Békés Megyei Népújság, 1981. február (36. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-01 / 27. szám
1981, február 1., vasárnap A KIOSZ nem osztozik a gondban A természeti csapások — földrengés és árvíz — rendkívül nehéz helyzetbe sodorták Békést, benne természetesen az ÁFÉSZ-t is. Csak a földrengés okozta ÁFÉSZ- károk 32 millió forintra rúgnak. Az árvíz következményeként félévi forgalomkieséssel kellett szembenézniük és több 10 millió forintos károsodással. Ráadásul a megye ÁFÉSZ-ei közül a békési helyzete a legkritikusabb, mert az üzletállomány zöme bérleményekben kapott helyet. Ezekben kereskedik az ÁFÉSZ, ezekben igyekszik jól szolgálni a lakosságot. Figyelemre méltó, hogy a szövetkezet ezekben a nehéz években rendezni tudta kapcsolatait az állami kereskedelemmel úgy, hogy az mindkét félnek kölcsönösen előnyös volt, és úgynevezett profiltisztításhoz vezetett. Megjegyezni kívánjuk, hogy a fiatal város politikai, társadalmi vezetői azért támogatják a szövetkezetei ellátási munkájában, mert szerepe — a körülmények ellenére — meghatározó a település kereskedelmi életében. Ezek a tények valósak. Alátámasztják azokat a töretlen ambíciókat is, melyek a természeti csapások után az új iparcikkáruház építésének folytatására nyitottak utat. Igaz, az átadási határidők módosultak, de ez nem csoda, az átélt évek eseményei miatt. Az építkezés most már jól halad. Az év első felében befejezik az építészeti munkákat, így közeibe kerül az igazán impozáns, a város központját gazdagító új áruház megnyitása. De addig is fenn kell tartani a meglevő üzlethálózatot még a bérleményekben is, mert ezekhez lakossági, tehát ellátási érdekek fűződnek. Igen ám, de egyes épülettulajdonosok, így a KIOSZ is, ahol évekkel ezelőtt az olcsó áruk boltját helyezték el, budapesti keltezéssel írt levélben felmondta a bérleményt. Klubot szándékoznak berendezni az üzlet helyén. Tekintettel a még mindig rendkívüli állapotra Békésen, az ÁFÉSZ vezetése megkövette a KIOSZ országos elnökét. Mindhiába. Budapestre írt levelet Békés város tanácsi vezetése is, kérve kérte, hogy az új áruház átadásáig ne mondják fel a bérleti szerződést, mert a városnak — tehát nem is az ÁFÉSZ-nek — szüksége van az olcsó áruk boltjára. Havi 300 ezer forint forgalmat bonyolít le ez az üzlet az árvíz óta. A városi tanács és az ÁFÉSZ szóértést, tárgyalást javasolt a KIOSZ-nak, de ott mindettől elzárkóztak. Tettek egy olyan javaslatot is, hogy a szervezendő klubélet átmeneti folytatására a város kész valamelyik középületben a kisiparosságnak helyiséget biztosítani. Békésnek segítő kezekre lenne szüksége sebeinek gyógyításához, amit az ország társadalma részükre fel is ajánlott és nyújtott. Ám e példa azt mutatja, hogy a KIOSZ budapesti központja kivételével. D. K. Homály a lámpák körül A minap a kisszobán'kSarT levő lámpatestekre tévedt a tekintetem, amelyekből négyet számoltam össze. Egyszerre rádöbbentem: ha mind be van kapcsolva, any- nyi, mintha egy 200 wattos izzó szórná a fényt. Szórná? Ugyanis az a bökkenő, hogy általában nagyon sok fényforrást használunk a lakásban, pocsékoljuk az energiát, a szemünk mégis belefájdul az olvasásba. „Fényesen, de takarékosan” — jutott eszembe az ellentmondásosnak látszó