Békés Megyei Népújság, 1981. február (36. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-03 / 28. szám
1981. február 3., kedd NÉPÚJSÁG & Tapasztalatok és ellentmondások Franz Fühmann esszékötete A német irodalom a XVIII. század óta igen gazdag írói esszékben. Lessing, Herder, Goethe és Schiller munkássága csúcspontot jelentett a műfajban; a klasszikusokat a romantika képviselői követték, különösen maradandót alkottak a Schlegel-fivérek és Heine; századunkban pedig Heinrich és Thomas Mann, Stephan Zweig, Herman Hesse ápolták méltóképp az esszé haladó hagyományait. A hatvanas évektől az NDK irodalmában egyre több művészi, esztétikai elmélkedés, a szépirodalom lényegét, jellemzőit, egyén és társadalom fejlődésében betöltött szerepét, hatását tudakoló, elemző tanulmány született költők és írók tollából. Szerzőiket az foglalkoztatja, hogy mit is jelent a költészet, munkájuk számukra, mindennapi létük során, egyéniségük alakulásában. Ezek a művek mégsem maradnak az öncélú fi- lozofálgatás szintjén; annál sokkal jobban érdekli alkotóikat, hogy mit ad hozzá a vers, a regény, a színdarab az olvasó, illetve a társadalom életéhez. Az értő és alapos boncolgatás tárgya határozott: a kortárs irodalom a szocialista társadalomban ma. Franz Fühmann, Stephan Hermlin, Christa Wolf, Volker Braun és a többiek azt vizsgálják, mennyiben alkalmas eszköz a művészet arra, hogy szórakoztatva maradandó élményt nyújtson, emberi eszményeket ébren tartson, erkölcsünket, világnézetünket alakítsa, öntudatunkat fejlessze, napjainkat tartalmasabbá, bennünket gazdagabbá tegyen. _ A költő és elbeszélő Fühmann nem ismeretlen a magyar közönség előtt. Kevesebben tudják viszont róla, hogy meséket is ír, és jelentős műfordító. József Attila, Ady Endre és Radnóti Miklós kiváló ismerője, és szenvedélyes tolmácsolója német nyelven. Magyarországi naplója, Huszonkét nap, avagy Az élet fele, még csak töredékekben tartalmaz esszéket, lírai, őszinte megnyilatkozásokat, amelyek a magyar tájakat, ízeket, hangulatokat dicsérik, szinte irigykedő tisztelettel méltatják nemzeti történelmünket és líránkat, s szimpátiával említik a legfiatalabb magyar irodalom képviselőit, valamint a külföldinek jóleső vendégszeretetet. És mennyi életbölcsesség egy költői élet derekán! Míg a saját múlttal való szembesítés — kíméletlen önvád, önítélet — és a tisztánlátás óhaja — hogy hol is a költő helye és tere a cselekvésre a mai világban — csak sejthető a napló esz- széfoltjaiban, második ilyen jellegű kötetében mindkét nagy szándék végső formát kap. A kérdések átfogóak, a válaszok árnyaltak, a jelek teljes egésszé kerekednek. Az Európa Modern Könyvtár sorozatában megjelent Tapasztalatok és ellentmondások, gazdag gyűjtemény. Szenvedélyből — és szenvedésből is —• született írásokat ad közre. Fühmann szerint írónak lenni bonyolult, felelősség- teljes életforma. Nem korlátozható sem a líraiságra, sem pedig a filozofálgató hajlamra. A belső igény — hogy valami fontosat közölni, és azzal másokra is hatni akar — örökké és mindenhová elkíséri. S az a költő, akinek nem szent meggyőződése, hogy amit ír, csakis ő tudja, s neki kell megírnia, inkább nézzen más foglalkozás után. Az írásművészetet tehát az író lényéből vezeti le, s elhelyezi konkrétan, korban és társadalomban. Kispolgári családból, szinte gyerekfejjel került Fühmann fasiszta környezetbe, katona volt. Egyetlen költőtársánál sem tapasztalható az az akaraterő, kitartás és őszinteség, amelynek segítségével szembenéz önmagával, fasiszta múltjával. Egy percig sem ruházza át a tévedéseket és a bűnöket, hanem vállalja részét. Az igazság felismeréséhez és a megtisztuláshoz szüksége volt és van arra, hogy írhasson, és mások írásaival is megismerkedhessen. Azt vallja, hogy az irodalom képes az ellentmondások feloldására, partner az önvizsgálatban, és hozzásegít a válaszokhoz — mivel nem idegen tőle semmi, ami emberi. Hiszi, hogy az irodalom segítség az embernek, mert nem hagyja magára, mi több: lehetővé teszi, hogy továbbélhessen. Franz Fühmann esszéi — különösen A mitikus elem az irodalomban — csöppet sem könnyű olvasmányok; a filozofikus könyvek kedvelőinek viszont maradandó élményt nyújtanak. Nagy figyelmet igényelnek, s nyilván nem hátrány az olvasónak egy kis világirodalmi tájékozottság sem. Klasszikus és kortárs költőket mutatnak be ezek az írások; az irodalom titkáról, jellemzőiről, jelentőségéről, szerepéről vallanak — ahogyan a szerző látja. Költő szól a költészetről. Neki csak hihetünk. S esszéit, nézeteit, a költőt magát közelebbről megismerve jobban érthetjük majd verseit, elbeszéléseit is. (Franz Fühmann: Tapasztalatok és ellentmondások, Európa, 1980.) Niedzielsky Katalin A nukleáris forradalom című tv-sorozathoz Nem volt meglepetés Truman 1945. július 24-én mondta meg Sztálinnak, hogy új, minden addiginál nagyobb hatású bombával rendelkeznek, bár nem esett szó arról, hogy ez nukleáris energia felszabadításán alapul. Churchill visszaemlékezve: „Pontosan magam előtt látom a jelenetet most is, mintha tegnap történt volna! Sztálin elégedettnek látszott. Üj bambát találtak fel? Rendkívül nagy erejű fegyvert ? Alighanem eldönti majd a Japán elleni háborút? Micsoda szerencse! — abban a pillanatbán így érzékeltem Sztálin reakcióját. Meggyőződésem, hogy sejtelme sem volt az elnök közlésének igazi jelentőségéről...” — Churchill tévedett, s ebben a tévhitben halt is meg 1965-ben. Nem olvashatta Zsukov marsall emlékiratait, amelyek 1969-ben egy időben jelentek meg Moszkvában és Londoniban. „Már ■nem emlékszem pontosan a n'apra — írta a szovjet főparancsnok-helyettes —, amikor a kormányfők ülése után Truman közölte Sztálinnal, A Madách Színház Kamara Színháza a Bartók Színpadon február végén mutatja be Friedrich Dürrenmatt „A baleset” című darabját. A színdarabot Ungvári Tamás fordította, rendező: Szirtes Tamás. Felvételünk a próbán készült. A képen: Gombos Katalin és Sunyovszky Szilvia (MTI-fotó: Pólya Zoltán felvétele — KS> hogy az Egyesült Államok rendkívüj nagy hatóerejű bombával rendelkezik. Hogy az atombomba, arról nem volt szó ... Sztálin semmivel sem árulta el érzéseit. Olyan benyomást keltett, mintha Truman semmi különöset nem mondott volna... Valójában, amint Sztálin visszatért az ülésről, az én jelenlétemben mondotta el Molotovnak a Trumannal folytatott beszélgetés lényegét. Molotov rögtön válaszolt: Felverik az árukat! Sztálin elnevette magát: Hadd verjék! Beszélni kell Kurcsatowal. hogy gyorsítsa meg a mi munkáink üteméit.” Kurcsatov, a nagy tehetségű szovjet fizikus akkor már három esztendeje folytatta eredményes kísérleteit a magfizika körében, bár Truman és Churchill úgy vélték, hogy az oroszoknak még sejtelmük sem lehet az atomtitokról. Harminckilenc évesen, 1942 júniusában kapta a megbízást a szovjet kormánytól. Kurcsatov, a nagy fizikus, Joffe tanítványa már a béke idején foglalkozott a magfizika kérdéseivel. 1935-ben Leningrádban e tárgykörben tartott előadásán ott volt Jo- liot-Cürie, a nagy francia atomtudós is. Joliot-Curie-t — a Béke-világtanács későbbi Lenin-békedíjas elnökét, az atomdiplomácia kérlelhetetlen ellenségét — szoros tudományos barátság fűzte Jofféhoz. 1938 végén ő értesítette Joffét a korszakos felfedezésről, az energiafelszabadulással járó maghasadásról. A Szovjetunió Tudományos Akadémiája mellett bizottság alakult az ezzel kapcsolatos kutatásokra. 1940 novemberében Szemjonov akadémikus. aki u tóbb Nobel- díjat kapott fizikakémiai eredményeiért, levelet írt a nehézipari népbiztosnak, ebben már a bomba előállításának lehetőségeiről értekezett. Mielőtt azonban még döntést hozhattak volna az ügyben, a hitleristák megtámadták a Szovjetuniót. Az atombombáról nem lehetett szó. A laningrádi műszaki fizikai intézet, amelyben Kurcsatov dolgozott, rádiólokációs és aknaelhárítási kérdésekkel foglalkozott: a háború napi érdekei ezt követelték. Munkatársai közül Georgij Flerov (később a Dubnái Egyesített Atommag- kutató Intézet magreakció laboratóriumának Állami-díjas igazgatója lett) mint népfelkelő tűnt ki a Leningrad körüli harcokban, de a frontról írt levelében sürgette Joffét az uránbomba megteremtésére, aztán az Állami Honvédelmi Bizottságnak küldte el memorandumát. S mert ebben az időben a szovjet állam már rendelkezett olyan értesülésekkel, hogy az Egyesült Államokban és Németországban is dolgoznak az atombombán, a levél ezúttal célt ért. Moszkvában elhatározták, hogy intenzíven kell foglalkozni az atommagkutatássál. Kurcsa- tovot Joffe javasolta a program felelős irányítására. Kurcsatov minden támogatást megkapott munkájához. 1944-ben létrejött az új kutatóközpont, a Szovjet Tudományos Akadémia 2. sz. laboratóriuma, amelyből a későbbi Atomenergiai Intézet lett. 1944-ben a kísérletek céljául a gyors neutronokkal, a kritikusnál nagyabb tömeg kialakításával létrehozandó robbanásos reakció tanulmányozását tűzték kü. Egyik feladatként tisztázni kellett, hogyan közelítsék egymáshoz gyorsan a fémtömböket. Kurcsatov intézetének első emeletén különös lőgyakorlatok kezdődték. Két puskából úgy lőtték ki a golyókat, hogy egymással szemben repüljenek. Ezt különleges fényképezőgépekkel rögzítették is, majd az intézet udvarán két egymással szemben elhelyezett 75 milliméteres lö- veggel folytatták tovább a kísérleteket. Közben a színesfémkohászati népbiztosság a tiszta urán és a grafit előállításával foglalkozott. J. P. Szlavszkij, a népbiztos helyettese kapta a megbízatást, hogy Kurcsatovékkal együtt oldja meg a feladatot. 1945. elején a 2. sz. laboratórium földszintjén már működött a ciklotron, amely a háborús nehézségek ellenére egy év alatt épült fel. Már tervezték a 2. számú, az elsőnél jóval nagyobb ciklotront, amikor megérkezett az új-mexikói sivatagban végrehajtott amerikai atomrobbantás híre. Igor Colovin, Kurcsatov helyettese, aki később könyvet írt a szovjet atombomba atyjáról, így emlékezett meg a hír fogadtatásáról : „Kurcsatov és legközelebbi munkatársai a hírt a bosszúság, a megelégedés és aggodalom vegyes érzelmeivel fogadták. 1946. december 24-én este 10 órakor kezdett működni az első szovjet atommáglya. A következő évben elkezdték építeni a plutóniumgyártó reaktort. Az 1947. november 7-d ünnepi beszédben utaltak rá, hogy az atomtitok nem amerikai monopólium többé. 1949. szeptemberében kipróbálták az első szovjet atombombát. Pintér István KÉPERNYŐ Ki figyel oda? Érdemes visszalapozgatni néha. a televízió műsorait néhány héttel. Így az ember jól érzékelheti a műsorpolitika változásait. Most éppen egy új törekvés figyelhető meg a tévé munkatársai részéről. Ügy tűnik, egyre inkább törekszenek arra, hogy a nézők ne csupán passzív figyelői, sokkal inkább részesei, netán szereplői legyenek a műsoroknak. Van, hogy a szerkesztésben hívják őket segítségül — gondoljunk csak a most indított „Ablak”-ra, vagy a „Felkí- nálom”-ra —, máskor játékra invitálják a nézőket, mint a „Kapcsoltam”-ban, vagy a „Játék három percben” műsorában. Nos, a szerdán vetített „Ki figyel oda?” című műsor, szenvedő felei és egyben elmarasztalt felei is a nézők, arról nem beszélve, hogy akiktől a megoldást várhatjuk — reméljük — ugyancsak a képernyő előtt ültek. Mert a műsor valóban olyan problémákat, visszásságokat vetett fel (most is, mint a korábbi adásokban), melyek mielőbbi odafigyelésért kiáltanak. Mert vegyük csak sorba! Hogyan oldható meg végre a gépkocsik elhasznált akkumulátorainak begyűjtése? Megérné végre intézkedni! Vagy: miért olyan nehéz gazdát találni egy iskola tatarozásához? A szerződés be nem tartásáról nem is beszélve! Vagy: mikor próbálnak már valamit tenni a főváros mélyebben fekvő épületeit fenyegető belvíz ellen? És végül, miért nincs óra Budapest forgalmi csomópontjainak nagy részén? Ki figyel oda? — legyinthet- nénk mi is rezignáltén, ám ahogy a címmel ellentétben a televízió munkatársai is odafigyeltek, úgy mi is kénytelenek vagyunk elgondolkozni mindezen. Annál is inkább foglalkoztathat e néhány kérdés minket, mert ezeket a nagyon is aktuális témákat úgy dolgozták fel, hogy maga a látvány — és nem csak a szó — hatott ránk. Ez persze nem csupán, és nem elsősorban a szerkesztő-riporter, Karácsondi Miklós érdeme, hanem az operatőré, Mári- ássy Ferencé is. A műsorról szólva, feltétlen meg kell említenünk a meghitt, közvetlen összekötőszöveget. Nem érezzük erőltetett időhúzásnak, hiszen tartalmazza a műsor készítőinek véleményét, állásfoglalását. Az pedig, hogy mi, nézők is egyetértünk velük, a riportok készítőit — Bánki Szilárdot, Hortobágyi Évát, Kopeczky Lajost és Gyulai Gusztávot — dicséri. N. A. MŰI MŰSOROK KOSSUTH RÁDIÓ 8.27: Tűnődés a „Gyorsuló idő”- ben. 8.57: Népdalcsokor. 9.44: Javaslat Mackó úrhoz. 10.05: MB. 10—14. — Különkiadás. 10.35: Barokk kamarazene. 11.20: Orosz Júlia és Svéd Sándor operettdalokat énekel. 11.40: Az élet komédiásai. 12.35: Törvénykönyv. 12.50: Kapcsoljuk a Magyar Nemzeti Galériát. 13.45: Csodagyerekek? 14.25: Békési román dalok. 14.40: Élő világirodalom. 15.10: Prokofjev: Mese a kővirágról. 15.28: Nyitnikék. 16.05: A pult másik oldalán. 16.30: Vagan Mirakraj operaáriákat énekel. 17.07: Szükséges, vagy szükséges rossz — bürokrácia? 17.32: Habicht: Változatok egy Muszorgszkij-témára. 17.45: A Szabó család. 19.15: Az Ifjúsági Rádiószínpad bemutatója. 19.48: A Belügyminisztérium Duna Művészegyüttesének népi zenekara játszik. 20.16: Csendőrök, birák, terroristák. 20.46: Világhírű zongoraművészek. 22.20: Tíz perc külpolitika. 22.30: Angelo Ephrikian együttese Gesualdo-madrigálokat énekel. 22.48: Késő este . . . Előítéleteink, V. rész. 22_,58: Pécsi Sebestyén orgonahangversenye a Mátyás templomban. 0.10: Lant- és gitármuzsika. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: Lendvay Kamilló kórusműveiből. 8.20: Tíz perc külpolitika. 8.33: Társalgó. 10.33: Zenedélelőtt. 12.25: Gyermekek könyvespolca. 12.33: Melódiákoktól. 13.30: A zene titka. 14.00: Kettőtől hatig .. . 18.00: Tip-top parádé. 18.33: Boross Lajos népi zenekara játszik. 19.20: A magyarországi szociáldemokráciáról. 19.30: Csak fiataloknak! 20.33: Vihar a Viharsarok körül. 21.10: A hanglemezbolt könnyűzenei újdonságai. 21.29: A Rádió Dalszínháza. A denevér. ^ 23.52: Könnyűzene — hangszer- szólók. III. MŰSOR 9.00: Iskolarádió. 9.30: Mozart: B-dúr vonósötös. 9.56: Csajkovszkij: A varázslónő. 10.45: Külpolitikai könyvespolc. 11.09: Az operaközvetítés folytatása. Közben: 12.40: A magyar ellenállás sajtója. 13.07: Az operaközvetítés folytatása. 13.53: Magyar előadóművészek lemezeiből. 15.08: Labirintus. 15.23: A Glenn Miller zenekar felvételeiből. 16.05: Nagy mesterek kamarazenéjéből. 17.00: Marilyn Hone operaáriákat énekel. 17.30: Harminc perc alatt a Föld körül. 18.00: Kapcsoljuk a 22-es stúdiót. 19.05: Iskolarádió. 19.20: Down to Earth. 19.35: A Bécsi filharmonikus zenekar lemezeiből. 20.40: Dzsesszfelvételekből. 21.15: Beszélgetés a magyarországi reneszánsz irodalom és kultúra kutatásáról. 21.40: Száz éve halt meg Mo- gyeszt Muszorgszkij. V/l. SZOLNOKI STŰDIÓ 17.00: Hírek. 17.05: Célok és eszközök. (Mikrofon előtt Csikós Nagy Béla államtitkár.) 18.00: Alföldi krónika. 18.15: Dr. Mook és együttese énekel. 18.26—18.30: Hírösszefoglaló, lap- és műsorelőzetes. TV, BUDAPEST I. MŰSOR 8.25: Tévétorna. 8.30: Iskolatévé. Korok művészete. (Középiskolásoknak.) 9.05: Földrajz. (Alt. isk. 6. oszt.) 9.30: Óvodások filmműsora. 1. Plim kiváncsi. A gumicukor. (ism.) 2. A póruljárt farkaskölyök, (ism., f.-f.) 10.05: Földrajz. (Ált. isk. 5. oszt.) 10.35: Magyar nyelv. (Alt. isk 2. oszt.) 10.50: Stop! 10.55: Idesüss! (ism", f.-f.) 13.45: Iskolatévé. Stop! (ism.) 13.50: Földrajz. (Ált. isk. 5. oszt.) 14.25: Magyar nyelv, (ism.) 14.35: Földrajz.- (Alt. isk. 6. oszt.) 15.05: Korok művészete, (ism., 15.35: Napköziseknek — szakköröknek. (f.-f.) 16.00: Mindenki iskolája. Fizika. 16.35: Matematika, (f.-f.) 17.10: Hirek. (f.-f.) 17.15: Sakk-matt. 17.35: Reklám, (f.-f.) 17.40: Tisztán és egyszerűen. Ihász Gábor műsora. 18.05: Kuckó, (ism.) 18.35: Dél-alföldi krónika, (f.-f.) 19.05: Reklám, (f.-f.) 19.10: Tévétorna. 19.15: Esti mese. (f.-f.) 19.30: Tv-híradó. 20.00: Játék három percben. 20.05: A nukleáris forradalom. rv/3. rész. 20.55: Bartók: öt magyar népdal. 21.00: Stúdió ’81. 22.00: Felkínálom — népgazdasági hasznosításra, (f.-f.) 22.40: Tv-hiradó 3. 22.50: Reklám, (f.-f.) II. MŰSOR 20.00: A teknősbékás ember. 21.10: Tv-híradó 2. 21.35: Testünk. Az egyensúly. BUKAREST 16.05: Angol nyelvoktatás. 16.25: Az iskolai életből. 17.40: Ifjúsági klub. 18.20: A mezőgazdaság dolgozóinak. 18.50: A legkisebbeknek. 19.00: Tv-híradó. 19.20: Gazdasági újdonságok. 19.40: Tv-ankét. 20.25: Osztrovszki: Jövedelmező állás. A tévészínház bemutatója. 22.05: Tv-híradó. BELGRAD, I. MŰSOR 17.10: Magyar nyelvű tv-napló. 17.45: Úttörő tv-stúdió. 18.15: A könyv élete. 18.45: Népi muzsika. 19.15: Rajzfilm. 19.27: Ma este. 20.00: Aktualitások — belpolitika. II. MŰSOR 17.15: Iskolai műsor. 18.45: Népszerű-tudományos film. 19.15: Kis koncert. 20.00: A legfontosabb a szerelem. 20.55: Történetek a Forradalmi Múzeumból. 21.45: Huszonnégy óra. 22.05: Dokumentumműsor. SZÍNHÁZ JANCSIK IGAZSÁGOT TESZ Békéscsabán 15 órakor, Dörmö- gő D.-bérlet. MOZI Békési Bástya: 4 órakor: Kaland a szigeten, 6 órakor: A Jó, a Rossz és a Csúf I., II. rész. Békéscsabai Szabadság: de. 10 órakor: Férfiak póráz nélkül, 4 órakor: Halálos tévedés, 6 órakor: A frontvonal mögött I., H. rész. Békéscsabai Terv: Luxusbordély Párizsban. Gyulai Erkel: fél 6 órakor: Diktátor az Antillákról I., II. rész. Gyulai Petőfi: 3 és 5 órakor: Élve vagy halva, 7 órakor: Kabaré. Orosházi Partizán: A világ rendje és biztonsága. Szarvasi Táncsics: 6 és 8 órakor: Kaliforniai lakosztály, 22 órakor: Serpico.
