Békés Megyei Népújság, 1981. február (36. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-11 / 35. szám
© 1981. február 11., szerda Változatok egy témára Még karácsony előtt kaptam egy nagy doboz Omnia kávét, aminek igen megörültem. A jó kedv egészen addig tartott, míg lel nem bontottam, mert az örvendezés ezzel véget is ért. A várt — és megszokott — szép nagy és egyenletes szemek helyett apró, törött, összevissza keverék kukucskált ki a dobozból. De beljebb és lejjebb sem volt különb, sőt pihe és por is akadt jócskán a tüzetesebb vizsgálat után. Mondanom sem kell a véleményemet. Ami csak akkor lett még ennél rosszabb, amikor később — minek a drágára költeni a pénzt, ha az silány, felkiáltással — a Mokka' elnevezésű konzum pörkölt kávé 10 dekás csomagolásával próbálkoztam. Ugyanis az meg savanyú volt. Már mint a belőle főzött ital. Szerencsére volt kurázsim tovább kísérletezni, és ugyanebből a fajtából a 20 dekás bevált. De meddig? Hiszen a meglepetések eztán sem maradtak abba, csak más területre tették át székhelyüket. A papírfrontra. Evek kellettek ahhoz, míg a szögletes \V-> C. -papír krónikus hiánya folytán hozzászoktunk a gurigáshoz. Drágább ugyan, de mindig van, és a minőséggel sem volt baj sokáig. Egészen a múlt hetekig, amikor ki tudja, milyen okból a magyar kétgurigás elérte a még papírnak nevezhető valami végső határát. Vékonysága akár a lehelet, oly finom, s ha ez a rendeltetés színvonalát szolgálná, csak dicséret járna a kiváló teljesítményért. Ám szomorú valóság, hogy a helyzet pont fordított, amire éppen mondhatnánk kis dolog ez, ha nem kéne naponta a nagy dologgal is számolni. Egyik sem nagy ügy felelhetne — gondolom — a kereskedelem a gyártókkal együtt, ha a szemére vetnénk, s különben is idővel minden — még a rossz is — megszokottá válik. Azaz fölösleges a háborgás. Milyen igaz, hiszen egy újabb, még nagyobb bosszúság kell csak, s az előzőeket elfújta a szél. Most például az a fajta, amelyet egyre jobban érezni a szobában, mióta a gázkonvektor ugyanabban a beállításban kevesebb meleget ad. Néhány hete tart ez a játszadozás a fogyasztóval, csak az észlelés késett. Idő kellett hozzá, hogy rájöjjünk, valami nem stimmel a gázzal. Hiszen amikor az első nagy hideghullám bejött, akkor alakítottam ki ezt a fűtési rendet, s azóta volt egy másik is, azt is jól szolgálta. Most meg olyan közepes szinten ingadozik a kinti hőmérséklet, sőt, erősen enyhül, s mégis az előbbi erejű fűtés ellenére leszállt a benti meleg hőfoka. Mivel csak hibára gondol az ember, másokkal együtt én is szerelőt hívtam, de kellett is, amikor már a bojler sem robbant be. ö jött, javított — piszkos volt kérem, mondta, és egy százasba került —, de melegebb később sem lett. Hogy is lenne, figyelmeztettek okosabb sorstársaim, mikor a gáz kalóriája alacsonyabb. Azóta tart a tűnődésem. Mi lesz a fölsrófolt berendezéssel, ha újból a rendes kalóriát kapjuk? Meg aztán? Végül is mennyi az a „rendes?” Mert ezt csak; az a rendelet tudja, amelynek már évek óta csak a hivatkozási számát közlik a számla hátoldalán, nem úgy mint régen, amikor ott volt tételesen fölsorolva helységenként. Igaz, mérni akkor sem állt módjában a fogyasztónak, de legalább valamilyen eszmei támpontja volt, hogy miért, mi jár. Vass Márta Bírák, ügyvédek a válások visszaszorításáért Nem hagyták cserben őket Még 1970. június 4-én történt ... Az Orosházi Üveggyár III-as hutájában javították a 4-es számú automata gépet, amit valaki váratlanul elindított. Tóth János gépkezelő jobb karja néhány másodpercre a több száz fokos munkahenger és forma közé szorult. Iszonyú fájdalmat érzett. Elsősegélynyújtás után harmadfokú égési sebekkel és alkartöréssel szállították a mentők az orosházi kórházba. Onnan néhány hét múlva gipszbe tett karral hazakerült Csa- nádapácára, és sokáig orvosi kezelés alatt állt. Még nyár volt, amikor Vágréti Lászlóval, az SZMT munkavédelmi