Békés Megyei Népújság, 1981. február (36. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-27 / 49. szám

1981. február 27., péntek

0

Változó világunk és a gazdaságirányítás

Magyar Hírlapban olvastam (február 24., 8. oldal), hogy a mosonmagyaróvári Dunamenti Tsz megvette a Lenfonó és Szövőipari Vállalat komáromi leánygyárának hanságfalvi üzemét. Nem tudom, hogy mennyire szaporodnak majd a jövőben az ilyen és ehhez hasonló üzleti vállalkozások, mindenesetre ma még figyelmet érdemel e kezdeményezés, gondolom, ezért is számolt be az említett lap, önálló tudósítás keretében az eseményről.

Szenzációról van-e szó valójában? Szerintem nem! Olyan egyedi esettel állunk szembe csupán, amely kézzelfogható közelségbe hozza a gazdálkodás változó feltételeinek, a vállalati önállóság kereteinek, lehetőségének és szerepének általánosítható értelmezését.

A Lenfonó- és Szövőipari Vállalat nem tudta már gazdaságosan működtetni hanságfalvi üzemét, a Dunamenti Tsz pedig — adottságaira tekintettel — semmiképp nem akar fölhagyni a,kendertermesztéssel. A megoldás: a tsz átveszi a* gyárat. Ezzel aztán mindenki jól jár. A lenfonó megszabadul a kölönctől, a tsz pedig megoldja tagjai téli foglalkoztatását, s így kapható lesz továbbra is a borjúkötél, meg a többi kendertermék.

De olvassuk tovább a cikket: az illetékes szervek, beleértve az ipari, valamint a Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztériumot is, rugalmasan kezelték a tsz javaslatát, támogatták törekvését, hogy a tagság gyártulajdonos legyen.

Az ügynek éppen e ponton érhető tetten másik újdonsága. A MÉM és az Ipari Minisztérium nem rendelkezett, nem hozott határozatot, hanem támogatta a törekvést. S . nem is lehet ez másként a gazdaságirányításnak abban a rendszerében, amely immár „felnőtt” vállalatok tevékenységét igyekszik közvetett eszközökkel úgy befolyásolni, hogy az eredmény a népgazdasági érdek megvalósulása legyen.

Az önállóság helyes értelmezésével egyébként sem fér össze — általában — a termelőegységek felülről kezdeményezett társulása. Kiindulva abból a tételből, miszerint a döntés következményeiért első helyen a döntést hozónak kell a felelősséget vállalnia, következik az, hogy a zátonyra futott együttműködést is annak kell anyagilag talpra állítania, aki magát az együttműködést létrehozta.

A gazdaságirányítás különböző szintű szervei, a gazdaságpolitika helyileg illetékes testületéi tehát a befolyásolás jelenlegi hatáskörében — az ellenőrzés szerepének fokozásával is — határozataikkal segítik, támogatják az ésszerű kezdeményezéseket, egyetértenek a népgazdasági igényekkel egybeeső törekvésekkel. Nem vállalják át viszont a konkrét döntések meghozatalát azoktól, akiknek egyébként is ez a feladatuk, egy-egy termelő kollektíva élén állva éppen e döntésekhez van jogosítványuk.

Ezért is foglalt úgy állást a Békés megyei párt-végrehajtóbizottság legutóbbi ülésén a Mezőhegyesi Mezőgazdasági Kombinát jövőjét tárgyalva, hogy támogatja a kombinát és a Mezőhegyesi Vasipari. Szövetkezet lehetőség szerinti együttműködését. Támogatja a társulást, ha az létrejön, megvalósulásáról ugyanakkor, a kölcsönös előnyök alapján, az érdekelt feleknek kell dönteniük.

gy-egy vállalkozás életrevalóságát tudniillik — a határozatokban foglaltakat igazolva, vagy éppen

_____1 azokkal ellentétben — végül is csak maga az élet

b

izonyíthatja. A gazdasági élet felgyorsult változásaihoz igazodva ezt a mérgét is meg kell tanulnunk alkalmazni.

