Békés Megyei Népújság, 1981. február (36. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-08 / 33. szám

Hogyan szórakozhatnak a fiatalok? II gonosz Cosinus „A fiatalok szórakozási vá­gya természetes igény, ame­lyet az életkorra jellemző önállósodási, elkülönülési tö­rekvések éppúgy meghatá­roznak, mint a partnerkere­sés, a kollektív, korosztályon belüli együttlét és a kikap­csolódás, pihenés szükségle­te a munka vagy a tanulás szellemi, fizikai megterhelé­se után.” Az idézet a KISZ Központi Bizottsága az if­júság szórakoztatásának idő­szerű kérdéseiről, a fejlesz­tés lehetőségeiről, a szövet­ség feladatairól megfogal­mazott állásfoglalásból való. E témához kapcsolódva be­szélgettünk Harsányi Lász­lóval, a KISZ KB kulturális osztályának helyettes veze­tőjével. — Mi tette szükségessé, hogy az ifjúsági szövetség a szórakozás formáival foglal­kozzon? — A szabad idő növeke­dése. Az, hogy a családala­pítás, az egzisztenciateremtés gondja mellett is él a har­minc éven aluliakban a ki- kapcsolódás igénye, s hogy ezalatt javarészt zenéhez kö­tött, csoportos elfoglaltságot értenek. Ezt a hatvanas évek közepén a beatmozgalom alapozta meg. A hetvenes évek elejére a zenében új irányzatok jelentkeztek, az egységesnek tűnő „popkultú­ra” felbomlott, megoszlott... A váltás ugyan más szoká­sokat hozott, de egyben nem különbözik a valamikor nagy áttörést jelentő beattől, ez pedig a tömegbefolyás. Nos, ezért foglalkozunk most a diszkóval, a könnyűzene- koncert-látogatás lehetősé­geivel, a tánc és a játék megújuló igényével. — A beatnemzedék lassan botra támaszkodva jár — mondják, jelezvén ezzel, hogy a hajdani „úttörők” már nem tinédzserek. Hány évesek a koncertek, diszkók mai látogatói? — Az utóbbi évtizedekben az ifjúság társadalmi helyze­tében történt változások kö­vetkeztében a gyermek előbb érik ifjúvá, és tovább marad fiatal. A beatnemzedék tag­jai is azok. A gyerekek 10— 12 évesen lesznek zenekarra­jongóvá. Kétségtelen, hogy ők és a náluk valamivel idő­sebbek már több időt szán­nak a szórakozásra, mint az előző felnőtt generáció, de ez nem jelenti azt, hogy más értékes időtöltést elutasíta­nak. Ki hova jár? Ez in­kább kor szerint, mintsem a társadalmi rétegződésnek megfelelően változik. A 16 éven aluliak szabad idejét javarészt az iskola, az úttö­rő- és ifjúsági mozgalom töl­ti ki. A többit a rockzene. Mivel kevés lehetőségük van, hogy koncertekre járjanak, azért elsősorban diszkóznak. Érzékenyen reagálnak az if­júsági zene változásaira. A diszkó, a rockkoncert dk kö­zönségét a 16—20 esztendő­sök adják. Közülük kerülnek ki az együttesek, és öltözkö­désük, mentalitásuk miatt gyakran elítélt, rajongóik is. Közülük valók a „szakad­tak”, a csövesek. Ezeket a fiatalokat azonban a közhit­tel ellentétben nem a zenei bandák formálják ilyenné, az ő gondjuk társadalmi és nem szórakozási probléma. Egyébként ez a korosztály adja az amatőrmozgalom törzsgárdáját, teremt pezsgő klubéletet, pártolja a tánc­házakat. Persze, csak ha van rá lehetősége. A következő korcsoport, a 20—24 évesek szórakozását alapvetően meghatározza, hogy 62 szá­zalékuk házas. Elsősorban magnót, lemezt