felügyelőjével felkerestem az otthonában. Akkor ő teljesen reménytelennek tartotta helyzetét. Mit is tud csinálni fél karral? A ház körüli kis kertjét sem tudja a jövőben megművelni. Panaszolta, hogy úgy látszik, a baleset után cserben hagyták azok, akikkel nemrég még együtt dolgozott. Talán már el is felejtkeztek róla. Amíg a szó szoros értelmében munkaerő volt, kellett a vállalatnak, de ezután kinek lesz rá szüksége? Két kislányát féltve, keserű szavakkal beszélt családja jövőjének kilátástalansá- gáról a felesége is. Valóban, hogyan vélekedhetett volna mákképp, amikor a gyár még egyetlen lépést sem tett, hogy rendezze a balesettel kapcsolatos ügyeket. Az köztudott volt, hogy Tóth Jánosnak a teljes testi épségét nem lehet visszaadni, de a törvényesen járó anyagi, valamint erkölcsi segítséggel csökkenteni, elviselhetőbbé lehet tenni a megrázkódtatást. Vágréti László igyekezett megnyugtatni az asszonyt és a férfit is, hogy a gondoskodás nem maradt el. így is történt. Amikor lehetővé vált, Tóth János a szegedi klinikára került, ahol az égés által okozott roncsolásokat plasztikai műtéttel igyekeztek elviselhetőbbé tenni. És 1971 januárjában — orvosi vélemény szerint — ismét munkaképes lett. Igaz, nem teljes értékűen, mert a karja és a keze feje félig megbénult. Fogni, emelni nem tud. Ezért tehát előbb hűtő- szalag-kezelő lett, majd ellenőrző feladattal az üvegcsomagoláshoz került. — Tíz év után újra találkozom Tóth Jánossal. Nyugodt, az arca kisimult, jó erőben van. — Elégedett? — kérdezem tőle. — Igen. Teljes kárpótlásban részesültem. Mint csomagolási és szállítási meós dolgozom. A keresetem — kiegészítve — nem kevesebb a gépészekénél. Kedvezmény az is, hogy egy műszakban dolgozom. A vállalat közreműködésével pedig sikerült Csanádapácáról Orosházára átköltöznöm. — Megbecsülik tehát... — Jobban, mint remélhettem. Már 6 éve az szb tagja és társadalmi munkavédelmi felügyelője is vagyok. Igyekszem megelőzni, hogy bárkit is baleset érjen és szenvedjen úgy, mint én. Eddig a 4 huta osztályozójában szerencsére súlyosabb baleset nem fordult elő. — Mi van a családdal? — A nagyobbik lányom már 14, a kisebbik 12 éves. Iskolába járnak. A feleségem az OTP-ben dolgozik. Rendben van minden. Csak a szirénázó mentőautó kavarja fel bennem az emlékeket. Tíz évvel ezelőtt így jöttek értem is. 1979. augusztus 16-án Szabados Mária üvegosztályozó kezét munka közben elvágta egy üvegdarab. A mentők Szabados Máriát az orosházi kórházba szállították. A műtét csaknem egy óra hosszat tartott. Másnap bekötött kézzel hazaküldték, harmadnap pedig mehetett dolgozni. A gyárban könnyebb helyre osztották be, a munka azonban így is nehezen ment. Október végén újabb műtétre került sor a szegedi klinikán. Ezután 1980. június 4-ig maradt táppénzes állományban. A rendszeres tomáztatás és elektromos Mohácsi készülődés a március 1-i busójárásra l7 idén március elsején lesz ihácson a hagyományos busó- ás, a poklada, a sokácok sangvégi népszokása, amely ibban tízezreket vonzó látvá- osság. A busójárás az egész ros népünnepélye, gazdag lturális programmal. Immár edlk alkalommal rendezik ;g a kétnapos Schneider La- ; népdaléneklési versenyt, lelyben Tolna, Somogy és Ba- íya legjobb hangú általános középiskolás diákjai vetél- dnek. Ebből az alkalomból kiadják a neves mohácsi népdalgyűjtő, Schneider Lajos hagyatékából válogatott újabb félszáz dalt tartalmazó füzetet. A mohácsi feketekerámia kedvelői kiállításon láthatják a? öt évvel ezelőtt elhunyt népművész, Horváth János szebbnél szebb műveit a Kossuth Filmszínház emeleti galériáján. Most is várják a környék magyar és nemzetiségi csoportjait, két együttest pedig a szomszédos Jugoszláviából. Felvonulásuk mindig kedvelt színfoltja a mohácsi karneválnak. kezelés sem segített: három ujja az idegroncsolódás miatt érzéstelen maradt. Az orvosok megállapították, hogy ez az állapot végleges. Ilyen