jelmondat, és elhatároztam: hallgatok a jótanácsra. Nyakamba vettem a várost, hogy láthassam a korszerű, energiatakarékos készülékeket. Naivan azzal kezdtem, hogy prospektus után kutattam. Mégiscsak jobb az, ha az ember megismerkedik az elektromosság rejtelmeivel. Olyasmire gondoltam: hátha kitaláltak olyan fénycsövet, amelyek ugyanannyi megvilágítást éppen ötödannyi fogyasztással érnek el, mint az izzólámpák, élettartamuk pedig a körték ezer órája helyett mondjuk 7500 óra. Nem titkolom, hogy a pénztárcámat sem hagytam ki a számításból, emígyen: több fényt, kevesebb költséggel. Az üzletekben úgy néztek rám, mint aki a holdról jött. Tájékoztató? Az nekünk is kellene, legalább tudnánk, mit, honnan vegyünk, melyek az energiatakarékos eszközök. Mindenütt széttárják a karjukat. Az elmúlt év végén volt egy RAVILL-kiállí- tás Budapesten. Itt bemutatták az ENTA-lámpatestéket, de hiába rendeljük. Nincs. Nem adtam fel. Végtére is, nincsenek nekem nagy igényeim. Hosszú percekig nézelődtem, válogattam a lámpák között. A tíz—tizenöt karú csillárok nyújtogatták csábos karjaikat, a giccs határát súroló lámpatestek kellették magukat. Vajon, hová lettek az ízléses, formatervezett NDK, jugoszláv, lengyel világítási eszközök? Egyedül a szarvasi szövetkezet uralja a mezőnyt a megszokott asztali lámpáival, falikarjaival. Az örömöm még magasabbra csapott, amikor felfedeztem az úgynevezett rolnis függesztékeket, amelyeket az asztal fölé, a mennyezetre szerelve lámpaként is lehet használni, s elég, ha 60 vagy 100 wattos égőt csavarunk bele. Aztán, mintha elvágták volna! Végül eszembe jutott a fénycső. A polcokon azonban néhány régi típusún kívül nem találtam mást. A kereskedők megint csak panaszkodtak: mire megszokták a vevők az új, energiatakarékos fénycsövet, nyoma veszett. Egyébként nagyon praktikus: 40, illetve20 watt helyett 36 és 18 wattos a teljesítménye, de olyan gáz van benne, amely megsokszorozza a világítási felületet. Az ára is csupán 10 százalékkal drágább. Tehát beletörődöm, hogy egyelőre nem lesz energiatakarékos világítótestem. Abba már kevésbé: mesterségesen vonnak homályt a lámpák köré. Tavaly az első félévben például dömping volt normálfénycsőből. A kereskedelem csak akkor rendelt, amikor szorult a kapca. A következmény: ma alig-alig lehet kapni ilyen árut. Feltettem azt a kérdést is az egyik osztályvezetőnek: miért nem mennék jobban elébe a fogyasztónak, rendezhetnének kiállítást megyénkben is, hiszen a meggyőzés, a kulturált kedvcsinálás mindenképpen szükséges. Azt válaszolta: áru nélkül aligha lenne értelme egy eladást növelő akciónak. A lelkem rajta, igazat adtam neki. Azt viszont megkockáztatom, hogy gyorsabban kellene lépni a gyártóknak, a forgalmazóknak. Évek óta reklámozzuk, hirdetjük az energiával való takarékosságot. Kivontuk a forgalomból a nagy teljesítményű elektromos készülékeket, van már energiatakarékos mosógépünk, hőtárolós. kályhánk. Folytatásként megjelenik az áramfogyasztást csökkentő lámpatest, és akkor az ország túlnyomó részét ellátó nagykereskedelmi vállalat nem kér belőle. (!?) Mire észbe kapnak, már el is tűnik a piacról. Pedig mindannyian szeretnénk több fényt kibocsátó, olcsó és tetszetős lámpákat vásárolni. A cél tehát