Békés Megyei Népújság, 1981. február (36. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-28 / 50. szám

1981. február 28., szombat Mezőgazdaság és környezetvédelem Ha nem akarjuk, hogy a madárdal elnémuljon a ha­tárban, ha el akarjuk kerül­ni azt a veszélyt, hogy mé­regtakaró borítsa a szántó­földeket, ha csökkenteni akarjuk a természetes élő­világ kémiai anyagokkal va­ló szennyeződését, akkor na­gyobb gondot kell fordítani a különféle károsító ténye­zőkkel szembeni hatékony védelemre. Közismert, hogy a mező- gazdaságban az elmúlt né­hány évtizedben a kémiai anyagok felhasználása jelen­tősen megemelkedett. A me­zőgazdasági technológiák — csaknem minden területen — erre alapozódnak. Az utóbbi években 95—125 ezer tonna összes és 300 kilogramm ha­tóanyagban kifejezett mű­trágyát használtak fel me­gyénkben hektáronként, 1979 évben 400 millió forint ér­tékben került sor növényvé­dő szer alkalmazására. Szennyvíz a nyárfásban A következő tervciklusban 350 kilogramm hatóanyag felihasználását terveztük hek­táronként. Ugyanakkor az is közismert, hogy a kémiai anyagok alkalmazásával a termés mennyiségének 30— 40 százalékát mentik meg a pusztulástól. A kérdés most már az, hogy hol a határ? Erre egyszerűen úgy le­hetne válaszolni, hogy csak annyit szabad felhasználni ezekből az anyagokból, amennyit a termés védelme, valamint a természeti és bio­lógiai egyensúly elbír, s nem veszélyezteti az embe­riség egészségét, valamint a természet még képes a rege­nerálódásra. A biológiai egyensúly megbomlása sú­lyos károkat idézhet elő. A kemikáliák helytelen hasz­nálata a talaj elsavanyodásá- hoz, a talajélet pusztulásá­hoz vezet, amelyet más vegy­szerekkel már nem, vagy csak igen nehezen és költsé­gesen lehet helyrehozni. Megyénkben igen komoly veszélyforrást jelent az állat­tartó telepeken felhalmozódó hígtrágya. Évente csaknem 2 millió köbméter hígtrágya képződik, amely évek óta felhasználatlanul szennyezi közvetlen környezetét. A nagy- és kisüzemi állattartó telepeken gyűlő állati hul­lák, mellékanyagok számos veszélyforrás gócait képezik. Pedig az állati hullák ipari feldolgozása jelentős deviza­megtakarítást eredményez­hetne, és csökkentené ezzel a fehérjeellátás gondjait. Az üzemi telepek szennyező for­rásainak felhasználására vannak a megyénkben kö­vetendő példák. Például a Gyulai Húskombinát szenny­vizének hasznosítása nyárfás szikkasztással. Ezzel nemcsak a környezetét károsító szennyvíz problémáját old­juk meg, hanem értékes fa­anyaghoz is jutunk. Belvíz a határban Jelentős környezetkárosító szerepe van megyénkben a belvíznek is. Az elmúlt tíz­éves átlagban 23—24 ezer hektár volt a belvízzel borí­tott terület, amíg a belvízve­szélyes terület megközelíti a 100 ezer hektárt. A belvíz­nek jelentős talajpusztító ha­tása van. A talaj szerkezeti egyensúlyát megbontja, így kezdetét veszi az eliszaposo- dási folyamat, kémhatása sa­vanyúvá válik, csökken a talaj mikroorganizmusainak tevékenysége, ezzel párhuza­mosan lelassul a talaj táp- anyagfeltárys képessége, ösz- szességében csökken a talaj termőképessége, amelynek következménye a gazdaság­talan termelés. Az előbbiek mellett a bel­víz összegyűjti a kimosódott műtrágyákat, növényvédő szereket, amelyek az élő fo­lyóvizekbe kerülnek, és ott ismét súlyos szennyezéseket okoznak. Jelentős szennyező forrás még a géptelepeken szakszerűtlenül kezelt és tá­rolt fáradtolaj és az egyéb hulladékok felhalmozódása. A környezet tisztaságának csökkenéséhez hozzájárult az indokolatlan fasorok és er­dőfoltok kivágása, a termé­szetes ökológiai viszonyok megbontása. A következő VI. ötéves tervben fő célkitűzésnek te­kintjük, hogy a megye me­zőgazdasági környezeti hely­zete