hallgatnak, aki független, az diszkóba jár. És reneszánszát éli a játék. — Diszkó, „kemény-rock”, tánc, játék. Ezek jellemzőek tehát: legalábbis amíg egy újabb divatirányzat el nem söpri őket. Hatnak-e a ma­gatartásra, viselkedésre? Életérzéseket erősítenek meg, befolyásolják a társadalmi közéletet, közízlést... — A diszkózene hazai ha­gyományai csekélyek. In­kább a külföldi felvételek népszerűek. A lemezlovasok nálunk nem propagandisták, hanem zenei szerkesztők, hangulatteremtők. Mit ad a diszkó? Nem azt, amitnyújt- hatna. Nézzük a hazai kellé­keket: gépzenei berendezés, hangulatvilágítás, műsorve­zető. De nincsenek filmek, hiányzik a diaporáma, az esetleges játékok, irodalmi betétek, kevés a forgalomba kerülő jó diszkólemez, zsú­foltak a nyilvános helyek. A koncerteken a rock hódít. Szelídebb változata a hang­lemezgyártásba is beférkő­zött. A dzsesszrock, a népze­nei új hullám nálunk még háttérbe szorul, de támoga­tást érdemelne, akár a tánc­házmozgalom. — Milyen szerepet vállal­nak ebben a szórakoztató in­tézmények? — Az ifjúsági szórakozta­tásban szerepet játszó intéz­mények struktúrája és fel­adatköre évtizedek óta vál­tozatlan. Az igények és a le­hetőségek között olyan fe­szültség alakult ki, hogy ez­zel a KISZ-nek érdekképvi­seleti funkciójából adódóan foglalkoznia kell. Nyílt ti­tok például, hogy a koncert­szervezésnek nincs országot átfogó gazdája, mint ahogy a zenei rendezvények meg­tartására sincs elég hely. De maradjunk az intézmények­nél. Ezek javarészt a szó­rakozási igényeknek csak egy részét elégítik ki, új diva­tokat nem élesztenek, a meglevőket kevéssé befolyá­solják. A rádió, a televízió elsősorban a hagyományos könnyűzenére épít. Az ŐRI, amelynek szervezés, rende­zés, a működési engedélyek kiadása a feladata, elsősor­ban kész műsorok „eladásá­val” foglalkozik, az országos igények tíz százaléka ez. — A KISZ KB a fiatalok szórakozását fontos kérdés­nek tekinti. — Valóban, mivel szoros összefüggésben áll az ifjú­ságpolitikai munka többi te­rületével. Az állami szervek mellett e feladatok vala­mennyi szervezetnek, intéz­ménynek adnak tennivalót. A tervek szerint könnyűze­nei stúdiót indít a KISZ. Ez önmagában nem elég. Szük­ség van a Művelődési Mi­nisztérium, az MHV, az ŐRI, az OSZK, a Filharmónia tá­mogatására, anyagi áldozat- vállalására. És sok más in­tézkedésre. Jó lenne példá­ul, ha a berendezéseket, a diszkó kellékeit kölcsönöz­hetnék a műsorvezetők. Mű­sorvezető és közvetítőirodák­ra, jól funkcionáló munka- közösségekre is szükség van. A beruházásoknál vegyék fi­gyelembe a szabaidő-közpon- tok létesítését, amelyek komplex szórakozási lehető­ségeket nyújtanak, esetleg az egész családnak. Hogy az el­mondottak megvalósuljanak közösen kell cselekednünk, s mindez hangot kap a KISZ közelgő X. kongresszusán is. Fazekas Agnes Ha most még távolinak tűnik is, azért az idén is el­jön a nyár, s vele a szünidő, a táborozás. Az idén, az úttő- rőszövetség megalakulásának 35. évében különös gonddal, sok új ötlettel már készülőd­nek a felnőttek, hogy emlé­kezetes nyári programjuk le­hessen ,a kisdobosoknak, út­törőknek. Az idén először „Barátság” elnevezésű, nem­zetközi tábort szervez az út­törőszövetség megyei és bé­késcsabai városi elnöksége, a megyei tanács művelődésügyi osztálya, a Megyei Művelő­dési Központ, ,a békéscsabai Városi Tanács és q Kulich Gyula Ifjúsági és Üttörőház támogatásával Békéscsabán, a megyei KISZ-iskolán. A penzai, ,a pozsonyi és a A farsangról a bál, a bál­ról az ünepélyesség és a vi­dámság jut az eszébe általá­ban mindenkinek. Aztán van nemzetiségi bál, van gaz- dász-, van orvos- és van tollasbál, sőt még a kémény­seprők is hálóznak így feb­ruár tájban. Meg van szalag­avató is, ami ugyancsak olyan bálféle. A felsorolásból ez utóbbi egyvalamiért csak kitűnik: a szalag- (másutt: gomb-)-avatok éppen a bá- lozók és a részt vevők élet­kora, és az ünnep okán a legemlékezetesebb. Aki az utóbbi években nem volt ilyen rendezvényen, an­nak pár mondatban hadd mondjam el, milyen is ma egy ilyen. A bál színhelyé­nek -bejáratánál néhányan cerberusként állnak: férfi­tanárok, és a szülői munka- közösség tagjai közül a leg- markosabb apukák. Aztán jönnek befelé a belépőt a kezükben szorongató diákok. Az ünnepeltek, a negyedike­sek, a helyi szokás szerint egyenblúzban, egyennyak- kendőben (ki tudja, miért halt ki a szép és történelmi, jelentős pedagógiai indítta­tású hagyomány), de' legin­kább „csak úgy” ünneplőben érkeznek. És a többiek? Nos, itt jelentkezik a címben em­lített „újdonság”. A lányok a legutolsó divat szerinti toa­lettben, Charlie- és Dior- illatfelhőben, príma smink­kel. De a fiúk!... Műslam- posság, így lehetne finoman jellemezni. Mögöttük is úszik az illat, csakhát ez inkább Lennon Szertefoszlott egy remény. Az, amit a Beatles-rajongók milliói a világ minden táján évenként űjra lehetségesnek tartottak, már nem történhet meg: John Lennonnal a Beatlest véglege­sen sírba helyezték. Mégis olyan szép játék volt elképzelni azt, hogy még egy­szer lehet Beatles. John és Paul még egyszer fantasztikus, ironi­kus szövegeiket énekelnék, Georg fásult arccal tépné gi­tárjai húrjait és Ringó a dob mögül villogtatná fogait. A Bee Gees tovább dalolhat, a. Rolling Stones fáradhatatlanul szerepelhet tovább a rock fron­ton, a Beach Boys feltűnhet al­kalmanként egy lemezzel: a Beatles azonban John Lennon nélkül, értelmetlen, szomorú ha­lála miatt soha nem lehet már Beatles. Üstökösszerű karrierjük, örült sikerük nagyon is összekapcso­lódott a hatvanas évekkel. A korszak keltette őket életre, és ők, mint John Lennon vélte, a „jó zene kikötője” akartak len­zrenjanini úttörőkkel kiala­kult sok évi jó kapcsolat alapján mindhárom városból 20—20 pajtás kap meghívást a táborba, amely július 20- án nyílik, és 10 napos lesz. A szovjet, a csehszlovák és a jugozláv gyerekekkel 70 Bé­kés megyei úttörő táborozik együtt; a népművészszakkö- rökben, művészeti csopor­tokban tevékenykedők leg­jobbjai. A héten, egy előkészítő megbeszélésen már összeállí­tották a tábor szervezői a 10 napos program tervét is. Eszerint megrendezik egy- egy népművészeti ág, és egy- egy nemzet napját, és egész napos akadályverseny is sze­repei az elképzelések között. szag ... S még délelőtt „sem­mi bajuk” sem volt! Megyénk