(kőváry)

Méhészek

találkozója

Endrődön

(Tudósítónktól)

A Gyoma—Endrőd és Vidéke ÁFÉSZ Rákóczi Méhész Szakcsoportjának rendezésében ismeretterjesztő szakelőadást tartottak a Hídfő vendéglőben az elmúlt hét végén. Az összejövetelen a helyi szakcsoport tagjain kívül más területek meghívott méhészei is megjelentek, s így csaknem százan hallgatták végig a hasznos és tartalmas tájékoztatót. Elsőként Kovács Péter, az Országos Kisállattenyésztő Kutató Intézet munkatársa tartott előadást, melynek során elsősorban a méhanya szakszerű neveléséről tájékoztatta a jelenlevőket. Ezt követően ugyancsak a kutatóintézet munkatársa, illetve egészségügyi ellenőre szólt a méhészekhez. Bevezetőül az igen káros varroatka elleni védekezésről, illetve annak megelőzéséről beszélt, majd a méhek ez évi vándoroltatási lehetőségeit, annak előnyeit tárta a résztvevők elé. A szakelőadást követően több hozzászólás hangzott eh és a meghívott vendégek, valamint a helyi szakcsoport tagjai mondták el saját tapasztalataikat, észrevételeiket.

Sztanyik Károly

űz érték csökken — az ár marad

A közelgő tavasz kicsalta az utcára az embereket, előjöttek a fólia alól a primőrök is. Aruk magas, az uborka kilója 90 forint, a zöldpaprika darabja 6,50. A termesztett gomba sem olcsó, 70 forintért mérik kilóját. Nem is sokan vásárolják a méregdrága vitaminpótlókat, ez látszik az állagukon. Kirakatban fony- nyadt az uborka, paprika, s a gombáról talán jobb nem is szólni. Ugyanis a szakácskönyvek és szakemberek szerint hűtőben 24 óráig tartható az „istenek eledele”, azon túl kiszárad. Vajon nem érné meg olcsóbban eladni a fonnyadozó zöldséget? Annál is inkább, mert az alacsonyabb ár még mindig jövedelmezőbb a teljes veszteségnél ...

— m. szabó —

Három nő, négy férfi egy brigádban

Kétegyházán, az ÉRDÉRT Vállalat 12. számú telepén 162-en dolgoznak. Javarészt helybeliek, de járnak ide elekiek és kétegyháziak is. Vannak közöttük faipari szakmunkások1, a többségük azonban segéd-, illetve betanított munkás.

A telepen a Szovjetunióból érkező fenyőfát, valamint a kevés nyír- és nyárfát dolgozzák fel. A fenyőfűrészáru osztályozás után a TÜZÉP- telepekre, és az egyik faipari vállalathoz kerül. Készítenek itt több vállalat megrendelésére ládaalkatrészt is.

Járási Károly, a pártalap- szervezet titkára a munka- körülményeket jónak ítéli meg. Igaz, a vagonkirakás részben még kézzel történik, a rönkfa mozgatása pedig balesetveszélyes. Elég sok is a sérült. Ezért mondja Mérei István, az SZMT munkavédelmi felügyelője:

— Jó lenne mielőbb markológépet beszerezni.

Az egységcsomagban érkező fűrészárut már daruval rakják ki a vagonból. Remélhetőleg hamarosan lesz markológép is. Nem kis tételről van szó. Járási Károly számítása szerint , naponta átlag 5—6 vagon fával kell a rakodóknak megbirkózniuk, ha esik, ha fúj.

Járási Károly elismerően nyilatkozik a telep dolgozóinak munkájáról, szorgalmáról, ami a lelkes munkaversenyben is kifejezésre jut.

A legjobbak között tartják számon a 7 tagú, 3 nőből és 4 férfiból álló Béke Szocialista Brigádot, amely ládaalkatrészeket készít. A brigád vezetője Nikula Péterné.

A műhelyben előbb Koro- bán János művezetőtől kérdezem:

— Van munka?

— Jelenleg van. A Kőbányai Gyógyszergyárnak készítünk ládaalkatrészeket.

— Máskor?

— Tavaly előfordult, hogy nem kellett a láda.

— Ahelyett mit csináltak?

— Parkettlécet, kalapácsnyelet és más hasonlót.

— Mik1 az idei kilátások?

— Az első félévre van annyi megrendelés ládából, hogy lehet naponta 110—115 százalékos teljesítményt is elérni.

— Mit szól hozzá a brigádvezető? — fordulok Nikula Péternéhez.

— Örömmel veszem tudomásul, és adom tovább a munkatársaimnak. Mi valamennyien az itteni keresetünkből élünk.

— És hogy élnek?

— Beosztással. Persze az asszonyoknak a férjük, a férjeknek a feleségük is hoz valamit a konyhára — mondja derűsen.

— Hol dolgozik a férje?