világos. De mi lesz a fénnyel és a takarékossággal ? i (seres) Lépni vagy lépegetni? II manöken új ruhája Nem volt kézbesítő Akarunk-e mi Magyarországon divatot csinálni, van-e erre lehetőségünk? A kérdést sokan felteszik manapság, és nem is alaptalanul. Akik bizalmatlanul csóválják a fejüket a combközépig érő pulóver-ruha, X-vo- nalú blúz vagy harangszoknya láttán, jelenlegi gazdasági állapotunkra, a divat szeszélyességére, hóbortosságára gondolnak1. Mások arra esküsznek, hogy külföldön és idehaza csak korszerű termékeket lehet jó pénzért, gyorsan eladni. Korszerűség és divat. A kettő valóban elválaszthatatlan, végül is piac- és versenyképességet jelent. Amikor tehát az összefüggéseket vizsgáljuk, abból kell kiindulnunk: a divat mindig gazdasági döntések eredménye. Nem a véletlen alakítja, hanem a technikai fejlődés, a gazdasági érdek függvénye. A módi tényleg változó, olykor szélsőséges is lehet. A kérdés az: mennyit érdemes ebből átvenni és megvalósítani. A lényeg ugyanis az, hogy ez találkozzon a többség ízlésével, ne csupán exkluzív igényeket elégítsen ki. De mi a divat? Az egyik szakember erre azt felelte: ha végigmegy a város főutcáján, szembetalálkozik vele. Van ebben némi igazság, amit fényképfelvételeink is tanúsítanak, hiszen mindegyik egy-egy járókelőt ábrázol. Hazánkban minden 100 forintból 13—14 forintot öltözködésre költünk. Ez azt jelenti: egy ember évenként 4200 forintért frissíti fel a ruhatárát, amely kiállja a póbát a nemzetközi összehasonlítással is. Mit ajánlanak honi boltjaink? Amit az ipar gyártani tud. Ezzel el is érkeztünk az ipar és a kereskedelem kapcsolatához, amely néha ellentmondásos. Magyarországon a ruházati termékek 85 százalékát a hazai üzemek állítják elő, a többi importból származik. A Magyar Divat Intézet ma már 1,5—2 évvel előbb ismeri a legújabb divatirányzatot, erről tájékoztatja a gyártókat, a kereskedőket. Akkor hol a hiba? Talán ott, hogy az alapanyaggyártók, a konfekcióipar lassan követi a változásokat, így a késés már 4 év is lehet. Ezt pótolni szinte reménytelen vállalkozás. A bajok gyökere ott van, hogy ruhaipari vállalataink sokáig nem mindig vették figyelembe döntéseiknél a divatot, a mennyiség volt a mérvadó, az elsődleges. Ugyanakkor nagy gond a fonal, a kellékek beszerzése. Világos: IV. osztályú kelméből nem lehet I. osztályú ruhát készíteni. Nehezíti a gyártást, hogy az alap- és segédanyagok, valamint a kellékek kétharmadát külföldön vesszük meg. Sokszor azért áll a szalag, mert nincs megfelelő csat, húzózár. Persze, vannak kitűnő ruhagyáraink, szövetkezeteink. A fővárosi VOR évente 4—5 millió forintot költ divattervezésre, legalább 15 országba exportál, ugyanannyi méretállásban. A Békéscsabai Kötöttárugyár ugyancsak rugalmasan alkalmazkodik a piachoz. Az ipar azonban mindenképpen a nagyszériás termelésben érdekelt, a vásárlók pedig a saját egyéniségüknek megfelelő ruhában szeretnének járni. Ezért fontos a széria- nagyság gyakoribb változtatása, az átfutási idő csökkentése. Inkább kevesebb modellt gyártsanak, változatosabb fazonban, többféle anyagvariációban, színben, mintában. A jövőben jobban figyelembe kell venni a különböző korcsoportok kívánságait. Az 50 évesek öltözködését olykor a