egyik, inkább férfiaknak való szakmákat is oktató középiskolájának szalagavatóján, az egyik ta­nárral együtt nézzük az ün­nepségre gyülekezőket. A hamvasan szép, tovalibbenő tinilányokba kapaszkodnak a gyomláltan szőrös állú, ki­kopott és nyűtt farmeres, ta­lán mesterségesen elkoszolt és kinyújtott pulóveres ka­maszok. „Legalább lenne benne valami eredetiség” — sóhajt fel a fiatalnak szá­mító tanár. S hogy ezen sorok írójából nem A felnőtt (tinis pej óra - tivitással értve!) beszél, ar­ra egy ugyancsak szalagava- tós történet. Békéscsabán, az ifjúsági házban rendezték az egyik ilyen bálát. Fontos ügy miatt közben el kellett jön­nöm. Megyek vissza, már más szülők és tanárok állnak az ajtóban. A srácokkal együtt nyomulok befelé, amikor az egyik mord férfi annak rendje és módja sze­rint kiemel a sorból, „Gyere­kem, így; nem lehet bejönni. Kint voltál az Iparban (a szomszédos Kossuth étterem bisztrójáról van szó!), aztán jól megszívtad magadat. Itt nem fogsz randalírozni. Majd hétfőn jelentkezel az osz­tályfőnöködnél!” — záporoz­tak az intelmek; Na, aztán tisztázódott, hogy annak már több, de nem olyan sok éve, hogy én is szalagava­tóztam ... Különben a „fon­tos ügy” nem az Ipar volt... (N. L.) ni. Es John Lennon, aki az együttesben a legélesebb nyelvű és legnagyobb szókincsű volt, hozzátette: „A társadalomtól el­szakítva az ember nem becsül­heti túl a jelentőségét.” A hat­vanas évek az emberibb, béké­sebb jövőbe vetett nyugtalan hit évtizede volt. Énekeltek a liverpooli nyo­mornegyedben töltött ifjúságuk­ról, gúnyolódtak a mindennapi félelmeken. Filmen és lemezen kiáltottak, „Help!”. Majdnem minden Beatles-szerzeményt John Lennon és Paul McCartney komponált és írta a szövegét. Míg a lírikus Paul szívesen ve­szett el a „Yestarday” cselló hangjában, vagy szívesen kép­zelte el, milyen lesz 64 éves ko­rában, Johnt nem érdekelte sem a múlt, sem a jövő. Lassanként kezdett elfordulni az együttestől, amelynek a si­kere már gigantikus dimenzió­kat ért el, és a könnyelmű üz­letek és állandó kiadások mel­lett mind a négyen százszoros milliomosok lettek. Utolsö nyíl­Jó estét, gyerekek. Remé­lem, ágyban vagytok már. Ma este a gonosz Cosinus- ról mondok mesét. Egyszer volt, hol nem volt, az x koordináta rendszerén is túl, állt egy öreg három­szög. Annak volt három fia: Alfonzé, Bétamás és Gam­matyi. Tötrént egyszer egy egységnyi sugarú délután, hogy az x háromszög magá­hoz hívatta szögeit: — Kedves fiaim! Én nem­sokára eltranszformálom ma­gam a túlvilági képsíkra. Próbáljatok szerencsét a nagy trigonometriában! — Ezzel adott nekik egy tarisz­nya hamuban sült logarit­must, és útnak indította őket. Mentek, mendegéltek, amíg a hármas úthoz értek. Mi­kor kipihenték magukat, mindegyik elindult egy úton. Gammatyi ment-mendegélt, majd lepihent és falatozni kezdett. Ekkor elébe lépett a gonosz Cosinus, és kért a hamuban sült logaritmusból. Mikor nem kapott belőle, előrántotta mínusz előjelét, és vívni kezdett Gammatyi- val. A gonosz Cosinus nem tudta 0-ra rendezni Gamma- tyit, ezért úgy végkimerült, hogy 0-ra redukálta magát. Gammatyi továbbment, és nemsokára meglátott egy ka­csalábon