— Békéscsabán, a Hajtómű és Festőberendezések gyárában lakatos.

— Ki keres többet?

— Természetesen a férjem.

— Miért természetes?

— Ö szakmunkás, én segédmunkás vagyok.

— Hogy élnek?

— Elégedettek vagyunk. Van két kislányunk. A nagyobbik gimnazista, a kisebbik általános iskolás. Mindketten román iskolába járnak. Jól tanulnak. Igazán nem lehet semmi panaszunk'.

A szakszervezeti bizalmi Bottás György.

— Hogy érzi magát a brigádban? kérdezem tőle.

— Nagyon jó kis közösség. Mindenki barátságos és igen „hajtós” Pénzre megy a „játék”.

— Milyen a kereset?

— Teljesítménybér van. Tehát ki mit tesz az asztalra, annak arányában kap pénzt.

— A nők keresete azonos a férfiakéval?

— Az lenne, ha a férfi és a nő ugyanazt csinálná. De a mi munkánk a nehezebb. Ketten 60—50 kilókat emelünk. A gépre rakjuk a rönkfát. Ezt az asszonyok nem bírnák, egyébként is legfeljebb 20 kilót emelhetnek.

Csepelen a Magyar Posztógyár kikészítőrészlegének 17 tagú Appretőr Szocialista Brigádja az SZKP XXVI. kongresszusa tiszteletére vállalta, hogy a Szovjetunió részére készüld méterárut és konfekciószöveteket jó minőségben, késedelem nélkül szállítják. A gyár az idén egymillió-hétszázezer négyzetméter szövetet készít szovjet megrendelésre

(MTI-fotó, Fehér József felvétele — Telefotó — KS)

Új házsor épül Tarhoson

Annak idején bizonyára sokan látták a „Zorba, a görög” című filmet. Akik nem nézték meg, azok közül is jó néhányan ismerik Theodorakisz világhírű dallamát, a Zorba táncát. A minap, amikor Tarhosra mentem, a rádió ezt a melódiát sugározta. Önkéntelenül is a film, és az árvíz jutott eszembe: az embert bármilyen megrázkódtatás érheti, azon felül kell, hogy kerekedjen, ha kell, mindent élőiről kezdjen, akár az étetet is. A tarhosiak közül jó néhányan így vannak. Hajlékukat elmosta az ár, ám ha nehezen is, újra kezdik az életet.

— A falu közigazgatási területe 5700 hektár, melyből alig 450 hektárnyi van a körtöltésen belül. A településnek több mint 80 százalékát elborította a víz, a belterület szigetként állt — emlékszik' vissza a nyári tragédiára Herpai Sándor tanácselnök, majd megtoldja: — A körgáton kívül 33 lakóház dőlt össze.

A víz még javában tombolt, amikor megszületett a döntés az újjáépítésre, az új

— Mi a véleménye erről? — kérdezem Nikula Péternét.

— Ez a helyes. Csak hadd emelgessék a nehezét a férfiak. Otthon úgy is megfordul a helyzet — tréfálkozik a brigádvezető, és hozzáfűzi még ehhez: — Máskülönben igazság van.

— Ügy érti, hogy az üzemben igazán munka szerinti a kereset ?

— Erre különösen ügyel Bottás György. Amikor pedig pénzről van szó, mindenkinek megjön a hangja. Az enyém is.

— A brigád ezüstkoszorús, de a tavalyi eredmény alapján a'ranykoszorú-váromá- nyos — állapítja meg Járási Károly.

Elsődleges érdeme természetesen a jól végzett munka, amiért fizetést kap. De van néhány más is. Többek közt az, hogy tavaly a brigád 4 tagú csapata a vállalati szellemi vetélkedőn az első helyre került. Tagjai voltak: Nikula Péterné, Joha Péterné, Bottás György és Koro- bán János. A szép siker eredményeként mind a négyen 8 napos jugoszláviai jutalomüdülésben részesültek. Akkor látták először a tengert.

Azt is érdemes megemlíteni, hogy a brigád tagjai lebontottak egy régi, és felépítettek egy új családi házat. Ezzel a munkával egy elárvult családon, özvegy Gálca Jánosnén, és 2 gyermekén segítettek. Az asszony férje ebben az üzemben dolgozott.

Pásztor Béla

telkek kialakítására, az építési kölcsönök« folyósítására.