kézzel üvegosztályozóként nem dolgozhatott. Előbb kerékpármegőrzőnek osztották be, 3 hét múlva pedig portási munkakörbe került. Az üzemorvos már akkor beutalót ajánlott fel neki Hévízre. — Mennyi most a keresete? — kérdezem tőle. — Annyi, mint az üveg- osztályozóké átlagosan. Kapok rokkantsági díjat is. — Elégedett? — Igen. Visszamenőleg megtérítették minden veszteségemet. Csak azt sajnálom, hogy a kis földemet nem tudom többé megművelni. Ez volt a hobbim. Kénytelen voltam a földem bérbe adni. — Minden rendben van tehát? — Nagyon elkeserített a baleset következménye, de most már idegileg is rendbe jöttem. Anyagilag nem kerültem hátrányba, a munkám pedig olyan, mint más teljes értékű emberé. Őszinte hálát érzek azok iránt, akik mindezt lehetővé tették számomra. Pásztor Béla Bíróságaink több mint 27 ezer házasságot bontottak föl tavaly. A válási statisztika szerint évek óta a világranglista „élvonalában” vagyunk. E nyugtalanítóan „előkelő” pozíció mégis szolgált némi reménysugárral: az éveken át tapasztalt fokozatos növekedés 1978 óta megállt. — Feltételezésünk szerint nem is véletlenül — mondotta Győri Margitnak, az MTI munkatársának adott nyilatkozatában Katonáné dr. Soltész Márta, a Magyar Jogász Szövetség családjogi bizottságának elnöke, legfelsőbb bírósági tanácselnök. — Meggyőződésünk, hogy a válások számának megtorpanásában szerepe van a család, a gyermekek védelmében folytatott jogpropagandának csakúgy, mint azoknak az elemzéseknek, amelyek során az Igazságügyi Minisztérium vezetésével válóperes bírák, a Jogász Szövetség égisze alatt' pedig ügyvédek sokasága vizsgálta a válások társadalmi és családon belüli okait. Eddigi vizsgálataink szerint még ma is sok az irreális elképzelésekkel induló, és emiatt felbomló házasság. Gyakran hamis illúziókat táplálva ígérnek egymásnak örök hűséget, pontosan ismerve jövendőbelijük gyöngéit, s feltett szándékuk, hogy majd megváltoztatják párjukat. E törekvések rendszerint meghiúsulnak, ez magyarázza, hogy a válások 10 százalékát a házasság előtt meg volt és ismert okok alapján mondják ki. Tavaly több mint 45 ezer válóper kezdődött, s egyhanmadrészt a bontókeresetből nem lett ítélet: ez a válni szándékozók meggondolatlanságának egyik bizonyítéka. Figyelemre méltó tapasztalat az is, hogy gyakran a per megindításával nem is a házasság felbontása a cél, hanem az, hogy a bíróság nyújtson segítséget a válságba jutott házasság megmentéséhez, s a pert a másik fél „hivatalos” figyelmeztetésnek vegye. Előfordul az is, hogy a hirtelen haragból, vagy érzelmi zsarolás céljával beadott kereset válással végződik. Az sem ritka persze, hogy a felek a bíróság előtti békítő tárgyaláson kibékülnek. — A bírósági statisztikában a bontás „hivatalos” okaiként leggyakrabban szereplő mértéktelen italozás, durva, goromba bánásmód, vagy a házastársi hűségsértés és az elhidegülés rendszerint csak másodlagos tünete a már megelőzően kiélesedő érdekellentéteknek. Maguk a házastársak is jól tudják, hogy legtöbbször nem is ez a közvetlen ok, más áll a háttérben. Rendszerint a „férfiszerepek és a női szerepek” hagyományos felfogása váltja ki az elhide- gülést, a csalódottságot és a kiábrándulást. A bírói-ügy- védi tapasztalatok szerint az elmúlt években a válások növekedésének egyik fő oka volt, hogy manapság a dolgozó nő kevesebbet tűr el házastársától, mint régen. Ha a férj nem osztja meg vele a családi terheket, elindul a tipikusnak mondható folyamat: a feleség kiábrándul, s már annak reményében is, hogy kevesebb terhe, vagy jobb élettársa lesz, szabadulni igyekszik a házasság kötelékéből. Ezt bizonyítja az is, hogy a házasság felbontását nagyobbrészt a nők kezdeményezik. Mások viszont hordják a tehertöbbletet, s közben belekeserednek a házasélet nyűgjébe. Házsártos, ideges, hideg, összeférhetetlen viselkedésük pedig a férj elhide- gülését, csalódását, kimara- dozását, sőt