tovább ne romoljon. Ennek során külön figyelmet kell fordítani a termőföld vé­delmére. A talaj termőké­pességét a természeti törvé­nyek és a gazdasági lehető­ségek által megengedett leg­magasabb szintre kell emel­ni. Meliorációval és minden más rendelkezésre álló esz­közzel védekezni kell a ta­lajpusztulás és talajszennye­zés különböző formái ellen. Ivóvíz veszélyben A víz természetesen nem­csak rombol, hanem a mező- gazdasági termelés és az élet nélkülözhetetlen eleme is, felelősök vagyunk azért, hogy a felszíni és a felszín alatti vizeink saját érde­künkben, ne szennyeződje­nek. A levegőtisztaság az em­beri életfeltételek mellett a mezőgazdasági kultúrákra nézve is döntő tényező. Pél­dául por, füst, gázok stb. Ezért az energiatakarékos, kevés hulladékkal járó, ille­tőleg kisebb szennyező ha­tást okozó és hulladékot hasznosító berendezéseket és eljárásokat kell alkalmazni. Ha biztosítjuk a természetes környezeti tényezők és az élővilág (ökoszisztémák) fennmaradását, ezek gazdag öröklési anyagokat adnak ne­künk és utódaink számára. A veszélyeztetett, vagy tu­dományos értékű növény- és állatfajtákat, azok termő-, illetve élőhelyeit a kiemelke­dő természeti, tájképi jelen­tőségű területeket védenünk kell. Tájalakító tevékenysé­günk során minden esetben törekedjünk a tájgazdagítás­ra. A környezetvédelem meg­szervezésére és alkalmazásá­ra számos intézkedés történt a közelmúltban. Most raj­tunk a sor, hogy cseleked­jünk. Kétségtelen, hogy a feladatok megvalósításához anyagiak is szükségesek, de a mostani helyzetben az em­beri magatartás és szemlélet a döntő. A feladatok megva­lósításához lényeges, hogy minden üzemiben legyen a környezetvédelemnek megbí­zott felelőse. ♦ Az elmondottakból kitű­nik, hogy a környezetvéde­lem és a mezőgazdaság érde­kei egybeesnek. Ezért kell az erőforrásokat úgy felhasz­nálni, hogy a felhasználás egyúttal a társadalmi terme­lés egy magasabb fokát fe­jezze ki, és ezzel a környe­zetét is kímélje, óvja. Így válik a mezőgazdasági ter­melés hatékonysága és a környezetvédelem sajátos egységgé, egymástól elvá- laszthatatlanná. Boross László — Dr. Fórján Mihály Sós lében érlelődik a Sárrét Gyöngye nevet viselő gomolya- sajt, a Sárréti Tej szeghalmi üzemében. Ez az igen Ízletes sajtféleség rövid idő alatt nagy népszerűségre tett szert a megye vásárlói körében Fotó: Veress Erzsi Egyetlen csepp olaj elegendő a vizsgálathoz Már ötven ipari és mezőgaz­dasági üzemben alkalmazzák a takarékos és biztonságos olaj­cseréhez a Magyar Asványolaj- és Földgázkísérleti Intézet, va­lamint a Közúti Közlekedési Tudományos Intézet közös sza­badalmát, a szikométert. Ez az ötletes kis berendezés, a Diesel- motorok olajából kivett egyetlen cseppből is képes meghatározni, hogy szükség van-e már a cse­rére, vagy még felesleges, hi­szen az olaj nem használódott el. A kenőolajok csereideiét meg­határozó berendezés kifejleszté­sére azért volt szükség, mert az átlagosan meghatározott csere­idők legtöbbször eltértek a szükségestől. Az előzetes vizs­gálatok azt mutatják, hogy az esetek többségében még jó mi­nőségű olajat cseréltek. Az ész­szerű kenőolaj felhasználás ér­dekében ismerni kell a7 adott motor igényét, és minden eset­ben „gépre kell szabni” a cse­rét. Ehhez ad útmutatást a szi- kométer, amelyet az idén már többek között alkalmaz a MA­HART, használnak a vízügvi igazgatóságok és harminc mező- gazdasági üzem. A tapasztalatok szerint a7 olajcsere pontosítása mintegy 25—30 százalékos kenő­anyag-megtakarítással jár. A szikométer elterjesztésében jó partnere a kutatóknak a Termelőszövetkezetek Veszprém megyei Szövetsége, amely 24 kö­zös gazdaság számára kifizette a szabadalom használati és fel­találói