— Október 20-ra elkészültünk a 350 négyszögöles telkek parcellázásával, közművesítésével. Az új osztásból 20-an igényeltek portát. Akik régi, külterületi házuk' helyét felajánlották az államnak, azoknak ingyen juttattunk közművesített cseretelket a belterületen. Akik’ ragaszkodtak a külterületen levő portájukhoz, azok 10 ezer forintért vásárolhattak telket — folytatja a tanácselnök.

♦

A falu szélén kikarózott házhelyek sorakoznak, valamennyin építőanyaghegy várja a jó időt. Bucsi Gáborral járjuk az utcát, dagasztjuk a vendégmarasztaló sarat.

— Ősszel kiástam az alapot, ideszállítottam az építőanyagot. Az elmúlt vasárnap, a jó időt kihasználva, felfűrészeltük a faanyagot — magyarázza az őszülő halántékú férfi, aki a nevelőintézet kőművese.

— Milyen házat épít?

— Típusterv alapján építek. A földszinten lesz egy szoba, konyha, fürdőszoba, előszoba, étkezőfülke, a padlástérben két szoba készül. Csak a jó időre várunk, az anyag 80 százaléka már itt van. Az építőanyagellátásra nem panaszkodhatunk.

— A költségek?

— Az építéshez 280 ezer forint kölcsönt kaptunk, melyből 130 ezer forint kamatmentes, a többit hosszú- lejáratú, 3 százalékos kamattal kaptuk, a többi saját erőből pótoljuk. Az asszonynyal úgy terveztük, hogy őszre beköltözünk. Jönnek majd segíteni a rokonok, barátok, munkatársak, így enyhülnek a kiadásaink — foly- tatjja, majd indulunk az átmeneti lakásukhoz, amit a nevelőintézet juttatott részükre. A lakás berendezése szerény.

— Mindenünk odaveszett, egy szál munkásruhában jöttem el. Az ágyat nővérem Dunaújvárosból küldte, az egyik ruhásszekrényt az intézet, a másikat a Budapesti

Műszaki Egyetem adta. Most már megnyugodtunk, s ha egészségünk lesz, nem félünk a jövőtől — mondja búcsúzáskor Bucsi Gábor.

♦

A Kozma c. alád a Petőfi utca 36. szám alatt lakik, egyszerű falusi házban. Koz- máné éppen a malacokat eteti, az udvaron a kutyák vicsorítva fogadják az idegent. Az etetés után a konyhában ülünk' le a feleséggel, aki a békési Egyetértés Tsz baromfigondozója, férje pedig a Békés megyei ÁÉV kőművese.

— Silány malacok ezek a mostaniak ... — mondja elgondolkodva. — A tanyán szép állományunk volt: az árvíz időszakában 20 süldőt és két borjút tartottunk. Már korábban azt terveztük, hogy beköltözünk a faluba. Néztünk házat is, de aztán a víz mindent meggyorsított... A család úgy döntött, hogy építsünk — folytatja az asz- szony, s időközben Békéscsabáról, a munkából hazatér Kozma István is, aki bekapcsolódik a beszélgetésbe.

— A mostani lakásunk az árvíz óta a negyedik*. Laktunk rokonoknál, barátoknál. Amíg az új házunk elkészül, addig most már itt maradunk — mondja a férj, miközben az új házra tereli a szót. — Típusterv alapján építünk, 82 négyzetméteres lesz az egész, két szoba összkomfortos.

— Őszre szeretnénk beköltözni — szól közbe az asz- szony.

— A belsejét az idén teljesen rendbe akarom tenni, a külső bepucolással várok még egy-két évet. Az alapozás már kész, s amint az idő engedi, folytatjuk a munkát.

— Az uram a munkahelyétől kap kölcsönbe zsaluzóanyagot, kedvezményes fuvart, munkatársai pedig jönnek majd segíteni.

— Csabán hol dolgozik?

— Két hete a posta épületénél, előtte a Lencsési úton lakásokat építettünk. Jaj, de sokat megfordult a fejemben: „Vajon a mi lakásunkra mikor kerül sor?”

— Amint itt lesz a jó idő, mi is hozzálátunk — nyugtatja férjét Kozmáné. — Az összes építőanyagunk’ már itt van, a hitellevelünkön van még 40 ezer forintunk. Ez elég lesz a ház teljes befejezéséhez.

♦

A tarhosi árvízkárosultak bizakodóak. Üjra kezdik az életüket, megbirkóznak a nehézségekkel, miközben az élet megy tovább.

Szekeres András