hűtlenkedését, italozását is kiváltja. A válások okainak tanulmányozására az illetékesek folytatják a több éves elemző munka eredményeinek feldolgozását. Nem csupán 'jogalkotók és jogalkalmazók meríthetnek az eddigi eredményekből, hanem mindenekelőtt a jogi felvilágosítás munkásai. Bár a jó házasságra nincs recept, a konfliktusok áthidalására nagyon is hatásos orvosságaink vannak. A legfontosabb házipa- tika-szerek — a család sorsáért vállalt mély felelősség- érzet, a házastárs megbecsülése, a gyermekek érdekeinek előtérbe állítása, s nem utolsósorban saját gyengéink belátása, leküzdése, a másik félhez való alkalmazkodás. Hiszen a válások évente nem csupán több tízezer felnőtt sorsát érintik, hanem gyermekek tízezreinek további életére is súlyosan kihatnak — mondotta befejezésül Katonáné dr. Soltész Márta. Hz szkp kongresszusa — © Az extenzív fejlesztés a múlté Amint közzétették az új ötéves terv irányelveit, a nyugati sajtóban vita kezdődött. Némelyek azt állították, hogy az új terv „lelassulást” jelent. Előkerültek az utóbbi időben hangoztatott vélemények arról, hogy a Szovjetunió „energiagondokkal küzd” és nem tud megbirkózni a gyors, a korszerű fejlesztés feladatával. Mások, köztük vezető nyugati közgazdászok vitába szálltak ezzel: elismerték, hogy az új terv grandiózus és reális. II cél: a jélét növelése Az új tervjavaslat, bár alapelveiben azonos a korábbiakkal, bizonyos vonásaiban eltér azoktól. A terv kidolgozásánál két fő szempontból indult ki az SZKP Központi Bizottsága. Az első alapvető: a jólét növelése. A második: a gazdasági stratégiát intenzív eszközökkel kell véghez vinni, hiszen az extenzív fejlesztés lehetőségei a Szovjetunióban is megszűnnek. Ez korántsem jelenti, hogy az ország energia- vagy nyersanyaggondokkal küzd. Igaz, a Szovjetunió éurópai területén kimerülőben van sok régi forrás, de Szibériában szinte korlátlanul állnak rendelkezésre az új lelőhelyek. A gondot az jelenti, hogy miként lehet az új lelőhelyeket gazdaságosan bekapcsolni az ország gazdaságának vérkeringésébe? Hogyan lehet az adott anyagi eszközöket, a véges számú munkaerőt a fejlesztésre maximálisan hasznosítani? Az új terv tehát bonyolultabb a korábbiaknál. Komplikáltabb az iparfejlesztés programja, átgondoltabban kell gazdálkodni az erőkkel, az eszközökkel. Ügy tűnik, hogy a tervezők megoldották ezt a feladatot. Vállozé iparstruktúra Az ipar átlagos fejlődési üteménél gyorsabb tempóban bővítik a közszükségleti cikkeket gyártó iparágakat — a korszerűség, a minőség és a választék jegyében. Ez logikus és szükségszerű folyamat. A családok jövedelmének növekedése mind nagyobb fizetőképes keresletet jelent, a keresletet pedig ki kell elégíteni. Magától értetődő, hogy az iparfejlesztés fő feladatai gyökeresen módosulnak. Kellően magas szinten marad, tehát nagy ütemben fejlődik tovább a szovjet nehézipar, az alapanyag-termelés, a termelőeszközök előállítása. De itt az eddiginél sokkal jobban, mélyrehatóbban akarják felhasználni a tudomány, a technika eredményeit, a korszerű gazdálkodás lehetőségeit. Nem elég például föltárni, kitermelni az új olajmezőket. Arról is gondoskodni kell, hogy a kőolajat lehetőleg a legolcsóbban dolgozzák fel. A szibériai lelőhelyek — a nehéz természeti körülmények miatt — sokba kerülnek. A költséget nem akarják azzal tetézni, hogy újabb vezetékeken nagy távolságra szivattyúzzák az olajat. Inkább a helyszínen építenek finomítókat, feldolgozókat, s az értékesebb terméket juttatják tovább. Arra sem akarják elpazarolni a drága kői- olajat, hogy viszonylag alacsony hatásfokkal erőműveket fűtsenek vele. Erre a „Fejezetek a hajózás történetéből” címmel Budapesten, a TIT Természettudományi Stúdiójában hajómodell-kiállítás nyílt február 2-án. A vízi járművek apró hasonmásai igen sok látogatót csalogatnak a kiállításra. A modellek a gyerekeknél is sikert arattak (MTI-fotó: Wéber Lajos felvétele — KS)
