanul csen­desek. Kérdezősködünk a most záruló mozgalmi évről, de nem nagyon oldódik meg a nyelvük. Bizonytalanok az egyéni vállalásokat illetően is — mint később kiderül —, ezek zömmel formálisak vol­tak, és nem értékelték, hogy személyenként ki. mit telje­sített vagy nem teljesített. Kezdődik a taggyűlés. Fia­tal lány, Lestyán Ágnes a levezető elnök, aki most elő­ször birkózik ilyen feladat­tal. Sorolja a napirendet, nagy zavarában elvéti a sor­rendet. Aztán Martincsek Margité a szó. Az 1980—81. évi akcióprogram teljesítésé­ről szóló beszámoló — ala­pos összegzés híján — kur­tára sikerül, és hiányos. 'Ezt nyomban szóvá is teszi az egyik KISZ-tag, Babinszki Jánosné. Szőke Imréné is említ kiegészítésül néhány megmozdulást, aztán javasol­ja: „Jó lenne, ha kapnánk kifejezetten KISZ-es felada­A cukorrépa-termelő nagy­üzemek a VI. ötéves terv időszakában a terület bőví­tése nélkül kell több alap­anyagot adniuk a feldolgo­zóiparnak; a tervezett több­let az agrotechnika javításá­tól és a jelenleg gyakran hi­ánycikknek számító gépek beszerzési lehetőségének biz­tosításától várják. A répa termőterülete a kö­vetkező években 110 ezer hektár körül alakul, ami megfelel az elmúlt évek át­lagának. Az egy hektárról nyert cükomak viszont mint­egy 500 kilogrammal kell nö­vekednie. s így — 1985-ig — meg kell haladnia a 4530 ki­logrammot. Ez úgy érhető el, ha hektáronként mintegy 3 ezer kilogrammal emelkedik a termésátlag. Ahhoz, hogy ezt a hatalmas répatömeget lehozhassák a földekről, ja­vítani kell az üzemek gép- ellátását. Már az elmúlt évi betakarításnál is nehézségek mutatkoztak a gépi munkák­nál, elsősorban amiatt, hogy egyes — általában importból származó géptípusokhoz nem jutottak hozzá a termelők. Az előirányzat számol az­zal, hogy a 100—200 hektá­ron répatermelésre berendez­kedett üzemek megrendelése­it hazai, illetve a szocialista importból származó gépek­ből kielégítik. Viszont gon­dot okoz a 250 hektáros, vagy ennél nagyobb terüle­ten gazdálkodó üzemek gép- beszerzésének zavartalanná tétele. Sokáig hiánycikknek számított a francia import­ból származó cukorrépa-be- takarító gép, ez most 30 szá­zalékos állami támogatás mellett beszerezhető. Így fo­kozatosan lecserélhetik a ré­gebbi, elhasználódott gépe­ket az üzemek. A cukorrépa vetőmagszükségletének dön­tő hányadát hazai termésből fedezik. A fajtaválasztékot tokát.” Lassan kikerekedik a kép: az alapszervezet nem tartozik a legjobbak közé, de tett azért egyet s mást. A KISZ-tagok a szövőszék mel­lett megállják a helyüket. Sok társadalmi munkát tel­jesítettek, és nemcsak a sa­ját házuk táján, hanem a Kölcsey-lakótelepi játszóté­ren is. A bélmegyeri óvodá­soknak kispárnákat varrtak, eljárnak politikai rendezvé­nyekre, köszöntötték a köz­ségbeli veteránokat. Kirán­dultak a fővárosba, s jól szerepeltek az asztalitenisz- és a kézilabdaversenyen. Kár, hogy most elmaradt az Al­kotó Ifjúság pályázat, amire az előző években sokan be­neveztek. No, és jó kapcso­latuk alakult ki az úttörők­kel. Konyecsni György, a nagy­községi KISZ-bizottság titká­ra, aki a taggyűlés több döc- cenőjén átsegítette már a le­vezető elnököt, most a nagy­községi bizottság nevében mond véleményt: „A körül­azonban bővítik; az összes szükséglet 10 százalékát im­portálják, éspedig a legkor­szerűbb fajtákból. Javítja a termelők esé­lyét, hogy a növénytermesz­tésnek ebben az ágazatában jól működő termelési rend­szerek fogják össze a gazda­ságokat. A termőterület 80 százalékán a termelési rend­szerekhez tartozó gazdaságok foglalkoznak ezzel a nö­vénnyel, így a legújabb mód­szereket és a kedvező ta­pasztalatokat soron kívül átvehetik a rendszergazdák­tól, és a gépek átcsoportosí­tására is jó lehetőségük lesz. menyeket, a titkárváltozáso­kat, a fluktuációt figyelembe véve jól működik ez az alap- szervezet.” Szavaz a tagság. Lendülnek a karok — ezen­nel felvettek egy kislányt az alapszervezetbe. S most a tagság úgy dönt: mindenki kaphat tagsági igazolványt az új mozgalmi évre is. Vé­gül megszavazzák a jelölő­listát; következik tehát az új vezetőség és a küldött megválasztása. A szünetben, míg a szava­záshoz készülődnék, kicsit oldódik a hangulat. Böngész- szük az írásb foglalt egyé­ni vállalásokat. Szinte min­denkinél az szerepel, hogy részt vesz a brigádmozga­lomban, a társadalmi mun­káiban, a tömegsportban, a kommunista műszakon és moziba jár. Több név mel­lett olvasható: befejezi az ál­talános iskolát. Az egyik hosszú hajú kislány széttárja a karját: „Nem indult osz­tály, mert kevés volt a lét­szám.” Az egyik „vállalási lista” hosszabb, konkrétabb a többinél. „Sajnos ő kilé­pett” — mondják többen is. De hogy miért? Néznek egy­másra tanácstalan vállvono- gatással. „Talán megsértő­dött.” A szoba túlsó sarká­ban valaki megjegyzi: „Re­méljük, nem maradt ki vég­leg.” Megtörténik a titkos sza­vazás is, Mihalik Györgyné bejelenti az eredményt: a titkár ismét Martincsek Mar­git, s a többi jelöltet is el­fogadták a tagok. Vége a taggyűlésnek, de nem na­gyon sietnek a kabátokért. Túl a „hivatalos formaságo­kon”, most megbeszélik a történteket, az elhangzotta­kat. Lehet, hogy végül még­is eredményesnek könyvel­hetik el ezt a taggyűlést ? ... Tóth Ibolya €j üzletben, korszerű körülmények között fogadja vendégeit, az utazni vágyó közönséget az IBUSZ Békésen Fotó. Veress Erzsi Változatlan területről — több cukor Egyre nagyobb szerepet játszanak a korszerű mezőgazdasági gépek (Fotó: TASZSZ — KS)

Next

/
Thumbnails
Contents