konzervatiz- mus jellemzi, hiszen a 10 éves divatot kénytelenek követni. Az egyik eladó a napokban arról panaszkodott: a férfinadrágok szárának a zöme bő és rövid, a magasabb emberekre nem találni pantallót, bő hátúak a kabátok, nincs külön tréningnadrág. Az összes mérettáblázat tartására 6 Centrum Áruházat köteleztek az országban. A vidéket egyedül a miskolci üzlet képviseli. Pedig hazánkban a lakosság nagy része konfekcióruhában jár. Többször bebizonyosodott, hogy a tömegtermeléssel is lehet olcsó, korszerű ruhát előállítani. Vitatható: csak a drága alapanyagból gyártott öltöny, szoknya a divatos. Nekünk most feltétlenül szükségünk van a körültekintő mérlegelésre a módit illetőMunkavédelem Ez volt a nyáron Fotó: Martin Gábor en is. A keresletet sok minden befolyásolja: a jövedelem, a családi körülmények, az ár. Az alapvető szempont viszont a jólöltözöttség. A divat irányításában nagy szerepe van a kereskedelemnek is. Sajnos, nem mindig áll feladata magaslatán. Nemegyszer divatos termékek százait utasítja vissza, hogy úgysem kell a vevőnek. Valaki így tette fel a kérdést: az eladók ismerik-e a divatirányzatokat? Hiba lenne általánosítani, de a kétkedés mindenképpen jogos. Jó néhány kereskedő valóban nem tudta megmondani, hogy milyen alakú legújabban az inggallér, milyen hosszú a szoknya, és milyen szélesre varrják a nadrág szárát. Ha előbbre akarunk lépni, elsősorban az ipar és a kereskedelem kapcsolatát szükséges erősíteni. A manöken új ruháját nem feltétlenül csak beruházásokkal, több pénzzel lehet előteremteni, hanem szervezettebb, ösz- szehangoltabb munkával és jó ötletekkel. Seres Sándor Guti László, a gyulavári postahivatal egyesített kézbesítője még tavaly december elején megbetegedett. Helyettese nem volt, s ez év január 7-ig (egy hónapig) egy 1300 lakosú körzetben 750 előfizetőhöz semmilyen hírlap nem jutott el. Aki bement a hivatalba, onnan el- vihette a sajátját. Néha a szomszéd vitte... Egyes színes lapokból nem is jutott minden előfizetőnek. Más lapokból viszont jókora halom megmaradt a hivatalban. Akkoriban ez az áldatlan helyzet sok álmatlan éjszakét okozott Kiss Erzsébetnek, a hivatal vezetőjének, amire így emlékszik vissza: — Az emberek panasszal fordultak a pártbizottsághoz, a tanácshoz, a Népújság szerkesztőségéhez. Mi pedig kaptuk a figyelmeztetést, és felszólították a hivatalt, oldja meg a kézbesítést. Jelentkező nem volt. Elmentem a tanácshoz, a járási pártbizottsághoz, a HNF községi elnökéhez, a tsz-hez, és kértem, hogy legalább átmenetileg küldjenek valakit, aki helyettesíteni tudja Guti Lászlót. — Gondolom, akkor sok lap előfizetését mondták le — jegyzem meg. — Igen, 668 lapét, ebből 142 volt a Népújság, 38 pedig a Népszabadság. — Hogyan tudták megoldani a helyettesítést? — Sikerült egy kézbesítőt felvenni, Széles Sándort, aki jelenleg is dolgozik. Igyekszik jól ellátni a feladatát, és már mintegy 200 lap előfizetését szervezte vissza. Nemrég jelentkezett kézbesítőnek Oláh Sándor is, aki rokkantsági nyugdíjas, ö Pálfi Imrét helyettesíti, aki ugyancsak megbetegedett. És Oláh Sándornak — bár azelőtt soha nem dolgozott a postánál — két hét alatt sikerült 20 hírlap-előfizetőt gyűjtenie. Egyelőre tehát nincs hiány, kézbesítőben. A fenti esetből azonban érdemes a tanulságot levonni. Hogy meg lehessen előzni a bajt, talán célszerű lenne a megyei posta- hivatalnak egy-két tartalék kézbesítőt készenléti szolgálatban tartania. Mint ahogy tartalék tisztviselők is rendelkezésére állnak, akik a hiányzók pótlására azonnal kirendelhetők. Pásztor Béla a telekgerendási Vörös Csillag Tsz-ben f ... !