diját, a kutatók pedig a szövetkezetekben a helyszínen tanították be a dolgozókat a készülék kezelésére. Tanácskozik a kollektíva Fotó: Veress Erzsi Egy komplexbrigád felajánlása Hosszú és tágas a gépmű­hely. Bár tudom, hogy nem szabadna odanéznem, mégis megigézi a szememet a he­gesztőpisztolyok itt is, ott is felvillanó, szikrázó kék láng­ja. A betévedő látogató itt aztán alapos próbaterhelés­nek teheti ki érzékszerveit, hiszen nemcsak a szem fáj­dul meg a „gyönyörű kéktü- zektől”. A hegesztés orrfa­csaró füsttel is jár, ami tél­időben, csukott ablakok mel­lett megül a levegőben, a vasszerkezetek pedig hatal­mas, visszhangos csengéssel rázkódnak meg a kalapács ütései alatt. Gyulán, a Kö- VIZIG gépüzemének egyik műhelyében vagyunk1. * * * — A brigádvezetőt kere­sem — szólítok meg egy fér­fit, talán nem is a legjobb­kor, hiszen éppen hegesztő álarcát illeszti maga elé. Míg várjuk a brigádvezetőt, egy legalább 10 méter hosszú és 3—4 méter széles vasszerke­zet mellett cövekelünk le, amely számomra igen látvá­nyos. — Igazi míves munka, szinte kézműipar, amit ezen csinálunk — felel kérdő te­kintetemre Pongrácz Antal. — Hídnak' nevezzük, a ha­talmas daruk úgy mozoghat­nak rajta, mint a vonatok a sínen. Megérkezik Bérces Péter, a brigádvezető. Bemegyünk az öltözőbe, hiszen a munka, amit itt elég nagy zajjal jár, nem áll meg. Beszélgetőpart­nereim kiveszik a fülükből a papírvattát. — Muszáj, van mitől vé­denie ... Leülünk, kicsi a helyiség, falain oklevelek díszlenek. — Hallottuk, hogy az itt dolgozó szocialista brigád felajánlást tett az SZKP XXVI. kongresszusának tisz­teletére ... — Igen, igaz a hír. A Vá­sárhelyi Pál Szocialista Bri­gád még 1967-ben alakult — kezdi Illik József, aki 10 évig vezette a brigádot. — Ma csupán hárman marad­tunk az alapító tagok' közül. Lakatosokból, hegesztőkből, betanított munkásokból és műszaki irányítókból álló, úgynevezett komplexbrigád vagyunk. Most 21 a taglét­szám, mindegyikünk1 itt dol­gozik a műhelyben. — Látom, gyülekeznek az oklevelek, a kitüntetések ... — Mint említette a kollé­gám — veszi át a szót Béres Péter, a jelenlegi brigádve­zető — 1967-ben alakultunk, azóta 12-szer nyertük el a szocialista brigád címet, ebből két alkalommal a Vál­lalat Kiváló Brigádja, egy­szer pedig az Ágazat Kiváló Brigádja kitüntetésben ré­szesültünk. Tavaly, mint a korábbi évekhez hasonlóan, átlagon felüli teljesítéssel járultunk hozzá az igazgató­ság tervfeladatának elérésé­hez. Eredménytervünket megdupláztuk, az egy főre eső termelésiérték-tervet 3,7 százalékkal teljesítettük túl. * * * — Nagyon szép a műhely­ben az a bizonyos vasszerke­zet, ezenkívül még min dol­goznak? — Többségében idegen megrendelőknek, különböző alkatrészeket, vízgépészeti berendezéseket gyártunk. Sa­ját cégünknek műtárgyakat, tűtöket, zsilipszerkezeteket adunk át. Az árvíz idején éj­jel-nappal folyt itt a munka, szinte kezünkből vitték a csöveket, aztán a helyreállí­tás során a szivattyúkat ke­zeltük. — Hogyan értékelik a bri­gádtagok munkáját? — Nem tudom elsők vol­tunk-e, de abban egészen bizonyos vagyok, hogy az el­sők között voltunk, akik el­tértünk a pontozási rendszer­től. Ki mit csinált, hol vett részt a társadalmi munká­ban, ezeket mind felírtam a brigádnaplóba. Nem az itte­ni munkát értékeltem, hi­szen azért mindenki meg­kapja a fizetését. A jutalmakat a brigádnap­ló alapján, közösen osztot­tuk' el, kisebb sértődésekkel ugyan, a többletmunkák és tények alapján. * * * Közben előkerül az SZKP XXVI. kongresszusának tisz­teletére tett felajánlás. Íme egy részlet belőle: „Brigádunk, a Vásárhelyi Pál Szocialista Brigád az SZKP XXVI. kongresszusa tiszteletére vállalja: Az egy főre eső termelési