forgó emeletes tör­tet. Amint végignézte a számlálót, bement a nevező­be. Szörnyű Sinus görbék és hullámok között járt. A zá­rójel mögé is benézett. Hát, uram fia, mit lát ott? Az öreg Tangens feküdt ott ösz- szekötözve, és nagyokat nyö­gött. Úttörők írják „Űjabb események történ­tek őrsünkben: január a csapatversenyek hónapja. Nemrég zajlott le a termé­szetkutató verseny” — ír­ják a kondorosi úttörőcsapat Tulipán őrsének tagjai lel­kes beszámolójukban. A le­vél így folytatódik: „Hét Tulipán is szerepelt a ver­senyen: Kovács Zsuzsanna, Králik Ágota, Melis Ágnes, Sárosi Ildikó, Petrovszki Edit és Palyov Gyöngyi. Az egyik csapat második he­lyezést ért el.” Megtudtuk továbbá a „tu­lipánok” soraiból, hogy az úttörők társadalomkutató vetélkedőjét is lebonyolítot­ták már Kondoroson. A Tu­vános koncertjét 1966 augusztu­sában „celebrálta” a Beatles — az egyre komplikáltabbá váló zenéjük a hangstúdióhoz kötöt­te őket. Végül 1970-ben, ponto­san tíz évvel azután, hogy a „Silver Beatles” először fellé­pett, ahogyan kezdetben nevez­ték magukat, többé-kevésbé ne­heztelve szétváltak. — Látod fiam, a gonosz Cosinus elfoglalta az orszá­gomat. Engem zárójelbe tett, és bedugott egy gyökjel alá. Amint ezt kimondta, be­rontott a gonosz Cosinus unokaöcsse, a ravasz x elője­lű Sekons, Gamattyi előhúz­ta mértani középarányosát, és lesújtott vele. A ravasz Sekons elterült a földön, mi­re Gamattyi összekötözte, és gyököt vont belőle. Ekkor Tangens így szólt: — Amiért megmentetted az életemet, neked adom há­rom oldalamat: Amáliát, Beátát és Cecíliát. Gammatyi így szólt: — Sok nekem három oldal, inkább elhívnám bátyáimat is. Azzal belefújt sípjába, s erre megjelentek testvérei. Alfonzó Amáliát, Bétamás Beátát, Gammatyi pedig Ce­cíliát választotta. Hét nap, hét éjjel folyt a négyzetre emelés és hatvá­nyozás. Az ifjú egyenletek boldogan arányúitok egy­máshoz. Nemsokára létrehozták legkisebb közös többszörösei­ket. Azóta is b 'dogan élnek, ha meg nem iáitok, vagy le nem egyszerűsítették egy­mást. Ezzel vége a mesének, aludjatok szépen. Feljegyezte: Nagy Andrea III/C (Megjelent a MI, a békés­csabai Rózsa Ferenc Gimná­zium KISZ-szervezete lapjá­nak 1980. decmberi számá­ban.) lipán őrsöt hárman képvi­selték, és nagy örömükre, el­sők lettek. Nagy remények­kel készülődnek az orosz versenyre is. Ezekben a hetekben nem csupán a tanulás, hanem a továbbtanulás is mindenna­pos téma, hiszen február el­ső felében el kell dönteniük, hol szeretnének továbbtanul­ni. Az őrsi összejöveteleket gyakran a szabadban töltik, s egyik rajfoglalkozáson hó­csatát is rendeztek. A tanu­lás mellett szakítanak időt az olvasásra is; az őrsben majdnem mindenki a kalan­dos regényeket szereti, így, ha jut rá idő, meg is beszé­lik, ki, mit olvasott. John Lennon volt az, akit má­sodik felesége, Yoko Ono feltü­zelt, és elkezdett gondolkodni az életén, majd megállapította: „0 volt az” — ismerte el nem ré­gen John Lennon egy interjú­ban —, „aki mindenre megtaní­tott, amit ma tudok.” Az ered­mény: Lennon elhagyta az együttest és az addigi életet. Báli slamposság? „Barátság” tábor A hatvanas évek

Next

/
Thumbnails
Contents