> És a tél: félbundával, matyómintás kendével A telekgerendási Vörös Csillag Mgtsz-ben az elmúlt év végén törvényességi vizsgálattal egy időben munka- védelmi szemlét rendezett a békéscsabai Városi Tanács termelés-, ellátási elügyeleti osztálya. A városkörnyéki község tanácsának végrehajtó bizottsági ülésén is témaként szerepelt ez a kérdés a közelmúltban. Javuló a munkavédelem a tsz-ben, de a vezetők még mindig nem lehetnek elégedettek. 1977-ben 17 baleset történt, ez 315 munkanap kárt okozott, 1978-ban 15 baleset 400 nap kiesést jelentett, 1979-ben 11 eset 301, 1980- ban pedig 19 baleset 360 kiesett munkanap kárt okozott a szövetkezetnek. Tavaly vállalták a szocialista brigádok, hogy saját munka- területükön próbálják megszüntetni a balesetek okait, s egymás testi épségére is jobban vigyáznak. , A vizsgálatok során kirívó hiányosságokat nem tapasztaltak. de a munkahelyi italozás — főként a kinti területeken vagy a szállítóknál — még mindig gond. A védőeszközöket és burkolatokat egyes esetekben maguk a dolgozók eltávolítják. A munkahelyi vezetők nem dokumentálják pontosan a munkavédelmi oktatásokat, amelyek sok esetben formálisak. A tsz-vezetőknek célja az, hogy minden vezető kellő jelentőséget tulajdonítson a munkavédelmi oktatásnak, propagandának, ismerje meg alaposan a szövetkezeti munkavédelmi szabályzatot. A munkakörülmények javítása a balesetek megelőzésének egyik fontos módszere. Bár az ellenőrzések során a munkahelyéken rendet és tisztaságot találtak, s a tsz gépparkjának kezelése olyan jó, hogy gyakran megyei, városi gépszemléket, nyári betakarítási bemutatókat rendeznek itt, 1981-ben mégis jelentős költséget terveztek a munkavédelem fejlesztésére, a körülmények javítására. A védőberendezések pótlása, az anyagmozgatás gépesítése, az üzem- és munkaszervezés, oktatás és propaganda fejlesztése, az úthálózat bővítése, a szociális létesítmények építése, a védő- és munkaruha, valamint védőital biztosítása szerepel a programban. A munkavédelmi bizottság elnöke évente kétszer számol be a vezetőségnek a munka- és egészségvédelemről. A bizottság tagjaival együtt ellenőrzik a területeket munkavédelmi szemlén, a hiányosságok megszüntetésére pedig felelősöket jelölnek ki. A balesetek megelőzésének anyagi érdekeltségét szeretnék növelni, a szabályzat ellen vétőket pénzbírsággal sújtva, míg a munkavédelmi újítások kitalálóit megjutalmazzák majd. Az újítások nyilvántartásán azonban bőven van még javítanivaló. A munkavédelmi törvény és az üzemi balesetek kritériumának meghatározása módosított változatában a dolgozó ember védelmét, érdekeit szolgálja. Az ittasság, a munkahelyen fogyasztott alkohol hatására bekövetkezett baleset azonban mindenféle kedvezménytől, kártérítéstől megfosztja a károsultat. Ezért is fordítanak fokozott gondot az alkohol elleni küzdelemre a termelő- szövetkezet vezetői. B. Zs.