értéket hat százalékkal túl­teljesítjük. A munkaidőalap jó kihasz­nálásával és a termelés fo­lyamatával, jó munkaszerve­zéssel a Vízgépészeti Válla­latnak tervezett hatmillió forintos értékű munkával szemben 7,5 millió forintot termelünk 1981-ben. Az idegen megrendelők­nek végzett különböző vas- szerkezeti munkák gyártása során az anyag- és energia­takarékossággal a brigádra tervezett 900 ezer forinttal szemben 1,1 millió forintos eredményt érünk el. Valamennyi munkáért egy­éves garanciát vállalunk. Meghibásodás, illetve minő­ségi reklamálás esetén a hi­bákat költségmentesen ki­javítjuk. Az SZKP XXVI. kongresz- szusa tiszteletére vállalunk egy kommunista műszakot, amelynek bérét a gyulai ro­mán tannyelvű intézmény részére ajánljuk fel sport- és oktatási segédeszközök vásárlása céljából.” — Ha megnézi, itt konkrét, gazdasági tényeket sorolunk fel. Minden: a termelési ér­ték, a megtakarítás, az ered­mény forintban mérhető. Szórakozunk is, tanulunk és művelődünk, de most úgy érezzük a konkrét, mérhető munka a legfontosabb — szögezi le Bérces Péter bri­gádvezető. Kelemen T. Magda Exportnövelés Mezőberénylien A Mezőberényi Műszaki Vasipari Szövetkezet évek óta rendszeresen növeli tő­kés exportját. Főleg a fém­tömegcikkrészleg termékei, a különféle litografált tálcák találnak vevőre az NSZK, a francia és a skandináv or­szágokban. Tavaly a 64 mil­lió forintos árbevételből mintegy 10 millió forintnyi volt a tőkés export értéke, az idén ennél 10 százalékkal kí­vánnak többet eladni. Ahhoz, hogy ezt a tervet teljesíteni tudják, alkalmaz­kodni kell a konyhákban is sűrűn változó divathoz. Az idén például már. olyan tál­cákat kémek a nyugati ve­vők, melyekhez azonos min­tázatú dobozok is tartoznak. Ezért ebben az évben meg­honosítják a dobozgyártást is Mezőberényben. Először hen­ger alakú dobozokat készíte­nek négyféle méretben, de a későbbiekben a különféle négyszögletes keresztmetsze­tű, illetve sokszög alaprajzú dobozok is bekerülnek a gyártási programba. Szépen fejlődik a szövet­kezet másik nagy termékcsa­ládjának, a számítástechnikai fémbútoroknak a gyártása is. A Videoton a külföldi ki­állításokon már mezőberényi fémbútorokkal együtt mu­tatja be számítógépeit, és több tőkés országba való szállításról is folynak a tár­gyalások. Ezek közül jó né­hány sikerrel kecsegtet, ezért a szövetkezet a közel­jövőben megkötendő üzletek­re kapacitást tartalékolt. L. L. Fejlesztik a melléküzemágat A bélmegyeri Üj Barázda Tsz két éve társult az Óbuda Ter­melőszövetkezettel, fafeldolgozás­ra. Az eltelt időszak alatt a hat­van embert foglalkoztató bélme­gyeri kisüzem tevékenysége, termelése megötszöröződött. Ta­valy például tizenötmilliós ter­melési értéket állítottak elő. A faalapanyag 70 százalékából tő­kés exportra kerülő raklapokat, a fennmaradó hányadból egyéb göngyöleget, faládákat készíte­nek. Kis mennyiségben barká­csoláshoz szükséges szerszámo­kat, felszereléseket is gyárta­nak. A jövőben a szövetkezet vezetői kis létszámnövelés mel- 1 lett szeretnék elérni az évi 35 millió forintos termelési érté­ket. A múlt évben már felépí­tettek egy négyszáz méter hosz- szúságú munkacsarnokot. Az elképzelések szerint az idén, il­letve jövőre befejezik a beruhá­zást, ahol majd jobb körülmé­nyek között termelhet a faipari részleg. Szerepel az elképzelé­sekben régi, másra már nem használhat* épületek felújítása is. A fejlesztésre alapot ad, hogy a községben van elegendő munkaerő, sokan dolgoznának szívesen a fafeldolgozóban. Ki­csit merésznek tűnhet a» elkép­zelés, de a szövetkezet vezetői a későbbiekben Békéscsabán vagy Békésen szeretnének saját bar- kácsboltot nyitni.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents